KUNTÁR LAJOS

A LEGHÍRESEBB VASI MESEMONDÓ

125 ÉVE SZÜLETETT NAGY ISTVÁN

----------------------------------------Nagy István, a neves vasi "mesefa" 1879. június 5-én született a Kemenesalja szélére szorult Uraiújfaluban, ahol tisztes kort megérve, 1965. június 12-én halt meg.
-----Nagy István, az apjához hasonlóan, nagy részben a mások földjén dolgozva, vagyis mezőgazdasági napszámosként tengette robotos életét. A jelentős számú szegény vagy éppen nincstelen paraszti réteg sorsa megyénkben is hasonló volt, mint másutt az országban. A kilátástalanságban élő emberek a népmesék vágyott világába menekülve tették elviselhetővé agyonhajszolt életüket. A népmesék szájról szájra terjedtek s így alakultak: a jó emlékezőtehetséggel megáldott személyek megtanulták az előttük járóktól a csodás történeteket, s az egyéniségüktől függően, változatlanul, legtöbbször azonban némi módosítással továbbadták.

Nagy István (1879-1965)

-----Vas megyében is sok mesemondó élt az idők folyamán. Akadtak belőlük még a múlt század közepén is.¹ Közülük az Uraiújfaluban élő Nagy István vált a legismertebbé. Dr. Dömötör Sándor múzeumigazgató és dr. Kiss Gyula, a néphagyományok nagy tisztelője fedezte fel az ötvenes években és tette híressé, ismertté az egész ország számára.
-----A megyei könyvtár dolgozójaként 1955-ben megalakítottam a Pável Ágoston Néprajzi Munkaközösséget;² személyesen ezt követően találkoztam először Nagy Istvánnal. A néphagyományok, elsősorban a népmesék gyűjtésére alakult munkaközösségünk rövid idő alatt 12 vasi mesemondó 200-nál több csodás történetét gyűjtötte össze, írta le vagy rögzítette hangszalagra.³ Az volt a módszerünk, hogy a mesefáinkat valamelyik könyvtárban meséltettük népes hallgatóság előtt, s az elhangzottakat hangszalagra vettük. Nagy István teljes mese-anyagát 1956 őszén akkor rögzítettem, amikor már, augusztus 20. óta, birtokosa volt a Népművészet Mestere megtisztelő címnek, amihez havi 600 Ft tiszteletdíj is járt, no meg egy jelvény, amit Pista bácsi minden szereplése alkalmával büszkén viselt a zakója hajtókáján. Egyszer valahol elveszítette, s valósággal könyörgött, hogy szerezzek helyette másikat.
-----1958. június 4-én kelt levele így szólt: "Kedves Kuntár elvtárs! Először is bocsánatot kérek, hogy néhány sorommal zavarom, de a múltkori ottlétemkor elfeledtem magát valamire megkérni. Legyen olyan kegyes, hogyha megy Pestre szíveskedjék nekem egy népművészet mestere kitüntetést szerezni, megfizetem, mert hogyha olyan helyre megyek mégis nagyon hiányzik. Remélem hogyha csak lehetséges lehet, teljesíteni fogja a kérésemet. Úgy különben másképpen is szeretnék önnel beszélni, igen sok mondanivalóm volna, de majd talán rövidesen találkozunk, akkor elmondok mindent. Üdvözletemet adja át az összes ismerősömnek, magának pedig sok szerencsét és boldogságot kíván, igaz szerető barátja Nagy István népművészet mestere."
-----Kíváncsi voltam a "sok mondanivalóra", amiről aztán a következő találkozásunkon kisült, hogy keveselli a havi 600 Ft "nyugdíjat", szeretné, ha javasolnám a megemelését.
