KUNTÁR LAJOS
művelődéstörténész

A "GENIUS LOCI",
A KÖNYVEK ÉS A LELKI EGÉSZSÉG

Szombathelyt bizonyosan sokan szeretjük. Érdeklődéssel veszünk kézbe, olvasunk el minden róla szóló írást. Fokozódik a kíváncsiságunk, ha érintettek is vagyunk az azokban leírtakban. Mint például az e folyóirat előző számában megjelent: Szombathely mentálhigiénés képe című tanulmányban. A nagy horderejű témájú írásban ugyanis a négy szerző az egész lakosságról, tehát valamennyiünkről tesz olyan megállapításokat, amelyek meghökkentenek, engem véleménynyilvánításra ingerelnek. Bennem ugyanis, miként másokban is, felvetődik a kérdés: valóban olyanok vagyunk mi, szombathelyiek, ahogyan a 18 és 60 év közöttiek közül kiválasztott több mint ezer személyről készített, kérdőíveken rögzített adatok elemzése alapján a szakemberek az egész lakosságra általánosított képet megfestették? Az egészbe az iskolákba járók és a nyugdíjas éveiket élők is beletartoznak, tehát a jelzők, a megállapítások mindenkire vonatkoznak.
-----Nem vitatom a vizsgálatban alkalmazott módszert, de biztos vagyok benne, hogy az említett, a lakosság nagy százalékát kitevő korosztályokra is kiterjesztett vizsgálódás sokkal árnyaltabb eredményt adott volna; vagyis: valósabban látnánk magunkat az elénk tartott tükörben. De az illetékesek számára is világosabb, konkrétabb kép állna rendelkezésre a tennivalóik meghatározására. Mert feladatuk bizony bőven akad. Például az ifjúság nevelése és a műveltség terjesztése ügyében. Azért emelem ki ezt a kérdést, mert ez áll legközelebb a szívemhez, hiszen ezen a területen vagyok otthonos. Nem vitatom a gyűjtött adatok és az ezek alapján megállapított jelzők valóságalapját; néhányuknak a gyökerére, a hátterére próbálok magyarázatot adni.

A HELY SZELLEME

Kétségtelen tény, hogy a táj, az adott település történeti múltja, a benne élők általános jellemzői érződnek az embereken, hatással vannak rájuk. "Genius loci"-ként szoktuk emlegetni az egy-egy vidékből, településből kisugárzó erőt, varázst, amely formálja, a lakóhelyük szeretetére ösztönzi őket, láttatja a jellemzőiket, azokat a vonásokat, amelyek jellembelileg megkülönböztetik őket. Közismert, hogy más lelkületűek a hegyek között és a síkvidéken élők, de eltérő tulajdonságúak a falvakban és a városokban lakók is. Az is tény, hogy az egyes települések részeinek történelmi múltja, a lakók gyökerei, az emlékek is formálják a jellemzőket, sokszor meg is osztják az együttélőket.
-----Szombathely múltjának ismerői tudják, hogy a központja a római Savaria romjaira épült, s az ősi város a XIX. század végéhez közeledve kezdett terjeszkedni. Addig csak a Gyöngyös és a Perint közti szűk sávban élők minősültek "szombathelyinek". Az 1885-ben "városivá tett" Szentmárton, valamint Óperint községekben lakókat a XX. századba fordultan is "szentmártoniaknak" és "perintieknek" tartották mások, de még ők maguk is.
-----"Egész életemet Szombathelyen éltem le, mégis ha jól utána gondolok, kiderül, hogy egy napot sem laktam Szombathelyen" - írja a Szombathelyi krónika című könyvében dr. Hegedüs Ferenc (1903-1964). A neves helytörténész ugyanis az egykori Perinthez tartozó Körmendi utcában látta meg a napvilágot és "kilenc-tízéves suttyó kora" óta a haláláig a volt Szentmárton területén élt, így másokhoz hasonlóan, "szentmártoninak" tartotta magát.
-----A lakóhely múltjából adódó, a gyökerekre utaló jelzőre bőven adnak példát a XX. századi erőltetett városfejlesztéssel bekebelezett, a városhoz csatolt községek őslakosságának megnyilatkozásai, hiszen - a tanulmány is bizonyítja -, még 2001 tavaszán sem érezték magukat szombathelyinek, inkább "herényinek", "zanatinak", hermáninak" stb. A korábban számozott kerületekké minősített, évszázadokon át önálló közösségek lakóinak zöme büszkén vállalja és élteti tovább a hagyományait; kisebb-nagyobb közösségeket alkotva, a gyökereikből táplálkozó erővel és kedvvel szervezik mai életüket.
-----Tapasztalati tény, hogy a "kerületekben" lakóknak már egymástól is eltérőek a felnevelkedési emlékeik, mások az együttélési szokásaik. Sokat megőriztek a falusi erkölcsi normákból: egymást segítőbbek, szilárdabbak a családi és a rokoni kapcsolataik, kifejeződőbb a lakóhely, a szülőföldszeretetük. Saját temetőikben égetik az őseik sírjain az emlékezés gyertyáit, plébániákat tartanak fenn, és megteremtik annak feltételeit, hogy saját templomuk legyen.
-----A falusi élettér szűkebb a városinál, természetes tehát, hogy még az emlékekben is eltérőek a jellemzőik. A falusi emberek kevésbé tűrik a másságot, nehezebben fogadják be maguk közé a máshonnan érkezőket, az idegeneket. Igaz, ez utóbbi megállapítás vonatkoztatható részben a városban élőkre is, hiszen a Vas megyében honos "gyütt-ment" kifejezés a városokban is használatos és bizony sokszor hangzott el Szombathelyen is a II. világháborút követő gazdasági és társadalmi átalakításban, különösen az ötvenes évektől érvényesülő diktatorikus viszonyok között. Az idősebbek tudják, hogy a lakosság életét meghatározó gazdasági és politikai intézkedések, rendeletek végrehajtását Szombathelyen is majdnem kizárólag "küldött", "idegen" személyek végezték. Mivel őket nem kötötték érzelmi kapcsolatok a működési területükhöz, a korlátlan hatalmuk birtokában gátlástalanul hajtották végre a felsőbb utasításokat. A kíméletlen osztályharc, a nemzeti és a vallási érzés visszaszorítása, sőt üldözése sokakban keltett létbizonytalanságot, rombolta az emberi kapcsolatokat, gyöngítette az összetartó erőt, s még a rokonokat, barátokat is megosztotta.
-----Az idegen hatalom és az azt kiszolgálók által börtönökbe zárt, internált, kitelepített, gulágokra hurcolt százezrek sorsáról ugyan nem lehetett beszélni, de a hozzátartozóik ismerték, terjesztették az átélt borzalmak emlékeit, amelyek máig hatóan befolyásolják az emberek toleranciaszintjét, a másság-elfogadó képességét. A vagyonukból kiforgatott, az emberi méltóságukban meggyalázott személyek között sokan akadtak alaptalanul feljelentettek, bevádoltak, s ezek következtében szabadságuktól megfosztottak. Az ő sorsuk milliókban növelte a félelmet, növelte az emberek egymás közti bizalmatlanságát. A közösségi életet akadályozó lelki tulajdonságnak innen táplálkoznak a gyökerei. Ennek alapján én a "kiemelkedő az 55 év felettiek bizalmatlansága" kitételbe tömörített megállapítást a "pszichokultúra" fogalomköréből kiemelve általánosabban értelmezem, így az oldását is kiterjedtebb feladatnak tartom.

A KÖNYVEK ÉRTÉKE - AZ OLVASÁS ÖRÖME

A lelki egészség megőrzésében, erősítésében különösképpen vallom a hit és a vallás, valamint a művészetek embernevelő hatását. Az utóbbiak közül igen nagyra értékelem az irodalom szerepét, mégpedig a könyvek révén, tehát az olvasás útján történő érvényesülését. Az életutamat ismerők tudják, hogy a sok évtizedes újságírói, könyvtárosi, népművelői munkálkodásomban hévvel és tudatossággal szolgáltam a könyvek népszerűsítését, az olvasás ügyét. Mindenkor hirdettem, egy időben pedig az iskolai könyvtárak szakfelügyelőjeként próbáltam eredményessé is tenni azt a felismerést, hogy csak a gyermekkorban lehet és kell is megszerettetni az emberekkel a könyvet, megismertetni az olvasás hasznát, megízleltetni örömét. A szülők és a nevelők közös feladatának eredményessége a családok és az iskolák együttműködésének függvénye. Annak a gyereknek, akit olvasóvá neveltek, akármilyen hatások érik felnőttkorában, az olvasási igénye legfeljebb csökken, de sohasem szűnik meg.
-----Az életet a tudás szépíti meg, a tanulásnak, az ismeretek megszerzésének pedig ma is a könyv a legáltalánosabb és leghasznosabb eszköze, hiszen bárhol és bármikor kézbevehető. A kultúrember lakásában a könyv nem díszítő elem, hanem a hasznos időtöltés eszköze. A gyermekek eszmélésében nyomot hagy a könyvek látványa, különösen a szép kivitelű mesekönyvek lapozgatása, és esténként az általuk történő álomba ringatás.
-----A tudomány fejlődése, az elektronika térnyerése csak módosította, de nem értéktelenítette el a könyveket, nem tette szükségtelenné az olvasást, így változatlan meggyőződéssel vallhatom a lelki életünkben betöltött nélkülözhetetlen szerepüket, annak ellenére, hogy a tanulmány szerint csak "a megkérdezettek közel fele tölti szabadidejét olvasással". Adott a feladat: a másik felet is olvasóvá kell nevelni, többek közt azért, hogy elfogadhatóbb legyen egy-egy település mentálhigiénés képe. Szombathelyé is!