Valahányszor szülővárosomban, Szombathelyen járok, az az érzésem, hogy kissé a múltba is jöttem. Nem a saját múltamat értem ezen - noha avval is, érthető okokból, lépten-nyomon találkozom - hanem a múlttal egyáltalán. Mintha itt a múlt némely vonatkozásban tovább élne, mint másutt, mintha a társadalmi fejlődés, változás itt lassabban haladna előre, mint valamivel nyugatabbra, mondjuk például Ausztriában. Más szóval mondva az a megfigyelésem, hogy szülővárosom társadalmának belső dinamizmusa, változások iránti hajlandósága relatíve alacsony. Ez a megfigyelés, feltételezve, hogy összességében helytálló, pozitívan és negatívan is értékelhető. A lassúbb, megfontoltabb fejlődés során a tévutak könnyebben elkerülhetők, mint a viharos előretörések idején. Ugyanakkor azonban fennáll annak veszélye is, hogy egy egész város társadalma egyszerűen elmarad az általános, a globális fejlődés mögött, hogy nem halad a korral, hogy időt is, teret is veszít.
-----A mai szombathelyi társadalom egyik jellemző tulajdonsága erős zártsága, kötöttsége, kissé félős befelé fordulása. Ehhez a témához, érdekes módon, a tanulmány szerzői részletesen nem nyúltak, noha szerintem szoros összefüggésben áll a cikk célkitűzésével. A magam részéről nem konzervativizmust látok ebben a szociális magatartásban, hanem mély, legtöbbször keserves történelmi élmények hatásait, melyek reflexekké váltak. A család az értékrendszer súlypontjává válik. A család az egyetlen biztos támaszpont, reá épül mindaz a struktúra, mely a város lakóinak életét, életminőségét és boldogságát meghatározza. Ezt a tényt a tanulmány jól érzékelteti. De nem beszél arról, hogy ezen gondolatmenet végén egy inkább passzív mentalitású, a XXI. évszázadba csak lassan, óvatosan belépő társadalom képe áll.
De így van ez tényleg? Ilyen a szombathelyi társadalom mentális képe a XXI. század hajnalán? Lássunk ellenérvet is!
-----Előttem fekszik a "Deutsches Institut für Wirtschaftsforschung" szemelvénye, melyben az áll, hogy az EU-ba belépni kívánó közép-európai országokban a computer-, ill. software-szakma jelentősége még elég csekély. Kivételt egyedül Magyarország képez, írja az idézett cikk, minthogy ez az ország nemzetközi viszonylatban is versenyképes elektronikai kapacitásokkal rendelkezik. Ezt a hírt megtoldhatnám még egy másik, ugyancsak friss információval. Az amerikai érdekeltségű, singapore-i székhelyű Flextronics cég Sárváron bővíti kapacitásait, aminek következtében megtörténhet, hogy Vas megyében létesül a magyar "Silicon Valley"!
-----Magyarország pozíciója az elektronikai szakterületen kiválónak mondható, sok tekintetben haladottabbnak, mint a gazdag Ausztria megfelelő iparága, kutatói szintje. Az pedig köztudomású, hogy a modern elektronika olyan élenjáró iparág, mely a jelenkor technikai és gazdasági fejlődésének motorjaként működik.
-----De hogyan egyeztethető össze mindez a fent említett megfigyelésekkel? Hogyan lehet, hogy az élenjáró technika nem ragadja magával az ezt a technikát produkáló társadalmat? És főként: hogyan lehetséges, hogy ez a technika nem teremt gyors ütemben széles jólétet?
-----Az itt vázolt ellentétek szerintem erős hatással vannak városunk mentálhigiéniai állapotára. Az a tény, hogy az ugyanazon munkáért kapott bér - igényes, modern munkáról van szó - a szomszéd Ausztriában, esetleg ugyanazon cégnél, a többszöröse a Szombathelyen elérhető bérnek, mentális sérüléseket kell, hogy okozzon. Ez az állapot nem maradhat meg tartós formában - videant consules!
