---------------------------------------Vig Károly: A Nyugat-magyarországi-peremvidék állattani kutatásának története. Savaria Múzeum, Szombathely, 2000. 364 old.

---------------------------------------Meghatározó jelentőségű könyv készült a szerző több éves munkájának eredményeként. Három fő részből áll, melyek önállóan is kiváló forrásmunkáknak tekinthetők.
--------------------Az első fejezet a Nyugat-magyarországi-peremvidék kutatásának történeti áttekintését adja, minden bizonnyal mindeddig a legalaposabb és legátfogóbb formában. Az áttekintés több mint három és fél évszázadnyi időszakot dolgoz fel. A tudománytörténeti feldolgozás az első magyar szerzőtől megjelent 1637-es közleménytől - Regéczi Horváth András: "Disputatio Physica de Insectis" - egészen 2000-ig terjedően, mintegy 1900 bibliográfiai tételen alapszik. A szerző bevezetőjében pontosan behatárolja, hogy mely földrajzi régióval foglalkozik könyvében. Így a szűkebben értelmezett Alpokalján (Kőszegi- és Soproni-hegység, Vas-hegy, Vasi-Hegyhát, Kőszeg-hegyalja és Pinka-fennsík) kívül a Fertő-melléki-dombságot, a Rábán túli kavicstakarós síkságot, a Kemeneshátat, valamint a Nyugat-, illetve a Kelet-zalai-dombságot is magában foglalja a feldolgozott földrajzi terület. A történeti áttekintés első fejezete felrajzolja azt a történelmi környezetet, amelybe ágyazódva elindultak a térség természettudományi kutatásai. A növényvilág tudományos igényű megismerése megelőzte az állattani kutatásokat. Az Alpokaljához kötődő első jelentős személyiség Carolus Clusius (1526-1609), a "németújvári iskola" vezéregyénisége volt. A szintén nyugat-dunántúli "sárvári orvosbotanikai iskola" tevékenysége hozzájuk hasonlóan európai jelentőségű eredményeket ért el.
--------------------A zoológia terén ugyan nem beszélhetünk hasonló nyugat-dunántúli iskolákról, de az állattani kutatásokkal foglalkozók hosszú sorát ismerhetjük meg Vig Károly könyvéből. A XVIII. századi kutatók közül Bél Mátyás nevéhez fűződik az első olyan leírás, mely Vas megye természeti viszonyain belül konkrét faunisztikai adatokat is közöl. Így például a siketfajdról és a "vadkecskéről", azaz a zergéről ír. Őt követően megismerkedhetünk a Chernel, valamint a Festetics családdal, melyek "férfitagjai meghatározó szerepet játszottak Kőszeg újkori tudományos életében". Festetics Imre (1764-1847) öröklődési törvényszerűségeket vizsgáló kutatásai a természetben megnyilvánuló genetikai törvényszerűségek első bizonyított felismerései és közlései. A Chernel család tagjai közül már Chernel Ferenc kőszegi ülnökről is tudjuk, hogy "hivatalos teendői mellett" kiváló juhtenyésztő volt, és szabadidejében a madarászatnak is hódolt. Chernel Kálmán (1822-1891) "Kőszeg sz. kir. város jelene és múltja" című könyvében a város állatvilágáról is ír. Fia, Chernel István (1865-1922) a magyar madártan egyik legkiemelkedőbb alakja. Az ő nevét viseli a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Vas megyei csoportja. A könyvből megtudhatjuk, hogy a Nyugat-magyarországi-peremvidék megismerésében úttörő szerepet játszottak a régióban működő iskolák természetrajz tanárai is. A saját kutatómunkájuk eredményei mellett jelentős kutatásszervező szerepük is volt. Vas megye tudós tanárai közül többek között a kőszegi Freh Alfonz és a szombathelyi Kunc Adolf nevét emelhetjük ki. A XX. században tevékenykedő kutatók közül többeket mint kiváló kutatásszervező egyéniségeket is megismerhetünk. Visnya Aladár mint az 1932-ben Kőszegen létesült Helytörténeti és Szülőföldismereti Múzeum igazgatója megállapodást kötött az Országos Természetrajzi Múzeum állattárával, valamint a Pázmány Péter Tudományegyetem Állatrendszertani Intézetével a Kőszegi-hegység átfogó kutatására. Olyan neves kutatógárda dolgozott ekkor Dudich Endre vezetésével az Alpokalján, melyben a legfiatalabb nemzedéket az örvendetes módon ma is aktív Balogh János és Móczár László professzor urak képviselték. Horváth Ernőről, a Savaria Múzeum Természettudományi Osztályának néhai vezetőjéről megtudhatjuk, hogy 1976-tól kezdődően mintegy negyven kutató bevonásával irányította az "Alpokalja Természeti Képe" programot. Az ő példamutató munkásságát követően a 90-es években folytatódott egy szűkebb területre irányuló kutatási program az Őrségi Tájvédelmi Körzet növény- és állatvilágának feltárására. Mindkét program eredményeiből több vaskos kötet jelent meg, melyek az Alpokalja jelenkori természeti értékeinek alapműveit jelentik. Vig Károly könyvének ezen első, tudománytörténeti fejezete minden, a régiónk iránt érdeklődő természettudományos vonzalmú olvasó számára alapvető irodalom lehet.
--------------------A könyv második fejezete a feldolgozott földrajzi terület vadon élő állatvilágának szisztematikus áttekintését adja. A hagyományosan az állatok körében tárgyalt, úgynevezett állati egysejtűektől az emlősökig 12 fő fejezetben tárgyalja a szerző a felsorolt állattörzseket, többnyire osztályonként, illetve rendenként. A konkrét taxonok kárpát-medencei reprezentáltságától, kutatottságától és jelentőségétől függően változó terjedelemben olvashatunk egy-egy állatcsoportról. Ezek a fejezetek a szűkebb tudományterületek művelőinek önálló tudománytörténeti forrásmunkaként is remekül használhatók. A szerző a bevezetőjében korrekt módon megindokolja, hogy miért nem vállalkozott arra, hogy a Magyarország Állatvilága sorozat köteteinek régiónkra vonatkozó adatait is feldolgozza. Mindemellett a fejezet olvasásakor vissza-visszatérő gondolatként merülhet fel, hogy de szép is lenne a "Magyar Birodalom Állatvilága" című műhöz hasonló formában egy ilyen alapos munka. A fent említett, mostanra már csaknem száz éve készült könyvhöz hasonlóan természetesen csak több szerző bevonásával készülhetne el. A könyv e fejezete fontos kiinduló forrása lehet azoknak, akik egy-egy taxon regionális kutatását kezdik meg.
--------------------A könyv harmadik fő fejezetének tekinthető a több mint 1900 tételt tartalmazó bibliográfia. Ennek összeállítása és közlése, azaz közkinccsé tétele már önmagában is létjogosultságot követel a könyvnek. A szerző és munkatársainak sok éves munkája eredményeként készült el ez a páratlanul alapos bibliográfia.
--------------------Jelentősen növelik a könyv használati értékét a precízen összeállított mutatók. Név-, rendszertani és tárgymutató segítségével válik igazán kezelhető kézikönyvvé Vig Károly munkája, melynek minden Alpokalján működő zoológus és természetbúvár könyvespolcán ott a helye.

Szinetár Csaba