KOVÁCS LÁSZLÓ: GÁBOR DÉNES NYUGHELYÉNEK MEGTALÁLÁSA

----------------------------------------Magyarországon a tudománytörténet mostohagyermek. Nem ismeri el sajátjának a történettudomány. A szaktudományok művelői sem kedvelik. Ez azért is elgondolkodtató, mert éppen a legelvontabb, legnehezebben tanulható tudomány, a matematika egyes képviselői vallják azt, hogy a matematikai törvényszerűségek önmagukban nem is léteznek, azokat nem lehet felfedezni, azokat a matematikusok (az emberek) alkotják meg, ők annak a kitalálói.
-----A nyugati országokban jobban elismerik és megbecsülik a tudománytörténészeket. Azt vallják, hogy foglalkoznunk kell a tudományos eredmények létrejöttének történetével, foglalkoznunk kell a törvényeket megalkotó emberekkel.
-----Valaha azt tanultuk, hogy a gazdasági érdek határozza meg az emberek és a népek cselekedeteit. Én azt vallom, hogy az emberi rossz tulajdonságok, az önzés, a nagyratörés az oka más emberek és népek eltiprásának¹ (ezzel a történelem foglalkozik). Ezzel szemben a kíváncsiság, a szellem szárnyalása eredményezi a tudományos sikereket (ezzel foglalkozik a tudománytörténet).

1964-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen Abonyi Ivántól tanultam meg a fizikatörténeti látásmódot. Nagykanizsán első gimnáziumi osztályomnak a következő nevet adtuk: Eötvös-osztály. Diákjaimmal kutattuk Eötvös életét, megnéztük eszközeit a Fizikai Intézetben, megkoszorúztuk emléktábláit. Ápoltuk azonban a helyi fizikus emlékeket, hagyományokat is. Országos fizikai tanulóverseny szervezésével tisztelegtünk a nagykanizsai születésű hidrodinamikus, akadémikus Zemplén Győző előtt. A Nagykanizsán elhunyt akadémikus és neves fizikatanár, Mikola Sándor születésének 100. évfordulójára országos Mikola-napot rendeztünk.²
-----Ezeket a spontán megnyilatkozásokat 1990-től kezdve tudatosabb lépések követték: az Amerikai Egyesült Államokban, Németországban és Kanadában fizikatörténésszé képeztem ki magamat. Mestereim Roger Stuewer (Minneapolis, Minnesota), Paul Forman (Washington, D. C.), Joachim Seibert (Giessen) és Arthur O. Stinner (Winnipeg, Manitoba) voltak.
-----1991-ben Marx György akadémikus megbízott, hogy a Fizikai Szemle számára gyűjtsem össze az itthon és külföldön fellelhető magyar vonatkozású fizikus emlékhelyeket. Megindult a szülőházak, sírok, emléktáblák, szobrok, plakettek, festmények, intézmény- és utca elnevezések szisztematikus keresése és dokumentálása. Ez a munka ma is tart. Az eredményeket eddig három tematikus decemberi Fizikai Szemle-szám (Fizikus Útikönyv: 1992, 1996, 2000), több folyóiratcikk és a Berzsenyi Dániel Főiskola Fizika Tanszékének tudománytörténeti kiadványsorozata, a Studia Physica Savariensia (SPS) közölte (1, 2, 3).