-----Szerintem hiányzik városunk lakóinak tudatából az a felismerés, hogy a széles körű, tartós jólét csak egy rugalmas piacgazdaság és egy demokratikus, szociális felelősségtől áthatott állam összjátékából adódhat. Ebben a szisztémában a gazdasági életnek pontosan körülírt feladata van: a jólét szaporítása. Az állam feladata pedig elsősorban a "humán" területre terjed ki, az egészségügytől az oktatásig, a munkavédelemtől a belső biztonságig. Minden gazdasági tevékenység célja csak az ember lehet, az emberben rejlő pozitív erők képesek egyedül arra, hogy javítsák az élet és a környezet viszonyait. Az embernek tehát tartósan fejlődnie kell, szellemi és anyagi téren, de főként szociális felelősségtudatában.
-----Hogy ennél a témakörnél Szombathely lakói mentális deficiteket mutatnak, könnyen érthető. Oka a főként az elmúlt évtizedek történelmével függ össze. A mai 18 és 60 év közötti korcsoport többségében nagyon is nyomós, negatív tapasztalatokkal rendelkezik, melyek még ma is alapvetően meghatározzák pszichéjét, mentálhigiéniai képét. A szovjet gyarmati uralom évtizedeiről van itt szó, egy állítólagos szocializmus "fényes" éveiről, melyekben szörnyű mentális torzulásokat kellett a népnek elszenvednie. Ma is elterjedt vélekedés, hogy a mindenkori hatalomnak csak bizalmatlanság jár. Ez a berögződött történelmi tapasztalat azt mondja, hogy a politika, bármilyen formában is, csak rosszat akarhat az egyénnek. Mennyi idő lesz szükséges ahhoz, hogy a társadalom kinője ezt a téveszmét?
-----De itt van mindjárt az új ellentmondás is. Mert ez a közélettel, a "felsőbbséggel" szemben olyan bizalmatlan társadalom ugyanakkor erre a felsőbbségre bízza a jövő fejlődésének irányát és a jelen égető problémáinak megoldását. Jelentős itt a tanulmány megállapítása, mely a közösségekkel, a közületekkel való kapcsolatokkal foglalkozik. Kétségtelen, hogy ezen a téren hatalmas deficitekről van szó, melyek a társadalom elzárkózásából keletkeznek. Ehhez a témakörhöz sorolnám mindjárt az önkéntes szociális munka (öregek, fogyatékosok, társadalmi szegélycsoportok) kérdését is. Meggyőződésem, hogy egy mai társadalom mentális állapotának mérésére mi sem alkalmasabb, mint ennek a társadalomnak magatartása saját kevésbé szerencsés, gyengébb teljesítőképességű tagjaival szemben. Ennél a témánál derül ki a társadalom felelősségtudata, humanitása. Itt még számadatokkal is lehet operálni. Mérjük csak fel, hány huszonéves megy el például hétvégén önként, fizetés nélkül a vöröskereszthez segítőnek, gépkocsivezetőnek stb.?
-----A tanulmánynak az iskolázottságról közölt adatai örvendetesek, éppúgy a férfiak és nők kiegyenlített arányára vonatkozó megállapítások.
-----Hogy Szombathelynek mint lehetőséget kínáló városnak mekkora a vonzóereje, azt szerintem csak más, hasonló adottságú városokkal történt összehasonlítás nyomán lehetne megállapítani. Minden más módszer hamis következtetésekhez vezet.
-----Az együttélési szokások témájánál némi hiányosságot vélek felfedezni. Ha a megkérdezettek 38,4%-a egyedülállóként él - ez a számadat nagyon magas és megfelel a nyugat-európai viszonyoknak -, akkor bajosan képzelhető el, hogy a háztartásokra a 2-4 együttélő fő jellemző. A kétgenerációs háztartások a jólét emelkedésével lassacskán bizonyára megszűnnek majd. Pozitívan értékelendő, hogy a bérleményben lakók arányszáma alacsony, csak 8%.
