SZÉLL TAMÁS

PÉLDAKÉP ÉS ÁLDOZAT

SZOMBATHELY SZÜLÖTTE, DR. NÁRAY-SZABÓ ISTVÁN,
A NEMZETKÖZILEG ELISMERT TERMÉSZETTUDÓS

--------------------Bár születésének 100. évfordulóján Szombathelyen emléktáblát avattak tiszteletére, s ez alkalomból a sajtó is megemlékezett róla, továbbá a közelmúltban a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár "Tudós tanárok 2" című kiadványában Kálmán Alajos akadémikus tollából kitűnő tanulmány látott napvilágot róla, félő, hogy a nemzetközileg is elismert tudósról, akadémikusról hazánkban - kitüntetetten pedig szűkebb pátriájában - mégis csak kevesen tudnak. Úgy érzem, az igazságszolgáltató történelem morális igényétől indíttatva adósságot törlesztünk, amikor e rövid írásban Szombathely szülöttéről, dr. Náray-Szabó István volt műegyetemi tanárról, akadémikusról, természettudósról a Vasi Szemlében megemlékezünk.

FELKÉSZÜLÉS A KUTATÓI PÁLYÁRA

-----Náray-Szabó István 1899. július 20-án született Szombathelyen, a Király utca 29. szám alatti lakásukban. Ügyvéd édesapja felmenői jogászok, míg édesanyja ősei részben jogászok, részben gyógyszerészek voltak.

-----A család ősei Nárai községben éltek, Szombathelytől 5 kilométernyire délnyugatra. Egyik őse, Szabó János I. Ferdinánd magyar királytól Kőszeg várának török ostroma során tanúsított vitéz helytállása jutalmául nemességet kapott. Ennek megfelelően címerük pajzsában viaskodó oroszlánok láthatók, míg a koronából egy kardot tartó páncélozott kar emelkedik ki. Egyik utóda, Sándor, aki 1746-ban Pálffy János nádortól a nárai határban lévő földjeire megerősítést kapott, a XVII. században Náraiban élt, ahonnét a család, egyenes ágon hiánytalanul, ízenként tudja származását levezetni. János fia Márton az 1754-es nemesi összeírásban kuriális (azaz házzal és birtokkal rendelkező) kisnemesként van említve. A XIX. század elején Miklós és László fiai "nárai" nemesi előnevük megtartása mellett engedélyt kaptak a "Náray-Szabó" vezetéknév viselésére. A Náray-Szabó család sok jeles személyt adott a megyének és a hazának.

-----A kisgyermek István - szüleivel és két húgával (Magda és Blanka) - négyéves korában a Széll Kálmán utcába, a Gyöngyös partjára, az ún. Kopfensteiner-házba költözött, ahol öt szobát laktak. Erre az időre nemcsak németül beszélni, de autodidakta módon már olvasni is megtanult, s az Újság "tárca" rovatát, valamint a Mara nagynénjétől megmaradt német-magyar természetrajzi könyveket is előszeretettel bújta. Az elemi iskola első két osztályát Kemenes Bálint igazgató tanító irányítása mellett magántanulóként, míg a 3-4. osztályokat már a Központi Városi Elemi Iskolába járva végezte. Tanulmányait a Szombathelyi Premontrei Rendi Szent Norbert gimnáziumban folytatta, ahol elsősorban kitűnő matematika- és fizikatanárai hatottak rá. (Fizikatanára a híres Kovács Margit keramikus édesapja, Kovács Zoltán volt, és ismeretes az is, hogy Kuncz és Edelmann premontrei kanonokok a székesegyház kupolájába függesztett ingával Foucault híres kísérletét ismételték meg.) Náray-Szabóra országosan is felfigyeltek, amikor az Eötvös Loránd országos fizikaversenyen második díjat nyert.
-----Nyári vakációi során megfordult a dalmát tengerparton, ahol ásványokat gyűjtött; s ilyeneket később is szívesen vásárolt megtakarított zsebpénzén. Az ásványi kristályokban uralkodó titokzatos morfológiai rend és esztétikum valósággal rabul ejtette, velük sírig tartó barátságot kötött. (Egy ibolyaszínű ametiszt felhőt tartalmazó kvarc piramis és egy hússzínű karneol később is kedvenc ásványai közé tartozott.) Az iskolában végig kitűnő előmenetelével tűnt ki. Távoli rokona, a Herényben élő, nála 10 esztendővel idősebb Gothard Egon (Gothard Sándor fia) is hatott rá, aki - kutató édesapja hatására - vákuumcsőben lejátszódó érdekes kísérleteket mutatott neki, de Gothard Jenő csillagász példája is lelkesítette, aki saját eszközeivel (egyebek mellett spektroszkópos módszerekkel) a csillagászatban világraszóló eredményeket ért el. Csodálta apai jóbarátját, a Szombathelyt mindenben fellendítő, azt villamosító Éhen Gyula polgármestert is. Nem meglepő tehát, hogy ő maga is már 13 éves korában kis laboratóriumot rendezett be, ahol a kémia és fizika csodálatos világával életre szóló barátságot köthetett.
-----Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy az édesapja által elgondolt, s az apai ügyvédi iroda folytatását lehetővé tevő jogi tanulmányok helyett a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vegyészmérnöki Osztályára iratkozott, ahol távoli rokona, Szili Kálmán professzor jóakaratú tanácsait élvezhette. A budai Szent Imre kollégiumban lakott. Az egyetemen Millner Tivadar - későbbi akadémikus - barátjával együttesen kiemelkedő előmenetellel tűnt fel, 1922-ben kitüntetéses diplomát kapott, majd 1926-ban Szarvasy Imre elektrokémiai tanszékén tanársegédként doktori címet is szerzett. Már akkor anyagszerkezet-kutatással foglalkozott, s ettől a széles munkaterülettől később is csak ritkán szakadt el.

