DR. MÁRKUS BÉLA
sebész, ov. főorvos

NEM HELYES A PESSZIMIZMUS

A munkában tárgyalt kérdésekkel kapcsolatban, sajnos, az objektív adatokat a hazai és nemzetközi irodalomból nem ismerem, így az összehasonlítás nagyon nehéz, és félő, hogy megjegyzéseim nagy része szubjektív lesz.
-----Az iskolázottsággal kapcsolatban örvendetes tény, hogy egy generációnyi idő alatt a képzettségi szint emelkedett, de az egyetemi végzettségre vonatkozóan nincsenek pontos adatok.
-----A társadalmi fogadókészségen belül a gyenge vonzerő szerintem mindenképpen az egyetem hiányának és a nem megfelelő ipari infrastruktúrának tulajdonítható. Tudomásom szerint az egyetemi szint elérésére nem csak a Tanárképző Főiskolán történtek kísérletek, de sajnos ezek nem vezettek eredményre. Az ipari infrastruktúra kiépítésében az utóbbi időkben történt előrelépés, de még a rendszerváltás előtt hosszú évekig nem.
-----Az együttélési szokásokat tekintve számomra nagyon magasnak tűnik az egyedülállók aránya, amely, úgy gondolom, nem csak helyi jellemző, hanem a társadalmi átalakulásoknak egy velejárója. Az egy-két gyermekes családmodell érvényesülését, amely jellemző Szombathelyre, nagyon nehéz lesz megváltoztatni, mert, úgy gondolom, a családok anyagi helyzete csak lassan és nem a kívánt mértékben javul.
-----A lakáskörülmények - magas, tömb-jellegű lakások - az életszínvonal emelkedésével remélhetőleg változni fognak.
-----A munkaerő-piaci jellemzőkkel kapcsolatban már utaltam arra, hogy az ipari foglalkoztatottságnak nincsenek messzire visszanyúló hagyományai. Az alacsony átlagkeresetek elszomorítóak, és természetesnek gondolom, hogy a felnőtt lakosság hangulatának meghatározásában szerepet játszik, hogy a felnőtt lakosság 50%-a a létminimumon vagy az alatt él.
-----Az önkárosító magatartásformák között a dohányzás részaránya rendkívül magas. Az alkoholfogyasztásra vonatkozó adatok a munkahelyemen is tapasztaltak alapján alábecsültek. Elszomorító a drogfogyasztók és a nyugtatót szedők arányának relatíve magas százaléka, amely utóbbi a rendkívül sok depresszióval kezelt problémás egyén kérdését is magyarázhatja.
-----A szabadidő nem megfelelő felhasználása - izoláció, passzivitás - véleményem szerint nem csak helyi probléma, de úgy gondolom, a rendszerváltás után még hosszú éveknek kell eltelniük, hogy a kulturált szabadidős tevékenység keretei kialakuljanak és lehetőségei megteremtődjenek.
-----A pihenéssel kapcsolatban ismét felvetődik a sok problémát okozó depresszió kérdése.
-----Az egészségi állapot pszichoszomatika kérdésével kapcsolatban én úgy gondolom, hogy a magyar embereknek alapvető beállítottsága - nem helyesen - a pesszimizmus, és ezzel sok probléma (idegesség, fejfájás, szorongás, öngyilkossági kísérlet) megmagyarázható.
-----Az egyének erős izolációja szerintem nem csak helyi probléma, és az életszínvonal emelkedésével talán ez is változni fog.
-----A rendszerváltozást követő, alapjaiban pozitív, de nagyon sok buktatóval járó változásoktól nem függetleníthetők a szombathelyiek mentális problémái (sem).