KUNTÁR LAJOS A
"GENIUS LOCI", |
Szombathelyt bizonyosan
sokan szeretjük. Érdeklődéssel veszünk kézbe, olvasunk el
minden róla szóló írást. Fokozódik a kíváncsiságunk, ha
érintettek is vagyunk az azokban leírtakban. Mint például az
e folyóirat előző számában megjelent: Szombathely
mentálhigiénés képe című tanulmányban. A nagy
horderejű témájú írásban ugyanis a négy szerző az
egész lakosságról, tehát valamennyiünkről tesz olyan
megállapításokat, amelyek meghökkentenek, engem
véleménynyilvánításra ingerelnek. Bennem ugyanis, miként
másokban is, felvetődik a kérdés: valóban olyanok vagyunk
mi, szombathelyiek, ahogyan a 18 és 60 év közöttiek közül
kiválasztott több mint ezer személyről készített,
kérdőíveken rögzített adatok elemzése alapján a
szakemberek az egész lakosságra általánosított képet
megfestették? Az egészbe az iskolákba járók és a nyugdíjas
éveiket élők is beletartoznak, tehát a jelzők, a
megállapítások mindenkire vonatkoznak.
-----Nem vitatom a vizsgálatban alkalmazott módszert,
de biztos vagyok benne, hogy az említett, a lakosság nagy
százalékát kitevő korosztályokra is kiterjesztett
vizsgálódás sokkal árnyaltabb eredményt adott volna; vagyis:
valósabban látnánk magunkat az elénk tartott tükörben. De
az illetékesek számára is világosabb, konkrétabb kép állna
rendelkezésre a tennivalóik meghatározására. Mert
feladatuk bizony bőven akad. Például az ifjúság nevelése
és a műveltség terjesztése ügyében. Azért emelem ki ezt a
kérdést, mert ez áll legközelebb a szívemhez, hiszen ezen a
területen vagyok otthonos. Nem vitatom a gyűjtött adatok és
az ezek alapján megállapított jelzők valóságalapját;
néhányuknak a gyökerére, a hátterére próbálok
magyarázatot adni.
A HELY SZELLEME
Kétségtelen tény, hogy a
táj, az adott település történeti múltja, a benne élők
általános jellemzői érződnek az embereken, hatással vannak
rájuk. "Genius loci"-ként szoktuk emlegetni az
egy-egy vidékből, településből kisugárzó erőt, varázst,
amely formálja, a lakóhelyük szeretetére ösztönzi őket,
láttatja a jellemzőiket, azokat a vonásokat, amelyek
jellembelileg megkülönböztetik őket. Közismert, hogy más
lelkületűek a hegyek között és a síkvidéken élők, de
eltérő tulajdonságúak a falvakban és a városokban lakók
is. Az is tény, hogy az egyes települések részeinek
történelmi múltja, a lakók gyökerei, az emlékek is
formálják a jellemzőket, sokszor meg is osztják az
együttélőket.
-----Szombathely múltjának ismerői tudják, hogy a
központja a római Savaria romjaira épült, s az ősi város a
XIX. század végéhez közeledve kezdett terjeszkedni. Addig
csak a Gyöngyös és a Perint közti szűk sávban élők
minősültek "szombathelyinek". Az 1885-ben "városivá
tett" Szentmárton, valamint Óperint községekben
lakókat a XX. századba fordultan is
"szentmártoniaknak" és "perintieknek"
tartották mások, de még ők maguk is.
-----"Egész életemet Szombathelyen éltem le,
mégis ha jól utána gondolok, kiderül, hogy egy napot sem
laktam Szombathelyen" - írja a Szombathelyi krónika
című könyvében dr. Hegedüs Ferenc (1903-1964). A neves
helytörténész ugyanis az egykori Perinthez tartozó Körmendi
utcában látta meg a napvilágot és "kilenc-tízéves
suttyó kora" óta a haláláig a volt Szentmárton
területén élt, így másokhoz hasonlóan,
"szentmártoninak" tartotta magát.
-----A lakóhely múltjából adódó, a gyökerekre
utaló jelzőre bőven adnak példát a XX. századi erőltetett
városfejlesztéssel bekebelezett, a városhoz csatolt községek
őslakosságának megnyilatkozásai, hiszen - a tanulmány is
bizonyítja -, még 2001 tavaszán sem érezték magukat
szombathelyinek, inkább "herényinek",
"zanatinak", hermáninak" stb. A korábban
számozott kerületekké minősített, évszázadokon át
önálló közösségek lakóinak zöme büszkén vállalja és
élteti tovább a hagyományait; kisebb-nagyobb
közösségeket alkotva, a gyökereikből táplálkozó erővel
és kedvvel szervezik mai életüket.
-----Tapasztalati tény, hogy a
"kerületekben" lakóknak már egymástól is
eltérőek a felnevelkedési emlékeik, mások az együttélési
szokásaik. Sokat megőriztek a falusi erkölcsi normákból:
egymást segítőbbek, szilárdabbak a családi és a rokoni
kapcsolataik, kifejeződőbb a lakóhely, a
szülőföldszeretetük. Saját temetőikben égetik az őseik
sírjain az emlékezés gyertyáit, plébániákat tartanak fenn,
és megteremtik annak feltételeit, hogy saját templomuk legyen.
