------------------------------------------------MOTESz Magazin. Tudományos, szakmapolitikai és információs folyóirat. 2004. Szombathelyi supplementum.

A Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége (MOTESz) kiadásában megjelenő MOTESz Magazin a szombathelyi Markusovszky Kórház 75 éves jubileuma alkalmából 36 oldalas supplementum kötetet jelentetett meg, amely a szerkesztők (Salamon Antal, Lakner László és Horváth Boldizsár) bevezető kórháztörténeti tanulmányát követően 15 szakközleményben ad keresztmetszeti képet az intézményről. Örvendetes tény, hogy az egyik vezető (és minden orvoshoz eljutó) hazai szakfolyóirat így tiszteleg az ország egyik jelentős egészségügyi intézménye, egyik nagy múltú kórháza előtt. Maradandó irodalmi emléket állít egy ünnepségsorozatnak, amely múltba fordulóan emlékezett meg az alapítókról, neves elődökről, országos visszhangot kiváltott eredményekről, a kórház szellemiségéről, amely mindig is a szenvedő ember szolgálatát tekintette eredendő céljának. Örvendetes a kötet azért is, mert a kórház fennállásának legszebb időszakára (a némi elfogultsággal "aranykornak" nevezett évekre) emlékeztet, amikor a Kórházi Évkönyv-ek, majd az Orvosképzés szombathelyi különszámai (supplementumai) összegezték egy-egy időszak hazai szakirodalmi "termését". A kórház ezzel "kifelé" is fordul, jelezve, hogy közelít régi "image"-a visszaszerzéséhez. Egy ilyen kiadvány egyfajta mérce is azoknak, akik a kórház munkája, mai lehetőségei iránt érdeklődnek (elsősorban az orvos- és ápolónő-utánpótlás, a leendő rezidensek és főorvosok, kórházi pályázatokat elbírálók...).
--------A 15 tanulmány bizonyos tudományterületek dominanciáját jelzi - a klinikai laboratóriumi diagnosztikáét, az általános és a speciális sebészeti ágazatokét, továbbá a mellkas-, baleseti-, helyreállító-, ortopédiai sebészet teljesítményeire hívja fel a figyelmet. A kötet sajátos értékét adja meg egy hematológiai, egy epilepsziával és egy ritka fertőző betegséggel foglalkozó tanulmány, vagy a hazai vonatkozásban egyedülálló Trombózis Tanácsadó Szolgálatról szóló beszámoló.
--------A 15 közleményt 50-en írták - köztük többen a hazai orvostudomány élvonalához tartozó szakírók. Érdekes a "szerzői gárda" elemzése is. Nagy többségben vannak a "régiek" (tíz évnél hosszabb szolgálati idővel rendelkezők), egyensúlyban a "sebészeti" és a "belgyógyászati" szakterületek. Az 50 szerzőből Kovács L. Gábor három, Bobest Mátyás, Döbrönte Zoltán, Lőcsei Zoltán, Soroncz Márta, Takács Lajos és Toldy Erzsébet két-két közleményben szerepel szerzőként, a többi 43 szerző egy-egy cikkben. Külön értéke a kötetnek, hogy neves orvosok mellett egy diplomás ápolónő tanulmányát is tartalmazza, jelezve, hogy az oktató kórház milyen jelentőséget tulajdonít munkájuknak.
--------A kórház eredményeinek ismeretében hiányolható néhány szakprofil hangsúlyozása (sürgősségi betegellátás, komplex kardiológiai ellátás, onkológia, angiológia, véralvadás laboratóriumi vizsgálatok, transzfuziológia), ahol a kórház már eddig is sokat tett, és amely területeken a hazai orvosi közvélemény számon tartja. Szakirodalmi és előadói szereplésük alapján hiányolható néhány országosan (és nemzetközileg is) ismert név - pl. Riba Mária, Nádasdy Géza, Nagy István (vagyis az angiológiai munkacsoport tagjai), Skrapits Judit (véralvadás laboratóriumi vizsgálatok), Wenczl Miklós (onkológia), Nagy Lajos és Kovács Imre (kardiológia), Horváth Boldizsár (a terhesek véralvadás-zavarainak vizsgálata).
--------Egy hasonló következő gyűjteményes kötetben érdemes lenne összegyűjteni a kórház hazai prioritásait (ahogy ez nemzetközileg is szokás), így pl. azt, hogy kórházunk volt a "területi gyermekgyógyászat" és a "szociális medicina" úttörője - éveken át a hazai gyomorrák-kutatás központja -, vezető szerepet játszott a klinikai onkológia hazai kialakulásában, itt végezték Magyarországon az első peritoneális dialízist, illetve itt ismerték fel az első B-típusú hemofíliát és AIDS-beteget. Említést érdemelne az első nem egyetemi központban szervezett HLA-laboratórium, amely értékes kutatómunkát is végzett, az első kórházi infúziós laboratórium, amely korán és évtizedeken át biztosította a korszerű elektrolit- és folyadékpótlás lehetőségeit.
--------Egyetlen adat szorul korrekcióra. Kórházunkban 1945 előtt három egyetemi magántanár működött: Görög Dénes, Vásárhelyi Béla és Gulácsy Zoltán.
--------A MOTESz Magazin szombathelyi supplementuma méltóan kapcsolódik a jubileumi megemlékezések sorába, mutatja be a kórház múltját és mai törekvéseit, miközben jövőjét illetően is megalapozott perspektívát ígér.

