--------------------A rendszerváltás után jó tíz évvel - miként az ország - Vas megye is új kihívások előtt áll. A közelgő EU-csatlakozás, a regionalizáció, a megyék és városok közti élesedő versenyhelyzetek, az "új gazdaság" térnyerése, az információs-informatikai robbanás, vagy éppen a tudásalapú fejlődés leckéje új megvilágításba helyezi az egy évtized alatt elért eredményeket, s elsöprő erővel állítja középpontba minden területen a folyamatos megújulás követelményét.¹ E körülmények fényében egyéb területek mellett (újra és újra) mérlegre kerül a helyi gazdaság is, annak mai teljesítményét, de még inkább jövőbeli perspektíváit, hosszabb távon értelmezett versenyképességét illetően.
--------------------A régiók, megyék és települések versenyképességének fogalma és igénye az ezredforduló Magyarországán is minden korábbinál jobban az érdeklődés középpontjába került. Ennek okai szerteágazóak: egyrészt a gazdasági átalakulás lényegében megtörtént, mindinkább előtérbe kerül a területek hosszabb távú jövőjének kérdése; másrészt a magyar régiók szereplőinek teljesítménye jelentős hányadában ma már az európai piacokon mérettetik meg, s maguk a régiók is európai összehasonlításokban értékeltetnek; harmadrészt a ma használatos értékelési módok hiányosságaival egyre több - nemegyszer érdekeiben sértett - önkormányzati illetékes és egyre több, a folyamatok lényegét azokkal megragadni nem tudó elemző szembesül.
--------------------Az új trendek, illetve az ezekkel és a területi fejlődéssel összefüggő elméleti megfontolások mai magyar gyakorlattal való ütköztetése mindezeknél fogva természetes és sürgető igény, ugyanakkor komoly nehézségeket is rejtő módszertani kihívás. A fejlett világ tapasztalatai alapján megfogalmazható elvek egyelőre - annak ellenére, hogy az ott jellemző alapstruktúrák lassan nálunk is kikristályosodnak - nyilvánvalóan nem maradéktalanul számonkérhetők. Az utóbbi évtized folyamatainak, és az azok eredményeként kialakult állapotoknak az értékelése ezért ma még tudathasadást okozhat. Az elemzők gyakorta szembesülnek azzal, hogy "a viharos tengeren a hajózás általános szabályai nem alkalmazhatók, így a siker a gyorsan felállított adaptációs stratégiákban, vagy a véletlen nyújtotta lehetőségek célirányos megragadásában keresendő" (RECHNITZER 1998). E nehézségek mindazonáltal nem mentik fel a valós helyzetet bemutatni szándékozókat a releváns összefüggésrendszer figyelembevételének kötelessége alól, enélkül az elemzések és megfogalmazódó stratégiák ingatag alapokra épülnének.

"HIVATALOS VERSENYKÉPESSÉG": FOLYAMATOK A STATISZTIKA TÜKRÉBEN

--------------------Vas megyének az országon belüli és nemzetközi munkamegosztásban betöltött pozícióját évszázadok óta különleges földrajzi helyzete determinálja, a történelmi széljárástól függően kifejezetten kedvező vagy kedvezőtlen feltételeket nyújtva a lakosság megélhetéséhez. A mai gazdasági folyamatokat is alapvetően befolyásolja ez az adottság: a rendszerváltást követően a korábban belső perifériaként kezelt térség számára a helyi adottságok és készségek kibontakoztatásának útjából leomlottak az ebből fakadó akadályok, új perspektívákat nyitva a helyi társadalomnak és új dinamikát adva a gazdaság fejlődésének.
--------------------A rendszerváltással megindult dinamikus változási folyamatok egyik gócpontja közismerten a nyugati határmente: e térség, illetve e sávon belül egyes települések váltak az ország térszerkezetében bekövetkezett átrendeződés egyik nyertesévé mind a pozitív trendek hozadékai, mind a negatív mellékhatások mérsékeltsége tekintetében. Így az ismét előnyössé váló földrajzi helyzet, annak szerteágazó pozitív hatásai, a humán tényezők minősége, az örökölt gazdasági szerkezet, a társadalmi konfliktusok viszonylagos mérsékeltsége és egyéb adottságok következtében ma Vas megye gazdasága országos viszonylatban jóval átlag feletti feltételek között jóval átlag feletti prosperitást mutat. (PALKOVITS 1998)
--------------------A gazdasági teljesítmény leggyakrabban használt mutatója, a területi GDP népességarányos nagysága Vas megyét a megyék szerinti rangsorban az igen előkelő harmadik helyre sorolja. Bár az ebbe az adatba sűrített információk jó közelítést adnak a gazdasági kibocsátás szintjére, a fejlettségbeli rangsorolás és a központi forráselosztás bázisaként való alkalmazhatósága erősen vitatható. A GDP-mutató általános elvi hiányosságai² mellett annak területi számítása (az országos mutató lebontása útján történő származtatása) is felvet bizonyos megbízhatósági problémákat, az így kapott megyei összesítések elfedik a belső, gyakorta szélsőséges különbségeket, sőt egy-egy nagyvállalat - így a paksi atomerőmű vagy a vasi mutató egyötödét adó OPEL-gyár - egyedi adatai alapvetően meghatározhatják egy megye megítélését.
--------------------Az elemzésekben leggyakrabban használt többi statisztikai mutató jellemzően ugyancsak kedvező relatív helyzetet körvonalaz. Az egy főre jutó adóköteles jövedelem - mely egyébként erősen korrelál a lakosságarányos GDP-adatokkal - szintén magasnak mondható. E mutató magas szintjének jelentősége abban áll, hogy ez a helyi lakosság személyi jövedelemadó-alapját mutatva némileg objektívabb képet nyújt a megyéről, területi elv helyett lakóhely szerinti számbavételt alkalmazva kiszűri a megyei ipar rendkívül nagyfokú külföldi dominanciáját és függőségét.
--------------------A vállalkozások terjedésének abszolút számai (mint "reálgazdasági" mutatók) is látványosak ugyan, de Vas megye országos viszonylatban általában rendkívül kedvező gazdasági jellemzői közül "kilóg" a vállalkozási aktivitás mértéke. Ennek lakosságszámra vetített mutatói minden kategóriában vidéki átlag alattiak, bár ütemüket tekintve annál némileg dinamikusabban növekvők. E jelenség magyarázatául a munkaalkalmak viszonylagos bősége kínálkozik, amint a munkanélküliségi ráta kifejezetten alacsony szintje is ebből fakad. A munkanélküliség közismerten alacsony szintje kétségtelenül összefügg a gazdaság általános állapotával, még inkább a szociális konfliktusok alacsony szintjével, de - különösen a komoly kételyeket ébresztő működésű textilipar magas reprezentáltságának fényében - korántsem a gazdasági versenyképesség vitán felül álló indikátora.³
--------------------A gazdasági(-társadalmi) pozíció mindezen egyszerű "egydimenziós" mércéi - melyek szinte egyöntetűen minősítik "fejlettnek", "dinamikusnak" Vas megyét - tehát nemcsak az elvi megfontolások tükrében bizonyulnak ingatagnak, de az azok hátterében húzódó bizonyos konkrét jelenségek puszta említésével is könnyen megkérdőjelezhetővé tehető ezek helyzetértékelési pontossága⁴ és nem utolsó sorban a területfejlesztési források kizárólagos elosztási kritériumaként funkcionálásra való alkalmassága.