-----A szellemi foglalkozásúak magas arányszáma azt mutatja, hogy Szombathely lakóinak jelentős része a szolgáltatási szektorban dolgozik. (Közigazgatás, egészségügy, oktatás stb.) A diplomások magas aránya (19%!) félő, hogy arra is mutat, hogy az említettek jelentős része nem a képzettségének megfelelő, hanem annál alacsonyabb munkakörben dolgozik.
-----Az átlagkeresetek kétségbe ejtően alacsonyak! De hozzá kell tennem, hogy hiányoznak itt az ún. árnyékgazdaság adatai, ha csak becslésszerűen is. ("Fusizás".) Ezen gazdasági, illetve jövedelmi ág eredményei nélkül Szombathely nem létezhetne azon a szinten, amelyen a valóságban van. Hogy az emberek mentális állapotát kereseti viszonyaik döntően befolyásolják, az köztudott. Hogy az utolsó években e téren javulás állott be, az igaz, de sajnos még nem a kívánt, illetve lehető mértékben, ezért az EU-szinthez lassabban közeledik az ország, mint ahogyan várható lett volna. Meg persze az EU is haladt közben előre.
-----A szombathelyi társadalom egyik mentális negatívuma az egyének nagyfokú izolációja, a közéletben passzív magatartása. Ez a jelenség a levitézlett pártállam káros, de jóformán kiirthatatlan öröksége. Mert kétségtelen, hogy az ún. szocializmus negyven éve alatt rögződött bele a magyar ember mentalitásába, hogy óvakodjék minden nyilvános véleménytől, hogy hallgasson, magába fordulva. Így történt, hogy a szovjet mintájú "szocializmus" a kinyilvánított cél, a társadalom kollektivizálása helyett atomizálta az általa uralt társadalmat! Mindezt félelemből tette, mert semmitől sem tartott annyira, mint saját népétől. (Lásd ÁVH.) Ezt a népet zárta aztán a rendszer még egy aknazárral erősített szögesdrót mögé, hogy el ne menekülhessen kínzói karmaiból. Elfelejthető ez a történelmi élmény?
-----A mentálhigiéniához tartozik az a mód, a hangnem, melyen a társadalom tagjai érintkeznek egymással. Ezen a téren bizony még sok kívánnivaló akad. A társadalomban joggal vagy anélkül található agressziók leépítéséről van itt szó, a toleranciáról. Ez a téma sem speciálisan magyar, sem speciálisan szombathelyi, hanem európai vagy akár világjelenség.
-----Ide tartozik éppúgy az udvariasság, az előzékenység, de az a képesség is, melynek segítségével kisebb-nagyobb kellemetlenségeket humorral tud az ember elviselni. Egyáltalán: a nevetés hiányzik nekem nem egyszer (de nem a röhögés!), az egymásra mosolygás, a barátságos, kedves szó még az idegen felé is. Itt már inkább helyi jelenségekről van szó.
-----A civilizált, ma úgy mondják: "civil" társadalom fontos tulajdonsága, hogy tagjait erejükhöz képest igyekszik terhelni anyagilag. A "szociális piacgazdaság" lényege pedig az, hogy elismeri a piac szerepét, de elvárja a társadalom szociális komponensének tiszteletben tartását is. Szerintem ez a magyar társadalom fejlődésének egyetlen elképzelhető jövőbeli iránya.
-----A kívánatos mentálhigiéniai állapot pedig akkor állna elő, ha a társadalom képes volna arra, hogy aktivizálja saját erejét, tehetségét a jobb életminőségért, ugyanakkor azonban képes lenne humánus és szociális módon leépíteni belső feszültségeit. Az erők hatékonyságának örök fizikai törvénye, hogy surlódások révén veszteséget szenvednek. A cél tehát az kell hogy legyen, hogy ezeket a surlódásokat a lehető minimumra csökkentse az érintett társadalom rendje.
