BRENNER VILMOS

NYOLCVAN ÉVE SZÜLETETT MEG
BURGENLAND TARTOMÁNY

TÖRTÉNELMI EMLÉKEZÉS ÉS HELYZETELEMZÉS

--------------------Az 1921-es esztendő vége meghozta az immár két éve napirenden tartott, de el még nem döntött nyugat-magyarországi új határvonal kérdésének megválaszolását. Magyarország a trianoni békediktátum határozata alapján le kellett hogy mondjon a zömében német nyelvű nyugati határvidékéről Ausztria javára. Az 1921-es év novemberében az osztrák katonaság bevonult az újonnan szerzett területre, Sopron és nyolc Sopron környéki falu kivételével, ahol az 1921. október 11-ei velencei jegyzőkönyv értelmében népszavazást kellett tartani. Az emlékezetes soproni népszavazás 1921. december 14-16. között zajlott le és 65,08%-os eredményt hozott Magyarország javára. A győztes nagyhatalmak 1921. december 24-én elismerték a népszavazás adatait, miáltal 1922. január elsejével Magyarország szuverenitása Sopron város és a környező nyolc falu fölött helyreállt. Ezzel szemben elveszett Magyarország részére Moson, Sopron és Vas megyék nyugati sávja az osztrák határ mentén, 3900 km² területtel és 286 000 lakossal. Ezt a területsávot 1918 után (jobb híján!) "Német-Nyugatmagyarország"-nak nevezték ("Deutsch-Westungarn"). A "Burgenland" megjelölés 1919 után jelent meg és 1921 után az új osztrák tartomány hivatalos neve lett. Mindezen eseményeknek ez év végén érjük meg nyolcvanadik évfordulóját.
--------------------A "Burgenland" elnevezés eredetével kapcsolatban sok téves nézet hallható, Ausztriában és Magyarországon egyaránt. Rögzítsük tehát a történelmi valóságot: az 1921 végén Magyarországtól elcsatolt terület nem az ott található sok impozáns várból, németül "Burg-ból" vezeti le nevét, bármilyen tetszetősnek tűnik is ez a vidék táji és történelmi adottságainak egyaránt megfelelő feltételezés. A "Burgenland" név eredete egy ettől eltérő, véletlen nyelvi adottságban keresendő. Az Ausztria által követelt, zömmel németlakta terület ugyanis eredetileg négy olyan magyar vármegye területén feküdt, melyek mindegyikének német neve a "-burg" szótaggal végződik. (Pozsony = Press-burg, Moson = Wieselburg, Sopron = Ödenburg, Vas = Eisenburg.) Így adódott, hogy az eredetileg használt, meglehetősen mesterkélten hangzó "Német-Nyugatmagyarország", németül "Deutsch-Westungarn" elnevezésről áttértek a "Vierburgenland" névre, vagyis a "Négy-vár-ország"-ra. Ez az elnevezés Pozsony csehszlovák megszállása után elvesztette létjogosultságát. Ezután leegyszerűsítve "Burgenland" lett a nyugat-magyar határvidék német neve. Az elnevezés hamar átment a köztudatba és a köznapi szóhasználatba, minthogy lényegében megfelelt a vidék táji jellegzetességének, a sok impozáns várnak és várkastélynak.
--------------------Az itt elmondottakból kitűnik, hogy a ma már abszolút köznyelvi használatú "Burgenland" szó művi eredetű. Magyar fordítása "Várfölde" formájában egy eredetileg mesterséges politikai-földrajzi elnevezés művi változata, éppúgy mint a horvát "Gradi>e" elnevezés. Mindkét név létjogosultságáról a köznapi szóhasználat volna hivatva dönteni.¹ Itt elsősorban a nyugat-magyarországi köznyelvre gondolok.
--------------------Ausztriában 1918 végén merült fel a németlakta nyugat-magyarországi területek átcsatolásának gondolata. Indoklásként a Wilson-féle önrendelkezési jog szolgált. Kézzelfoghatóbb érveket adott egynémely gazdasági megfontolás. A ma Burgenlandnak nevezett terület mezőgazdaságának fontos piaca volt Bécs. Az osztrák főváros éhezett a háborús összeomlás után. Ehhez járult még, hogy az akkoriban túlnyomórészt mezőgazdasági jellegű nyugat-pannon vidék munkaerő-feleslegének már a XIX. század vége óta zömmel az osztrák ipar és építőipar szolgált munkahelyként.
--------------------Mindez természetesen nem lett volna elegendő ok arra, hogy a nyugati határ ezeréves vonalát valaki is megváltoztassa a később Burgenlandnak nevezett terület Ausztriához való elcsatolásával. Itt sokkal inkább a reálpolitika erői működtek, mint a nagyhatalmak 1918 utáni közép-európai határmegállapításainál általában. Burgenland esetében győzött a nyelvi hovátartozás elve, de hol volt ez a szép demokratikus elv, amikor Komáromot, Kassát, Szatmárnémetit, Nagyváradot vagy Szabadkát elcsatolták Magyarországtól? Hazánk a trianoni békeszerződés megalkotásakor mindenütt csak ráfizetett, hol nemzetiségi, hol geopolitikai, hol nyelvi elvek alkalmazása révén, melyeket mindenütt csak ellene fordítottak, ahogyan a helyzet éppen megkívánta! Ennek nyomán keletkezett az a sokszor elviselhetetlen helyzet, mely szerint egész Közép-Európában a magyar nemzet adja a legnagyobb kisebbséget, hárommillió embert a szomszédos államok területén, immár nyolc évtized óta. Közép-Európának tartós, szabad demokratikus jövője csak akkor lesz, ha a kisebbségben élő magyarok nyelvi és kulturális autonómiája megvalósul, bizonyos politikai autonómiák kiegészítő biztosítása mellett.
--------------------Maradjunk még röviden az előbb említett reálpolitika, vagy talán inkább politikai realitás mellett. Ehhez a realitáshoz tartozott, hogy az első háborút követő békeszerződések megalkotásában Franciaországé volt a vezető szerep. Franciaország politikai vezető rétege ebben az időben többségében baloldali érzelmű, republikánus beállítottságú személyiségből állott. Ennek a vezető rétegnek szemében az 1918 és 1920 között hatalmon lévő osztrák szociáldemokrácia sokkal szimpatikusabb volt mint Magyarország, ahol a Károlyi-féle polgári baloldal és a Kun Béla-féle proletárdiktatúra nem éppen dicsteljes vége után, újra jobboldali politikai erők kerültek hatalomra, visszaállítva a monarchikus államformának legalábbis látszatát, részben helyreállítva az 1914 előtti vezető rétegek uralmát.
