 |
| Osztrák propaganda a soproni népszavazás előtt: "Így kell szavaznotok!" |
VARSÁNYI PÉTER ISTVÁN
MAGYARORSZÁG VAGY AUSZTRIA?
SZUBJEKTÍV MEGJEGYZÉSEK
BRENNER VILMOS: NYOLCVAN ÉVE SZÜLETETT MEG
BURGENLAND TARTOMÁNY CÍMŰ TANULMÁNYÁHOZ
--------------------
--------------------Valahogy nem tudom azonban túltenni magam a
dolgozatban rendre felbukkanó textusokon, közbeszúrt
félmondatokon: "...jórészt ismeretlen a mai magyar
kortárs tudatában", vagy: "...a mai olvasónak...
alig van már képe nyugat-pannon közös hazánk akkori
helyzetéről" stb. Meg kell nyugtatnom szerzőnket: a
határon innen nekünk (József Attilával szólva: "mai
magyarok"-nak) vannak ismereteink Ausztria keleti
tartományának a kialakulásáról, történetéről. Nem
tagadom: esetleg másfajta tudásunk és képünk is van.
--------------------A dolgozat megírását Burgenland megalakulásának
közelgő nyolcvanadik évfordulója ihlette. Természetesen
erről is, mint minden másról, meg lehet emlékezni, de öt
éve már találtak rá az illetékesek alkalmat (75.
évforduló, Sopron, 1996. december 12.). Az ott megszólalók
kompetenciája aligha vonható kétségbe. Igaz, hogy
apropóként a soproni népszavazás szerepelt, de hát azt nem
lehet elválasztani a térségben történtektől, az
előzményektől és a következményektől. Sopronban olyan
megállapítás hangzott el, amelyre - mint meghatározó tényre
- a dolgozatban még csak utalás sincs. Arról van ugyanis szó,
hogy a nyugati járásaink sorsa nem Párizsban, nem Bécsben,
még csak nem is Kismartonban, hanem "...lényegében véve
a rajnai határ kérdésében dőlt el" (Ormos
Mária). A magyar ("trianoni") államhatárok
megállapításánál hozzávetőlegesen hét elvet alkalmaztak.
Ausztria és Magyarország között a hetedik, a kompenzáció
elve érvényesült. Mivel a franciák a Rajna vonalán nem
tudták megvalósítani a francia-német határra vonatkozó
tervüket, legalább a német-osztrák egyesülést (Anschluss)
törekedtek megtiltani. Ennek pedig úgy lehetett elejét venni,
hogy a Monarchiából kiváló Ausztriát (Deutschösterreich)
életképessé teszik. Termőfölddel kell a másutt (Dél-Tirol,
Krajna, Dél-Stájerország) ugyancsak megnyirbált országot
kárpótolni. Abban egyetértünk a szerzőnkkel, hogy a trianoni
békediktátum nyomán "mindenütt csak ráfizettünk",
bármilyen rendezési elvet tűztek maguk elé értelmi szerzői,
végrehajtói. Az csak mondvacsinált érvként szerepelhetett,
hogy a mosoni, soproni és vasi szántókkal, szőlőkkel Bécs
élelmezését kívánják biztosítani. A felszámolt
Monarchiában ezt a feladatot akkora terület látta el, amely a
Tiszáig, Szegedig terjedt. Még szerencse, hogy - a fenti érvre
hivatkozva - ennek Ausztriához csatolása nem jutott senkinek
eszébe Saint-Germainben és Trianonban.
--------------------Az új tartomány, Burgenland elnevezésének
vajúdásáról és megszületéséről is hallottunk. Még a nem
kimondottan szakkönyvnek minősülő kiadványok is viszonylag
jól ismertetik. Sőt azt is közlik a nyájas olvasóval, hogy e
tartomány névadója dr. Alfred Waldheim, az első*
tartományi főnök volt (vö. Burgenland, Panoráma sorozat.
Budapest, 1990.). De pontosítsunk: mi úgy tudjuk, hogy a
nyugati országsáv elcsatolásának kérdése nem 1918-ban,
hanem 1919. május 8-án merült először fel a
békekonferencián; mégpedig A. C. Coolidge, a békedelegáció
amerikai tagjának ausztriai és magyarországi látogatását
követően. Ámbár abban nem hiszünk, hogy jelen esetben a
nyelvi hovatartozás elve győzött (ahogy szerzőnk is
megállapítja: a békediktátum alakítóit ez a Csallóköz, a
Bácska vagy éppen a Székelyföld esetében sem érdekelte).