ALTERNATÍV MINŐSÍTÉSI KÍSÉRLETEK

--------------------Habár "egydimenziós" skálát nyújt, a különböző információk sűrítésével kialakított "gazdasági egészség" szerinti rangsor (NEMES NAGY 1995) a fentieknél komplexebb, finomabb pozíció-értékelési technikának számít. A faktoranalízis eredményeként képződő, e megnevezéssel ellátott faktor, egy több gazdasági mutató⁵ információtartalmát sűrítő⁶ komplex változó, melynek alapján összevethető a magyarországi városoknak, városkörnyékeknek, illetve megyéknek a helyzete. Eszerint - ha ez utóbbit tekintjük - Vas megye gazdasága a vizsgálat időpontjában (Budapesttől eltekintve) Győr-Moson-Sopron után a második "legegészségesebb" volt az országban.
--------------------Már többdimenziós megközelítés, de ugyancsak faktoranalízis segítségével (viszont több alapváltozóval⁷) készült versenypozíció-elemzés eredménye a területeknek egy háromdimenziós faktortérben történő elhelyezése.⁸ Ez - a módszerből fakadóan - alkalmas viszonylag homogén részsokaságok azonosítására, a "nyertesek" és "vesztesek" elkülönítésére. Szemben a gazdasági egészség egydimenziós osztályozásával, ahol erősen különböző jellemzőkkel bíró területek kerülnek egy csoportba (hasonló fejlettségi pozícióba), itt a gazdasági karakter különbségei is megragadhatók. Eszerint e triadikus faktortérben elfoglalt pozíciójuk alapján a Vas megyei városkörzetek zöme (Szombathely, Sárvár, Körmend, Kőszeg, Celldömölk) a stabil munkavállalói pozícióval, erős külföldi tőkevonzással, de gyenge vállalkozói aktivitással jellemezhető csoportba sorolódott, kirajzolva ezzel egyszersmind a megye egészének karakterét is. (NEMES NAGY 1995)

1. táblázat: A legjobb gazdasági helyzetben levő magyarországi városkörnyékek
egy faktoranalízis segítségével történt "rangsorolás" szerint

Forrás: Nemes Nagy (1995)

--------------------Ez utóbbi, háromfaktoros eljárás matematikai értelemben nem ad fejlettségi rangsort, az 1. táblázatban szereplő összevont rangszám tehát erre tekintettel - amint a szerző is hangsúlyozza - csupán tájékoztató jellegű. (Ennek ellenére érdekes a két lista, a városkörnyékek gazdasági egészség szerinti és a triadikus faktortérbeli pozíciók alapján képzett "rangsora" összevetése: a kettő közt jelentős különbségek regisztrálhatók.)
--------------------E két vizsgálat, különösen a kettő párhuzamos információi átfogó és szemléletes képet nyújtanak az ország regionális különbségeinek egy időpontra vonatkozó állapotáról, de a gazdasági pozíciók (perspektivikus versenyhelyzet) mélyebb elemzésére csak bizonyos korlátok közt alkalmasak. A faktoranalízis eljárásból fakadó korlátokon túl a magyarországi átmenet kapcsán lényeges szem előtt tartani az adatok megbízhatósági szintjének problémáit is (a kifinomult matematikai módszerek alkalmazása az alapmutatókkal kapcsolatos elvi és konkrét számbavételi bizonytalanságokat természetesen nem tudja kiküszöbölni).
--------------------A területek összevetését más alapokon, kevésbé "fejlettségi szint központúan" kíséreli meg egy innováció központú megközelítés (RECHNITZER 1993.) Abból a feltételezésből kiindulva, hogy a területek hosszú távú fejlődését, fejlődőképességét annak innovációs adottságai határozzák meg, a minősítés kritériuma itt az ún. "innovációs környezet". E vizsgálat során negyven mutató értékelése, majd az ezek bázisára épített klaszteranalízis nyomán körvonalazódtak az azonos innovációs környezeti jegyeket mutató térségek és városok csoportjai.

1. ábra: A városok és városkörnyék-körzetek innovációs környezete a kilencvenes évek elején

Jelmagyarázat: 1 - aktív és sokoldalú, 2 - kommunikáció és vállalkozás-orientált, 3 - adaptációs, 4 - szegényes és egyoldalú, 5 - innovációhiányos; 6 - aktív és sokldalú, 7 - kommunikáció-orientált, 8 - vállalkozás-orientált, 9 - átalakuló: ipari profilú, 10 - átalakuló: vegyes profilú, 11 - innovációhiányos

Forrás: RECHNITZER 1993.

--------------------Ami a Vas megyei pozíciókat illeti, négy kistérség (és azok központja) kifejezetten "innováció-hiányos"-nak minősíttetett, az önmagában is "aktív és sokoldalú" Szombathely környékének innovációs környezete szintén "aktív és sokoldalú", a "kommunikáció- és vállalkozás-orientált" Kőszegé "kommunikáció-orientált", az "adaptációs" Szentgotthárdé pedig "átalakuló: vegyes profilú" (1. ábra). Habár e minősítések a klaszteranalízis matematikája szerint ugyancsak nem nyújtanak rangsort, a kutatói értékelés e címkéi - a már ekkor magas "regionális makromutatók "ellenére - meglehetősen közepes pozícióba helyezik tehát Vas megyét.
--------------------Az alapelv - az innovációs potenciál középpontba állítása - helyessége nem vitás, s a módszer egy viszonylag stabil gazdasági környezetben (ahol a gyors változásokból adódó véletlenszerű különbségek kevésbé torzítanák az általános képet) feltehetően hosszabb távra érvényesen is alkalmazható volna. Másfelől azonban a vizsgálat időpontjában még hozzáférhető és valóban - talán éppen a leginkább - releváns adatok (pl. hitelállomány, mobiltelefon-ellátottság, számítógép-ellátottság, lapelőfizetők adatai) elérhetőségének, a potenciális információs bázisnak a szűkülése e megközelítés megalapozottságát gyengítheti.
--------------------Inkább tartalmában, mintsem módszertanilag rokon ezzel az az eljárás, mely az innovációs potenciált néhány elérhető, "kemény", országos összevetésre lehetőséget adó mutató segítségével kíséreli meg megragadni (2. táblázat). E gyakorlati nézőpontból kiinduló értékelési mód - mely, amint megfigyelhető, kifejezetten kedvezőtlen színben tünteti fel Vas megyét - korlátai nyilvánvalóak: az innováció szempontjából mindinkább döntő jelentőségű ún. "rejtett" (vagy "hallgatólagos") tudás megragadása meglehetősen nehéz, s az ezek híján táblázatba foglalható mutatók általános következtetések levonására csak korlátozottan alkalmasak.

