BARISKA ISTVÁN
MEGISMÉTELT ÉLETMŰ
(HERÉNYI ISTVÁN: HELYTÖRTÉNETI
LEXIKON 800-1400.
NYUGAT-MAGYARORSZÁG - ÁRPÁDOK ÉS ANJOUK KORA.
VELEM, 2000. 815 O. + 9 TÉRKÉPMELLÉKLET)
--------------------
-----Nézzük először az egyszerűbbnek tűnő
tényezőt, az időkoordinátát. Az 1996-ban megjelent
mű annak idején "az avarok bukása" és a
tatárjárás (800-1242) közötti periódust jelölte ki az idő
cövekeivel. Most - a szerző szavaival élve - az "Árpádok
és az Anjouk kora" az időjelző. Herényi István
részben adósunk marad annak magyarázatával, hogy az Árpádok
korát miért datálja 800. évre, az Anjoukét pedig 1400.
esztendőre. Egyfelől a történelmi köztudat szerint a
honfoglaló magyarok 899 elején Arnulf keleti frank király
kérésére szállták meg Lombardiát. Onnan visszatérőben
pedig Nyugat-Magyarországot. 900 őszére befejeződött
a Kárpát-medence és Erdély megszállása, de Árpád csak
Kurszán halála, azaz 904 után lett a magyarság egyedüli
fejedelme. Másfelől az Anjou-uralkodók (I. Károly Róbert, I.
Nagy Lajos és Mária királynő) 1307-1387 között ültek az
ország trónján. 1387-ben ugyanis Anjou Mária férje,
Luxemburgi Zsigmond megkoronázásával elvesztette
társuralkodói szerepkörét. Ennélfogva az Árpádokat mintegy
száz évvel korábbra, az Anjoukat pedig jó tucatnyi idővel
későbbre sejteti a kötet címlapján szereplő két évszám.
Élünk tehát a gyanúperrel, hogy a szerzőt az vezethette,
hogy a lekerekített évszámkeret jobban rögzül, a
dinasztiákhoz kötött korszakminősítés pedig önmagáért
beszél. Eljárását csak a "Kronológia -
Nyugat-Magyarország a IX-XIV. században" (777-779. o.)
című fejezet indokolja. Ez azonban a kötetre kevés hatással
van, hiszen nem indokolt ilyen korai időponttal kezdeni magát a
kronológiát.
-----Van azonban egy észrevételünk mindehhez. A lexikon
helynévcikkei - nagyon helyesen - tulajdonképpen 4-4
pontból állnak: 1. az adott helység földrajzi
meghatározásából, 2. a helységnév etimológiájából, 3.
birtoktörténeti adatokból, 4. az irodalom megjelöléséből.
A kötet 2870 helységnevet tartalmaz. Ez független attól, hogy
a statisztika alapját 2800 helység adta. Szúrópróbaszerűen
150 település birtoktörténeti fejezetét néztük át.
Valamivel kevesebbet, mint az anyag 5,3%-át. Megjegyzendő, hogy
csak a konkrét első forrásmegjelenési évszámokkal
operáltunk. Tehát az olyan utalással, miszerint "A
név alakjából ítélve a 10-11. században keletkezett"
(pl. Beic, 109. o.) itt nem számolhattunk. A XI.
századból 2 helységet tudunk keltezni, a XII. századból 9
települést, a XIII. századból 80 helységet, míg a XIV.
századból 59 települést. Van egy olyan adatunk is, amely az
adott helység esetében az első előfordulást 1444-re teszi.
Látható, hogy a helynevek tömeges megjelenése főleg a XIII.
századra datálható. Ugyanilyen tendenciát mutatnak a többi
helységek is. Ha tehát csak a birtoktörténeti adatokat
vesszük számításba, úgy nyilvánvaló, hogy a címben adott
évkeret nem ezekhez igazodott. Azt gondoljuk, hogy sokkal
inkább arról van szó, hogy a szerző sokszor az etimológia
eszközeivel sejteti a kora Árpád-kori településtörténetet.
