A restaurátormûhelybõl látszik igazán, hogy egy mûtárgy, esetünkben egy oltárkép milyen kiszolgáltatott. Amint az alkotó kezébõl kikerül, környezete határozza meg további sorsát. A tárgyi, fizikai hatások kiszámíthatók, az idõ, a matéria természetes tulajdonságai törvényszerûen teszik dolgukat. Ám az emberi környezet még oly becses mûkincs életében is számtalan drámai, néha humoros vagy érthetetlen megpróbáltatásoknak okozója.
                    A Zala megyében fekvõ, a Szombathelyi Egyházmegyéhez tartozó Nova község katolikus templomában áll egy mellékoltáron Dorffmaister István jeles festménye, a Szent Péter és Szent Pál elfogatását ábrázoló oltárkép.
                    1779. augusztus 10-én kelt az a német nyelvû írásos szerzõdés, amely a nagy egyház-, templom- és városépítõ Szily János püspök és Stephan Dorffmaister akadémiai festõ közt köttetett. A tízpontos szerzõdés nyolcadik pontja: "in der mittlern Kupl auf Seitten des Evangely d. H. Kreutz Altar, auf die Epistels Seitten der H. Petri, und Pauli."
                    Az oltárkép, korának ízlése szerint, mozgalmas barokk ikonográfia. A két szent apostol egymáshoz hajolva az égre tekint, kezük bilincsben, a bilincs kötelét és láncait két martalóc tartja. Mögöttük egy másik ifjú az S.P.Q.R. (Senatus populo que Romano - A római szenátus és a nép) táblával, amely az akkori római birodalom hatalmát jelképezi. Az elõtérben egy izmos ács(?) Péter durván ácsolt keresztjét készíti elõ, mellette a földön a kulcsok és Pál attribútuma: a piros palást és a kard. A fõalakok felett két gyermekangyal lebeg, és itt kezdõdik a tragikomédia.
                    De elõbb térjünk vissza az 1779-es évhez, amikor a festõ a megbízásnak eleget téve ott ült vagy állt az üres vászon elõtt, tépelõdött, keresve a festõi megoldást, másutt könnyedén, rutinszerûen, magabiztosan alakította a kompozíciót, míg úgy látta, kész; a két vértanúszent, a mellékalakok, az elfogatáshoz illõ drámai felhõk - de a két angyal nélkül! Így is maradt a kép a templomban 133 éven át.
                    Nem tudni, ki, és nem tudható meg már soha, hogy miért, 1912-ben a képre két iszonyú ronda angyalkát festett. 

A Szent Péter - Szent Pál elfogatása címû oltárkép a helyreállítás megkezdése elõtti állapotban	Az oltárkép restaurálás után

                 A festmény feszítõkeretének hátoldalán található egy felragasztott vasúti szállítójegy, amely szerint a szombathelyi vasútállomásról Bak vasútállomásra küldték a minden bizonnyal nem eredeti vakkeretet. Ekkor történhetett az oltárkép "restaurálása", vagyis számtalan szakszerûtlen javítás(?), kittelés, átfestés, új vakkeretre szegezés. E munkáról írás, restaurátor munkanapló nem maradt fenn, de a beavatkozást egyértelmû jelek tanúsítják. Ekkor kerülhetett rá a képre a két angyal is. Vajon az akkori megbízó, vagy a hívek, talán a túlbuzgó "restaurátor" felelõs a szigorú restaurátoretikai szabály megszegéséért, miszerint az eredetin változtatni nem szabad. Hogy milyen a két angyal, ítélje meg az olvasó, de hogy Dorffmaister akarva sem tudott volna a novai templom gyönyörû együttesébe, oltárképre ilyen csúfságot festeni, az biztos. 

                    Eléggé edzett vagyok értékes festmények pusztulásának látványában, de amikor 1993 nyarán elhívott Novára Molnár János plébános úr - ma már a szombathelyi Olad városrész plébánosa - az oltárkép helyreállítását megbeszélni, megdöbbentem a kép láttán.2  Egyrészt a már említett két angyaltól, másrészt a kép általános állapotától. A festmény az említetteken kívül is öregedett, sérült és szennyezõdött.
 

A festmény alsó sávja, ahol a vászon teljesen elpusztult	Ez a képrészlet kiegészítés és rekonstruálás, helyreállítás után

                    Szmrecsányi Mária 1935-ben kelt, A novai templom és falképei címû tanulmányában ezt írja: "Péter és Pál oltárának képe szintén Dorffmeister alkotása. A képnek színei azonban annyira tönkrementek és elsötétültek, hogy az egyes alakok már alig kivehetõk, csak itt-ott tûnik fel egy-egy zöld vagy piros színfolt..." (Itt jegyzem meg, hogy az írásban elõforduló névváltozat - Dorffmeister - nem véletlen, a festõ maga is váltakozva, e-vel vagy a-val írta nevét.)
                    Ezek után az oltár felett éveken át szivárgott be az esõvíz egy törött ablakon át, és a lemállott nedves vakolatot a festmény vászna gyûjtötte fel. Egy szemtanútól tudom, hogy még néhány évvel elõtte (Molnár plébános úr ott-tartózkodása elõtt) zsákszerûen kidomborodott a kép alsó része, amitõl aztán a vászon alsó 20-30 centiméteres sávja teljesen elrothadt. A lúgos kémhatású homokmassza, a hanyagság, az akkori társadalmi légkör (közöny?, politika?) a végsõ pusztulásig juttatta ezt a becses mûvet.
                    Az oltárkép ezek után azonnal bekerült a Szombathelyi Képtár restaurátormûhelyébe. A nyilvánvalóan szakszerûtlen átfestéseket, a két angyal hiteltelenségét, a lepusztult mû állapotát immár a kötelezõ feltárással, vizsgálatokkal és dokumentációval igazoltam. A színesfénykép-felvételek, a részletes állapotleírás mellett az oltárkép esetében további bizonyító erejû vizsgálat az ultraviola-megvilágítás, illetve az infravörös rétegvizsgálat és fényképezés. Ezek egyértelmûen igazolták, hogy Dorffmaister nem festett a képre angyalokat, továbbá kimutatható volt minden más átfestés, kitömõ kittelés és változtatás. 