2. táblázat: Az innovációs potenciál egyes tényezői Vas megyében

Forrás: MTA RKK NYUTI Adatbázis; Dőry T. és Rechnitzer J. feldolgozása, In: PALKOVITS, 1999

--------------------Többváltozós⁹ elemzéssel, kifinomult matematikai módszerrel közelíti a problémát LENGYEL is, mikor a többdimenziós skálázás (MDS) segítségével elemzi a hazai megyei jogú városokat, azok "hasonlóságát fejlettségi színvonaluk és fejlődési jellemzőik alapján" (LENGYEL, 1999). Habár e megfogalmazás egyfajta sorrendiség elérésének reményét kelti, ez az eljárás is "csupán" (ami persze nem kevés) az eredmények (a területek közti kimutatható hasonlóságok) értelmezése által nyújt fejlettségre, versenyképességre vagy rangsorban elfoglalt pozícióra vonatkozó, korántsem egzakt minősítést.
--------------------A megyei jogú városok hasonlóságának MDS segítségével történt számítása bizonyos esetekben viszonylag jól, máskor kevésbé egyértelműen értelmezhető eredményeket hozott. A legszélesebb adatbázison alapuló "gazdasági potenciál"-elemzés inkább csak tendenciaszerűen tesz különbséget az ún. sikeres (a Budapest-Balaton tengelytől északra fekvő) városok és a többiek között. Szombathely mindenesetre az előbbibe, azon belül is az ún. "teljes gazdasági potenciállal" bírók csoportjába sorolódik. Jóval egyértelműbb a "munkaerő versenyképessége" szerinti pozícióelemzés, ahol - az itt vizsgált régiót illetően - határozottan elkülönül hat¹⁰ (általában is történeti-kulturális rokonságban állónak tekintett) északnyugati település.
--------------------A hosszabb távú "versenyképesség" tekintetében leginkább relevánsnak minősíthető számítás, a "dinamizmus" szerinti elemzés ugyancsak viszonylag markáns eredményeket hozott (2. ábra), alapot szolgáltatva a szerzőnek arra a következtetésére, miszerint "nyilvánvaló, hogy a 'sikeres' dunántúli városok az elmúlt évek dinamizmusának is köszönhetik prosperáló gazdasági helyzetüket".¹¹

2. ábra: A megyei jogú városok hasonlósága "dinamizmusuk" szerint

Forrás: LENGYEL, 1999

--------------------Mindazonáltal e "prosperáló helyzetről", annak strukturális meghatározottságairól, mögöttes jellemzőiről, a gazdasági szereplők ezzel összefüggő motivációiról - minden pozitívuma ellenére - e módszer sem képes mély információkkal, a fejlesztési stratégiák számára döntő jelentőségű támpontokkal szolgálni.
--------------------A több tényező figyelembevételének egy további módja lehet indikátorsorok összevetése különböző módszerekkel. Erre szolgál példaként az az egyszerű eljárás, amit Nemes Nagy alkalmaz: hét jelzőszám alapján képez térségi típusokat, aszerint, hogy azok közül hány kedvezőbb az átlagnál (NEMES NAGY, 1998). (Eszerint egyébként Vas megyében található "nyertes", "nekilendülő", "stagnáló" és "vesztes" kistérség egyaránt.¹²) Gondolatmenetének továbbvitelével - regresszióelemzéssel, melyben a földrajzi helyzet a magyarázó változó - azonban mélyebb összefüggéseket is kimutat a szerző. Itt kiemelésre érdemes megállapítása, hogy a gazdasági pozíciók térbeli-területi determináltsága kifejezetten erős. Ezzel lényegében igazoltnak tekinthető, hogy ma Magyarországon ez a domináns "versenyképességi előnye" a lokalitásoknak, ez a jószerével egyetlen olyan nehezen másolható adottság, mellyel a városok és megyék rendelkeznek a területek (európai) "versenyében".
--------------------Az egy vagy több standard "regionális makromutató" összevetése, mint minősítő kritérium több-kevesebb relevanciával körvonalazza ugyan a térségi különbségeket, de a strukturális különbözőségek, a térségi egyediségek (melyek önálló minőségként különös jelentőséggel bírhatnak a versenypozíció meghatározásában) ezekkel nehezen megragadhatók. Ennek fényében értékelendő jelentős előrelépésnek a sikeres térségek kutatásának utóbbi években tapasztalható fellendülése (RECHNITZER, 1998). A sikeres területek döntően esettanulmányok alapján történő azonosítása, majd azok rendszerezése módszertanilag megadja a specifikumok megragadhatóságának lehetőségét, de a hazai kutatások eddig inkább csak ezek (és az adaptációs folyamatok) ex post dokumentálására, semmint jövő-orientált, hosszú távú, gazdálkodás- és versenyképesség-központú értékelésére törekedtek.
--------------------A hazai siker-kutatásban exponált területek közül a vizsgált megyét¹³ - a leginkább az Opel gyárral és hármashatármenti elhelyezkedésével jellemezhető - Szentgotthárd város képviseli, melynek példája is rávilágít a sikeresség és versenyképesség fogalompár bizonyos disszonanciájára. Tekintettel arra, hogy az OPEL gyár adja a megye GDP-jének közel egyötödét, s a foglalkoztatási és jövedelemmutatók is kiugróak a városban, a hagyományos megközelítésekben a "területi versenyképesség" nem megkérdőjelezhető. Ugyanakkor e kirívó esetben is tehetők olyan megjegyzések (például a beágyazottság, a helyi gazdasági "miliő", vagy éppen az átlagos jövedelmek kérdésköreiben), amelyek a hazai mércével mért minősítéseket relativizálják (PALKOVITS, 1997).
--------------------Viszonylag kevés figyelmet kap a regionális elemzések során az ingatlanpiac, noha jelentősége a piaci viszonyok dominánssá válásával nem csekély: a piaci szereplők (piaci szegmensenként elkülönülve persze) autentikus értékítéletét fejezi ki a terület iránt. Az összevetés ugyan nem problémamentes (összefüggésben az ingatlanok széles spektrumú különbözőségével), de bizonyos többé-kevésbé "standardizálható" elemek esetében ez meglehetősen sokatmondó lehet: pl. a megyeszékhelyek 50-55 m²-es panellakásainak árai (3. táblázat), illetve az azok által tükrözött értékítéletek, jól jellemzik a megyék gazdasági erőviszonyait. (Úgy is lehet tehát fogalmazni, hogy a piac a fejlődési kilátásait tekintve leginkább vonzó területek közé sorolja Vas megyét.¹⁴)

--------------------A piac általi minősítés, értékítélet "megmérhető" tranzakciók és piaci árak nélkül is, elsősorban a közvéleménykutatások, a statisztika eszközeivel. Erre szolgáltat egy példát a 3. ábra, mely - országos minta alapján - a vállalati vezetők véleményét összegzi. Látható, hogy a városok potenciális telephelyként való megítélései közt jelentős eltérések vannak, itt is a nyugati városok előnyével. (KOZMA, 1998) Megjegyzést érdemel persze ezen értékekkel kapcsolatban is néhány torzító szempont: egyfelől a számok bizonyos mértékben manipuláltak¹⁵ (nem függetleníthetők a statisztikák vagy a tömegtájékoztatás befolyásától), másfelől a megítélés a számbavétel módjából adódóan szükségképpen felületes, mely felületesség a konkrét döntési szituációkat kevésbé jellemzi, a minősítés tehát az igazán fontos "éles" szituációkban alapvetően módosulhatna.
--------------------A területek közti rangsort illetően érdemes összevetni az országos véleményt a helyiek - akik az országos "manipulációs kísértések" mellett lokális tapasztalatokkal is bírnak - megítélésével. A 4. ábra szerint a kettő egymásnak megfeleltethető: Vas megyét általában Budapest és Győr-Moson-Sopron (és nagyvállalati körökben Fejér) mögött zömmel az élmezőnybe sorolják a területek képzeletbeli rangsorában.