István Lajos

------------------------------------------------Bilici, Faruk: Louis XIV et son projet de conqułte d'Istanbul (XIV. Lajos Isztambul-elfoglalási tervezete), Ankara, 2004. 370 old. (török-francia nyelven)

Az újkori francia-oszmán kapcsolatok egy izgalmas és kevésbé ismert kérdését bemutató kétnyelvű, színvonalas és szép munka látott nemrég napvilágot a Török Történeti Társaság ankarai kiadója gondozásában. Szerzője az érdeklődő vasi közönség előtt sem teljesen ismeretlen. Faruk Bilici, a párizsi Institut National des Langues et Civilisations Orientales oktatója, az elmúlt évek két szentgotthárdi csatával foglalkozó konferenciáján is nagysikerű előadásokkal hívta fel magára a figyelmet, és jelenleg a korszak egyik legkiválóbb török szakértőjének számít. E kötetében a Gravier d'OrtiŐres expedíció Isztambul elfoglalására vonatkozó tervezetét (1685-1687) mutatja be, amely a történeti köztudatban elterjedt XVII. századi Habsburg-ellenes oszmán-francia együttműködés egyik cáfolata lehet.
--------A könyv négy, igen gazdagon illusztrált és részletes jegyzetapparátussal ellátott részből áll. Az első fejezet a korabeli oszmán-francia kapcsolatok tömör összefoglalásának tekinthető. Itt Bilici külön kiemelte Mazarin bíboros európai törökellenes háborús terveit, amelyek szintén nem tartoztak a korabeli francia külpolitika legjellemzőbb törekvései közé. Részletesen foglalkozik a szentgotthárdi csata (1664) és a krétai háború francia résztvevőivel, és meggyőzően mutat rá, hogy milyen mértékben befolyásolták a francia királyság oszmán politikáját, és hogy az Oszmán Birodalom hanyatlási folyamata milyen jó termőtalajt nyújtott a felosztására vonatkozó különféle tervezeteknek.
--------A "Keleti Császárság álmai" címet viselő második rész a birodalom meghódítására vonatkozó tervek ideológiai gyökereit kutatja. A XVII. századi francia miniszterek és diplomaták legkülönfélébb elképzelésein kívül Bilici részletesen szól a filozófus Leibniz gyakran idézett, de mégsem eléggé ismert, Egyiptom elfoglalására vonatkozó tervezetéről is. A sok információ nyomán az az érzése az olvasónak, hogy mintha a XIX. századi ún. "keleti kérdés" szellemi előzményeit tárná fel. A bonapartei katonai intervenció gondolata is itt született meg, s hatása évszázadokig is érezhető volt a francia diplomáciában.
--------A következő egységben a mű alaptémájának tekinthető Gravier d'OrtiŐres expedíció történetét ismerhetjük gazdag kézirat, rajz- és térképmellékletek segítségével. Mint e korban oly gyakran, az expedíció vezetőjét kettős megbízással látták el: egy kereskedelmi és egy titkos politikai feladattal, amely Isztambul elfoglalásának felderítői és előkészítői munkájából állt. A korai keresztesháborúk hagyományából is merítő terv valószínűleg megnyerte a kortárs politikusok egy részének a támogatását is, ám a megvalósítására reálpolitikai okok miatt nem kerülhetett sor. Bilici különös hangsúlyt fektetett a tervezet geostratégiai részleteire, mint például a Dardanellák tengerszoros részletes leírására. A téma érdekes helyi vonatkozása, hogy e terület katonai megerősítését III. Musztafa szultán száz évvel később éppen egy magyar származású katonatisztre, a vasi Tarcsán eltemetett François de Tottra bízta, aki mellesleg egy egyiptomi katonai intervenciós terv szerzője is volt... A mű utolsó részében gyakorlatilag a Gravier d'OrtiŐres nevéhez fűződő tervezet első in extenso forrásközlését találjuk.
--------A mű egyébként élvezetesen könnyed, ám választékos stílusban tálalja az önmagában is figyelemfelkeltő történeti csemegének számító témát. Néha a szerző egészen merész összehasonlításokkal kölcsönöz pikáns aktuálpolitikai jelleget a régmúlt eseményeinek. Ekképpen állítja érdekes párhuzamba e délibábos birodalomfelosztási tervet a későbbi sŐvres-i vagy jaltai egyezményekkel. A művet záró gazdag bibliográfiában a legismertebb francia, török és magyar szerzők művei mellett még egy, a szombathelyi főiskolán készült szakdolgozatot is találhat a figyelmes olvasó... A kötet illusztrációs anyaga igen figyelemreméltó korabeli metszet- és színes rajzgyűjteménnyel mutatja be, hogyan láthatták a korabeli francia mérnökök a meghódítandó mesés kelet legszebb gyöngyszemét.