-----Sok időt töltöttem a társaságában. Színes egyéniség volt. A meséit élvezetesen adta elő,⁴ így mindig nagy sikere volt nemcsak a gyerek, hanem a felnőtt hallgatósága körében is. Őszintén tiszteltem: sok szereplését szerveztem és segítettem. Ezeknek az alkalmaknak a felidézésére, bemutatására a levelezésünket használom fel. Büszke volt arra, hogy sikeresen végezte el az elemi iskola hat osztályát. Megtanult írni, olvasni, de mivel felnőttként nemigen gyakorolta, a megszerzett ismeretei elhalványultak: az írása nehezen olvasható lett.
-----A megőrzött másolat szerint 1957. január 11-én kelt az első neki küldött levelem.⁵ Így szólt:
-----Kedves Pista Bácsi. Mellékelten küldök egy kis ajándékot: a megnagyított fényképét. Remélem, megörül neki. A magnetofonra felvett meséi közül a Palkó címűnek az eleje nem sikerült." (Egy mondatot közölve arra kértem, hogy) "a mese kezdetét írja le és a fenti mondatig sürgősen küldje el nekem."
-----A kérésemnek egy hét múltán tett eleget Nagy István. A válasza elkészítésében valószínűleg a tanácsi dolgozók segítették: 12 gépelt sorral egészítette ki a Palkó címmel hangszalagra mondott meséjét, módosította a címét is, "Arasztos Tóbiás"-ra. A válaszlevél üresen maradt részére kézírással⁶ a következőket írta:
-----"Mélyen tisztelt Tanács! Az arczképet megkaptam, nagyon szépen köszönöm, egyuttal itten küldöm a mese elejét, de egyuttal tudatom önökkel, hogy nekem még van hátra 5 mesém a mi még nincs a többi között. A Kiss Gyula tudja jol, mikor szeptemberbe Kőszegen voltam, meghivot Nagy Árpád a gimnáziumba, de mivel jöttek ezek a zavaros idők elmaradt. Igen szépen kérem Önöket tudasanak afelöl hogy az elmaradt mesék számításba jönnek vagy nem. Üdvözlöm mindnyájukat. Nagy István Népművészet mestere. Urai Ujfalu Fő utca 65."
-----Természetesen igyekeztem a neves mesemondó valamennyi meséjét lejegyezni, ezért 1957. július 1-én a következőket írtam Uraiújfaluba:
-----"Kedves Pista Bácsi! Szeretnénk a még fel nem vett meséit is megörökíteni és a következő meséskönyvünkben néhányat felhasználni, ezért felkérjük, hogy f. hó 7-én, vasárnap szíveskedjék beutazni Szombathelyre. Útiköltségét és a vasúti állomásra a fuvardíjat megfizetjük. Autót, sajnos, nem tudunk küldeni, ezért így kell megoldanunk a kérdést. Vámoscsaládról reggel hét órakor induló vonattal jöjjön és délután fél hét órakor ér vissza. Amennyiben valami akadálya van a beutazásának, kérjük postafordultával értesítését. Ha jön, arról is értesítsen, a vonatnál várjuk. Szívélyes üdvözlettel: Kuntár Lajos könyvtáros."

Nagy István első, 1957 januárjában kelt levele

-----Nagy István természetesen bejött Szombathelyre, s újabb meséket mondott hangszalagra. A költségeit, a fuvardíjat is, én adtam át neki.⁷
-----Nagy István újabb meséinek rögzítése idején már elvégeztem a régebben feljegyzett meséin a szükséges csiszolásokat, és néhányat be is soroltam a Pável Ágoston Néprajzi Munkaközösség által kiadott, Az arany rózsafa című, hat vasi mesemondó anyagából összeállított könyvünkbe. A vasi népmesék második kötetét Nagy István meséivel indítottam, mégpedig az Arasztos Tóbiás címre módosítottal. A kötethez írt Bevezetőmben bemutattam valamennyi szerepeltetett mesemondómat. Nagy Istvánról a következőket írtam:
-----"Az 1-4. meséket megyénk legismertebb és kétségtelenül legnagyobb mesélője: Nagy István mondta el. A magnetofonszalagon megörökített mesék ízelítőt adnak képzelő erejéről és színes stílusáról. Nagy István 78 éves, Uraiújfaluban lakik. Betegsége miatt⁸ paraszti munkát ma már nem igen tud végezni, de erre nincs is rászorulva, hiszen az 1956 augusztusától rendszeresen kapott nyugdíja biztosítja öreg napjainak gondtalanságát. Nagy István teremtő erejű mesemondó és kivételes előadóművész. Emlékezőtehetsége csodálatos: Arany Toldiját bármikor előadja, pedig nem is ez az egyetlen irodalmi remekmű, amelyet kívülről tud. Nagyon sokat mesél, többször szerepelt a rádióban is. Meséi kevés gondozásra szorultak."