A FIATAL KUTATÓ

-----Doktori diplomáján még alig száradt meg a tinta, amikor állami ösztöndíjasként a berlini Kaiser Wilhelm Intézetben kapott munkalehetőséget, amely korának egyik kiemelkedő kutatóműhelye volt; ugyanakkor a világhírű Planck és Einstein is ott kutatott, akiknek kollokviumait Náray-Szabó István rendszeresen látogatta. Az Institut für Faserstoffchemie tanszéken két éven át a természetes polimerek, szálas anyagok szerkezetét tanulmányozta. A fiatal kutató nemzetközi elismerést is kiérdemlő igazi érdeklődési területe azonban az anyagi világ szilárd komponenseinek (pontosabban a tiszta elemek és vegyületek kristályszerkezetének) felderítése volt. Erre az akkor még kezdetlegesen kivitelezhető, mégis ígéretes röntgen diffrakciós módszer látszott legalkalmasabbnak. Levélváltás révén megismerkedett az 1915-ben Nobel-díjjal kitüntetett Sir William Lawrence Bragg professzorral, aki az ugyancsak Nobel-díjas atyjával (Henry William Braggal) együtt az anyagvizsgálati módszerek úttörőjének számított. (E két tudósról számítási egyenletet is neveztek el.) Az ifjabb Bragg - aki korábban Cambridge-ben, később pedig Manchesterben, a Victoria Egyetem Fizikai Intézetében dolgozott, meghívta intézetébe Náray-Szabót, akit kezdetben még édesapja volt kénytelen anyagilag támogatni, de később, amikor az egyetem őt két ízben is tiszteletbeli kutatóvá (honorary research fellow) választotta, saját lábára állt, s a Parkfield utcában lakva több mint két évig sikeresen együttműködött a meghívó professzorral.

-----A manchesteri intézet több világhírű kutatónak, köztük Nobel-díjasnak adott otthont. Olyanoknak, akikkel ma a tankönyvekben felfedezőkként még a gimnázisták is gyakran találkoznak. Így pl. ott kutatott az atomszerkezet mai modelljét megalkotó Lord Ernest Rutherford és Niels Bohr, később Nobel-díjasok, a kémiai elemek rendszámát meghatározó Henry Moseley, a magyar származású Nobel-díjas Hevesy György, aki a hafniumot fedezte fel, végül a radioaktiv sugárzást mérő módszer megalkotója, Hans W. Geiger. De korábban itt dolgozott a korszerű kémia alapjait lerakó John Dalton, s az energetikus James Joule is. Náray-Szabóval részben egyidőben munkálkodott ott a később két Nobel-díjjal is kitüntetett amerikai Linus Pauling is. Mindezek ellenére az intézet felszereltsége inkább szerénynek volt mondható, amit a kutatók egymást segítő kollegialitással, s önfeláldozó kutatói szellemiséggel ellensúlyoztak.

-----Náray-Szabó kezdetben egy-egy idősebb munkatárssal, majd egyedül, mégpedig késő délutánokig dolgozott. (A csoportban történő kutatás csak a második világháborút követően vált gyakorlattá.) Röntgen diffraktometriás módszerrel 10 szilikát szerkezetét derítette fel, amiért a fiatal, jól képzett, lelkes és eredményes magyar kutatónak Bragg írásban is köszönetet mondott.

-----Náray-Szabó István 14 év körüli lehetett, amikor a röntgen diffrakciós módszert bevezették. Ezzel az anyag láthatatlan finom szerkezete, atomjainak elhelyezkedése, azok egymástól való távolsága, sőt átmérője is kikövetkeztethetővé vált. Noha a diffrakció jelensége egyszerűnek tűnik, a szerkezet-felderítés még számítógépes módszerekkel sem könnyű. A diffrakció egy résen áthaladó elektromágneses (fény vagy röntgen) sugár elhajlása. A fény az atomok közti réseken elhajlik (diffrakció), a kristályon belüli síkokról vissza is verődik, majd találkozik az elhajlott sugárral (interferencia). Ekkor a hullámok vagy összeadódnak (fényesebbé válnak), vagy gyengítik egymást. Ily módon fényérzékeny papíron sötétebb és világosabb helyek jönnek létre, amiknek értelmezése, mennyiségi értékelése a Bragg-egyenlet segítségével és kutatói intuícióval történik.
-----Magunk is megfigyelhetjük a jelenséget, ha a szemünk elé közel helyezünk egy vászondarabot, és azt egy pontszerű fényforrás (pl. egy lámpa elé tett kartonon szúrt lyuk) felé irányítjuk. A vászon lánc és vetülék fonalai között megannyi rés létezik, amelyen az áthaladó fény diffrakciója sötétebb és világosabb mintázatot hoz létre.

