KÁROLYI MÁRIA
SAVARIA
FÖLDJÉNEK ŐSI KULTÚRÁI
A RÓMAIAK ELŐTT
--------------------
-----Biztos régészeti adataink az időszámítás
előtti 6. évezredig követhetők vissza a múltba, de azt is
jelzik, hogy már hosszabb történeti fejlődés állomása az a
földművelő kultúra, melynek nyomait e tájon elsőként
megtaláljuk. Nem meglepő kutatásaink végső eredménye, mely
szerint vizsgált területünkre sűrű lakottság jellemző az
évezredek során át, még ha változik is az itt megtelepültek
kultúrája, kapcsolatainak földrajzi iránya és nyilván
etnikai összetétele is. Az európai régészeti kutatás fontos
feladatának tűzte ki az európai városi fejlődés
különböző útjainak vizsgálatát, hiszen megfigyelhetően
más-más tényezők alapozták meg a különböző területeken
és eltérő időkben lezajló urbanizálódási folyamatot.
-----Húsz esztendeje még az osztrák régészet
véleménye az volt, hogy a nyugat-dunántúli vidék a korai
neolitikum idején lakatlan maradt. Az adatok hiányát azonban
csak a helyi kutatás megszakadása okozta, és az 1970-es
évektől kezdve gyorsan szaporodtak e korból származó
leleteink.
-----Savaria-Szombathely városa az Európát
észak-déli irányban átszelő, úgynevezett
Borostyánkő-útvonalra épült. Mostanáig úgy látszott, hogy
a római időkben fontos szerepet játszó katonai és
kereskedelmi útvonal őskori ismerete az i. e. 2. évezredbe, az
európai bronzkorszakba nyúlik vissza. Helyi régészeti
kutatásaink azonban azt igazolják, hogy ennek az egyik
legfontosabb európai útvonalnak használata jóval előbb, az
i. e. 7-6. évezredben már megkezdődött.
-----Területünkön az útvonal sok vízfolyástól
szabdalt termékeny földön halad át, a kelet-alpi hegyvidék
nyúlványai alatt. A hegyvidék néhány tagja: a Vashegy, a
Kőszeg-Rohonci-hegyvidék és a Borostyánkői-hegység
meghatározói lettek a vidék korai anyagi kultúrájának. Az
innen származó kőzeteket (szerpentin, zöldpalák,
mészkövek, bazalt, amfibolit stb.) dolgozták fel a neolit
falvak lakói csiszolt szerszámoknak, ékszereknek és
valószínűleg edényeknek is. A bronzkorszakban jelentőssé
vált hegyi település, a velemi Szent-Vid magaslat lakottsága
már a neolitikum idején megkezdődött, ekkor indulhatott el a
helyi kőzetek bányászata is.
-----A kőanyagok távolsági kereskedelmére igen korai
adatok utalnak: az Alpok kőanyagai megjelennek a
Dél-Dunántúlon, a Bakonyból származó radiolaritok eljutnak
Ausztrián át Csehországig, Bajorországig, a kárpáti
obszidián feltűnik Észak-Itáliában már az i. e. 7. évezred
végén. A kőkor nálunk valóban kőszerszámokra alapozott
gazdálkodása, életmódja a gyorsan romló eszközök miatt
újabb és újabb nyersanyagokat igényelt, ez magyarázza a
korszak kőéhségét.
-----A helyi kőbányászat és -feldolgozás lehetett
az egyik alapja vidékünk sűrű lakottságának már a
kőkorszak idején is. A települések lakói zömmel
zöldpalákat használtak csiszolt szerszámaikhoz, és
pattintott kis eszközeik főleg Bakony-vidéki radiolaritból
készültek. Az obszidián helyi hiányának oka valószínűleg
az, hogy ezt az értékesnek tartott nyersanyagot dél felé
továbbították az adriai tengerpart kultúrái számára,
amelyekkel bizonyíthatóan állandó kapcsolatban álltak.