-----A Nagy Istvánnal történt levelezésemből fennmaradt egy dátum nélküli másolat. A tartalma miatt bizonyos, hogy a kötetünk megjelenése után íródott.
-----"Kedves Pista Bácsi! Az "Arasztos Tóbiás" a "Gyurka", "A Napleány", "A szárnyas farkas" című meséit megjelentettük a vasi népmesék második kötetében. A könyvből egy példányt a mai napon elküldtünk címére. A kinyomtatott meséi már nem vesznek el, a nevével együtt fennmaradnak az utókor részére. Ugyancsak a mai napon postára tettünk 500.- Forintot, használja fel egészséggel. Mikor tudna bejönni Szombathelyre? Szeretnénk többi meséjét is magnetofonszalagra felvenni. Mikor ér rá, írja meg. További jó egészséget kívánunk és szívből köszöntjük: Kuntár Lajos."
-----Nagy István az ötvenes évek közepétől gyakran és sok helyütt szerepelt: népszerű emberré vált, nevének híre túljutott a megyehatárokon is. Ösztönös előadó volt. A siker szárnyakat adott neki: a hangulatának megfelelően, de mindig színes hanghordozással adta elő meséit. Tetszett neki a népszerűsége, rendkívül élvezte a sikert. Egyik találkozásunkkor egy hosszabb beszélgetésünkkor ezt mondta: "Tudja Kuntár úr, ha én tudom, hogy egyszer ilyen nagy divatja lesz a meséknek, jóval többet megtanultam volna az apámtól. A meséimet ugyanis mind őtőle tanultam. Az apám mesekirály volt!" - Hangsúlyozta büszkén és olyan hangsúllyal, hogy én is koronával a fején képzeltem el az istállókban, a mezőn, s annyi helyen a hallgatóit a csodák világába röpítő mesemondót. Az emlékeitől meglágyult Nagy István így egészítette ki a mondandóját: "Az apámtól olyan eszet is örököltem, hogy ami megtetszik, akkor is megjegyzem, ha csupán egyszer hallom. Még a hosszú szövegeket is az eszemben tartom. Arany János Toldiját bármikor elmondom szószerint."
-----Ez utóbbi állítására emlékezve kerestem meg Nagy Istvánt 1957. október 5-én kelt következő soraimmal:
-----"Kedves Pista Bácsi! Kérem szíves értesítését, hogy október 19-én be tudna-e jönni Szombathelyre? Arany János ünnepséget rendezünk és a Toldit szeretnénk elmondatni. Másnap, vasárnap délelőtt mesedélelőttöt is tartanánk, s délután utazhatna vissza. A műsor összeállítása miatt sürgős válaszát kérem! Szívélyes üdvözlettel: Kuntár Lajos könyvtáros"
-----Postafordultával érkezett az igenlő válasz:
-----"Kuntár Lajos részére Szombathely. Levelét megkaptam. Kérem értesítését, hogy 19-én reggel menjek-e be, vagy pedig csak délután. Üdvözlettel Nagy István. Uraiujfalu, 1957. okt. 8."