Magyarországon a fizikatörténet a fizika tanár szakos hallgatóknak a főiskolák közül egyedül a Berzsenyi Dániel Főiskolán kötelező tantárgy. Manapság, amikor világméretű az elfordulás a fizikától, meg kell ragadnunk minden lehetőséget a fizika tantárgy újbóli megszerettetésére, a fizikusi, fizikatanári pályát választók, a fizika területén kutatómunkát végzők számának növelésére. A fizikatörténet - és különösen a szakmai tartalmat kiemelő újszerű tárgyalás, amelyet mi képviselünk - alkalmasnak látszik az elvesztett pozíciók egy részének visszaszerzésére. Az MTA is sokat tehetne az ügy érdekében: elismerhetné, szorgalmazhatná és támogathatná a tudománytörténeti munkát.
-----Békésy György, az orvosi Nobel-díjas kísérleti fizikus 1974-ben leírta, hogy sok kutató feleslegesnek tartja a tudománytörténetet, hisz a tudomány igen gyorsan és lineárisan fejlődik, nincs értéke a múltbeli tapasztalatoknak. Ezzel szemben Békésy maga azt vallotta, hogy a tudomány fejlődése spirális: egy irányba halad, de a korábbi formák ismétlésével, így van értéke a múltnak.
-----Tudománytörténeti oktató- és kutatómunkánk központi magját Czógler Alajos tanár úr és Lénárd Fülöp professzor úr példáját követve a kiemelkedő személyek életműve képezi. Azt is megmutatjuk, hogy miként lehet a feltárt tudománytörténeti eredményeket a fizikaoktatás valamennyi szintjén eredményesen alkalmazni.
-----Hallgatóinkkal közösen önálló írásokként, különálló kötetenként - elsősorban a diákok és a tanárok számára - elkészítjük a legjelentősebb magyar fizikusok és az őket tanító tanárok életrajzait. Életrajzaink pontosabbak és teljesebbek az eddig megjelent írásoknál. Részletesen, de közérthetően mutatjuk be az egyes tudósok új eredményeit, tanáraik pedagógiai módszereit. Feltárjuk a magyar fizikusok együttműködését, kapcsolatait, tanítványt nevelő, illetve iskolateremtő hatásukat. Kimutatjuk a tudósok gondolatainak, eredményes tudományos módszereinek a hasonlóságait. Kutatjuk a sikeres tanárok tevékenységének közös jellemzőit. Példákat adunk arra, hogy az általános és középiskolai tanításban, valamint a felsőoktatásban miként lehet a tudománytörténeti elemeket a tanítás, az oktatás szolgálatába állítani.
-----Legsikeresebb tudósaink nagy része elhagyta Magyarországot, kiemelkedő eredményeik nagy részét külföldön érték el, ezért még a szakmai közvélemény is németnek, angolnak, amerikainak tartja őket. Írások és előadások sokaságával tudatosítjuk külföldi kollégáinkban, hogy az általuk ismert és tisztelt tudósok Magyarországon születtek, itt tanultak, itt kezdtek kutatni. Megismertetjük a magyarokkal és a külföldiekkel egyaránt a világhírű magyar tudósok tanárait. Foglalkozunk az itthon maradt tudósokkal: az országos jelentőségűekkel, egy város, egy megye kiemelkedő személyiségeivel. Fontosnak tartjuk, hogy megmutassuk az arányokat. Utalunk a magyar származású tudósok más nemzetiségű, hasonlóan tehetséges kortársaira, és azokra is, akik a tudomány történetében jelentősebbek a kiemelkedő magyaroknál. Meghatározzuk a magyarok helyét a világ nagy tudósai közt.
-----Módszereink közé tartozik elsősorban a könyvtári munka, a kiválasztott tudósokról szóló eddigi irodalom tanulmányozása. Levéltári munkával és az egyházak anyakönyvei alapján keressük meg az életrajzokból hiányzó adatokat. Visszanyúlunk az eredeti írásokhoz. Nagy súlyt fektettünk az adott téma első publikációjára. Ezek alapján az új felfedezéseket nem a róluk írt tanulmányok, hanem - csaknem mindig - a tudós saját írása alapján ismertetjük. Igyekeztünk megtalálni múzeumokban, kutatóintézetekben, egyetemeken azokat a kísérleti berendezéseket, amelyekkel a kiemelkedő eredményt elérték. Keressük a szülőházakat, sírokat.
-----Ez utóbbiakat illetően - közelítve mármost Gábor Dénes nyughelyének problematikájához - példaként említem, hogy Hevesy György esetében könnyű dolgom volt. Hevesy Freiburgban halt meg. Ott kellett először keresni a sírt. Jánoki Győző tanítványom írt Freiburgba kollégájának, Klivényi Gábornak, aki telefonon hívott, és megnevezte a temetőt: Bergäcker Friedhof. 1998-ban párizsi fizikatörténeti konferenciáról egy müncheni hasonló szemináriumra tartva meg is találtuk a sírt a Kunsenweg-i második kapu mellett a Feld 2-ben.³
-----Neumann János esetében is a jól megválasztott személyes kapcsolat segített. Marx György professzor 1993-ban az éppen Princetonban dolgozó PhD-hallgatóhoz, Frei Zsolthoz irányított. Ő autójával elvitt a Nassau Presbyterian Church Greenview Avenue-n lévő temetőjébe, s ott - a portán lévő jegyzékben feltüntetett helyen - a Weeping English Beech közelében meg is találtuk a sírt.⁴
-----Gábor Dénes esetében 13 éven keresztül semmiféle irodalmi búvárkodás és személyes kapcsolat nem segített.

A Magyarországon könnyen fellelhető irodalomban nem találtam utalást Gábor Dénes sírjára. A fizikatörténettel foglalkozók - Marx György, Radnai Gyula, Németh József, Gazda István, Palló Gábor, Molnár Miklós, Abonyi Iván, Füstöss László - nem tudtak felvilágosítást adni, nem tudtak sikerre vezető szálon elindítani.
-----1990 nyarán, az első fizikatörténeti konferenciámra, Cambridge-be tartva, Londonban telefonáltam az Imperial College-ba, kérdezvén Gábor Dénes sírhelyét. A telefonközpontos két helyre kapcsolt: az egyiken azt sem tudták, hogy ki volt Gábor Dénes, a másikon tudták, hogy ott volt náluk professzor, de semmit sem tudtak a sírról.
-----Felhívtam oxfordi otthonában Kürti Miklóst, a mélyhőmérsékletek világhírű kutató professzorát. Személyes találkozást kértem. Erre a professzor úrnak nem volt akkor lehetősége. Érdeklődtem a telefonban Gábor Dénes sírja felől. Kürti Miklós nem tudott felvilágosítást adni, s az általa megnevezett személyek sem tudtak segíteni. (2004-ben a The Times 1979. évi híradásából is megtudtam, hogy Kürti Miklós ott volt a hálaadó istentiszteleten a Brompton Roadon a Holy Trinity templomban, a temetésről azonban nem volt szó egyetlen újságcikkben sem.)