4. ábra: Vas megye pozíciója gazdasági kilátásait illetően a megyék rangsorában a helyi gazdasági szereplők szerint

Forrás: PALKOVITS, 1999

--------------------A sokirányú megítélés nyújt egy hozzávetőleges képet, de ezek egzakt összegzésére nincs mód. Természetesen a mozaikok egymás mellé helyezése is egyfajta járható út, miként arra van is példa a szakirodalomban. Rechnitzer egy-egy konkrét térség esetében a versenyképességet - több e tárgyú elemzése alapján ítélve - e módszerrel találja leginkább megragadhatónak: a gazdasági teljesítőképesség, a tercier gazdaság, az innovációs potenciál, a vállalkozói és tőkeaktivitás, valamint a telepítési tényezők nyolc szeletének egymás mellé helyezésével volna leginkább széleskörűen bemutatható az általános versenyképesség (RECHNITZER, 1997).
--------------------Nemcsak a részterületek mozaikkockáinak, de a különböző átfogó igényű megközelítéseknek az egymás mellé helyezése is tanulságokkal jár. Vas megye országos rangsorbeli elhelyezésének néhány változatát emeli ki a 3. táblázat, ami - különösen kiegészülve a fent bemutatott egyéb kísérletek eredményeivel - markáns következtetések megfogalmazásához teremt alapot.
--------------------Először: habár a - Vas megyénél sem tapasztalt - kirívó eltérések ritkák, a rangszámok közt számottevő különbségek mutatkoznak. Másodszor: a számításokhoz használt, vagy a megítéléseket "manipuláló" alapadatok jobbára közös forrásból származnak, ami a bizonytalanság közös voltát is jelentheti. Harmadszor, de az adott térségre vonatkozó jelentőségét tekintve korántsem utolsó sorban: abból az alapállásból nézve a minősítéseket, hogy bármilyen versenyképességnek hosszabb távval és fennhatósággal kapcsolatos jelentéstartalmának is lennie kell, sokat mondó, hogy éppen az innovációval összefüggő számszerűsíthető jellemzők lógnak ki Vasban a szinte egyöntetűen kedvező képet festő értékelések sorából.

A GAZDASÁGI BÁZIS VERSENYKÉPESSÉGÉRŐL

--------------------A bemutatott értékelési módok hiányosságai, azok eredményeinek szerteágazósága megerősíti azt az alternatív elvi álláspontot, miszerint a területi "versenyképesség" - határozott és szigorú kritériumok szerint, de - a területhez önmagához képest, semmint mindenütt érvényes mutatószámok alapján (pl. országos összevetésben) határozható meg, a belső folyamatok és jellemzők mélyreható értékelése alapján. Ez utóbbi megközelítés azonban számos problémát vet fel. Egyrészt elvész az összehasonlítás lehetősége, másrészt az értékelés módszertana is nehézségeket rejt, harmadrészt az így feltárt helyzetkép élesen ütközhet a "hivatalos" ("egzakt") álláspontokkal, esetleg ahhoz kötődő érdekekkel.

3. táblázat: A megyék pozíciója néhány mutató tekintetében (rangszámok)

Forrás: a fenti táblázatok, ábrák és HVG 2000/10. alapján

--------------------Vas megye elemzése szemléletes példáját adja ezen ellentmondások létezésének. A bemutatott átfogó mutatók szinte egyöntetűen kedvező színben tüntetik fel a térséget, másrészt viszont a térségi jellemzők gazdasági hasznosulása, a mikroökonómiai folyamatok, illetve a vállalkozások versenyképességi jellemzői egy jóval árnyaltabb - és más tónusú - kép megalkotását teszik lehetővé.
--------------------Az alternatív térségi "gazdasági portré" a gazdasági faktorok jellemzőiből épül fel, azok konkrét - lokalitás összefüggésében is értékelt - gazdálkodási, minőségi ismérveinek feltárásával körvonalazódik. Ehhez reprezentatív mintákon elvégzett kérdőíves megkérdezések nyújthatnak csupán támpontokat, az e szférában ma rejlő minden bizonytalanság (alacsony válaszadási hajlandóság, információközlési ellenérdekeltség, cégnyilvántartások anomáliái stb.) ellenére.
--------------------A megyében az utóbbi fél évtizedben több olyan kutatás zajlott, melyek a vállalkozói szempontokat, motivációkat, jellemzőket kísérelték meg különböző célokkal és aspektusokból feltárni,¹⁶ s ezek - illetve az alábbiakban közülük kiemelt momentumok - módot adnak az e témában alapvető kérdések (vagyis a vállalkozások versenyképesek-e, illetve a vállalkozások létrejöttéhez és versenyképességéhez hozzájárul-e a hely) értékelésére is.
A probléma persze egyrészt nehezen megszerezhető információkkal, módszertani nehézségekkel terhelt, másrészt erősen szerteágazó, különös tekintettel arra, hogy a két alapkérdés önmagában is csak mozaikokból illeszthető össze. Az alábbi összefüggések ennek megfelelően különböző elemei egy általános képnek, azok együttes értékelése alapján fogalmazhatók meg következtetések a terület hosszú távú versenyképességére vonatkozóan.

4. táblázat: A telephelyi tényezők értékelése a Nyugat-Dunántúl megyéiben

Megjegyzés: az átlagos érték az országos átlagtól való +- 10 % eltérést jelent, míg magas értékelés
az áltagtól 50 %-kal nagyobb értéket jelent, a köztes tartomány az átlag feletti minősítés megjelenítője
Forrás: MTA RKK NYUTI Adatbázis, Rechnitzer J. feldolgozása, in: PALKOVITS, szerk., 1999

--------------------A gazdasági bázis, mint a gazdasági szereplők összessége, versenyképességének magának is több ismérve van, melyek mindegyike ráadásul több módon is megragadható. Ez szorosan összefügg az olyan kérdésekkel, hogy mely telepítési tényezők vonzzák vagy hívják életre a vállalkozásokat, mely vélt (valós vagy nem valós) versenyelőnyökre alapozzák stratégiájukat a gazdasági szereplők, vagy miként értékelik saját környezetük adottságait, lehetőségeit.
--------------------A telepítési tényezők listája több okból fontos: lényeges egyrészt azok minősége (a gazdasági környezet jellege), másrészt azok relatív szerepe a vállalkozások számára (gazdálkodásuk szempontjából), illetve azok (relatív) szerepe a vállalkozásindításnál. E kérdések ismerete alapján minősíthető egy nézőpont alapján a helyi gazdasági bázis. A viszony kölcsönössége kiemelésre érdemes: a telepítési tényezők összességeként tekinthető gazdasági környezet minősége önmagában is fontos ugyan, de sokkal inkább a gazdasági bázissal való összefüggésében, annak jellemzői tükrében, illetve a két fél (mintegy az érem két oldala) egymásra hatását illetően.
--------------------Vas megye országos összevetésben általában kedvező telephelyi feltételekkel rendelkezik (4. táblázat).¹⁷ E puszta körülmény azonban (természetesen) viszonylag csekély magyarázó erővel bír a helyi gazdasági bázis mennyiségi és minőségi jellemzőit illetően (a működőtőke-beáramlás szintje alacsonyabb, a vállalkozási aktivitás magasabb volna, ha a megyék statisztikai mutatóinak arányai képeződnének le). A telepítő tényezők kínálatával szemben jóval inkább informatív (illetve releváns a vizsgált témában) azok kereslete, pontosabban az itt működő gazdasági szervezetek azokhoz való viszonya, azok ezáltal kialakuló súlyozódása. (E súlyozódás értékeli egyrészt a területet, mint a befektetési piacon jelenlevő "árut", annak piac által érzékelt jellemzőit, másrészt képet nyújt a vállalkozások magatartásának lényeges aspektusairól, "minőségi" jegyeiről.)
--------------------A kisvállalkozói szférától ma még nem várható el általánosan és reálisan a tudatos súlyozás, a telephelyi tényezők racionális figyelembe vétele, ezzel kapcsolatos motívumaik számbavétele inkább csak kortüneteket dokumentál, mintsem messzemenő következtetések levonására adna módot. A piacgazdaság e kezdeti szakaszában egyértelműen kimutatható, hogy - feltehetően a törvényszerű szelekció következtében átmeneti jelenségként - kiugróan magas azoknak a száma, akik kényszerek vagy megalapozatlan remények által ösztönözve, a feltételeket és lehetőségeket kevéssé mérlegelve, s gyakran a szükséges ismeretek nélkül kezdenek vállalkozásba (PALKOVITS 1996).
--------------------Ami a domináns szférát, a nagyvállalatokat e tekintetben illeti, a kép eléggé markáns, s a gazdálkodás egyéb jellemzőivel láthatóan erősen összefüggő (5. ábra). A telepítési tényezők széles halmazából relatív fontosságát tekintve szemmel láthatóan kiemelkednek a kemény, azonnali költségekre lefordítható elemek (fogadási feltételek, infrastruktúra, közlekedés, helyi adó, adókedvezmények stb.), s ugyancsak szembetűnően háttérbe szorulnak a térségi piaccal kapcsolatos szempontok, valamint a magasabb rendű szolgálatásokat kínáló szolgáltatók, intézmények kínálati jellemzői.
A helyi/regionális piacok szerepének alulértékelése a "rendelésre történő tömegtermelés" korában magáért beszélő hiányosság, miként az "egyéb", nem közvetlen költségelemként szolgáló tényezők is nagyobb hangsúlyt érdemelnének. A fejlett világban a befektetési feltételrendszer mind fontosabb részét képezik azok a gazdálkodást segítő körülmények, melyek nem a közvetlen, szűkebb értelemben vett termelési költségekkel kapcsolatosak, hanem a gazdálkodás lebonyolítását, szervezését, megfelelő körülményeinek biztosítását - nagyságuk alapján - megkönnyítő vagy megnehezítő ún. "tranzakciós" költségekkel. Ebbe a körbe sorolható a szolgáltató intézmények jelenléte, a bürokratikus akadályok mérsékeltsége, a helyi gazdasági kapcsolatok, szerveződések működőképessége, a gazdasági környezet innovativitása, az innovációs intézmények elérhetősége, innováció-születéshez és - terjedéshez hozzájáruló környezeti elemek stb. E kevéssé kézzel fogható tényezők objektív megragadása nem egyszerű, az alábbi aspektusok mindazonáltal körvonalazhatják a probléma lényegét.