Tóth Ferenc

------------------------------------------------Kapiller Ferenc: Megélt aranykor. Salföldi beszélgetések Somogyi Győző festőművésszel. A művész rajzaival. Magyar Nyugat Könyvkiadó, Vasszilvágy, 2004. 159 old.

A kötet hat beszélgetést tartalmaz. Az első 1995-ben, az utolsó 2004-ben datálódott, megjelenésük sorrendjében az Életünkben, a Forrásban, a Magyar Szemlében, illetve a Hitelben (ugyanazon beszélgetés két különböző része), az Árgusban, a Vasi Szemlében, végül a Kortársban publikálták őket.
--------Somogyi Győző festő- és grafikusművész rajzaiban sajátos, sokak által tévesen groteszkként azonosított ábrázolásmódot alakított ki, míg élénk színekben pompázó festményein egy, a nem-profán világhoz közeli valóságot ragad meg. Fekete-fehér rajzai illusztrálják a kötetet is, köztük a rurális társadalom életéből vett pillanatokat, a keresztény misztikától - mára már - szokatlannak ható grafikákat és a Kossuth téri mészárlás rémült arcait pillanthatjuk meg. Somogyi Győző műveinek keletkezéséről, alkotói módszeréről, sorozatszerűen megvalósuló munkái közül az ötvenkét királyportréról, a száz magyar hős arcképcsarnokáról - ami, ahogyan ő fogalmaz: egyetlen ikonosztáz -, a Kárpát-medence "térképéről" és további terveiről is szól a kötetben. Ahogyan az egyik riportban fogalmaz: "Valójában a művészet feladata nem új dolgok feltalálása, hanem egy hagyomány továbbadása." Ennek megfelelően műveiben a népművészeti elemek, a misztika, az emberi élet egyes szakaszainak örök érvényűvé kimerevített (arc)vonásai, a "természetes" természet, a néphagyomány és a szakralitás ábrázolása dominál. Sokan a groteszk és torz, a "nem szép" kategóriáit alkalmazzák Somogyi képeire, ám, mint az ezt firtató kérdésre kifejti: ő ezt csupán a káros kriticista korszellemnek tulajdonítja.
--------Somogyi Győző és Kapiller Ferenc beszélgetéséből nem csupán a művész, a hagyományos állattartást folytató gazda, a huszár-hagyományőrző alakja bontakozik ki, hanem a "gyakorlati filozófiá"-ban gondolkodó emberé is. A Hamvas, Bibó, Mindszenty, Németh László, Wilhelm Röpke és a Biblia szentenciáinak bázisán elmélkedő beszélgetőpáros egyértelműen a tradicionalizmus, a katolikus vallás, a mítoszközpontúság és az organicizmus filozófiai erővonalain sétál. Így kerül szó a Teremtő által kreált világgal összhangban élő kozmikus és mégis lokális emberről, az ezzel összefüggő Aranykorról és ennek művészetfilozófiai vonzatairól. Somogyi Győző szerint az Aranykor, ami a keresztény univerzumban a Paradicsom megélése, restaurálása, újraépítése olyan belső késztetés, amely a felvilágosodás koráig nagyjából egyenletesen erősen hatott, nemcsak a művész zsenijére, hanem a társadalom egészére is. A kultúra dinamikáját, az emberiség mentális folyamatait az