SZÉLL KÁLMÁN
DR.
BATTHYÁNY-STRATTMANN LÁSZLÓ
HERCEG (1870-1931), AZ ORVOS
--------------------
-----Batthyány László gróf - családja hatodik
gyermekeként - 1870-ben született Dunakilitin, ahol
kisgyermekkorát töltötte, de a család a nagy dunai árvíz
elől 1876-ban Köpcsénybe (a magyar-osztrák-szlovák
határszögletben fekvő mai Kittsee-be) költözött. Szüleit
korán elvesztette, ami mély sebet hagyott benne. Apja ugyanis
elvált, újra nősült, édesanyja Bright-kórban szenvedett
(1882-ben halt meg), ő maga pedig 1879-ben előbb a híres
kalksburgi, majd 1885-ben a nem kevésbé kitűnő kalocsai
jezsuita konviktusba került. Diák korában igen sokirányú
érdeklődést mutatott, különösen a zene (zongora,
harmónium, hegedű) és nyelvek iránti vonzalma
gyümölcsözött, de tanulmányi eredményei inkább közepesek
voltak. Egyik paptanárját megsértette (őt "disznó
porosznak" titulálta), emiatt az érettségi előtt álló
ifjút kicsapták Kalocsáról, így Ungváron érettségizett
"jó" eredménnyel. Édesapja a családi vagyon
kezelésére szánta, ezért Bécsben az egyetem mezőgazdasági
szakára iratkozott, de ezzel egyidőben kémiát, fizikát,
filozófiát is tanult, sőt még csillagászattal, irodalommal
és zenével is foglalkozott. Tanulmányait félbeszakítva a
Radetzky ezrednél leszolgálta egyéves ún. önkéntesi évét,
majd a bölcsészkarra iratkozott. Ám hat szemeszter után ezen
tanulmányait is félbeszakította, s régi vágyát váltotta
valóra, amikor 1896-ban - 25 évesen, másodévesként -
beiratkozott az orvosi karra. Apja halála után egy évvel,
medikusként, 1898-ban vezette oltárhoz az orosz és osztrák
szülőktől származó Coreth Mária Terézia grófnőt,
akivel haláláig boldog, harmonikus házasságban élt, s aki 13
gyermekkel ajándékozta meg. Gyermekkora óta vallásos
nevelésben részesült, de hite igazán csak a mélyen vallásos
feleségével folytatott eszményi családi életközösségük
során teljesedett ki.
-----Orvosi diplomájának megszerzése után nagy
lelkesedéssel és tudásszomjjal szerzett gyakorlatot a bécsi
klinikákon, s alig várta, hogy 1902-ben Köpcsényben (a
szükséglet szerint 20-30 ágy "nagyságú")
magánkórházat alapítson. Itt aztán általános orvosi
járó- és fekvőbeteg-ellátást folytatott, s nagy számban
sebészeti beavatkozásokat is végzett. Páratlan
kézügyessége (az órásmesterségtől a cukrászatig sok
mindenhez értett) határozottsággal és türelemmel párosult.
Főleg a nincsteleneket karolta fel, akiket ingyen kezelt, sőt
ha rászorultak, még a gyógyszer- és
útiköltség-térítéseiket is átvállalta. Ezzel
magyarázható, hogy az első tíz évben mintegy egymillió
aranykoronát emésztett fel kórháza. Az első világháború
alatt az intézetet 100-120 ágyasra bővíttette, a kórházra
emeletet húztak, s az udvaron ideiglenes barakk épült, sőt a
katonai szolgálatra behívott körorvost is ő helyettesítette.
-----A háború alatt meghalt nagybátyja, Ödön,
akitől a Strattmann névvel és hercegi ranggal járó
körmendi hitbizományt örökölte, ahova a kommün, illetve
Trianon után, 1920-ban átköltözött. Első dolga volt a
várkastély egyik szárnyában ismét kórházat kialakítani.
Kittsee-i kórházát jelképes áron (2 Schillingért) a
burgenlandi tartománynak adta át. (A kórház azóta bővült,
korszerűsödött, a múlt évben ünnepelte 100 éves
fennállását.) A fekvő betegek mellett Körmenden is kiterjedt
járóbeteg-rendelést folytatott, de pajzsmirigy-túltengése
miatt az erős fizikai igénybevételt követelő sebészetet
mindinkább a finom kézügyességet és kisebb fizikai
megterhelést kívánó szemészettel cserélte fel. A közeli
környékből, sőt az egész országból áramlottak hozzá a
betegek, de még Amerikából is felkereste néhány páciens.
