Az alábbiakban a tanulmány két meghökkentő megállapítására szeretnék reflektálni: a közösségi hovatartozás és a tanulás vonatkozásában.
-----A közösségi hovatartozás kérdésében az adatok ténylegesek, megdöbbentőek: "Rendkívül kritikus az a tény, hogy a felnőtt lakosság 76,1%-ának nincs közösségi hovatartozása, közösségélménye, közösségtudata (25. ábra). A közösséghez tartozás alacsony száma felveti a civil szféra rendkívül gyenge jelenlétét a társadalomban. ... "A közösségbe tartozás rendkívül alacsony száma mellett további figyelmeztető adat, hogy a valahová tartozók 64%-a is pusztán egyetlen csoportnak, közösségnek a tagja." Egy kívülálló (tanár, orvos, mérnök, tisztviselő stb.) a jelen adatok hiányában talán elnézőbben értékelne, kb. 50%-os több (négy-öt) közösségben való részvételt feltételezne. Az izolált, közösségektől elzárt életformák kiterjedtségének okai igen szerteágazóak lehetnek, tükröződhetnek benne lelki, nemzeti, etnikai, diszkriminációs illetve hosszantartó marginális, "gyepűelvi" hatások. Mindezeken túl azonban a bezárkózás, a bizalmatlanság, a félelem, a szerveződések hiánya vagy gyengesége többnyire az elnyomás alatti helyzetekre, gazdasági pangásra, centralizált társadalmi berendezkedésekre, diktatúrákra vezethető vissza. Ezekből viszont bőven jutott Szombathely polgárainak is a "vasfüggöny közelsége", a tervgazdálkodás és Európa megosztottsága révén. A diktatúra idején a társadalmi csoportosulások is felülről lefelé szerveződtek (pl. Hazafias Népfront), küldetésük volt, a hatalom érdekeit szolgálták. Az emberek lelki egyensúlya csak a család és az egyház keretében volt biztosítva, az egyes szakmai csoportosulások (sport, zene) is könnyen a hatalom vonzásába kerültek. Az, hogy a félelem, a bizalmatlanság mennyire ellensége a decentralizált, nyílt társadalmi életformának, jól szemlélteti a státusztörvény helyzete egyes határon túli közösségekben. Bár a törvényt a magyar parlament nagy többséggel megszavazta, egyes határon túli régiókban (Vajdaság, Erdély) az emberek még kivárnak, vonakodnak kiváltani a magyar igazolványt, mert félnek a helyi hatalomtól (van olyan polgármester, aki a munkahelyük megszüntetését jósolja nekik).
-----A rendszerváltás után, az eltelt évtizedben térségünkre is jellemző volt a nagy gazdasági-társadalmi átalakulás, mely különösen a tulajdonviszonyok átrendeződése miatt számos elméleti-gyakorlati problémát hozott elő. Az időszakra a régi hatalmi pozíciók részbeni átmentése, más (civil) szektorokba való befektetése, illetve a hagyományos polgári értékrend (család, egyház) megerősödése és csak harmadsorban a nyílt társadalmi csoportosulásokban való részvétel a jellemző. Ettől eltekintve évről évre alakultak meg a nem-kormányzati társadalmi szervezetek (NGO), és véleményüket, pozitív álláspontjukat is egyre gyakrabban lehet hallani. Utalhatunk itt a március 8-án felavatott Őrségi Nemzeti Park előzetes, sok vihart kavart civil mozgalmaira, a Rába-menti kavicskitermelések ágazati és civil érdekképviseletére, a szombathelyi "benzinkúti" népszavazás, a bevásárlóközpontok építése, a főtéri foghíj beépítése, az úthálózati hatástanulmányok társadalmi, közösségi visszhangjára, az 56-osok állásfoglalásaira, a Föld Napja, a környezet- és természetvédelmi napok rendezvényeire, a színház és az egyetem kérdéseiben történt sajátos egyéni és társadalmi állásfoglalásokra, alapítványi kezdeményezésekre stb. Természetesen nem célunk a szombathelyi civil szervezetek bemutatása, de hogy léteznek a mindennapjainkban, a tudomány világában, sőt a határon átnyúló kapcsolatokban is, hogy működésük egyre jobban átfogja a társadalom nagyobb részét, az tagadhatatlan. A probléma jelenleg inkább a függetlenségük megőrzésében, a politikai pártoktól való távolságtartásban, a gazdasági érdekeltségek hatástalanításában, az alkotó, művészi, közéleti tevékenység vonzóbbá tételében nyilvánul meg.
-----A tanulás terén a tanulmány megállapítja, hogy a "megkérdezettek 45%-a valamilyen aktív tanulmányt folytat", valamint a munkaerő-piaci jellemzőinél azt, hogy "a megkérdezettek 40%-a szellemi foglalkozásúként dolgozik". Úgy érezzük, hogy a felmérés ezen megállapításai egyrészt igazolják a hajdan "a Nyugat királynőjének" nevezett város hagyományos kulturális beállítottságát, ugyanakkor igen fontos alapot jelentenek a "tudás alapú társadalom" kialakításában, fejlődésében. Többek véleménye szerint a Dunántúlon, Pécs után, Szombathely kulturális adottságai még mindig igen vonzóak: fejlett köz- és felsőoktatás, tudomány, művészet, közművelődés, sport jellemzik. Mindez kedvezően kihat a foglalkoztatottak egészére, a társadalom fogadókészségére, a város fejlődésére. Ma a város fiatal korosztályának 40%-a folytathatja tanulmányait a felsőoktatásban, szemben az egy évtizeddel ezelőtti 7-8%-kal. Bár a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolát nem nyilvánították politikai döntés révén univerzitásszá, folyamatban van kari szerveződése, egyetemi szakok működése, tudományos-doktori képzések indítása, regionális szerepköréből adódóan pedig állandóan szélesedik képzési struktúrája. A főiskola mellett a Pécsi Tudományegyetemhez tartozó Egészségügyi Főiskolai Kar, a Hittudományi Főiskola, illetve a Markusovszky kórház egyetemi klinikái tág teret kínálnak nemcsak a tanulási folyamat bővítésének, de az egészségnevelési szempontok fokozottabb és célzottabb beépülésének az oktatási-nevelési struktúrákba. Így a tanulás (felsőoktatás) terén a folyamatban levő mentálhigiénés speciális kollégiumi képzést érdemes lenne általános alapképzésekbe illeszteni, az egészségnevelés alapjait több szakon és több tantárgy keretében is bővíteni. Kétségtelen, hogy mozgásszegény életmóddal, helytelen táplálkozási szokásokkal, fokozódó stresszhatások közepette nem lehet új, egészséges társadalmat építeni. A lélek és a test harmóniáját érdemes megcélozni: "Mens sana in corpore sano". Az oktatóknak-nevelőknek minden szinten többet kell tenniük a környezeti nevelésért, a természetmegőrzés szemléletének bevezetéséért, a szabadidőnek jobb, főleg a szabadban való megszervezéséért, a lelki egészségvédelemért, a természetismeret, a biogazdálkodás, a bioturizmus meghonosításáért, a hagyományos gazdálkodás formáinak ismertetéséért, élő környezetünk védelméért. Nemzeti-nyelvi függetlenségünk megőrzéséért, az európai csatlakozás feladatait csak lelki egészségben, az iskolázottság, a kreativitás fokozásával tudjuk megvalósítani.