Ha egy városról bizonyítványt állítanak ki, komolyan kell venni, akár egyetértünk vele, akár nem. Egyet nem szabad tenni: homokba dugni a fejet, vagy - mint (pillanatnyi) érdekünknek nem tetszőt - hatalmi szóval elítélni.
-----Szombathelyről az utóbbi időszakban több bizonyítványt is kiállítottak. Olvashattuk egy elemzésben, hogy Szombathely a legdinamikusabban fejlődő városok közé tartozik. (Ezzel a város vezetése egyetértett, én viszont kritikusan viszonyulok ehhez a megállapításhoz.) Csapó Tamás egy elemzésében (Vas Népe, Népszabadság) arra a következtetésre jut, hogy Szombathely helyzete nem is olyan rossz, mint ahogy azt sokan állítják, bár - a dialektikus gondolkodás diadalaként - hozzáteszi: lehetne jobb is. Való igaz, az intézmények megoszlása alapján Nagykanizsa és Zalaegerszeg rosszabb helyzetben van, mint Szombathely, sőt még Sopron is - bár a regionális intézmények számát tekintve alig marad el Szombathelytől. Ha viszont összeadjuk a győri és a soproni intézmények számát, összesítve Győr-Moson-Sopron megye toronymagasan megelőzi a másik két nyugat-dunántúli megyét.) A valósághoz közelebb járnánk akkor, ha az egyes intézményeket súlypontoznák az elemzők, s így hasonlítanák össze a régió megyéit, városait. Mindenki számára nyilvánvaló ugyanis, hogy az egyes intézmények súlya nem egyenlő.
-----A következőkben néhány gondolatomat fogalmazom meg a Szombathely mentálhigiénés képe című tanulmány kapcsán. Ezek nemigen fognak különbözni mindattól, amit korábban már másutt is, a Vasi Szemlében is megfogalmaztam.
-----Nem foglalkozom a mentális kérdésekkel, bár megszívlelendőnek tartom az azokkal összefüggő megállapításokat. Írásom végére viszont - remélhetőleg - egyértelművé válik, hogyan kapcsolódnak e kérdések a magam helyzetértékeléséhez.
-----Szombathely lakosságát a zártság, a bizalmatlanság, a passzivitás és - bár a tanulmány kissé eufemisztikusan fogalmazva kerüli a kifejezést - a középszer jellemzi. Csak látszólagos az ellentmondás, hogy ugyanakkor magas a boldogok, a helyzetükkel elégedettek aránya. Az értékeknek ez a kombinációja egyenesen aggasztó.

-----Már bontották le a Berzsenyi Főiskola "D" épülete elől az állványokat, s már látszott, hogy az átalakított épület szépen fog illeszkedni a Berzsenyi tér épületegyüttesének barokkos hangulatához. A megyeháza felől mentem a D épületbe, amikor egy mellém lépő, a kulturális életben tevékenykedő idősebb férfiú rámutatott az épületre, s mint akinek szorulása van, nehezen nyögte ki a kérdést: - Most mondd, hát jó ez nekünk? - Félünk az újtól?
-----1997 kora tavaszán a Vas Népében A királynő trónfosztása címmel jelent meg vitacikkem. Ez a város akkori vezetéséből megalapozatlan, ám dühödt választ, a város értelmiségéből pedig számos értelmes hozzászólást váltott ki. 2000 elején A trón fosztása címmel az akkori állapotokról jelentettem meg vitára ingerlő írást - már néma csend fogadta. Viszont mindkét alkalommal akadtak szabadkozók, akik próbálták megindokolni, hogy - bár egyetértenek velem, mégis - miért nem reagálhatnak írásomra. - Közöny? Félelem?
-----A szombathelyi színház történetét tárgyaló könyv bemutatására engem kért fel a szerző. A könyv kapcsán a számos érdeklődő előtt érintettem várospolitikai kérdéseket is, amit a közönség tetszéssel fogadott. A bemutatót követő fogadáson többen is odajöttek hozzám, gratuláltak, s arra biztattak, hogy tartsak ki, s továbbra is képviseljem álláspontomat. - És ti? - kérdeztem. - Hát, tudod, az más, tudod, nehéz... - Bezárkózás? Félelem?
-----Egy háromnapos hétvége középső estjére szervezett kitűnő, de az időpont miatt eleve halálra ítélt koncerten a Bartók teremben alig voltunk vagy ötvenen. Városunk egyik vezetője meg is jegyezte: - Látod, nem kell ide szimfonikus zenekar, nem érdekel senkit. - Minőségellenesség?
-----A város kulturális és tudományos életében nem vagy alig lehet észrevenni a főiskola jelenlétét. Kiállításokon, hangversenyeken alig vannak ott főiskolai kollégáink és a hallgatók. De nincsenek ott a Szombathelyi Tudományos Társaság (Societas Scientiarum Savariensis) felolvasó ülésein sem. Mint ahogy a főiskola intézeti vagy tanszéki tudományos rendezvényeit sem tisztelik meg a társtanszékek, társintézetek. - Nyárspolgári lét? Érdektelenség?

-----A tanulmány szerint a szellemi foglalkozásúak alig felének van felsőfokú végzettsége. Ez a helyzet azért aggasztó, mert - anélkül hogy túlbecsülném a felsőfokú tanulmányok jelentőségét - a középfok és a középszer valószínűsíthetően szorosabban kapcsolódik egymáshoz, mint pl. az egyetemi végzettség és a középszer (negatív példáim persze itt is vannak). A középszer viszont középszert szül, kultúrában, politikában egyaránt. A középszer választ és választható. Világlátása, igénye középszerű, általában röghöz kötött, a napi ügyekre korlátozódik. Hajlamos a befelé fordulásra, kevésbé érdekli a külső világ, összehasonlítási alap híján mintegy öngerjesztő módon előbb-utóbb elhiteti magával, hogy az a világ, amelyet ő képvisel, esetleg formál is, a világok legjobbika. (Lásd a tanulmány megállapítását a boldogok, a helyzetükkel elégedettek magas arányáról, illetve az ebből levonható következtetést: ez a réteg nem kíván nyitottabb, közösségi társadalmat.) Ezzel szemben a szellemi elit - amelynek nem okvetlenül csak a diplomások a tagjai, sőt, nem is minden diplomás (ez a sokszoros korlátozás, értelmezés is jelzi talán a kérdés bonyolultságát) - amellett, hogy a saját szakmáját magas, országosan és nemzetközileg elismert szinten műveli (ez, ha úgy tetszik, alapfeltétel), tevékenyen részt vesz egy város, a régió, az ország szellemi életében, stratégiailag gondolkodik. Ezért azután folyamatosan összeütközésbe kerül környezetével éppúgy, mint - nem megfelelő színvonalú politikai vezetés esetén - a politikai tényezőkkel is.
-----Ilyen helyzetben az elvárhatónál is nagyobb a felelőssége, de - elnézést a talán cinikusnak tűnő gondolatért - a lehetősége is a mindenkori (helyi) politikai vezetésnek. Az önmaga helyzetével elégedett, kapcsolatokat nem igénylő, a külvilágra nem nyitó, passzív közeg kitermelheti köreiből a hasonszőrű vezetőt, de érdektelensége, passzivitása folytán valószínűleg megszavazná a magánál jobbat is. A mindent elfogadni képes közeggel a politikus "játszhat": szinte minden politikai, helyi, regionális programot el tudna fogadtatni. A politikuson múlik, hogy ez a program milyen minőségű. Szombathely újabbkori történetében csak kevés stratégiailag gondolkodni képes vezető volt: Éhen Gyula a modern infrastruktúrájú várost, Gonda György - megyei elnökként - a kultúra városát teremtette meg. Ma az élményfürdő, a bevásárló központok letelepülése a "sláger", holott hosszú távon a magas kultúra intézményei volnának meghatározók (egyetem, kutatóintézetek, színház). Ezek a - Szombathelyen mind a mai napig sajnálatos módon hiányzó - intézmények igényelnék a színvonalas kereskedelmet és egyéb szolgáltatásokat, az összefüggés azonban fordítva nem igaz: a kereskedelem nem fogja igényelni a magaskultúra megjelenését.
-----Ezért végre ki kellene dolgozni a város/megye minőségigényű, a tudásra építő stratégiáját, majd ennek megvalósítását minden létező eszközzel segíteni kell. Az adok is, nem is jellegű tessék-lássék-támogatásokat, mint amilyeneket a Berzsenyi főiskola, vagy akár az Apáczai Alapítvány is kapott (ezt még akkor is meg kell jegyeznem, ha az Apáczai programjával egyébként nem értek egyet), fel kell váltani a stratégiából fakadóan komoly támogatásokkal - erre Győr a legjobb példa. Azt is tudni kell, hogy a felsőoktatásban a befektetett forint nem azonnal kamatozik, de amikor kamatozik, akkor azt gazdagon teszi.
-----Nyilván csak akkor van értelme a minőségi fejlesztés igényének, ha megvannak hozzá a szellemi-intézményi alapok. Szombathelyen pedig - most még - megvannak. A főiskola a régió leggazdagabb profilú felsőoktatási intézménye, a minősített oktatók arányát tekintve közelíti, sőt meg is haladja egyes egyetemek mutatóit. A Markusovszky kórház válságos helyzete ellenére még mindig rendelkezik azzal a szellemi-erkölcsi potenciállal, amelyre építeni lehet. Nemrég jött létre a Magyar Tudományos Akadémia Vas Megyei Tudományos Testülete, amely a nyolc éve fennálló Szombathelyi Tudományos Társasággal (Societas Scientiarum Savariensis) együtt pozitív szerepet játszik városunk és megyénk tudományos életében. A színház kivételével állnak és működnek Szombathely kulturális intézményei.
-----Sokat beszélünk Szombathely regionális szerepéről. Meg kellene határozni végre, milyen szerepe legyen városunknak hosszú távon. Ebben építeni kell hagyományainkra, az intézményekre, a még meglévő szellemi kapacitásra. Zárásul csak egy aggasztó momentumra hívom fel a figyelmet: az ifjúság helyzetére. Kitűnő gimnáziumainkban érettségiző fiataljaink java egyetemen tanul tovább - az ország ilyen szempontból fejlettebb régióiban, majd ott is marad, hiszen az elitnek nincs hova visszajönnie. A következtetéseket vonja le mindenki maga.