DR. MÁRKUS BÉLA NEM HELYES A PESSZIMIZMUS |
A munkában tárgyalt
kérdésekkel kapcsolatban, sajnos, az objektív adatokat a hazai
és nemzetközi irodalomból nem ismerem, így az
összehasonlítás nagyon nehéz, és félő, hogy megjegyzéseim
nagy része szubjektív lesz.
-----Az iskolázottsággal kapcsolatban örvendetes
tény, hogy egy generációnyi idő alatt a képzettségi szint
emelkedett, de az egyetemi végzettségre vonatkozóan nincsenek
pontos adatok.
-----A társadalmi fogadókészségen belül a gyenge
vonzerő szerintem mindenképpen az egyetem hiányának és a nem
megfelelő ipari infrastruktúrának tulajdonítható. Tudomásom
szerint az egyetemi szint elérésére nem csak a Tanárképző
Főiskolán történtek kísérletek, de sajnos ezek nem vezettek
eredményre. Az ipari infrastruktúra kiépítésében az utóbbi
időkben történt előrelépés, de még a rendszerváltás
előtt hosszú évekig nem.
-----Az együttélési szokásokat tekintve számomra
nagyon magasnak tűnik az egyedülállók aránya, amely, úgy
gondolom, nem csak helyi jellemző, hanem a társadalmi
átalakulásoknak egy velejárója. Az egy-két gyermekes
családmodell érvényesülését, amely jellemző Szombathelyre,
nagyon nehéz lesz megváltoztatni, mert, úgy gondolom, a
családok anyagi helyzete csak lassan és nem a kívánt
mértékben javul.
-----A lakáskörülmények - magas, tömb-jellegű
lakások - az életszínvonal emelkedésével remélhetőleg
változni fognak.
-----A munkaerő-piaci jellemzőkkel kapcsolatban már
utaltam arra, hogy az ipari foglalkoztatottságnak nincsenek
messzire visszanyúló hagyományai. Az alacsony átlagkeresetek
elszomorítóak, és természetesnek gondolom, hogy a felnőtt
lakosság hangulatának meghatározásában szerepet játszik,
hogy a felnőtt lakosság 50%-a a létminimumon vagy az alatt
él.
-----Az önkárosító magatartásformák között a
dohányzás részaránya rendkívül magas. Az
alkoholfogyasztásra vonatkozó adatok a munkahelyemen is
tapasztaltak alapján alábecsültek. Elszomorító a
drogfogyasztók és a nyugtatót szedők arányának relatíve
magas százaléka, amely utóbbi a rendkívül sok depresszióval
kezelt problémás egyén kérdését is magyarázhatja.
-----A szabadidő nem megfelelő felhasználása -
izoláció, passzivitás - véleményem szerint nem csak helyi
probléma, de úgy gondolom, a rendszerváltás után még
hosszú éveknek kell eltelniük, hogy a kulturált szabadidős
tevékenység keretei kialakuljanak és lehetőségei
megteremtődjenek.
-----A pihenéssel kapcsolatban ismét felvetődik a sok
problémát okozó depresszió kérdése.
-----Az egészségi állapot pszichoszomatika
kérdésével kapcsolatban én úgy gondolom, hogy a magyar
embereknek alapvető beállítottsága - nem helyesen - a
pesszimizmus, és ezzel sok probléma (idegesség, fejfájás,
szorongás, öngyilkossági kísérlet) megmagyarázható.
-----Az egyének erős izolációja szerintem nem csak
helyi probléma, és az életszínvonal emelkedésével talán ez
is változni fog.
-----A rendszerváltozást követő, alapjaiban
pozitív, de nagyon sok buktatóval járó változásoktól nem
függetleníthetők a szombathelyiek mentális problémái (sem).