-----Szólnunk kell az anyag térbeli
kiterjesztéséről is. Az 1996-ban megjelent kötet
területileg a következőképpen határozta meg
Nyugat-Magyarországot: Trencsén, Pozsony, Komárom, Nyitra,
Moson, Győr, Sopron, Locsmánd, Karakó, Vas (Vasvár),
Veszprém és Zala (Kolon). Eltekintve attól, hogy köztük
van olyan, amelynek a megyéje nem mutatható ki (pl. Locsmánd,
Karakó), az új kötet szakított a területi
(megyénkénti) közlési sorrenddel. A szerző azonban
szűkebben határozta meg Nyugat-Magyarországot, benne Moson,
Sopron, Győr, Vas, Zala és Veszprém megyével. Ez az
eljárás egyébként módszertanilag indokolt, hiszen a
tájékozódást alfabetikus rendben teszi lehetővé.
Mennyiségileg pedig így is közel háromezer név
feldolgozását igényelte. Lényegében az történt, hogy
miközben a lexikon időben nagyobb korszakot ölel fel, térben
szűkebbre fogta Nyugat-Magyarországot. Határain azonban
keleti irányban nem változtatott. Nyugat felé is megtartotta
az ún. történeti határokat, a felvidéki megyéket azonban
már kivette ebből a körből. Természetesen továbbra is van
mit vitázni Nyugat-Magyarország fogalmának értelmezésén. De
fogadjuk el, hogy a szerző bizonyos szempontok (megyefunkciók,
határmegyék, megyehatár-változások stb.) fenntartásával
pl. Veszprém megyét is idesorolta.
-----De lépjünk egy kicsit előre, hogy világosabb
legyen a főszöveg. A jobb területi tájékozódás érdekében
Herényi 9 térképet mellékelt a szöveges
feldolgozáshoz. Egy térkép a kötetbe van kötve: Nyugat-Magyarország
az Árpádok és az Anjouk korában 800-1400" címmel.
Átnézeti térkép, amely valamennyi élő, a főszövegben
feldolgozott helységnevet tartalmazza. Tehát a
"kihalt" településekét nem. Kár, hogy a térkép
oly kicsiny tipográfiai pontszámmal jelöli a neveket, hogy
azok nagyító nélkül olvashatatlanok (784-785. o.). Ennél
jobban sikerültek a mellékelt térképek: I-IV. sz.
térképek: "Élő települések", valamint
I-IV. sz. térképek: "Kihalt települések"
alcímekkel. Azért alcímekkel, mert valamennyi térkép
főcíme megegyezik a kötet főcímével. A tájékozódást arab
számos és betűjeles koordináták, négyzethálók
segítik. A ma is élő településeket falu- ill.
településhatárokkal rajzolták a térképekre. A kihalt
települések esetében a szerző alfabetikus sorrendben sorolta
fel a neveket az arab számok és a betűjelek alkotta négyzeten
belül. Ezek helyét azonban "nagyjából" azonosítani
lehet az élő települések térképszelvényein. Ezt
konkordencia-jegyzék is segíti (795-810. o.). Már itt
felhívjuk a figyelmet, hogy vannak olyan településnevek,
amelyek nyilván tévedésből kerültek a "kihalt"
települések közé, pl. Zillingtal (Völgyfalva),
Scharfeneck (Sárfenék), Kőszegszerdahely, Hegyfalu, Grossdorf
(Magyarkeresztes), Beled stb. Ez utóbbi példának okáért
a Sopron megyei településre vonatkozik. Leírása ott
olvasható a kötet 111. oldalán. Jól adatolva, aránylag sok
irodalommal. Ma is élő település. Ezek száma nem sok ugyan,
de nem indokolt a "Kihalt települések"
között felsorolni őket. Fel kell hívni a figyelmet, hogy az
elpusztult helyek Térkép-listájával (785-794. o.)
valami baj van, hiszen igen sok a zavar a nevek alfabetikus
rendjével. Azt kritikusan meg kell jegyezni, hogy az "Egyes
települések nevének időközi változásairól"
szóló lista (811-815. o.) ma már nem felel meg a
kívánalmaknak (névváltozatok, egységes helyesírás, a
burgenlandi járások hiánya stb.).
-----Technikai, tehát nem tartalmi kérdésnek
tekintjük, hogy milyen részekből áll Herényi István
munkája: Történeti áttekintés, Népesség, Szervezet,
Adattár, Függelék, Kronológia, Felhasznált irodalom,
Rövidítések, Térkép(ek). Nem elég az itt adódó keret
arra, hogy mindegyik fejezetről külön elemzést kínáljunk.
