NAGY GÁSPÁR RÖVID
ÉS CSÖPPET SEM SZAKSZERŰ ÉSZREVÉTELEK |
Őszintén bevallom: nem
vagyok a kérdőíves felmérések híve. Még ha a módszer
valóban kínál is látszólagos előnyöket (egzaktság,
gyorsaság stb.) más megközelítésekkel szemben, amelyek egy
adott település felnőtt lakosságának életminőségét
vizsgálják.
-----A szerzők, akik az általuk szerkesztett
kérdőívek (és a még inkább általuk föltett kérdések)
jóhiszemű és egyszersmind kényszerű "foglyai" is
lettek, dolgozatukban a kutatás célját, módszerét és a
minta jellemzőit bizonyára korrekten írják le. A dolgozat
végét pedig igen szűkszavú, általános következtetésekkel
zárják. Nyilván ez is a módszerből adódik.
-----Tán ebből a két rövid bekezdésnyi mondatból
is kitetszik: nem hozott lázba a dolgozat, sem tényei, sem
pedig a tálalás mikéntje. Holott nem lehet eléggé dicsérni
azt a szándékot, amely e kutatást életre hívta. Hiszen
roppant fontos dolgokról szeretne többet (sokat vagy mindent!)
tudni Szombathely város önkormányzati vezetése. Jelesül:
felnőtt polgárai életminőségéről, ha tetszik a
"boldogság-indexről" meg a
"boldogulásfaktorok" alakulásáról.
-----(A kutatási irányvonalak közül végül is a
mássághoz való viszony megkérdezését
"ejtették". Jó lett volna azért erre rövid
magyarázatot adni e dolgozatban. Továbbá: nagyon is a
mentális állapot milyenségéhez tartozik az adott korszak
országos vagy helyi politikájának, ideológiájának
elfogadása vagy elutasítása. Vagy árnyaltabb értékelése.
Véleményem szerint egy ilyen kérdést nyugodtan föl lehetett
volna tenni, semmivel sem "rázósabb", mint a
felekezeti hovatartozás vagy a hitgyakorlás kérdése...)
-----Vas megyei vagyok, aki Szombathelyen egyhuzamban
mindössze csak négy kerek évet élt. De ez már bizony három
évtizednél is régebben volt! Később csak alkalmi ittléteim
alatt szerezhettem közvetlen benyomásokat, találkozhattam
emberekkel, s másfelől pedig újságokból, folyóiratokból
tájékozódhattam a vasi és szombathelyi
"közérzületről".
-----Sem a vasi, sem a szombathelyi emberre nincsenek
általános érvényű, tehát fennen hangoztatható, jó és
találó meghatározásaim. Pedig bizonyára léteznek ilyenek.
Történelméből a jellemzőbb faktumok soroltatnak itt,
meglehetős önkényességgel, amelyek óhatatlanul mégis meg
kell hogy legyenek az itt élők génjeiben is, tehát távirati
stílusban, kopogósan:
-----Gyepű-vidék, őr-vidék; perem-helyzet;
nemzetiségek békés terrénuma; királyi-császári függés
és oltalom előnyei (és részben hátrányai is); a
függetlenségi eszme jelenléte, bizonyos területein kisnemesi
dominancia; magányos nagy költők, művészek és jeles
műpártolók, nyomdászok; az elmúlt, viharos huszadik
században szerencsétlen sorsú országos politikusok; mártír
papok és főpapok; vallási türelem és néha türelmetlenség
katolikusok, evangélikusok és izraelita vallásúak között; a
határ közelsége miatt az ötvenes évektől kezdve fokozatos
ellenőrzés, gyanakvás; 1956 "kis októberi"
forradalmában csak mérsékeltebb részvétel...; az elkésett
kolhozosítás az átlagosnál mégis drasztikusabb kivitelben az
ötvenes évek végén; erősen túlteljesítő pártkáderek:
tán egyensúlyozandó a Nyugat közelségét és mételyét!;
ezért aztán óvatos, csak a túlélésre berendezkedő, nem
igazán villogó megye és megyeszékhely: sem egyetemmel, sem
színházzal nem rendelkezik, de sok kulturális kezdeményezést
felkarol és önzetlenül támogat (a szocialista világban is
voltak a városért, a megyéért jól és önzetlenül lobbizó
vezetői); amúgy becsületes, lokálpatrióta, településeit
példásan rendben tartó, az osztrák s más turisták pénzét
jól forgató, abból okosan hasznot húzó, felvilágosult,
egyik legpolgárosultabb megye; és alkalmazkodó is, inkább a
liberális, szabadelvű eszméket részesíti előnyben, ezt
mutatta az eddigi három szabad választás eredménye,
különösen a megyeszékhely, Szombathely esetében.
-----A felmérés válaszadóinak száma a 18-60 év
közötti korosztályból mintegy 1000 fő, tehát a fenti
korcsoportból minden ötvenedik szombathelyi válaszolt. Vajon a
köztük levő 49 ezer fő válaszait tudakolhatnám-e, mert én
arra is roppant kíváncsi lennék, ha most ezzel a
hajmeresztően tudománytalan és kivitelezhetetlen kéréssel
hozakodom elő... Miért? Mert amikor például Illyés Gyula a Puszták
népe című máig utolérhetetlen és eszményi
szociográfiájában (de sorolhatnám Móricz Zsigmond, Veres
Péter, Szabó Zoltán, Féja Géza vagy később Galgóczi
Erzsébet, Csoóri Sándor, Sütő András, Duba Gyula és Beke
György és mások műveit is) leltárba veszi a pusztát és az
ott élő nép helyzetét, az az érzésünk, hogy minden egyes
emberrel beszélt, kikérdezte: tehát a teljességről ad nem
akármilyen jelentést. S a jó és rossz, az elszomorító vagy
lázító tények olyan megvilágításba kerülnek, hogy
azokról egy pillanatig se feltételezzük: másképp volnának,
vagy pláne másképp is lehetnének. A magyar szociográfiai,
valóságfeltáró irodalom vagy az erre épülő nem fikciós
szépirodalom ezért tudott a legleszorítottabb helyzetekben is
érvényes, cselekvésre sarkalló emberi, és ha tetszik:
nemzeti programot kínálni. Az más kérdés, hogy a szó és a
tett közötti távolság útján miképp sorakoztak-szaporodtak
a hatalom lassító kis vakondtúrásai, ma így mondanánk:
fekvő(gondolat)rendőrei.
-----Konkrét megjegyzések, hitetlenkedések.
-----Különös, de a zártságot, a kapcsolat-hiányt,
a közügyekben való nagy fokú közömbösséget; a
civilszféra hiányát nehezen értem. Harminc évvel ezelőtti
tapasztalataim egy nyitottabb, mozgékonyabb (szórakozásban,
sportban, akár csak a drukkolás szintjén is!, öntevékeny
klubokban, társaságokban) város képét mutatják.
-----A nyugati régióról kialakított jóléti képnek
erősen ellentmond az a tény, hogy a vizsgált populációban az
egy főre jutó keresetek csaknem 80%-a a létminimum alatt,
illetve kicsit fölötte van. Ráadásul nem kicsi a magasan
kvalifikált (szellemi dolgozók) aránya! Ennek ellenére a
megkérdezettek 45%-a tanul. Talán majd az EU-s csatlakozás
egycsapásra honorálja ezt az igyekezetet. Érdekes lenne ezt
összevetni mondjuk Nyíregyháza vagy Békéscsaba hasonló
adataival.
-----A vallásgyakorlók aránya e felmérés szerint
csaknem alacsonyabb az országos átlagnál. Én ezt kétkedve
fogadom! Igaz, az 1990-es évek elejéhez képest van némi
apátia országosan is; sokan akkor találtak vissza a
vallásukhoz, akkor merték nyíltan vállalni a templomba
járást s más egyházi szertartásokon való részvételt,
egyházi iskolákba írathatták gyerekeiket stb. Most pedig a
szabadság is béklyóz... mondja valaki. Hogy van lehetőség
és nem bántanak érte, az a tény el is kényelmesít. (Pl.
otthon hallgathatok rádióban vagy nézhetek - az amúgy is
kikapcsolatlanul vibráló - tévében misét, istentiszteletet
vagy más vallási műsorokat, felekezetek szerint.) Ez egyfelől
kényszerűségből is segít a papi hivatások nagy hiányán,
másfelől viszont a vallást teljesen a legbensőbb
magánszférába szorítja. Így az egyházak közvetítését
kiiktatja. Ezt főleg a történelmi egyházaknál lehet
megfigyelni. Ellenben a szekták, gyülekezetek kétes
műsorainak, s aktív szereplőinek, résztvevőinek száma
növekszik. E felmérésből ez nem derül ki. De mondom: régi
szombathelyi tapasztalataim és néhány mai hívő és hitét
aktívan gyakorló ismerősöm véleménye nem támasztja alá a
föntebb említett alacsony számot.
-----Nehezen tudom most még a következő mondatot
értelmezni, miszerint: "Szombathely lakossága konzervatív
polgári életet él, értékrendjének középpontjában a
család áll." Ha 2002. április 7-e után újságcikkben
olvasnám ezt az egyértelmű kijelentő mondatot, akkor a
szerzőknek szívből gratulálnék.
-----2002. március 27.