Őszintén bevallom: nem vagyok a kérdőíves felmérések híve. Még ha a módszer valóban kínál is látszólagos előnyöket (egzaktság, gyorsaság stb.) más megközelítésekkel szemben, amelyek egy adott település felnőtt lakosságának életminőségét vizsgálják.
-----A szerzők, akik az általuk szerkesztett kérdőívek (és a még inkább általuk föltett kérdések) jóhiszemű és egyszersmind kényszerű "foglyai" is lettek, dolgozatukban a kutatás célját, módszerét és a minta jellemzőit bizonyára korrekten írják le. A dolgozat végét pedig igen szűkszavú, általános következtetésekkel zárják. Nyilván ez is a módszerből adódik.
-----Tán ebből a két rövid bekezdésnyi mondatból is kitetszik: nem hozott lázba a dolgozat, sem tényei, sem pedig a tálalás mikéntje. Holott nem lehet eléggé dicsérni azt a szándékot, amely e kutatást életre hívta. Hiszen roppant fontos dolgokról szeretne többet (sokat vagy mindent!) tudni Szombathely város önkormányzati vezetése. Jelesül: felnőtt polgárai életminőségéről, ha tetszik a "boldogság-indexről" meg a "boldogulásfaktorok" alakulásáról.
-----(A kutatási irányvonalak közül végül is a mássághoz való viszony megkérdezését "ejtették". Jó lett volna azért erre rövid magyarázatot adni e dolgozatban. Továbbá: nagyon is a mentális állapot milyenségéhez tartozik az adott korszak országos vagy helyi politikájának, ideológiájának elfogadása vagy elutasítása. Vagy árnyaltabb értékelése. Véleményem szerint egy ilyen kérdést nyugodtan föl lehetett volna tenni, semmivel sem "rázósabb", mint a felekezeti hovatartozás vagy a hitgyakorlás kérdése...)
-----Vas megyei vagyok, aki Szombathelyen egyhuzamban mindössze csak négy kerek évet élt. De ez már bizony három évtizednél is régebben volt! Később csak alkalmi ittléteim alatt szerezhettem közvetlen benyomásokat, találkozhattam emberekkel, s másfelől pedig újságokból, folyóiratokból tájékozódhattam a vasi és szombathelyi "közérzületről".
-----Sem a vasi, sem a szombathelyi emberre nincsenek általános érvényű, tehát fennen hangoztatható, jó és találó meghatározásaim. Pedig bizonyára léteznek ilyenek. Történelméből a jellemzőbb faktumok soroltatnak itt, meglehetős önkényességgel, amelyek óhatatlanul mégis meg kell hogy legyenek az itt élők génjeiben is, tehát távirati stílusban, kopogósan:
-----Gyepű-vidék, őr-vidék; perem-helyzet; nemzetiségek békés terrénuma; királyi-császári függés és oltalom előnyei (és részben hátrányai is); a függetlenségi eszme jelenléte, bizonyos területein kisnemesi dominancia; magányos nagy költők, művészek és jeles műpártolók, nyomdászok; az elmúlt, viharos huszadik században szerencsétlen sorsú országos politikusok; mártír papok és főpapok; vallási türelem és néha türelmetlenség katolikusok, evangélikusok és izraelita vallásúak között; a határ közelsége miatt az ötvenes évektől kezdve fokozatos ellenőrzés, gyanakvás; 1956 "kis októberi" forradalmában csak mérsékeltebb részvétel...; az elkésett kolhozosítás az átlagosnál mégis drasztikusabb kivitelben az ötvenes évek végén; erősen túlteljesítő pártkáderek: tán egyensúlyozandó a Nyugat közelségét és mételyét!; ezért aztán óvatos, csak a túlélésre berendezkedő, nem igazán villogó megye és megyeszékhely: sem egyetemmel, sem színházzal nem rendelkezik, de sok kulturális kezdeményezést felkarol és önzetlenül támogat (a szocialista világban is voltak a városért, a megyéért jól és önzetlenül lobbizó vezetői); amúgy becsületes, lokálpatrióta, településeit példásan rendben tartó, az osztrák s más turisták pénzét jól forgató, abból okosan hasznot húzó, felvilágosult, egyik legpolgárosultabb megye; és alkalmazkodó is, inkább a liberális, szabadelvű eszméket részesíti előnyben, ezt mutatta az eddigi három szabad választás eredménye, különösen a megyeszékhely, Szombathely esetében.
-----A felmérés válaszadóinak száma a 18-60 év közötti korosztályból mintegy 1000 fő, tehát a fenti korcsoportból minden ötvenedik szombathelyi válaszolt. Vajon a köztük levő 49 ezer fő válaszait tudakolhatnám-e, mert én arra is roppant kíváncsi lennék, ha most ezzel a hajmeresztően tudománytalan és kivitelezhetetlen kéréssel hozakodom elő... Miért? Mert amikor például Illyés Gyula a Puszták népe című máig utolérhetetlen és eszményi szociográfiájában (de sorolhatnám Móricz Zsigmond, Veres Péter, Szabó Zoltán, Féja Géza vagy később Galgóczi Erzsébet, Csoóri Sándor, Sütő András, Duba Gyula és Beke György és mások műveit is) leltárba veszi a pusztát és az ott élő nép helyzetét, az az érzésünk, hogy minden egyes emberrel beszélt, kikérdezte: tehát a teljességről ad nem akármilyen jelentést. S a jó és rossz, az elszomorító vagy lázító tények olyan megvilágításba kerülnek, hogy azokról egy pillanatig se feltételezzük: másképp volnának, vagy pláne másképp is lehetnének. A magyar szociográfiai, valóságfeltáró irodalom vagy az erre épülő nem fikciós szépirodalom ezért tudott a legleszorítottabb helyzetekben is érvényes, cselekvésre sarkalló emberi, és ha tetszik: nemzeti programot kínálni. Az más kérdés, hogy a szó és a tett közötti távolság útján miképp sorakoztak-szaporodtak a hatalom lassító kis vakondtúrásai, ma így mondanánk: fekvő(gondolat)rendőrei.
-----Konkrét megjegyzések, hitetlenkedések.
-----Különös, de a zártságot, a kapcsolat-hiányt, a közügyekben való nagy fokú közömbösséget; a civilszféra hiányát nehezen értem. Harminc évvel ezelőtti tapasztalataim egy nyitottabb, mozgékonyabb (szórakozásban, sportban, akár csak a drukkolás szintjén is!, öntevékeny klubokban, társaságokban) város képét mutatják.
-----A nyugati régióról kialakított jóléti képnek erősen ellentmond az a tény, hogy a vizsgált populációban az egy főre jutó keresetek csaknem 80%-a a létminimum alatt, illetve kicsit fölötte van. Ráadásul nem kicsi a magasan kvalifikált (szellemi dolgozók) aránya! Ennek ellenére a megkérdezettek 45%-a tanul. Talán majd az EU-s csatlakozás egycsapásra honorálja ezt az igyekezetet. Érdekes lenne ezt összevetni mondjuk Nyíregyháza vagy Békéscsaba hasonló adataival.
-----A vallásgyakorlók aránya e felmérés szerint csaknem alacsonyabb az országos átlagnál. Én ezt kétkedve fogadom! Igaz, az 1990-es évek elejéhez képest van némi apátia országosan is; sokan akkor találtak vissza a vallásukhoz, akkor merték nyíltan vállalni a templomba járást s más egyházi szertartásokon való részvételt, egyházi iskolákba írathatták gyerekeiket stb. Most pedig a szabadság is béklyóz... mondja valaki. Hogy van lehetőség és nem bántanak érte, az a tény el is kényelmesít. (Pl. otthon hallgathatok rádióban vagy nézhetek - az amúgy is kikapcsolatlanul vibráló - tévében misét, istentiszteletet vagy más vallási műsorokat, felekezetek szerint.) Ez egyfelől kényszerűségből is segít a papi hivatások nagy hiányán, másfelől viszont a vallást teljesen a legbensőbb magánszférába szorítja. Így az egyházak közvetítését kiiktatja. Ezt főleg a történelmi egyházaknál lehet megfigyelni. Ellenben a szekták, gyülekezetek kétes műsorainak, s aktív szereplőinek, résztvevőinek száma növekszik. E felmérésből ez nem derül ki. De mondom: régi szombathelyi tapasztalataim és néhány mai hívő és hitét aktívan gyakorló ismerősöm véleménye nem támasztja alá a föntebb említett alacsony számot.
-----Nehezen tudom most még a következő mondatot értelmezni, miszerint: "Szombathely lakossága konzervatív polgári életet él, értékrendjének középpontjában a család áll." Ha 2002. április 7-e után újságcikkben olvasnám ezt az egyértelmű kijelentő mondatot, akkor a szerzőknek szívből gratulálnék.

-----2002. március 27.