Több szál vezetett T. E. Allibone professzorhoz. Ő alkalmazta Gábor Dénest Angliába érkezésekor Rugby-ben a Huston and Thomson cégnél, ő segítette Gábor tudományos pályázatait. Ő mondta a fő búcsúbeszédet a Holy Trinity templomban a hálaadó istentiszteleten. Ő írta meg (nagyon sok forrás felhasználásával, de kissé pontatlanul) Gábor Dénes életrajzát a Royal Society, az Angol Tudományos Akadémia elhunyt tagjainak életrajzi sorozatában (Biographical Memoirs of Fellows of the Royal Society, vol. 26. december 1980, pp 107-147.). A magyar származású Mr. Alberttól 1999-ben megkaptam Allibone professzor címét, telefonszámát és megtudtam azt a fontos tényt, hogy Gábor Dénest elhamvasztották. Két pontatlanság volt Albert közlésében: ő Brompton Oratory-t mondott (ez katolikus templom, valóban a Holy Trinity Church közvetlen közelében van a Brompton Road-on, a Victoria and Albert Múzeum mellett.) A másik hiba: Albert azt írta, hogy Gábor Dénest a Goldens Green Crematory-ban hamvasztották el. (Nem tudom elítélni sem Albertet, sem mást a pontatlan közlésért, hisz be kell vallanom, én sem emlékszem Albert úr másik nevére, és arra sem, hogy hogyan is kerültem vele kapcsolatba. Amit az imént írtam, azt a T. E. Allibone-nak szóló levelemből olvastam ki.) Felhívtuk telefonon az igen idős Allibone professzort: - Igen, ott voltam a temetésen, de nem emlékszem a helyre, majd írok levelet. Néhány hónap múlva újra telefonáltunk. - Küldjetek egy számotokra megcímzett borítékot, ahogy eszembe jut, vagy megtalálom jegyzeteim közt, azonnal megírom a hamvak elhelyezésének helyét. Nem jött vissza a megcímzett boríték. Amint azt 2004-ben megtudtam, T. E. Allibone 2003 szeptemberében meghalt.

Az Imperial College Gábor Dénes londoni professzorságának színhelye. A College Könyvtárának igazgatója, a magyar származású Czigány Magda, Czigány Lóránt (1935) neves irodalmár felesége.
-----Mi, magyar fizikatörténet-írók szégyenkeztünk: itt a születési centenárium, a megemlékező beszéd, s nem tudjuk Gábor Dénes életének ismertetésekor kivetíteni nyughelyét, nem tudunk a hamvak elhelyezéséről semmit sem mondani!
-----A centenáriumi ünnepség után a Képes Teremben alkalmam nyílt személyesen beszélni Czigány Magdával. Nem közölte a hamvak szétszórásának tényét, és megerősítette azt, amit korábban két e-mailben is írt: nem méltó Gábor Déneshez, hogy a sírját keressük, az életművével kell foglalkoznunk. Czigány Magda nekem nem írta, nem mondta azt, amit a Magyar Nemzethez küldött levelében állított:
-----"Ő ugyanis családjának és barátainak meghagyta, hogy földi maradványait hamvasszák el, és a hamvakat szórják szét; fejfával, táblával lelőhelyét se jelöljék." (Ez a gondolat különben bennem is felvetődött 2003. december 30-án este, amikor a sötét temetőben elhaladtunk a már "felfedezett" nyughely mellett: hátha ő akarta így, azért ez a nagy titokzatosság és homály. Később Gábor Dénes feleségének az unokaöccse, David Kitchen írásban, és az április 27-i temetői szertartás utáni ebéden szóban is megerősítette: Gábor Dénes nem rendelkezett úgy, hogy ne legyen megjelölve a hamvai szétszórásának helye. Nem tudott a tilalomról Ion Robson tiszteletes sem. Tudni kell, hogy a Nobel-díj átvétele (1971) után három évvel Gábor Dénes súlyos agyvérzést kapott, amelyet később egy újabb követett: ("...nem tudott sem írni, sem olvasni, és később majdnem elvesztette beszélőképességét. Szerencsére éles elméje és hallása nem károsodott" , illetve Sárközi Mátyás változatában: "Gábor Dénes hamarosan újabb agyvérzést kapott, elvesztette beszélőképességét, és nem tudott többé olvasni sem. De mindent megértett, amit mondtak neki.")