-----A röntgen diffrakció annál inkább képes az atomok "kitapintására", minél nagyobb számú elektron veszi körül az atommagot. Pl. a hidrogén csak egy elektronnal rendelkezik, ezért alig érzékelhető. Az ún. neutronsugaras diffrakció ezt a hátrányt kiküszöböli. (Náray-Szabó István hazánkban elsőként, a hatvanas években ez utóbbi módszert alkalmazta.) Munkája nagyban hozzájárult a Bragg-iskola eredményeihez. Erről Bragg az 1931-ben kiadott tankönyvében külön is megemlékezett. Kiváltképpen a kianit (disztén), staurolit és apofillit szilikátok szerkezetének felderítése számított kimagasló teljesítménynek. Az egyre nagyobb számú felderített szerkezetű szilikátok ismeretében megállapítható volt, hogy a szilikátok SiO₄ építő egységei tetraéderek, s a szilikátokat öt osztályba (s számos alcsoportba) lehet besorolni.

A PÁLYA CSÚCSÁN; EGYETEMI TANÁR, AKADÉMIKUS

-----Nem meglepő, hogy a fiatal kutató Amerikából, Angliából és Németországból is előnyös ajánlatokat kapott, ám ő Klebelsberg Kúnó kultuszminiszter hívására hazatért, hogy a Kolozsvárról átmenetileg Budapestre, majd Szegedre áttelepített egyetemen dolgozzon. Ott kutattak egyebek mellett Szent-Györgyi Albert és asszisztense, a későbbi akadémikus, peptidkémikus Bruckner Győző is. Náray-Szabó István előbb egy egyetemi kollégium adjunktusa (1930), majd a szegedi Eötvös Kollégium igazgatója lett (1931). E feladatai mellett a laboratóriumi munkától sem távolodott el. Bár a gazdasági válság miatt akkor nehéz idők voltak, Szegedet "Tisza-parti Göttinga"-ként tartották számon. Az akkor még Szegeden dolgozó, később nemzetközi hírnevet szerző Bay Zoltán professzor intézetében részben a Rockefeller Alapítvány, részben a Széchenyi Természettudományos Alap támogatásával a 31 éves kollégiumi igazgató röntgen diffrakciós laboratóriumot létesített, amelyben kristálykémiai kutatásait folytatni tudta, ahol a földkéreg anyagai közt legelterjedtebb szilikátokon kívül már más vegyületek felderítését is górcső alá vették. Így került sor arra, hogy munkatársaival együtt a bór kristály, az analcit, pollucit, apatit, baddaleit és az ipari jelentőséggel bíró kriolit, alumíniumborid és a cirkóniumszilicid szerkezetét felderítette. Az alacsony olvadásponttal bíró (olvadékát ezért használja oldószerül az alumíniumipar), emiatt gyakorlati jelentőségű kriolit-kutatást pl. későbbi adjunktusával, Sasvári Kálmánnal végezték.
-----Magántanári habilitációját 1931-ben a szegedi egyetemen szerezte, s ettől kezdve egyetemi, tantermi előadásokat tartott. Ebben az időben csatlakozott hozzá munkatársként a debreceni Szabó Zoltán, aki később az Eötvös kollégium igazgatói székében utóda, majd maga is tanszékvezető egyetemi tanár, végül akadémikus lett.

-----Náray-Szabó István nemcsak tudományos sikereket aratott Szegeden, hanem magánélete is jelentősen megváltozott. Ott ismerte meg, majd vette feleségül Dobay Dóra biológia-kémia szakos tanárnőt (1933), a kitűnő tornászt, aki később hányatott életének mindvégig hű társa, s közös gyermekeiknek mintaszerű édesanyja lett.

-----Az 1938-ban megüresedett műegyetemi Kémiai-Fizikai Tanszékre Teleki Pál, akkori kultuszminiszter - nem utolsósorban Sir Lawrence Bragg ajánlása alapján - 8 pályázó közül dr. Náray-Szabó Istvánt nevezte ki. Ő nyomban nekilátott a szegényes műszerpark s az oktatási tematika korszerűsítéséhez. Ebben segítségére volt Sasvári Kálmán adjunktus, akivel, továbbá Pócza Jenővel és a doktoranduszokkal egyúttal a röntgen diffrakciós kutatást is folytathatták. Utóbbiak közt említendő Neuberger Jenő, továbbá Tóbiás Károly, aki később a neves californiai Berkeley Egyetem professzora lett. Náray-Szabó nevéhez fűződik a Náray-Szabó féle "izomorf helyettesítési törvény" is. Az egyetemi tanár 1943-44-ben a műegyetemen dékáni tisztet is betöltött. Az sem véletlen, hogy a MTA 1945. május 30-án (46 éves korában) rendes tagjai közé választotta.