--------------------Franciaországnak a nagy forradalom kiteljesedése, vagyis 1792 óta erős és töretlen baloldali-republikánus tradíciója volt, melyet akár jakobinusnak is nevezhetnénk. Ez a tradíció lényegében antimonarchikus és antiklerikális volt. Erős baloldalisága mellett rengeteg imperialista elemet is tartalmazott. A francia baloldal vezetői túlnyomórészt szabadkőművesek voltak. Ennek a baloldalnak sikerült a nép hazafiasságát végsőkig mozgósítania; így tudta aztán a republikánus-radikálisok vezetése alatt álló francia köztársaság az első világháborút - mely klasszikus, imperialista háborúként indult és ideológiai háborúként végződött - megnyerni. A francia baloldali ideológusok szemében a Horthy-féle Magyarország semmiféle szimpátiára sem számíthatott, sőt! Ez a hazánk számára olyan katasztrofális következményű ideológiai háttér az 1918 és 1921 közötti események megítélése kapcsán, sajnos, alig-alig ment át a magyar köztudatba!
--------------------A burgenlandi terület Ausztriának történő átadását az Ausztriával, illetve Magyarországgal kötött Párizs környéki békeszerződések előírásai rögzítették nemzetközi jogi értelemben, éppúgy, mint Magyarország és Ausztria egyéb területi változásait, melyek mindkét ország részére csak területi veszteségeket, illetve idegen uralomnak kiszolgáltatott honfitársakat jelentettek. Ausztria több mint hárommillió német nyelvű polgárt vesztett el az újonnan létesült Csehszlovákia területén, negyedmillió törzsökös német-osztrák került zárt tömbben, Dél-Tirolban olasz uralom alá, hogy csak a legfontosabb veszteségeket említsük. Ennek a ténynek politikai, illetve történelmi jelentősége, valamint későbbi hatása jórészt ismeretlen a mai magyar kortárs tudatában, éppúgy mint a tény, hogy az első világháború igazi vesztese nem Németország, hanem az Osztrák-Magyar Monarchia volt. Ez a csodálatosan ésszerű politikai alakulat, mely puszta létével megakadályozta Közép-Európa balkanizálódását, sajnos, messze megelőzte korát - így az európai egyesülés folyamatát is -, s ezért áldozatul esett a győztes nagyhatalmak rövidlátó elfogultságának, valamint az egyes nemzetiségek uralomvágyának. Hogy ennek a folyamatnak a következménye Közép-Európa elvesztett szabadsága volt, azt minden kortárs tudja, aki emlékszik még a nemzetiszocialista és kommunista diktatúrák "fényes" éveire.
--------------------Burgenlandnak Magyarországtól való elcsatolása két tényben döntően különbözött hazánk egyéb területi veszteségeitől. Az első különbség abban állott, hogy az elcsatolt burgenlandi terület, ellentétben az ország egyéb elszakított vidékeitől, a békeszerződés érvénybe léptéig sem katonai, sem közigazgatási tekintetben nem került még az új hatalom, nevezzük akár utódállamnak, birtokába. Más, ezer évig magyar területek, így a Felvidék, Erdély vagy a Délvidék már a békeszerződést megelőzően, de legkésőbb az 1919-es év során új tulajdonosaik kezére jutottak, így a trianoni békeszerződés - Burgenland kivételével! - valójában kész tényeket szentesített utólagos előírásaival. Másként fogalmazva úgy is mondhatjuk, hogy Burgenland volt az egyetlen olyan elszakított terület, mely idegen katonai megszállás nélkül ment veszendőbe Magyarország számára, oly módon, hogy a tényleges területi átadás időpontjában sem megszállva nem volt, sem harci események nem folytak rajta.²
--------------------Burgenland elcsatolásának második lényeges jellemvonása volt, hogy a területveszteség nem egy az első világháborúban győztes állam javára történt, hanem Ausztria előnyére, mely hazánkkal együtt vesztette el a szörnyű világháborút! Románia, a történelmi Magyarország legnagyobb "örököse", 1916-ban felmondta addigi szövetségesi viszonyát, és megtámadta Erdélyt. A győztes hatalmak oldalán történt háborús beavatkozásának (de nem győzelmének!) jutalmául Máramarostól a Bánságig, Erdélyt beleértve, több területet kapott, mint ami Csonka-Magyarországként magyar fennhatóság alatt megmaradt. Az újonnan alakult szerb-horvát-szlovén állam szerb katonai és politikai vezető rétege megszerezte Horvátországot, Szlavóniát, Bácskát, a Bánság felét, a baranyai háromszöget és a Muravidéket. Itt azonban meg kell állapítanunk, hogy Szerbia volt az osztrák-magyar monarchia első háborús ellenfele, és hogy a szerb nép vitézsége és hazaszeretete semmivel sem maradt el a magyarokétól. Utoljára említjük Csehszlovákiát, bizonyos fokig mint politikai vagy akár történelmi kuriozitást. Ezt az államot ugyanis az antant hatalmak már 1917-ben elismerték szövetséges hadviselő félként, amikor még nem is létezett sem a térképen, sem a valóságban. Ennek a ténylegesen csak 1918 októberében megszületett államnak emigrációban élt ügyes politikusai kitűnő kapcsolatokkal rendelkeztek a győztes hatalmak vezető köreiben. Az új csehszlovák köztársaság vezetői a polgári balközéphez tartoztak. Összeköttetéseik kiterjedtek az USÁ-ra, Angliára, de főként Franciaországra. Földrajzi szempontból a csehszlovák állam területe több mint szerencsétlen alakzatú volt, hiszen Thüringiától Máramarosig (!) nyúlott. Kétségtelen azonban, hogy a csehszlovák köztársaság az akkori Közép-Európa egyetlen polgári-demokratikus országa volt. Magyarországgal való kapcsolatai a lehető legrosszabbak voltak. Csehszlovákia mindent megkísérelt, hogy legalábbis gazdaságilag nagyhatalmi szerepet játsszék. Ehhez tartozott, hogy tengeri kikötőt kívánt magának. Erre legalkalmasabbnak Fiume, uak vagy valamely más adriai jugoszláv kikötő látszott. Ebből a törekvésből eredt Csehszlovákia 1919-1920-ban megfogalmazott elképzelése, hogy a nyugat-magyar határvidéken, a mai Burgenland területén, korridort létesítsen Jugoszlávia felé. Ez a korridor végleg elválasztotta volna Magyarországot Ausztriától, és ezáltal elvette volna hazánk nyugati "ablakát". Így érthető, hogy Magyarország mindent megtett ezen terv meghiúsítására. Végső fokon az USA, illetve Olaszország diplomáciája akadályozta meg a terv megvalósulását, amely elzárta volna országunkat a történelmi német nyelvű szomszédságtól, és bezárta volna egy balkánosodó Közép-Európa országai közé.