5. ábra: A telepítési tényező fontossága a Vas megyei "nagyvállalatoknál"(minősítések átlaga, skála: 1-5)
Forrás: PALKOVITS, 1999

--------------------Komoly súrlódások vagy éppen katalizáló erők (másképp fogalmazva igen eltérő nagyságú tranzakciós költségek) származhatnak általában az üzleti környezetből, annak viszonyrendszeréből, jellegéből. A gazdasági környezet tehát nem passzív tényező (nem csak a tevékenységek puszta fizikai terepe), az nagymértékben segítheti vagy gátolhatja a vállalkozások működését, innovációs készségét és versenyképességét. E környezet csak részben ítélhető meg objektív tényezők (adószint, bérköltségek, intézmények) számbavételével, mind nagyobb figyelem irányul a szubjektív elemek (helyi kapcsolatok, térségi arculat, "vállalkozói miliő") irányába, fejlődést befolyásoló szerepük mind szélesebb körben elismert.
--------------------Vas megyét - a 4. ábra szerint - országszerte a vállalkozások számára kedvező területnek tekintik. A kedvező külső megítélést igazolják - ha nem is elsöprő erővel - a helyi üzleti kultúrával kapcsolatban általánosan megfogalmazódó vélemények: azt az országosnál jobbnak minősítők nagy száma miatt a mérleg határozottan a pozitív irányba billen, de szembeötlő, hogy a többség azzal ért egyet, hogy az "csak" az országoshoz hasonló (6. ábra).
--------------------Az a kifejezés, hogy "innováció-barát gazdasági környezet", szintúgy kevéssé egzakt ugyan, de többségében véleményt tudnak róla alkotni a vállalkozók: az állást foglalók zömmel "mérsékelten innováció-barátnak" minősítik a térséget (7. ábra). Pozitív, hogy számottevő azok száma, akik kifejezetten annak tartják, de figyelemre méltó a negatív értékelések hasonló nagyságrendje is (e néhány leginkább elégedetlen vélemény az iparból, 10 fő alatti cégektől származik).

6. ábra: A társas vállalkozások megoszlása aszerint, hogy miként minősítik a helyi üzleti kultúrát

Forrás: PALKOVITS, 1999

7. ábra: A társas vállalkozások megoszlása aszerint,hogy mennyire ítélik innovációbarátnak a helyi gazdasági-társadalmi környezetet

Forrás: PALKOVITS, 1999

--------------------Fontos kérdés ezekkel összefüggésben, hogy miért alakultak ki e vélemények, a megyei jellemzők milyen "kompozíciója", "mátrix"-a vezetett a fenti általános értékelésekhez. Ezt körvonalazandó, a gazdasági környezet milyenségében kulcsszerepet játszó tényezőket sorol fel a 8. ábra, a vállalkozók általi minősítésük kíséretében.
--------------------E telephelyi jellemzőket elemző grafikon, illetve ez alapján a telephelyi környezet (legalább) kétféleképpen értékelhető. Egyrészt a pontszámok átlagos nagysága meglehetősen közepes, vagyis nincs különösebben magasan értékelve a megye. Másrészt viszont, a lista sorrendje biztató jeleket rejt: megfigyelhető, hogy a "lágy", "minőségi" jellegű elemek (pl. oktatás, munkaerő-minőség, életminőség) határozottan pozitívabb megítélésben részesülnek, mint a "mennyiségi", pusztán a költségszinttel összefüggő tényezők. A közlekedési elérhetőség mint objektív adottság és "költségelem" kivétel ez alól, de látható, hogy kézenfekvő és egyértelmű kedvező minősítése ellenére nem nagy különbséggel vezeti a listát.
--------------------Említést érdemel még, hogy az említett (viszonylag) magasra értékelt "lágy" tényezők jellemzően (a szűk értelemben vett) gazdaságon kívüliek, míg az azon belüliek (üzleti klíma, szolgáltatások, tanácsadók léte) inkább közepes minősítéssel található a középmezőnyben.

8. ábra: Milyennek ítélik meg a társas vállalkozások az egyes telephelyi jellemzőket (skála 1-5)