-----Számos ásvány és laboratóriumban előállított vegyület (egyebek mellett az analcit, szukróz, apatit, ezüstklorát, ezüstfluorát, perovszkit, leucit, ittriumferrát, nátriumjodát, nátriumszelenát, thénardit, krokoit, kálium-ólom-piroszilikát stb.) kristályszerkezetét tisztázták. Megalkották az ún. "testvérszerkezet" fogalmát (azonos vagy kissé eltérő anionrácsú vagy fémrácsú anyagok szerkezete hasonló akkor is, ha azok kémiailag eltérnek). Ilyenek pl. a magnéziumoxid-litiumtitanát pár, vagy az analcit-pollucit-leucit trió. Figyelemre méltó elméleti adalék volt a báriumtitanát elektromos térerősségétől függő magas dielektromos állandójának (a ferroelektromos jellegnek) szerkezeti magyarázata.

-----Kutatói és tanári működését irodalmi munkássága is fémjelzi. A Gróh Gyula és társszerzői által 1940-ben kiadott "Fizikai Kémia I és II" egyetemi tankönyvben több fejezetet írt, majd 1942-ben megjelent az "Atomok, Molekulák, Kristályok" című könyve, amit 1944-ben a "Kristálykémia" című 272 oldalas munka követett. A Springer kiadó utóbbinak német kiadását is tervezte, de a háborús események miatt ez meghiúsult. A "Szervetlen kémia" könyvének első kötete már 1947-ben megjelent. (A könyv 10 évig készült.) A mű 2. és 3. kötete - a később ismertetett - bebörtönzése után csak 1957-ben és 1958-ban jelenhetett meg. Ezt a munkáját már németül is kiadták. Ezek jelentős teljesítmények voltak, hiszen a háború alatt általában hallgatnak a múzsák, s az ostrom alatt Náray-Szabóék Kökörcsin utcai villaszerű háza kiégett, benne nem csak kedves ásványai, de diplomája is megsemmisült. Maga a professzor is súlyosan megsebesült, comb ütőere sérült, amit primitív körülmények közt tudtak csak ellátni. Ennek köszönhető, hogy egy ütőér aneurizma (az ér körülírt, de gyengébb falú, ezért megrepedésre hajlamos kiboltosulása), illetve egy ún. "arteriovenosus shunt" alakult ki.

MEGHURCOLTATÁS, BÖRTÖN, INTERNÁLÓTÁBOR

-----Náray-Szabó István aktívan nem vett részt a közéletben vagy a politikában. Jó hazafinak tartották, aki, amikor egyszer fegyveres nyilasok léptek be a tantermébe, azokat erélyesen kiutasította. Tanárként és dékánként bátran kiállt az erőszak ellen és zsidó hallgatói mellett. Kiváló német, angol és francia nyelvtudása nagy értéknek számított, ám egyúttal gyanút is keltett, emiatt már a Gestapo is megfigyelte. Belépett a Magyar Közösségbe, amelynek célja kezdetben a német, majd a szovjet megszállás elkerülése volt. Éppen ezért, no meg származása miatt, a szovjet rendszer sem nézte jó szemmel. Talán ezért került sor 1947-es letartóztatására, fogva tartására. A vizsgálati időszak után szabadon engedték. Kiszabadulása után hallgatóinak ismételten kijelentette, hogy semmi törvénysértőt nem követett el. Akkor még senki sem sejtette, hogy az első koncepciós kirakatperek egyike van kirajzolódóban. Az ún. Mistéth Endre-féle összeesküvésben való részvétellel vádolták, s noha semmiféle összeesküvésben nem vett részt, koholt vádak alapján végül mégis 4 évi börtönre ítélték, egyetemi tanári állásától is megfosztották, az Akadémia pedig kizárta tagjai sorából. A per során, mint műegyetemi hallgató, magam is gyűjtöttem aláírásokat felmentése érdekében. Hiábavalónak bizonyult azonban a hallgatóság megmozdulása, mert mint utóbb kiderült, az ítélet, amelyet a küszöbön álló kommunista hatalomátvétel egyik igazolásának szántak, már a per elején megpecsételődött.