Cserébe tőlük szerezhették be a tengeri kagylókat és
csigákat, melyekből változatos ékszerek készültek. A
kőszerszámkészítés alig változó, több évezredes
gyakorlatának bizonyítéka a Szombathelytől nyugatra, Dozmat
községnél feltárt korai bronzkori műhely, amelyben nagyobb
mennyiségű, baltának előkészített, durván hasított
kőzetdarabot találtunk. Valószínűleg a zöldpalák
kitermelése vezetett a Kőszeg-Rohonci-hegyvidék rézérc
teléreinek felfedezéséhez és a helyi rézmegmunkálás
megindulásához az i. e. 5. évezredben. Ezt a feltevésünket
azonban ma még nem tudjuk bizonyítani.
-----Vizsgált területünk földrajzi jellemzője a
sűrű vízhálózat, mely széles, egykor mocsaras folyó- és
patakvölgyekbe futó sok kisebb vízfolyásból áll. A
legkorábbi településeink, amelyek már rendszert alkotnak,
végigkísérik a Répce, a Gyöngyös, a Perint, a Sorok és a
Rába partjait. E települések ma is megfigyelhető felszíni
nyomai sokszor szinte egymásba érnek a még kisebb patakok,
mint a Szombathely közelében futó Arany-patak mellékén.
Olykor megtalálhatók mára már eltűnt egykori tavak partján
is. Két újkőkori településünkről, a séi és kisunyomi
ásatásokból származó faszenek kormeghatározását
végezték el 2002-ben az MTA Atommag-kutató Intézetében,
Debrecenben. A radiokarbon vizsgálatokból úgy látszik, az i.
e. 6. évezred utolsó negyedében élt mindkét település
néhány kilométerre a mai Szombathelytől. A mai nagyváros
furcsa, elnyúló alakját a városkörnyéki kis települések
lassú beolvadása okozta; történeti érdekesség, hogy itt e
sűrű apró falvak rendszere már az újkőkorban, mintegy 7
ezer évvel ezelőtt kialakult.
Újkőkori
díszített agyagtál az 1981-es kisunyomi ásatásból (a dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájából) |
-----
-----Szombathely új városnegyede építkezési
munkálataihoz kavicsbányát nyitottak az 1970-es években a
város nyugati szélénél. A később felhagyott bánya 1978-82
között természettudományos kutatások (Horváth Ernő
ásatásai) színhelye lett, amelyek fontos új eredményeket
hoztak a helyi flórafejlődés történetéhez. A
talajrétegekből előkerült virágpor vizsgálatát, a
pollenanalízist az MTA Botanikai Kutatóintézete (Zólyomi
Bálint) végezte el 1979-ben. Kiderült, hogy a bányában az
Ős-Gyöngyös elhagyott medrének feltöltődött rétegei
mintegy 10 ezer esztendő növényzetének és állatvilágának
maradványait őrizték meg, hű képet nyújtva természeti
környezetünk folyamatos és jelentős változásairól. A 10
ezer éve még fátlan tundrai tájból a melegedő éghajlat
hatására évezredek alatt fenyves erdőkkel, majd vegyes lombos
erdőkkel borított vidék lett, gazdag erdei aljnövényzettel,
mogyoró cserjésekkel, dióval, vad gyümölcsökkel, ligeti
szőlővel. A rétegekben az időszámítás előtti 6. és 4.
évezredek idején gabonapollenek is megjelentek, bizonyítékul
számunkra a kőkori falvak nem túl távol húzódó megművelt
földjeiről és gabonatermesztéséről. A séi kőkori
településről búza leleteink is vannak (Skoflek István
meghatározása). Egy marék agyaggal kevert búzát lapulevélbe
csomagolva a séi falu egyik kemencelapja alatt találtunk meg, a
kiégett agyag megőrizte a növény lenyomatát.
Feltételezzük, hogy az acsalapu görcsoldó hatású, a mákhoz
hasonló hatóanyagát már ismerték a falu lakói, és a
növény nem véletlenül került e fontos helyre.
-----Kevés állatcsont került elő kőkori
falvainkból. Ezek vizsgálata (Vörös István munkája)
bizonyította a szarvasmarhatartást, és a környező vidék
vadon élő állatainak, az őznek, gímszarvasnak, nyúlnak és
hódnak a vadászatát. A séi falu lakói szép edényeiken más
háziállataikat, így a kecskét és sertést is ábrázolták,
edényfedők díszítéséül pedig vadmadarakat formáztak meg.
