SALAMON NÁNDOR

 

ÚJ SZENT ISTVÁN-SZOBROK
NYUGAT-PANNÓNIÁBAN

 

--------------------Első, szent királyunk, István alakja, személyisége történelmünk évszázadai alatt - a kezdetektől - foglalkoztatta, alkotásra inspirálta a magyar képzőművészet jelesb és kevésbé neves alkotóit. Már a koronázási paláston megjelenítették királyi pompával a szentek körében, a fehérvári templomot alapító Gizella királynéval egyetemben. A Képes Krónika iniciáléjába foglalva épp úgy ábrázolták, mint templomi freskókon vagy maradandó ércbe foglalva. Tisztelete nem azonos hőfokú a változó évszázadok alatt. "Az ellenreformáció állítja kultusza középpontjába hazánkban Szent István alakját",1 a barokk művészet túltengő teátralitása ezt kellően ki is aknázta. Egyházi művészetünk számtalan példát kínál a mi vidékünkön is erre.
-----Képzelt szemlét tartva a köztereken álló monumentumok körében, feltűnő, hogy a XIX. században típusos jelekkel, jelképekkel eszményeit megfogalmazó emlékműszobrászatunk kevéssé foglalkozott országépítő királyunk alakjának megmintázásával. Az 1896-os millenniumi év időkörnyezetében született reprezentatív szoborművek is inkább a honfoglalásra helyezték a hangsúlyt. A kétségtelen mesterségbeli fölénnyel mintázott monumentális művek, műcsoportok megítélése - annak ellenére, hogy megőrződtek, a főváros exponált pontjait meghatározó jelképekké időtlenedtek! - a mai napig ellentmondásos. Egy markánsan elmarasztaló kritika szerint "a kor művészetpolitikája az ezeréves Magyarország öntömjénezésének, a hősi magyar múlt megidézésének eszközeként használta fel a monumentális szobrászatot".2 A századvég visszatekintő szakértője nem volt jobb véleménnyel a XX. század kezdetén felállított első Szent István szoborról sem. Az Ady ellenszenvét is kihívó lovasról, Strobl Alajos 1906-ban elkészült alkotásáról megállapította, hogy az "a Halászbástya kulisszái közé telepített, túldíszített kompozícióval emlékezett meg"3 első királyunkról.
-----A "szentistváni gondolat", a fokozódó német veszély előérzetének hatására, a harmincas évek végén erősödött fel. Ebben nyilván szerepet játszott a történelmi szituációkban felismert hasonlóság, a két korszak között kimutatható párhuzamok. E meglátás szellemében hirdették meg István halálának 900. évfordulója tiszteletére a Szent István Évet. Reprezentációjává, jelképévé a székesfehérvári lovas királyszobor - Sidló Ferenc alkotása - emelkedett, amely a keleti kellékeket, hatásokat ötvözte az erőt kifejező hősies kiállással. Ispánky József terméskőből faragott István és Gizella szoborpárját a veszprémi vár meredélye fölé emelte. A román stílus formajegyeit felhasználó munka voltaképpen idézet: a koronázási palást alakjait formálta újjá, a méretekkel emelve, fokozva történelmi jelentőségüket.

Medgyessy Ferenc szobra
a győri vársétányon

-----A téma iránti érdeklődés ezzel nem merült ki. Két példát régiónkban is találunk bizonyságként. Az egyik Rumi Rajky István valóban monumentális hatású Szent Istvánszobra, amelyre 1939-ben a Kultuszminisztérium adott megbízást. Ezt megelőzően készített egy kilenc alakos Országépítő-tervet a Posta-vezérigazgatóság pályázatára, de ez - bár a zsűri neki ítélte az első helyet - nem valósult meg. Elkészült viszont a közel három és félméteres alumínium szobor, amely a művész elképzelései szerint - ezt később László Gyula alapos elemzése4 csak megerősítette! - római, bizánci formajegyekkel, erőteljes egyszerűsítéssel (valóban) modern szellemű, kortársait megelőző alkotás. Nem ok nélkül keltett érdeklődést a New York-i világkiállításon. Említése azért fontos, mert sorsa összekapcsolódik a szombathelyi Szent István-szobor születésével.
-----Másik példánk Medgyessy Ferenc Győrött, a várbástya előterébe elhelyezett lovasszobra. A város hajdani felkérése nyilván összekapcsolódott az emlékév eseményeivel, s kapóra jött az ember és ló egybeszerkesztésével évtizedek óta viaskodó művésznek. Két évig dolgozott a végleges megoldáson, de a háború és következményei meghiúsították a terv kivitelezését. Az öntésre váró minta osztozott Leonardo lovasszobrának sorsában: durva kezek - kábelfektetők5 - szétverték. A megmenekült feles mintáról öntött kisebb változatot 1960-ban állították fel. Elfogulatlan vélemények szerint az "ország egyik legszebb szobra", alkotója a "magyar Gattamelátának" nevezte, élete fő művének szánta. László Gyula szerint a "népmeséink jó királya" elevenedik meg a szoborban.6 Számunkra azért fontos, mert máig egyedüli lovasszobra Szent Istvánnak régiónkban. Kő Pál lukácsházi szép kis fülkeszobra ugyanis nem tekinthető annak a fogalom hagyományos értelmében.
-----A mögöttünk múlttá ridegült fél évszázad nemcsak a "szent" jelzőtől fosztotta meg "I. Istvánt"! Más jelképhordozók foglalták el a köztereket, a szobrászok megbízásai között csak elvétve fordult elő az államalapítás eszméjét hordozó mű megformálásának igénye. Mostanában olvasott megállapítás, de különösen érvényesnek, igaznak érezzük az említett korszakra vonatkoztatva: "Szent István alakját kockázatos megközelíteni. Lényét a vallási szentség mellett a nemzeti érzés szakralitása övezi, lévén ő a vitathatatlanul legnagyobb magyar államférfi".7 Medgyessy szobrának felállítása - két példányban8 - vagy Varga Imre Szent István és Boldogasszony kompozíciója a vatikáni magyar kápolnában9 - a kivételek közé tartozik. Fordulat a kilencvenes évek közepétől figyelhető meg. Első "hullámban" - a honfoglalás 1100. évfordulója jegyében - inkább a kopjafaállítás vált már-már eltúlzott mértékű szokássá, az ősök iránti tiszteletadás, főhajtás és megemlékezés mozzanatává. Csak elvétve készült egy-egy szobor történelmi személyiségeknek, részben anyagi megfontolásból, részben pedig azért, mert a honszerzők emlékműveinek 1896-os reprezentációja meghaladhatatlannak látszott. Szent István alakja azonban - évfordulóktól függetlenül - "örök témaként" foglalkoztatta a művészeket -, a mi vidékünkön élőket ugyancsak.

Németh Mihály szobra a sárvári r.k. plébániatemplomban

Gömbös László műve Őriszentpéteren

-----A Sárváron élő Németh Mihály több változatban is megmintázta már korábban a szent királyt. Első variációi egyikét a helyi plébániatemplom üres homlokzatfülkéi inspirálták. Hosszan érlelte Szent István és Szent László egész alakos szobrát. A dús redőzetű köpenybe burkolózó, határozott kiállású, emelt fővel távolt kémlelő, hátát a pillérnek vető uralkodó terrakottában maradt, végül a templomhajó jobb szárnyán került elhelyezésre. A szobrász érdeklődése ezzel nem fogyatkozott meg, amit bizonyít a műteremben látható Szent István-portré s a további munkák, amelyekről majd még szólunk.
-----A fővárosban élő, őrségi származású Gömbös László Őriszentpéter számára faragta fába István király mellszobrát. Anyagát a szülőföldi erdők adták. A katolikus templom közelében, kis dombon, fából ácsolt védőtető alatt álló arcmás a XIII. századi kalocsai királyfej adaptációja, köpeny-részlettel kiegészülve, az anyag természetéhez igazodva. Három kis emlékmű mellett e "negyediket" 1995-ben avatták fel. Később a turulmadarat ábrázoló kerek domborművel egészítette ki a művész, de az emlékhelyet nem tekinti befejezettnek.