-----Október 19-én sem reggel, sem délután nem jött be Szombathelyre Nagy István, mert az erre a napra szervezett rendezvényünket el kellett halasztanunk. Az okáról a 23-án kelt levelem tudósít:
-----"Kedves Pista Bácsi! Az október 19-re a középiskolás tanulóifjúság részére tervezett Arany János ünnepségünk a nagymérvű influenza-járvány miatt elmarad, illetőleg későbbi időpontra tolódik, október 26-ra. A meghívást erre a napra teszem át. Úgyszintén már most jelzem, hogy november 23-án nagyszabású népi estet rendezek, ezen is szerepeltetni kívánjuk Pista Bácsit. Egyebekben minden jót, jó egészséget kívánok! Szeretettel köszöntöm: Kuntár Lajos."

ORSZÁGOS HÍRNÉVEN

Már túl voltunk néhány rádiós szereplésen, amikor kézhez vettem az Eötvös Loránd Tudományegyetem Néprajzi Tanszéke fejezetű borítékban a címemre érkezett sorokat:
-----"Kedves Kuntár elvtárs, Azzal az ötlettel fordult hozzám az Irodalmi Színpad vezetősége, hogy mesemondó-estet kíván rendezni. Erre felhozatna néhány kiváló, főleg dramatikus tehetségű, jóbeszédű mesemondót, aki 20-25 perces mesét tudna mondani - felnőtteknek. Katona Imre⁹ figyelmeztetett, hogy Nagy István bácsi etekintetben ideális lenne. Ebben az ügyben fordulok Magához. Kérem gondolja át a dolgot, milyen mesét lehetne elmondatni (hogy a másik három, más vidékről származó mesélővel összeegyeztethessük) vele és egyáltalán megvalósíthatónak tartja-e. Februárban lenne az előadás, a négy mesélő műsora közt népi énekesek szerepelnének. A szereplőket felhozatják s a szállás és koszt mellett tiszteletdíjat is kapnak. Mielőbbi válaszát várva köszönti: Dr. Dégh Linda."
-----Az ELTE Néprajzi Tanszékének tanársegédje levelére karácsony másnapján, vagyis december 26-án válaszoltam, mert a szereplést előbb meg kellett beszélnem dr. Kiss Gyulával, akire Pista bácsi Budapestre kísérése is várt, mivel nekem vizsgaidőszak lévén,10 az egyetemi tanulmányaim első vizsgáinak sikeres lerakására kellett koncentrálnom. És Pista bácsival is meg kellett tárgyalnom a szereplését. Ezt írtam dr. Dégh Lindának:
-----"Kedves Elvtársnő! December 20-án kelt levelét megkaptam. Az Irodalmi Színpad ötletét igen jónak és a mi szempontunkból örvendetesnek találom. Nagy István bácsit én már sokat szerepeltettem. Mivel ő előadóművész is, így a mesélése hatásos. Az aranyrózsafa című mesekönyvemet annak idején megküldtem Elvtársnőnek. Nagy István bácsinak négy meséje van ebben a kötetben. A szárnyas farkas és az Arasztos Tóbiás című meséket tartom alkamasnak. Pista bácsi egyébként a Toldiból és a János vitézből is szokott előadni. Az Arany-ünnepségen is nagy sikerrel szerepeltettük. Boldog és eredményes új esztendőt kívánva maradtam tisztelettel: Kuntár Lajos."
-----Pista bácsi rangos szerepeltetésének gondjából még rám várt az időpont eljuttatása Uraijúfaluba. Mivel szabadságon voltam, Dégh Linda, amikor telefonon közölni akarta a rendezvény idejét, nem tudott velem beszélni, így csak üzenetet küldött, amit egyik könyvtáros kollégám hozott ki számomra a lakásomra.