--------------------A történelmi teljesség kedvéért ennél a témakörnél még meg kell említenünk, hogy a magyar néppel évszázadok óta baráti viszonyban élő két ország, Lengyelország és Olaszország is részesült a magyar Szent Korona országainak testéből. Itália Fiumét kapta meg, hazánk egyetlen jelentős tengeri kikötőjét, mely Mária Terézia ideje óta tartozott Magyarországhoz. A lengyel testvérnép a Magas-Tátra hegységből kapott két darabot, Zakopane vidékén.
--------------------Kétségtelen tény, hogy a világháborúban győztes hatalmak elgondolásában, miszerint Burgenlandot Ausztria kapja meg, az a ki nem mondott szándék is szerepet játszott, hogy ezzel az új határvonással Magyarország és Ausztria között hosszú időre vitát és ellenségeskedést teremtsenek. Ez az elképzelés 1920 körül nem volt jelentőség nélküli. Hazánk 1526 óta, vagyis a mohácsi vésztől 1918-ig, a vesztett első világháború végéig Ausztriával egy uralkodó alatt, egy közös hatalmi alakulatban, államban élt. Nem volt tehát értelmetlen elképzelés a győztesek egyes körei részéről, hogy Burgenland hovátartozásának kérdésével hangulatilag és pszichológiailag aláássák a magyar és osztrák nép még meglevő szolidaritását, szimpátiáját. Reményeiket azonban a történelem nem igazolta. Magyarország ugyan mindig is fájdalmas veszteségnek tekintette Burgenland elcsatolását, de a magyar és osztrák nép között e területsáv miatt sem politikai ellenségeskedés, sem gyűlölködés nem keletkezett. Ezzel kapcsolatban még néhány fontos megállapítás szükséges.
--------------------A magyar irredentizmus, melyet a két világháború közötti időben a magyar kormány és a magyar közvélemény is magáénak vallott, sohasem foglalkozott a Burgenland-kérdéssel behatóbban. A magyar kormány igyekezett Ausztriával jó szomszédsági viszonyt fenntartani, Burgenland elcsatolása ellenére. Ennek bizonyságául szolgáljon, hogy Bethlen István gróf, magyar miniszterelnök már 1922 nyarán, vagyis alig egy évvel Burgenland elcsatolása után, Schober osztrák kancellár meghívására, Bécsbe látogatott hivatalos eszmecserére. Schober kancellár 1923 januárjában viszonozta a látogatást Budapesten. Okvetlenül megemlítendő itt, hogy 1923. április 10-én döntőbizottsági egyezmény jött létre Ausztria és Magyarország között, az esetleg felmerülő (és Burgenlandot is érintő!) vitás kérdések rendezésére. Ez is azt tanúsítja, hogy ellenségeskedésről, irredentista akciókról szó sem volt. Magyarország beletörődött a megváltoztathatatlanba, és Burgenland miatt nem kívánt semmiféle konfliktust.
--------------------Mellékesen szeretném itt megemlíteni, hogy ugyanezen időben, tehát közvetlenül a trianoni békediktátumot követő években egy magyar miniszterelnök hivatalos látogatása a kisantant valamelyik fővárosában, Prágában, Bukarestben vagy Belgrádban éppolyan elképzelhetetlen lett volna, mint ezen látogatás viszonzása a kisantant kormányfői részéről! A magyar-osztrák kapcsolatok és szomszédság különleges jellege még a monarchiát követő időszakban is megmaradt.
--------------------Az elveszett területek visszaszerzésére irányuló irredenta társadalmi egyesületek ügyködése mögött természetesen a kormány hallgatólagos, sőt tettleges segítsége állott. A "nem, nem, soha!" jelszó mögött gyülekező ún. területvédő szervezetek alaphibája az volt, hogy eredetük és vezetőségük a "szegedi tábor" jobboldali, sőt szélsőjobboldali vagy akár titkos szervezeteinek (pl. "Ébredő Magyarok Szövetsége") alapsejtjeihez kötődött, s ezért eklatáns módon pártosak voltak. Sem a szociáldemokraták, sem a polgári balközép ezen "területvédők" tagságában nem voltak képviselve, még kevésbé a vezetőségükben.
--------------------A két világháború közötti magyar irredentizmus a trianoni határok revíziójára törekedett, a lehetőségek szerint békés úton, hiszen Csonka-Magyarország katonai ereje, a kisantant államaiéval összehasonlítva, még említésre is alig volt méltó. A magyar törekvésekkel kapcsolatban mindenesetre le kell szögeznünk, hogy minden nép törekvése az őt ért sérelem vagy igazságtalanság megszüntetésére erkölcsileg jogos és politikailag legalábbis figyelembe veendő kellene hogy legyen. Ez azonban nem történt meg. Az első háború győztesei a trianoni békediktátummal egy Magyarország számára csak a legnagyobb áldozatokkal elviselhető politikai és gazdasági helyzetet teremtettek. A kisantant országai a legkisebb hajlandóságot sem mutatták arra, hogy az ily módon keletkezett anomáliákat enyhítsék, hogy az uralmuk alá jutott magyar kisebbség kulturális és politikai jogait nagyvonalúan kezeljék. Ellenkezőleg. A kisantant katonailag fenyegető, szoros gyűrűt font a csonka ország körül. Ezekben az években erősödött meg a magyar nép pszichéjében az egyedüllét tudata, az árvaság érzése és sok más irracionalitás a múlttal és a jelennel kapcsolatban.
--------------------Meglepő, hogy mindezen hatásokra éppen Franciaország nem gondolt, az az ország, mely tradíciói révén nagyon is ismerhette az itt vázolt pszichét és politikai törekvést. A francia köztársaság, mely önmagát Európa leghaladottabb országának tartotta, diktálta lényegében az első világháborút lezáró békeszerződéseket. Ez a Franciaország volt ugyanakkor az az állam, mely 1871 és 1918 között nem szűnt meg a "revanche" gondolatát ápolni Elzász-Lotharingia elvesztése miatt. A francia külpolitika majdnem öt évtizedig csakis ennek a gondolatnak volt alárendelve, ennek a nemzeti törekvésnek szolgálatában állott majdnem az egész francia szellemi élet. 1918-ban minden megváltozott. Franciaország és szövetségesei győztek katonailag, Elzász-Lotharingia visszakerült, a német "ősellenség" megverve a földön feküdt. Itt következett azután a meglepő fejlemény. Alig egy évvel a háború után Franciaország a Páris-környéki békeszerződésekben csak Németország revans-gondolatainak megakadályozására törekedett. Magyarország, Bulgária vagy Törökország várható revans-törekvéseire még egy komolyabb meggondolást sem pazarolt.