--------------------A gazdasági környezet fontos ismérveként a szolgáltató intézmények jelenlétének, elérhetőségének jelentősége a hazai cégek számára is mindinkább nyilvánvaló. A tercier szektor, azon belül is az üzleti szolgáltatások szférája a "kemény" statisztikai adatok szerint Vas megye gazdaságának egyik gyenge pontját jelentik, mind a szervezetek számát, mind az ágazatban képződő hozzáadott érték tekintetében PALKOVITS, 1998. E kérdés megítéléséhez további ("lágy") adalékot nyújthat a vállalkozások közvetlen megkérdezése: az e témában lebonyolított vizsgálat egészen konkrét információkat nyújt az egyes szolgáltatás-típusok elérhetőségéről (illetve annak szubjektív érzetéről). Eszerint az alapvető tevékenységek terén nincs hiány, ugyanakkor a "magasabb rendű", speciális menedzsment-ismereteket megkívánó vállalati/vállalkozási funkciókat támogató, a vállalkozások jövedelmezőségére, versenyképességére jobbára hosszú távon hatást gyakorló szolgáltatások rendelkezésre állásának megítélése kevésbé pozitív. Ez nyilvánvalóan nem tünteti fel - távlati horizonttal tekintve - kedvező színben az üzleti környezetet. A kínálati oldal persze nem alakulhat a keresletitől függetlenül: a szervezetek gazdálkodási jellemzőkkel összefüggő igényeinek (másfelől funkció-elsorvadásoknak) a szerepe elsődleges. Vas megyében ez annál is inkább figyelmet érdemel, hogy itt a társas vállalkozások, különösen az ipariak közt meglehetősen nagy arányt tesznek ki (az iparban 40%, egyéb ágazatokban 28%) az egy-egy anyavállalattól vagy megrendelőtől, "bérmunkáltatótól" erős függőségben levők, az egy, vagy néhány vevő működésének kitettek (PALKOVITS, 1999).
--------------------A telephelyi tényezők, azok relatív fontossága, illetve a környezet általános minősítése alapján tehát kirajzolódik a megye gazdasági fejlettségének egy másik rajzolata: eszerint közepes minősítések sora, a környezeti elemek alulkihasználtsága (túlnyomórészt csak az "alacsonyabb rendű" erőforrásokra alapozás) és számos hiányosság tapasztalható, s ez arra utal, hogy a makromutatók sugallta egyöntetűen kedvező kép csak felületes megítélést tesz lehetővé, még országon belül is.
--------------------A környezet általános állapota nyilván szorosan összefügg a vállalkozási aktivitással, eredményességgel, gazdálkodási jellemzőkkel, de az annak megítélésére vonatkozó információk még nem vonatkoznak közvetlenül a gazdasági szereplők magatartására, motivációira. Sokkal inkább és jóval közvetlenebb módon utal a gazdasági szereplők és egy adott térség pozíciójára, hosszabb távú kilátásaira annak vizsgálata, hogy mely tényezőket állítják a cégek versenystratégiájuk központjába, mit tekintenek (esetleges) versenyelőnyük forrásának.
--------------------A tartalmi kérdéseket nem fedi fel ugyan, de érdekes viszonyítási alapot nyújt a vállalkozók önminősítése arra vonatkozóan, hogy létezik-e egyáltalán versenyelőnyük, illetve miként értékelik versenypozíciójukat. A vasi társas vállalkozások körében lebonyolított felmérés során a válaszadók zöme, összesen több mint 80%, jónak vagy közepesnek ítélte meg saját pozícióját,¹⁸ vagyis a szélsőséges válaszokat kerülték: helyzetét különösen jónak vagy rossznak a nagy többség nem értékelte. Érdekes a különbség az ipar és az egyéb ágazatok között az előbbi javára, valamint az, hogy a kitűnő "önminősítések" mely szegmensekben képződtek: túlnyomórészt az iparban, illetve jobbára azoknál a vállalkozásoknál, melyek árbevételéért egy vagy csupán néhány vevő felelős.
--------------------Közelebbi információkat nyújt a versenypozíció hátterét kutató 9. ábra, mely összességében megerősíti az ellentmondásokkal, versenyképességi hiányosságokkal tarkított megyei általános képet. Ami a versenypozíciót meghatározó tényezőket, a vállalkozások hosszú távú létalapját illeti, több figyelemre méltó konkrét megfigyelés is rögzíthető: a két klasszikus versenystratégiai elem, a piaci rés betöltése és a versenyelőny kialakítása meglehetősen háttérbe szorul; az ár szerepét számottevően magasabbra értékelik az ipari vállalkozások, mint az egyéb ágazatokban működők; kifejezetten sok az egy (vagy néhány) külföldi megrendelőtől függő, létét annak keresletére építő szereplő az iparban; végül, de korántsem mellékesen, az iparban is, de az egyéb ágazatokban még inkább viszonylag sokan tekintenek optimizmus nélkül a jövőbe.
--------------------Mindezen jellemzők egy általános képet festenek a megye gazdasági szereplőiről, egy-egy szigetként kiemelhető vállalat vagy vállalatcsoport inkább kivétel, esetleg reménykeltő ellenpélda, de a zöm alapján ítélhető meg az egész térség jelene és valószínű jövője. Ma a világgazdaságban az ágazatok közti összefonódások olyannyira megkövetelik a hasonló elveket, hasonló magatartásmintákat, hogy a hagyományos merev ágazati elhatárolásnak kevés értelme marad (lásd klaszterek). Ezzel is összefügg, hogy a területek pozíciója és a gazdaság ágazati szerkezete közt - amennyiben nem a mit, hanem a hogyan a kulcskérdés - nincs függvényszerű összefüggés, így a kialakult arányok puszta adatai nem tekinthetők minősítő kritériumnak. Mindazonáltal ágazati eltérések léteznek, melyek felhívják a figyelmet a gyenge láncszemekre, s módot adnak ezek kapcsán egyes - másutt is kimutatható - problémák sarkított megjelenítésére.

9. ábra: A társas vállalkozások versenypozícióját döntően befolyásoló,a hosszú távú létalapját biztosító tényezők saját megítélésük szerint (az említések aránya, %)

--------------------A megkülönböztető jegyek, egyedi versenyelőnyök kutatása, illetve a gazdasági bázis ez alapján történő megítélése mindazonáltal - mint a fentiekből is érzékelhető - egy némiképp tudathasadásos helyzetet okoz az elemző számára. A világpiaci törvények és elvek iránymutatására számon kell kérni a különlegest, miközben az alapvető magatartásminták, piacgazdasági rutinok, és általános megfelelések stabilizálódásához is hosszabb idő kell, mint a transzformáció óta eltelt egy évtized. E "kétlépcsős alkalmazkodást" tovább nehezíti az ún. kettős átmenet problémája, melynek során a "hagyományos" piacgazdaságok közé integrálódni igyekvők egy alapvetően új típusú piacgazdaság viszonyaival szembesülnek (KOCSIS-SZABÓ, 2000). Ezt jól illusztrálja a vállalatok piachoz való viszonya: A kereslethez alkalmazkodás, a piacok fontossága (mint klasszikus piacgazdasági szempont) szinte mindegyik fenti grafikonon megjelenik, de azok alapján ugyancsak egyértelmű, hogy a "marketing-orientáció", vagy az "egyes vevőre való orientálódás" (mint az ezredforduló időszakának követendő elve) - enyhén szólva - korántsem általános.
--------------------E kettősségnek ugyancsak "emblematikus" területe az informatika. Itt is kimutatható az elsődleges, trendhez való alkalmazkodás pozitív folyamata, melyhez szintén hozzáfűzhető a megjegyzés, hogy ez, noha kétségkívül szükséges, de önmagában, alapvető követelményként természetesen nem elégséges a versenyképességhez.
--------------------Néhány éve a számítógép, annak használata - kis túlzással - maga volt az "innováció". Bár ma már a gazdaság legtöbb területén beépült a mindennapos használati tárgyak közé, az ellátottság és az alkalmazás mutatói ma is fontos információkat nyújtanak. A Vas megyei viszonyok felmérése mindenekelőtt igazolja a széles körű használat tényét: a vasi társas vállalkozások háromnegyedénél áll rendelkezésre számítógép, csupán minden nyolcadik válaszadó nem érzi szükségét a számítógép alkalmazásának (ezek is túlnyomórészt egyszemélyes, vagy 10 főnél kisebb létszámú vállalkozások). A kommunikációs forradalom újabb vívmánya az információs szupersztráda, ennek terjedése még tart. Mindazonáltal a társas vállalkozások meglehetősen nagy hányada (mintegy kétötödük) rendelkezik Internet-hozzáféréssel, mely szám gyors bővülése - a felmérés által is alátámasztottan - kockázat nélkül megjósolható (10. ábra). Az Internet-használat tartalmát illetően fontos tény: az arra előfizető társaságok majdnem hatvan százaléka napi rendszerességgel használja a hálózatot üzleti céllal, ami a magyar cégek világpiaci integrációja, az "új világ" rutinjainak átvétele összefüggésében biztató jel.