Csak dicsérni tudjuk azt, hogy a hatalmas Adattárat
szinte mutatóként működő Függelék egészíti ki.
Nagyon szellemes és hasznos, hogy az egyik lista (543-644. o.) a
településnevekhez, azaz Birtokok-hoz a Birtokosok-at
rendeli, míg a másik éppen fordítva (644-750. o.) a Birtokosok
mellett nevezi meg a hozzájuk tartozó Birtokokat. Ily
módon két szempont alapján önmutatós módszerrel lehet a
tárgyalt helységekre "klikkelni". Ezt a
módszert követi a Települések - Etnikumok (751-754.
o.), illetve az Etnikum - Település párosítás
(755-758. o.). De ilyen a Gyepű (Gyepűelve) - Etnikum
és ennek tükörlistája (758-761. o.) is. Az ún.
tükörlistás felsorolásoknak ezzel vége. Viszont a Kíséret,
a Harcálláspont szavakhoz rendelt helynevek listája
(761-762. o.), valamint a Várak, a Templomok, Patrocíniumok
századra és fekvésre vonatkozó "kilistázása"
sem tanulság nélküli.
-----A kötet első részében kifejtett részek Történelmi
áttekintés, Népesség, Szervezet: A Dunántúl
elfoglalásától a határmegyék szervezéséig 900-980 (11-33.
o.) fejezetek valójában érdekes problémát vetnek fel.
Azt nevezetesen, hogy ez az összefoglaló az 1996-ban megjelent
kötetbe szervesen illeszkedett volna. Itt azonban úgy
érezzük, hogy a kötetben szereplő település- és helynevek birtoklástörténeti
adataival nincsen összhangban. Egyfelől koncepcionálisan
tehát ismétlésnek tűnik. Másfelől mintha nem ennek a
kötetnek a bevezetését adná. Sokat ígér a Német
települések, településnevek, valamint a Szláv
települések, településnevek című alfejezet, de nem
tudjuk, mit keres benne Bruck an der Leitha, Hartberg,
Heiligenbrunn, Radkersburg, Kirchschlag stb. neve. Ugyanakkor
az olvasó hiányolja a magyarországi német és szláv
helynevek magyar helynévváltozatait (21-28. o.).
-----Az az adósság, amit minden könyvismertető érez
egy ilyen munka esetében, tulajdonképpen törleszthetetlen.
Egyszerűen azért, mert az Adattár (535-536. o.) nem is
ismertethető. Éppen műfaja miatt nem. Herényi István
rendkívüli szorgalma, kitartása az anyaggyűjtésben
mutatkozik meg a legjobban. Érdemes megnézni a Felhasznált
irodalmat (781-783. o.). A 126 közölt irodalmi tételből
41 Herényi István munkája. Azaz nagyon sok előtanulmány,
köztük egy kandidátusi értekezés előzte meg ezt az
összeállítást. Itt kritikusan meg kell jegyezni, hogy
néhány igen fontos kiadványt nem találni a jegyzékben: pl. Anjou-kori
oklevéltár. Szeged 1990-1993., Engel Pál: Magyarország
világi archontológiája 1301-1457. I-II. köt. Bp. 1996,
Fügedi Erik: Vár és társadalom a 13-14. századi
Magyarországon. Bp. 1977, Korai magyar történeti lexikon
(9-14. század). Bp. 1994, Lelkes György: Magyar
helységnév-azonosító szótár. Baja, 1998, Prickler, Harald:
Burgen und Schlösser im Burgenland. Wien, 1972, Radványszky
Béla-Závodszky Levente: A Héderváry család oklevéltára.
I-II. Bp. 1909-1922, Sümeghy Dezső: Sopron vármegye
levéltárának oklevélgyűjteménye. I. r. Középkori
oklevelek. Sopron, 1928. stb. Nem tagadom azt sem, hogy
szívesen olvastunk volna az Adattár kezeléséhez egy
olyan szerzői útmutatót, amelyben kitér az adatközlés
módjára, ezen belül a helynevek, a személynevek, a
hivatkozások módjára. Ez sok mindenben tisztázhatta volna,
hogy milyen egységes alapelvek szerint dolgozott a szerző.