--------------------Számunkra valóban nóvum az a feltételezés,
miszerint a nyugati sáv átcsatolásával az egykori
Osztrák-Magyar Monarchia két vezető nemzete közé kívántak
éket verni. Azért írtunk "feltételezést", mert azt
a dolgozatban nem érezzük kellőképpen okadatolva, s más
szakirodalomban sem találtunk utalást hasonlóra. Az elcsatolt
falvak német nyelvű lakosságának várható
állásfoglalását illetően - 1919-1920-ban vagyunk -
felesleges találgatásokba bocsátkoznunk: meg kell nézni
Sopron város, valamint a nyolc környékbeli község (például
Balf, Harka, Nagycenk, Kópháza, Ágfalva stb.) lakóinak
1921-es voksolását. Sopronban 72,25%-27,25% Magyarország; a
nyolc községben 45%-55% Ausztria javára (HORVÁTH Zoltán:
"Civitas Fidelissima", 1996.). A soproni népszavazás
kimenetelének előre "elhatározott volta" sem új
felismerés. Érdemes idézni az olasz külügyminiszter, Della
Torretta egyik átiratát Schober osztrák kancellárnak:
"Természetesen ezt nem fogom a magyar delegációnak
megmondani, de én és a szövetségesek meg vagyunk győződve
róla, hogy a gyakorlati végrehajtás érdekében abszolút
szükség van a magyar együttműködésre...; azt az
együttműködést, amelyre szükség van, valamiféle
koncesszióval kell elnyerni" (ORMOS Mária: "Sopron a
nagypolitikában", 1996.). Beszédesebb ennél Bethlen
István Prónayhoz intézett közleménye:
"Biztosítottuk..., hogy Sopron és környéke, formailag
népszavazás útján, de tényleg magyar birtok fog
maradni" (Fejezetek Prónay Pál feljegyzéseiből, 1963.).
Ezek szerint volt valamiféle megegyezés; s nemcsak szóban,
hanem - a mellékeltek szerint - írásban is. Még egy
történelmet érintő megjegyzés: a "vörös
Bécs"-csel kapcsolatban írottaknak ellentmond az a tény,
hogy az osztrák főváros nemcsak Kun Béláéknak adott
menedéket, hanem a tanácsuralom alatt Bethlen István
Antibolsevista Comitéjének is. Ha már Bethlen István
grófról van szó: szerzőnk szerint a miniszterelnök
politikáját - kiegészítve az ugyancsak erdélyi arisztokrata
Teleki Pállal - az elvesztett földbirtok visszaszerzése (is)
motiválta. Az argumentáció ismerős: Hunyadi János például,
amikor a birtokát védte a török ellenében - anno -, egyben
(de csak úgy másodlagosan) a magyar hazát is oltalmazta.
Engedtessék meg egy tapintatos megjegyzés: az ilyesfajta
érvelés, "óvatosan mondva", megállná a helyét
bármely doktriner-marxista rendszerben is.
|
| Osztrák propaganda a soproni népszavazás előtt: "Így kell szavaznotok!" |
--------------------
--------------------Alaposabb vizsgálatot igényelne (amire most
lehetőségünk nincs), hogy miképp hozta létre a dunai
(Habsburg-) monarchiát a török veszély a XVI. században;
hogyan tartotta életben az oszmán birodalom hanyatlása után a
XVIII. század végétől, a XIX. század elejétől az új, az
orosz fenyegetés; s miért csak a cári hatalom bukását
követően, 1917 februárja/októbere után kerülhetett
napirendre szétrombolásának politikai programja. Hogyan lehet
Csehország leválását úgy tekinteni, mint Ausztria egy részének
elvesztését? Hogyan lehet a Csehországban (pontosabban:
Csehszlovákiában) maradó német populációt ugyanolyan
nemzeti veszteségnek tekinteni, mint a dél-tiroliakat, vagy -
magyar áttételben - a felvidéki, bácskai, erdélyi
magyarokat? Mi, "mai olvasók" is tudjuk, hogy
Olaszország és Lengyelország szintén kapott a koncból: az
előbbi, a győztes jogán, 21 négyzetkilométert 49 ezer 806
lakossal; az utóbbi, amiért közelebb állt a győztesekhez,
589 négyzetkilométert 23 ezer 662 lakossal (ha nekem kellett
volna érvelnem, tájékozódási pontként nem Krakkót, inkább
Pongrácz gróf sasfészkét, az elcsatolt magyar Nedec várát
említettem volna). Azon viszont csak sajnálkozni lehet, hogy a
"messze város" országa is beállt a Mesebeli János
kifosztásába, miután az meggyűrkőzött a Halállal (Ady
Endre, 1914.) Ez a szinte megítélhetetlen anomália keserű
érzetként égett bele költőink lelkébe: "A vágóhídra
vitték teste, lelkét, / Hentes hatalmak dicsőségeért! / És
ment, idegen zubbony födte testét, / Mint Nessus-ing, mely mart
és égetett" - írta említett versében a szegedi költő,
Juhász Gyula.