A vidék vízi világának egyik főszereplője lehetett
gyönyörű prémes állatunk, a hód, amelynek léte a
jégkortól a 20. századig követhető itt, ekkor tűnik el
végleg helyi állatvilágunkból.
-----A kőkori falvak nagy területeket borító, sűrű
felszíni nyomai ellenére ma még kevés feltárt
településrészletet ismerünk és temetőiket még nem
kutattuk. Az i. e. 6. évezred végén már cölöpös
szerkezetű, hosszú házakat építettek, hasonlóakat a
Burgenlandban és Alsó-Ausztriában feltártakhoz. A házakból
származó agyagtörmelék csapolt deszkafák lenyomatait is
megőrizte (Kisunyom, Dozmat). Falvaink több települési
rétegről tanúskodnak és valószínűleg időközönként
visszatérő lakosságról. A falvak több hektáros kiterjedése
bizonyosan nem egyidejű lakottság eredménye volt.
-----Vidékünk első monumentális építészeti
alkotása az újkőkorban készült el. Ez a Sé község mellett
feltárt nagyméretű árokrendszer, amelynek rendeltetését ma
még nem ismerjük. Feltételezhetően a település védelmére
szolgált, erre utalhat a sáncból és két párhuzamos
árokból kiépített, ovális alakú erődítés, a bejárást
segítő keleti kapu (földhíd) és az északi oldalon a fából
készült hídszerkezet. Európában néhány évtizede folyik a
kőkori árokrendszerek intenzív kutatása. Úgy tűnik, szinte
egyidőben jelentek meg Európa sok vidékén a közösen
végzett emberi munkának e különös létesítményei az i. e.
6-5. évezredek folyamán. Egykori rendeltetésükre alig lehet
következtetni, többféle célt is szolgálhattak, olykor
kultuszhelyként vallási tevékenység helyszínei voltak.
A
séi újkőkori erődítés rekonstrukciója: a kapu
mellett (1), az északi fahíd helyén (2) és az erődítés metszete (3) |
Kötényt
viselő női agyagszobor, idol (kiegészített) az
1996-os séi ásatásból (az újkőkori lengyeli kultúra alkotása) |
-----
-----A séi falu élete azonban folytatódott tovább.
Régészeti anyaga azt mutatja, hogy a 2. periódusban új
népesség lakta már a területet, új anyagi kultúrával,
melynek kialakításában az Adriai-tenger partjáról érkezett
jövevények (Danilo kultúra) is részt vettek. A véleményünk
az, hogy a séi régészeti leletanyag az új,
Lengyel-kultúrának nevezett kulturális periódus teljes
idejét, mintegy ezeréves időszakot képviseli. Az
építményeket, hulladék- és egyéb gödröket a különböző
korszakokban egymásra ásták, így ma már az egyes
települési rétegeket szinte lehetetlen elkülöníteni.
Egy-egy objektumot azonban ki tudtunk választani, melyek
leletanyaga jellemző lehetett az egyes korszakokra. Ilyenek: a
lengyeli kultúra kialakulási időszakából a sok vonaldíszű
kerámiát tartalmazó 19/a gödör, az árokrendszer
feltöltésébe ásott, már a kialakult lengyeli kultúrát
képviselő 25/d és 26/b gödrök, vagy a későbbi lengyeli
időszakra utaló 40/a gödrök anyaga. A legkésőbbi lengyeli
periódusból csak szórványos leleteink vannak.
A párhuzamos radiokarbon adatok Ausztriában és nálunk is azt
jelzik, hogy a két különböző eredetű népesség, a helyi
késői vonaldíszes és zömében déli, balkáni származású
lengyeli nép néhány száz esztendeig egymás közelében élt,
valószínűleg békés mindennapi kapcsolatokkal. A lengyeli
kultúra kialakulása legkorábban a nagy észak-déli útvonal
mentén, a mi területünkön történhetett meg az i. e. 6.
évezred végén. Hét-nyolcszáz évnek kellett eltelnie még,
amíg a kultúra átterjedt Északkelet-Magyarországra is (pl.
Aszód települése az i. e. 4200-3800 közötti időből).
