Körülbelül harminc évvel ezelőtt, végzős általános iskolásként jártam először Szombathelyen. Gyerek voltam még, de megragadott a város hangulata. Ehhez - ma úgy sejtem - hozzájárult a szombathelyi villamos is, amely akkor még járt, s nekünk, falusi gyerekeknek maga volt a csoda.
-----Lassan két évtizede költöztem ide, immár városlakóként, itt dolgozó tanáremberként. Azóta rovom az utcákat mindennap gyalog vagy kerékpárral vagy autóval, sétálok a Csónakázó-tó körül gyermekeimmel, etetem a hattyúkat - s szedem össze a szemetet a parton...
-----Ennyi év után a múlt héten lettem igazán szombathelyi. Szeretteimmel egy szerény családi házba költözhettünk, s ez a városdarabka, melyen a ház áll, immár igazán a miénk. Nem valami tulajdonmánia mondatja ezt velem, hanem az a mégiscsak megfoghatatlan érzés - "ami biztosan van" (Ottlik Géza) -, amely már kitörölhetetlen a lelkünkből.
-----Szerettük Szombathelyt - a Győrrel való "versenyben" választottuk (onnan jöttünk). Azt mondtuk, itt "adnak a kultúrára" (tényleg adtak), itt előbb juthatunk lakáshoz a Fiatal Házasok Otthonában (előbb jutottunk), itt mindkettőnknek jó állásunk lehet (így történt).
-----Köszönjük tehát, megbecsült polgárként jól vagyunk. Értelmiségi házaspár a posztmodern kor kezdetén, két gyerekkel.
Mi az, ami azonban mégis rettenetesen hiányzik? Mi az, ami nélkül élni jókedvvel, élni derűvel aligha lehet? Mert valami hiányzik, ebben sok-sok szombathelyi véleménye megegyezik.
-----Igen, a színház biztosan. A közelmúltban Kaposvárott és Debrecenben volt alkalmam egyszerű hétköznapokon színházat látni. Mondhatom, mégiscsak más egy olyan város, amelyiknek van színháza. A lelkek csöndje teljesebb, a fejtartás méltóbb, a szem emelkedettebb időkben fürkész, fényesebb s tágasabb tereket ölelő minden tekintet.
-----Sok minden persze megvan itt is, nem is sorolom őket: ezért jó szombathelyinek lenni. Lássuk a hiányokat inkább, melyek nem anyagi jellegűek, hanem másfajták (a színház persze az is, bár meglehet, elsősorban a szándék és az akarat kevés ebben az ügyben).
-----A türelem hiányzik belőlünk.
-----A megértés hiányzik belőlünk.
-----A másik ember méltóságának és szabadságának tisztelete hiányzik belőlünk.
-----S hiányolom az olyan fajta okos kérdéseket és megszólalási lehetőségeket is, mint amilyen most a Vasi Szemléé.
-----Hiányolom az efféle vizsgálatokat. Hiányolom a városvezetés részéről a kezdeményező akaratok és szándékok megmutatásának kísérleteit, lehetőségeit. Ezek általában megmaradnak a hivatalosság berkeiben, vagy a hivatal ösvényein bandukolnak hónapokig, olykor évekig, s el is tévednek gyakran.
-----Hiányolom az okos és bátor döntéseket - vannak persze ilyenek is, de talán még több kellene. (Csak egy újkeletű példa, amely épp mentálhigiénés szempontból nem jelentéktelen: az Okmányiroda katasztrofális helyzete. Az ottani, középkori állapotok az ott dolgozók erőn felüli jószándéka ellenére számukra és az ott ügyet intézni kényszerülők számára egyaránt megalázóak. Miért nem lehet ezt valamiképpen megoldani félévek alatt sem?)
-----Szépek a városban a parkok. De rossz emberek miért teszik őket minduntalan tönkre? S - más emberek, ugyanazok? - miért szemetelik össze az egész várost? Miért rémisztgetik kutyáikkal a békés járókelőket? Megint mások meg miért nem viselik el egymást?
-----Az egymás mellett élés kulturált formáinak megtanulásában és betartásában nagyon hátul kullognánk egy országos felmérésben! Említettem: nemrég Somogyban és Hajdú-Biharban jártam. Állítólag az ország elmaradott vidékein. Bizony, már régen nem azok! Tessék megnézni Kaposvár vagy Debrecen központját és annak tágabb környezetét! De tessék megnézni Somogyot a Balatontól Marcalin keresztül Böhönyéig, Kaposvárig, Nagyatádig! Ez már nem az a Somogy! Először is: sehol egy eldobott cigarettacsikk, szinte még a nagyvárosokban sem, a falvakról nem is beszélve! A falvak gyönyörűek, nem hivalkodók, de szerények és tiszták. Mindenekelőtt és legfőképpen tiszták. Az emberek pedig végtelenül udvariasak és segítőkészek. Észre sem vesszük, s ezek a vidékek szépen, csöndben leköröznek bennünket! Lélekben és pénzben egyaránt.
