BRENNER JÓZSEF
r. k. püspöki helynök

TESTI-LELKI EGYSÉG

Évekkel ezelőtt az egyik szombathelyi középiskolában a diák azzal a közmondással fejezte be dolgozatát, hogy "ép testben ép lélek". A tanár kérdőjelet tett utána: "hol a lélek?" megjegyzéssel. Úgy gondolom, kérdőjel nincs. A legmateriálisabb vizsgálódások alkalmával is számot kell vetni azzal, hogy az ember testi-lelki egység, bár az utóbbit tetszés szerint szellemiségnek is mondhatjuk. A mai gyógyításban tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy mennyire függvénye a gyógyulás a lelki beállítottságnak. Ugyanígy a lelki beállítottságtól függ az ember megelégedettsége és boldogsága. Nevezhetnénk ezt egyszerűen "pozitív életszemléletnek". Sok függ attól, hogy az életet és környezetünket milyen perspektívából nézzük.
-----Az egyház a lelki egészség megőrzésére és visszaszerzésére törekszik küldetésénél fogva. Aránylag kevés adatot találtam - érthető okokból - a vallásos életnek a mentálhigiénés állapotra való hatásáról. Korrekt adat, hogy a megkérdezettek 16,4%-a gyakorolja a vallását. Ez annyit jelent, hogy a plébániai közösség 15-16%-a heti rendszerességgel részt vesz a közösségi istentiszteleteken. Ezekről mondhatjuk el, hogy igénybe veszik a lelki vezetést, lelki konfliktusaikat vallásuk keretei között igyekeznek megoldani, lelkipásztori tanácsot kérnek.
-----Nehezebb felmérni azok számát, akik csak alkalmanként foglalkoznak lelki dolgaikkal. Hozzávetőlegesen 35% azok aránya, akik a nagyobb ünnepeken látogatják a templomot, évenként kétszer, háromszor. A közösséggel akkor kerülnek kapcsolatba, ha valami szolgáltatásra van szükségük. Vagyis általában családi események (keresztelés, temetés, vagy gyermekekkel kapcsolatos vallási esemény) alkalmával. Az egyházi házasságkötések kis száma azt is mutatja, hogy az emberek nem bíznak meg sem saját magukban, sem a kiválasztott párjukban, ennek következtében nem vállalják a kizárólagos, visszavonhatatlan döntést.
-----A lelki segélynyújtás és tanácsadás szokásos egyházi keretei a következők:
-----Rendszeres beszélgetések a házasságra készülőkkel.
-----Megbeszélés azokkal, akik újszülött gyermekeik nevelését kezdik.
-----Rendszeres látogatások a plébániához tartozó betegellátó intézetekben. Kötetlenül segítséget nyújtunk a lelki problémákkal küszködőknek. A legkritikusabb területen tevékenykedem, a pszichiátrián. Személyes tapasztalatom, hogy a szenvedélybetegeknél lelki beszélgetéssel és tanácsadással kevés eredményt lehet elérni.
-----"A pszichokultúra" című fejezetben a következő megállapítás szerepel: "Az egyházi szereplőktől alapvetően a mindennapi problémákkal kapcsolatos beszélgetéseket várják a javaslattevők." Az embereknek általában nincs idejük a kommunikációra, vagy ha el is jutnak a másik személyig, a rendelkezésükre álló szűkös időre hivatkoznak. Az öregek és egyedülállók igénye, hogy élethelyzetüket, betegségüket, a velük történt eseményeket másokkal közöljék. Legtöbb esetben elégséges az, hogy az egyházi szereplő időt szán az előadottak meghallgatására. Van egy olyan réteg, akik problémáikkal keresik fel az egyházi személyt. Ezeknek a problémáknak egy része megoldhatatlan. Minden esetben a probléma megoldását keresik, ritkán jut eszükbe, hogy azt a problémát, amit nem lehet megoldani, azt kezelni kell. Gyakorlati tanácsokra van szükség, hogy miként lehet kezelni a különböző problémákat.
-----Többször foglalkoztam a család és a környezet hatásával az ifjúság fejlődésére. A felnőttek műveltsége és viselkedése e kettő szerencsés vagy szerencsétlen összetételétől függ. Különösen annak felmérése érdekelne, hogy a lakótelepek milyen hatással vannak az egyén mentálhigiénés fejlődésére. A megkérdezettek legnagyobb része paneles, vagy nem paneles lakótelepi házban lakik. Hosszú időn keresztül a falusi környezetből városba költözött gyermekeket hátrányos helyzetűnek tekintették zártabb életkörülményeik miatt. Majd az a belátás kerekedett fölül, hogy a városi iskolákban feltétlenül szükség van a környezetismeret oktatására, a lakótelepeken felnövekvő gyermekek miatt. Bizonyos mértékig ők is hátrányos helyzetben vannak.
-----A gyermekekben a legnagyobb igény az aktivitás. Mint szoktuk mondani, ezt a négy fal között kell kielégíteni. Az azon kívül lévő tér már közös, nem a gyermeké. Ez ki is fejeződik a lakótelepi környezetben. Sivár, gondozatlan. Ehhez még hozzájárul az a felfogás is, hogy ami nem a gyermeké vagy a családé, arra nem kell vigyázni. Lélektani probléma a rombolás, amit úgy is felfoghatunk, mint egy negatív aktivitást.
-----Lakótelepi jelenség, hogy a fiatalok csoportosan keresnek teret aktivitásuk kielégítésére. A közös ötletek sok furcsaságot eredményeznek. Az aktivitás egyik formája az erőpróba, ami rongálással vagy rombolással jár. Az alkotás örömét élik meg azok a fiatalok, akik festékkel fújják be legfőképp a frissen felújított falakat. Bármennyire is sajátjának tekinti a fiatal az ilyen alkotást, világosan kifejeződik e tettben más tulajdonának a semmibevétele.
-----Gyakori jelenség, hogy a járókelők - nemcsak gyerekek - az utcán a legkülönbözőbb szemetjüket "elegáns" ívben vagy a közterület valamelyik zugába, vagy ha kertes ház adódik az út mellett, annak kerítésén keresztül hajítják be. Gyakran tapasztalható az is, hogy több gyermekkel megrakott autóból a város leforgalmasabb utcáján csokipapírok repülnek ki, vagy éppen a forgalomban haladó autók közé a családfő kilöki a még égő cigarettát. Ezek ugyan sokkal kisebb rendetlenségek, mint az, amikor valaki a senkiének tartott természetbe hányja ki gondosan megtisztított autójából a szemetet. Mindez a környezetvédelemhez tartozik. Ezt is tanítják egy idő óta.
-----Meg kellene és lehetne tanítani az alkotás örömét. Az iskolákban a szakköri oktatásokon elsősorban a divatos foglalkozásokat választják a szülők. Főleg arra gondolnak, hogy ezeket a tanterven kívüli tárgyakat később használni fogják gyermekeik. Kimagasló eredmény elérését tűzik ki célul. Kevés a barkácsoló, kézimunkázó csoport, a környezetalakítás.
-----Szükséges lenne az ifjúság érdeklődésének hatékonyabb felkeltése a kultúra iránt. Életformák megismerése, a kézművesség eredményeinek bemutatása, a természettel való ismerkedés, üzemek bemutatása stb. A legfontosabbat a végére hagytam, ami a múzeumok és időleges kiállítások megtekintése lenne. Ilyenféle ismeretszerzésben a sok is kevés.