-----A falusi élettér szűkebb a városinál,
természetes tehát, hogy még az emlékekben is eltérőek a
jellemzőik. A falusi emberek kevésbé tűrik a másságot,
nehezebben fogadják be maguk közé a máshonnan érkezőket, az
idegeneket. Igaz, ez utóbbi megállapítás vonatkoztatható
részben a városban élőkre is, hiszen a Vas megyében honos
"gyütt-ment" kifejezés a városokban is
használatos és bizony sokszor hangzott el Szombathelyen is a
II. világháborút követő gazdasági és társadalmi
átalakításban, különösen az ötvenes évektől
érvényesülő diktatorikus viszonyok között. Az idősebbek
tudják, hogy a lakosság életét meghatározó gazdasági
és politikai intézkedések, rendeletek végrehajtását
Szombathelyen is majdnem kizárólag "küldött",
"idegen" személyek végezték. Mivel őket nem
kötötték érzelmi kapcsolatok a működési területükhöz, a
korlátlan hatalmuk birtokában gátlástalanul hajtották végre
a felsőbb utasításokat. A kíméletlen osztályharc, a nemzeti
és a vallási érzés visszaszorítása, sőt üldözése
sokakban keltett létbizonytalanságot, rombolta az emberi
kapcsolatokat, gyöngítette az összetartó erőt, s még a
rokonokat, barátokat is megosztotta.
-----Az idegen hatalom és az azt kiszolgálók által
börtönökbe zárt, internált, kitelepített, gulágokra
hurcolt százezrek sorsáról ugyan nem lehetett beszélni, de a
hozzátartozóik ismerték, terjesztették az átélt borzalmak
emlékeit, amelyek máig hatóan befolyásolják az emberek
toleranciaszintjét, a másság-elfogadó képességét. A
vagyonukból kiforgatott, az emberi méltóságukban
meggyalázott személyek között sokan akadtak alaptalanul
feljelentettek, bevádoltak, s ezek következtében
szabadságuktól megfosztottak. Az ő sorsuk milliókban
növelte a félelmet, növelte az emberek egymás közti
bizalmatlanságát. A közösségi életet akadályozó lelki
tulajdonságnak innen táplálkoznak a gyökerei. Ennek alapján
én a "kiemelkedő az 55 év felettiek
bizalmatlansága" kitételbe tömörített megállapítást
a "pszichokultúra" fogalomköréből kiemelve általánosabban
értelmezem, így az oldását is kiterjedtebb feladatnak tartom.
A KÖNYVEK ÉRTÉKE - AZ OLVASÁS ÖRÖME
A lelki egészség
megőrzésében, erősítésében különösképpen vallom a hit
és a vallás, valamint a művészetek embernevelő hatását. Az
utóbbiak közül igen nagyra értékelem az irodalom szerepét,
mégpedig a könyvek révén, tehát az olvasás
útján történő érvényesülését. Az életutamat ismerők
tudják, hogy a sok évtizedes újságírói, könyvtárosi,
népművelői munkálkodásomban hévvel és tudatossággal
szolgáltam a könyvek népszerűsítését, az olvasás ügyét.
Mindenkor hirdettem, egy időben pedig az iskolai könyvtárak
szakfelügyelőjeként próbáltam eredményessé is tenni azt a
felismerést, hogy csak a gyermekkorban lehet és kell is
megszerettetni az emberekkel a könyvet, megismertetni az
olvasás hasznát, megízleltetni örömét. A szülők és a
nevelők közös feladatának eredményessége a családok és az
iskolák együttműködésének függvénye. Annak a gyereknek,
akit olvasóvá neveltek, akármilyen hatások érik
felnőttkorában, az olvasási igénye legfeljebb csökken, de
sohasem szűnik meg.
-----Az életet a tudás szépíti meg, a tanulásnak,
az ismeretek megszerzésének pedig ma is a könyv a
legáltalánosabb és leghasznosabb eszköze, hiszen bárhol
és bármikor kézbevehető. A kultúrember lakásában a könyv
nem díszítő elem, hanem a hasznos időtöltés eszköze. A
gyermekek eszmélésében nyomot hagy a könyvek látványa,
különösen a szép kivitelű mesekönyvek lapozgatása, és
esténként az általuk történő álomba ringatás.
-----A tudomány fejlődése, az elektronika
térnyerése csak módosította, de nem értéktelenítette el a
könyveket, nem tette szükségtelenné az olvasást, így
változatlan meggyőződéssel vallhatom a lelki életünkben
betöltött nélkülözhetetlen szerepüket, annak ellenére,
hogy a tanulmány szerint csak "a megkérdezettek közel
fele tölti szabadidejét olvasással". Adott a feladat: a
másik felet is olvasóvá kell nevelni, többek közt
azért, hogy elfogadhatóbb legyen egy-egy település
mentálhigiénés képe. Szombathelyé is!