A minden bizonnyal 1912-ben ráfestett csúnya angyalok	Eredeti dorffmaisteri angyalfigurák után rekonstruált képrészlet

                  Az egész templom, így az oltárkép is mûemléki felügyelet alatt áll. A festmény helyreállítása csak az Országos Mûemlékvédelmi Hivatal (OMH) engedélyével történhetett. A munkaterv részletes elkészítésében különös szerepet kapott a két angyal sorsa. Mi legyen velük? Egyfelõl áll az OMH szigorú szabályrendszere, másfelõl a megrendelõ-tulajdonos egyházközség, tehát a hívõk és a restaurátori etika.
                    Nos, a döntés nem nélkülözi a humort. Molnár plébános úr így tolmácsolta a hívõk, mondhatni a tulajdonosok véleményét: 1912 óta így függött a kép a templomban, a legöregebb novai is angyalokat látott a képen. Ha most költenek a helyreállításra, és utána még angyalok sem lesznek rajta, hát mi lesz?
                    Az OMH határozata, egyben hatósági elõírása a fentieket figyelembe véve így szólt: "...a dokumentációban rögzített javaslatokat elfogadjuk azzal a módosítással, hogy a kép oromcsoportját változatlanul kell hagyni, lebontani nem szabad." (Az oromcsoport alatt a két angyalt kell érteni.)

                    Nos, már most mit tegyen a restaurátor? Mondhatom, ez a feladat szinte kalandos fordulatával gyakorlatom eddigi legkedvesebb élményével ajándékozott meg. Analógiákat kerestem, hasonló dorffmaisteri alakokat. Kutakodásom során eljutottam Dobri Máriához, az Egyházmegyei Könyvtár õréhez, aki emlékeztetett arra, hogy a püspöki palota Sala Terrena termében a mennyezeten "nyüzsögnek" a Dorffmaister-puttóangyalok.
                    Nyolc-tíz angyalfigurát fényképeztünk a mennyezetrõl. Ezek fejtartását, láb- és kézmozdulatát, arcocskájuk báját felhasználva, összeoperálva, de az oltárkép angyalainak méreteit, helyét, mozdulatait megtartva, "dorffmaisteresítettem" a két figurát a csúfságok eltávolítása után. Az eredményt a mellékelt fotó mutatja. Az eljárást részletes dokumentáció rögzíti az utókor számára, nem tagadva a kompromisszumos megoldást.
                    Az oltárkép helyreállítása e kivételes megoldáson túl már a megszokott munkafolyamatok alkalmazásával folytatódott. Új feszítõkeret (vakkeret) készült a szuvas, gyenge helyett, a kép alsó részén elpusztult vászon helyére hasonló szálirányú lenvászon-foltbeültetés került. Az egész képet hátoldali újravászonozással (dublírozással) kellett megerõsíteni, miközben a nedvességtõl penészes alapozóréteget vákuumasztalon viaszgyanta emulzióval konzerváltam. Ezek után a vegyszeres tisztítás, az eredeti színek kiszabadítása a két évszázados gyertyakorom és porréteg alól, és a már említett átfestések eltávolítása következett.
                    Nem mindennapi feladat volt az alsó képrész teljesen elpusztult részleteinek "kitalálása", rekonstruálása. Ebben segített, hogy a vörös színû palástból legalább színmintányi darabka, a kardból pedig a markolat és egy ujjnyi darabka felismerhetõen megmaradt.3
                    Dorffmaister minden festményére ráírta nevét és az évszámot. Szinte bizonyos hogy ezen a képen is rajta volt valaha, de pontosan az az alsó sáv pusztult el, ahol gyakorlata szerint a szignó állt.
                    Egy ilyen mentés a restaurátor életében mindig nagy élmény, alkalom az egyedi problémák megoldására, szakmai konzultációkkal, a felelõsség megosztásával, de sok egyéni leleménnyel. Mindezek gyümölcse, hogy Nova szép templomában - amely arról nevezetes, hogy a falképeket, freskókat és díszítõ elemeket mind egy kéz, egy mûhely alkotta - a Szent Péter és Szent Pál elfogatása címû oltárkép remélhetõleg most már sokáig gyönyörködteti az odalátogatókat. Munkám akkor igazán örömteli, ha a szemlélõ semmit sem sejt abból - hacsak a jelen beszámolót el nem olvassa -, milyen kálváriája volt a képnek.
 

1. Az oltárkép címe: Szent Péter-Szent Pál elfogatása (1779). Olaj, vászon, 220 x 110 cm
2. A helyreállítás költségeit a novai plébánia viselte.
3. Az oltárkép restaurálása 1993. június 8-tól augusztus 23-ig tartott.