Nagy lelkesedéssel tanulmányoztam e lap hasábjain a városunk felnőtt lakosságának mentálhigiénés állapotát feltérképező és értékelő kutatásról készült dolgozatot. Elismerésre méltó önkormányzatunk ezen kezdeményezése, amellyel olyan tudományos igényű munka született, amely jó alapja lehet lakosságunk lelki egészségfejlesztésének.
-----Nevelőként az emberi lélekkel foglalkozom, és humán segítőként sokszor látom az élet árnyékos oldalát. Ezért közelről érint és érdekel a kutatás nyomán feltárult kép.
-----Idézetek a tanulmányból: "...a megkérdezettek 38,4%-a valamilyen formában egyedülállóként él." "...tömb jellegű lakáskörülmények között 58%-a él" "Rendkívül kritikus az a tény, hogy a felnőtt lakosság 76,1%-ának nincs közösségi hovatartozása, közösségélménye, közösségtudata."
-----Az adatok az urbanizált tömeg izolációját bizonyítják. Korunk emberét a túlzott individualizációra való törekvés jellemzi. Kiveszőben vannak a "kollektívák", a közösségek, a nagycsaládok, ahol az egyén megélhette a társas lét lényegét, keretet kapott (elvárások, normák) mindennapi életéhez. A mai ember az önmegvalósítás, az önérvényesítés felé tör, és lassan elveszti kötődéseit, ragaszkodását, megmaradási vágyát valamilyen kapcsolati keretben. Ritka az érdek nélküli baráti társaság, amelyben az embert saját magáért fogadják el, és beszélgetnek vele hosszabb-rövidebb időt. Azt tapasztalom, hogy a családokban is egyre kevesebbet beszélnek egymással a családtagok. Nemcsak a növekvő számú egyedül élő lett magányos, hanem a családban élő gyerek, vagy a valamelyik perifériára került szülő is.
-----Találó szimbólumai a mai embernek azok a mai építőművészetre oly jellemző épületek, amelyeket üvegek borítanak, vagy teljesen lezárt beton létesítmények. Ezek lehetetlenné teszik az épületbe való betekintést, a kapcsolatteremtést a bent lévővel. Jellemző az életidegen anyagok használata: üveg, fém, beton a természetes fa, tégla helyett. (A ház az emberi személyiséget jelképezi egyes ősi szimbólumrendszerekben.)
-----A magány és elidegenedés körülményei között egyre ritkábban fellelhető "árucikk" a szeretet. Pedig Erich Fromm szerint a kozmikus egységbe (harmónia magammal, minden emberrel, a világmindenséggel, Istennel) csak a szeretet által juthatunk be (sajnos sokszor csak pillanatokra). Az ember elkülönülésének iszonyatos frusztrációját csak a szeretetben, a másikkal való lelki és szellemi egyesülésében enyhítheti.
-----Véleményem szerint a léleknek olyan éltető erő az igaz szeretet, mint a testnek a táplálék. Aki nem kapja meg, éhezik és megbetegszik. Találó az utcákon látható nagyplakát, amelyen a "szeretetéhség" felirat, valamint egy olyan süteményszív van, melybe beleharaptak. Azt tapasztalom, hogy a szeretettelenség, a gyűlölet következménye, hogy egyre többen fordulnak drogokhoz, lesznek lelki betegek, születnek az emberi devianciák, az abúzusok, az aberrációk. A szeretet és elfogadás a gyógyír az agresszióra és az intoleranciára.
-----További idézetek: "A megkérdezettek jelentős többsége tévénézéssel tölti idejét, az 55 év felettiek 82%-a gyakran néz televíziót, de a 18-24 éves korosztályban is meghaladja a gyakori tévénézők aránya a 65%-ot." "A fiatal korosztályban magas (28%) az elektronikus játékkal foglalkozók számaránya..." "Az értékhierarchiában az egészség jelenik meg elsőként a válaszadók körében. Ezt követi a család és a szeretet, majd a gyermek." "Előkelő helyet foglal el az értékrendszerben a pénz..." "Külön figyelmet érdemel, hogy a rangsorolásban nagyon alacsony értéket kap az alkotás, a művészet és a közélet."
-----Közhely, hogy a mai világ értékválságot él át. Sajnos úgy tapasztalom, hogy az emberek egyre növekvő része nem képes kellően tájékozódni. A gyorsuló társadalmi folyamatok, a technika és technológia alig követhető változásai erősen frusztrált, kétségbeesett, tanácstalan embert eredményeznek. Társadalmunk teljesítményelvű, értéknorma-követést kíván meg, olyan versenyt, amelyben egyre kevesebben tudnak állva maradni, és ez növeli a társadalom anómiás tüneteit.