10. ábra: A Vas megyei társas vállalkozások megoszlása aszerint,hogy rendelkeznek-e Internet-hozzáféréssel

Forrás: PALKOVITS, 1999

--------------------Míg egyik oldalon egyértelműen megfigyelhetők az előremutató jelek, a (hagyományos) piacgazdasági magatartásminták terjedése meglehetősen gyors, addig az alkalmazkodás második lépcsőjéhez (az új gazdaság logikájához) tartozó elemek terén már kevesebb pozitívum ragadható meg. Ez utóbbi jellemző példája (tekintettel például az új gazdaság logikáját jól tükröző "hálózati kapitalizmus" megnevezés használatosságára) a hálózati szerveződés, annak kiépültsége: a Vas megyei nagyvállalatok körében lebonyolított teljes körű megkérdezés ennek, sőt egyáltalán a kooperációnak, csak ritka nyomait találta.
--------------------Összességében tehát a vizsgált térségben mint közös földrajzi térben működő gazdasági szereplőket - mind a telepítő tényezők, mind a versenyelőnyök oldaláról - vizsgálva megállapítható, hogy túlnyomó többségben vannak a rövid távú szempontokat előtérbe helyező, viszonylag szimpla (könnyen másolható) stratégiát követő vállalkozások, és viszonylag csekély mértékű a konkrét hely nyújtotta, vagy ahhoz szorosan kapcsolódó (tágan értelmezett) erőforrások kihasználása, versenyelőnnyé alakítása. Mindezen keresett, de alig fellelt versenyelőnyök, különösképpen a lokalitáshoz kötődő tényezők koncentráltan jelennek meg világszerte a klaszterekben (bár, mint e jelenség legismertebb kutatója felhívja rá a figyelmet , nem szükségesek különös helyi jellemzők a klaszterek kialakulásához, a véletlen is magyarázó lehet formálódásuk első fázisában). Ez a körvonalazott helyzetértékelés azonban nyilvánvalóan ellentétes a fejlett világ számos pontján kialakult - és követendő mintát kínáló - klaszterek működési logikájával, ami magyarázatául szolgál a helyi klaszter-szerveződés ellentmondásos voltának. A vizsgált térségben és tágabb környezetében a regionális hálózatokra irányuló kutatásoknak kevés kézzelfogható kötődést sikerült kimutatni, ezek eredményeként csupán a lehetséges klaszterek körvonalazására nyílt mód (DŐRY, 1998). A spontán módon, piaci érdekek alapján létrejövő szerveződések híján a folyamat előmozdítása a területfejlesztés oldaláról indult (a gépjárműipari klaszter alapító okirata már aláírásra kerül), de ma még a formális aktusok jelentősen előtte járnak a tartalmi elemek kiépülésének.
--------------------Az esetek többségében a klaszterek is bizonyos lokalitáshoz kötődő okok miatt kezdenek kikristályosodni, s a megkülönböztető és tartós versenyelőnynek is mindinkább egyes - adott formában másutt reprodukálhatatlan - helyi tényező a forrása, így egy térség perspektíváira tekintettel is érdemes közelebbről megnézni, mely területi jellemzők a legfontosabbak a megfigyelt fejlődésben, melyek a stratégiailag leginkább kihasznált, esetleg leginkább értékes helyi adottságok, lehetőségek.

HELY ÉS GAZDASÁG: AKTÍV HOZZÁJÁRULÁS A VERSENYKÉPESSÉGHEZ VAGY (PASSZÍV) TERÜLETI MEGHATÁROZOTTSÁG

--------------------A telepítő tényezőkkel és versenyelőnyökkel kapcsolatos fenti információk, illetve a vállalkozásalapításra vonatkozó ismereteink (PALKOVITS, 1996) arra utalnak, hogy az általános termelési, gazdálkodási szempontok mögött az egyedi, helyhez kötődően specifikus tényezők erősen háttérbe szorulnak, alig-alig jelennek meg a döntések és motivációk hátterében.
--------------------A 11. ábra szerint hasonló megállapításokra vezet a kérdés konkrét felvetése, annak vizsgálata, hogy melyek a megye gazdasági fejlődést ösztönző adottságai a vállalkozók szerint. A megye gazdasági kilátásait illetően ugyanis (kimagaslóan) legnagyobb mértékben a földrajzi helyzetre, illetve az erre épülő idegenforgalomra és bevásárlóturizmusra alapozzák optimizmusukat a vállalkozók. Ha a vállalkozók nagyobb része közvetlen hasznot nem húz is Ausztria közelségéből,¹⁹ de áttételesen és perspektivikusan határozott előnyöket várnak a nyugati határszél folyamatosan felértékelődő szerepétől és a bejövő külföldi tőkétől. (Pozitív elemként érdemes viszont kiemelni a humán tényezők viszonylag magasra értékeltségét, különösen a munkaerő szakképzettségére vonatkozó véleményt, de jelzés értékű - ugyan a realitások talaján maradva inkább csak hazai viszonylatban, kevésbé az európai versenyre tekintettel - a polgárosultság és a tradíciók többszöri említése is.)

11. ábra: A megye gazdasági fejlődést ösztönző adottságai a vállalkozók szerint (említések a megkérdezettek százalékában)

Forrás: PALKOVITS (1999)