-----Nem hagyhatom végül említés nélkül azt a meggyőződésemet, hogy a szombathelyi, illetve az egész magyar társadalom jelenlegi fejlődése jó irányba halad. Optimista vagyok a jövőt illetően.
-----De még inkább meggyőződésem, hogy a mai szombathelyiek vagy akár a legtöbb magyar ember tudatában és lelkivilágában fontos és indokolt szerepet játszik a csalódottság érzése. Itt most sem Trianont, sem a második világháborút, rövid élettartamú területi visszaszerzéseivel, sem az 1945 után ellopott demokratikus kísérleteket, sem az országra kényszerített perverz, diktatórikus, 1989-ig tartó rendszert nem kívánom részletezni. Egyedül a rendszerváltozást követő időkre gondolok.
-----Kétségkívül igaz, hogy az ún. "Nyugat" nem tanúsított sem különösebb megértést, sem anyagi támogatást nem nyújtott azon országoknak, melyek 1989-ben végre felszabadultak az idegen elnyomás alól. Különösen fájóvá tette ezt a helyzetet az Európai Unióba való belépés témája. Egy átfogó Marshall-terv helyett ígérgetések és kioktatások jöttek a nyugati országokból, gyakran alig elviselhető formában. Mindennek mentális hatása több mint negatív volt.
-----Főként azért, mert sértette és sérti az érintettek emberi méltóságát, igazságérzetét és politikai elvárásait. Itt egy egész nép, sőt egész Közép-Európa, a joggal "szenvedő kontinens"-nek nevezett térség kollektív sérelméről, csalódásáról van szó. Ez a jogos, mert indokolt elkedvetlenedés Tallintól Tiranáig ér!
Az igazságosságot hiányolom, nem mást.
-----Már J. B. Lacordaire francia filozófus (1802-1861) megírta, hogy a szabadságon belül küzdeni kell az igazságosságért is. Nyugat-Európa ezt 1945 óta, saját határain belül, a gyakorlatban elég jól megoldotta a szociális állam kiépítésével, a szabad piacgazdaság párhuzamos védelmével. A ma divatos neoliberalizmus ezt ugyan gyakran kétségbe vonja, de megszüntetni nem tudja, mindenféle globalizáció ellenére sem.
A globalizáció egyik fontos elemével sajnos kontinensünk irányítói adósai maradtak az európai népnek: az igazságosság, a méltányosság globalizációjával. Sok mentális vetülés, ferdülés, csomósodás elkerülhető lett volna, ha az érintett közép-európai emberek megélték volna ezt az igazságot. Szombathely lakossága magán viseli mindazt a mentális jegyet, mely a százhúszmillió közép-európai ember gondolkodásmódját meghatározza. Ha van is néhány apró különbség, az az egyes közép-európai nemzetek gondolkodásmódjából, történelmi fejlődéséből adódhatott.
-----Mindezen tények felett keseregni, sajnos, semmit sem visz előbbre. A gyógyulást a betegnek akarnia kell, különben mi sem javul körülötte. Az egyénnek és az egész társadalomnak törekednie kell az igazságos, a korrekt közélet, a pozitív jellegű közösségek irányába. A demokrácia mai legnagyobb veszélye nem valamiféle diktatúra, hanem a bürokrácia, a korrupció, a bűnözés és a humánus, szociális felelősségtudat hiánya. Ezek ellen kell küzdeni a társadalmi béke érdekében. Ha ez sikerül, bizonyára javul majd a társadalom kollektív közérzete, mentálhigiéniai állapota. Ehhez kéri a szerző a Mindenható segítségét, támogatását.

-----Graz, 2002. április 5.