Kiss Sándor Somló hegyen álló szobra

-----Közvetlen előzménynek tekinthető régiónkban Hadik Gyula Pannonhalmán 1999-ben elhelyezett Szent István-feje. A millenniumi parkban már előbb ott állt Marton László bronzba öntött Árpád-szobra. Első királyunk büsztje stilizált koronával fedett, enyhén geometrizáló fej, amely arányaiban szokatlan, vörös téglából emelt hengeres posztamensen nyugszik. Hasonló építményre került 2000-ben Józsa Gábor bronz Géza fejedelem szobra is, így most már teljes, egységes megjelenésű a honalapításra emlékeztető szoborpark.
-----Az "előfutárok" közül a vállalkozás nagysága, az elkészült alkotások mérete, a művészi teljesítmények esztétikai minősége okán különös figyelmet érdemel Tornay Endre András szombathelyi és Kiss Sándor (1925-1999) Somló hegyen álló, egész alakos Szent István-szobra. Tornay kőszegi, az idős mester zsennyei műtermében mintázta meg alkotását, s felavatásukra 1998-ban került sor.
-----Tornay különleges feladatra vállalkozott, amikor a Rumi Rajky Műpártoló Kör ösztönzésére megmintázta királyunkat. Bizonyos kötöttség és a szabad komponálás, megformálás egyensúlyát kellett megvalósítania.
-----A szombathelyi műpártolók névadójuk, a XX. század első felében élő szobrász hagyatékát gondozva - Rajky Gyula kutatásaira építve - kísérletet tettek a már említett, az Ohio-állambeli Yougstowban fellelt 1939-es alumíniumszobor hazamentésére. A felmerülő leküzdhetetlen akadályok ismeretében, később másolat készítését fontolgatták, de ez sem bizonyult kivihetőnek. A léket kapott próbálkozások után egy új Szent István-szobor felállításának gondolata fogalmazódott meg. A támasztott kritériumok nemcsak szokatlanok voltak, hanem komoly merészséget igényeltek és feltételeztek. Olyan szobrot képzeltek el, amelyet mai szobrász mintázott, de bizonyos mértékig idézze meg a távolba szakadt mű szellemét, s emlékeztetnie kell Rumi Rajky István művészetére is. Tornay már korábban emlékérmet készített a Rajky-szobor adaptációjával, így némi tépelődés után munkához látott. Több vázlatot készített s ezek jól mutatják az utat, amely a kiinduló ponttól a maga törvényeit, felfogását megvalósító "új szobor"-hoz vezetett. A rokonvonások és eltérések könnyen felismerhetők a Kálvária út tengelyében álló, részletekben gazdag, expresszíven mintázott, bronzba öntött életszerű figurán.
-----A két szobor története, összefoglaló analízise külön tanulmány tárgya,10 arra itt most nem térünk ki. Mindössze Tornay Endre András alkotásának rövid jellemzésére szorítkozunk. A háború idején Zalai Tóth János még abban reménykedett, hogy "a New York-i világkiállítás magyar Szent Istvánja is hazakerül Szombathelyre, a Szent Istvánparkba".11 A mai szobor alkotói részben ezt az ideát valósították meg, amikor kiválasztották helyét. A posztamentumot Heckenast János építész tervezte. A kis tér közepén magasba törő építménye a koronázódombot jelképező kerek halom közepén áll. A szakrális jelleget a Kálvária architektúrája, a fák alatti szobrok is erősítik. Maga a több kívánalomnak megfelelő alak harmadával kisebb, mint a "távolba szakadt előd". Az inkább mai férfi ideált modelláló testalkatú figura vállairól hull alá a dúsan redőzött palást, a földig érő ruházat. Fejét az I. András-féle abroncskorona ékesíti. Jobbjában előre döntve tartja a keresztet, baljában hasonló helyzetben az országalmát. A kompozíció egésze, a homorú, kettőskereszttel áttört háttéroszloppal nyomatékosítva a függőleges irányt, az emelkedettséget hangsúlyozza. Tartása, kiállása, tekintete határozottságot, erőt sugároz.

Tornay Endre András szobra (Szombathely)

-----Kiss Sándor Szent István-értelmezése az öreg, megfáradt király alakját helyezte középpontba. A hatalmas, fagerendákból ácsolt, áttört kereszt - Vadász György építész terve! - "árnyékában" magasodik a megnyúlt, testi mivoltában láthatóan megfogyatkozott emberalak. Szalagfonatos hálóval díszített, földig érő ruhája piramist formáz, tetőpontja a király által égre emelt kereszt, amelynek szára egyértelműen a faépítmény felé irányul. A megbillent koronás fej szenvedést kifejező arca a küzdelem feladásáról tanúskodik, egyetlen támasza a keresztbe vetett hit maradt. E megfogalmazás a művész saját sorsképletét is jelképezi. Betegséggel küzdve, fogyó erőit összefogva alkotta meg e különös helyen, az ország "fölött" búcsúzó király alakját.
-----Az elöljáró, szórványos mozdulások után látványosan, szinte robbanásszerűen változott meg a helyzet a Szent István megkoronázása, a hivatalos magyar államalapítás évezredes jubileuma alkalmából meghirdetett, országos jellegűvé szélesedett mozgalom keretében. A nemzeti összetartozást erősítő 2000-2001. évi millenniumi ünnepségek alkalmával az emlékállításból a városok és kicsi falvak illő részt kértek és vállaltak. Komoly erőforrásokat mozgósított az állami költségvetés, pályázatokkal ösztönözték a közösségeket a méltó megemlékezésre. Komoly megbízásokhoz jutottak a képzőművészek, így a szobrászok is. Lázas alkotómunka kezdődött a műtermekben, s a megtervezett program szerint, rendre avatták fel az ezer esztendő előtt tisztelgő monumentumokat. Az erőforrásokból hol csak egy ácsolt kettős keresztre, egy domborműre, régebbi művek, műemlékek megújítására futotta, hol pedig tereket szervező monumentális szobrokra is tellett. A műfajok, témák változatos sűrűjében Szent István személyisége dominált, de megjelentek a talapzatokon a templomalapító Boldog Gizella, Szent Imre, az Árpád-ház uralkodói, szentjei s az egyház kiemelkedő személyiségei. Két esztendő alatt - mint azt Nemeskürty István kormánybiztos összegezte - 62 Szent István-szobrot állítottak föl az országban. Külön utalt arra, hogy nemcsak a katolikus Dunántúlon, hanem a kálvinista Alföldön is rokonszenvre talált a gondolat.12

Kiss Sándor és Vadász György Szent István-emlékműve a Somlón

-----Már kevésbé a műkritikusok, "világpolgári eszméken" nevelkedett művészettörténészek lelkében. Nemcsak a koronát ócsárolták, minősíthetetlen hangnemet megütve, belegázoltak a méltósággal ünneplő magyarság önérzetébe, igyekezvén megkeseríteni az emlékezők örömét. Akadt "szerző", aki "millenniumi csinnadrattának" minősítette az egészet, "átélhetetlenül absztrakt és veszélyes(!) retorikának", demagógiának, ismétlődő frázisnak "a nemzet, haza, művészet, történelem" tiszteletet parancsoló fogalmát.13 Kijutott a "műbírálatból" a mintázófát, vésőt, kalapácsot megragadó szobrászművészeknek ugyancsak. Modern vasszobrok dicséretét zengő ismertetőből tudtuk meg, hogy "akadémikus szellemben fogant Szent Istvánok, turulmadarak és Szent Koronák(?) jelzik országszerte az 1000. államalapítás évfordulója előtti tiszteletet, melyek színvonala messze elmaradni látszik az 1896-os millenniumi emlékek között".14 E furcsa értékrend szerint az "installátorok" felmagasztaltatnak - ketten még Velencében is képviselhetik a magyar művészetet -, de jaj a figurális szobrászoknak, akik nem állják ki az összevetést a 100 év előtti kollégák produktumaival. Mellesleg azokról sem hízelgő az utókor művészettörténészeinek véleménye! "Nem a szellemiséggel van a legtöbb baj" - nyugtat meg a bíráló, s mesterségbeli gyengéket vet az objektív nehézségekkel, sietséggel viaskodó művészek szemére: "a történelmi díszletek, a részletgazdag jelmezek, a realista megfogalmazás tele van bántó anatómiai és kompozicionális hibákkal, technikai megoldásokkal".15 Ezekben bizonyára van igazság, magunk is találtunk kifogásolni valót a tárgyalt művekben, de nem ok arra, hogy a jó szándékú, tisztességes, a közmegegyezést kifejező, legtöbbször szakmai zsűri által minősített műveket egységesen a közízlés, a laikusok, szakmai szempontokat mellőző vagy háttérbe szorító kiszolgálójaként marasztalják el. A jelenséget pedig az anakronizmus kritikátlan megnyilvánulásának ítéljék.