-----Váratlan és nyilvánvalóan elrettentő célt szolgáló bebörtönzése súlyos gondokat zúdított családjára, de károsodott a magyar tudományos élet is, amely érzékeny veszteséget szenvedett azzal, hogy az ígéretes kutatót a legtermékenyebb életszakaszában mintegy kivonta a tudományos közéletből. A műegyetemi oktatás is pótolhatatlan veszteséget szenvedett. Elsőszülött leánya Mária (szül. 1934), bár kitűnő tanuló volt, egyetemi felvételre nem számíthatott. Júlia (szül. 1939) 1947-ben egy szombathelyi származású pap (Knebel atya) segítségével az Actio Catholica révén Hollandiába került ideiglenes elhelyezésre. Kint tartózkodását többször meg kellett hosszabbítani, a hazatérést pedig az újabb határátlépési engedély várható megtagadásának valószínűsége veszélyeztette. Az eltelt hosszú idő során a nevelőszülők annyira megszerették a gyermeket, hogy a Náray-Szabó szülők biztosabbnak látták a leányt odakint tartani, s később a kiskorú érdekében, fájó szívvel bár, de az örökbefogadáshoz is hozzájárultak. Így az igazságtalan bebörtönzés egy gyermek de jure elvesztéséhez is vezetett. A leány azóta többször hazalátogatott, néhány szót beszél magyarul, gyermekorvos, három gyermek anyja, aki ma is Hollandiában él, de szoros kapcsolatot tart vér szerinti családjával. A Náray-Szabó család legfiatalabb gyermeke, Gábor (szül. 1943) szintén a vegyészetet választotta, jelenleg egyetemi tanár, akadémikus, és számos tisztség volt és jelenlegi viselője.

-----A szegedi Csillag-börtönben eltöltött, sötét- és magánzárkával súlyosbított kemény négy év után végre eljött a szabadulás napja. Civil ruháit akkor a szerző szegedi lakásába küldték, ám - felesége, gyermekei és tanítványai csalódására - a "szabadonbocsátott" nem jelentkezett. Kiderült, hogy még két évi internálótábort szabtak ki reá. Börtönévei során természetesen nem tudta kutatómunkáját folytatni, oktalan szenvedéseken és méltatlan megaláztatásokon ment át. Többek közt volt tanszéke épületében bútorcipelésre ítélték, ám később megengedték, hogy Szervetlen kémia könyvének folytatásán dolgozzon, amelynek 2. és 3. kötete végül is tényleges szabadulása (1953) után jelenhetett csak meg. Hála páratlan memóriájának és lexikális tudásának, annak ellenére megszületett a könyv, hogy a szakirodalom csak hiányosan állt szerzője rendelkezésére.

