ISTVÁN LAJOS

MARGINALIZÁLÓDUNK?

----------------------------------------Pete Györgynek* a Vasi Szemle 2004. 6. számában - Pusztay János várospolitikai könyve** kapcsán - kifejtett nézetei, megállapításai teljesen helytállóak. Magam is úgy vélem, hogy fennáll Vas megye és Szombathely marginalizálódásának veszélye, mert

- a megye, illetve a város nem tudott olyan rész- vagy egész teljesítményt felmutatni az elmúlt években, ami az ország és a lakosság figyelmét tartósan felkeltette volna;
- intézményeink egy részét elveszítettük, más része pedig leértékelődött (példa erre a korábban regionális jellegű Vérellátó Alközpont, amely elveszítette regionális szerepét, és Területi Vérellátó Intézetként megyei feladatokat lát el);
- Szombathely a XIX. sz. végétől fontos katonaváros, majd a századfordulótól vasúti központ volt. "Katonaváros" jellegét előbb a gyalogsági és lovassági laktanyák, majd a fogatolt és a '40-es évektől a motoros tüzérek, a '30-as évektől pedig az egyik legjelentősebb hazai katonai repülőtér adta. Laktanyái napjainkra gyakorlatilag kiürültek, jelenleg a városban mindössze 16 katona van. "Vasúti központ" jellege pedig a MÁV Igazgatóság felszámolásával gyakorlatilag megszűnt. Áttelepült a Nemzeti Bank, a Statisztikai Hivatal, a Regionális Televízió, és mindez élénken foglalkoztatja a közvéleményt;
- a térség több központja (Győr, Veszprém, Zalaegerszeg) "virulensebb, áldozatot hozni inkább képes" (Pete György). Sokkal nagyobb összefogásra képesek szomszédaink: pl. a hemodinamika kialakításában Győr, a kardiológiai központ fenntartásában Zalaegerszeg, az egyetem létesítésében pedig Kaposvár, Győr és Sopron;
- nem használtuk ki adottságainkat (a nemzetközileg elismert Szimfonikus Zenekart, a megye egyedülálló múzeumi vagy könyvtári hálózatát, a Képtárat a maga különleges adottságaival, a falusi turizmus szempontjából a szubalpin jellegű Őrséget és Kőszeg-hegyalját). Újból és újból megfogalmazott társadalmi vélemény, hogy regionális céljaink megvalósítása érdekében "meglévő értékeinket kellene jobban kihasználni", intézményeinket és lakosságunkat megfelelően mozgósítani (ilyenek pl. korábbi tudományos kapcsolataink Graz-cal, ilyen könyvkiadásunk, a határon átnyúló korábbi kapcsolatok stb.;
- korábbi regionális - sok vonatkozásban országos hatású - irodalmi szerepünk is meggyengült (gondoljunk csak arra, milyen vezető szerepet játszott az Életünk a '80-as évek metamorfózisaiban);
- az évtizedek óta vajúdó színház-ügy is azt bizonyítja, hogy az aktuálpolitika erősebb volt, mint a múltból megmaradt igény, amelynek azonban nem voltak operatív vezéregyéniségei, de áldozatvállaló közkatonái sem;
- a sportban is hasonló trend alakult ki (pl. gondolok a Haladás labdarúgócsapatának tartós hanyatlására). Évtizedes tradíciók után nincs élvonalbeli labdarúgócsapatunk, nincs tehetségmegtartó erőnk. Azért is érdemes elgondolkodnunk, mert a tömeg- és versenysport válságának, illetve ellentmondásainak tünetei többször az erkölcsi normákat is súrolják.

-----Pete Györgynek minden joga megvan ahhoz, hogy a marginalizálódás veszélyét felvesse, mert évtizedekig provincializmustól mentes, országos hatású irodalmi folyóiratot szerkesztett, mert az élenjárók között volt, akik a '80-as években "új időknek új dalaival" törtek be a hazai közéletbe, nemzetféltésbe és az irodalomba. Mostani, műfajilag nehezen meghatározható írásával, melyet a Szerkesztőség sem tudott kategorizálni, arra figyelmeztet, hogy

- közvéleményünk nem jó irányba figyel, mert nem ismerte fel Pusztay János cikkeinek és könyvének jelentőségét, a próféciát, ami minden írásából kicseng;
- elengedtük fülünk mellett ezt a kritikai hangot, holott segíteni akart, fontos közéleti előrejelzést adott;
- a közélet hangzavarában azok keltettek figyelmet, akik hangosabban érvényesítették a maguk igazát; közfelfogásunk túlzottan a közeli jövőre koncentrált, ami jórészt az egyéni érdekeket és a kölcsönösséget szolgálja.

