Az emberi települések - amennyiben szervesen alakultak ki, s nem például erőltetett ipartelepítés eredményeképpen - úgy működnek, mint egy élő organizmus. Lüktetnek. Útjaikon élet áramlik. Fejlődnek. Növekszenek. Viruló vagy hanyatló életszakaszaik vannak. Egyes részeik elpusztulnak, lakatlanná válnak. Más részeikben fájdalmas gócok, csomópontok keletkeznek: visszatérő dugók bénítják a közlekedést, környezetvédelmi hiányosságok rontják az életminőséget. Ahogyan mi évente-kétévente szűrővizsgálatra megyünk, fontos a települések időnkénti átvilágítása is, mert megmutatja, hol válhat szükségessé beavatkozás a nagyobb problémák megelőzése, elkerülése érdekében.
-----Az emberi települések nagy közös vállalkozások is. Feladatok ellátására, igények kiszolgálására vállalkoznak. Bevételeik, kiadásaik vannak. Működtethetők eredményesen vagy ráfizetéses módon. Csődbe juthatnak. Működésükhöz nem csupán bevételeik jelentik a fedezetet, hanem olyan tényezők is, amelyek befolyásolása általában sokkal nehézkesebb, lassúbb, esetenként szinte lehetetlen. Ilyen lehet a település földrajzi fekvése, terepviszonyai. A fővárostól való távolsága, megközelíthetősége, az a tény, hogy fontos kereskedelmi útvonalak mentén fekszik-e vagy távoli, netán nehezen átjárható határral elzárt zsákutca-vidéken. Ilyenek a környék természeti adottságai: a tavak, hegyek, a föld méhének kincsei, amelyek hatalmas értéket jelentenek a turizmus vagy az iparfejlesztés szempontjából. S ezek közé - éspedig a legfontosabbak közé - tartozik a humán erőforrás tényezője: az itt élő emberek képzettsége, munkaereje, jó(l)léte, egészségi állapota is.
-----Az elmondottak fényében úgy érzem, nem lehet alábecsülni, milyen fontos ismereteket közvetít az a tanulmány, amely Szombathely mentálhigiénés képe címmel a közelmúltban jelent meg a Vasi Szemlében Éliás Zsuzsanna, Rettegi Zsolt, Sturcz Ildikó és Szilágyi Enikő tollából.
-----Napjainkban egy város "sikerességének" mérésére elsősorban a gazdasági virágzás, az anyagi jóléti mutatók, a jövedelemszintek, az iskolai ellátottság szintje szolgál. Szombathely ebben a vonatkozásban talán nem tartozik a legkiemelkedőbb helyzetű városok közé, bár - valljuk be - alighanem sok magyar város szívesen cserélne velünk. Egyes kiragadott szempontok alapján más dunántúli városok talán "előrébb tartanak". Székesfehérvárra vagy Győrbe több nemzetközi nagyvállalat települt, aminek kézenfekvő oka az autópálya kiépítettsége. Győr nemrégiben egyetemi várossá vált, a nagy múltú egyetemmel és kivételes idegenforgalmi adottságokkal büszkélkedő Sopronnal pedig kevés város versenyezhet. Az elmúlt négy esztendő azonban Szombathely fejlődésében igen jelentős eredményeket hozott. Ezek taglalása azonban egy másik írás tárgya lehetne, ezért - a helyszűke miatt - még a felsorolásuktól is eltekintek.
-----A tanulmányból nemcsak arra kapunk választ, milyen a szombathelyi emberek egészségi állapota, milyenek lakáskörülményeik, közlekedési és magatartási szokásaik, társas kapcsolataik, hanem arra is, hogyan tükröződnek a fenti tényezők az emberek tudatában, közérzetében. Mennyire boldogok vagy frusztráltak, mennyire túlterheltek, és fáradtságuk enyhítésére hogyan kapcsolódnak ki szabadidejükben, mennyire érzik magukat feszültnek vagy tettre késznek.
-----A tanulmány olvasása közben szívesen vettem volna több viszonyítási pontot, országos adatot. Be kell vallanom, hogy például az országos alkoholfogyasztási szokásokat illetően nem teljesen naprakész a tájékozottságom, ezért - megfelelő összehasonlítási lehetőség híján - csak a józan észre támaszkodhattam annak megítélésében, vajon aggasztónak vagy elfogadhatónak tekintsem-e, hogy a mintegy ezer fős mintából 282 megkérdezett évente 1-2 alkalommal, 318 fő pedig havonta 1-2 alkalommal fogyaszt alkoholt. Van persze, ahol az ilyen mérlegelésnek helye nincs. Álkérdés, hogy vajon sok-e vagy kevés a kábítószert már kipróbált emberek 3,5%-os aránya. Egyetlen olyan család is sok, ahol a kábítószer-függőség kialakulása miatt egy élet félresiklik. Meggyőződésem, hogy a kormánynak, a helyi hatóságoknak és a helyi társadalomnak óriási szerepe van a drogfogyasztás megelőzésében és gyógyításában, a drogkereskedelem visszaszorításában. Nem hiszem, hogy az egyéni szabadságjogok liberális kezelésével felmentést adhatunk magunknak akár egyetlen tönkrement fiatal élet esetében is. Véleményem szerint ezért nem lehet alternatívája a polgári kormány szigorú drogpolitikájának.