Forgó Gábor Dénes-fej Londonban, az Imperial College Elektronikai Tanszékén,
a tudós egykori munkahelyén, a róla elnevezett tanterem előtt

Hivatalos dokumentum a hamvasztási könyv bejegyzéséről

Négyévenként rendezik meg a tudománytörténészek és a tudományfilozófusok világkongresszusukat. 2001-ben Mexikóváros adott otthont e nagy találkozónak. Az egyik szekcióban én a világban fellelhető magyar fizikus emlékhelyekről beszéltem. Megemlítettem, hogy még nem találtam meg Gábor Dénes nyughelyét. Közreadtam a Fizikai Szemle angol nyelvű számából a budapesti emlékhelyekre vonatkozó írásunkat. (Ekkor találtam egy eredeti, XX. század eleji Eötvös-ingát a Mexikói Műszaki Egyetem filológiai könyvtárának sarkában.) Előadásom után odajött hozzám Anne Barrett, az Imperial College Archívumának (Levéltárának) vezetője, s megígérte: utánanéz a sírhelynek és írni fog. Részletek az e-mailekből: "Gyűjteni fogok információkat Gáborról és hamvainak helyéről, és értesítelek, mihelyt lehet." "Nincs semmi új dolog, de értesítelek, ha lesz."
-----Abban reménykedtem, hogy lesz egy gyászjelentés, amelynek végén feltüntetik a temetés helyét, idejét. Ilyen valószínűleg nincs a hatalmas Gábor Dénes-anyagban (ld. Jeanne Pingree: List of the papers and correspondence of Dennis Gabor FRS, 1900-1979, ICA, 1986.) Személyesen szerettem volna átnézni az életrajzi anyagokat, de erre 2003 decemberében a College téli bezárása, 2004 áprilisában pedig a szűkös időkeret miatt nem volt lehetőségem. Májusban elküldték azonban kérésemre az életrajzi iratokat. Egy rövid The Times-hír, közvetlenül a halál után, a temetés körülményeinek említése nélkül - ez volt az az anyag, amit eddig nem ismertem.
-----Sajnos David Kitchentől nem sikerült gyászjelentést szereznem.

-----2002-ben Athénban rendezte évi konferenciáját (Scientific Instrument Symposium) a főleg múzeumi dolgozókat, kutatókat tömörítő szervezet, az International Union of the History of Science, Division of History of Science, Scientific Instrument. Én - a 400. évforduló tiszteletére - Guericke híres magdeburgi féltekés-lovas kísérletéről vittem posztert, és ugyancsak évforduló, a 100. miatt Wigner (1902-1995)-könyvemből az atomerőművekre vonatkozó Wigner-szabadalmakat ismertettem. (Szinte félve említem, hogy a Neumann-sírhoz közel levő Wigner-sírról Wigner barátjától, a magyar származású Szemán Lajostól kaptam fényképet, és személyesen magától Wigner lányától, Wigner Mártától irodalmi hivatkozásokat. A félelem arra vonatkozik, hogy milyen egyszerű és könnyű volt a dolog: nem kellett kutatni, nem kell magyarázkodni.)
-----Az athéni konferencián éppen vezetőségváltás volt. A leköszönő elnök az a Jim Bennett, akivel 1990-ben Cambridge-ben már találkoztam, s aki most az oxfordi Természettudományi Múzeum igazgatója. Megkértem, segítsen megtalálni Gábor Dénes sírhelyét. Többszöri levélváltás után is azt írta: nem jutott eredményre.

Allibone idézett Ion Robson tiszteletestől a Gábor Dénesről írt életrajzában. Ion Robson tartotta a családi gyászszertartást. Jó lenne megtalálni Robson tiszteletest - gondoltam. Tudományos rektorhelyettes vagyok a főiskolán, én intézem az oktatók és a kiváló hallgatók külföldi konferenciás, illetve kutató útjainak egy részét. Egyik hallgatónknak éppen londoni útjához adtam anyagi segítséget, s megkértem őt, próbálja meg elérni Robson tiszteletest. Hazaérkezvén Parais Simon részletes térképet hozott az Imperial College könyvtárairól, s elmondta: a College-ban néhány telefon után azt a felvilágosítást adták neki, hogy a tiszteletes már meghalt.

A Gábor Dénes nevét viselő intézmények fontosnak tartják a névadó életművének feldolgozását. Sem a Gábor Dénes Főiskolán, sem a debreceni Gábor Dénes Elektronikai Műszaki Középiskolában nem tudtak a sírhelyről. A Novofer Alapítvány igen jelentős mértékben ápolja Gábor Dénes emlékét; kiosztják a hazai és a nemzetközi Gábor Dénes Díjat, a Nobel-díjas tudós tiszteletére könyveket jelentetnek meg, emléktáblákat készíttetnek. Elnökük - Garay Tóth János - 2003 nyarán azt mondta nekem: Gábor Dénes halálának 25. évfordulójára, 2004-re meg kell találni a sírhelyet. Vállaltam a szimbolikus megbízást, vállaltam ezt a feladatot. Amikor 2003 őszén meghallottam Ion Robson halálának (ál)hírét, elhatároztam: személyesen, csak a sír megtalálása miatt utazom Londonba, és nem térek haza eredmény nélkül.