aranykor visszaállítására való törekvés adja - vallja, majd hozzáteszi, hogy a visszaidézés, gyakorlati értelemben pedig a múltból való megújulás jelentheti a régi struktúrák újjáélesztését, hiszen: "csak az Istennel és a természettel párhuzamos formák életképesek, amik valóban hierarchikusak és ősiek, mint a család, a nemzet, a nyelv, az osztályok vagy rendek." A modern világ kritikáját szintén a hagyományközpontúság szemszögéből fejti ki a művész: a modernitás társadalmi, gazdasági, természeti, művészeti vetületeit vizsgálva Kapiller Ferenc kérdéseire adott válaszaiból kialakul egy rövid távon pesszimista, mégis bízó - inkább hívő - társadalomkép. Somogyi Győző úgy látja, a természeti és szellemi környezetszennyezés, a racionalizmusra hivatkozó, valójában ésszerűtlen gépesítés, a Jó, a Szép és az Igaz relativizálása, az értelmes korlátok (mint a vallás, a rituálé, a tradíció) dühös lerombolása oda vezetett egy immár kétszáz éve tartó progresszív kurzus folytán, hogy az emberiség felépített egy anticivilizációt, amely a pusztulásba rohan. A beszélgetések filozófiai része a keresztény munkaetikáról, a közjó szolgálatáról, a munkában megjelenő metafizikai célról, a harmónia építéséről szól többek között, és a beszélgetőtársak többször vissza-visszatérnek a tagolt társadalom elméletére, a magyar állami élet alapjaira (a Szent Korona-tanra és a királyság intézményére), a magyarság történelmi feladatára, küldetésére, ami Somogyi Győző fogalmazásában: "Áldozati bárány egész Európáért és az emberiségért."
--------A beszélgetések során újra meg újra felbukkannak a Somogyi Győző életéről valló biografikus részletek: kispolgári vallásos családja, a 14 évesen átélt 56-os ostrom, budapesti szeminarista korszaka és papi tevékenysége többször szóba kerül a kötetben, míg Szilágyi Ernő filozófus-némettanárának rá és társaira gyakorolt hatása, a mester élete, gondolkodása külön fejezetet kapott.
--------Somogyi Győző vallja egy helyütt a kötetben: "Csontváry a legnagyobb, akit én közvetlen példaképemnek tekintek...". Csontváry festményei mellett kevésbé ismert, hogy filozófiai, elméleti munkásságot is végzett, ennek esszenciáját egy 1910-ben vele készült interjúban fogalmazta meg: "Legyenek a művészek apostolai a művészetnek, vagy menjenek más pályára. Vagy legyen valaki Isten szolgája és adja magát teljesen szolgálatába, vagy járjon más úton. (...) Mert a művészet célja: megtisztítani a lelket az anyagi salaktól, és fölkészülni az események magasabb szférájába. Ezért a művészet összeköti az érzéki világot az érzék fölötti ideálokkal. (...) A művész az anyagban mindig valamely magasabb isteni tulajdonságot érzékel a lélekkel. Jóságot, szépséget, igazságot, harmóniát. Ezeknek közvetlen kutatásával nemesíti a szívét."

Békés Márton