-----------------------------------
----------------------------------------
-----A magyar pipa a török pipa mintája nyomán
alakult ki a XVII. században. Két meghatározó
cseréppipa-készítő központ jött létre a XVIII-XIX. század
folyamán, az alföldi Debrecen és a felvidéki Selmecbánya.
Nagy Zoltán kutatásai, írásai derítettek fényt arra az
eddig csupán szórványadatokban felbukkanó tényre, hogy
milyen jelentős pipakészítő tevékenység folyt a
Dunántúlon a XIX. században. A szerző a körmendi Rába
Helytörténeti Múzeum igazgatója, néprajzkutató, vérbeli
muzeológus. Eredményei megszállott szakmaszeretetének,
mérhetetlen türelmének, elmélyült kutatóhajlamának
köszönhetőek, no meg a kiváló, lelkes munkatársi
gárdának, akik segítették munkáját. Hatalmas anyagot
dolgozott fel, mintegy 5000 db, ásatásból, múzeumi
raktárból, gyűjtők szekrényéből előkerült pipát és
pipatöredéket szemrevételezett alaposan. A stíluskritikai,
formatipológiai vizsgálatok mellett szigorú alapossággal
vette számba a fellelhető forrásokat, levéltári adatokat,
egészen a legfrissebb szakirodalomig. A pipakészítés
technológiájának, a mintakincsnek, a bepecsételéseknek az
elemzése segített a manufaktúrák termékszerkezetének,
egymás közötti kapcsolatának feltérképezéséhez.
-----A pipakészítő kézműipar nem illeszkedett
céhes rendszerbe; kisebb műhelyek, magánvállalkozások
voltak. Vezetőik német ajkú zsidó pipakészítők, akik
valószínűleg kereskedtek is áruikkal. Körmenden pl. több
műhely is működött párhuzamosan 1810 és 1847 között. A
helyi mesterek a körmendi Shwartz, Fürst, Hirsch, a pápai
Boskowitz, a bonyhádi Sauerwein, bizony, a termékválaszték
bővítésére és hogy áruját kelendőbbé tegye, más
mesterek, városok pecséteit is előszeretettel ütötte a
saját készítésű pipák agyagába. Mindez komoly
óvatosságra inti a késői kutatót!
-----Igazi kincsesbánya a mellékletekben közzé tett
információözön, ami miatt a témával foglalkozó szakember
számára nélkülözhetetlen kézikönyv lesz a kötet. Az
adattári részben a XIX. századi agyagpipa-műhelyek
forrásadatai olvashatók a települések szerint alfabetikus
rendbe szedve. A függelékben 4 táblázat statisztikái
mutatják a mesternevek és a bepecsételések előfordulásának
gyakoriságát. Gazdag a kötet illusztrációs anyaga, 142
tábla tematikus rendbe csoportosítva, színes képtáblákkal,
rajzokkal, fotókkal, ásatási dokumentációval.
Megismerhetjük a mesterjegyek különböző variációit, jól
körvonalazódnak az egyes műhelyek stílusjegyei.
-----A könyv a magyar kézművesipari, pipatörténeti
kutatások olyan nóvuma, ami nemcsak itthoni, de nemzetközi
érdeklődésre is méltán tart számot. Ezért is hasznos, hogy
egy angol nyelvű összefoglaló zárja a szöveges részt.
Német, amerikai, holland, angol kollégáim, gyűjtők,
muzeológusok és dohányzástörténeti gyűjtemények vezetői
(British Museum, Leideni Pijpencabinet), akiknek ezzel a
kötettel kedveskedtem karácsonyi ajándékképpen, mind nagy
örömmel fogadták, és igen elismerő hangon írtak róla.
-----A kötet a Vas Megyei Múzeumi Igazgatóság
kiadásában megjelenő új sorozat első darabja, Fontes
Castriferriensis No. 1. Örömmel üdvözlöm az újabb
publikációs fórumot, amely lehetővé teszi, hogy a megye
múzeumaiban folyó komoly tudományos munka szélesebb körben
ismertté válhasson.
Ridovics Anna