SZABÓ LÁSZLÓ
GYERMEKORVOSOK SZÖVETSÉGE
50 ÉVE ALAKULT MEG A
NYUGAT-DUNÁNTÚLI
GYERMEKGYÓGYÁSZ SZAKCSOPORT1
"Valamint a nemzet, melynek történelme van, s magának abból hazaszeretetet és tetterőt merít,úgy a magyar orvos is büszkébb önérzettel tekintend jelene és jövőjére,ha a történelem tükrében látja, hogy az úttörő elődök hosszú sora vonul el előtte,hogy a hazai orvosi irodalmat koránt sem kezdeni, hanem az elődök nyomán folytatni kell." |
Markusovszky Lajos |
----------------------------------------
-----A XIX-XX. század fordulóján Vas megye
"gyermekegészségügyét" intézményesített
formában a Lelencház és a Gyermekmenhely jelentette. A
Fehérkereszt Egylet 1904-ben határozta el a Gyermekkórház
felépítését, amelyet 1910-ben adtak át. Az osztály
vezetésével Szenti József gyermekorvost és sebészt
bízták meg. A Vasvármegyei Fehérkereszt Egyesület anyagi
nehézségekkel küszködött, egyre nehezebben tudta
fenntartani; Szombathely városa - éppen a ráfizetés miatt -
nem akarta átvenni, viszont a tulajdonjoghoz ragaszkodott.
Ezért a városi közgyűlés úgy határozott, hogy az
intézmény "Vasvármegye és Szombathely m. jogú város
Közkórháza" keretén belül működjön tovább. Évente
600 gyermeket ápoltak az osztályon. A halálozás 8% körül
volt. Területi ellátásról ez idő tájt nem beszélhetünk,
hiszen gyermekorvosokkal a fekvőbeteg-osztályok is szűkösen
voltak ellátva. A hiányos és helytelen táplálkozás, a
vérszegénység és a vitamin (főleg a D-vitamin) hiánya
következtében az emésztőszervi, légúti és fertőző
betegségek magas halálozással jártak. A csecsemőhalálozás
aránya magas volt, a 20-as, 30-as években 15-20% vagy még
magasabb. A II. világháború idején összeomlott az ország
egészségügye. Az addig javuló csecsemőhalandóság (11-12%)
újra 16% fölé emelkedett. A háború alatt az egész
Dunántúlon hét gyermekintézmény: egy gyermekklinika, három
gyermekosztály és három menhely működött 560 ággyal. A
hiányos felszereltség, a gyógyszerszegénység tovább
nehezítette a gyermekellátást. Az ország bezártsága,
elszigeteltsége akadályozta az információáramlást, a
korszerű diagnosztikus és terápiás eljárásokhoz való
hozzáférést, a gyermekorvos gyakran magára maradt a
gyógyító tevékenységben és segítség nélkül az ismeretek
megszerzésében. Az országos helyzetnél nem volt kedvezőbb a
kép Vas megyében sem, de a környező megyéket is ezek a
gondok nyomasztották.
|
A Markusovszky Kórház Gyermekosztálya, a Nyugat-Dunántúli Szakcsoport "szülőháza" (korabeli felvétel) |
-----
-----Frank Kálmán 40 éves volt ekkor. 1935.
március 23-án avatták doktorrá a Budapesti Pázmány Péter
Tudományegyetem Orvostudományi Karán. Bejáró orvosként
1935. március 26-án kezdett el dolgozni a Pécsi Erzsébet
Tudományegyetem Orvostudományi Kara Gyermekklinikáján. A
klinikát a poroszos iskola képviselője, vitéz Duzár József
professzor vezette, aki fegyelmet, pontosságot, szigorú
kötelességteljesítést követelt meg beosztottjaitól mindenek
felett, a betegek érdekeit szem előtt tartva. Az 1946-ban a
klinika élére került Kerpel-Fronius Ödön professzortól
Frank Kálmán a gyógyítás élettani-kórélettani alapokon
nyugvó szemléletét sajátította el. A szombathelyi
gyermekosztály tehát egy alapos elméleti ismeretekkel
felvértezett, nagy gyakorlati érzékkel megáldott vezető
kezébe került.