--------------------Maradjunk még röviden a magyar revízió témájánál. Ez a jogos törekvés teljesen nemzeti hátterű volt, és nem irányult a nyugati demokrácia elvei ellen. Veszélyes útra csak azért tért, mert a győztes hatalmak által teremtett új közép-európai hatalmi helyzet elősegítette Hitler uralomra jutását Németországban 1933-ban. A gyorsan erősödő és hatalmasan fegyverkező Német Birodalom a saját revans-gondolatát nem tréfának szánta. Hogy a megcsonkított kis Magyarország csak ettől az erős Németországtól várhatta a segítséget a trianoni határok revíziójához, az a magyar nép tragédiája, de semmi esetre sem bűne, hiszen más lehetősége valójában nem is volt.
--------------------A magyar revíziós törekvések képviselői Burgenlandot kihagyták akcióikból és propagandájukból. Ennek különféle okai voltak. A legfontosabb ezek közül a népességi-nyelvi szituáció volt. Burgenland elcsatolásával csupán 15 000 magyar került idegen uralom alá, az elcsatolt lakosság kissé több mint öt százaléka. Hozzájárult ehhez még, hogy Burgenlandból nem jött, mert nem is jöhetett olyan nagyszámú menekült, mint az ún. utódállamokból, ezek közül főként Romániából, ahonnan a háborút követő években százezres tömegek jöttek, kényszer hatása alatt, a csonka "anyaország"-ba. Kétségtelen, hogy a magyar politika óriási hibát követett el, amikor tisztán érzelmi és nem értelmi meggondolásokból kiindulva az elszakított területek magyar tisztviselőit felszólította az új hatalom iránti hűségeskü megtagadására. Ebben a szituációban pont az ellenkezőjét kellett volna tenni, mindenkit maradásra bírni! De hát ez már múlt, visszavonhatatlan múlt. Mindemellett még megemlítendő, hogy 1920 és 1931 között két erdélyi mágnás irányította miniszterelnökként a magyar politikát, Teleki Pál gróf és Bethlen István gróf, ezért a Románia felé irányuló külpolitikai lépések egyéni színeket is kaptak, óvatosan mondva.
--------------------A később Burgenlandnak nevezett nyugat-magyarországi területsáv összlakossága az 1910. évi magyar népszámlálás szerint 291 800 fő volt. A magyar népszámlálás a következő nemzetiségi megoszlást mutatta: német nyelvű volt 217 072 lakos, vagyis 74,4%, horvát 43 633 fő, vagyis 15,0%, magyar 26 225 lakos, vagyis 9,0%. Más anyanyelvű volt ezen népszámláláskor 4870 fő, vagyis 1,6%. E szám mögött rejtőzik feltehetően a cigány lakosság is, minthogy a romákat nem számolták külön, így részben a magyarokhoz, részben másokhoz számították őket.
--------------------Az osztrákok 1923-ban hajtottak végre népszámlálást Burgenlandban. A változott politikai körülményeknek megfelelően változások álltak be a lakosság nyelvi összetételében, de a háborús veszteségek következtében megfogyatkozott az összlakosság száma is. Ez az 1923-beli számlálás 285 600 burgenlandi lakost mutat ki. Német nyelvű volt közülük 227 869 fő, az összlakosság 79,8%-a. Horvát nyelvűnek vallotta magát 40 196 fő, 14,1%-os arányszámmal. Jelentős visszaesést mutat a magyar lakosság száma és részaránya. Az osztrák népszámlálás 1923-ban 14 931 magyar lakost mutat ki, az összlakosság 5,2%-át. Az egyéb anyanyelvűek száma 2631 fő volt, részarányuk 0,9%-ot tett ki. Elemezzük röviden ezt a statisztikát.
--------------------A német nyelvűek abszolút számának, illetve százalékos arányszámának emelkedése 1910 és 1923 között az időközben beállott hatalmi változással áll összefüggésben. Nem szabad itt figyelmen kívül hagynunk, hogy éppen az első világháború előtti időben volt a legerősebb a burgenlandi németség asszimilációja, az ún. asszimilációs nyomás. Ennek megszűntével, illetve az új hivatalos nyelv, vagyis a német bevezetésével, nagyon sok családban magától megszakadt az asszimilációs folyamat. Így nagyszámú burgenlandi, aki nyelvi szempontból, illetve politikai okokból - "lebegő állapotban" volt, most stabilizálta magát a német nyelv mellett. Számuk a német nyelvűek háborús halottainak figyelembevételével kb. 12 000 főt tehetett ki. A burgenlandi magyar kisebbséget apasztotta még valamennyire az átcsatolás miatti elköltözés. Itt csak néhány száz személyről lehetett szó, elsősorban csendőrökről, köztisztviselőkről, tanítókról, általában olyan személyekről, akik eredetileg nem az átadott területen voltak honosak. Megjegyzendő, hogy az osztrákok átvették azokat a tisztviselőket, akik tudtak németül (jegyzők stb.), továbbá hogy a tanítók nagy része is helyben maradt, minthogy az elemi iskolai oktatás a községek és főként az egyházak kezében maradt, és 1921 előtt is a falvak anyanyelvén történt. Német nyelvű középiskola Burgenlandban egy sem volt, de az egész régi Nagy-Magyarországon is csak az erdélyi szászoknál.
--------------------Érdekesen alakult a magyar anyanyelvűek száma már a második világháborút megelőző időben. Az 1934. évi népszámlálás összesen 299 477 lakost mutat ki, vagyis tizennégyezerrel többet mint 1923-ban. Az összlakosság megnövekedése a burgenlandiak akkoriban még igen magas gyermekszámának, természetes szaporulatának volt köszönhető, de nem csak ennek. A harmincas évek elejének világgazdasági krízise csökkentette a kivándorlást Amerikába, ugyanakkor erős visszavándorlás is tapasztalható volt. A nemzetiségi megoszlás szerint nézve, a német nyelvűeknél csak csekély változás mutatkozott, arányszámuk a 79,8%-os részesedésről 80,6%-ra emelkedett. A horvátok száma kissé növekedett 40 196 főről 40 500 főre, részarányuk az összlakosságban kissé csökkent, 14,1%-ról 13,5%-ra. A magyar nyelvű lakosság száma erősen csökkent, vesztesége 4500 fő volt az utolsó népszámlálás óta eltelt tizenegy évben. Részarányuk 5,2%-ról 3,5%-ra csökkent a népszámlálás szerint. Itt azonban a számok mögé is kell néznünk. Az 1934-es számlálásnál már csak 672 "egyéb" anyanyelvűt számoltak, az 1923-as 2613 fő után. De 1934-ben bevezettek egy új kategóriát: a cigányokat saját csoportba kategorizálták. Ily módon 6 507 romát és szintit számoltak, ez az összlakosság 2,2%-a. A második világháború és az azt követő évek persze jelentős változásokat hoztak, már azért is, mert a nemzetiszocialista diktatúra nagyszámú cigányt meggyilkolt. Jelenleg, nyolcvan évvel Burgenland elcsatolása után, 5400 fő magyar anyanyelvű lakosa van Ausztria pannon tartományának.³
--------------------A második világháborút követő évtizedek roppant károsak voltak a magyar kisebbség számára. A vasfüggöny, mely nem két különböző rendszert választott el egymástól, hanem a szovjet imperializmus által elrendelt börtönkerítés volt, mely arra volt hivatva, hogy megakadályozza a kerítésen belüliek szökését, menekülését a másik világba, mérhetetlen kárt okozott a burgenlandi, de a szlovéniai magyar kisebbségnek is. Erről majd más helyen még beszélünk.