*

Mielőtt a valóban "új", a koronázási millennium gondolatköréből fakadó Szent István-emlékműveket részletesebben bemutatnánk, szükséges szemlélődési körünk behatárolása. Vizsgálódásunk a Dunántúl nyugati felét magába foglaló régióra, a manapság már "hivatalosan" emlegetett Nyugat-Pannóniára szorítkozik. Elvileg három megyére kiterjedő figyelmünk bizonyos mértékig korlátozott, mert Zala megyéről nagyon hiányosak az adataink. Viszont Király Ferenc lendvai szobráról - mint egyetlen muravidéki magyar monumentumról - alkotója többszörös idekötődése okán szükségesnek tartottuk a megemlékezést. Az "elképzelt régióhatár" vonalát meglehetős önkényességgel húztuk meg, végpontjait egy-egy mű - a lendvai Szent István-szobor és a győri Boldogasszony-kő - jelöli. Ahol "megtörik" - a Somlón -, ugyancsak királyunk alakja áll őrt ezeréves múltunk fölött. Az egyenes átszelte Zalában, természetesen, ugyancsak készültek István királyt megjelenítő plasztikai művek. Egyebek mellett Nagykanizsán, Zalakaroson. Zalaegerszegen némi "vihar" is támadt a "hivatal" és "szakma" eltérő véleményéből fakadóan. Könnyen megeshet, hogy itt a "hivatalos" szobor mellett magánkezdeményezésből felállítják majd a lektorátus által támogatott Szent Istvánt, Fischer György szobrászművész munkáját is.
-----Számvetésünk végösszegeként a Nemeskürty említette szoborművek negyede minden bizonnyal e három megye területén található, igazolva az e tájék lakói körében élő Szent István-kultusz folyamatosságát. Különösen feltűnő az ezt tárgyiasító emlékállítás igénye a részletesen tárgyalandó Vas és Győr-Moson-Sopron megyében. Mindezen túl, örvendetes, hogy az alkotók jelentős hányada az itt élők köréből verbuválódott. Az ápolt hagyomány, a megrendelői igény és a színvonalas művészi munka eredménye nem egy esetben az egyéniesítés jegyeit hordozó művekben kulminálódott, függetlenül a már-már konvencionálisnak tekinthető témakör feldolgozásától.
-----Vizsgálódásunk közben, a időrendi bemutatáson túl, igyekszünk e sajátságokat összehasonlítással kiemelni. Szempontjaink között ott vannak mindama jellemzők, amelyek a jó szobrászi produktumot, a monumentális igényű emlékművet értékké emelik. Elemzésünk során egyes esetekben visszanyúlunk a kilencvenes évek korábbi eredményeihez, sőt időben távoli példák felemlítését sem zárjuk ki az analógiák közül. A nagyobb ívű összevetés megkönnyíti a konkrét művek minősítését, elhelyezését az egyetemes művészet értékrendjében.

*

Az egész esztendőt átfogó ünnepségsorozat fő eseményei, így a Szent István-emlékművek zömének avatása a 2000. év augusztusában sűrűsödött. A hónap elejétől egymást követték a zászlóátadással összekapcsolt, világi-egyházi szertartással igazi örömnappá emelt események.
-----A sort Gömbös László (1926) kétrészes bronz domborműve nyitotta, amelyet Kondorfa részére mintázott. A szegmensív boltozású fali fülke formáját követő kompozíciók a templom torony alatti bejáratát fogják közre. A pogányság-kereszténység átmenet négy szereplőjét ábrázolta a művész. Géza és Sarolta reliefje archaizáló, erősen frontális jellegű, a Szent Istvánt és Gizellát ábrázoló mintázása, formáinak elrendezése mozgalmasabb látványt mutat. A "műegyüttest" többszörös szimmetria alakítja kiegyensúlyozottá, méltóságteljessé. A fő tengelyt a kapu fölé rögzített domborműves korona tűzi ki, amely egyben kapcsolatot létesít a két szárny között. Az ősi viseletű fejedelmi pár "alapját" vízszintes, keskeny párkány alkotja. Testtartásuk, végtagjaik csaknem tükörképei az életfával külön is megerősített vertikális másik oldalának. A "királyi táblán" rejtettebb, de nem felismerhetetlen a "tengely", amelynek sarkalatos pontja Gizella kézfeje, irányát pedig a templom-modell tornya s István dús redőzetű, aláhulló köpenyének határvonala jelöli ki. A domborművek belső tagolását vízszintes osztások élénkítik. Az epitáfiumokra, sírfedő kövekre emlékeztető részen könnyen ráakadunk a vonalakra, folytatásuk az uralkodó pár domborművén már kevésbé szabályos, nem annyira egyértelmű. Hogy léteznek, azt Gizella megbillent feje, elforduló válla, a behajló láb ellenpontozása, az István jobbjától kiinduló vonal játéka sejteti. Ez utóbbi a ruhák takarta térdeknél ismétlődik, így ér el életszerűbb művészi megjelenítést. A formai-szerkezeti eltérések jól érzékeltetik, mintegy jelképpé emelik a két korszak, életfelfogás, történelmi helyzet s a vállalt szerepek eltérő jellegét.
-----Szokatlan körülmények között született a Bajánsenyén felszentelt Szent István-büszt.16 A Kárpátalján, Ungváron élő Kopriva Attila bronz arcmása a közismert ikonográfiai példatárból merített: a koronás, szakállas, leomló fürtű, szigorú tekintetű uralkodót emelte márvány talapzatra. A lendületes mintázás - egyetlen éjszaka formálta agyagba! - jó megelevenítő készséget árul el. A fej szenvedélyesebb, feszültségtől vibráló elevenségét a köpennyel fedett váll nyugalmasabb domborulata egyenlíti ki. A szimmetriát a harcot és hitet egyesítő lándzsa-kereszt kombinációból kialakított, a kerek posztamensre erősített jellel hangsúlyozza.
-----A Vashosszúfaluban püspöki közreműködéssel avatott egész alakos Szent István-szobor elkészítésére Kiss Sándor vállalkozott.17 Számos egyéb terve mellett ennek befejezése sem adatott meg számára. Az elkészült vázlatok alapján, végső formájának kialakítása Lesenyei Márta közreműködését igényelte, aki megőrizte a mű alapkoncepcióját. Talán csak a fej részletezőbb kimunkálásában, a szobortest összefogottabb felületkezelésében tér el attól. Arányaiban, a testre simuló köpeny díszítésében - a galgóci tarsolylemezről származó szalagfonatos háló mintáját kölcsönözve! - rokon somlói "társával". Karjai szorosan a mellkashoz tapadnak. A szétvetett lábfejek biztos támaszt nyújtanak a mozdulatlan tömegnek. A királyi jelvények közül a "szent koronát", a jogart és az országalmát használta fel attribútumként. A szobor monumentalitását tekintélyes méretű, csonkolt obeliszk növeli meg jelentősen.
-----Kiss Sándor sorsára emlékeztetve utaltunk rá, hogy súlyos örökség maradt ezen kívül is a feleségre, Lesenyei Mártára. "Véglegesítenie" kellett a Borgáta községnek készült IV. Béla-emléket és a nem kisebb gondot jelentő, Pásztón felállított, Szent István felajánlja a koronát Máriának című kompozíciót.
-----Kiss Sándor "őszikés" aktivitásának bizonyítéka az 1994-ben mintázott, 2000-ben Magyarnádalján elhelyezett Szent István-dombormű. A méretes kősztelére rögzített, alig fél négyzetméteres, bronzba öntött, kifejező érzékenységgel formát nyert portré alapvetően nem tér el a hagyományos ábrázolástól. A tárgyszerűen leképezett korona a dús szemöldökök "párkányára" támaszkodik. A fej enyhén balra fordul a tengelytől. Hegyes, hajlított gerincű orr, tágra nyitott szempár, lehajló, keskeny bajusz, rövid körszakáll, a vállra ereszkedő hajhullámok változatai számos István-ábrázolásról ismertek. Eltérő a palástot összefogó, csomókban végződő, hármas zsinórköteg alkalmazása. Bekarcolt glória és az antikva "Szt. István" felirat teszi kétségtelenné az ábrázolt kilétét.
-----Az ünnepi készülődés utolsó napjaiban leplezték le a muravidéki Lendván Király Ferenc Szent István-szobrát.18 A szobrászt - tudtunkkal az egyetlen magyar e nemben arrafelé! - erős rokonszenv és szakmai szál köti régiónk művészeti életéhez. Számos kiállítását rendezték itt (Szombathely, Zalaegerszeg stb.), szervezte és részt vett a lendvai nemzetközi művésztelep több, határon áthozott kiállításán. Vezetőként számos magyarországi művészt hívott meg a várban működő művésztáborba, s komoly érdemei vannak művészeink szlovéniai kiállításainak megrendezésében. Szobra áll Lentiben, "mellesleg" világot járt, nemzetközileg ismert szobrászként jegyzik Szlovéniában. Gyökereinek, nemzeti hovatartozásának bizonyítéka, egyben a muravidéki, töredéknyi magyarság élni- és megmaradni akarásának, hitvallásának bronzba foglalt szimbóluma e Szlovéniában egyedüli monumentum.
-----A Szent Katalin-templom közelében álló, nagyjából másfeles magasságú alkotás a szobrászt személyesen ismerők számára meglepetést tartogat: a királyi arcmásban - a korona alól vállra bukó hajzatot leszámítva - Király Ferenc arcvonásait ismerhetjük fel. Többször látott életmű-válogatásai alapján könnyű belátni, hogy egyéni stílusa kétségtelenül más jellegű. A neves történelmi személyiség megidézéséhez a részletekre súlyt helyező klasszikus ábrázolás kelléktárából kölcsönzött. Nem elképzelhetetlen, hogy alaposan tanulmányozta a lendvai születésű Zala György attraktív művészetét is. "Királya" nyugodt tartású, szerkezetileg és formailag csaknem teljesen kiegyensúlyozott figura. Testhez simuló, földig érő köpenye közepén gazdagon "hímzett" paszpollal záródik. Hasonló szegélyszalag díszíti azonos tartású karjain a megtörő koronázási palástot. Magas nyakban záródó ruházatát sokszögű rátétes gallér és görög kereszt ékesíti. A textilek anyagszerű alakításához hasonló a korona kivitelezése. Baljában az aranyalmát, jobbjában enyhén megdöntött, a királyi jelvények közé tartozó rövid lándzsát tart. A talpazat vörös gránitból faragott tagolt forgástest. A lábak alatti szegélyen "I. Szent István" felirat olvasható, míg a kúpos részre, Szent István pannonhalmi kiváltságlevélen található monogramját véste a művész.