 |
| Az első híradás a szavazás eredményéről... |
--------------------
--------------------Valamennyire társítható ehhez az a kérdés is,
hogy nyugat-magyarországi volt-e az a felkelés, amely - magyar
részről - a soproni népszavazást megelőzte. Kétségtelen:
Héjjas Iván, Ostenburg-Moravek Sándor, Prónay Pál
különítményei nem soproniakból álltak; de az ágfalvi csata
hősi halottai (Machatschek Gyula, Szechányi Elemér) soproni
lakosok, a soproni főiskola hallgatói voltak, s nemcsak a
katolikus temetőben található sírjuk köti őket e városhoz.
Ugyanis a szeptember 8-án Ágfalvát ostromló három szakasz
közül kettőt a főiskolások, egyet szombathelyi vasutasok
alkottak (az utóbbiak sorából is került ki hősi halott: Pehm
Ferenc szombathelyi tisztviselő). Szeretném megkérdezni:
képes lett volna e terület őshonos népe fegyveres
felkeléssel tiltakozni az osztrák tervek és akciók ellen?
Ismerve az elcsatolt terület társadalmi képletét, a főleg
földműveléssel, szőlőtermesztéssel foglalkozó lakosság a
későbbi Burgenland közigazgatását sem volt képes
megszervezni, zökkenőmentesen ellátni, nemhogy egy katonai
ellenállást - főleg vesztett világháború után.
 |
 |
| Akik eltérő módon képzelték el Nyugat-Magyarország jövőjét: Machatsek Gyula magyar főiskolás és Arnold Mosch osztrák csendőr sírja (Sopron, Szent Mihály temető) |
--------------------
--------------------Ha már az 1946-os kitelepítéseknél tartunk,
akkor le kell szögeznünk egy tényt: ez a szomorú eljárás
nem magyar találmány, kezdeményezés volt. 1945. november
20-án rendelte el a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (a
potsdami konferencia végzése nyomán) a magyarországi német
nemzetiségű lakosság áttelepítését Németországba. A
magyar kormány 12 330/1945. számú rendeletét a
kitelepítésekről 1945. december 29-én hirdették ki.
Márpedig a potsdami konferencia döntéseibe semmiféle
beleszólásunk nem volt. A Szovjetunión kívül azoknak a
nagyhatalmaknak a képviselői (vezetői) ültek ott, amelyek
1918-1921-ben Burgenland megszületésénél is bábáskodtak.
--------------------Úgy érzem, nekünk is szembe kell néznünk azzal
a kérdéssel, hogy megünnepeljük vagy sem Burgenland osztrák
tartomány születésének nyolcvanadik évfordulóját.
Megemlékezni lehet róla, de az ünneplés részünkről nem
indokolt. Tőlünk tizenöt kilométerre megvan erre minden ok
és jog. De hogy mi se maradjunk ki, idézzük fel a lírikus
Tóth Árpád egykorú versének két sorát: "De kelj föl
mégis, szent nyomorék, riadj! / Míg boldog népek új
lakodalma zeng..." (1918). Nálunk lakodalom nem lesz,
ámbár temetés sem. A nászlakomát meghagyjuk a boldog
Ausztria (felix Austria) boldog népeinek. A magyarhoni hienzek
és ponzichterek burgenlandi testvéreinek.
Szombathely, 2001. július
JEGYZET:
* Valójában: a negyedik. A neve helyesen: Walheim. - A szerk.