MELLŐZTETÉS; MÁSODIK KUTATÓI IDŐSZAK

-----Szabadulása után szó sem lehetett arról, hogy az egyetemre visszakerülhessen, de ismerve képességeit, a hatalom kutatási lehetőséget biztosított számára, ám folytonosan éreznie kellett a mellőztetést és börtönviselt voltát. Előbb - nem érdeklődési körének megfelelő munkakörben - az Építőipari Tudományos Intézetben (ÉTI) - tűrték meg. Ott is vérbeli kutatói voltát bizonyította, amikor előbb akusztikával, majd - Korach Mór akadémikus jóvoltából - már az érdeklődési köréhez közelebb eső szilikát tartalmú építőanyagokkal foglalkozott. Munkatársaival (Kovács József és Novák András) kidolgozta az ún. "okratálás"-t, amely szilícium-tetrafluorid gázzal történő utókezeléssel a betonok bázikus helyeinek bizonyos mértékű közömbösítését célozta. Az okratált beton a talajvizekkel szemben ellenállóbb. Szuk Gézával együttműködve kutatta ki a betonhoz szükséges cement és víz optimális arányát.
Nem sokkal az 56-os forradalom és szabadságharc előtt tanszéki utódja, Schay Géza akadémikus meghívására a Központi Kémiai Kutatóintézetbe (KKKI) került, ahol átmenetileg az igazgatóhelyettesi posztot is betölthette. Ám erkölcsi bizonyítvány hiányában ezt a beosztást nem tarthatta meg. A KKKI volt tulajdonképpen kutatói állomáshelyeinek végállomása. Előbb a magkémiai részlegen, később az akkor létesített röntgen diffrakciós laboratóriumban dolgozott, ahol a hozzá lojális régi kutatótársaival és barátaival, Sasvári Kálmánnal, később Kálmán Alajossal és 1962 után Argay Gyulával végre újra régi kedvelt területén, a szerkezetelemzések vonalán kutathatott. Ennek kapcsán egyebek mellett a staurolit finom szerkezetét sikerült azonosítania, azt újrapublikálni, s számos szerves anyag szerkezetkutatásában működött közre. Munkatársaival tökéletesítették a röntgen diffrakciós mérési metodikát, míg a számítási módszereket egyszerűsíthették. Ezzel egyidőben a rutinvizsgálatra is alkalmas mennyiségi fázisanalízis alapjait is lerakta. Gyakorlati fontosságú volt az ezüst akkumulátorokban a nitrát ion hatására keletkező ezüstoxid réteg szerkezeti kutatása, amit Palágyi Tivadarral és Szabó Pállal, mégpedig röntgen és neutron diffrakciós vizsgálattal végeztek el. Stefanovits István akadémikussal, továbbá saját munkatársaival, Argay Gyulával, Kálmán Alajossal és Péterné Gál Évával részt vett hazánk talajai agyagásvány-tartalmának mennyiségi feltérképezésében. Ebbe a munkába bekapcsolódtak még Albert János, Grafcsik János és Nyéki Jenő munkatársai, akik egy-egy részterület kiváló szakértőinek számítottak.
-----Közben irodalmi tevékenysége sem szünetelt. Az egy kötetre tömörített 352 oldalas "Rövid Szervetlen Kémia" című könyve 1960-ban, a "Szilikátüveg tulajdonságai" 110 oldalon korszerűen foglalták össze a címben ígért témákat. A kristályrácsok rendszertanára szorítkozó korábbi "Kristálykémia" című művét korszerűsítette, s 1965-ben újra kiadta, ám a tervezett további két kötet már nem jelent meg. Ebből a könyvből készült az 1969-ben kiadott 479 oldalas angol és orosz fordítás. A legnagyobb oldalszámmal (1031) érthetően Kémia című könyve jelent meg 1967-ben, ami 1969-ben 911 oldal terjedelemmel újra kiadásra került.
-----A Krisztallográfiai Unió 1963-as, Rómában megtartott VI. kongresszusán részvételét sajnos nem engedélyezték, de a diktatúra "puhulása" folytán(?) ugyanazon évben a freibergi Bányászati Akadémián 1 hónapig vendégprofesszorként már előadásokat tarthatott, sőt a rákövetkező években Hollandiába, az NSZK-ba, majd a Szovjetunióba is kiutazhatott. Londonban 1970-ben részt vehetett a Sir Lawrence Bragg 80. születésnapjára rendezett tudományos összejövetelen, ahol az ő életműve is méltó elismerésben részesült.
-----Náray-Szabó István 72. évében járt, amikor az 1970-es év utolsó napjával nyugállományba vonult, ám méltányos nyugdíjhoz csak Holló János akadémikus igazolása révén juthatott. Nyugdíjasként is tovább dolgozott. Sajnálatos, hogy ettől kezdve két évet sem élhetett, mert az említett háborús érsérüléséből származó szövődmény következtében - szellemi képességeinek és munkakedvének szinte teljében - 1972. szeptember 16-án, 73 éves korában meghalt. A Nárai község temetőjében lévő családi sírboltba helyezték örök nyugalomra. A gyászbeszédet egykori tanítványa, dr. Kálmán Alajos akadémikus mondta.

NÁRAY-SZABÓ ISTVÁN, AZ EMBER

-----Rendkívüli egyéniség volt, aki kiválóan beszélte a nyugati nyelveket, saját könyvét szinte szótár nélkül maga fordította németre. Élénk felfogás, kutatói fantázia, szorgalom, kitartás, nagy tárgyi tudás és kivételesen jó memória jellemezték. Nem volt szakbarbár, sokoldalú műveltsége folytán inkább a reneszánsz emberekre hasonlított. Tanítványait szerető és támogató, kitűnő főnök volt, aki a segítségért nem tartott igényt a társszerzőségre. Szókimondó, egyenes jellemű, hazáját szerető magyar ember volt, aki büszke volt őrségi őseire, akiktől - úgy tartotta - kissé mongolos szemvágását örökölte. A megnyerő mosolyú, barátságos, derűs, de szigorú ember magas mércét támasztott önmaga elé is. Nem szerette a fecsegést, de szívesen meghallgatott másokat, s kedvelte az okos társalgást, ezért beszélgető partnereit megválogatta. Gyakran és szívesen segített másokon. Kevesen tudták, hogy megosztotta ebédlőasztalát szegény sorsú Vas megyei hallgatókkal. (Hasonló szellemiségű volt munkatársa, Sasvári Kálmán, aki még pénzt is adott a szegény diákoknak azzal az intelemmel, hogy később adják tovább más rászorulóknak.) Csűrös professzor a Műegyetem rektoraként úgy jellemezte őt, hogy: "Náray-Szabó Pista támogatására az a bajba jutott is joggal számíthatott, akit már mindenki elhagyott." A hallgatókkal szigorú, de türelmes volt, fanyar humorát gyakran csillogtatta. Sokat követelt, ezért nem volt nála könnyű vizsgázni. Kényes volt arra is, hogy a hallgató szabatosan, korszerűen fejezze ki magát. Nem az volt a célja, hogy a vizsgázó tudatlanságát tetten érje, inkább azt szerette volna megtudni, hogy a hallgatónak milyen a felkészültsége.
-----Mértékletes életet élt. Családját odaadóan szerette. A légynek sem volt képes ártani. Apja nagy vadász volt, s szerette volna őt is beavatni a vadászat rejtelmeibe. Ám hamarosan abba kellett hagynia, mert sajnálta a vadat elpusztítani. Fiatal korában lovagolt, teniszezett, úszott, később szívesen sétált. Általában nyugodt volt, de a kitartó oktalanság, igazságtalanság kihozta sodrából. Ilyenkor felemelte a hangját, sőt haragra is gerjedt. Pere során is olykor erélyes hangvétellel adott kifejezést annak, hogy ártatlan. Igazságszerető, határozott viselkedésével "sikerült" elérnie, hogy a pere során 15-16. rendű vádlottból az elsők közé került. Bátor szókimondására jellemző, hogy amikor e sorok írója a szegedi Csillag börtönben meglátogatta, a rácson át jól hallhatóan panaszkodott a rossz bánásmódra. (Hozzátette, hogy nem kell aggódni, mert a fizika törvényei szerint a szembenálló látogató jobban érti a beszédet, mint a háta mögött álló őr.) Minden baj forrását a hazugságban látta, a rongy embereket "trágyalovag"-oknak ("trágyagróf"-oknak) nevezte. Egész életében kötődött Szombathelyhez és Vas megyéhez. Az oladi dombon, a város határában volt a családi szőlőhegyük, de Szegeden a csónakházat is szívesen látogatta, s örömmel ment Balatonalmádiba is kikapcsolódni. Néha idejéből barátaival való kártyázásra is futotta, főleg a tarokkot kedvelte.