-----A dr. Dégh Lindának írt levelemmel egy időben írtam Nagy Istvánnak is:
-----"Kedves Pista Bácsi! Örömmel értesítem, hogy a budapesti Irodalmi Színpad igazgatósága február folyamán szerepeltetni kívánja budapesti előadáson. Az ország négy legjobb mesemondója fog egy műsorban meséket mondani a fővárosi közönségnek. Megfizetik az ellátását és tiszteletdíjat is adnak. Tőlem kérdezték, hogy melyik meséit ajánlom elmondásra. A szárnyas farkast és az Arasztos Tóbiást ajánlottam. Egyebekben boldog új esztendőt kívánok! Sok szíves köszöntéssel: Kuntár Lajos."
Az időpontot közöltem dr. Kiss Gyulával, s megkértem, hogy a továbbiakban személyesen beszéljen meg minden részletet Nagy Istvánnal, a Budapestre kíséréssel egyetemben.
-----Nagy István fővárosi szereplései (egy alkalommal a Magyar Írók Szövetségében is mesélt) nemcsak az ő nevét népszerűsítették, hanem közvetve a meséit közlő kiadványunkat is: a Pável Ágoston Néprajzi Munkaközösség kiadásában 2000 példányban megjelentetett Az aranyrózsafa kevésnek bizonyult, úgyhogy amikor az Állami Könyvterjesztő Vállalat igazgatója a szombathelyi útja alkalmából Stadler József könyvkereskedőnél megismerkedett a könyvemmel, nyomban megrendelt belőle 10 000 példányt. A kiadás jogát azonban az illetékes hatóság akaratának megfelelően át kellett engednem a Móra Ferenc Könyvkiadónak. A második kiadással tehát, az országos terjesztés folytán, sok helyre elkerültek a vasi népmesék, növekedett a mesemondóink híre, széles körben válhatott ismertté a kötetben a róluk szóló értékelő jellemzésem.

Az 1957 márciusában megjelent, Az arany rózsafa című vasi meséskönyvünk élén Nagy István meséje áll, az Arasztos Tóbiás

-----1958. március 17-én keltezve érkezett a nevemre a Nagy István következő fővárosi szereplésére vonatkozó felkérés. Gaschler Rudolftól, a Népművelési Intézet Könyvtárvezetőjétől kaptam a kézírásos levelet:
-----"Kedves Lajos Bátyám! Talán meglepődsz soraim érkezése okán, de kényszerülve vagyok írni, sürget az idő, s nem tudom mikor lesz alkalmunk találkozni. Kérni akarok és ha lehet, gyors intézkedést is várok. Már említettem, hogy nem akarok a gyerekolvasóinknak valami sablonos dolgot nyújtani a legközelebbi mesedélutánunkon. Erre a célra, mint mondottam - egy vasi mesemondót szeretnék felhozni. Gondolom, érdekesebb lesz az eddigieknél. Arra kérnélek, beszélj valamelyikkel, aki vállalná a pesti utat. Két órás elfoglaltságról lenne szó április 10-15 között. Útiköltséget, satöbbit vállaljuk és tiszteletdíjat is adunk. Rutinosabb mesefára gondolok, aki érezni is tudja a közönséget. Talán Kardos bácsi? Mindenesetre Rád bízom. Remélem, különösebb fáradozás nélkül teljesítheted kérésemet. Munkatársaidat köszöntöm, Téged és a közelebbállókat ölelem: Rudi."
-----Gaschler Rudolfot 1954 óta, a megyei könyvtárba kerülésem óta ismertem. Mint a Népművelési Minisztérium Könyvtári Osztályának vezetőhelyettese, gyakran járt megyénkben, s az országos értekezleteken is sűrűn találkoztunk. A minisztérium megszüntetése után került az új munkakörébe, amelyben folytatódott a szakmai és baráti kapcsolatunk.
