----------------------------------------
----------------------------------------
-----Gonda Györgyöt sokan szerették, még többen
tisztelték, és még ennél is többen voltak, vannak a
lekötelezettjei, főként Vas megyében, kivált a kulturális
élet reprezentatív helyein. Nem is lehet ez másképp, hiszen
több mint két évtizeden át volt a Vas Megyei Tanács elnöke,
a szocializmus építésének épp ama korszakában (1957-1978
között), amidőn az elit értelmiség megnyerésére - Aczél
György irányításával - különösen nagy gondot fordított
az önnön legitimációját a legjobb koponyáktól váró,
kisebbrendűségi érzésekkel megvert pártoligarchia. (Nem
recenzióba való a kifejtése, ezért csak jelzem: az
értelmiségi kirakatpolitika mögött tragikusan elmélyült a
kisértelmiségiek tömegeinek testi-lelki nyomora,
megalázottsága.)
-----Kétségtelen: a legembertelenebb rendszereknek is
akadtak emberséges protagonistái, akikre érvényes Lukács
György másoknak szánt, sátáni dialektikájú kifejezése, a
"szubjektíve becsületes". Gonda György a
felvilágosult abszolutizmus becsületes képviselője volt,
annak jellemző ellentmondásaival magatartásában. Maga is
tisztában volt ezekkel. Egy 1997 körül sugárzott televíziós
portréfilmjében, beszámolván az általa megvalósulni
segített köztéri műalkotásokról, őszintén elmondta, hogy
bizony abból lett szobor, ami neki tetszett, és ami nem
tetszett, abból nem lett. Ilyen volt a rendszer, amelyet dr.
Gonda György a legorwellibb esztendőkben is teljes mértékben
vállalt, ám mint a kultúra és vasi szülőföldje iránt
őszintén elkötelezett ember, a rendszer sajátosságait
céljai megvalósítására okosan fölhasználva, létrehozta
azokat az alkotásokat, amelyeket ma elsősorban neki
tulajdonítanak: a Szombathelyi Szimfonikus Zenekartól a
Képtárig, az Életünk folyóirattól a Művelődési és
Sportházig, a Derkovits lakóteleptől a Csónakázó-tóig, a
Savaria Karneváltól a büki fürdőfejlesztésekig stb. Nem
tudhatjuk, hogy ha e búvalbélelt évtizedekben nem ő, hanem a
régi középosztály vezetésre szocializálódott tagjai vagy
éppen mai-mód demokratikusan választott vezetők álltak volna
a megye élén, mit valósítottak volna meg mindebből és
mindezen kívül, s vajon hagytak volna-e maguk után annyi
monstruózus sivárságot, mint amennyit - hogy csak néhány
példát említsek - a lakótelepi gyufaskatulya-tornyok, a
Művelődési és Sportház, a rendelőintézet, vagy akár a
Képtár betonsilója képében ma elviselni kénytelen a
Szombathelyt pásztázó tekintet.
-----Az emlékkönyv szerzőit ez nem is foglalkoztatja.
Ők fölidézik Gonda sokrétű tevékenységének, cizellált
személyiségének különböző területeit, illetve oldalait,
az apparátusbéli főnökségtől a környezetvédelmi
államtitkárságból való nyugdíjazásáig, amely egyesek
szerint a Bős-Nagymarost illető különvéleménye miatt
következett be. (Sajnos, homályban marad a legutolsó időkig
inspiráló jelenléte a Vasi Szemle szerkesztőbizottságában.)
A személyiség és a pálya ellentmondásaival természetesen
nem foglalkoznak; sem szándékuk, sem dolguk nem volt ez. A
tisztelgés, a hála, a szeretet, egyes írásokban pedig a
rajongás hangjai szólalnak meg, miközben sok-sok apró adalék
sorakozik föl egy majdani Gonda-portréhoz. S bár e kötet
kibocsátása alkalmasint inkább alapkőletétel kívánt lenni
egy - szinte minden tekintetben időszerűtlen és
indokolhatatlan - Gonda-kultusz fölépítéséhez, igazi érdeme
az ehhez a megírandó portréhoz, korszak- és
személyiségmonográfiához való hozzájárulásban keresendő.
Gyurácz Ferenc