Vajon hányan vannak közülünk, akiknek életútját,  hivatását, életcélját egy könyv, egy gyermekkori olvasmány élménye határozta meg? Bizonyára sokan. Kubassek János számára Almásy László egyik könyve jelentett életre szóló elhivatást a XX. század legsikeresebb magyar felfedezõje életútjának, munkásságának megismerésére és megismertetésére. Jómagam Almásy Lászlóval szintén egy antikvárium polcán porosodó könyve révén találkoztam. Az írás lebilincselõ volt; a tiszta mondatok addig ismeretlen világot tártak fel elõttem. Az évek során további Almásy-kötetek kerültek könyvtáramba, de - érdekes - soha nem tettem fel a kérdést, ki is volt valójában Almásy László. Igaz, ha fellapoztam volna az Új Magyar Lexikont nem találtam volna benne a nevét. Túl fiatal és tapasztalatlan voltam ahhoz, hogy ez az önmagában is különös tény további kérdéseket szülhetett volna bennem. Hosszú évek múltán a Savaria Múzeum természettudományi leltárkönyvében láttam viszont a nevét, mint mûtárgyak adományozójét. Ekkor már vetítették a mozikban "Az angol beteg" címû filmet, amely Almásy számára Magyarországon is meghozta azt az "ismertséget", amelyet életmûve alapján joggal megérdemelt. A film, a kilenc Oscar-díj egy csapásra a hazai figyelem középpontjába állította személyét, szinte nem volt napilap, folyóirat, amely ne foglalkozott volna vele.
          Mindeközben Kubassek János szorgalmasan dolgozott: beutazta Európát, Észak-Afrikát, mindenütt Almásy lába nyomában, felkutatta a Líbiai-sivatag legeldugottabb pontjait, átnézte levéltárak, múzeumok, könyvtárak, szanatóriumok elfeledett iratait, megkeresett rokonokat, hajdani barátokat, ellenségeket, szemtanúkat. Mindezt azért, hogy összeállíthassa Almásy László igaz élettörténetét. Ne felejtsük el, ebben az esetben az utazás nem cél volt, csupán eszköz a tények, az emlékek megismeréséhez. Önmagában egy sivatagi expedíció megszervezése is egész embert igénylõ feladat, amely pedig csak az életút egy szakaszát tárta fel.
          Bár számos Kubassek-kötet van birtokomban, talán mégis ez a mostani hatott rám a legmélyebben. A lendület, amely magával ragadja az olvasót már az elsõ oldalakon, s nem engedi el az utolsóig, mesterien párosul a tények kristálytiszta bemutatásával, a logikus következtetésekkel. Az itt-ott erõs szubjektivitástól sem mentes, kimunkált stílus nagy mértékben járult hozzá, hogy a szó jó értelmében vett sikerkönyv szülessen. A módszer látszatra egyszerû: tudományos alaposság és pontosság, saját élményanyag, gazdag ismeretek a földrajz, a história, a mûvészetek világából; s mindez egy nemes téma, Almásy László életútja köré rendezve. Szomorú, ugyanakkor felemelõ, nagy ívû életpálya elevenedik meg a könyv lapjain, amelynek minden betûje mögött tények állnak. Pontosan ebben rejlik a könyv nagyszerûségének "titka": minden leírt sora kitartó kutatómunka eredménye, a szerzõ semmit sem bízott a véletlenre, a szájhagyományra, a szóbeszédre. Ettõl lett a történet valóban igaz! A borostyánkõi gyermekszobától a Wehrle-szanatórium halotti ágyáig eltelt évek Almásy számára a legnagyobb örömöket, a felfedezések örömét, és a legnagyobb szenvedéseket, megaláztatásokat hozták; örök példaként és mementóként az utókornak, az olvasónak. Sorsa egy kicsit minden magyar ember sorsa is, aki ebbe a századba született. Ha másért nem is, ezért kötelezõ olvasmány lehetne mindenki számára, aki meg kíván ismerkedni a század tragikus történelmével, az emberi gazság feneketlen bugyraival, ugyanakkor a segítõkészség, az emberség megnyilatkozásaival is.
          A kör bezárult, a könyv végére a gondolat visszatért az ifjúkori élményhez, de gazdagabban, bölcsebben és megtisztulva.