Kiss Sándor és Lesenyei Márta Szent Istvánja, Vashosszúfalu

-----Kő Pál lukácsházi emlékparkban, sudár fenyők alatt álló szobra művészettörténeti jelentőségűvé emelkedett azáltal, hogy előképe, kis változata a gellérthegyi sziklatemplom előtt 2001-ben avatott Szent István-emlékműnek. A művész nyilatkozata szerint19 más Vas megyei vonatkozása is van alkotásának. Nevezetesen, a "templomépítő és törvényhozó"20 István egyetlen fiához, Imre herceghez hitről intézett intelmeire emlékeztet a csempeszkopácsi templom plasztikus modelljével.
-----Az avatás során elhangzott, hogy "mindig meglepetést szereznek a munkái"21, s ez érvényes most e kisplasztikai mutatókat alig meghaladó bronzára is. Kő Pál szakít a hagyományos "lovát megülő lovas" felfogással: régi stílusú nyergéből leszállítja, földre állítja hős lovagját, aki nem uralkodói gesztusait gyakorolja. Inkább a fiatal apaszerepből adódó, az utódlás gondjait eligazító feladatára összpontosít. A ló tomporához támaszkodó férfiú - arcvonásait az egykori fiatal szobrásztól kölcsönözte! - nyugodt tartású. Öltözete rövid, korabeli zubbony, lábra simuló harisnya, hegyes orrú cipő. Erős karjaival az egytornyú templom-mintát öleli magához. Fejét körbevágott haj, abroncskorona takarja. A hátteret képező paripa testét palmetta-díszítésű, földre érő takaró fedi, rajta ősi formájú csigás nyereg. A két figura összetartozását a "gazda" felé forduló ló fejének mozdulata erősíti meg. Szimbólum jelentése van a harang körvonalát követő, áttört falfülkét magába foglaló falazott, fehér képoszlopnak. A fülke ilyetén megnyitása gyakorlati célt is teljesít: lehetővé teszi, hogy a kis kompozíció valódi körszoborként funkcionáljon.
-----A mosoni ispáni várat alapító első királyunk iránti tiszteletüket a városrész lakói kultikus jellegű emlékhely kialakításával fejezték ki. A pályázat útján megbízást elnyert győri Lebó Ferenc szobrász azon művészeink közé sorol, akiket szinte pályájuk kezdetétől foglalkoztatott Szent István alakja, történelmi öröksége. A téma első megfogalmazásaival a különböző éremkiállításokon találkoztunk. Stephanus Rex emlékpénze 1990-ben szépségverseny I. díját nyerte az USÁ-ban. A mosonmagyaróvári szoborral azonos időben annak egy variánsát Nagyatád részére készítette el. A csurgóiak számára pedig mozgalmas, narratív jellegű domborművet mintázott.

Kő Pál szobra Lukácsházán

-----A mosoni barokk templom előtt, zöldellő dombon, az ország belseje felé fordulva magasodik a csak kevéssé megmunkált fehér kőhasáb. Tetején áll az ég felé mutató torony vonalát ismétlő király. "A szobor a fiatal uralkodó erőt, hitet, akaratot sugárzó alakját ábrázolja" - nyilatkozta megjelenítő szándékáról a művész.22 Tengelyes beállítása hagyománykövető, a mintázás csak a méretekhez igazodóan részletező. A függőlegességet a lábfejekre omló, ráncokat vető, övvel összefogott tunika vonalai sokszorozzák meg, csatját görög kereszt díszíti. Hasonló mintázatú kerek csat fogja össze a vállát takaró, szélesedő ovális alakú, széttáruló palástját. Középen hímzett pallium felezi öltözékét. Felemelt karjai a jogart és országalmát tartják vállmagasságban. Balján külön övre csatolt díszes hüvelyű kardja függ. Érzékeny arc, a nyakközépig vágott haj, Anjou-liliomos abroncskorona adja meg méltóságot árasztó, végső karakterét.
-----A szobortól néhány lépésre hasonló kőtömb egészíti ki az "emlékművet". Ezen réztáblák - Lebó nem először választja e megoldást! - és a piedesztálra erősített kerek plakettek tájékoztatnak az adományozókról, ábrázolják az ispáni vár alaprajzát, István és Gizella valamint a Szent Korona képét.
-----Az emlékszoborral kapcsolatban érdemes megemlítenünk, hogy a város másik temploma közelében Lebó Ferenc korábbi királyszobra található: a lovát megülő Szent László!
-----A rábaközi kisvárosban, Kapuváron Kligl Sándor szegedi szobrászművész Szent István és Boldog Gizella című életszerű, kissé teátrális, jelenetező művét emelték talapzatra. Megbízásában bizonyára szerepet játszott evidéki származása s a téma Szegeden megvalósított változata nyújtotta biztosíték.
-----Az elbeszélő jelleget nem tagadó művészi törekvés találkozott a közérthetőséget és az emlékezés szándékát képviselő megrendelői igénnyel. Felfogása mégis eltér a hagyományos, pátosszal teli munkáktól. A szétterülő köpeny sátorába burkolódzó, trónján ülő öreg király és a körülötte serénykedő királyi társ párosa inkább emlékeztet egy meghitt biedermeier vagy romantikus családi idillre, mint az alattvalói hódolatot váró-fogadó udvari szertartásra. Az olvadékony kedvességet ellensúlyozza, tompítja az egészen belüli részletek megmunkálásában mutatkozó kettősség s a szereplők eltérő életkorával együttjáró mentalitás különbözősége. Ez feszültséget indukáló erőként a drapériák, lengő brokátok elnagyoltabb plasztikájával a karakterjegyeket hordozó részletek precíz, tárgyilagos, szinte dokumentum hitelességű ábrázolását állítja szembe.

