Amikor becsukjuk Pusztay János könyvét, elégedetten állapíthatjuk meg, hogy akadnak még ebben a szellemileg egyre igénytelenebb világban olyanok, akik tartalmat adnak annak a szónak: értelmiségi. Értelmiséginek lenni nem pusztán képzettség - azzal rendelkeznek a diplomás szalonbuták is -, hanem magatartás kérdése. Ez problémaérzékenységet, önálló gondolkodást, saját véleményt jelent, és bátorságot a közszerepléshez; magyarán: a vélemény vállalását a nyilvánosság elõtt. "A nyilvánosságot szokni, tanulni, merni kell - vallja a szerzõ. - A nyilvánosság az egyetlen forma, amely révén el lehet érni, hogy érdekeinek, a köz érdekeinek érvényt lehessen szerezni."
          Pusztay János írásai- ebben a kötetben - gyakran tapintanak érzékeny pontokra. Világosan kirajzolódik belõlük, hogy írójuk szellemi, kulturális értékeket képvisel a pillanatnyi politikai- és csoportérdekek fölött. A hatalom, az adott helyi nomenklatúra válasza unalomig ismert: érdemi vita helyett személyeskedés, jó esetben félrebeszélés.
          További érdeme a könyvnek, hogy nem közhelygyûjtemény, nem általános nyavalygások összehordása. Mindig konkrét, és a bírálat után ötletekkel áll elõ. A vitairatok a zsurnalizmust kerülik, mégis lendületesek. Legnagyobb erénye a munkának, hogy nem lehet kiolvasni belõle a szerzõ politikai elkötelezettségét. Vállalhatók bármely érában, mivel nem a "csakazértis" vagy "csakazértsem" kényszere hívta életre õket. Sokkal inkább az ügyek - a színház, a szimfonikusok, a felsõoktatás, általában a mûvelõdés stb. - iránti elkötelezettség.
          Napjainkban, a demokrácia "kiscsoportos" korában az érvek hangoztatása, az átgondolt javaslatok közzététele azért fontos, mert a meggyõzés helyett még mindig a legyõzés dívik. Sokan ajánlgatják és hirdetik a tolerancia szükségességét, ám kevesen gyakorolják. Ennek is megvan a kultúrája.
          Pusztay János legtöbb írása azt a kérdést teszi fel, hogy kell-e a kultúra? Kell-e az élet magasabb minõsége? Nem a jóléttel szemben, hanem azzal együtt, annak feltételeként. Õt idézve: ezen "Gondolkozzunk el, Polgártársak!"