GRÁFIK IMRE:
A LOVAGLÁS ÉS A NYEREGHASZNÁLAT
EMLÉKEI NYUGAT-DUNÁNTÚLON (VAS MEGYÉBEN)

------------------------------A tanulmány Vas megye, illetve Nyugat-Magyarország nyereghasználatának és lovas kultúrájának emlékeit dolgozza fel. A magyar nyelv nyereg szava a nyelvtudomány szerint ősi örökség az ugor korból. A lótartás fontos szerepet töltött be a Kárpát-medencébe telepedett - sztyeppei állattartó hagyományokkal rendelkező - magyarság életében. A lovak hátalásának magyarországi jelentősége - kisebb-nagyobb területi és hangsúlyeltolódással - egészen a XX. század közepéig megfigyelhető, s mind a magasabb társadalmi rétegek, mind a parasztság és a mezővárosi népesség körében jól adatolható. A lovas életmódhoz, kultúrához kapcsolódótárgyi emlékek - köztük a különböző nyergek - egyaránt megtalálhatók a "magasabb" kultúra és a népi műveltség emlékanyagában.A nyugatdunántúli köznép középkori nyereghasználatára kevés adatunk van.Valamivel többet tudunk az állandó nyereghasználatot igénylő harcászati lovas hagyományainkról. A legendás magyar huszárság felszereléséről szólva már a XVI. századtól megemlítik a "huszárnyerget".Az Európa -, sőt világszerte magyar mintára kialakított könnyülovasságnak nélkülözhetetlen kelléke volt a nyereg. A keleti típusú magyar fanyereg lrgismertebb változata a készítő központjáról elnevezett tiszafüredi nyereg, melynek XVIII-XIX.századi példányai a honfoglaláskori nyeregre vezethetők vissza, s ezek változatai Vas megyében is fellelhetők. Az új - és legújabb kori lovaglási igények (túralovaglás, sportlovaglás, gyógylovaglás) Vas megyében is mindinkább, de mind szakmai körökben, mind a hagyománytisztelő közösségekben felerősödött a nyergek történeti múltja iránt való érdeklődés.

Bajzik Zsolt
Vas vármegyei ásványvízforrások és gyógyfürdők Trianon előtt
I. rész

------------------------------A jelentős levéltári forrásanyagra és szakirodalmi bázisra épülő tanulmány az ókortól a XX. század elejéig tekinti át a történelmi Vas megye területén ismert ásványvízforrásokat és gyógyfürdőket. Leírja a régi korok fürdőhasználatának sajátosságait, ismerteti Mária Terézia és II. József idevonatkozó rendeleteit továbbá a XIX. század során végzett vízösszeírásokat és -elemzéseket. Végül az 1867 utáni korszak gazdag Vas megyei fürdőkultúrájába enged bepillantást. A megye legjelentősebb gyógy- és ásványvizei a trianoni békediktátum nyomán Ausztria és a délszláv állam területére kerültek.

KOVÁCS SÁNDOR IVÁN:
BATTHÁNY ÁDÁM (1610-1659)
("Dunán -inneni íróarcok, VIII.)

------------------------------A híres Batthány -dinasztia egyik katona - reprezentánsa: a "Dunán -inneni részek" főgenerálisa volt. A költő -hadvezér Zrínyi Miklóssal együtt többször megütközött a törökkel. Műveltsége azonban hiányos: a latinnal nem boldogult. Szigeti veszedelem című eposzában (Bécs,1651) Zrínyi a törökverő magyar főurakkal együtt Batthányt is ünnepli. Batthány Ádám amatőr író és bőkezű mecénás volt. Amikor a bécsi Burgban a császári pár jelenlétében feleségül vette Formentini Auróra udvarhölgyet, az udvari költők dicséretözönt zúditottak rájuk. Batthány gyenge verselő, de jó komplikátor.:Lelki kard című imakönyve anyagát Pázmánytól vette át. Népszerű olvasmány volt a XVII. században. Batthány művelődéstörténeti hőstette:a híres Batthány könyvtár gyarapítása, katalógusainak elkészítése.

Lőcsei Péter: Weöres - mozaikok V.
Levelek Csöngére(1943-1946)

------------------------------Weöres Sándor költő életrajzához szolgáltatnak adatokat az itt közölt levelek. Feladóik között irodalmárok és más művészek (zeneszerző, képzőművész) is előfordulnak.A hiányosan fennmaradt dokumentumok eddig ismeretlen tényekre,kapcsolatokra hívják fel a figyelmet.