-----Egy 1998-ban publikált kutatás szerint (Csoboth-Kopp-Szedmák: Fiatalok lelki veszélyeztetettsége) a fiatalok magatartászavarainak fő kiváltója az unalom. Az unalommal szorosan összefügg az életcélok hiánya, az egyén nem kellően kiforrott értékrendszere.
-----A világot ki nem ismerő, összezavarodott embert a szellemi, erkölcsi és más alapvető emberi értékek devalválódása egzisztenciális vákuumba szorítja. A médiából áramló, egyre pusztítóbb "szellemi szemét", a fogyasztókat és a választópolgárokat manipuláló, sokszor a demagógiáig elmenő, indulatokat keltő cikkek, műsorok nagy szellemi és lelki károkat okoznak a passzív befogadónak (aki válogatás és szűrés nélkül fogadja be az információkat). A félelmet, szorongást keltő negativizmus - amely már nemcsak országunk közéletére, de az egyes ember mindennapjaira is jellemző - a lelkileg sebezhetőbbeket még mélyebbre, a nihilizmusba taszítja.
-----A fogyasztás agresszív reklámozása elősegíti az immár társadalmi szintű hedonizmus pozitív értékként való elfogadását.
-----E szellemi ínségben, a matéria vonzásában egyre több ember betegszik meg az igazi cél és értelem nélküli hajszában (noogén neurózis - FRANKL, 1968). Pedig a szellemi táplálék fenntartja a lelki-szellemi harmóniát és egészséget. (Buda B.)
-----Érdemes megvizsgálni röviden a tanítás helyzetét, amely hivatott lenne az egész személyiséget (észlelést, emlékezetet, gondolkodást, érzelmeket, akaratot, idegrendszert, fizikai erőnlétet stb.) olyan helyzetbe hozni, hogy alkalmas legyen az aktív alkalmazkodásra, képes legyen a változó körülményekhez való igazodásra, a saját képességeinek kiteljesítésére, a fejlődésre. A mai iskolák nagy része erre a komplex feladatra már nem vállalkozik. Az oktatás elsődlegességét hirdeti, amely döntően az értelem működtetésén keresztül, az ismeretnyújtásra koncentrál. Elmarad a tudatos, célorientált, az általános emberi értékek interiorizációját célzó tevékenység: a nevelés. Az iskolának azt a nevelési eszményt kellene képviselnie, amely tartalmazza az ember lényegéről, fejlődéséről, fejlesztéséről, helyéről szóló tanítások átadásának igényét is.
-----Tudom, hogy a mai nagy ismeretanyag és a különböző értékrendszerek vetélkedése mellett ez a feladat nem könnyű, de törekedni kell rá. Ha nem valósítható meg, az iskoláknak akkor is letisztult nevelési célokkal és eszményekkel kellene rendelkezniük ahhoz, hogy megfelelően érett személyiségű gyermekek kerüljenek ki falaik közül. Nevelni csak integráló emberkép megvalósítása irányában lehet - miként Rókusfalvy Pál mondja. A mai gyerek az alapiskolákban a tanárjával együtt belefullad a részletekbe, és teljesen összezavarodik. Kapjon alapokat, és tanítsák meg tanulni, hogy a fejlődésével fokozatosan egyre mélyebbre ássa magát a tanításokban.
-----Azt tapasztalom, hogy a mai iskola mindent megtesz azért, hogy a gyerekek ne szeressenek iskolába járni; nem veszi eléggé figyelembe a gyermekkori sajátosságokat (a játék igénye, a figyelem terhelhetősége, fokozott igény a mozgásra stb.), nem tolerálja kellőképpen az átlagostól való eltérést (értelemben, viselkedésben, adottságokban), a gyereket egyre inkább tanulógépnek nézi. Motiváció hiányában - bármilyen módszerrel is oktatunk - csak kevés marad meg a tanulókban. Nincs idő a gyerekekre, erőteljes a hajsza a tananyag "leadásáért". Így nem kell csodálkoznunk azon, hogy egyre több tanulási zavarral, majd viselkedési és magatartászavarral küzdő gyermekkel találkozunk. A gyermekek mentálhigiénéje is nagyon fontos lenne, de erről az iskolákban kevés szó esik.
-----További idézetek: "Az általános emberi értékeket (tolerancia, elfogadás, érzelemgazdagság, intellektuális képesség) kiegyenlítetten nagy mértékben tekintik jellemzőnek önmagukra a megkérdezettek." "A sikerességre vonatkozó önképek rendkívül sok ellentmondást tartalmaznak a kutatás többi adatához viszonyítva." "Kimondható, hogy a megkérdezettek legtöbben passzív módon várják a segítséget a környezet felől."