--------------------A törzsökös burgenlandi magyar kisebbség Felsőőrön,⁴ Alsóőrön, Őriszigeten, Felsőpulyán és Középpulyán él. Felekezeti megoszlás szempontjából 1921 óta csak annyiban következett be változás, hogy a korábban kb. 4000 főt kitevő (német nyelvű) zsidó vallásúak jószerint elpusztultak a deportálásban. Burgenlandnak van a legmagasabb arányszámban protestáns lakossága Ausztriában, kereken 14%, túlnyomórészt evangélikusok, kisebb részben reformátusok. Az abszolút többség római katolikus hitvallású, s immár saját burgenlandi püspökség irányítása alatt áll.
--------------------A jelenkor nemigen kedvez kislétszámú kisebbségek fennmaradásának. Az iparosodás, a gyors technikai fejlődés, a korábban főként mezőgazdasági foglalkozású falusi lakosságot az iparba viszi, és olyan életformákkal szembesíti, melyek meghaladják anyanyelve zárt és szűk körét. Ez a megállapítás vonatkozik a burgenlandi magyarokra és az ottani horvát kisebbségre is. De nem csak őrájuk. Foglalkozzunk itt röviden a Trianon után Magyarországon maradt német kisebbséggel. Magyar adatok szerint⁵ Burgenland elcsatolása után Nyugat-Magyarországon, tehát Moson, Sopron és Vas vármegyékben megmaradt 65 200 német ajkú lakos, vagyis négyszer annyi személy, mint ahány magyar került Burgenlanddal Ausztriához. Ennek a nemzeti kisebbségnek a jelenben már éppúgy csak nyomait találhatjuk meg, mint sokhelyütt a burgenlandi magyarokét. Mindennek ellenére mégis óriási különbség van a két összehasonlított nyelvi, nemzeti kisebbség sorsában. Mert Magyarország nyugati részén például Sopronban, Kőszegen, Vaskeresztesen vagy Nemesmedvesen a törzsökös német nyelvű lakosság nem csupán a természetes, vagyis önkéntes asszimiláció révén fogyatkozott meg olyan megdöbbentő módon, hanem a második háború utáni embertelen kitelepítések következtében! Ezek a kitelepítések nem csak fasiszta kollaboránsokat sújtottak, hanem minden német anyanyelvűt, főként az esetben, ha valami vagyona volt. Az 1945. december 22-én kelt kiutasítási rendelkezés vonatkozott mindazon magyar állampolgárokra, akik az utolsó népszámláláskor német nemzetiségűnek vagy német anyanyelvűnek vallották magukat, továbbá, akik magyarosított nevüket visszaváltoztatták, nem pedig csak azokra, akik Volksbund-tagok voltak, vagy a német fegyveres testületekben szolgálatot teljesítettek. A magyarországi kitelepítés a burgenlandiak körében nagy visszhangot keltett, hiszen nagyon sokszor szomszédjaikat, rokonaikat érintette. Magyarországról 1946 és 1948 között 180 000 németet telepítettek ki a németországi amerikai zónába, 70 000 német nyelvű honfitársat a szovjet övezetbe. A nyugati határszélen élő németek egy része a kitelepítés hírére mindenét hátrahagyva burgenlandi rokonaihoz menekült, sokszor csak a határon túli szomszéd faluba. Nagyobb népmozgást ez a lehetőség azért nem váltott ki, mert Burgenland akkoriban még szovjet megszállás alatt állott, így az odamenekülés bizonyos rizikóval is járt, szélsőséges esetben a Szovjetunióba való elhurcolással is.
--------------------Mindezen témát azért érintem, mert a mai olvasónak, érthető okokból, alig van már képe nyugat-pannon közös hazánk akkori helyzetéről, és mert az államhatár Magyarország és Ausztria között negyven évig az elnyomás és a halálos veszély határa volt, mely a történelemben először vágta ketté (teljes ázsiai brutalitással, aknazárral és szögesdróttal) azt a szelíd, szép, nyugat-pannon tájat, mely mindig is földrajzi és történelmi egységet képezett, melynek szívében Burgenland fekszik, és mely nem csak e sorok szerzőjének szeretett szülőföldje, többnyelvű szűkebb hazája, hanem sorsának "horgonya" is viharos történelmi vizeken, hogy el ne sodortathassék távoli idegenbe, akár a nagy óceánon túlra.
Vonjunk emiatt még egy tényt a mai magyar olvasó figyelmébe. Burgenland német nyelvű népe nem valami idegenből valamikor Magyarországra betelepített népességnek az ivadéka. A burgenlandi német szó, így a volt vasi hiénc beszéd is, a nyolcvanmilliós nagy zárt német nyelvterület legkeletibb szegélyének archaikusan szép, autochton nyelvjárása, pannon variációban, a magyar és a szláv szó közvetlen érintkezési vonalán, szomszédságában. Ez a nyelvjárás sajnos egyre inkább töredezik, éppúgy mint az annyira ízes és egyéni "vazsi" magyar beszéd, melyet a budapesti rádió és televízió sokszor elviselhetetlenül szörnyű - mert ócska! - szlengje úgy tol félre, mint egy hernyótalpas vontató a lebontandó ház maradványait.⁶
--------------------Térjünk most vissza Burgenland nyolcvan év előtti elcsatolásának, elszakításának egyes kérdéseire, melyekkel az idevágó irodalom alig-alig foglalkozik. Itt főként az érintett burgenlandi nép akkori véleményéről, hangulatáról és állásfoglalásáról van szó. Meg kell állapítanunk, hogy az akkori "Német-Nyugatmagyarország" német lakossága rendkívül passzív magatartást tanúsított az elcsatolással kapcsolatban, mert nemzetiségi és szociális öntudata a hosszú magyar uralom évszázadaiban nem tudott kialakulni. Mindez persze nem jelenti, hogy ne lettek volna meggyőződéses hívei a Magyarországnál való maradásnak éppúgy, mint az Ausztriához való csatlakozásnak.⁷ A nagy tömegek, főként a mai Burgenland déli, vagyis volt Vas megyei részén, alig-alig nyilvánították véleményüket, elképzeléseiket. Megfontolásaikban a személyes előnyök, illetve érdekek nagyobb szerepet játszottak mint bármiféle ideológia vagy patriotizmus. Hozzá kell fűzni, hogy Nyugat-Magyarország lakosságát - Sopron és a környező nyolc falu kivételével - senki sem kérdezte meg állami hovátartozását illetően. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az akkor érintett további 286 000 magyar állampolgár, akik (mint láttuk!) túlnyomó többségükben német anyanyelvűek voltak és közvetlenül az osztrák határ mellett éltek, többségükben ne szavaztak volna Ausztriára, ha népszavazásra került volna sor.