-----A séi település régészeti leletanyaga a
lengyeli kultúra körén belül sok egyedi, jellemző vonást
mutat. Ez a kőkori közösség kiemelkedően magas színvonalú
kerámiaművészetet, edényfestést és emberábrázoló
kisplasztikát teremtett. Kapcsolataik követhetők Burgenlandon,
Alsó-Ausztrián át Morvaországig és Csehországig. A hasonló
kulturális jelenségek valószínűleg mélyebb, rokonsági
(nyelvi?) köteléket is jelentettek.
-----Az európai régészetnek érdekes feladata lehet a
dalmáciai kőkori Danilo kultúra létének, mozgásának és
hatásainak kutatása. E kultúra megjelenésével kapcsolható
össze a földművelő életmódra való áttérés az adriai
tengerpart mentén. Ma már tudjuk, e nép feltűnése a mi
vidékünkön és egyidejűleg Északkelet-Itáliában is
jelentős kulturális változásokat eredményezett. Kőkori
leleteink az adriai tengerpart kultúráival való folyamatos
kapcsolatot bizonyítják.
-----A séi település 3. periódusából, mely már a
feltöltődött ovális árokrendszer fölé építkezett, nagyon
sok vallási rendeltetésű tárgyi emlék maradt ránk.
Különösen érdekesek a főként nőket ábrázoló agyag
szobrocskák (idolok), amelyeket kialakult rítus alapján
feldaraboltak és szétszórtak a település területén.
Valószínű, hogy nagyméretű, dúsan festett díszedényeik is
női alakot jelenítettek meg, és jelképként kerültek kis,
kútszerű áldozati gödrökbe. A sok finom, festett kerámia
díszítő motívumait vizsgálva úgy láttuk, hogy a minták
jelentős része Nap-ábrázolás vagy Nap-jelkép. A séi
kőkori közösség vallási gyakorlata olyan kialakult agrár
rítusok, termékenységi szertartások meglétét mutatja,
amelyekhez hasonlóakat később a nagy ókori vallások
körében lehet megfigyelni. (A feldarabolt egyiptomi Ozirisz, a
széttépett, trák eredetű Dionüszosz, a görög Démétér
és Perszephoné kultusza a földalatti szent üregekkel stb.).
Érdekes lesz megvizsgálni az Európa-szerte kibontakozó
újkőkori Nap-kultusz egyre szaporodó jeleit, emlékeit, sőt
szentélyeit és az égitestek mozgásának követéséből
megszületett csillagászati ismeretek kőkori bizonyítékait. A
séi kerámiákon alkalmazott festészet olyan geometriai
stílust is teremtett, mely a különböző geometriai formákkal
már átalakítási műveleteket végzett. Nem tudhatjuk, ez
csupán díszítési játék volt-e, vagy út a geometriai
tudomány megszületése felé?
-----Újkőkori kultúráink körében jeleket és
jelcsoportokat tudtunk összegyűjteni, melyek kerámiákon és
idolokon őrződtek meg. Jelentésüket többnyire nem ismerjük,
néhány esetben sejtjük csupán. A jelek nyilván a kőkori
közösségek számára ismert tartalmakat hordoztak, és
érdekességük, hogy többet közülük az évezredekkel
később kialakuló európai írásrendszerek betűjelei között
fogunk viszontlátni (V-X-Y-M-A-C stb.) Feltételezzük, hogy a
forgó kerék ismerete is megszülethetett az újkőkori lengyeli
kultúra idejében, hiszen számos díszítési motívum, több
agyagból és kőből készült ékszer bizonyítja a kör
szerkesztésének hosszú gyakorlatát. Megemlítjük, hogy
néhány séi festett kerámiatöredéken kézikorong
használatára utaló nyomokat is megfigyeltünk.
-----E színes és kulturális emlékekben gazdag világ
az i. e. 5. évezred közepe táján szinte nyomtalanul eltűnik.
A későlengyeli időszak kerámiaformái ugyan kapcsolódnak a
korábbiakhoz, de eltűnik a ragyogó, sokszínű festés róluk,
nagyon ritkán vörös vagy fekete színnel mázolják az
edények külsejét vagy peremét. A változások okát ma még
nem ismerjük. Szombathely környékén felszíni
megfigyeléseinkből és ásatásainkból is azt az érdekes
adatot kaptuk, hogy a vonaldíszes falvak általában a késői
lengyeli időszak települési rétegével zárulnak.