-----Tudatosan építette fel stratégiáját szakmai
elképzeléseinek megvalósítása érdekében. Elsőként az
osztály gyógyító tevékenységének a kor színvonalára
emelését tűzte ki célul. Naponkénti (vasárnap is
megtartott) vizitjei nemcsak a gyógyításnak, hanem a
betegágy melletti oktatásnak is iskolapéldái voltak. Az
orvoskar számára hetente tartott referáló ülések az
aktuális szakmai kérdések megbeszélése mellett, az
újdonságok ismertetésével a továbbképzést is szolgálták.
A havonta összehívott osztályértekezlet volt az a fórum,
ahol sor került minden egyes munkaterület tevékenységének
értékelésére, kritikusan, sőt nem egyszer (túl) szigorúan,
esetleg elmarasztalóan, de mindig őszintén és a valóságnak,
az igazságnak megfelelően. Sosem maradt el a határozott
utasítás, a jó tanács, a segítségnyújtás, de bőven
jutott a dicséretből is.
|
Dr. Frank Kálmán |
-----
-----1949-ben az Állami Egészségvédelmi Szolgálat
ügyviteli szabályzata előírta az egy év alatt meghalt
csecsemőkről való jelentést, ez azonban csak 1956-ban lett
kötelező érvényű. Frank Kálmán felismerte az ebben rejlő
előnyöket, és már 1950-ben megkezdte járásonként a
csecsemőhalottakat kiértékelő értekezletek negyedévenkénti
megtartását, amelyen részt vett az egészségügyi ellátás
valamennyi területi képviselője. Az első értekezletre 1950
novemberében Celldömölkön került sor. Az értekezleteken
egyenként elemeztek minden egyes csecsemőhalottal kapcsolatos
eseményt, ezeknek ismeretében levonták a tanulságokat, a
végzett munkát jóvá hagyták vagy dicsérettel elismerték,
de ezek mellett, ha szükség volt rá, a felelősségre vonás
és a számonkérés sem maradt el. Az értekezletek alkalmasak
voltak aktuális szakmai vagy szervezési kérdések
megbeszélésére, új gyógyszerek ismertetésére vagy a
gyermekgyógyászat egyes fejezeteiből továbbképző
előadások tartására.
|
||
Dr. Székely Ferenc |
Dr. Gaál István |
-----
-----Frank Kálmán úgy vélte, hogy az
együttműködés leghatékonyabb formája egy olyan szervezet
létrehozása, amelynek célja a három nyugat-dunántúli megye
gyermekellátásában mutatkozó gondok közös megoldása,
egymás képviselete és támogatása szakmai és társadalmi
fórumokon, valamint a szakdolgozók rendszeres továbbképzése.
|
Frank Kálmán feljegyzése az alakuló ülésről |
-----
-----Sok Zala megyei gyermeket is ápoltak a
Szombathelyi Gyermekosztályon a helyi ellátás hiánya miatt.
Az egészségügyi hatóságoknál Frank Kálmán által is
támogatottan 1955-ben Zalaegerszegen is új Gyermekosztály
létesült, amelynek élére a Debreceni Gyermekklinika
adjunktusát, Oroszlán Lászlót nevezték ki. Már 1955.
március 23-án találkozott a két főorvos Szombathelyen, s
döntöttek arról, hogy Zala megye is csatlakozik a
Szakcsoporthoz. A Szakcsoport eredményes munkáját látva az
addig társtalan Fejér megye és Komárom-Esztergom megye
szakfőorvosai, Lőrinczi Kázmér, illetve Kocsis Gábor kérte
a csatlakozást. A Szakcsoport tehát 1978-ban az újabb két
belépővel hat megyét fogott egybe. A területi változások a
név változtatását is szükségessé tették. A Magyar
Gyermekorvosok Társasága (MGYT) Nyugat-Magyarországi,
Északnyugat-Dunántúli, majd Északnyugat-Magyarországi
Csoportja (esetenként Szakcsoportja) néven szerepelt a
meghívókon. 1991-ben a MGYT már az egész országban működő
Csoportoknak a Területi Szervezet elnevezést ajánlotta. A MGYT
Északnyugat-Magyarországi Területi Szervezete elnevezés van
azóta használatban (I. táblázat).
