---------------------------------------Vig Károly: A Nyugat-magyarországi-peremvidék állattani kutatásának története. Savaria Múzeum, Szombathely, 2000. 364 old.
---------------------------------------Meghatározó jelentőségű könyv
készült a szerző több éves munkájának eredményeként.
Három fő részből áll, melyek önállóan is kiváló
forrásmunkáknak tekinthetők.
--------------------Az első fejezet a
Nyugat-magyarországi-peremvidék kutatásának történeti
áttekintését adja, minden bizonnyal mindeddig a legalaposabb
és legátfogóbb formában. Az áttekintés több mint három
és fél évszázadnyi időszakot dolgoz fel. A
tudománytörténeti feldolgozás az első magyar szerzőtől
megjelent 1637-es közleménytől - Regéczi Horváth András:
"Disputatio Physica de Insectis" - egészen 2000-ig
terjedően, mintegy 1900 bibliográfiai tételen alapszik. A
szerző bevezetőjében pontosan behatárolja, hogy mely
földrajzi régióval foglalkozik könyvében. Így a szűkebben
értelmezett Alpokalján (Kőszegi- és Soproni-hegység,
Vas-hegy, Vasi-Hegyhát, Kőszeg-hegyalja és Pinka-fennsík)
kívül a Fertő-melléki-dombságot, a Rábán túli
kavicstakarós síkságot, a Kemeneshátat, valamint a Nyugat-,
illetve a Kelet-zalai-dombságot is magában foglalja a
feldolgozott földrajzi terület. A történeti áttekintés
első fejezete felrajzolja azt a történelmi környezetet,
amelybe ágyazódva elindultak a térség természettudományi
kutatásai. A növényvilág tudományos igényű megismerése
megelőzte az állattani kutatásokat. Az Alpokaljához kötődő
első jelentős személyiség Carolus Clusius (1526-1609), a
"németújvári iskola" vezéregyénisége volt. A
szintén nyugat-dunántúli "sárvári orvosbotanikai
iskola" tevékenysége hozzájuk hasonlóan európai
jelentőségű eredményeket ért el.
--------------------A zoológia terén ugyan nem
beszélhetünk hasonló nyugat-dunántúli iskolákról, de az
állattani kutatásokkal foglalkozók hosszú sorát ismerhetjük
meg Vig Károly könyvéből. A XVIII. századi kutatók közül
Bél Mátyás nevéhez fűződik az első olyan leírás, mely
Vas megye természeti viszonyain belül konkrét faunisztikai
adatokat is közöl. Így például a siketfajdról és a
"vadkecskéről", azaz a zergéről ír. Őt követően
megismerkedhetünk a Chernel, valamint a Festetics családdal,
melyek "férfitagjai meghatározó szerepet játszottak
Kőszeg újkori tudományos életében". Festetics Imre
(1764-1847) öröklődési törvényszerűségeket vizsgáló
kutatásai a természetben megnyilvánuló genetikai
törvényszerűségek első bizonyított felismerései és
közlései. A Chernel család tagjai közül már Chernel Ferenc
kőszegi ülnökről is tudjuk, hogy "hivatalos teendői
mellett" kiváló juhtenyésztő volt, és szabadidejében a
madarászatnak is hódolt. Chernel Kálmán (1822-1891)
"Kőszeg sz. kir. város jelene és múltja" című
könyvében a város állatvilágáról is ír. Fia, Chernel
István (1865-1922) a magyar madártan egyik legkiemelkedőbb
alakja. Az ő nevét viseli a Magyar Madártani és
Természetvédelmi Egyesület Vas megyei csoportja. A könyvből
megtudhatjuk, hogy a Nyugat-magyarországi-peremvidék
megismerésében úttörő szerepet játszottak a régióban
működő iskolák természetrajz tanárai is. A saját
kutatómunkájuk eredményei mellett jelentős kutatásszervező
szerepük is volt. Vas megye tudós tanárai közül többek