--------------------Népszavazásra, helyesebben az érintett lakosság megkérdezésére az első világháborút követő területi "rendezés" során Ausztria és Magyarország esetében jószerint sehol sem került sor. A milliós szudéta-németség vagy a dél-tiroliak éppúgy idegen uralom alá kerültek, mint a magyar Nagyalföld szegélyének magyar nyelvű népe vagy a székelység. Mégpedig nemcsak megkérdezésük nélkül, hanem akaratuk ellenére. Kivételt csak két, a nagy európai politikát csak kevésbé érintő területi hovátartozás jelentett, melynél az érintettek kívánságát nemcsak megkérdezték, hanem tekintetbe is vették. A déli Karintia, illetve Sopron hovatartozásáról van szó. A klagenfurti medence népe, németek és szlovénok egyaránt kétharmados többségben Jugoszlávia ellen és Ausztria mellett szavaztak 1920-ban. Lényegében ugyanez történt a soproni népszavazás alkalmával, melynek olyan nagy irodalma van, hogy részleteivel alig kell foglalkoznunk. Az eredmény kétharmados többséget mutatott Magyarország javára. Ezt a népszavazást az ún. velencei jegyzőkönyv előzte meg. Ebben az 1921. október 13-án aláírt jegyzőkönyvben Della Torretta márki, olasz külügyminiszter, Johannes Schober osztrák szövetségi kancellár és külügyminiszter, valamint Bethlen István gróf magyar miniszterelnök és Bánffy Miklós gróf magyar külügyminiszter, aláírásukkal igazolták megegyezésüket a burgenlandi terület átadásának körülményeit illetően. Ugyanott megállapodtak a Sopron és a környező nyolc falu hovatartozását megállapítandó népszavazásról. A velencei jegyzőkönyvnek szerintem volt egy titkos, írásban természetesen le nem fektetett záradéka, melyben feltehetően csak kézfogásos megállapodás alapján leszögeztetett, hogy Sopron és környéke Magyarországnál marad, ezzel szemben Magyarország garantálja, hogy az átadandó burgenlandi területen semmiféle ellenállás, zavarkeltés sem történik. Ezen általam feltételezett titkos szóbeli megállapodás mellett szól két nyomós tény. Az első a soproni népszavazás gyakorlati lebonyolításával áll összefüggésben. Ennek a szavazásnak lebonyolításában rengeteg kifogásolható részlet bizonyítható, hogy finoman fejezzük ki magunkat. Ausztria mégis, mindennek ellenére, óvás nélkül elismerte a szavazás eredményét. Miért tette ezt Ausztria? Mert véleményem szerint már a velencei megállapodás alkalmával, titokban, lemondott Sopronról és környékéről. A második érv, mely a titkos, szóbeli megállapodás léte mellett szól, a magyar "felkelők", ellenállók és egyéb, a magyar kormány által nem is olyan túlzottan titkos módon támogatott nyugat-magyarországi fegyveresek hirtelen beszüntetett akciója. Miután az osztrák katonaság ("Bundesheer") 1921 október-novemberben bevonult Burgenlandba (a soproni terület kivételével), egy lövés sem esett többé. Ez a tény egyébként bizonyíték arra is, mennyire függtek a magyar hivatalos köröktől a burgenlandi "szabadcsapatok". Mihelyt a magyar hivatalos körök "lefújták" az ellenállók akcióját, az valóban nyomban meg is szűnt. Burgenland most már, 1921 végén, puskalövés nélkül átadatott Ausztriának, minek nyomán a jószomszédi viszony nyomban helyreállott.⁸
--------------------Mi állt a velencei megállapodás szövege (és íratlan, általam feltételezett kiegészítése) mögött? Véleményem szerint a magyar és az osztrák kormány meglátása, hogy az 1921 során mindinkább elfajult burgenlandi konfliktus csak a két ország ellenségeinek, főként a kisantantnak malmára hajtja a vizet. De volt még egy fontosabb háttér is. Ebben az időpontban mindkét ország katasztrofális gazdasági, pénzügyi helyzetben volt a vesztett háború és annak következményei nyomán, mely jóformán államcsőddel és teljes fizetésképtelenséggel fenyegetett. A két ország konfliktusa aláásta hitelképességüket. A_20burgenlandi kérdés megoldása után Ausztria már 1922-ben, Magyarország pedig 1924-ben jelentős népszövetségi kölcsönt kapott. Ennek előfeltétele a népszövetségi tagság volt, mely 1923-ban Magyarország felvételével megvalósult.
--------------------Szeretném itt megemlíteni, hogy a "nyugat-magyarországi felkelés" részleteivel itt szándékosan nem foglalkoztam. Ennek két oka van. Az első, hogy ezen eseményeknek amúgy is nagy az irodalma. A második ok kényes természetű, mégis vállalom állításom konzekvenciáját, az esetleges érzelmi kritikát. Véleményem, illetve a történelmi tények szerint is, ez a nyugat-magyarországinak nevezett felkelés sem nyugat-magyarországi, sem felkelés nem volt. Miért nem? Mert a résztvevők, csekély kivétellel (pl. Egán Imre), nem voltak nyugat-magyarországiak, Prónaytól kezdve Héjjasig, hanem alföldi és részben erdélyi fiatalok, soproni főiskolások, leszerelt és foglalkozás nélküli katonák és tisztek. "Nyugat-magyarországi felkelés" ez a mozgalom akkor lett volna, ha Nyugat-Magyarország, tehát az átadandó terület népe kelt volna fel az Ausztriához való elcsatolása ellen. Minderről a valóságban persze szó sem volt.