-----A könyvtárvezető kérésének eleget téve, elég gyorsan válaszoltam a megkeresésére. Március 21-én ezt írtam:
-----"Kedves Rudi! Leveledet megkaptam, sietek a válasszal. Nagy István bácsit, a Népművészet Mesterét gondolom felküldeni. Az Irodalmi Színpad, úgy látszik, elhalasztotta a mesemondók szerepeltetését, így a teljes kiadás Titeket terhelne. Addig nem lépek érintkezésbe az öreggel, míg nem írod meg pontosan, hogy mikorra tervezitek a felutazását. (Egyébként azt gondolom, ha már tetemes kiadásokat vállaltok, több szerepeltetést is szervezhettek.) Előbb tehát értesíts a dátumról, akkor én érintkezésbe lépek Pista bácsival és biztosítom a felutazását. Nagy István bácsi országos viszonylatban is jelentős mesélő. Igen jó előadó. A János vitézből, vagy a Toldiból is előad művészien részleteket. Merem őt ajánlani, tudom, hogy nem vallunk vele szégyent. Leveledet várva maradtam baráti köszöntéssel: Lajos."
-----A közölt levelek ízelítőt adnak abból a széles ívű szervező munkából, amellyel - mai kifejezéssel - menedzseltük megyénk híres mesemondójának, Nagy Pista bácsinak a fellépéseit. Az 1958. április havi budapesti szerepeltetése is levélváltásokat, telefonálgatásokat igényelt. Az április 9-én kelt levelemben foglaltak igazolják, mennyi gonddal, cselekvéssel járt Nagy István bácsi budapesti szerepeltetése.
-----"Kedves Pista Bácsi! Mai napon telefonon kaptam az értesítést, hogy a budapesti Szabó Ervin Könyvtár 15-én (tehát a jövő héten kedden) délután rendezi meg a már jelzett mesedélutánt. Kértek, hogy azonnal adjunk hírt, hogy fel tud-e erre a napra utazni Pista bácsi. A felutazást úgy kell intézni, hogy vagy hétfőn éjjel, vagy pedig kedden hajnalban a gyorssal utazna fel Pestre. Kérem azonnal adjon fel táviratot a következő címre: Szabó Ervin Könyvtár Budapest, Királyi Pál utca 11. A táviratban közölje, hogy felutazik-e keddre vagy sem. Szeretném, ha velem levélben szintén közölné, hogy elvállalta-e a szereplést. A magam részéről szeretném, ha nem lenne akadálya az utazásának, mert tőlem kértek mesélőt és én Pista bácsit ajánlottam. Lehet, hogy több szereplés is lesz Pesten. Válaszát várva maradtam szíves köszöntéssel: Kuntár Lajos."
-----Nagy István bácsi nagyon hiú ember volt. Büszkeséggel töltötte el, hogy Budapesten szerepelhet. "Mert ott jobban értékelik a tudásomat, mint itthon!" - mondta nekem a rádióban és az Írószövetségben való szereplése után. Biztosra vettem 1958 áprilisában is, hogy nem lesz akadálya a Pestre utazásának. Nem tévedtem: április 10-én kelt levelezőlapján ezekről értesített:
-----"Tisztelt Kuntár Lajos Kartárs! A mai napon táviratilag elfogadtam a Szabó Ervin Könyvtárban a keddi mesedélutánt. Hétfőn reggel 7 órás vonattal bejövök Szombathelyre és megbeszéljük, csak úgy tudok elmenni Pestre, ha valaki elkísér. Kérem legyen segítségemre. Igyekszem örömmel elvállalni a mesedélutánt, de amint írtam, az a kérésem, hogy valaki elkísérjen. Tisztelettel Nagy István mesemondó."
-----Nekem 1958 tavaszán rendkívül sok volt a gondom, teendőm. A már említett egyetemi tanulmányaim miatti elfoglaltságomhoz a családi házunk építésének súlyos gondjai is járultak. A munkahelyemről sem hiányozhattam az akaratom szerint. A forradalmi szerepe miatt leváltott könyvtárvezetőnk utódja nem segítette, inkább akadályozta a néprajzi munkaközösségünk működését. Természetesen a Nagy István bácsi szerepeltetésével járó távolmaradásaimat sem fogadta megértően. Csak a szabadságom terhére kaptam tőle engedélyt a távolmaradásaimra. Ezen az áron kísérhettem el Pista bácsit a fővárosba az áprilisi szerepléseire is. A kérésének eleget kellett tennem, hiszen én ajánlottam a rendezőknek, meg a sántasága, főképpen pedig a fővárosi forgatagban való közlekedési nehézségei folytán, erkölcsi kötelességemnek tartottam az elkísérését.