között a kőszegi Freh Alfonz és a szombathelyi Kunc Adolf
nevét emelhetjük ki. A XX. században tevékenykedő kutatók
közül többeket mint kiváló kutatásszervező egyéniségeket
is megismerhetünk. Visnya Aladár mint az 1932-ben Kőszegen
létesült Helytörténeti és Szülőföldismereti Múzeum
igazgatója megállapodást kötött az Országos Természetrajzi
Múzeum állattárával, valamint a Pázmány Péter
Tudományegyetem Állatrendszertani Intézetével a
Kőszegi-hegység átfogó kutatására. Olyan neves
kutatógárda dolgozott ekkor Dudich Endre vezetésével az
Alpokalján, melyben a legfiatalabb nemzedéket az örvendetes
módon ma is aktív Balogh János és Móczár László
professzor urak képviselték. Horváth Ernőről, a Savaria
Múzeum Természettudományi Osztályának néhai vezetőjéről
megtudhatjuk, hogy 1976-tól kezdődően mintegy negyven kutató
bevonásával irányította az "Alpokalja Természeti
Képe" programot. Az ő példamutató munkásságát
követően a 90-es években folytatódott egy szűkebb területre
irányuló kutatási program az Őrségi Tájvédelmi Körzet
növény- és állatvilágának feltárására. Mindkét program
eredményeiből több vaskos kötet jelent meg, melyek az
Alpokalja jelenkori természeti értékeinek alapműveit
jelentik. Vig Károly könyvének ezen első,
tudománytörténeti fejezete minden, a régiónk iránt
érdeklődő természettudományos vonzalmú olvasó számára
alapvető irodalom lehet.
--------------------A könyv második fejezete a
feldolgozott földrajzi terület vadon élő állatvilágának
szisztematikus áttekintését adja. A hagyományosan az állatok
körében tárgyalt, úgynevezett állati egysejtűektől az
emlősökig 12 fő fejezetben tárgyalja a szerző a felsorolt
állattörzseket, többnyire osztályonként, illetve
rendenként. A konkrét taxonok kárpát-medencei
reprezentáltságától, kutatottságától és
jelentőségétől függően változó terjedelemben olvashatunk
egy-egy állatcsoportról. Ezek a fejezetek a szűkebb
tudományterületek művelőinek önálló tudománytörténeti
forrásmunkaként is remekül használhatók. A szerző a
bevezetőjében korrekt módon megindokolja, hogy miért nem
vállalkozott arra, hogy a Magyarország Állatvilága sorozat
köteteinek régiónkra vonatkozó adatait is feldolgozza.
Mindemellett a fejezet olvasásakor vissza-visszatérő
gondolatként merülhet fel, hogy de szép is lenne a
"Magyar Birodalom Állatvilága" című műhöz
hasonló formában egy ilyen alapos munka. A fent említett,
mostanra már csaknem száz éve készült könyvhöz hasonlóan
természetesen csak több szerző bevonásával készülhetne el.
A könyv e fejezete fontos kiinduló forrása lehet azoknak, akik
egy-egy taxon regionális kutatását kezdik meg.
--------------------A könyv harmadik fő fejezetének
tekinthető a több mint 1900 tételt tartalmazó bibliográfia.
Ennek összeállítása és közlése, azaz közkinccsé tétele
már önmagában is létjogosultságot követel a könyvnek. A
szerző és munkatársainak sok éves munkája eredményeként
készült el ez a páratlanul alapos bibliográfia.
--------------------Jelentősen növelik a könyv
használati értékét a precízen összeállított mutatók.
Név-, rendszertani és tárgymutató segítségével válik
igazán kezelhető kézikönyvvé Vig Károly munkája, melynek
minden Alpokalján működő zoológus és természetbúvár
könyvespolcán ott a helye.
Szinetár Csaba