Lebó Ferenc szobra Mosonmagyaróváron

-----Az architektúrát egyetlen oszlopcsonk, a trónust egyszerű dobogó jelzi. Komoly tekintetű, gondjain töprengő királyunk az egész testét takaró, szétterülő koronázási palástban, viselve valamennyi koronázási jelvényét, kimért méltósággal, kicsit magába roskadva foglalja el helyét. Pozitúrája számos előképet egyesít, a palást nyílásán kibukkanó kezében "helyén van" a jogar és az országalma. Meglepő csupán, hogy a pontosan leképezett korona - nem hiányoznak a két oldali csüngők sem! - boltozatos építménye a párkányszerűen kiugró szemöldök vonaláig elfedi a fejét. Alatta keményen tagolt, korosabb férfiarc rajzolódik ki. Hatalmi szimbólumai közül nem hiányzik a kard sem, az földbe szúrva áll a trón jobb oldalán.
-----Az ülő király balján, alacsonyabb szinten, a posztamens kiszélesedő platóján, felé fordulva áll életnagyságban II. Henrik lánya, Bajor Gizella, a királyi hitves. Karcsú, sudár termetű, szép arcú fiatal asszonyként ábrázolta a művész. Lengő krinolinja, díszes mellénye, lesütött szeme, elválasztott, női koronával leszorított rövid haja inkább emlékeztet mai, első bálos lányra, mint tisztét büszkén viselő középkori királynőre. Finom kézmozdulata mégis megóvó gesztust, az idősebb férfi iránti ragaszkodást fejez ki.
-----A talapzat előlapján megtaláljuk az ismert királyi monogramot is.
-----Ugyancsak az "uralkodói pár" témát dolgozta fel a szombathelyi Marosits József. A technikákat, anyagokat váltogató szobrász ezúttal a fa megmunkálásában szerzett jártasságát kamatoztatta. Korábban számos kopjafát készített. A Szombathely-Szentkirály városrészen, a zarkaházi Szily-kastély mellett felállított emlékműve lényegében a közismert motívumokkal díszített, keresztkötésekkel összekapcsolt kettős kopjafának tekinthető. Koronás címerünkkel ékített kőhalomból emelkedik magasba a két négyzethasáb. A stilizált koronás fők alatt szimbólumok követik egymást. István kézfejének "fészkében" az országalma nyugszik, markos jobbja hosszú kardot szorít. Gizella nőiességét egyszerűsített keblei s a kézben tartott, több jelentésű rozetta egyértelműsíti. A kar "párhuzamosa", az életfa ugyancsak számos értelmezési lehetőséget kínál (Pl.: Árpád-házi nemzetség, új élet a régi talajból stb.). A kötőelemeken az évezred nyitó-záró száma (1000-2000) olvasható.
-----Hasonló szellemben és felfogásban, plasztikailag gazdagabb formában faragta meg Szent István alakját az egyházasrádóci emlékparkban is Marosits József. "Épített környezete" egy középkori templom romrészletét imitálja. A "toronymaradvány" falából kiemelkedő fa védőtető alatt áll a faszobor. A markáns arcú királyfő a kikerekített, galléros palástnyílásból emelkedik ki. A már említett elrendezésben, keményen markolja a két parasztos, dolgos kéz az uralkodói jelvényeket (országalma, kard), de azok szorosan egymásra támaszkodnak, s erőteljesebben nehezedik kardjára a palástos figura is.

Marosits József: Szent István és Gizella.
Szombathely-Zarkaháza

-----Lakatos József sárvári Boldogasszony-emlékműve csak áttételesen kapcsolódik a Szent István-tematikához. Több rétegű, fából faragott, ősi motívumokkal, stilizált turulmadárral, kereszttel díszített képoszlopa a királyunk országfelajánlását fogadó Magyarok Nagyasszonyát, Máriát ábrázolja. A honalapítás és hazaszeretet jelentőségére imarészlet és a himnusz-idézet bevésett sorai emlékeztetnek.
-----Szervátiusz Tibor méreteiben imponáló győri "Boldogasszony-köve" a felajánlás-legenda hagyományos jelenetét dolgozza fel. A Székesegyház bronzkapujával szemben helyezkedik el a három részből összeállított fehér carrarai márvány emlékmű. A középső, legnagyobb tömbbe lapos dombormű formájában mélyítette az erdélyi fafaragások stílusjegyeit követő, tömör kifejezésre törekvő művész a Hartvik-legenda szerkesztményében olvasható eseményt.23 A halálra készülődő, megtört István az "Ég Királynőjé"-nek ajánlotta fel "életművét", e szavakkal: "a szentegyházat a püspökökkel-papokkal, az országot a néppel s az urakkal a Te oltalmadra bízom /-/lelkemet a Te kezedbe ajánlom".24
-----A Hold sarlóján álló, gyermekét baljában tartó Mária, fején már az "elfogadott" koronával, tekint a meghajló királyra. Jobbját áldón emeli az abroncskoronás fej fölé. Mária alakját mandorla - lángnyelvekkel csipkézett dicsfény - övezi. A háttér román stílű oszlopokon nyugvó boltívvel lezárt. Peremén felirat: "Mária, magyarok Nagyasszonya, segítsd meg népedet". Az oszlopfőn a "Magyar Millennium 2000" felirat olvasható. A reliefet testes görög keresztre feszített aszkétikus, középkorias Krisztus-ábrázolás koronázza.
-----A szakralitást kiemelő boltozatos kő két szárnyán a szkíta aranyszarvasok lapos, vésett vonalakkal részletezett átirata tölti meg a trapezoid hasábok felületét. Itt található kis "övveretekbe" foglalva az évezred határait jelző két évszám. Szervátiusz e jelentős műve elsőként a balladai sűrítésű, számos grafikai elemet alkalmazó domborművet hordozó kőtömbök formájával és tömegével hat. A vonalak lendülete, az egyszerű formák játéka, expresszivitása s a hordozott gondolat csak a közelebbi ismerkedés nyomán bomlik ki, fejti ki hatását.