Hatalmas levelezés előzte meg az utazást. Újra kérdeztem az Archívum vezetőjét, Anne Barrett-tet, kapcsolatba kerültem az Imerpial College Elektronikai tanszékének, Gábor Dénes közvetlen munkahelyének helyettes vezetőjével, Eric Yeatman-nel, a Tudományos Akadémia ügyintézőivel, senki nem tudta sírhelykereső kérdésemre a választ. Újra kérdeztem Füstöss Lászlót, a Budapesti Műszaki Egyetem docensét, Magyarország legjobb fizikatörténészét, aki CD-t is készített Gábor Dénesről. Ő felhívta a figyelmemet a már idézett Sárközi Mátyásra, a londoni BBC-rádió magyar nyelvű adásainak szerkesztőjére. Ő 2000-ben az Élet és Tudományban közölt egy cikket (Emlékezés Gábor Dénesre, 2000/26. szám). Azt írta, hogy Gábor Dénes egy walesi szanatóriumban halt meg. Az ő írásában és sok más helyen is szerepelt Gábor Dénes olaszországi villája (Lavinio Lidó). Felvetődött az a lehetőség is, hogy a hamvakat tartalmazó urna talán nincs is Londonban. Felhívtam telefonon Sárközi Mátyást, ő nem ismerte a hamvak helyét, de egy tehetséges Gábor-tanítványhoz, Zollman Péter mérnökhöz irányított. Zollmann Péter úr - aki vers- és drámafordításairól is igen ismert - kedvesen beszélgetett velem. Elmondta, hogy ő ott volt a temetőben is, nemcsak a templomi szertartáson, illetve a hálaadáson, de nem emlékszik arra, hogy melyik temetőben volt a végső búcsú. A legismertebb központi temetőt, amit Albert említett, ő kizárta. Rokonai miatt oda rendszeresen jár; nem ott kell keresni Gábor Dénes nyughelyét. Ha már Londonban leszek, hívjam fel ismét.
-----Közben próbálkoztam rokoni szálakkal is. Tudtam, hogy él Gábor Dénes feleségének egy unokaöccse, David Kitchen, aki ápolja nagynénje férjének emlékét. Nem tudtam, hogy 2000-ben a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében ő is ott volt az ünnepségen, nem tudtam a címét, telefonszámát (amely titkos); nem tudtam akkor, hogy a Gábor Dénes Főiskolán jól ismerik őt. Garay Tóth János is csak 2004 januárjában, visszaérkezésem után közölte a címét, telefonját. A nemzetközi tudakozó Mellore Kitchent adott meg. Mint kiderült, ez egy konyhafelszerelési bolt a Sloan téren.
-----Londonban két szálon indultam el.
-----1. Zollmann Péter a Queens Gate-re tette azt a templomot, ahol a végső búcsúztatás történt. A templomi szertartások könyvéből szerettem volna megtudni a hamvak elhelyezésének helyét. (Reméltem például azt, hogy ott fogták az urnát a templomban, hasonlóan ahhoz, ahogy Galilei hamvai Firenzében a Santa Crocé-ban vannak, Newtoné, Rutherfordé köztudottan a londoni Westminster apátsági székesegyházban.) Már a megérkezés estéjén, december 29-én elgyalogoltunk a már bezárt templomhoz, majd másnap délelőtt ismét: nem volt senki hivatalos személy a parókián.
-----2. Analógiás gondolkodással úgy véltem, ha 1957-ben a New York Times Neumann halálának másnapján hatalmas megemlékezést közölt Neumannról a teljes elnöki részvéttávirat szövegével, a búcsúztatás (Washington, D. C.) és a temetés színhelyének (Princeton) megjelölésével, akkor 1979-ben Londonban a The Times hasonlóképpen tesz. Meg kell keresni az akkori újságokat! Irány a British Museum, ott van a British Library, a nagy könyvtár! Ott volt 1976-ban, amikor szinte naponta bementem kedves görög szobraimat megnézni. Most már van új, gyönyörű könyvtár a St. Pancras városrészben, a St. Pancras pályaudvar (a Csalagút londoni végállomása) mellett a Euston Roadon. Taxival odavágtattunk: a folyóirattár másutt van, jóval messzebb a Colindale Avenue-n. Odatelefonáltam: ma reménytelen, majd holnap.⁵ Sötétedett.
-----Zollman Péter legutolsó telefonja arról szólt, hogy valahol a Putney kertvárosban kell lennie a temetőnek. Ott négy temető van, menjünk a színhelyre! Metróval mentünk a Putney Bridge megállóig, majd taxival a feltételezett kis temetőhöz a Road Loweren levő Putney Cemetery-hez. Bezárt kapuk, nagyon régi sírok; itt aligha lehet. Menjünk a nagyobb, központi temetőhöz, a Kingston Roadra! Az oldalsó bejáratnál ott állt a kiírás: nyitva du. öt óráig. Negyed hat volt. A taxi a főbejáraton bevitt a központi irodáig (az még fél hatig nyitva volt), s nem akart megvárni: sokba fog az nekem kerülni, tudok találni visszafele taxit.
-----Az irodában kérdezték a nevet, a halál dátumát, s azt, hogy temették vagy hamvasztották. Fáradt voltam, temették (buried) mondtam. Nálunk a magyarban akkor is temetést mondunk, ha a hamvakat tartalmazó urnát helyezik el. A hölgy, Anne O'Connell kihozta a hatalmas nyilvántartást, s közölte: nincs benne Dennis Gabor név.
------ Nincs valami központi számítógépes nyilvántartás? - kérdeztem.
------ Azonnal megnézem.
-----Amíg távol volt, felnéztem a falra: "Putney Vale Crematorium and Cemetery, Stay Lane, Putney, London SW15 3DZ". A temető 1891, a krematórium 1938 óta működik!
-----Eszembe jutott, hogy Gábor Dénest hamvasztották. Cremated a jó szó, nem a buried.
------ Tessék szíves lenni megnézni a másik könyvet: "he was cremated" (hamvasztották).
-----Mosolygó arccal jött Anne, szétnyitotta a könyvet: ott állt a bejegyzés: How Ashes where displased of Ease (hova tették a hamvakat): Glade (Tisztás) Laburnum (Aranyvessző ) opp P 7 (szemben a 7 jelű fallal) Cremation No 53699, Date of Cremation: 14 Feb. 1979. Dennis GABOR (professor), married, 78, 91 Vicarage Crescent W8, Rw Robson, St Mary Abbott Kensington.
-----A nyilvántartási könyvről Anne nem engedett fotót készíteni, nem lehetett xeroxozni, de adott egy hivatalos feljegyzést: "Date 14/2/79 Cremation No. 53699 Name of deceased Dennis Gabor (Professor) Scattering location Glade-Laburnum opp. Panel 7."
-----Annyira fáradt voltam, hogy nem is tudtam igazán örülni. Elmagyarázta, merre van a Tisztás, körülbelül hol van a fa, de sötét van, most már úgysem látunk semmit.
-----Elmentünk végig a temetőfal mellett, majd 4 km-t hazafele, de nem jött egyetlen szabad taxi sem.
-----Másnap visszamentünk. A 7-es falon, a fal előtti gránit lapokon, a környező utak gránitlapjai közt sehol sem találtuk a keresett nevet: Dennis Gabor. Visszamentünk az irodába, a hölgy újra elővette a hamvasztási könyvet: minden rendben van: nem rendeltek sem gránittáblát, sem az emlékező rózsafák egyikére kis névtáblát, nincs urna a központi kápolnában, nincs bőr névtábla az urnakamrákban. Nem kértek a rokonok semmi ilyet.⁶
-----Elég megszokott dolog ez Londonban. A nyilvántartásban láttam, hogy csak körülbelül minden tizenötödik halottnál kérik, hogy a fent említett módok valamelyikén jelöljék meg a hamvak elhelyezésének, szétszórásának a helyét. Nekünk ez is szokatlan még: kereszt alakban szétszórják a hamvakat. A magyar napilapok, a kereskedelmi tv természetesen eltúlozta a hírt: a "hamvakat egyszerűen szétszórták". Ez Angliában nem meglepő. 1989-ben szeretett professzorom, Ted Wenham esetében is csak azt tehettem, hogy Worcesterben a nyilvántartási könyvben megjelölt fa alá tettem le a virágcsokrot. Azt is tudtam, hogy Einsteinnek sincs sírja Amerikában. A legenda (vagy a valóság) szerint azt kérte, szórják szét hamvait a Delaware folyó felett. Tudtam ezeket, s mégis makacsul kerestem Gábor Dénes sírkövét. Nem akartam elhinni, hogy a térbeli kép, a hologram felfedezőjének, a magyar Nobel-díjas tudósnak ne legyen megjelölve a nyughelye.