-----Az adatok egymást követő sorából egy politikus ki nem mondott összefüggéseket is kiolvas. A megkérdezettek több mint 40%-a szellemi foglalkozású, és ez - amint erre a tanulmány készítői helyesen következtetnek - az adminisztratív foglalkoztatottság magas szintjére utal. Egy másik ponton a vizsgálat ugyanakkor megállapítja, hogy a városban az alacsony átlagkeresetek a jellemzőek. A két állítás egymás mellé helyezése megerősít abban, hogy a polgári kormány jó úton indult el, amikor többek között megváltoztatta a köztisztviselői illetményrendszert, javította a felsőoktatásban dolgozó oktatók bérezését, és más közalkalmazotti területeken is jelentős reformfolyamatokat indított be (pl. pedagógusi életpályarendszer, szakorvosi minimálbér stb.).
-----Érdemes elgondolkodni azon, hogy az országos tendenciákra véleményem szerint rímelő magas tévénézési hajlandóság mennyiben függ össze azzal, hogy az emberek 23%-ának a közvetlen családján kívül nincs tartós társadalmi kapcsolata. Érdekes, hogy ennek ellenére 770 fő vallotta magát sikeresnek társas kapcsolataiban. Az atomizálódás világjelenség, de a városvezetés a baráti körök, társaságok, egyesületek számára kedvező feltételek, közösségi terek kialakításával, rendezvényekkel sokat tehet a közösségek fejlesztéséért. Úgy vélem, az elmúlt négy évben kiemelkedő eredmények születtek e téren; elég a Savaria Karneválra utalni. A dolgozat javaslataival, a humán szolgáltatási rendszer fejlesztésének fontosságával is alapvetően egyetértek.
-----Rendkívül tanulságos volt azonban számomra, milyen sokféleképpen értelmezhetők bizonyos adatok, és a kutatók által használt - többnyire pesszimista - megközelítésmód mennyire determinálhatja az olvasó állásfoglalását. A klasszikus történet félig teli, félig üres pohara jutott az eszembe, amikor a közérzetet értékelő fejezetben azt olvastam, hogy "a válaszadók 30%-ánál hiányzik a vidámság, a kiegyensúlyozottság és a tettrekészség". (Igaz, hogy az 1. táblázatba foglalt adatok alapján én más eredményre jutottam volna. A vidámságra vonatkozó kérdésre 1, 2 vagy 3 pontot adók aránya mindössze 12%-ot tesz ki, míg a hétfokú skálán a kérdésre 4 pontot adókat már nem számítanám azok közé, akiket a vidámság hiánya jellemez.) De nem ezzel vitatkoznék, fogadjuk most el a 30%-ot. Csupán azt jegyezném meg, hogy én sokkal inkább azt hangsúlyoztam volna, mekkora pozitív energiát jelent, ha egy város lakóinak 70%-a vidámnak, kiegyensúlyozottnak és tettre késznek érzi magát.
-----Számomra a legörvendetesebb tény az volt, hogy arra a kérdésre, vajon boldognak érzi-e magát, a hetes osztályozási skálán a 968 válaszadóból 865 ember négy vagy annál több pontot adott. Az értékek skáláján a munka megbecsülésének magas helyezése nem feltétlenül áll ellentmondásban azzal, hogy a jövedelmi helyzet alacsony, vagy hogy a munkához kapcsolható karrier, siker, önmegvalósítás fogalmak messze nem tartoznak a szombathelyiek legpreferáltabb értékei közé. A hagyományos értékrendet valló és megőrző közösségekben más bizonyul alapvetően fontosnak. A vizsgálat is kimutatja, mennyire jelentősek városunk polgárai számára a családdal összefüggő humán értékek. Az a tény, hogy a családok fele foglalkozik krónikus beteggel, nem csupán a krízisállapotok kialakulásának a kutatók által jelzett veszélyét hordozza magában, hanem arról is árulkodik, hogy az emberek képesek áldozatot hozni szeretteikért. De ide tartozik az emberek erős kötődése is szülőhelyükhöz, helyi közösségeikhez; hála Istennek, sokan vagyunk szombathelyi lokálpatrióták.
Ebből a szempontból Szombathely sikeres, Vas megyébe jól beágyazott város. A város nem szakadt el környezetétől, egyenletesen fejlődő megyéjétől. Élhető méretű, élhető tempójú város. Vannak hazánkban olyan városok is, amelyek a rendszerváltozást követően hirtelen "ugrottak meg", ezzel azonban hosszú évekre maguk mögött hagyták megyéjük leszakadt, sorvadó kistelepüléseit. Úgy vélem, a fejlődés egyenletessége, ésszerű mértékletessége egyben biztosítékot is jelent annak fenntarthatóságára, időtállóságára. "Szombathely erősen zárt város, mivel kevés a betelepülő" - mondja a tanulmány. Valóban, ebből levonható az a következtetés is, hogy a városnak gyenge a vonzereje. De úgy is felfoghatjuk: milyen szerencsés dolog az, hogy a környező falvak, kisvárosok életképesek, és van megtartó erejük. Meggondolhatjuk azt is, hogy az infrastrukturális kérdéseket nem is tekintve, egy nagyarányú és hirtelen beáramlás nem veszélyeztetné-e a város társadalmi kohézióját, szerves fejlődését.
-----A tanulmány legnagyobb érdeme alighanem az, hogy újabb és újabb kérdések átgondolására késztet, és a város jövőjéért elkötelezettséget érző olvasók töprengése, majd cselekvése mindenképpen előbbre viszi szeretett városunk sorsát. Köszönet és hála illeti a kiváló tanulmányt eredményező alapos kutatás elvégzőit csakúgy, mint a Vasi Szemlét a közrebocsátásért.

-----Budapest, 2002. május 13.