-----Mivel csak egy napi szabadságot kaptam a könyvtárunk vezetőjétől, Budapesten átadtam Pista bácsit a barátaimnak, megkértem őket a kísérgetésére, hazautazáskor a vonatra felsegítésre, s a legelső szombathelyi vonattal siettem haza.
-----Az emlékezőtehetségem meggyengült, így ma már nem tudom felidézni, hogy mikor lazult meg annyira Nagy Istvánnal a kapcsolatom, hogy az áprilisi budapesti szerepeltetés után nem kísértem többé sehová sem. A nagyfokú elfoglaltságom mellett okul hozhatom fel azt a magatartást, amelyet Pista bácsi részéről tapasztaltam. E magatartást jelezheti a helyi rendezvényeken történő szerepléstől merev elzárkózása, másodsorban pedig a családjával szemben tanúsított álláspontja, amely pereskedéshez is vezetett, s végül oda, hogy az élete utolsó szakaszát az istállóba kivetve töltse.
-----1960. június elején az iskolaigazgató értesített Nagy István méltatlan helyzetéről. 8-án kerestem fel. Deszkából összetákolt ágyon fekve találtam. Panaszáradattal fogadott. "Sokat fázom, mert az istállóban csak egy tehén van" - mondta szinte síró hangon. Megsajnáltam, s felajánlottam, hogy megpróbáljuk szociális otthonban történő elhelyezését. "Szegényházba nem megyek!" - jelentette ki tiltakozva a felvetésemre. Még öt évet élt, az elfoglaltságom miatt a temetésén nem lehettem jelen. Megyei lapunkban "A mesemondó halálára" című írásomban búcsúztam el tőle.
-----Nagy István Uraiújfalu temetőjében alussza örök álmát. Meséinek egy részét, amelyeket dr. Dömötör Sándor kézzel lejegyezve örökített meg, a Savaria Múzeum őrzi. A magnetofonszalagra felvettek közül kettő maradt a birtokomban, ezeket 1977-ben átadtam a szombathelyi Tanárképző Főiskola Nyelvészeti Tanszékének. Nevét és érdemeit az 1969-ben megjelent Magyar Életrajzi Lexikon így örökíti meg:
-----"Nagy István (Uraiújfalu, 1879. jún. 6. - Uraiújfalu, 1965. jún. 12.) mesemondó, a népművészet mestere. Szülőfalujában egész életén át paraszti munkát végzett. Mesemondással az 1920-as évektől foglalkozott. De nemcsak mesemondó volt, hanem előadóművész is. 1946-47-ben fedezték fel. Gazdag mesekincsét a szombathelyi Savaria Muz. adattára őrzi. Rendezvényeken és a rádió műsorában is szerepelt. Egyik felfedezője Dömötör Sándor néprajztudós, legszebb meséi Kuntár Lajos átdolgozásában Az aranyrózsafa (B. 1957) és a Bűvös ládikó (Bp. 1959) c. mesegyűjteményekben jelentek meg. Irod. Kuntár Lajos: Vasi mesemondók (Jelenkor, 1959. 2. sz.)"
-----A téma iránt érdeklődők számára a pécsi Jelenkorban megjelent írásom mellett a szombathelyi Életünk, 1984. 6. számában, az 540-554. oldalon "Az apám mesekirály volt... Nagy István és a többi vasi mesemondó" címmel közzétett tanulmányom is forrásul szolgálhat.

JEGYZETEK