A 2004. április 27-ei temetői megemlékezésre
szóló meghívó címoldala

-----A születés 100. évfordulójának közeledtével David Kitchen és családja érezte, hogy kell tenniök valamit, s az emlékállításnak azt a módját választották, amire szintén van lehetőség: díszes beírás az Emlékezés Könyvébe, a születés vagy a halál napjának oldalára. A Book of Remembrance a krematórium kápolnájában ugyanis mindig az adott naptári nap bejegyzéseinél van nyitva. Ezt természetesen csak a David Kitchennel történt baráti levelezésből tudtam meg, s az emlékkönyvet is csak az április 27-i gránittábla-elhelyezéskor filmeztük, fotóztuk le a június 5-i oldalnál (ez Gábor Dénes születésnapja), ahova kedvünkért az üveges tároló felnyitása után a fotózás idejére átlapoztak.
-----Anne O'Connell 2003. december 31-én, látva a tábla hiánya miatti megdöbbenésünket, megemlítette, hogy készíttethetünk gránitlapot (polished granite plaque), ha akarunk. Amikor az 1990-es években kutattunk az emlékhelyek után, és sok fizikusunk esetében sok helyen nem találtunk semmiféle márványtáblát, akkor már megfordult a fejemben, hogy én magam csináltatok táblát, csak azért, hogy Marx Gyurka örüljön, és hogy legyen mit írni a Fizikus Útikönyv megfelelő lapjára. Most feleségem, Kovács Katalin megvalósította ezt: rendelt egy gránittáblát saját költségre azért, hogy én örülhessek és a Fizikus Útikönyvbe belekerülhessen: van emléktáblája Gábor Dénesnek a londoni Putney Vale temetőben. Amikor a tábla kifizetésének tényét elmondtuk idehaza az Eötvös Egyetemen, a Tudományos Akadémián, az Eötvös Társulatban, a Novofer Alapítványnál, a Gábor Dénes Főiskolán: egyikük képviselője sem mondta azt: mi majd átvállaljuk a költségeket. Főiskolám, a Berzsenyi és a Gábor Dénes Főiskola járult hozzá anyagilag a kiutazáshoz, ahhoz, hogy 2004. április 27-én Londonban elhelyezhessük a temetőben a gránitlapot.

