BOGNÁR
BULCSU:
A GAZDASÁGI ELIT HATALMÁNAK STABILITÁSA A DUALIZMUSKORI
SZOMBATHELYEN
(ADALÉKOK EGY TÖRTÉNETSZOCIOLÓGIAI KUTATÁSHOZ)
------------------------------
A tanulmány Szombathely dualizmuskori
társadalomtörténetének egy szegmensét vizsgálja. A város
gazdasági elitjének elemzése során arra igyekszünk választ
kapni, hogy milyen mértékben alakult ki a kapitalista
átalakulás idejére egy tőkeerős, magas státuszú vagyoni
helyzetét megőrizni képes új vállalkozói réteg. Ezt a
történeti kérdést a tanulmány a virilis jegyzékeken
szereplő polgárok listán való stabilitása alapján kutatta.
A választott módszer forráskritikájának taglalása mellett a
fejtegetés során az is megállapítást nyer, hogy az új
vállalkozói réteg szerkezete nagyban függ a rendi
társadalomban betöltött pozíciótól is.
GRÁFIK
IMRE:
A NYERGES MESTERSÉG ÉS A NYEREGGYÁRTÁS EMLÉKEI VAS MEGYÉBEN
(NYUGAT-DUNÁNTÚLON)
------------------------------
A nyergeket, illetve a nyeregvázakat nyergesek,
nyereggyártók, illetve nyerget is előállító szíjgyártók
készítették. "Nyerges" szavunk személynévként
1359-től ismert, használatos volt a "nyereggyátó"
megnevezése is, amire 1510 óta van adatunk. Vas megyében is
több településen foglalkoztak nyeregkészítéssel. A nagyobb
városokban céhes szervezetben működő nyerges iparosok
tevékenykedtek. A nyugat-dunántúli térségből
legkorábbról, a XVI. századból a győri nyergesekről van
adatunk. Vas megyében egy kőszegi jegyzőkönyvi
bejegyzéséből arra következtethetünk, hogy a városban 1626
óta a szíjgyártóktól elkülönült céhe volt a
nyergeseknek. A tanulmány bemutatja az Észak nyugat-Dunántúl
nyeregkészítésének tárgyi és dokumentum emlékeit, melyek
köréből kiemelkednek az arisztokrácia tagjai által használt
díszes nyergek. A nyerges mesterségre és a nyeregkészítésre
vonatkozóan már 1912 óta rendelkezünk részletes
technikai-technológiai leírást tartalmazó ismertetéssel.
Frecskay János munkájában a nyerges és a szíjgyártó
mestersége együtt tárgyalja, s általánosságban leírja a
nyeregkészítés munkamenetét és eszközszükségletét,
melyet kétnyelvű (magyar-német) szótár egészíti ki. A
történeti és néprajzi dalok nagy különbség a
Kárpát-medence nagytájainak középi, népi-paraszti
szükségleteit kiszolgáló nyereggyártási gyakorlatában. Az
általánosan elterjedt típus a tiszafüredi nyereg lehetett,
illetve annak helyi változatai, mely a huszárnyereg alapjául
is szolgált. Az újkor, illetve napjaink lovaglási igényeit az
úgynevezett angol nyereg és annak speciális változatai
elégítik ki.
NAGY
LAJOS:
AZ 1956-OS MAGYAR FORRADALOM - A SZABADSÁG PÉLDAKÉPE
(ALBERT CAMUS KÉT MEGNYILATKOZÁSA FORRADALMUNKRÓL)
------------------------------
A Vas megyéből elszármazott, 1956-os emigráns
szerzőre ifjú korában nagy hatást tettek Albert Camus-nek a
magyar forradalmat dicsőítő megnyilatkozásai. Most, a
forradalom évfordulója alkalmából elemzi ezeket - egy
interjút és egy cikket. Célja a forradalom szellemének ébren
tartása és az, hogy Camus szavával "soha, sehol - még
közvetve se - igazoljuk a gyilkosokat."
BRENNER
VILMOS:
MEDITERRÁN ÚTI ÉLMÉNYEIMBŐL
GONDOLATOK ÉS MEGFIGYELÉSEK
I. RÉSZ
------------------------------
Az ismert polgárcsaládból származó szerző 1956
végén Ausztriába emigrált. Az azóta eltelt évtizedekben -
feleségével sok-sok hajókirándulást tett a
Földközi-tengeren, meglátogatta a medence számos
partvidékét, Marokkótól a görög szigetekig, Mallorcától
Alexandriáig. Kétrészes munkája művelődéstörténeti és
néprajzi megfigyelésekben gazdag, élvezetes stílusban megírt
útirajz.
BAJZIK ZSOLT:
VAS VÁRMEGYEI ASVÁNYVÍZFORRÁSOK ÉS GYÓGYFÜRDŐK TRIANON
ELŐTT
II. RÉSZ
------------------------------
A jelentős levéltári forrásanyagra és
szakirodalmi bázisra épülő tanulmány az ókortól a XX.
század elejéig tekinti át a történelmi Vas megye területén
ismert ásványvízforrásokat és gyógyfürdőket. Leírja a
régi korok fürdőhasználatának sajátosságait, ismerteti
Mária Terézia és II. József idevonatkozó rendeleteit
továbbá a XIX. század során végzett vízösszeírásokat és
-elemzéseket. Végül az 1867 utáni korszak gazdag Vas megyei
fürdőkultúrájába enged bepillantást. A megye
legjelentősebb gyógy- és ásványvizei a trianoni
békediktátum nyomán Ausztria és a délszláv állam
területére kerültek.