POSZTUMUSZ REHABILITÁLÁSA

-----Jóvátehetetlen méltatlanság volt, hogy noha ártatlansága nyilvánvalóvá vált, akadémiai tagságát nem kapta vissza. Ugyanakkor az Akadémia rossz lelkiismeretére utal, hogy 1957-ben indoklás nélkül akadémiai doktori oklevelet kézbesítettek ki neki. Csak halála után csaknem két évtized elteltével érett meg a helyzet arra, hogy a nemzetközileg is elismert tudóst rehabilitálják. Barátai, munkatársai már régóta dolgoztak ezen, ám a hivatalos helyek eleinte rendre elzárkóztak. Nem kétséges, hogy bebörtönzése akadémiai tagságától való megfosztása, szabadulás után katedrájának vissza nem kapása nemcsak igazságtalan, méltatlan, hanem hazánk érdekeivel szembenálló is volt. (Külföldi elismerését többek közt bizonyította, hogy mellőztetése ellenére az igényes Poggendorf életrajzi lexikonba is belekerült.) Tanítványai és munkatársai - pl. Kálmán Alajos, Sasvári Kálmán, Lacza Tihamér - több esetben is elismerő, meleg hangon emlékeztek meg róla.
-----A kezdeményezések 1990-ben értek be, amikor visszakapta akadémiai tagságát, és posztumusz Széchenyi-díjjal tüntették ki. A Magyar Kémikusok Egyesülete Náray-Szabó István tudományos díjat alapított, az érmen Ács István szobrászművész által készített dombormű portréja látható. Születésének centenáriumán, 1999. november 2-án az Akadémia tudományos ülést rendezett. Ugyanekkor egykori tanszékén bronz emléktáblát avattak fel, az ugyancsak Ács István alkotta, arcképét ábrázoló domborművel. A veszprémi Vegyészeti Múzeum számára Skok István festette meg arcképét, amit fia, dr. Náray-Szabó Gábor akadémikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora, és dr. Kálmán Lajos akadémikus avattak fel. Ugyanezen múzeum archívuma őrzi biográfiáját, amit Bendefy István állított össze. Szombathelyen, születési helyén a Király utca 29. szám alatt emléktáblát avattak tiszteletére. Könyveire, kutatásaira ma is sokan hivatkoznak.
-----Liebau kieli professzor Bragg és Machatschki mellett harmadikként őt nevezte meg a szilikátrendszer úttörői között. Egy angol tudománytörténész (John Bernal) a kristálykémia klasszikusaként említette, de nevezték üstökösnek, iskolaalapítónak, nagy tanítónak, jó apának, igaz barátnak és jó magyarnak. Ehhez hozzátehetem, hogy Vas megyéhez mindig hű, Szombathely szülötte volt, aki sohasem szakadt el szülőföldjétől, s akit egyszerre tekinthetünk példaképnek és áldozatnak.