Szervátiusz Tibor műve a győri Káptalandombon

-----Szent István és a "millenniumi eszme" értelmezésében, megjelenítésében az eddig bemutatott emlékművek, szobrok nem lépték át az ábrázolási konvenciók mezsgyéjét. Az idea és az egyéni látásmód új értéket teremtő társításában Tornay Endre András szentgotthárdi monumentuma távolodott legmesszebbre - a hagyományoktól. Elvont, mégis valós asszociációkat támasztó műve a képzelet szabad szárnyalásáról, egyéni látásmódról tanúskodik, s ezt a lehetőséget ugyancsak felkínálja az emlékhelyet tisztelgés szándékával felkereső nézőnek is. A Szent István intelmeiből vett szövegrészek és kocka zárókőre állított országalma kétségtelenné teszi a formák jelentésében esetleg járatlanoknak is a kompozícióban rejlő tartalom lényegét. A műalkotás emlékezés az örökségéről gondoskodó első királyra s a letűnt századok viharaiban megmaradt népe történelmére.
-----Tornay fehérségével világosságot hirdető munkája, a forma felől közelítve, íves és egyenes vonalak határolta tömbök kontrasztját aknázza ki. A kiegyenlítődést a vízszintesek és vertikálisok iránya, aránya, osztása teremti meg. A szétnyíló palástra avagy résnyire nyitott kapura emlékeztető boltozatos kőtáblák (tömbök!) - a szöveghordozók! - a képbe hozott barokk templomtoronnyal egyértelműen utalnak a megmaradásunkat biztosító nyugati kereszténység szerepére. A nyílásba fektetett hasáb akár a "távolba, jövőbe vezető út" jelképeként magyarázható. "Királyt kereső" igyekezetünkben a szobrász korábbi "vállas" figurái, az érmein is sűrűn megjelenő alakzatok segíthetnek. A palásttal borított, széles vállú férfi forma akkor válik felismerhetővé könnyebben, ha a két oldalt képzeletben összetoljuk, vagy az 1987-es Álló alak X. című munkával vetjük egybe. Ott már együtt voltak "felében" a Szent István-emlék alapformái! A nyílást áthidaló mértani testen nyugvó gömb második jelentése könnyen lehet gömbre-keresztre(korona?) redukált fej. Bizonyos, az életmű korábbi eredményeire visszautaló összegző szándék nyilatkozik meg a keresztalak talpazat és a lecsonkolt külső ívek találkozásánál elhelyezett "ékek" alkalmazásában. A szerkezetes, ácsolatos művein oly fontos rögzítők itt inkább csak esztétikai kiegészítői a tömegében tekintélyes, mégis elegánsan megfaragott-csiszolt, részletekig kimunkált kompozíciónak. Eredetisége, sajátos stílusa korszerű plasztikai nyelven adja tovább a múlt üzenetét a jövőnek.

Tornay Endre András
szentgotthárdi emlékműve

-----Tornay munkájával nem zárult le az emlékszobrok gazdag "vonulása". Maradt avatandó készülő mű az évezredet nyitó esztendő millenniumi ünnepségeire ugyancsak.
-----Németh Mihály - miközben jubileumi életmű-kiállítására készült - korábbi Szent István-portréját továbbfejlesztve, Gérce község számára mintázott egy újabb mellszobrot. Büsztje felfogásában, plasztikailag igényesen megmunkált részleteiben a klasszikus elődök szellemiségét viszi tovább. Magabiztosságot, erőt, öntudatot és szigorúságot sugárzó arcvonásai olyan ideált formáznak, akire kell és érdemes felnézni. Műtermében időközben befejezte fogadott szülőfaluja, Káld részére egész alakos Szent István-kompozícióját.
-----Lesenyei Márta István és Gizella című szobrát a körmendi plébánia kertjében avatják fel. A háromnegyedes bronz figurák térbeli helyzete - István elmozduló lábfejekkel áll az előtérben, Gizella részben takarva mögé húzódik, jobbját férje vállára helyezi - jól érzékelteti hierarchikus szerepüket. Szigorú tekintetű királyunk rangját díszesebb öltözete, jelvényei tudatosítják. Hosszú, hálódíszítésű ingruhát, zsinórral összefogott, vállra vetett palástot visel. A jogar és országalma, a fején ülő korona hűen követi a kialakult ikonográfiát. A királynő alakját csuklyás, elöl széles rátéttel ellátott apácaköntös takarja, amelyet látható méltósággal hord. Fején keresztekkel negyedelt egyszerű korona fénylik. A szobor körvonalai nyugodtak, a formák összefogottak, feszültség leginkább a ruházat egyszerűbb és a fejek érzékenyebb megformálásából adódik.
-----Két munkát kell még megemlítenünk, tudva, hogy így sem teljes a felsorolásunk. Balogh Tamás fafaragó István-szobrát még 1999-ben avatták fel Meggyeskovácsiban. Illés Erika formák burkát vibráló, nyugtalan felületekké szaggató Szent István-emlékművét Nemeskeresztúron állították fel 2001 júniusában.

*

A nyugat-pannóniai Szent István-monumentumokat az előbbiekben többé-kevésbé a felállítás időrendjében tekintettük át, s röviden megkíséreltük leírásukat. Megneveztük az alkotókat, a műveket, felállításuk helyét, s utaltunk a körülményekre. Nyilvánvaló, hogy mindahány önálló, egyéni jegyeket hordozó alkotásként került ki a műtermekből, miként az is, hogy az erősen behatárolt téma, az ábrázolásban kialakult, elfogadott hagyományok a közösségek kívánalmaival kiegészülve, alig megkerülhetően, nehezítették a szobrászok dolgát. A feladat komolyságát átérzőknek az akadályokat legyűrve sikerült megközelíteni, esetleg elérni a minden nagyra törő alkotással, így az emlékművekkel szemben támasztott minőségi követelményt, amelyet Ferenczy Béni imígyen fogalmazott meg: "Monumentális műalkotás az, ami értékében az".25 Ebből egyenesen következik, hogy a méret nem feltétlenül dönt egy mű "nagyságáról". Az "érték" fokát számos követelmény vizsgálatán keresztül mérhetjük fel. Szempontok sora, elemzése, a hasonlóságok és eltérések kiemelése segíthet közös nevezők, esetleg konklúziók megvonásában. Nézzünk meg ezek közül néhányat, miként érvényesülnek új szobrainkra "vetítve".

Lesenyei Márta munkája
a körmendi plébánia kertjében

-----A Szent István-szobrok, emlékművek elsődleges funkciója, a felállítás időpontjából, a millenniumi évfordulóból adódóan egyértelmű: a magyarság létét, sorsát döntően determináló történelmi eseményre (megkoronázás, országépítés) s abban kiemelkedő szerepet vivő személyre (személyekre) utalnak, emlékeztetnek. Ugyanakkor kielégítenek bizonyos reprezentációs igényeket, helyet jelölnek, ahol a kisebb-nagyobb települések lakói összejöhetnek közös, nemzeti és helyi ünnepeik alkalmából.
-----A helyszín - mint a közösségi élet egy fóruma - megválasztása, kialakítása ilyetén körültekintést igényel, mert közrejátszik abban, miként érvényesül maga a műalkotás, milyen a viszonya a környezetéhez, s az segíti vagy akadályozza-e a vállalt eszme kisugárzásában. A szobor - természetesen - nem passzív közreműködő, hanem maga is rendelkezik térszervező, a hely szellemét megtestesítő erővel. A pannonhalmi "szoborhármas", például, a millenniumi emlékpark, esetleg szoborkert lehetőségét teremtette meg.
-----A szobrok helyének megválasztásában számos változat figyelhető meg, a pusztán ötletszerű kijelöléstől a tudatos, szakmailag átgondolt tervezésig. A tradíciónak, a legendáknak és a történelmileg igazolt tényeknek egyaránt jutott szerep. A legizgalmasabb példaként Kiss Sándor természeti környezetben elhelyezett Somló hegyi művét hozhatjuk fel. A lankás tájból kimagasló, jellegzetes formájú bazaltkúp tömegével uralja a vidéket. Ennek szirtfokán a mégoly monumentális figura is eltörpülhet. Látványos minta persze akad a világon. Legismertebb talán a Rio de Janeiro fölé tornyosuló Krisztus, de hivatkozhatunk a gellérthegyi Szabadság-szoborra is. Az építész és a szobrász azonban megtalálta az üdvözítő megoldást: a toronyméretű, éjjel megvilágított fakereszt messze hirdeti az új kultikus hely létét, magához vonzza a tekintetet, de a komplex műalkotás csak a meredély leküzdése után (nehéz volt a múltból vezető utunk is!) bontakozik ki a maga szépségében, teljében. A "jelben" búcsúzó király szemsugarát követve tárul elénk "a haza" kis szegmense, a pannon táj.