Tehát pl. mi indokolja, hogy Lakompak nem a magyar, hanem
a német nevén, Lackenbach néven került a címszavak
közé (328. o.), mindeközben nincs utalás Lakompak
címszóval. Számos burgenlandi, Mura menti településsel
kapcsolatban elmondható ugyanez (pl.
Müllendorf>>Szárazvám, Nemcovci>>Nemčavci>>Lendvanemesd). Mi a magyarázata
annak, hogy az olyan párok, mint Lak>>Répcelak
(329. o.), az Alsókőszeg>>Kőszeg (59-61. o.)
esetében nincs utalás Répcelak és Kőszeg címszavakra? Pedig
egyértelmű, hogy a ma ismert forma alatt keresnénk a korábbi
neveket. Van ennek fordítottja is. Kőszegszerdahely (321.
o.), amely soha egyetlen oklevélben nem szerepel ezen az
újkori nevén, nem olvasható a Szerdahely
településeket felsoroló listán (481. o.). Vagy éppen Szombathely
esetét (487. o.) is érdemes megemlíteni, amelyet Savaria név
alatt ígér a lexikon, de az nem is szerepel a kötetben. Vagy
itt egy másik probléma: Sárvárnál Sársziget
olvasható, noha Sár és Sziget is külön településrész volt
(439. o.). Mi itt a településtörténeti igazság? Azt viszont
valóban erős kritikával kell fogadni, hogy egyes települések
eltűntek az első kötetből (pl. a Gencs címszó alattiak).
Csak egyetlen Gencsre való hivatkozás maradt (Egyházasgencs:
191.o.). Mi történt Gencsapátival és a korábban
vasi, ma veszprémi Magyargenccsel? Nem egészen világos
a szócikkekben, hogy az a - á, ö - ő, azaz a rövid és
hosszú magánhangzó miért jelent szócikkváltást a
lexikonban (pl. az a - á szócikkváltásba nagyon sok
következetlenség csúszott be, Középsőpetenic - Kőalja
szócikkváltás nem indokolt, 321.o.). Érdemes lett volna
tisztázni, hogy miért szerepel Csóy Lukács (343. o.), a
Chopu fia Andronicus (363. o.), Pousa prépost (399. o.),
Gersei Pethew (401. o.) stb. névváltozat, azaz a
forrásváltozat a szövegben. Vagy mi annak az oka, hogy
oklevélrészek tűnnek fel folyó szövegben "Ombus que
in ydioma teutonici Spanfurt dicitur" (450. o.)? Nem
indokolatlan két olyan térkép (Pallas Lexikon,
Kenedics-térkép) hiányára rákérdezni, amelyekre pedig
állandó hivatkozás történik a helynevek adattára 1.
pontjaiban. Ugyanakkor következetlen szócikkek olvashatók
ugyanarra a településre az 1996. évi és a 2000. évi
kiadványban (pl. Bozsok: 1996: 293. o., 2000: 133. o.).
Előre kell bocsátani, hogy nem a korszakokból eredő
különbségekre gondolunk, hanem a teljességgel
megváltoztatott szövegre.
-----Herényi hatalmas munkát végzett. Ilyen
nagyságrendű helységtörténeti (és nem
helytörténeti) anyagot eddig Csánki óta nem adtak ki.
Lényegében elmondhatjuk, hogy Herényi István ugyanazon a
szemléleti alapon dolgozta fel hatalmas lexikális anyagát,
mint az 1996-os kötetben. Csak itt sokkal erősebb a
településtörténeti indíttatás, noha számos esetben a
társadalomtörténeti szempont sem marad el. A két korszak
rekonstrukciója a szerző által definiált Nyugat-Magyarország
Árpád- és Anjou-kori településtörténetében lényegében
elérte a célját. Az továbbra is vitán felül áll, hogy a
kötet sokban közelebb vitte az eltérő véleményeket
egymáshoz. Példának okáért azért, mert az Adattár 1-4.
pontos rendszere sokkal jobban sikerült, mint az 1996-os
kötet Adattár-rovatának 1-2. pontban kidolgozott
anyagrésze. Az irodalom- és forráskezelésben nem látunk
különbséget. Az ma is áll, amit 1997-ben mondtunk: "Az
életművek sajátja az, hogy nem ismételhetők meg".
Tévedtünk, ez lényegében túl is szárnyalta azt.