--------------------A megye negatívumaira, pontosabban gazdasági fejlődésének akadályaira irányuló kérdés csupán kontrollként nyújt adalékot: leggyakoribb válaszai viszonylag kevés megyei sajátosságra hívják fel a figyelmet: a fejlődés akadálya a vállalkozók véleménye szerint makroszinten keresendő, s ugyancsak országos problémák a munkanélküliség, a bürokrácia és korrupció, illetve az ipar és mezőgazdaság válságjegyei.
--------------------A földrajzi helyzet kiemelése e vizsgálatban is lényegi elem. Az e konkrét eset példájával (adott szituációt illetően is figyelembe veendő fontos mondanivalóval) alátámasztja Nemes Nagy tanulmányának (NEMES NAGY, 1998) a gazdasági pozíciók kifejezetten erős térbeli-területi determináltságára vonatkozó tételét, illetve az abból levonható következtetést, miszerint ma Magyarországon és Vas megye esetében is jószerével ez az egyetlen olyan nehezen másolható (önmagában azonban meglehetősen szimpla) adottság, mellyel a földrajzi egységek rendelkeznek a területek európai "versenyében".
--------------------Arra az e ponton felmerülő kérdésre, hogy a földrajzi helyzet területi meghatározottsága kényszerpályát jelöl-e ki (általában, illetve konkrétan a versenyképesség mint hosszú távon döntő tényező szempontjából), a szakirodalmi trendek körvonalazzák az itt is érvényes "nem" választ, mely azonban e kutatási eredmények fényében, adott viszonyok közt értelmezve, némileg árnyalandó.
--------------------A közösségek befolyásolni képesek saját fejlődésüket, de a fejlődési trendek alakítása, megváltoztatása, különösen a fejlettségi szintek ugrásszerű változtatása mint közösségi erőfeszítés, illetve területi menedzsment-ráhatás, nem tetszés szerinti szabadságfokú. A szimpla adottságok, földrajzi-természeti erőforrások rövid távú megoldások alapjául szolgálhatnak, esetleg látványos eredményekkel, szembeötlő sikertörténetekkel, de a hosszú távú versenyképesség tudatos stratégiai és történeti-felkészülési megalapozást kíván. A tapasztalatok ugyan mindkettő hiányosságaira (korántsem teljes hiányára) utalnak, de természetüknél fogva egyik sem jelent ma végérvényesen elszalasztott lehetőséget, mindkettő fonala felvehető.
--------------------A tudatos stratégiák hiánya a kilencvenes években Magyarország és a vizsgált terület esetében nyilvánvaló és magyarázható, különös tekintettel az átmenet sajátos problémáira, illetve a területi tervezés és menedzsment intézményi, személyi és cselekvési rendszerének fokozatos kiépülése időigényére. A stratégiai tudatosság egy másik megfogalmazásaként is értelmezhető szempont az evolúciós-történeti megalapozottság, kulturális meghatározottság követelménye. (Ez inkább a gazdaság egésze szemszögéből merül fel, a szereplők összességének a körülményekhez, egyúttal a stratégiák ösztönzőihez és korlátozásaihoz igazodó kollektív tanulási folyamatára utal, mindenesetre ugyancsak az idővel és az építkező jelleggel van kapcsolatban.) Ez utóbbi jelentősége pozitív megerősítést nyer az európai sikerpéldák által, s negatív szerepe is mind gyakrabban fogalmazódik meg általánosságban is, különösen a volt szocialista országok kapcsán: "Kelet-Európa átalakuló gazdaságainak kudarca abban, hogy prosperálni és növekedni kezdjenek rögtön a szovjet blokk összeomlása után, a közgazdaságtant a növekedés történeti előfeltételeinek fontosságára figyelmeztette. (EICHENGREEN, 1998).
--------------------Másképp, e dolgozat logikájához jobban illeszkedő módon is felvethető e kérdés, vagyis a spontaneitás és determináltság versus tudatosság és korlátlan lehetőségek dilemmája: miként befolyásolja a flexibilis termelés új rendje az új térbeli struktúrát ma Magyarországon (illetve általában a világban), s az mennyiben irányítható tudatos politikával. Az elvi kérdésre vonatkozóan az empirikus vizsgálatok fenti eredményei nem adnak ugyan választ, de az elemzett folyamatok értelmezhetők e koordináták közt is.
--------------------A vizsgált terület gazdasága is elhelyezhető a világban zajló trendek viszonyrendszerében, melynek döntő erejű alappilléreit a gazdasági érdekek (és az azt tükröző, az ezredfordulón a korábbihoz képest markánsan újszerű magatartásmódok és döntések) rögzítik. E keretek jelentik a feltétlenül figyelembe veendő feltételrendszert: az európai munkamegosztás alakulása, az üzleti szféra változó magatartását tükröző, azt leképező regionális fejlődés körvonalazza a hazai térségek lehetőségeit, valószínűsíti a fejlettségi rangsorban "kijelölt" helyüket. E körülményekhez és erőkhöz a helyi gazdasági szereplők és a helyi gazdaságpolitikák részéről lehet passzívan és aktívan is viszonyulni (konstatálni a történéseket, illetve a sikerpéldák mintájára tudatosan megkeresni egy terület helyét és lehetőségeit), de logikáját, mozgatórugóit figyelmen kívül hagyni, azzal szembeszállni semmiképp sem.
--------------------Jelenleg Vas megyében - és a ritka kivételektől eltekintve országszerte - ennek spontán folyamata érvényesül, némileg módosulva bizonyos véletlenszerűségek és/vagy személyekhez kötődő egyedi menedzsment-jellegű akciók esetlegességével (vö. RECHNITZER, 1998, PALKOVITS, 1998). E spontán folyamatnak - elsősorban a megye földrajzi helyzetének köszönhetően - a pozitív hozadékai látványosak, ezek a regionális makromutatókban egyértelműen tükröződnek. A megye cégei számára a versenyelőnyszerzés forrásául kínálkozó adottságok, készségek szimpla voltából (földrajzi helyzet) ennyire futotta (viszonylag békés transzformáció, viszonylag jó mutatók, de ellentmondásokkal, sebezhetőségekkel terhelt gazdasági bázis). Ez nem kevés, de hosszú távon nem kínál automatikusan versenyben maradást, felzárkózást az európai mezőnyhöz.

IRODALOM:

BELUSZKY P.-GYŐRI R., 1999: A magyarországi városhálózat és az EU-csatlakozás. In: Tér és Társadalom, 1-2. pp. 1-30.
BOCSOR M.-KENGYEL Á.-SZŰCS A., 2000: A területfejlesztési politika új irányai az Európai Unióban. In: Közgazdasági Szemle, Nov., pp. 932-948.
CSAPÓ T.-PALKOVITS I. (szerk.), 2001: Vas megye területfejlesztési programja. Készült a Nyugat-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács megbízásából, MTA RKK NYUTI - Reginnov Kft., Szombathely, 93 p.
DŐRY T., 1998: Beszállítói kapcsolatok és az ipari együttműködés lehetséges klaszterei a Közép-Dunántúlon. In: Tér és Társadalom, 3. pp. 77-92.
EICHENGREEN, B., 1998: Geography as destiny. In: Foreign Affairs, New York, Mar-Apr, pp. 128-133.
KOCSIS É.-SZABÓ K., 2000: A hozzáértés világversenye. In: A 21. század kihívása: a tudásalapú humanista társadalom létrehozása (Stratégiai Füzetek 3.), MH Stratégiai Elemző Központ, Budapest. pp. 7-30.
KOZMA G., 1998: A gazdasági élet szereplőinek térbeli preferenciái. In: Falu, Város, Régió, 9.
LENGYEL I., 1999: Mérni a mérhetetlent? A megyei jogú városok vizsgálata többdimenziós skálázással. In: Tér és Társadalom, 1-2. pp. 53-77.
NEMES NAGY J., 1995: A Nyugat-Dunántúl a piacgazdasági átmenetben. Kézirat, 35 p.
NEMES NAGY J., 1998: A földrajzi helyzet szerepe a regionális tagoltságban. In: Fazekas K. (szerk.): Munkaerőpiac és regionalitás az átmenet időszakában. MTA KTI, Budapest, pp. 147-167.
PALKOVITS I., 1996: A kis- és középvállalkozások alapítását meghatározó tényezők Vas megyében, Tanulmány Vas megye és Szombathely Város Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítványa Vállalkozói Központ megbízásából, 29 p.
PALKOVITS I., 1997: Sikeres vállalatok - sikeres település: Szentgotthárd. In: Tér és Társadalom, 4., pp. 69-85.
PALKOVITS I., 1998: Gazdasági folyamatok Vas megyében. In: Területi Statisztika, 6. pp. 510-527.
PALKOVITS I., (szerk.), 1999: Innovációs környezet, telephelyi feltételek, befektetési lehetőségek Vas megyében. Tanulmány a Vas Megyei Kereskedelmi és Iparkamara Kht megbízásából, MTA RKK NYUTI, Szombathely, 132 p.
PORTER, M., 1998: Clusters and the New Economics of Competition. In: Harvard Business Review, Nov-Dec.
RECHNITZER J., 1993: Szétszakadás vagy felzárkózás. A térszerkezetet alakító innovációk. MTA RKK, Győr, 208 p.
RECHNITZER J., 1997: Az Észak-Dunántúl térségének gazdasági adottságai és versenyelőnyei. In: Tér és Társadalom, 1. pp. 1-38.
RECHNITZER, J., 1998: Az átmenet a területi gazdaságban és a siker. In: Fazekas K. (szerk.): Munkaerőpiac és regionalitás az átmenet időszakában. MTA KTI, Budapest, pp. 113-145.

JEGYZETEK: