Olvasván a felmérést nem tudom, minek örülnék jobban: városom csak olyan képet mutat, mint a hasonló közepes városok többsége, vagy annak, hogy Szombathely kirívó negatív példa. Remélem, hogy nem ez az országos kép, s azt is, hogy nem mi vagyunk a legrosszabb helyzetben.
-----A felmérés előtt is tudhattuk, hogy a szegénységközeli állapot, a kiskeresetű emberek tömege a jellemző, s a napi gondokkal küzdők nem csak szegénységüket, hanem szárnyalásra hivatott legjobb vonásaikat is rejtegetik.
-----Mi az oka a befelé fordulásnak, önzésnek, izolációnak, a fundamentális értékek egyoldalú uralmának?
-----A szelíd táj, a természet vad erői tombolásának hiánya talán sohasem tette próbára a kisebb-nagyobb közösségek együttműködési, áldozatvállalási készségét.
-----A nyugati régióban ezer év alatt sohasem szűnt meg, roppant össze az állam és politikai uralmi szervezete, nem volt szükség arra, hogy a helyi társadalom megszervezze saját ellenállását "civil" társadalma önállósága és dinamikus struktúrái megőrzése érdekében. Nem volt itt török uralom, s a labanc sógor, ha nem örvendett is nagy szeretetnek, mégiscsak rokon maradt. A sokat emlegetett, de csak felszínes vonásaiban tetten ért és bírált pannon lélek ezekben a körülményekben, évszázadokon átívelő mély folyamatokban gyökerezhet.
-----Az óvatos, a fundamentális és "passzív" értékekhez a körülmények változása ellenére is makacsul ragaszkodó pannon-szombathelyi ember egyáltalán nem értéktelen vagy negatív figura. Értékek őrzője és hordozója volt ő akkor is, ha életét és vérét nem kényszerült ezekért feláldozni, ha nem volt kénytelen sohasem sorsának irányítását a maga kezébe venni.
-----A pannon lelkű emberek csak nagyon ritkán kerültek olyan helyzetbe, hogy központi s felettük uralkodó vagy óvó-védő hatalom hiányában önmagukat kelljen megszervezniük, így szerezve jó tanulságokat a cselekvő együttműködés, szolidaritás, közösségi áldozatvállalás értelméről és eredményéről. Ezért önzőbbek, befelé fordulóbbak és zárkózottabbak.
-----Pár évtized jutott csak Szombathelynek a dinamikus polgári fejlődés útján, majd két háború, s a polgári rendszer felszámolása következett. Igaz, hogy nem is oly rég a város lakossága megduplázódott, de ez a növekedés, részben kényszerek hatására, a faluból táplálkozott. Lakosságunk fele nem hogy polgári értékrenddel nem rendelkezett, hanem az igencsak tiszteletreméltó paraszti értékrendjét is elvesztve, talaj nélküli, többnyire lakótelepi otthonokba zsúfolt frusztrált emberek tömegévé vált.
-----Nem hiszek abban, hogy Szombathely város közönsége mentalitásán egy-két évtized alatt sikerülhet változtatni. Beköszönhet ugyan a polgári jólét, de az önmagában nem fog új embereket szülni. Köztudott, hogy a gondolkodásmód változása igényli a leghosszabb időt. Hiszek viszont abban, hogy az anyagi boldogulás bekövetkeztére már "elkészülhet" az anyagi lehetőségekkel élni tudó, azokat okosan felhasználó, sokrétű szellemi-közösségi értékeket valló ifjú nemzedék. (Persze, nem úgy szerezheti meg a fejlődéséhez szükséges muníciót, ha szabadideje legnagyobb részét a tévé előtt tölti.)
-----A mai apák és anyák gyermekeiből hogyan nőhet fel ilyen, különb generáció? Miben bízhatunk: önmagunkban, abban, hogy felismerjük, és nem ismételtetjük meg hibáinkat? Ebben aligha... A hatékony, aktív civil társadalmat és polgárát az óvodákban, iskolákban, családi és közösségi programokban teremthetjük meg, klubokban, egyesületekben, sportkörökben, a kultúrában s nem elsősorban az egyének, hanem közösségeik szervező ereje segítségével.
-----Bizonyos, hogy a tanulmány szerzői céltudatosan helyezték javaslataik első sorába a civil szerveződések erősítésének feladatát. Ehhez mindenekelőtt a kis közösségekben való létezés iránti igényt kell a felnövők személyiségébe építeni. Személyes tapasztalatom, hogy az iskolatársak barátsága is szinte csak az intézmény kapuin belül létezik.
-----A kulturális intézmények, sportkörök és az iskolák, az egyházi szervezetek azok a meglevő keretek, ahol megszüntethető a kóros izoláció. Nevelők és ifjúsági foglalkoztatók, erre képzett, rátermett felnőttek és fiatalok kellenek, akik közösségi szellemet teremtő és értékeket közvetítő szerepet vállalnak.
-----Ehhez nem - másutt már - agyonterhelt, hanem főhivatású, ennek élő férfiak és nők kellenek. Mindez bizonyosan jelentős anyagiakat kíván, országos és helyi programokat, költségvetési és helyben megtermelt forrásokat. Mindenekelőtt az önkormányzatnak kell a mecénás szerepét tudatosan, távlatosan vállalnia, megnyernie az ügynek sok hozzáértő és jó szándékú ember önzetlen, s ha kell anyagilag tisztességesen dotált munkáját. Ily jelentős és hosszú távú program nem tűri az esetlegességet, kapkodást. Csak kis és összehangolt lépések sorozata, és az újjászülető és létrejövő közösségek pozitív hatása, a tagok számára élményt adó léte formálhatja az új, nyitott szombathelyi polgárt.
-----Bizonyos vagyok abban, hogy a befektetett pénz megtérül. A tanulmányban feltárt átlaggal szemben az, aki nagyra értékeli a munkát, önmegvalósítást, elismerést, sikert, alkotást, művészetet és közéletet, valószínű, hogy minden téren nagyobb teljesítményre képes. A saját sikerre is vágyó közösségi ember felemeli saját szűkebb-tágabb környezetét.
-----Végül - mivel már hallatszottak a tükröt kárhoztató vélemények - engedtessék megjegyeznem, mit nem szabad tennünk: a tanulmány és a felmérés eredményeit megkérdőjelezni. Lehet, hogy nem minden megállapítása pontos, számomra mégis igazolja az üzletek bezárása utáni belváros nyomasztó csendje és a köztemető "eleganciája".