-----A társadalomban a fenti emberi értékek ellenkezőjének terjedését élem meg: intolerancia, érzelmi sivárság, az intellektuális tényezők erős hangsúlyozása mellett, szakmákra, hobbikra beszűkült érdeklődés. A pozitív értékek megtalálása komoly önismereti munkával, tudatos tanulással lehetséges. A mai kor erőszakos, egoista, törtető "embereszménye" (főleg a reklámok vágybeteljesítő embere) a belső, lelki vizsgálatot és munkát teljes mértékben elutasítja. Sikertelenségét (boldogtalanságát) - amely főként saját magából fakad - külső erőknek tulajdonítja. Pedig a "gnóthi szeauton" (Ismerd meg önmagad!) delphi bölcsessége nem az önmagáért történő önvizsgálatot, hanem azt a tudatosítási folyamatot ajánlja az embernek, amellyel sorsát saját kezébe veheti, és kemény munkával irányíthatja.
-----A lelki és szellemi tényezők negligálásának jó példája a "modern" orvoslás, amely organikus történésekre (belső testi folyamatok) és külső hatásokra sarkítja a betegségek okait, és eszébe sem jut a belső, lelki történésekkel, szellemi minőségekkel foglalkozni. A gyógyszeres kezelés nem vonja be a beteget a gyógyulási folyamatba, így tüneti kezelés történik, a betegség később, újult erővel, máshol ismét jelentkezik.
-----Az általam kiragadott kérdéseket lényegieknek vélem (globális, általános problémák ezek), de ha a lelki egészség megszerzésének és fenntartásának tényezőit vizsgáljuk, összetettebb kontextusba kell belehelyezkednünk. Azt mondhatjuk, hogy lelki egészségünk: testi-lelki harmónia önmagunkkal, a természettel, az emberekkel és az Istennel.
-----A problémákra megoldást kereső kisközösségi, nagyközösségi és társadalmi szintű válaszok között nagy értéket képviselnek például azok a civil kezdeményezések, amelyek közös érdeklődési kör, hobbi megélésére, közös célok megvalósítására szerveződnek. Ezekben olyan elhivatott, értékteremtő munka folyik, amely nem csak a résztvevő tagok, hanem az egész társadalom számára is komoly haszonnal jár (itt elsőképpen nem gazdasági haszonról van szó). Egyre több ember választ olyan utat, amely meghozza számára a belső lelki békét, és környezetére is jó hatással van. Az öntudatos ember már belső késztetésből segít és teszi a hasznosat. Segítenek azok a társadalmi és egyházi kezdeményezések, amelyek kiállnak az alapvető értékek (család, erkölcs, vallás) mellett és kezdeményezéseikkel erősítik azokat.
-----Megítélésem szerint megyénk és városunk is jó úton halad, és reményeim szerint ellen tud állni a negatív globalizációs hatásoknak (konzumkultúra). Városunknak - a tanulmány bizonyítja - van igénye a mentálhigiénés helyzet megismerésére és a problémákkal való foglalkozásra. Jó, hogy térségünk egyre nagyobb fontosságot tulajdonít a folyamatos tanulás kultúrájának, a tudásnak, mely kiemelhet a szellemi kiszolgáltatottságból. (Idézet a tanulmányból: "...egy generációnyi idő alatt a képzettségi szint egy minőségi, illetve végzettségi fokkal magasabb szintre helyeződött".) A mentálhigiénés veszélyeztetettség szempontjából is szerencsés, hogy megyénkben mérvadó a történelmi egyházak szerepe, amelyek tiszta és bizonyított értékrendszert közvetítve biztonságot és vigaszt nyújtanak. Városunk erőteljesen fejlődő kulturális életével "beépíthető" értéket teremtve segíti a pozitív folyamatok erősítését.
-----A tanulmányban felvetett megoldási javaslatokkal teljes mértékben egyetértek. Megjegyzem azonban, hogy - a városunkban is, mint szerte e hazában - a legfontosabb feladatnak a pszichológiai, mentálhigiénés kultúra közvetítését látom a közösségek és az egyes ember felé. Ezt a már működő intézmények még erőteljesebb PR-stratégiájával, média-propagandájával lehetne erősíteni.
-----Talán a legeslegfontosabbnak gondolom, hogy a mindenkori tekintély, vagyis a hatalom fogalmazzon meg építő (lelki és szellemi) célokat az ország emberének, és következetesen képviselje is azokat. Ez lehet az egyik legeredményesebb segítség a lelki egészség fejlesztésének útján.
-----Segítsen nekünk gróf Széchenyi István útmutatása: "Minden kifejlődés, erő, érték és szerencse legmélyebb sarkalata a kiművelt emberfő. Benne teljesedik ki az ember igazi személyiséggé."