Németh Mihály gércei büsztje

-----István és a kereszténység hitszövetségéből következik, hogy a szoborállítás hagyományához igazodva, több településen az egyház szentjének képmását a templom előterébe, közelébe, külön kialakított térre helyezték. Mosonban az elhatározást nagyban befolyásolta, hogy a közelben állt az ispáni földvár, s első királyunk nevéhez kapcsolódik Moson vármegye alapítása. A szűk tér, a földhalom, a barokk templom és az ifjú uralkodó bronzalakja gondolati áthatások sorát hívta elő a múltból. Hasonló térformálás előzte meg a lendvai és a vashosszúfalui díszparkban a szobrok elhelyezését. A győri Boldogasszony-kő a dómmal átellenben, a püspöki épületeket összekötő, vakolt kőkerítés mellé került. Itt adott a hatásos téri környezet, a távolabbról több irányból feltűnő dombormű mintegy hívogat, s a templom bejárata felé orientálja az emberek mozgását. A kondorfai domborműveket meg egyenesen a templom falába építették.
-----Részben új, parkosított terek építésére is találunk példákat. Kapuváron - a főútvonal mellett - a millecentenáriumi kopjafás emlékhellyel átellenben jött létre intim tér. Szombathelyen - a templom itt is a közelben van! - a "felvezető" Kálvária út és a körút metszése jelölte ki Tornay szobrának a helyét. A döntést befolyásolta a már idézett régi elképzelés: Szent István így, messziről láthatóan, a róla elnevezett park szegélyén áll s vált környezetéből kiemelkedve a város felemelő hangulatú kulmináns pontjává. Szentgotthárdon a "fehér" emlékmű környezetében ugyancsak emlékpark körvonalai bontakoznak ki. Történelmileg indokolt emlékhelyet alakítottak ki a zarkaházi kastély szomszédságában. Egyházasrádócon mesterséges "műrom" alkotja Marosits szobrának környezetét, a majdani park nyomai is felfedezhetők. Őriszentpéteren maga a természet kínált ismét csak a szentegyház közelében hangulatos környezetet Gömbös László "királyfej"-ének. Gércén a falu központjában, Káldon ugyancsak központi helyen van Németh Mihály műve. Lesenyei Márta királyi párja a körmendi plébánia kertjében nyeri el végső állomását. Már meglévő emlékparkban kanyarintottak árnyas rétet Kő Pál képoszlopának, míg Lakatos József Mária-emlékére még a tér "megszervezésének" feladata vár.
-----A plasztikai alkotások térbeli megjelenésének fontos eleme a talapzat. Készülhet kőből, fából, falazhatják téglából. Léte vagy hiánya elkülönítheti vagy éppen közel hozza a művet az emberekhez. Arányaival, méretével jelentősen hozzájárul a hatások közvetítéséhez. Nem közömbös anyagának, formájának megválasztása sem. Szobraink többsége talapzatra emelve szolgálja hivatását. Formai megjelenésükre a szabályos geometriai alakzatok jellemzőek: henger, hasáb, csonka kúp és gúla, valamint ezek variációi egyaránt előfordulnak, de az eltérő, rendhagyó megoldásokra is akad példa. Király Ferenc lendvai posztamense forgástestek - kúpok - kombinációja, csak kis mértékben emeli meg a szobrot. A bajánsenyei portré kúp-henger szerkesztmény, néhol síkokkal megcsonkolva, de biztosítja a körbejárást. Sima vonalú obeliszken áll a vashosszúfalui Szent István, amely mérete okán emberfelettivé avatja alakját. Rusztikus felületű, ívelt élű csonka gúlákat alkalmazott Lebó Ferenc Mosonban, míg Kligl Sándor királyi párját tagolt hasáb emeli az út forgataga fölé. Lukácsházán formás építmény védi a kis lovast, Őriszentpéteren fa esőtető szolgálja e célt Gömbös kockára állított portréjánál. Medgyessy lovasszobra azt példázza, amikor az aránytalanra növelt, burkolt kőhasáb kedvezőtlenül hat tömegével a feles méretűre csökkentett figurára. Somló hegyén kerek, sziklás platón, valójában a "földön jár" az égbe vágyó ember. A koronázó dombra emlékeztető halom, földből, kőből több helyen is megtalálható (Zarkaháza). Szervátiusz domborműves "köve" kis zöld mezőben a mögöttes falhoz támaszkodik, Tornay szombathelyi szobra lépcsőzetesen szélesedő, a háttér homorú pilléréhez épített posztamens-konzol kombináció tetejéről kémleli a messzeséget, míg szentgotthárdi "márvány műve" gyepes talajon áll. Pannonhalmán vörös téglából rakott, eltúlzott méretű, túlszabott henger szolgál talapzatként.
-----Szemlézett szoborműveink "anyagvizsgálatán" könnyen túl tehetjük magunkat. Az ősi bronz és kemény kő tulajdonságai, időtállósága, nemessége nagy mértékben befolyásolja a mai megrendelő, a mai alkotó döntéseit. Márpedig a Szent István emlékét őrizni hivatott művek ezer év történéseit magukba sűrítve, a jövő számára kódolt üzenetek hordozói, így hosszú "életkorra" számítanak. Különösen népszerű a bronz, mert alig korlátozza teremtő munkájában a szobrászt. Már bonyolultabb s komoly ellenállás leküzdésére kényszeríti a márvány, a gránit, általában a kövek megmunkálása. A portrék (Gérce, Bajánsenye), az egész alakos kompozíciók többsége (Kapuvár, Moson, Körmend, Káld stb.) e fémötvözetből készült. A kondorfai, magyarnádaljai domborművek ugyancsak. Szervátiusz Tibor carrarai márvánnyal dolgozott, míg a szentgotthárdi "szimbólum" szlovéniai márványból épült fel. Nem hiányoznak a fából faragott emlékművek sem. Marosits József négyzetes gerendákról véste le a "felesleget", Lakatos József megmunkált részekből állította össze képoszlopát. Gömbös László egyetlen őrségi fatömbből bontotta ki az arcmást. Kiégetett agyag - terrakotta - őrzi a sárvári templomban István alakját.
-----A műfaji, tematikai tagolódás szélesebb távlatú képet mutat. Igényesség és tehervállalási készség, az évforduló és a személyiség jelentőségének felismerése magyarázhatja az egész alakos művek nagyobb arányát. Lendvától Mosonig tíz, életnagyság körüli vagy azt jóval meghaladó méretű alkotást vettünk számba. Ezek mindegyike egyedül, a sorsát viselő királyt jeleníti meg ifjú uralkodóként (Lebó), élete teljében, határozottságot mutató lovagként (Tornay) s megtört, reményeit feladó, csak a hitben bizakodó agg férfiként (Kiss Sándor).