--------------------Foglalkozzunk röviden Burgenland Ausztriához való csatolásának néhány jelentős politikai és igazgatási részletével. Az osztrák nemzetgyűlés már 1921. január 21-én törvénybe iktatta a létesítendő Burgenland közjogi helyzetét az osztrák szövetségi, vagyis federatív állam keretében. A terület átvétele után szabályozták az osztrák jog bevezetését. A magyar járási beosztást, csekély területi módosításokkal megtartották. A tartomány székhelye Kismarton (Eisenstadt) lett. A két történelmi magyar "szabad királyi város", Kismarton és Ruszt, megtarthatta különleges jogállását: járási jogokat kapott. Megtartották a községi beosztást, valamint a magyar jegyzői, illetve körjegyzői rendszert. Bevezették az osztrák polgári jogot, kereskedelmi jogot és telekkönyvi jogot. Változatlan maradt a magyar anyakönyvvezetés, a felekezeti jog és a polgári házasság intézménye, mely Hitler ausztriai bevonulásáig hazánk nyugati szomszédjánál ismeretlen volt (!). Megmaradt a felekezeti népoktatás magyar időből való rendszere is. Az osztrák kormányzat egyetlenegy új, "németesített" helységnevet sem vezetett be. (Ellentétben a csehszlovák és a román hatalommal.) Burgenland 1921 utáni hivatalos helységnevei kivétel nélkül a német köznapi nyelvből származnak, és már korábban is használatban voltak.
--------------------Burgenland elcsatolása, érthető módon, az érzelmi hatásokon kívül komoly gazdasági következményekkel is járt. Az új határ elvágta egy évezredes gazdasági tér nagyon sok kapcsolatát. Az új gazdasági és társadalmi helyzet leegyszerűsítve azzal a ténnyel jellemezhető, hogy a városok maradtak Magyarországon (Sopron, Moson, Kőszeg, Szombathely, Szentgotthárd), a vidék pedig átkerült Ausztriához. A határ menti magyar városok sokáig megsínylették ezt a természetellenes földrajzi-állami helyzetet, minthogy elvesztették természetes gazdasági hátterüket. A végső perverzióig fokozódott a helyzet fonáksága, amikor a szovjet impérium a II. világháború után felépíttette a "vasfüggönyt" Nyugat-Magyarország szívén keresztül. Visszatekintve ezekre a gyászos időkre, ma már csak egy kérdés marad megválaszolatlanul a "régi rend" hívei részéről: miért nem kell a vasfüggöny attól a pillanattól kezdve, mióta Magyarországon megint helyreállt a szabadság, elment az idegen - negyvenhat évig itt székelt - megszálló hadsereg? Miért nem okoz azóta semmiféle "nyugati" határátlépés bármiféle problémát is? Hozzátehetjük: amióta újra helyreálltak a civilizált viszonyok az osztrák-magyar határon, azóta hazánk nyugati vidéke erős gazdasági fellendülésnek indult, főként az Ausztriával alakult jó gazdasági kapcsolatok révén, melyekben Burgenlandnak nagy szerepe van és még nagyobb lesz a jövőben.
--------------------Még két történelmi tényre szeretném ráirányítani az olvasó figyelmét. Az első a soproni népszavazás nemzetiségi és pszichológiai hátterére vonatkozik. Sopron lakosságának 1921 végén még enyhe német nyelvű többsége volt, főként a törzsökös polgárság körében. Ez a jómódúnak és műveltnek egyaránt nevezhető társadalmi réteg (Sopron kulturális élete mindig is élen járt Magyarország városai között!), csekély kivétellel Magyarországra szavazott. Ez annak volt köszönhető, hogy a polgári rétegben 1921-ben még nagyon is erősen élt a magyar proletárdiktatúra, az ún. Tanácsköztársaság kevéssé kellemes emléke. Így nem volt véletlen, hogy ez a réteg frontot képezett a "vörös Bécs" ellen, hiszen az osztrák főváros szociáldemokrata vezetősége akkoriban valóban meglehetősen baloldali volt, vagyis lényegesen több mint "halványvörös". Ennek bizonyítékául elegendő arra utalni, hogy Kun Béla és elvtársai 1919 augusztusában, a "kommün" bukása után Bécsbe menekültek, és ott menedékjogot kaptak. (Amikor emiatt növekedtek a politikai bonyodalmak, Kun Béláék továbbálltak a "proletariátus paradicsomába", nem sejtve, hogy éppen szovjet elvtársaik fogják őket hosszú évekkel később, 1937-ben, kivégezni.)
--------------------A második érdekes és alig ismert történelmi tény az elcsatolás ellenzőivel kapcsolatos.
--------------------Magától értetődő, hogy az egész magyar nacionalizmus és patriotizmus tiltakozott Burgenland elvesztése ellen. Az ellenáramlat nem korlátozódott egy bizonyos társadalmi rétegre, és nem minősíthető valamiféle soviniszta áramlatnak, mint ahogy az ún. felkelők szerepe mögött is főként eszmei és nem anyagi érdekek keresendők. Ha a burgenlandi elcsatolás ellenzőinek táborát elemezzük, akkor egy olyan történelmi tényre bukkanunk, mely a magyar közvélemény előtt alig ismeretes. Ez pedig nem más, mint a magyarországi német nemzetiségi vezetők Burgenland elcsatolása elleni állásfoglalása, mely főként Bleyer Jakab személyével függött össze.
--------------------Bleyer Jakab (1875-1933) bácskai sváb parasztcsaládból származott. A tudós germanista egyetemi tanár 1920 után rövid ideig tárca nélküli nemzetiségi miniszter volt. Politikai beállítottsága keresztény néppárti volt, katolikus-konzervatív színezettel. Dr. Bleyer a magyarországi németség szellemi és politikai vezetőjének számított az első világháborút követő időben. Hogy a magyarországi német nyelvű kisebbség ebben az időben mennyire nem a "pángermán" ideák hatása alatt állott, annak legszebb bizonyítéka, hogy Bleyer és barátai semmi körülmények között sem kívánták Burgenland elcsatolását. Indokuk érthető és korrekt volt. Bleyerék ugyanis azon a valóban helyes állásponton voltak, hogy Burgenland elcsatolásával jelentősen csökkenne a magyarországi német kisebbség száma és aránya az összlakosságban, ami ennek a nemzetiségnek gyengülését, politikai súlyának visszaesését vonná maga után. Bleyerék tisztán látták azt a tényt is, hogy a burgenlandi németség az egyetlen olyan német nemzetiségű kisebbségi csoport Magyarországon, mely közvetlenül a nagy német nyelvterület határán, annak a magyar határon átnyúló részeként él. Ez a tájszólásában, életmódjában, szociális helyzetében rendkívül egységes néptörzs, mely hosszú történetében nagyfokú vitalitást mutatott, rendkívüli jelentőséggel bírt volna, ha autonómiát kapott volna, mint ahogy egyes magyar körök tervezték is.