Magyarország Londoni Nagykövetsége szervezett 2004. április 27-ére egy kerekasztal-beszélgetést és fogadást a követségen, de hivatalosan nem szervezte a temetői ünnepséget, oda csak két munkatársát küldte el. (Január elején nem vállalták a szervezést a halál napjára, a közeli február 9-ére.) Hatalmas munkával itthonról előkészítettem a temetői ünnepséget. Felkértem a megemlékezőket, szétküldtem a meghívókat. Kedvesen válaszolt Andre Gabor özvegye, dr. Agnes Gabor: beteg, nem tud jönni, de lélekben velünk lesz. Czigány Magda válaszra sem méltatott.
-----Elértem, hogy a gránitlapot ugyanaz a lelkiatya áldotta meg rövid beszéde után, aki 25 éve őt a szűk körű gyászszertartáson a St Mary Abbots (The Parish Church of Kensington) templomban búcsúztatta. Ennek története: a temetői bejegyzésből megtudtam a halál helyét: (ezt áprilisban David Kitchenék megerősítették: a Vicarage Gardensen levő Vicarage Court nevű gondozóházban a 4. emeleten a 91. számú volt Gábor Dénes szobája). Kis hiba itt is volt a bejegyzésben: nem Vicarage Crescent W8, hanem Vicarage Court W8. Ugyancsak a temetői nyilvántartási könyvből tudtam meg a búcsúztatási szertartás helyét: (helyesen) St. Mary Abbots templom. Reverend Ion Robson itt tartotta a gyászbeszédet. A templomi ügyeletesnek 2003. december 31-én ezt mondtam: - Sajnos Reverend Robson már meghalt.
------ Dehogy halt meg! Csak most már nyugdíjas, nem ő a vikárius, de gyakran bejár még. - S megadta a címet, telefonszámot. Beszélgetésünkkor Ion Robson is megerősítette, hogy a halál helye a Vicarage Court gondozóház, többször meglátogatta ő ott Gábor Dénest halála előtt. (Tehát nem Walesben halt meg, ahogy Sárközi említette, s nem a Knaresborough Placen SW5 levő gondozóházban, ahogy D. Kitchen 2004. január 10-i e-mailjében írta.)
-----Reverend Ion Robson vállalta, hogy eljön április 27-én: mond néhány szót, és megáldja az emlékező táblát. Így is történt. (Zollmann Péter kérte, hogy In memoriam Gábor Dénes, Gábor Dénes emlékére, így kezdődjék a szöveg, s legyen ott a Budapest és London felírás. Mi eredetileg ezt nem terveztük.)
-----Zollman Péter a tanítványok nevében, David Kitchen a rokonok képviseletében szólt. Az akadémikus-társ, Sir Eric Ash képviselte a Royal Society-t és a Royal Institutiont is, mert mindketten mindkét intézménynek tagjai voltak. Az Imperial College emlékező virágait Eric Yeatman helyettes tanszékvezető és magyar származású felesége, az MTA és az ELFT csokrát Szabó Gábor akadémikus, a Berzsenyi Dániel Főiskola virágait Gadányi Károly rektor és Bodorkós László főtitkár helyezték el az éppen virágzó aranyvessző fa alatt. Emlékbeszédet mondott és Magyarországról hozott hatalmas csokrot tett a gránittábla mellé a Gábor Dénes Főiskola nevében Zárda Sarolta, a Gábor Alapítvány kuratóriumának elnöke.

2004. április 27., London, Putney Vale temető. Balról jobbra: Ion Robson tiszteletes,
David Kitchen, Janet Kitchen, Zollman Péter, Eric Yetman és felesége

Prof. Dr. Gadányi Károly, Reverand Ion Robson, David Kitchen

Az új emléktábla

-----2004. április 27-én délután 3 órakor a Magyar Köztársaság Londoni Nagykövetségén Julia Marton-Lefevre vezetésével kerekasztal-beszélgetés volt Gábor Dénes életművéről. Az angolokat Sir Eric Ash, a Royal Society korábbi elnökhelyettese, Prof. Richard Syms, az Imperial College Optikai és Félvezető Kutatócsoport vezetője és Dr. John Watson az Aberdeen-i Egyetem Lézer és Optikai Mérnöki Kutatócsoport vezetője képviselte. Magyar részről Boda Miklós, a Kutatási és Technológiai Nemzeti Intézet vezetője, Szabó Gábor akadémikus, a Szegedi Egyetem professzora és Kertész János, a BMGE Fizikai Intézetének vezetője vett részt a beszélgetésen, melyet fogadás követett.
-----A Szombathelyi Televízió filmet forgatott az eseményről.

