KOVÁCS J. ATTILA:
A RÁBA-VÖLGY JELENTŐSEBB ÉLŐHELYTÍPUSAI ÉS AZOK VESZÉLYEZTETŐ TÉNYEZŐI (ÖSSZEFOGLALÁS)

---------------A Vas megyei Rába-völgy természetvédelmi-ökológiai élőhelyvizsgálata eredményeként a dolgozat feltárja és értékeli azokat a természetes élőhelytípusokban gazdag reprezentatív területeket (magterületek, védő zónák, propágulum-források) melyek fontos szerepet töltenek be a növényi migrációk és az ökológiai hálózatok működtetésében. Feltérképezi és bemutatja a fontosabb élőhelytípus-csoportok: holtágak, rétek, füzesek, üde lomboserdők aktuális állapotát, a védett, ritka és értékes növényfajok elterjedését, az élőhelytípusok veszélyeztető tényezőit, a degradáció forrásait. Megállapítható, hogy a Rába-völgy természetes és természetközeli élőhelytípusok diverzitásával a nyugat-magyarországi régió legfontosabb ökológiai folyosóját képezi, biológiai-ökológiai kapcsolatot teremtve Északnyugat- és Délnyugat-Magyarország között, a Szigetköztől az Őrségig, az országhatártól a Bakonyaljáig. Nemcsak gazdasági, de figyelemre méltó társadalmi-turisztikai érdek is az itteni egyedülálló természeti területek védelme és fenntartása.

KUNTÁR LAJOS:
ADALÉKOK CSABA JÓZSEF UTÓÉLETÉHEZ ÉS PORTRÉJÁHOZ
(SZÁZ ÉVE SZÜLETETT ÉS HÚSZ ÉVE HUNYT EL)

---------------A Vas megyei Csákánydoroszlóban élt Csaba József (1903-1983) értékes munkásságot fejtett ki többek közt a néprajz, a madártan, a nyelvjáráskutatás területén. Körjegyzői állásából a kommunisták 1948-ban elbocsátották. Ezután a nárai Állami Gazdaság adminisztrátoraként dolgozott. Kuntár Lajos, akit szintén kényszerpályára sodort a háború utáni rendszer, előbb Csaba József utóéletének tényeit sorolja, majd ismeretségük történetét vázolja fel. Kuntár Lajos 1955-től a Vas megyei könyvtár dolgozójaként segítette Csaba József kutató munkáját, illetve szerette volna munkájához méltóbb könyvtárosi állásba juttatni őt. Csaba József azonban családi okokból nem élt a lehetőséggel. Levelezésük itt közölt darabjaiban erről is szó esik.

TÓTH FERENC:
FRANÇOISE DE TOTT (1733-1793) ÉS MŰVE
EGY FELVILÁGOSULT DIPLOMATA EMLÉKEZÉSEI

---------------Az idén ünnepeljük a magyar származású francia diplomata, François de Tott születése és halála kerek évfordulóját. A tanulmány célja, hogy a szerző memoárjainak elemzése segítségével a mű különféle értelmezéseit nyújtsa. A műnek kora politikai és irodalmi jelentőségen túl számos más, a mai kor olvasója számára is izgalmas olvasata létezik. Ezért tekinthetjük ma is értékálló, modern gondolatok hordozójának.

LŐCSEI PÉTER:
WEÖRES-MOZAIKOK, II.
ADALÉKOK WEÖRES SÁNDOR SZÍNPADI MŰVEIHEZ

---------------A Vas megyei Levéltár több olyan kiadatlan levelet, kéziratot őriz, amely lényeges adalékokat, adatokat tartalmaz Weöres Sándor életművéhez. A szerzőhöz írott üzenetek, az általa papírra vetett vázlatok, javítások segítségével egy-egy mű alakulásának folyamatába tekinthetünk be. Ebben a válogatásban azok a dokumentumok olvashatóak, amelyek a korai színpadi művek (A holdbeli csónakos; Szkíták) geneziséhez adnak támpontokat.

ILLÉS PÉTER:
"ÁTMENETEK"
(A JELENKUTATÁS ÉS A HELYTÖRTÉNETÍRÁS LEHETŐSÉGEI A VASI-HEGYHÁTON)

---------------Az írás a Vasi-Hegyhát kisrégiót érintő etnográfiai kutatások újabb lehetőségeire hívja fel a figyelmet. A gondolatmenet a kulturális örökség fogalmára épülő társadalomtudományos diskurzus összefüggéseiben igyekszik értelmezni néhány, a szinkron kutatói beállítódás és a diakron módszerek együttes használata során felvethető problémát. A terepen dolgozó, lényegében jelenkutatást végző kutató és a folyamatosan változó vizsgált közösség kapcsolatának kérdése, az "örökség" fogalom néprajzi-antropológiai alkalmazhatósága, a kulturális örökséget ápoló hagyományos szakmai szervek és a turizmusban karakteresen megjelenő új szereplők közötti párbeszéd bizonytalanságai, illetve a már megjelent, vonatkozó helytörténeti munkák etnográfiai forrásértéke: íme, néhány a tárgyalt témák közül.

SALAMON NÁNDOR:
A "TÁLTOS" TUDÓS

---------------László Gyula (1910-1998) a magyar régészet kiemelkedő alakja, aki egyebek mellett művészettörténészként és képzőművészként is jelentőset alkotott, számos szálon kötődött Vas megyéhez. A róla Balassa Iván és László Emőke szerkesztésében megjelent emlékkönyvet ismertetve Salamon Nándor utal a nagy tudóssal való személyes ismeretségre, majd illő tisztelettel és alapossággal tekinti át a magyar nép őstörténete iskolateremtő kutatójának, a magyar régészek "tanítómesterének" tipikusan XX. századi magyar életútját.