ÉLETÚTJÁNAK MÉRLEGE

-----Náray-Szabó István élete, sajnos, tipikusan XX. századbeli magyar sors. A kimagasló tehetség pályája kezdetben meredeken emelkedett. Külföldi kutatásai, az európai élmezőnnyel való kapcsolatfelvétele és tapasztalatcseréje után az előnyös nyugat-európai és tengerentúli ajánlatok ellenére meggyőződésből hazatért, hogy tudását a magyar nép számára hasznosíthassa. Az ezt követő, figyelemre méltó egyetemi karrier, irodalmi tevékenység és folyamatos kutatás az egyik legígéretesebb magyar kutatóvá avatták. Ezt a felfele ívelő pályát törte derékba a méltatlan meghurcoltatás, börtön, internálás. Ezt követően "börtönviselt" lett, rajta maradt a "fasiszta" bélyeg, nem kapta vissza sem tanszékét, sem akadémiai tagságát. Kutatni hagyták ugyan, de a legalább hat - szorosabb témájában 15 - esztendei kiesés, a megaláztatások, méltatlan mellőztetések, behozhatatlan hátrányt és gyógyíthatatlan sebet ejtettek rajta, majd stigmát okoztak személyiségében, kutatási lehetőségeiben és családjában. A korszerűtlen műszerek és a nyugati kiutazásokból való kizárás kutatásainak további akadályai voltak. Ki tudja, hogy a letűnt hatalom az igazságtalan üldöztetéssel milyen korszakalkotó eredményektől fosztotta meg őt, az egyetemes tudományt és hazánkat? Kálmán Alajos - írásom elején hivatkozott - tanulmányában szó szerint azt írja: "Értelmetlen áldozata volt egy a hazugságra épült hatalomnak, mely abból táplálkozva volt brutális és elnyomó." Értelmetlenül szétszabdalt élete folytán iskolát nem teremthetett, az életéből értelmetlenül elrabolt időt pedig senki sem képes már visszaadni.
-----A kutató, oktató természettudóst nemzetközileg is elismerték. Nem csak ezért, hanem életműve okán is őt a szülővárosának, Szombathelynek és Vas megyének is ismernie, sőt tisztelnie kell. Talán egyszer még Szombathely város díszpolgára is lesz. Büszkén vallhatjuk magunkénak is kutatási eredményeit, ám egyben emlékeznünk kell arra is, hogy mondvacsinált indokkal miként mellőzte, üldözte őt ártatlanul a pártdiktatúra, amely kezdetben nem tudta megbocsátani osztályidegen voltát, utóbb pedig erőtlennek és álszentnek bizonyult ahhoz, hogy beismerve saját tévedését, őt még életében rehabilitálja. Nem bűnöző volt, hanem természettudós, és jó magyar. Ezért pedig nem börtön, hanem elismerés illeti. Most meghajtjuk előtte az elismerés zászlaját, s e sorokkal kegyelettel emlékezünk reá.

FELHASZNÁLT IRODALOM

ARANY Bálint: Koronatanú. Emlékirat, 1945-57. Püski Kiadó, Budapest, 1990. A könyv szerzője Náray-Szabó István egyik börtöntársa.
BALOGH Gyula, SZLUHA Márton: Vas vármegye nemes családjai. 2., bővített kiadás, Heraldika Kiadó, Budapest, 1999.
BRAGG, W. L.: The Structure of Silicates. University Press, London, 1931.
Családtagoktól szerzett magán értesülések: Különösen özv. Náray-Szabó Istvánné Dobay Dóra közlései voltak értékesek, aki - egyebek mellett - betekintésre átadta a Náray-Szabó István által írt, befejezetlenül maradt családtörténeti és autobiográfiai feljegyzéseket. Fia, dr. Náray-Szabó Gábor akadémikus, professzor (ELTE, Elméleti Kémiai Tanszék), és Náray-Szabó Andorné Darnay Blanka közlései.
KÁLMÁN Alajos. Megemlékezés dr. Náray-Szabó Istvánról. In: Magyar Kémikusok Lapja 38. (7) 306-309 (1983). Ebben a szerző felhasználja az 1972. szeptember 25-én mondott gyászbeszédét is. (Kálmán Alajosnak, dr. Náray-Szabó István egyik kitűnő munkatársának, személy szerint jelentős érdemei vannak abban, hogy a tudóst rehabilitálták.)
KÁLMÁN Alajos: Náray-Szabó István. In: Tudós Tanárok 2. Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár kiadása, Szombathely, 2002. 147-166 old.
LACZA Tihamér: Megemlékezés Náray-Szabó Istvánról. In: A Természet Világa, 1999. július, 890-95.
Munkatársaktól nyert információk, beleértve a levelezéseket: pl. Bay Zoltán levele, Sir W. L. Bragg levelei, néhai Szabó Zoltán akadémikus, professzor személyes elbeszélése, Sasvári Kálmán felvilágosításai, a Központi Kémiai Kutató Intézet munkatársaival folytatott beszélgetések és levélváltások.
Poggendorff's Biographisch-Literarisches Handlexikon. (Ebben 1938 óta szerepel Náray-Szabó István neve.)
SASVÁRI Kálmán: Visszaemlékezés a magyar kristályszerkezet-kutatás első 50 esztendejére. Kézirat. A Központi Kémiai Kutatóintézet Könyvtárában, 1997.
SASVÁRI Kálmán: Visszaemlékezés Náray-Szabó Istvánról. 1999. november 2-án felolvasott írás, amely megtalálható az interneten: http://www.datanet.hu/chemonet
Szegedi Egyetemi Almanach 1921-1995. Az SzTE Könyvtára kiadása, 1996, 384 old.