Feltételezhető a lakosság egy részének továbbvándorlása,
de az is, hogy az itt maradottak eltérő kultúrájú
közösségei már összeolvadtak. A korai lengyeli kultúra
hordozóinak észak felé vezető útja tisztán látható; a
morva- és csehországi kutatás bevándorlókkal hozza
kapcsolatba a helyi festett kerámiás kultúra kialakulását.
Megemlítjük még a sok hasonló kulturális jelenség mellett
egy különös edénytípus: a zsámolylábú edények séi és
morvaországi előfordulását.
-----A sok településnyom változatlanul sűrű vagy
hosszabb ideig tartó lakottságot jelez környékünkön. A
korszak emlékeit még alig kutattuk, de tudjuk, hogy már
ismerniük kellett a réz megmunkálását, és ez a társadalom
lassú átalakulására is hatással volt. A
szerszámkészítésre használt kőzetek bányászata elvezetett
az ércek megismeréséhez. A séi faluban már találtunk
megmunkált, csüngőnek használt antimonit darabot, de a gabona
zúzására szolgáló kőlapok is sokszor fémtartalmúak. A
vidékünk újkőkori életében oly nagy szerepet játszó
Kőszeg-Rohonci-hegyvidék jelentőségét tovább növeli, hogy
a gazdag kelet-alpi érces provincia része, és megindul az
elérhető, felszín közeli rézércek, később az antimonérc
kitermelése is.
-----Az ércek olvasztásának technikáját a későbbi
tudományos magyarázatok mindenütt a kerámiakészítés
fejlettségével, a magas égetési hőfok elérésével
kapcsolják össze. Vidékünk vonaldíszes és lengyeli
kultúrájú falvaiban is az i. e. 6. évezred végén már
felbukkan az a fekete, olykor grafitmázas finom kerámia,
amelyet magas hőfokon égettek.
Jelek és jelképek a séi újkőkori ásatások anyagából: kerámiákon (1-8) és csontfaragványokon |
Díszedények
női viselet ábrázolásával. Lelőhelyük: 1. Sé,
újkőkori település (lengyeli kultúra), 2. Csákánydoroszló, rézkőkori temetkezés (badeni kultúra) |
A rézkori Retz-GAjáry típusú fazekasság díszes korsója Vas megyéből |
-----
-----A késő lengyeli időszak kerámiai hagyatékában
még egy érdekes változást észleltünk. A településeken
nagyon sok szűrőedény jelenik meg ekkor, és velük együtt
széles, áthidalt kiöntővel ellátott tálak is. Talán bort
készítettek az edényekben, amelyhez a környék vad
gyümölcsei, sőt a gyakori ligeti szőlő adhatták az alapot.
Kisunyomi településünk egyik kisebb építményében kilenc
kiöntős tál maradványait találtuk meg egymás közelében.
Bebizonyosodott, hogy az ivásra szolgáló egyfülű korsó
típusa sem a rézkori Lasinja kultúra idejéből
származtatható nálunk, hanem jóval korábbról, a lengyeli
időszak közepéről. Sé településén áldozati gödörből
került elő legkorábbi egyfülű korsónk, melynek hasonmását
az ursprungi (Alsó-Ausztria) hamvasztásos lengyeli sírban
találták meg.
-----Az elmúlt harminc év régészeti kutatásai
elsősorban a helyi neolitikum (i. e. 6-4. évezred)
történetéhez hoztak új ismereteket. A bronzkor és vaskor (i.