A fentiekben ismertetett kutatási folyamat igazolja azt az általam fizikatörténet órákon tanított elvet: nem szabad hinni a visszaemlékezőknek, nem szabad hinni a (főleg a napilapokban) leírtaknak: mindent sokoldalúan, a helyszínen, az eredeti, hivatalos (levéltári, anyakönyvi) dokumentumok alapján ellenőrizni kell.

L. Kovács-L. Kovács jr.: Budapest Guide for Physicists. In: Fizikai Szemle 49, 226-228 (1999)
Kovács, László: The Physical Tourist: Budapest: A Random Walk in science and Culture. In: Physics in Perspective, 5. 310-348 (2003)
Kovács László: Kőbe zárt tisztelet. Természettudósok emlékhelyei Vas megyében és másutt. In: Vasi Szemle 56, 489-506 (2002)

1.	Megdöbbentő élményem volt 1976-ban az angliai Worcesterben. A székesegyház mellett emelt hatalmas háborús emlékmű talapzatán ez áll: Azok emlékére, akik életüket adták a hazáért Dél-Afrikában. Nektek Dél-Afrikában van a hazátok? - kérdeztem a mellettem álló angol egyetemista társamtól.
2.	Nagykanizsai gimnáziumi fizikatanárnőm, majd budapesti gyakorlóiskolai vezetőtanárom, Kugler Sándorné, Györgyi néni biztatására kerestük meg diákjaimmal a nagykanizsai köztemetőben Mikola Sándor sírját. Akkor vettük észre, hogy a következő évben (1971-ben) lesz születésének 100. évfordulója. Akkor határoztuk el az emléknap megrendezését. Az országos eseményről tudósító tv-riporter és az újságírók nem akarták ezt elhinni; azt gondolták, hogy a jó sztori kedvéért találtuk ezt ki. Pedig spontán történt a dolog, nem kaptunk felkérést, biztatást. Akkor még nem volt tudatos kutatómunka a sírok és más emlékhelyek keresése.
3.	Marx György munkálkodása révén 2001. április 19-én hazahozták Hevesy György hamvait Budapestre a Kerepesi úti Nemzeti Pantheon akadémikus parcellájába. A csodaszép, eredeti bazalt sírkövet Jánoki Győző hozatta haza, s helyezte el azt a Frederik Joliot Curie Sugárvédelmi és Sugárbiológiai Kutató Intézet kertjében, J. Curie szobrának közelében.
4.	Annak igazolására, hogy mennyire fontos a szerencsésen megválasztott segítő személy, ide másolunk egy részt - a szerző engedélyével - Kovács Győző írásából (Technikai Történeti Monográfiák 1., 100 éve született Neumann János. Mérföldkövek a számítástechnikában. 2003.): "Nagyon sokáig kerestem Neumann János sírját Amerikában, senki sem emlékezett pontosan, hogy hol temették el. Néhányan azt mondták, Washingtonban, mások Princetonra esküdtek. Azt már korábban hallottam, hogy az amerikaiaknál nincs halott kultusz, ha valaki meghalt, annak az emlékét őrzik, de a sírját nem nagyon látogatják, így nem csoda, hogy el is feledkeztek róla. Nem tartják a halottak napját, amikor a temetőkerteket - Európában - a sok látogató miatt szinte nem lehet megközelíteni. Egyszer a feleségemmel - még a kutatásaim elején - valamikor télen voltam Princetonban, ahol ismét találtunk egy addig felfedezetlen temetőt, ahol még nem jártam. Szép fehér hótakaró volt a sírokon és az utakon, a bejáratnál "kiadtam" a jelszót, járjuk a sorokat és keressük Neumann János sírját. Körülbelül egy óra sétálás után - amikor megint nem sikerült a sírt megtalálni - feltűnt, hogy csak a mi nyomaink voltak a hóban. Egész télen senki sem volt a temetőben. Végül Neumann Miklós, Neumann János fivére talált egy feljegyzést, aminek alapján megtaláltam a régi temetőt és a gondnok segítségével Neumann János sírját, ahova - többszöri kiutazás után - el tudtam helyezni egy kissé zilált állagú, Amerikát többször is megjárt, nemzeti színű szalaggal díszített szalmavirág-koszorúmat. A sírkő elé egy amerikai lobogó volt tűzve, amit - a haza szolgálatáért - az Amerikai Légió veteránjai szúrnak le minden évben a sírkő elé, a Hálaadás Napján."
5.	Később itthonról megrendeltem (12 fontért) a The Times Gábor Dénesről szóló nekrológját. Az újságírók sztrájkja miatt csak 1979. november 16-án jelent meg a fényképes nekrológ. Természetesen akkor már abban sem a búcsúztatásról, sem a hálaadó istentiszteletről, sem pedig a temetésről nem volt szó.
6.	Gábor Dénest felesége két évvel élte túl, gyermekük nem volt. A Gábor Dénest túlélő testvére, Andre szintén gyermektelenül halt meg 1990 augusztusában. Andre felesége, dr. Agnes Gabor még él.