Orvosi munkájának segítésére Köpcsényben 1904-től dr. Otto
Fuchs főorvost alkalmazta, de közvetlen segítője, egy
személyben asszisztense és műtősnője legtöbbször a
felesége volt. Gyakran a nagyobb gyerekek is segítettek, főleg
az adminisztrációban. Körmenden 1926-tól dr. Ajtay Mária
szemész volt az orvos-asszisztense. Szenvedélyes orvos volt,
aki még szabadsága alatt is dolgozott, felajánlotta
szolgálatait a helyi orvosnak, vagy bejárt a helyi kórházakba
segíteni.
-----Közben őt is megpróbálta az élet. A kommün
alatt családostól Bécsbe, majd Svájcba menekült. 1921-ben
sokat ígérő elsőszülött fia, Ödön betegedett meg,
s noha átfúródott féregnyúlvány-gyulladása miatt a
szombathelyi dr. Pető Ernő igazgató sebész főorvos
megoperálta, meghalt, végül pedig ő maga is hólyagrákot
kapott, mely miatt Bécsben a Lőw szanatóriumban kezelték. 14
hónapig tartó hősiesen viselt szenvedés után, 1931. január
22-én váltotta meg a halál. Körmenden ravatalozták fel,
búcsúztatták el, majd a család ősi központjában,
Németújváron (ma Güssing), a ferences templom alatt lévő
családi kriptában helyezték örök nyugalomra.
AMI A HALÁLA UTÁN TÖRTÉNT
-----
-----
A SZEGÉNYEK ORVOSÁNAK ELHIVATOTTSÁGA
-----
-----Néhány kortárs orvos - érthető módon -
konkurenciát látott benne, jótékonyságát hitelrontásnak
fogta fel, s lekicsinylően azt hangoztatta, hogy könnyű volt
neki bőkezűsködni, hiszen dúsgazdag ember lévén ezt
megtehette. Ma is akadnak, akik ezzel kisebbítik érdemeit.
Kortársai közül nem kevesen egyenesen bolondnak tartották.
Mert a nagy vagyon mindenkor annak gondos megőrzésére, sőt
(házasodás és ügyes gazdálkodás révén) még
gyarapítására is kötelezett. Ám, hogy valaki munkát
vállaljon úgy, hogy ez vagyona kárára, a nincstelenek javára
történjen, azt egyszerűen nem értették. Batthyány mégis
ezt az utat járta, vagyis az árral, korfelfogással szembe
menetelt, noha orvosi tevékenységével vagyonát még
gyarapítani is képes lehetett volna. Fáradságos és
felelősségteljes munkát vállalt, ezt megosztotta a
családjával, holott nem lett volna erre szüksége. Szerényen
élt, noha drága passziókat, fényűző életet is
megengedhetett volna magának. Vallásossága emberszeretetre,
segítésre, adakozásra, áldozatvállalásra késztette, s
ennek lehetőségét orvosi tevékenységében találta meg.
Orvosi munkája tehát nem főúri passzió, hanem - főleg a
szegényeknek nyújtott - szolgálat volt. Nem hiába
jegyezte meg dr. Zajiczek, hogy élete során nem
találkozott hasonló orvossal, aki "nemcsak orvos volt a
hercegek között, de herceg az orvosok között".
-----Hivatását példásan megélt vallásossággal,
családi élettel kötötte össze, így szeretetgyakorlása,
szerénysége, békessége, alázata, szorgalma,
áldozatvállalása mindenképpen példa értékű volt. Sok
tekintetben megelőzte a korát. Példás családi életével pl.
megvalósította - a 2. vatikáni zsinat által csak később
megfogalmazott - "családegyház" fogalmát, felismerte
és megélte, hogy az igazi kereszténység elsősorban a
szegények megsegítésén fáradozik.
-----Említést érdemel magyarsága, amit mindig
büszkén vallott. A magyar és német nyelvet egyaránt jól
bírta, ám talán az utóbbit gyakorolta többet, hiszen az
osztrák-magyar monarchiában élve, iskoláinak nagy részét
németül végezte, katonai szolgálatát német nyelvű ezredben
szolgálta, s felesége is csak férjhezmenetele után tanult meg
magyarul. (Vele ennek érdekében eleinte mindig magyarul
beszélt.) Ám a család mindennapos "asztali nyelve" a
magyar volt. Trianon után hazánk mellett tett hitet, tagja volt
a magyar főrendiháznak, a Vas megyei Törvényhatósági
Bizottságnak, a "Vas vármegye örökös főispánja"
címet viselhette, s bár IV. Károly királyhoz lojális
volt (vele a királypuccs idején találkozott is), politikával
tudatosan nem foglalkozott, a legitimista pártba sem lépett be.