e. 3. évezred - időszámítás kezdete) eseményeit ma még
csak vázlatosan tudjuk összefoglalni, főként a jövőbeli
kutatási feladatok kitűzésével. Vidékünk kapcsolatai a
bronzkor évszázadai alatt látványosan átrendeződnek: a
déli, nyugat-balkáni kötődés helyett meghatározóan a
tőlünk nyugatra-észak-nyugatra települt kultúrákhoz
kapcsolódik népeink története. Az átrendeződés mögött
kereskedelmi kapcsolatok változásait is látjuk, de
kimutathatók népi vándorlások is. A bronzkor elején még
délről északra tartó vándorlást bizonyít területünkön a
gyönyörűen díszített kerámiáiról híres Vucedol-kultúra
megjelenése Szombathely környékén. Fazekasságának hatásai
a helyi Makó-kultúra leletanyagában is fellelhetőek. A
Makó-kultúrát néhány kisebb hulladékgödör mellett egy
műhely maradványa képviseli Dozmat községnél, amelynek
félkész kőbalta leleteit már megemlítettük. A kultúra
több díszített tála került elő Szombathely területén,
jellegzetes kereszt alakú mintázatuk talán Nap-szimbólum, és
az edények kultikus rendeltetését jelzi.
-----Északról vándorol területünkre az újabban
Lajta csoportnak nevezett, késő-harangedényes korai bronzkori
népesség. Csepreg mellett feltárt temetőjükben először
találtunk egyszerű bronz ékszereket: a ruházatot
összekapcsoló bronztűt és fülkarikákat. Az újabb
vándorlások és a kereskedelem átrendeződése mögött
sejthetően a bronz előállításához szükséges nyersanyagok
vagy a bronzból készült termékek megszerzésének szándéka
rejlik. A bronzkészítmények anyagának széles körű
vizsgálatából Mozsolics Amália és német kutatótársai már
az 1960-as években kimutatták egy északnyugat-magyarországi
korai bronzöntő műhely meglétét. Az itt készült bronzokat
a magas antimontartalom jellemzi. A Kőszeg-Rohonci-hegyvidék
újkorban művelt rézérc és antimonit bányái helyi
gyártási központot feltételeznek az őskor idején is,
bizonyítékaink azonban csak a késői bronzkortól vannak: ezek
a gazdag Velem Szent Vid-i öntőműhely leletek. Bizonyító
adat lehet talán egy korai bronzkori öntőminta Rohoncról,
vagy egy nagyobb korai bronzkori raktárlelet
Északnyugat-Magyarországról, közelebbi lelőhely nélkül.
Fontos az a tény is, hogy Velem Szent Vid-en megtalálták annak
a bronzkori kultúrának kerámiáit, amely vidékünkön
elsőként foglalkozott bronz kereskedelemmel. Ez a
Gáta-Wieselburg kultúra, melynek magyarországi elterjedési
területét sikerült pontosítanunk és a kialakulásáról is
van elképzelésünk.
Szombathely területén előkerült korai bronzkori díszített tál beljseje (Makó kultúra) |
-----
A bronzkori gátai kultúra edényei Szombathely területéről |
-----
-----Szombathely területéről is főleg szórványos
kerámiáikat ismerjük. A város legmagasabb pontján
(Püspökkert) a római romok alatt nagyméretű őskori épület
maradványait tárták fel, amelynek kevés leletanyaga a
kultúra utolsó időszakából származhat. Véleményünk
szerint a gátai kultúra idején Szombathely területének
jelentősége megnőtt a rajta áthaladó észak-déli útvonal
növekvő használata miatt. Ez időben már folyik az északi
borostyánkő kereskedelme, de még a Földközi-tengeri és
egyéb eredetű ékszercsigákkal, kagylókkal való kereskedés
is. A bronzkereskedelem jele lehet az az érdekes tény, hogy a
gátai kultúra nyomait megtalálták a rézércekben gazdag
Tirolban is.
-----Régészetünknek fontos feladata lesz a jövőben
a gátai kultúra előzményeinek, településeinek és
temetőinek, egykori társadalmának és tárgyi hagyatékának a
kutatása. Elterjedése összefüggő törzsi területet rajzol
ki, amelynek kultúrája jelentősen eltér a Dunántúl
szomszédos területeinek kultúráitól. A gátai időszak
végén telepszik meg Szombathely területén az úgynevezett
(ál)zsinegdíszítésű kerámiával (Litzen kerámia)
jellemzett Lajta vidéki népcsoport. Településük a város
északi részén, a borostyánkő út mellett feküdt.