-----A Szakcsoport, illetve a Területi Szervezet
irányítása az elnök feladata volt, amelyhez a titkár és a
mindenkori rendező-házigazda adott segítséget. A szakmai
program összeállítása az elnök, a szervezés a titkár, a
lebonyolítás a házigazda feladata volt. A rendezvények
megszervezését az évenként változó soros megye, illetve az
ott működő gyermekosztályok vállalták. Az elnöki feladat
ellátására négyévenként a terület szakmailag, emberileg
legelfogadottabb szakfőorvosát kérték fel, amelyet a
tudományos ülés résztvevői nyílt szavazással hagytak
jóvá. A titkári teendők a hagyományoknak megfelelően az
alapító osztály, a Szombathelyi Gyermekosztály vezetőjére
hárultak. 1996-ban az új Működési Szabályzatnak
megfelelően első ízben a tagság titkos szavazással döntött
az elnök és a titkár személyéről (II. táblázat).
-----A Szakcsoport, illetve a Területi Szervezet
legfontosabb célkitűzése mindig az volt, hogy az ülések
továbbképzést szolgáló jellege domborodjék ki. Az
előadások témájának zömét az előadók közvetlenül a
gyakorlatból merítették, az előadások a betegágy melletti
élmények, megfigyelések és az azokból leszűrt tapasztalatok
közreadását szolgálták. Tanulságos esetfeldolgozások is
gyakran szerepeltek a napirenden. Gyakran megoldatlan
kérdésekre kerestek választ, s nem egyszer ott meg is kapták
azt. Különös odafigyeléssel karolta fel a Szakcsoport a
fiatalok tudományos érdeklődését. Ez volt az a fórum, ahol
az ifjú előadóknak először nyílt lehetőségük nyilvános
szereplésre, a "szűzbeszéd" megtartására,
vitakészségük gyakorlására. Itt érezhették meg, hogy
minden kórtermi ágyban vagy vizsgáló asztalon fekvő beteg
szakmai kihívást, új diagnosztikai vagy terápiás élményt
jelent, új gondolatot szülhet, és a gyógyítás öröme
mellett az új megismerés, a "felfedezés"
gyönyörében is részesülhetnek. 1998 óta a legjobb
előadókat és poszter-bemutatókat különdíjban
részesítették. 1999-től a legjobb először dobogóra lépő,
az első előadását tartó, ún. "első bálos"
jutalmazására is sor kerül. 55 tudományos ülésen 1379
előadás címe van feljegyezve. Az 1000. előadás 1990.
június 2-án a 41. esztergomi ülésen hangzott el, a győri
gyermekosztály munkatásai, Schmidt Péter, Szilágyi István
és Muzsnai Géza tartották "Újszülöttek
morbiditásának követése és az eredmények összevetése a
szülők életvitelével" címmel. A kiállított poszterek
száma 109 volt. A 100. posztert 2002. június 13-án az
53. ülésen, Tatabányán a keszthelyi gyermekosztályról
Károlyi György és Dovala Edit mutatták be, címe
"Hypertonia, obesitas és familiáris cardiovascularis
rizikófaktorok szűrése középiskolában" volt. Két
rendezvény, az 1959-es balatonfüredi és az 1960-as veszprémi
ülés műsorfüzete nem került elő, annak pontos programját
nem ismerjük, ezért annak előadásai is hiányoznak az
összeállításból.
6. ábra. Az első tudományos ülés "Meghívó"-ja |
7. ábra. A tudományos ülések helyszínei és időpontjai |
Az 1977. május 13-14-én a
Nyugat-Dunántúli Gyermekgyógyász Szakcsoportnak a
Gyermektüdőgyógyász Sectioval közösen tartott rendezvénye
sajnos nem kapott sorszámot, így hivatalosan nem szerepel a
tudományos ülések között, csupán a teljesség kedvéért
tüntettük fel a rendezvénynaptárban, s az előadásokat sem
számítottuk be (III. táblázat). Hat alkalommal
aktuális témákról tartott kerekasztal-konferenciák
színesítették a programot (IV. táblázat). 1992 óta a
Magyar Gyermekorvosok Társasága kétévenkénti Nagygyűlését
az éppen soros Területi Szervezettel közösen rendezi. Jó
lenne, ha a Nagygyűlés műsorfüzetén a Területi Szervezet
ülésének a sorszáma is fel lenne tüntetve a folytonosság
jelzése miatt.