-----Amint aztán átérünk Vas megyébe, Bérbaltavár után egy szégyenletes szeméthegy fogad bennünket. Évek óta ez a kép tárul a megyénkbe délről érkező vendég elé. Irdatlan mennyiségű szemét - körülbelül egy négyzetkilométeren szétszóródva a széltől - és rettenetes bűz, olykor füst fogadja az idegent minálunk.
-----S rengeteg a szemét a Csorna felé vezető út mentén is, és sajnos a városból kivezető minden út mentén (és másutt, mindenütt a gondatlanság jelei). Répcelaknál aztán, ahogy átérünk Győr-Moson-Sopron megyébe, érdekes módon elfogy a szemét, kizöldül a fű, s egyre több a virág.
-----De érdemes megnézni egészében is Győr nagyvárosias-virágos-vendégváró nyári öltözékét! A figyelmes gazdák okos döntéseinek következtében ma Magyarország egyik legszebb városává vált az egykori ipari központ. A még közelebbi Zalaegerszeg nyári ruhájáról és Gébárti-taváról is érdemes megemlékeznünk, vagy az ottani színházról - mely 102%-os kihasználtsággal működik...
-----Mindezt miért nem tudjuk mi is megcsinálni?
-----Miért nem tudjuk például egyszer igazán, rendesen kitakarítani a várost?
-----Miért nem tudunk vigyázni gyönyörű parkjainkra?
-----Miért nem tudjuk úgy megszervezni az életet, hogy a mulatni akarók ne zavarják a pihenni vágyókat, a kutyások a kutyátlanokat, a dohányzók a nemdohányzókat, a mercedeszesek a trabantosokat, az autósok a gyalogosokat?
-----Szombathely ugyan "a tyúkokkal fekvő város" a mondás szerint, de nem nyugodt város. Korán fekszik, korán kel, s nyugtalan az álma. Mint a vizsgálatból is kiderült: szavakban családcentrikus, tettekben kevésbé az, szavakban toleráns, a mindennapokban sokkal kevésbé az. S talán épp ez a legfájdalmasabb: a tények nem fedik a szándékokat, a kimondott szavak hitelessége olykor megkérdőjelezhető. A lelkek feszültsége pedig az arcokra is rátelepszik.
-----A mentálhigiénés vizsgálat megdöbbentő eredményei azonban végre talán sokkolják a döntéshozókat. Végre adatokkal alátámasztva bizonyítékokat kapnak ahhoz, hogy miért kellene gyakran másképpen dönteniük, mint ahogyan éppen döntöttek vagy dönteni szándékoznak.
-----A felmérés adatain megsértődni bárkinek felesleges. Az ember valahol belül úgyis érezte mindazt, amit most a számok nyelvén is bemutatnak s elmondanak a szerzők. Szomorúságunk végtelen, de szembe kell nézni a tényekkel.
-----S mindennap tennünk kell valamit. Magam például ezennel meghirdetem az "Egy nap a városért" mozgalmat. Ezen a napon minden tavasszal elvégeznénk azt a bizonyos várostakarítást, rendbe tennénk a közös területeket, parkokat, játszótereket. Várom - a szerkesztőségben leadható - annak a civil szervezetnek vagy iskolának a jelentkezését, amely vállalná, hogy motorja, szervezője lesz a mozgalomnak.
-----S szeretném, ha megvalósulhatna még két dolog: a felmérés szerzői is említik a kerékpárutak fejlesztését, amely több közvetett eredménnyel is járhatna. Kell erről többet beszélni? Hisz ez olyan világos, mint a nap! Csináljuk meg! (Már csak azért is, mert - állítólag - Amszterdam uán Európában Szombathelyen van a legtöbb kerékpár.)
-----S végül, ami közelebbi szakmámat is érinti: a környezettudatos nevelésre komoly pénzösszegeket kellene fordítani, és ki kellene dolgozni ennek a városi oktatásügyi koncepcióját az óvodától a főiskolákig. Mondani is fölösleges: azért, hogy a következő század embere is jól érezhesse magát ebben a - mégiscsak - gyönyörű szép és kedves városban.