Kerámiáik a nyugatról érkezett korai halomsíros kultúra
fazekasságával való egyidejűséget bizonyítják. Ez a
település, amely 1981-ben került felszínre a kámoni
városrészen, kiemelkedik jelentőségével a többi, korábbi
őskori lakottságra utaló nyom közül. Régészeti leletanyaga
több évszázados folyamatos életet mutat a falu területén a
késői bronzkortól a korai vaskorig. A településnek csak kis
részletét tártuk fel ásatással, a felszíni leletek és
települési jelenségek hosszan húzódnak a Perint patak
partján északi irányban. A helyi fazekasság jellemzői a
hatalmas hombáredények, és feltűnik a leletek között egy
bronzöntő minta töredéke is.
Bronz
nyakperec végződéseként megformált emberi fej. Itáliai eredetű ékszer a korai vaskorból, valószínűleg Szombathely környékéről |
-----
Bronz
ékszerek: nyak-, kar- és lábperecek a kelta
időszakból. Lelőhelyük: Sárvár (1-2), Alsóújlak (3-5), Kisunyom (6-7), Csepreg (8), Velem-Szentvid (9) |
-----
Késői kelta korongolt kerámiák a szombathelyi Csónakázó-tó helyéről |
-----
-----A vaskeresztesi gazdag halomsírok közelében
bronz kincset is találtak e korból. Umbriai eredetű a
leletegyüttes bronz edénye, amelyben női ékszereket helyeztek
el: fibulát, kar- és nyakpereceket, díszített lemezeket,
Nap-ábrázolásos csüngődíszeket. Az áldozati lelet akár
szentélyből is származhatna. Sé község mellett áldozati
gödörből olyan fémedényt utánzó kerámiatál került elő,
melynek díszítése a halotti kultusszal hozható kapcsolatba.
Úgy tűnik, mintha a kultuszleletek sűrűsödnének Szombathely
körül a korai vaskorban.
-----Területünk gazdag itáliai kapcsolatait idézi
még egy picénumi bronz nyakperec, melynek néhány
évszázaddal későbbi változatát korai kelta csontvázas
sírban találták meg Vép község területén. A kelta
időszak kutatása nagyon sok feladatot ró majd helyi
régészetünkre. A betelepülő kelta törzsek településeit
és temetőit alig ismerjük még, a kutatás főleg szórványos
leletekből próbál történeti következtetéseket levonni.
Úgy látjuk, hogy az i. e. 3-2. századok kelta leletei Vas
megye gyepvasérces területein csoportosulnak főként,
bizonyítják ezt a Vasvár környékén vagy a Répce mellékén
gyűjtött adatok. A Rába folyását végigkísérő leletek az
Arrabiates ókori törzsi név valódiságáról vallanak. Ebből
az időből az alsóújlaki kelta temető térképét meg tudtuk
rajzolni a leletmentett sírok alapján. Itt egymástól távol
fekvő hamvasztásos sírokból kerültek elő a viseletről és
fegyverzetről tanúskodó mellékletek és a korongolt
kerámialeletek.
-----A késői kelta időszak, az i. e. utolsó
évszázad emlékei megszaporodnak a Rába mellékén és
Szombathely körül is. Települési leletanyagokat ismertünk
meg, és felszíni megfigyeléseink is vannak a késői kelta
házcsoportok elhelyezkedéséről a patakok partjain
(Arany-patak melléke, a Sorok és mellékpatakjainak vidéke,
Söpte környéke stb.). A Rába vidékén a kelta népesség
császárkori továbbélésére is vannak adataink, például az
Ivánc melletti halomsírok vagy a Körmend-várkerti i. sz. 1.
század végi női sír, melyben a bennszülött készítésű
kerámiák mellett római terra sigillata edények utánzatait is
elhelyezték. A sír halotti rítusa hűen követte a mintegy
háromszáz évvel korábbi alsóújlaki kelta temető
temetkezési szokásait.