Gyermekei magyar nyelven tanultak, s halálukig gyakorolták is a
nyelvet. Sajnos, a kommunista diktatúra alatt kénytelenek
voltak az országot elhagyni. Legidősebb leánya, Lili
grófnő mondotta: "Nem mi lettünk hűtlenek
Magyarországhoz, hanem a diktatúra üldözött el bennünket.
Más bűnünk nem volt, csak a származásunk." Bizony, a
"szegények orvosá"-nak családját hálából a
diktatúra kiűzetéssel jutalmazta. Szégyenteljes,
önpusztító módon erőszakolta és tagadta meg a
történelmet. Utoljára 1956-ban fia, Ferenc hagyta el az
országot, miután 10 különböző táborban 11 évet töltött
a szovjet gulágokban. Valamennyi gyermeke külföldön halt meg,
részben ők, részben az unokák szétszóródtak a világban,
Európa több országában, Dél-Amerikában. Valamennyi gyermeke
meghalt már, unokája, a jelenlegi herceg (IV. László)
Bécsben él. A kint születettek - főleg az etnikailag vegyes
házasságok miatt - már nem, vagy csak gyengén beszélik a
magyar nyelvet.
-----Batthyányt különben köpcsényi évei, továbbá
a család ősi fészke, főúri előneve és temetkezési helye
(Németújvár) miatt - jogosan - a burgenlandiak is magukénak
vallják, csakúgy, mint Liszt Ferencet, aki Doborjánban
született, s aki gyenge magyar nyelvtudása ellenére is mindig
a magyar haza hű fiának vallotta magát. Amint Liszt az
árvíz hallatán hazája sorsa miatt oly meghatóan kesergett,
Batthyány az első világháború utáni országcsonkítással
kapcsolatban 1920. jan. 21-én, naplójában szintén hazája
sorsáért aggódik, amikor így ír: "Fekete felhők
tornyosulnak ... aggasztó hírek jönnek. A magyarság a
békeszerződés határozatát megtudva felkiált, és minden
izmát megfeszíti. Fogait összeszorítja, ...és mint sebzett
oroszlán várja ellenfelét. Mit fog tenni? Szó nélkül el
fogja vállalni a feltételeket? Vagy megkezdi a kilátástalan
élet-halál harcot? Nem tudom. Ma egész Magyarországon
mindenki érzi, hogy mily állapotban van hazája... Patrona
Hungariae, régi nagy Patronánk, ora pro nobis!"
(Magyarország védelmezője, imádkozz érettünk!)
ORVOSI ARS POETIKÁJA
-----
-----Haladó szellemű orvos volt. Nem hiába lett a MTA
tiszteletbeli tagja. Kezdetben az orvostudománynak szinte egész
palettáját (sebészet, fogászat, szülészet-nőgyógyászat,
fül-orr-gégészet stb.) művelte. Legnagyobb örömét a
sebészetben, később pedig a szemészetben találta. Saját
kezűleg készített és kidolgozott fényképekkel,
röntgenképekkel dokumentálta eseteit. Betegforgalmáról
évente nyomtatott összesítést készíttetett, mely
bővelkedett kazuisztikákkal is. Nem ritkán napi 80-100 beteget
vizsgált és kezelt. Orvosi gyakorlata során több mint 20 ezer
műtétet végzett, ebből kb. 3000 szürkehályogot. Konrad
Röntgen világraszóló felfedezése után 8 évvel
(1904-ben) Nyugat-Dunántúlon elsőként már
röntgenkészüléket vett. (Szombathelyen 1915-ben a
Csapatkórházban állítottak be magántulajdonban levő
röntgengépet.) Míg Szombathelyen csak 1919-ben vezették be a
kórszövettani vizsgálatokat, Köpcsényben már 1904-ben
végzett ilyeneket. Kórháza már önálló laboratóriummal
rendelkezett, ami akkoriban korántsem volt megszokott. Saját
kórházának felszerelése, sőt részben műtéti anyaga
vetekedett a bécsi és budapesti klinikákkal. (Szombathelyen az
első önálló polgári sebészeti osztály 1919-ben alakult,
ám a városi kórházakban erre csak a harmincas években
került sor, s addig aszeptikus műtéteket alig végeztek. Dr.
