SZABADULÁS
"A HALLGATÁS CSAPDÁIBÓL"

VÉLEMÉNYEK, HOZZÁSZÓLÁSOK
ÉLIÁS ZSUZSANNA - RETTEGI ZSOLT - STURCZ ILDIKÓ - SZILÁGYI ENIKŐ:
SZOMBATHELY MENTÁLHIGIÉNÉS KÉPE CÍMŰ TANULMÁNYÁHOZ
(VASI SZEMLE 2002. 2. SZ. 157-188.)

A SZERKESZTŐ BEVEZETŐJE

--------------------A folyóiratunk előző számában közölt tanulmány Szombathely önkormányzatának felkérésére készült. Megjelentetését nem elszigetelt aktusnak, hanem elmemozdító cselekedetnek szántuk. A hozzászólás lehetőségét minden olvasónknak fölajánlottuk, jónéhány ismert közszereplőt pedig külön is felkértünk a véleménynyilvánításra.
-----Hangsúlyoztuk előttük, hogy rendkívül fontosnak tartjuk a vizsgálat tárgyát, s nagyra értékeljük mind a tanulmányt létrehozó szándékot, mind pedig a megvalósulás tényét. Aligha lehet fontosabb tette a helyi közösség vezetőinek, fölemelőbb feladata a társadalomkutatónak, mint a közvetlen környezetét alkotó társadalom tudományos megismerése, s a tények rögzítése nyomán a cselekvés irányainak pontosabb meghatározása. Az "emberiség", a "nemzet" vagy akár a "társadalom" ugyanis nem merő eszme, hanem itt él és hal közöttünk és bennünk - csak ki kell nyújtani a karunkat, és ki kell nyitni a szemünket, hogy érzékeljük valóságát.
-----Szombathely lakosságának mentálhigiénés állapota nagy horderejű téma. Olyannyira kapcsolódik magához az életminőség lényegéhez, hogy kis túlzással úgy is megfogalmazhatnánk - vállalva a nagyfokú egyszerűsítés kockázatát -: a tanulmány azt próbálja bemérni, boldog-e vagy boldogtalan a szombathelyi polgár, s mily mértékben igaz rá az egyik vagy a másik jelző.
-----A maga szaktudományos eszközeivel dolgozik, természetesen. Így van rendjén, ám épp ezért csak segítheti, de nem pótolhatja az összefüggések meglátását és a magyarázatokat. Pedig a gondolkodó embert az utóbbiak is érdeklik, mert ezek nyugtatják meg az elmét, és ezek vezetnek el a jobbító cselekvéshez.
-----Az összefüggések meglátása, a magyarázatok keresése pedig - egy mindenkire tartozó ügyben - nem lehet a szaktudományok előjoga. Ellenkezőleg: igényli a várost ismerő, iránta felelősséget érző, gondolkodó fők közreműködését, igényli a "közéleti értelmiség"-nek (Veres Péter feledésbe merült fogalma, amelybe nemcsak diplomás ember férhet bele) a személyességet bátran vállaló megnyilatkozásait.
-----Erre kértük a reménybeli megnyilatkozókat. A közös gondolkodásra arról, hogy mi lehet a tanulmányban feltárt, néha bizonyára meglepő tények, adatok mögött? Milyen is a szombathelyi - és a Vas megyei, a nyugat-dunántúli - ember, milyen a lelki szerkezete, miben állnak helyi vagy táji sajátosságai? Milyen rugókra mozdul, s milyen kötések kötik gúzsba? Ha vannak egyedien jellemző vonásai az itteni ember lelkének, viselkedésének, jellemének és jellemtanának, akkor ezek milyen mély gyökerűek az időben? Az elmúlt tizenkét évre nyúlnak vissza? Az elmúlt fél évszázadra? Többszáz évre? Még többre?
-----Úgy véltük, a materiális magyarázatoktól a metafizikaiakig sok minden szóba jöhet, mert sok minden lehetséges, egymás mellett is. A vizsgálat egyes tényeihez is vártuk a hozzászólást, ugyanakkor valamiféle általánosítás és elvonatkoztatás szándékát is szívesen méltányoltuk volna. S persze, a "mit tegyünk?" kérdését sem gondoltuk az eszmecseréből kizárhatónak.
-----Örömünkre szolgál, hogy viszonylag sok válasz érkezett. A különböző hangütésű, műfajukat tekintve a rövid jegyzettől a magvas publicisztikán át a nagyívű esszéig terjedő, gondolatgazdag hozzászólások mindegyike azzal a komolysággal készült, amelyet a mentálhigiénés vizsgálat során feltárult kép indokol. A megszólalók betűrendjében tesszük közzé e véleményeket, a témának szentelve e számunk túlnyomó részét.

*

--------------------Sok gondolkodó ember évek óta aggodalommal látja, hogy a vasi megyeszékhely, a fejlődés kétségtelen jelei ellenére, nem tud teljes mértékben felnőni a rendszerváltozás óta megnövekedett lehetőségeihez. Ez az aggodalom inspirálta már öt évvel ezelőtti ankétunkat is, amelynek során főként tudományos életünk jelesei szóltak - többek között - a szombathelyi egyetem és színház már akkor is krónikusnak tetsző, azóta pedig jószerivel frusztrálóvá lett hiányáról. (Vö.: Szombathely regionális szerepe, kulturális helyzete. In: Vasi Szemle 1997. 5. sz. 567-619.) Összeállításunk akkor nagy figyelmet keltett, de öt év múltán már teljességgel megragadhatatlan a hatása a város életére. Mert gyakorlati következmények nélküli.
-----Így járunk-e mostani kezdeményezésünkkel is? Nem lehet tudni. De amikor köszönetet mondunk szerzőinknek gondolataikért, annyit bizton kijelenthetünk, hogy sem rajtuk, sem rajtunk nem fog múlni. Hisz íme, megtesszük azt, amit értelmiségi voltunk mindenek előtt reánk ró: kilépünk - kiszabadulunk - "a hallgatás csapdái"-ból (Tóth Lili Anna). S ha példánknak lesznek, akár csak kevesen, akár csak a magán- és a "civil" élet kis köreiben, követői, azon Szombathely (és Vas megye) mentálhigiénés helyzete minden bizonnyal csak nyerni fog. (Gy. F.)