-----A tudományos ülések színvonalát emelte az is,
hogy egy-egy időszerű kérdés megválaszolására, új
kihívás megoldására, friss diagnosztikus vagy terápiás
eredmények ismertetésére a témában leginkább jártas
országos tekintélyt hívtak meg vendégelőadónak. A
gyermekgyógyászat és határterületeinek mindenkori jeles
képviselői szívesen vállaltak szereplést a rendezvényeken,
ezzel is jelezvén azt, hogy a Területi Szervezet jelentős
szerepet tölt be a magyar gyermekorvoslás életében.
Kifejeződött ez abban is, hogy a MGYT 1988. március 17-én
önálló bemutatkozó tudományos ülés megtartására kérte
fel az Északnyugat-Dunántúli Gyermekgyógyász Szakcsoportot.
-----Az első rendezvényeken a részvétel
önköltséges volt, bár az anyaintézmények az utazási
költséget, a napidíjat fizették, a távollétet szakmai
továbbképzésként igazolták. 1975-ben kapcsolódtak be az
ülések lebonyolításába az egészségügyben érdekelt cégek
(gyógyszer- és műszergyártók, állami vagy civil
intézmények és vállalatok), akik hirdetéseik fejében
főként a társasági programok és az elhelyezés
támogatásában nyújtottak segítséget. Az utóbbi időben
megjelent az egyéni szponzorálás, főként felkért előadók
és előadások támogatására. A résztvevők számának
növekedését elősegítette, hogy az egészségügyi
magánvállalkozások adójából az ülések részvételi díja
leírható.
-----A Szakcsoport 50 évvel ezelőtti megalakulása új
színnel gazdagította a magyar gyermekgyógyász társadalom
szakmai és tudományos életét. A rendezvények légköre a
gyógyítás és a kutatás legújabb eredményeinek
bemutatásán túl fontos szerepet töltött be a baráti
kapcsolatok kialakításában, amelyek a magánéletben
erősödtek és folytatódtak tovább. Az igényes társasági
programok bemutatták azt a természeti és kulturális
környezetet is, amely visszavárta a megjelenteket
magánemberként is. A Nyugat-Dunántúli Gyermekgyógyász
Szakcsoport példáján alakultak meg ma már az egész országot
átfogó Területi Szervezetek, amelyek most is a gyógyítás legemberközelibb műhelyeinek
adnak otthont.
"...összeállandunk tehát, s mit kiki közülünk látott, tapasztalt, elmélkedései közt felfedezett,ügytársainkkal közlendjük: elkülönözöttségünkből erőteljes szövetségessé alakulandunk sa mindenütt széllyeszórt s lappangó tudományi anyagokat világosságra segy központra hozandjuk, honnan mindenki szükségeihez képest meríthessen sa merítetteket szenvedő embertársai üdvére fordíthassa." |
Wachtel Dávid, Orvosi Levéltár. 1830. |
JEGYZETEK
1 | Az elmaradt jubileumi megemlékezést pótlandó alázattal ajánlom ezt az összeállítást az 50 év és az alapítók emlékére. (Sz. L.) |
2 | Vö.: ISTVÁN Lajos: Találkozásaim dr. Gulácsy Zoltánnal. In: Vasi Szemle, 2003. 6. szám, 733-740. |
FELHASZNÁLT IRODALOM
A múlt és a jelen Vasvármegye
és Szombathely város közkórházainak életében.
Szerkesztette: Pető Ernő. Szombathely, 1938.
A Nyugat-Dunántúli Gyermekgyógyász Szakcsoport Évkönyve.
Szerkesztette: Szabó László. B. K. L. kiadó, Szombathely,
2000.
A Szombathelyi Kórház Évkönyve. Szerkesztette: István Lajos.
Szombathely, 1958.
A Szombathelyi Markusovszky Kórház Évkönyve. Szerkesztette:
István Lajos. Szombathely, 1962.
Vas megye egészségügye. Szerkesztette: István Lajos.
Szombathely, 1955.