Remetei Filep Ferenc igazgató sebész főorvostól tudjuk,
hogy pl. a körmendi kórházban 1931-ben a műtőnek kijelölt
helyiségben még baromfikeltetés folyt!) A köpcsényi
betegkimutatások alapján valóban kiderült, hogy a hercegorvos
betegei főként egyszerű munkásemberek (napszámosok, erdei
és mezei munkások, cselédek, szegény parasztok, szolgálók,
iparosok stb.) voltak. Néha szinte erején felül dolgozott, ami
már nem volt nevezhető holmi hóbortos nagyúri hobbinak,
odaadó napi rutinmunkáját bizonyára nem puszta
kedvtelésből, hanem humanista elkötelezettségből végezte.
Tevékenysége voltaképpen önként vállalt, ám hitvalló
keresztény elvekre épülő kemény szellemi és fizikai munka
volt. Ehhez valamiféle - Albert Schweitzeréhez hasonló
- megszállott hivatástudatra, karizmatikus személyiségre volt
szüksége. Orvosi munkájával megvalósítani szándékozott a
jézusi intelmet, miszerint amit egynek tesz valaki embertársai
közül, azt neki (Jézusnak) teszi. Emberszeretete tehát az
Istenszeretetből táplálkozott. Végrendeletében azt
írta: "Életem egyik fő feladatának tűztem ki, hogy
orvosi működésemmel a szenvedő emberiségnek szolgálatot
tegyek, és ezáltal a jó Istennek tetsző dolgot cselekedjek...
Hálát adok a Teremtőnek, hogy az orvosi pályára hívott. Ha
boldogok akartok lenni, tegyetek másokat boldoggá."
-----Batthyány dr. orvosi munkájában megvalósította
az ideális keresztény orvosképet, amennyiben a kétoldali
orvos-beteg kapcsolatba harmadikként belevitte az Istent.
Betegében az Isten képmását, a szenvedő embertársat,
testvért, sőt magát Jézus Krisztust látta és szolgálta. A
gyógyításban a hátsó gondolatoktól mentes eszményi
tisztaságot, anyagi érdektelenséget, önzetlenséget, valamint
az Isten szeretetén keresztül az empátiát valósította meg.
Magára vette a beteg szenvedését, Isten eszközének
tekintette magát. Munkájában a szolgálatot és az irgalmas
szamaritánus lelkületet tartotta szem előtt. Vagyis azt az
embertársat, aki a Szentírás szerint a mások által kirabolt,
véresre vert, s az arra menők által mellőzött, sorsára
hagyott nyomorult embertársán könyörült meg. Önzetlen
emberségből ellátta sebeit, szamarán elszállította, sőt
még pénzt is fizetett a fogadósnak, hogy tovább ápolja.
Ennél többet ma sem nyújthatunk.
LEHET-E A "SZEGÉNYEK ORVOSA" A HAZAI ORVOSTÁRSADALOM PÉLDAKÉPE?
-----
-----Kétségtelenül Batthyánynak sok
tekintetben könnyebb volt életvitele megvalósítása, mert
cselekedeteinek forrása és célja azonos természetfeletti
közegből táplálkozott, tetteinek kimeríthetetlen hajtóereje
határtalan hite volt. Orvosi szellemiségét tehát elsősorban
a vallásos orvosok követhetik. Ám példájának
megvalósítása - nehezebben ugyan, de - hit nélkül is
elérhető, ha a nem hívő orvos az ő transzcendens
ösztönzőjét és célját elvszerű orvosi elhivatottsággal -
az önmagáért való, és embertársainkkal szembeni
jócselekedetekkel táplált meggyőződéssel - pótolja. Olyan
intellektuális, racionális humanizmussal, amely
szükségképpen annak felismeréséhez vezet, hogy felemelő
dolog jónak lenni, hogy az adás, a gyámolítás és a szeretet
önmagában is olyan örömet, önbecsülést és értéket
jelent, amit az orvosnak érdemes, sőt kell is gyakorolnia.
Ilyképpen életművét - ha más-más eszmei háttérrel is -,
de végeredményben korunk minden orvosa ma is megvalósíthatja.
Tanulhatunk tőle türelmet, szelídséget, kitartást,
jóságot, de mindenekelőtt szeretetet. Mindazokat tehát,
amiknek - úgy tűnik - szűkében van a mai technikalizált
orvostudomány. Példájából megtanulhatjuk, hogy miként
szolgálhatjuk önzetlenül a beteget. Hogy ne csak
betegségével, hanem az egész emberrel - ne csupán testi,
hanem lelki bajával is törődjünk. Batthyány arra
tanítja a XXI. század emberét, hogy hogyan lehet imádkozva
dolgozni és dolgozva imádkozni, mert erre korunk emberének
a jelek szerint sem ideje, sem igénye nincs. Az Úrral
folytatott szakadatlan természetfeletti párbeszéd
biztosította őt arról, hogy önmagával és a világgal
békességben éljen, szeretetben dolgozzon és hősi megadással
vállalja a halált.