-----A késői kelta periódus jelentős építkezési
munkálatokkal hagyott nyomot vidékünkön, mely a bójok
törzsi területéhez tartozott. Velem Szent Vid településének
bronzkori virágzását követően a második látványos
építési korszak erre az időre esik, a hegycsúcs nagy záró
sáncait ekkor emelik, de utcáinak, belső építményeinek egy
része is az i. e. utolsó században készült. Egy műhelyként
meghatározható épület késői kelta kerámiái között
római kori töredékeket is találtunk, ez a település római
foglalás utáni továbbélését bizonyíthatja. A késői
időszak kelta emlékei a földvár lábánál, Velem község
területén is előkerültek. Ha vidékünket a Noricumi
királyság részeként foglalta el a római hadsereg, Velem
Szent Vid valóban városias kiépítettségű települését
azonosítani kellene az írott forrásokból ismert noricumi
városok valamelyikével. Nem hihetjük el, hogy e kövezett
utakkal, kő-fa-föld kombinációjú erődítéssel, ivóvízzel
ellátott, ipart és kereskedelmet űző nagy város az
időszámítás kezdete körüli idők névtelen történelmi
szereplője lett volna.
-----A Rába melléki kelták monumentális
létesítménye az Ostffyasszonyfa-Földvár majori erődítés,
melynek fából készült kapuépítménye a korai római katonai
táborok mintájára épült. A földvár leletei között
előfordultak római kori kerámiatöredékek is.
-----Szombathely területének késői kelta kerámiái
főként grafitos anyagú, hatalmas hombáredények. Az egyidejű
település helyét még nem ismerjük, feltételezzük, hogy a
Perint-patak és az oladi dombsor között húzódhatott, a mai
Csónakázó-tó helyén és környékén. A Borostyánkő-út
közelében fekvő település piachely lehetett, erre utalnak
Szombathely kelta éremleletei és a római kori városfal
közelében felbukkanó római köztársaság kori pénzérmék.
A helyi verésű, velemi típusú kelta pénzek elterjedési
körzete nagyjából a történelmi Vas megye területével esik
egybe, körülhatárolva valószínűleg egy különálló törzs
birtokában lévő földet.
-----Néhány gondolattal zárjuk a város
kialakulását megelőző évezredek emberi történetét. Egyet
kell érteni az etnográfia véleményével, mely szerint a táj
meghatározó tényező, a vidék és mindenkori lehetőségei
szabják meg az itt élők életmódját, életvitelét. Az
útvonalak használatának jelentősége korok és kultúrák
fölé emelkedik. Az elmúlt évszázad néprajzi jelenségei
vizsgált területünkön ugyanolyan kötődéseket mutatnak
például észak felé, Morvaország vagy délre, Horvátország
és Olaszország irányába, mint a történelmi őskor
évezredei alatt. Tanulmányaink során felfigyeltünk a
hagyományok szinte időtlen erejére, a Vasi-dombság és a
Cseh-morva-dombvidék kulturális-népi kapcsolatainak hosszú
történetére az újkőkor, a bronzkor és a vaskor idején is.
A szellemi élet mély hagyományőrzéséről csak mostanában
kezdünk széleskörűen vizsgálódni. Elgondolkodtató
tényként említem meg, hogy Magyarország területén egyedül
nálunk a népi tejes edények oldalára a rontást elhárító
három X jelet karcolnak. E három kereszt jelet megcsodálhatjuk
a magyarszecsődi középkori templom keleti oromfalán is. Ma
már tudjuk, hogy a jel először a séi neolit település egyik
festett csészéjén bukkan fel nálunk hétezer évvel ezelőtt,
és a Nap jelképeként került az áldozati edény falára. A
három kereszt később a görög Apollonnak mint Napistennek
szimbóluma lett. Jelenkori népi művészetünk a kőkori
Nap-kultusz emlékét őrizte meg edényein.
*
Ez a közlemény egy
nagyobb, bőségesen illusztrált és szakirodalmi jegyzékkel
ellátott tanulmány összefoglalása. Reméljük, hogy az azonos
című tanulmány is hamarosan könyv formában megjelenhet.
Készítése nagy örömet szerzett e sorok írójának, hiszen
hosszú idő után úgy írhattunk helyi történelmet, hogy
eddig ismeretlen korszakok újabban előkerült emlékeit is
áttekinthettük.
-----Szeretnénk érdeklődést kelteni e nagyon
messzinek tűnő múlt iránt, mert tudjuk, hogy a távoli múlt
nagyon sok örökségét magunkban és környező világunkban
éltetjük tovább.
A tárgyrajzokat és rekonstrukciókat a szerző készítette.