Kiss Sándor domborműve, Magyarnádalja

-----Az uralkodó pár, István és Gizella együttes ábrázolásának tradíciói a koronázási palástig vezethetők vissza. Legismertebb szobruk a "római iskolás" Ispánky József veszprémi alkotása, ezt akár az újabb megjelenítési kísérletek előképének tekinthetjük. Marosits kettős jelként, a kopjafa formai korlátai közé szorította stilizált részletekből szerkesztett figurájukat. Lesenyei Márta (Körmend) "egy testté" forrasztotta, összefogott formákból rakta fel emlékművét. Alakjai nyugodt tartásukkal, kimértségükkel méltóságot, összetartozást, rejtetten mély emberi érzelmeket testesítenek meg. A kapuvári "szoborcsoport" összhatása kimerevített színpadi jelenetre emlékeztet. Gömbös László domborművén a közös cselekvést, az egymást erősítő hitet hangsúlyozza.
-----A mellszobrok az arcvonások, elképzelt karakterjegyek segítségével a legendák, a korai ábrázolások nyomán Szent István ideálportréját próbálják megközelíteni. Életszerűen részletezett (Gérce), előképet követő stilizált (Őriszentpéter), geometrizáló (Pannonhalma) változat és domborműves megoldás egyaránt előfordul.
-----"István király hitében meghatározó Mária égi alakja"26 - ezt a plasztika nyelvén a győri dombormű felajánlási jelenete fogalmazza újra. Lakatos már csupán a Boldogaszszony megidézését célozza meg (Sárvár).
-----Tornay körplasztikája egyértelműen - ha elvont formában is! - a jelkép kategóriájába sorolható, Kő Pál ifjú királya pedig a "lovasszobor" sajátos értelmezését mutatja be.
-----Az emlékmű-szobrászat s különösen a történelmi személyeket, uralkodókat tárgyszerűen ábrázoló művek meghatározásának fontos elemét képezik az attribútumok, az azonosítást segítő jelvények, amelyek egyben részei a megjelenített ikonográfiájának is. Szent István képein, szobrain együtt vagy különböző társításban öt-hat, egykor a koronázáson használt jelvény figyelhető meg. Egyik vagy másik alkalmazása vagy elhagyása az adott konkrét mű jelentéstartalmával van összefüggésben, esetenként az uralkodói gesztusok valamelyikének hangsúlyozása lehet a közvetlen cél.
-----A hatalmi jelvények közül kétségtelenül a "megkülönböztetett szakrális jellegű tisztelettel"27 övezett korona a legjelentősebb. Hagyománya, kalandos története köré valóságos tudományág szövődött, hatalmas szakirodalom foglalkozik vele. Dávid Katalin szerint "a Szent Korona szimbólum", amelynek különleges jelentése, hogy "egy területet borít be", István országát.28 E megállapítás a ma ismert koronára vonatkozik, de a szobrokon feltűnik egy másik, egyszerűbb abroncs korona, amelyet keresztek vagy liliomok díszítenek. A XX. század István-ábrázolásain mindkét formát alkalmazták. Strobl Alajos budavári lovasszobrán részletekbe menően pontos másolatot helyezett hőse fejére s szent voltát a glóriával nyomatékosította. Pátzay egy faszobrán egyszerűsítette a süvegboltozatot, Ispánky hasonlóan járt el veszprémi művén. Ikonográfiai mintát kínált Szécsi Antal ovális domborművével a Bazilika homlokzatán. Medgyessy "királyának" szinte szorul a fejére, míg a közelben, a Káptalan-dombon - a Boldogasszony-kövön - már Mária viseli hasonmását. Pontosan leképezte felépítését, szerkezetét, díszítményeit Király Ferenc, Kligl a csüngőket s aprólékosan másolta át. Formahű a körmendi, bajánsenyei, nádaljai korona is, míg Vashosszúfaluban egyszerűsített, Zarkaházán stilizált változatával szembesülhetünk.
-----Az I. Andrással kapcsolatba hozható abroncs korona díszítménye mindössze a görög kereszt, amelyből negyedes osztásban hol négyet, hol meg a homlokrészen csupán egyet helyeznek el. Kő Pál az utóbbit választotta, míg Kiss Sándor, Tornay a négyes formát. Gömbös László ugyancsak domborművén s testesre formázva, faragva őrségi Szent Istvánján. Németh Mihály rátétként alkalmazta (Gérce). Lebó egyedüliként Anjou-liliommal ékesítette a keskeny fémpánt koronát.
-----Az országalma ugyancsak I. István korától a jelvények közé tartozott. Szinte szabályszerű, hogy legtöbb szobrunkon meg is találjuk a király bal kezében (Moson, Lendva, Szombathely, Kapuvár stb.), vagy szorosan a mellkashoz fogva (Körmend) vagy a térbe kitárt kézben. Tornay emlékművén kompozíciós elemmé alakul át. A hatalmat jelképező jogar Medgyessynél keményen kitartva, előre a jövőbe mutat. Megtalálható az ifjú uralkodó (Moson) s az öregedő király kezében is (Kapuvár, Vashosszúfalu). Az erőt a kard képviselte, de az ábrázolásokon nem mindig szerepel, holott az ősi jelvények közé tartozott. Szabad kéz hiányában, Lebó a megereszkedő övére csatolta, Kligl a trón mellé tűzte le. Marosits munkáin (Zarkaháza, Egyházasrádóc) mintegy kemény támaszul szolgál. Németh Mihály "királya" mint keresztet emeli a vállához. A kezdetben a koronázási dekórumok közé tartozó lándzsa csak Király Ferenc szobrán jelenik meg. A szentséget szimbolizáló kereszt Tornaynál - Rumi Rajky művére emlékezve - nyomatékos elemként szerepel. Kiss Sándor somlói királya a hit jelképeként kapaszkodik az égre mutató keresztbe. Kopriva a kardot és keresztet egyetlen jelképpé alakította s helyezte a talapzat homloksíkjára.
-----Végezetül a koronázási palástot - mint a jelvényegyüttes részét - kell szemügyre vennünk. Kiemelten (Szombathely, Lendva stb.) vagy csak jelzésszerűen legtöbb munkán része a kompozíciónak. Király és Lebó különös gondossággal mintázta meg a díszített részeket is. Tornay a drapéria ráncainak tömegét, térbeli mozgását a kompozíció szerves részévé avatta, Kligl a hímzett brokát súlyosságát érzékeltette. Kiss Sándor és Lesenyei Márta az anyag mintázatának ősi eredetével utalt a történelmi folyamatosságra. Németh Mihály az anyagszerűség helyett a felületek impulzív mintázásával növelte a plasztikai élményt. A portrékon a vállra simuló szárnyakat összekötő csatok, zsinórok (Nádalja) figyelmeztetnek a jeles szimbólum érintőleges jelenvalóságára.

*

Az egyetlen eszmei csomópont köré sűrűsödő, de egymástól - néhány esetet leszámítva! - függetlenül megszületett Szent István-monumentumaink további elemzését itt berekesztjük. Valamennyire érvényes, hogy azok a szobrászat törvényei szellemében, az ábrázolt modell és az alkotó hozzá fűződő viszonyát, lelki kapcsolatát tükrözik. Tisztességes mestermunka s emelkedettebb, egyes művészek életművében rangos helyet elfoglaló műalkotás egyaránt található közöttük. Zöme a hagyományokra épít, de ezeket és az eltérő próbálkozásokat egyaránt megérintette a kor, az újat, jobbat, eredetit teremtő vágy. Hogy a tehetség, felkészültség, alkotókedv, munkabírás, a feladat átélésének hőfoka mely műveket emeli át a maradandóságba, azt a rostáló idő dönti el. A mi feladatunk csupán a helyzetkép rögzítésére szorítkozott - ezúttal.

 

JEGYZETEK

1. MÓROCZ Zsolt: Boldog Isthwan kyral. In: Vasi Szemle, 2000. 4. sz.
2. WEHNER Tibor: Köztéri szobraink. Gondolat Kiadó, 1986. 20. o.
3. WEHNER T.: i. h.
4. LÁSZLÓ Gyula: A kígyóölő. In: Életünk, 1978. 6. sz.
5. LÁSZLÓ Gyula: Medgyessy Ferenc. Képzőművészeti Alap Kiadó, 1991. 121. o.
6. LÁSZLÓ Gyula: Medgyessy. Corvina Kiadó, 1968. 63. o.
7. MÓROCZ Zs.: i. m.
8. Másodpéldány, Esztergom, 1978. felállítva
9. 1980. Róma
10. A szerző kész kézirata
11. Dunántúli Szemle, 1943. (X. évf.) 5-6. sz.
12. Magyar Nemzet, 2000. december, 30. sz.
13. Műértő, 2001/1. sz.
14. Árgus: 2000/5. sz. 94. o.
15. Árgus: i. h.
16. Vas Népe, 2000. augusztus 5.
17. Avatás: 2000. augusztus 6.
18. Avatás: 2000. augusztus 18.
19. Avatás: 2001. május 26.
20. GYŐRFY György: István király emlékezete. Magyar Helikon, 1971. 14. o.
21. Vas Népe, 2001. augusztus 19.
22. Kisalföld, 2000. augusztus 19.
23. GYŐRFY György: i. m.
24. GYŐRFY György: i. m.
25. FERENCZY Béni: Írás és kép. Magvető Kiadó, 1961. 66. o.
26. MÓROCZ Zs.: i. m.
27. Kovács Éva/Lovag Zsuzsa: A magyar koronázási jelvények, Corvina, 1980. 7. p.
28. Árgus, 2000/5. sz. 100. o.

-----Dolgozatunk véglegesítése után, 2001 augusztusában Káldon felavatták Németh Mihály egész alakos Szent István-szobrát, és ugyancsak helyére került Lesenyei Márta Szent István és Boldog Gizella című páros kompozíciója Körmenden. Sorkifaludon Blaskó János az ország felajánlását tulipán-szimbólummal kifejező obeliszkjét állították föl, és ugyancsak ő készítette a rábatöttösi harangláb-jelképet. (S. N.)