"A
szegények orvosa" műtét közben. Segítője felesége, született Coreth Mária terézia grófnő |
-----Halála óta Batthyány életműve - az egyházi
kanonizációs eljárás mellett - világi vonalon is
foglalkoztatja hazánk közvéleményét, főleg Körmend,
Szombathely és Vas megye lakosságát. A körmendi kórház
1934-ben, s később a budapesti Korall u. 6. szám alatti
gyógyszertár felvette a nevét. A körmendi kórháztól ugyan
a pártállam megfosztotta névadóját, ám 1990. január 19-én
a kórház újra felvette a dr. Batthyány-Strattmann László
nevet. Ez is azt példázza, hogy az igazságtalanságokat
előbb-utóbb mindig legyőzi az Idő, amely méhében hordozza
az Igazságot. Emlékét számos templom üvegablaka,
Ausztriában és hazánkban több köztéri emlékmű,
emléktábla, templomi szobor, festmény őrzi. Ausztriában és
hazánkban egyházi énekeket írtak emlékére, iskola,
intézmény (Vakok Gyermekotthona, Idősek Akadémiája stb.)
vette fel az ő nevét. Szombathelyen 1990. január 16-án
alakult meg a Keresztény Egészségügyiek Batthyány László
Társasága, amely elsősorban emlékének ápolását tűzte ki
fő feladatául. Batthyányról számos könyv, imakilenced,
újságcikk, esszé, misztériumjáték, oratórium, tv-film,
riport, háttérbeszélgetés stb. látott napvilágot, s az
egészségügyi kormányzat már 1991-ben róla elnevezett rangos
díjat alapított. Mindez arra mutat, hogy az utókor méltatja
az ő életművét.
-----Tudom, hogy - amint azt Kosztolányi olyan
szépen megénekelte - minden ember "egyedüli
példány". Ady Endre is úgy látta, hogy valamennyi
ember "fenség, Észak-fok, titok, idegenség". A szó
szoros értelmében véve tehát senki sem másolható, már csak
az eltérő körülmények miatt sem, ezért Batthyány
teljesítménye sem ismételhető meg. Ám szellemiségét
megérteni, etikai indítékaira és gyakorlatára felfigyelni,
azokat korunk orvostudományának lehetőségeire átültetni,
mindnyájunk számára nemes kihívást jelent. Életművét
ismerni, értékelni, reá emlékezni a harmadik évezred
orvosának, úgy gondolom, nemcsak erkölcsi adóssága, hanem
illő kötelessége is.
IRODALOM
GYÜRKI László: Dr.
Batthyány-Strattmann László, a hit nagy tanúja. Körmend,
1989.
KARDOS Klára (bev. és ford.): A szegények orvosa,
Batthyány-Strattmann László. Eisenstadt (Kismarton), 1982.
KAPRONCZAY Károly-REMETEI FILEP Ferenc: Batthyány-Strattmann
László (1870-1931). In: Körmend egészségügyének
története (szerk. ua.). Körmend, 1983. (Körmendi Füzetek)
54, 115 old.
KLEMM Nándor: Csak eszköz vagyok... Szombathely, 1989.
PETŐ Ernő: A múlt és a jelen Vasvármegye és Szombathely
Város Kórházának életében. Magy. Klin. és Kórh.
Szövetsége kiadása, Budapest, 1934. 398 old.
PUSKELY Mária: Nyisd fel szemeidet és láss! Dr.
Batthyány-Strattmann László (1870-1931) OMC Kiadó, Bécs,
1986.
PUSKELY Mária: Dr. Batthyány-Strattmann László élete
képekben, dokumentumokban, történelmi mozaikkal. Szent István
Társulat, Budapest, 1991.
PUSKELY Mária: Dr. Batthyány László 1870-1931. Szent István
Társulat, Budapest, 2001.
SZÉLL Kálmán: A Markusovszky Kórház története.
Szombathely, 1979. 38 old.
SZÉLL Kálmán-TIBOLA Imre: A Keresztény Egészségügyiek dr.
Batthyány László Társasága öt éve. Szombathely, 1996.
TIBOLA Imre: Úton hazafelé. Szombathely, 1991.
TIBOLA Imre: A másokat szolgáló emberi élet... In: Életünk,
1991/8, 29, 712-25
TIBOLA Imre: Feljutott az oltár magasára. Szombathely, 2003.
VERMES Péter: Szegények hercege. Budapest, 1989.