--------------------A történelemben nincsen "...mi lett volna, ha...?" Itt mégis megemlítek egy véleményt, amit nem egyszer hallottam Burgenlandban. Beszélgető partnereim, akik, éppúgy mint a legtöbb burgenlandi, bizonyára nagyfokú szimpátiával vannak eltelve Magyarország irányában, egybehangzóan azt mondták, hogy az 1945 utáni idő igazolta csak igazán az 1921-es elcsatolást. Mert ha Burgenland Magyarországnál maradt volna, akkor lakossága nemcsak a szocializmus legrémesebb "áldásait" kellett volna hogy megélje, hanem a vasfüggönyt is, csak valamivel nyugatabbra fekvőt. Ami azonban a legrémesebb lett volna, az a kitelepítés! Mert, ha a magyar köztársaság kitelepítette németajkú polgárait Rábafüzesről, Nemesmedvesről, Pornóapátiból vagy Kőszegről, úgy miért ne telepítette volna ki a gyepűfüzesi vagy a nagysároslaki németeket is?! Ettől menekült meg a burgenlandi nép Ausztriához való tartozása révén, hallottam nemegyszer beszélgető partnereimtől.
--------------------Gondolatsorom vége felé szeretném még Burgenland esetleges visszacsatolásának témáját érinteni. Ez a kérdés 1938-ig, Hitler ausztriai bevonulásáig fel sem merült, hiszen Magyarország aláírta a békeszerződés idevágó kitételeit, illetve a velencei jegyzőkönyvet. Egyes magyarországi szélsőjobboldali körök (pl. Szálasi Ferenc) azt hitték, hogy a németek majd visszaadják Burgenlandot a magyaroknak, hogy evvel jobban "motiválják" őket a háborús részvételre. Hogy ez az elképzelés mennyire ostoba illúzió volt, azt tudja mindenki, aki ismeri a nácizmus gondolatvilágát, sovinizmusát. A II. világháború utáni időben mindenféle burgenlandi újrarendeződés esélye nullává változott, minthogy a közép-európai fő győztes hatalom, Sztálin Szovjetuniója, valamint két angolszász szövetségese már 1943-ban, az ún. moszkvai deklarációban kinyilatkoztatta szándékát, hogy az ekkor még a Nagynémet Birodalomhoz ("Grossdeutsches Reich") tartozó Ausztriát a szövetségesek győzelme után, állami függetlenségében, teljes területi épségben állítják vissza. Ezt a nyilatkozatot a szovjetek részéről főként az a remény motiválta, hogy Ausztria független jövője majd negatívan hat a német seregekben küzdő osztrák katonák harci kedvére. A moszkvai deklaráció mindenesetre egyet eleve eldöntött, illetve kizárt: azt, hogy Magyarországnak a legkisebb remélnivalója sem lehet a burgenlandi határok esetleges revíziója kérdésében. A győztes hatalmak ezen döntésével minden revízió lehetősége megszűnt. Burgenland maradt teljes egészében Ausztriánál. A II. világháború óta eltelt immár ötvenhat év. Ez idő alatt Burgenland olyan intenzíven összenőtt Ausztriával, hogy józan gondolkozású ember a tartomány hovatartozásának kérdését még álmában sem említi manapság.
Ezt a tanulmányt sok szerető gondolattal írtam. Szeretem két hazámat, Ausztriát és Magyarországot egyaránt. De még inkább szeretem Burgenlandot, két hazám összekötő kapcsát, melynek földjéről névadó apai elődeim származnak. Ebben a táji szépségekben olyan gazdag kis tartományban töltöttem életem sok-sok napját, hetét. Itt található kis tuszkulánumom is, egy hiénc parasztház képében, mely közvetlenül a magyar határ mentén, a németújvári járásban fekszik. Ezt a házat és a hozzá tartozó kis parasztbirtokot tekintem idősödő éveim egyik biztos révének.
--------------------Egész életemben arra törekedtem, hogy az Ausztriát és Magyarországot összekötő szellemi kapcsolatokat erősítsem, főként a múlt tiszta képének megteremtésével, tehát "sine ira et studio". De a jövőt sem veszítettem soha szem elől. Meggyőződésem, hogy az egyesült Európa keretein belül nemsokára a legtöbb közép-európai államhatár elveszti értelmét, és megszűnik létezni. Itt főként arra a határra gondolok, melyet ezelőtt negyvenöt évvel nagy veszélyek és fáradalmak árán sikerült átlépnem. Arra kérem az Úristent, hogy ilyen határok többé Európában ne létezhessenek, és hogy soha többé senki se kényszerüljön hazáját veszélyek közepette elhagyni.
--------------------Szeretném végül az olvasó figyelmét felhívni arra, hogy a jövőben Burgenland gazdasági, közlekedési és remélhetőleg szellemi téren is egyre közelebb kerül majd Magyarországhoz az Egyesült Európa keretében.

--------------------Graz, 2001. május

JEGYZETEK

1. Véleményem szerint helytelen, mert nem logikus magyarul "gradi>ei" horvátokról beszélni, mert "Gradi>e" nem magyar szó. "Burgenland" sem az, de legalább átment már a köztudatba.
2. A "nyugat-magyarországi felkelők" és az osztrák csendőrök közötti harcok a terület átadása előtt zajlottak.
3. A Burgenland lakosságára vonatkozó régebbi adatok az "Österreich 1918-1938" című könyvből (Styria Verlag, 1983.) származnak.
4. Szándékosan írom, hogy Felsőőrön. A nyakatekert és a Vas megyei nyelvben teljesen ismeretlen Felsőőrött kifejezésmódot nem akceptálom. Ha a burgenlandi magyarok beszédmódját kívánnám alkalmazni, akkor Felsőőrben kellene, hogy itt álljon.
5. Lásd TILKOVSZKY Lóránt: Ungarn und die deutsche "Volksgruppenpolitik". Akadémiai Kiadó, Bp. 1981.
6. Lásd BRENNER, Vilmos: A hiénc néptörzs egykor és ma. In: Vasi Szemle, 1998. 5. és 6. szám.
Lásd BRENNER, Wilhelm: Pannonien, Gedanken zu einer grenzüberschreitenden Region. In: Burgenländische Heimatblätter, Eisenstadt, 1997/III.
7. A burgenlandi népnek roppant kicsi középosztálya volt. Itt főként rájuk gondolok.
8. Az osztrák és magyar politikusok egyaránt látták, hogy a Burgenland-kérdés lezárása tovább már nem halasztható.