-----Meghaladná a reflexió kereteit, ha azt is elemezné, hogyan válaszoltunk az elmúlt másfél évtized gazdasági és társadalmi kihívásaira, hogyan használtuk ki kedvezővé vált geopolitikai helyzetünket, az egész életünket átalakító technikai és kommunikációs változásokat.
-----Pusztay János kötetét lapozva és írásait újraolvasva érezni, hogy egy kultúrpolitikus töprengéseit, szorongásait és félelmeit adja közre, aki többet remélt akkor, amikor a "népmesék legkisebb fiújaként" hazatért szülőföldjére. Így a "Búcsú..." szerintem is kicsit önmarcangoló, a "kivonulás" posztmodernkedő, és lehet, hogy ezért sem váltotta ki a közvélemény, vagy a vezetők figyelmét. Visszavonulással pedig csak kivételes esetekben lehet csatát nyerni.
-----Pusztay János tudja, hogy a tudomány a jövő alapja, a tudomány az a szilárd és maradandó kristályosodási pont, amelyre a jövő társadalma és "vasi álmaink" is felépülhetnek. Nem vettük észre, hogy Pusztay János mint szakíró nemcsak "fénylik" ebben az új utakat kereső, gyökeresen átformálódó társadalmi közegben, hanem "világít" is. Közben azonban azt is megtanultuk, hogy "a jót nemcsak akarni, hanem tenni, tenni kell". A szakmai közvélemény szerint akkor kellett volna "tenni", amikor a mainál kedvezőbb oktatáspolitikai koncepció és demográfiai helyzet volt.
-----A Pusztay János által bírált jelenségek arra is utalnak, hogy az "álmok" megvalósításához a mindennapi diplomácia apró eszközeire, a feladatokkal együtt növekvő toleranciára és türelemre is szükség van. A karizmatikus embernek meg kell győznie a környezetét és a közvéleményt arról, hogy célkitűzései nem egyéni, vagy szűkebb csoportérdekeket szolgálnak, hanem egy tágabb közösség érdekeit, és rendelkeznie kell olyan harmonizáló képességekkel is, melyekkel az eltérő véleményeket is képes összefogni. Végül a karizmatikus embernek a hosszútávfutó kitartásával is rendelkeznie kell, vagyis arra, hogy a kitűzött cél érdekében képes legyen a napi kisebb (?) megpróbáltatásokat is elviselni. Pete Györgyhöz hasonlóan én is úgy vélem, hogy a kötet "közéleti ütőképességét" igazában egy mozgósító előszó adhatta volna meg.
-----Nemcsak azért "fogtam tollat", hogy Pusztay János érdekében laudációt írjak, akit (és ennek részben ő maga is oka) méltatlanul ítélnek meg, sokan elfelejtenek, akinek életművét igazából nem mértük fel, és nem ítéltük meg egészében. Örülök, hogy könyvével újra megszólalt, mert nemcsak igazságtalan, hanem ésszerűtlen is volna felednünk, hallgatni hagynunk őt, mert különleges idők különleges tanúja, világlátásából és leülepedő bölcsességéből meríthetünk. Önmagunk válnánk szegényebbé, ha Pusztay János és a hozzá hasonlóan okkal vagy ok nélkül indignálódottak hangja kimaradna "szép új világunkból". Azért is "fogtam tollat", hogy vitatkozzam Pusztay Jánossal; bizonyítsam, hogy ilyen látókörű és nemzetközi léptékben gondolkodni tudó "kiművelt emberfőkre" szükségünk van - jobban, mint gondolnánk. Szeretném benne a visszatérés hajlandóságát felkelteni vagy erősíteni, mert ő ehhez a társadalomhoz, ehhez a megyéhez és ehhez a városhoz tartozik - nem bújhat el előlünk és önmaga elől sem nemzetközi kongresszusok forgatagában és a finnugor nyelvészet szépségeinek tanulmányozásában, jelképes horvátzsidányi magányában.
-----Amikor a színpadon a függöny összemegy és az előadás látszólag befejeződött, az igazi színész és az igazi néző számára a "darab" még nem ért véget. Az elsődleges színházi élménynél gyakran fontosabb, ami utána következik, és ez a "vajúdás" az igazi író számára sem közömbös.
-----Szeretnék évek múltán úgy visszaemlékezni a "Búcsúra", amely egy időszakot, egy hangulatot és egy szakírói attitűdöt jellemzett, amely egyfajta mérföldkő volt csupán egy hosszú szakírói és közírói pályán, és egy időszak lezárásával új utak kezdetét jelentette. Úgy hiszem és remélem, hogy mindazok nevében mondhatom ezt, akiknek a könyv íródott, és bízom abban, hogy a tanulmánykötet szerzője hamarosan maga is így látja.
-----A tanulmányköteten tehát szerzőnek és olvasónak egyaránt érdemes újra gondolkodnia: hol tévesztettünk utat? hol vesztettünk csatát? mit mulasztottunk el? - hogy a kibontakozás lehetőségeit és reális perspektíváit még idejében meg tudjuk ítélni, és ily módon elkerüljük a marginalizálódást.

JEGYZETEK: