GÖNCZ LÁSZLÓ
A TERÜLETI INTEGRITÁS
SZELLEMÉBEN
PEHM (MINDSZENTY) JÓZSEF MEGNYILATKOZÁSAI
A VISSZACSATOLT MURAMENTÉRŐL ÉS MURAKÖZRŐL
----------------------------------------
-----A területgyarapodás
kérdésében Vas és Zala megyék is érintettek, érdekeltek
voltak, hiszen az I. világháború végéig a Muramellék
(később a Muravidék szó honosodott meg) és a Muraköz az
említett megyék szerves részét képezte ezer esztendőn át.
Így az illetékes megyei politikai-közigazgatási szervek és
testületek erősen reménykedtek történelmi területeik
visszaszerzésében, noha vágyaiknak nyilvánosan ők sem
adhattak hangot. Ismerve azonban a visszacsatolást követő
időszak különböző testületi üléseinek hangulatát,
megállapítható, hogy a remény óriási volt. Az említett
megyék vezetői (pl. Szücs István, Vas megye főispánja,
Teleki Béla, Zala megye főispánja, dr. Brand Sándor, Zala
megye alispánja és mások) rendkívül sokat fáradoztak a
kérdés rendezése ügyében, majd a visszacsatolás után a
visszatért részek integrálódását illetően is.1
-----Zala megye
törvényhatósági bizottságának (a megyegyűlésnek)
akkoriban tekintélyes képviselője volt Pehm József, pápai
prelátus, zalaegerszegi apátplébános, a későbbi Mindszenty
bíboros, Magyarország prímása, aki szintén fontos szerepet
játszott a visszacsatolt zalai területeket illetően. Nem
kétséges, hogy ő is a két világháború között
megnyilvánuló magyar politikai elit hangulatának megfelelően
foglalt állást és érvelt az említett kérdésekben, hiszen a
magyar nemzet iránt érzett mérhetetlen szeretetét és
áldozatkészségét ismerve, aligha lehetett volna rá jellemző
bármilyen más magatartásforma. Mivel Pehm, azaz Mindszenty
József ily jellegű állásfoglalásai, ténykedése az elmúlt
esztendőkben kevésbé kapott nyilvánosságot, e tanulmány
keretében röviden utalunk véleményére, fontosabb
felszólalásaira, amelyek a mai Muravidék és különösképpen
a Muraköz vonatkozásában hangzottak el a zalai
törvényhatósági bizottság ülésein, és amelyekre utalt a
korabeli sajtó. Az említett témakört illetően - jelenlegi
ismereteink szerint -, sajnos, nem maradt ránk egyéb irat vagy
más feljegyzés sem a szombathelyi Püspöki Levéltárban, sem
Pehm akkori szolgálati helyén, a zalaegerszegi Mária-Magdolna
Plébánia irattárában.
-----A magyar-jugoszláv
örökbarátsági szerződés 1940 decemberében ideiglenesen
még inkább kérdőjelessé tette az ún. délvidéki területek
visszacsatolásának gondolatát, a következő hónapokban
azonban olyan események, világpolitikai és régión belüli
történések követték egymást, amelyek 1941 áprilisára
gyökeresen megváltoztatták a helyzetet. Teleki Pál
miniszterelnök tragikus halála talán a legjobban tükrözi
egyrészt a magyar politikai mozgástér kaotikus állapotát,
másrészt a magyar belpolitikai ellentéteket még a revízió
gyakorlati megvalósításának kérdéseit illetően is (elvi
szinten természetesen senki, így Teleki sem vitatta a
történelmi magyar területek visszaszerzésének
létjogosultságát), a történések menetére, alakulására
azonban még ennek sem volt különösebb befolyása.
-----Közismert, hogy 1941.
április 6-án Hitler megtámadta és elfoglalta Jugoszláviát.
A Mura mentén, a történelmi Vas és Zala megyék elcsatolt
területein a német hatalomátvételhez a lakosság eltérően
viszonyult. Jellemző volt, hogy a magyar nemzetiségűek és a
magyar értékekkel rokonszenvezők nem a németeket várták,
hanem ahogy egyértelműen fogalmaztak: a magyar
felszabadulásban reménykedtek.2 Nem véletlen, hogy
április 6-a után számos küldöttség és egyén látogatta
meg a trianoni határ menti magyarországi településeket,
valamint a katonai és a hatósági szerveket azzal a céllal,
hogy intézkedjenek a Mura mente Magyarországhoz csatolásának
ügyében. Akkor már a megyék illetékes vezetői is
erőteljesen tevékenykedtek a magyar katonai alakulatok
bevonulása érdekében, sőt 1941. április 14-én a Zala megyei
küldöttség Teleki Béla főispánnal az élen terepszemlét
tartott Alsólendván. Két nappal később, április 16-án sor
került a Mura mente birtokbavételére. A magyar katonai
alakulatok minden ellenállás nélkül birtokba vették az
1919-ben a délszlávok által megszállt területeket. A
szervezetlen és szétzilálódott jugoszláv katonaság
erejéből csak annyira futotta, hogy felrobbantották a Mura
folyón átvezető hidakat.
-----A történelmi
alsólendvai és muraszombati járás visszakerülését az
anyaországhoz a muravidéki magyar és magyar érzelmű
lakosság méltóképpen megünnepelte. Minden nagyobb
településen, és természetesen a városi rangú Alsólendván
és Muraszombatban nagyszabású, látványos rendezvényeket
szerveztek a felszabadulás tiszteletére. Az alsólendvai
ünnepi rendezvényről - egyebek mellett - a következőképpen
tudósított a Zalamegyei Újság: "Alsólendván
már a kora reggeli óráktól sűrű csoportok vonultak fel
nemcsak a történelmi nevezetességű járási székhelyről,
hanem a messze környékről is. Egész Lendva ünnepelt,
zászlóerdő borította a községet. Sűrűn lehetett látni a
jellegzetes népviseletben megjelent falusiakat és a magyar
ruhaviselet színezte azt a tarka-barka képet, amelyet a tábori
oltár körül összegyűlt közel 15 000 ember megjelenése
mutatott. A templomi oltárnál Pehm József pápai prelátus,
zalaegerszegi apátplébános öt pap segédletével szentmisét
mondott."3 Az említett napon is a későbbi
magyar egyházfő Alsólendván tartózkodott.
-----A Muraközben a
független usztasa horvát állam kikiáltása miatt bonyolultabb
volt a helyzet, a Muramellék, azaz a Muravidék tekintetében
azonban zökkenőmentesen történt minden.
-----Zala megye
törvényhatósági nagygyűlésének 1941. május 8-ai rendes,
Zalaegerszegen megtartott ülésén a megyei főispán
ünnepélyesen emlékezett meg a Mura menti területek
visszacsatolásáról. Egyebek mellett a következőket mondta:
"Megnyitómat nem fejezhetem be anélkül, hogy különös
szeretettel ne üdvözöljem közgyűlésünk alkalmából
vármegyénkhez április hó 16-án visszatért, az integer Zala
vármegyéhez tartozó magyar és idegen ajkú testvéreinket,
akiknek hűségéről és magyar hazájukhoz való
ragaszkodásáról még a katonai megszállás előtt az alispán
úrral együtt személyesen volt alkalmam meggyőződni. Életem
egyik legfelemelőbb és legemlékezetesebb napja marad az a
húsvéthétfő, amikor Alsólendván magyar testvéreink
szemébe nézhettem és láthattam örömkönnyektől csillogó
szemükben a vármegyéhez, a magyar Hazához való mélységes
ragaszkodásuk kifejezését. Szemtanúja voltam honvédeinknek a
Murán felrobbantott hidak mellett csónakon történt bátor
átkelésének és jelen voltam Belatincon honvédeink
bevonulásakor és megkapó fogadtatásán."
-----Dr. Brand Sándor
alispán reményét fejezte ki, hogy az ideiglenesen bevezetett
katonai közigazgatás biztosítja a lakosság nyugalmát a
visszacsatolt területen, majd a következőket mondta: "A
visszatért magyar és vend lakosság közül a vendek nagy
szorgalommal keresik fel két évtized előtt abbahagyott
munkahelyeiket, naponta százával jönnek át a megnagyobbodott
Magyarország területére, ahol megkeresik a télirevalójukat
és ápolják a szentistváni vármegyéhez való gondolat
államfenntartó érzését."
-----Az említett
közgyűlés a Muraközről is tárgyalt, mivel ott még
teljességében a katonai közigazgatást nem lehetett bevezetni.
Az önállósult horvát állam is - amint már utaltunk rá -
igényt tartott a területre, valamint ott az ellenállás is
erősebbnek bizonyult. A közgyűlés alatt történt egy fontos
esemény: egy muraközi küldöttség 12 501 muraközi lakos
aláírásával átnyújtott egy folyamodványt, amelyen arra
kérték Zala vármegye főispánját, hogy a legsürgősebben
juttassa el Horthy Miklós kormányzónak a muraköziek
Magyarország iránti hűségnyilatkozatát. A nyilatkozatot a
törvényhatósági közgyűlés nagy lelkesedéssel fogadta.
Úgyszintén nagy ünnepléssel fogadták Pehm (Mindszenty)
József lelkesítő beszédét, amelyben a tekintélyes
bizottsági tag - egyebek mellett - főleg a Muraköz
vonatkozásában, az onnan érkező küldöttség
köszöntéseként a következőket mondta: "Amihez én
hozzászólni kívánok, annak előzményeit elém tárta a
vármegye alispánja. Ugyanő történelmi jellegű
bejelentésével levonta a vármegye lelkéről a két évtizedes
gyászleplet, csonka teste alul elemelte a szomorú mankót, a
szemekről levonta a bánatkönnyek fátylát, a kis-zalai és
kis-magyar láthatár helyébe tágabb, nagy-zalai és
nagy-magyar horizontot nyitott. Ezt teszi akkor, amidőn álmaink
álmáról, a Szent Korona gyöngyszemeiről, Alsólendva és a
Muraköz sorsfordulójáról megemlékezik. Szeretném, ha minden
mondatomat és szavamat a tárogató bűvösségébe
márthatnám, ha velőkig és szívgyökerekig hatolhatnék... A
magyar ember lelkébe, testébe, életébe akkor vonul be igazán
a tavasz megifjító, boldog életárama, ha a feje felett
megjelennek a tavasz első fecskéi és a régi ház ismert
eresze alatt keresi a régi fészket, régi otthont. Ez valósul
meg ma itt nálunk. Dicsőséges emlékezetű Zrínyi Miklós
derék, hűséges, vallásos muraközi népének első fecskéi
szálltak el hozzánk és keresve két évtizedes zimankó után
a régi hazát, a régi ereszt, régi fészket, ide szálltak a
Tekintetes Vármegye öreg székházába, hogy Murán innen,
Murán túl tavaszt jelentsenek... Az első fecskék nem sokan
vannak, de tízezrek nevében jöttek és a nyomukban a tavasz
tör elő. Csáktornya, Perlak, Légrád, Szentilona és a
Zrínyi-erdő üzenetét hozzák. A Zrínyiek vértanú és
száműzött életfáját, Gasparich Márk barát tüzes
lángolását. A déli ellenség, a török felégette, szerb
felrobbantotta a Mura és a Dráva hídjait. Addig is, amíg a
vármegye felépíti ezeket a hidakat, a muraközi nép április
27-én kemény néphatározatával és mai útra kelésével a
szívével vert hidat az ezeréves haza irányában. Sebet
hoztatok Muraköz első fecskéi? Tudjuk: gálád ellenség
ütötte. De mély és sajgó a mi sebünk is, mert trianoni
elvesztésetek és mérhetetlen szenvedésetek ütötte. De a
régi fészek nem hűlt ki, melegen tartottuk számotokra. És ez
az első fecskejárás az öreg vármegye legboldogabb
napja."44
-----A hangzatos beszédet
követően Pehm (Mindszenty) József a törvényhatósági
kisgyűlés (a testület mai terminológia szerint a közgyűlés
elnökségének, operatív kérdésekben javaslatot formáló
szervének tekinthető) véleményéről szólt az új
miniszterelnök, Bárdossy László kinevezését illetően,
amiből érződik a későbbi magyar egyházfő általános
nemzetpolitikai álláspontja is. Amint már közvetve utaltunk
rá, ahhoz nem fér kétség, hogy Pehm is a két világháború
közötti időszak talán legáltalánosabb, tekintettel azonban
a tényleges körülményekre: irreális politikai
célkitűzését vallotta a revízió tekintetében: a
történelmi határok visszaállítását. A visszacsatolások
miatt euforikussá vált hangulatban az ilyen felfogást mai
távlatokból aligha szabad téveszmének minősíteni, hiszen a
Trianon utáni értelmiségi elit sebei rendkívül mélyek
voltak. A korabeli apátplébános a következőket
hangsúlyozta: "Idők jele az, hogy diplomata lép a magyar
kormányrúd mellé, a kormány élére. Abban a reményben és
várakozásban állunk mögéje, hogy mint külügyminiszter és
a kormány feje minden erejét latba veti azért, hogy a
kormányzói kiáltvány szellemében a Délvidék és benne a
Dél-Zala határai mindenben és mindenütt a Szent István
kitűzte, ezeréves történelmi határok legyenek. Azt pedig ne
felejtse senki, hogy az ép, integer Magyarországhoz, amelyről
soha le nem mondunk, az ép vármegyék testén keresztül vezet
csak az út."
-----Természetszerűen a
Muraköz kérdése a következő hetekben, hónapokban Zala megye
törvényhatósági testülete vezetőségét élénken
foglalkoztatta, mivel a katonai közigazgatás, illetve a
megyéhez történő teljes integráció nem volt lehetséges.
Amint arról a Zala megyei sajtó is beszámolt (1941. május
28-án), 33 muraközi község harminchárom táviratot intézett
Horthy kormányzóhoz, amelyekben kérték a vidék
betagolódását a magyar államszervezetbe. Az újságcikk
által közzétett táviratrészletekből kiderül, hogy egyik
fontosabb érvelési szempont volt a muraközi nyelvjárás
iránti aggodalom a Varasd-vidéki, illetve zagorjei
"horváttal" szemben.5
-----A források
bizonyítják, hogy erőteljes propaganda folyt annak
érdekében, hogy a nyolcszáz éves történelmi kötődésre
hivatkozva, a túlnyomórészt horvátok lakta terület a megye
részét képezze. Ennek érdekében 1941. július 5-én - 115
törvényhatósági bizottsági tag indítványozására -
rendkívüli törvényhatósági közgyűlést hívtak össze
Zalaegerszegen, ahol a vitaindító beszédre Pehm Józsefet
kérték fel.6 Felszólalásának bevezető részében
hangsúlyozta Muraköz hovatartozásának általános
jelentőségét, majd utalt arra, hogy a területért folytatott
küzdelem nem csak a megye, hanem az egész ország érdeke.
Hangsúlyozta a történelmi jog fontosságát, hiszen szerinte a
Muraköz "896 óta magyar föld". A határvédelemmel
kapcsolatosan a következőképpen szólt: "Az új
Magyarország, amelyről annyit beszélünk most, komoly
határvonalakra rendezkedjék be! Az elmúlt negyed század alatt
fegyveresen kandikáló ellenségtől négy oldalról övezett,
nyitott puszta ház volt a szomorú Csonka-Magyarország.
Szőregnél és Rédicsnél a libaőrző magyar kislány nem
vette észre a fűben futó határvonalat, és a granicsárok
fegyvereitől a magyar kislány vére festette azt láthatóvá.
A Mura nem határ, nyáron átgázolható. A Dráva komoly
határ. A Mura mellett nincs embererdő, tömött élőösvény,
megette az egyke. A Dráva mellett 8-10 gyermekes családok
élnek, évszázados Zrínyi-katonák leszármazottai. Zalának
egyetlen honvédelmi övezete a Muraköz. Van természetes
határ, élet és vitézi hajlam. Alig kerestek itt élő valamit
sietőbben a ládákból, mint a magyar vitézségi érmeket és
alig várnak valamit inkább, mint a vitézzé avatást."
-----A szónok a
továbbiakban Muraköz hűségéről szólt. Megjegyezte, hogy
1910-ben a 90 ezer muraközi lakosból 8 ezer volt magyar
nemzetiségű és 22 577 magyarul beszélő. Pehm József
véleménye szerint azonban a nyelvi kötődés nem lehet
mérvadó a területi hovatartozás kérdésében. A
"mindent vissza!" jelszó szó szerinti értelmezését
tükrözi Pehm érvelése, hogy 1938 óta az ún. "trianoni
iránynak" lejárt az ideje, és "ha a Muraköz
esetében bárki is kevesellené a kis lélekszámú magyar
nemzetiségű, illetve magyarul is beszélő polgárt, "az
annyit jelentene, hogy a még ellenséges kezekben lévő
vármegyékből 9-ről örökre lemondunk, hiszen Árvától
Fogarasig ennyi megyében gyengébben áll a magyar nyelv, mint a
Muraközben." Magyarországnak a Muraköz iránti jogát a
vidék hűségének bizonygatásával támaszotta alá, amikor -
egyebek mellett - a következőket hangsúlyozta: "A
Muraköz magyar, mert magyarul érez. 1941. április 27-én 4
ezer katonakorú férfiú faluja táblája alatt vonult fel
Csáktornyára. Magyar zászlók alatt harsogva proklamálták,
hogy a Muraköz magyar és ahogy a Zrínyi-emlékmű felé
táncolva, zárt menetben felvonultak, és egy öreg muraközi
elmondta nekem: Azért jöttünk, hogy fölemeljük ezt a nagy
dicsőséget - ezt én életem egyik legnagyobb élményeként
őrzöm. Május 11-én 10 ezer ember ünnepel magyar zászlók
alatt Perlakon. A honvédünnepségen 17 ezer ember vett részt
Csáktornyán, és csak úgy pompázott ott a magyar ruha. És
ezek mind fényképpel igazolhatók és igazoltak. 26 764
tizenhat éven felüli egyén követelte aláírásával a
végleges magyar megoldást. Belicát, Muraszerdahelyt korábban
irányzatosan úgy emlegették, mint délre vonzódó
községeket. És az előbbinek öthatoda, az utóbbinak
kétharmad része nyilatkozott meg Magyarország mellett. A minap
visszakerült Stridó-vidék 7 ezer lakosából 4800 tizenhat
éven felüli tett hitet Magyarország mellett..."
-----Pehm József
érvelései egyértelműen tükrözik határozott álláspontját
a trianoni határok megváltoztatásának általa kívánatosnak
vélt jellegéről. A II. világháború elején a magyar
értelmiségi elit döntő többsége, tekintet nélkül
politikai hovatartozásra és világnézetre, azonosan, illetve
hasonlóan foglalt állást.
-----A Muraközre
vonatkozó vitaindító felszólalásának második felében Pehm
nyilvánosan feltette a kérdést, hogy az adott helyzetben
nemzetpolitikai szempontból "mit lehet és mit nem?"
tenni. Ez is arra utal, hogy azokban a napokban, hetekben az
említett tájegység politikai hovatartozása a magyar bel- és
külpolitika egyik legfontosabb kérdése volt. Pehm József
egyik válasza az említett kérdésre az volt, hogy "nem
lehet cserélni". Politikai körökben ugyanis akkoriban
állítólag felvetődött a Muraköz esetleges kompromisszumos
megoldása, ami Pehm számára elfogdhatatlan volt. Ezzel
kapcsolatosan példákat hozott fel, majd Teleki Pál ismert
mondatait idézte: "Ami már az enyém, azt nem adom. Ami
még nincs itt, azt kivárom. A szent dolgok nem csere
tárgyak!" Másik érvként a következőket mondta:
"Az az esetleges jelentkező elgondolás, hogy
Horvátország ismerje el Muraközre a mi történelmi jogunkat
és ennek ellenében az övé lesz a Muraköz tényleges
birtoklása, a történelmi gondolkozás szemüvegén át
teljesen elfogadhatatlan és ellene a szentistváni gondolat, a
kormányzói kiáltvány ("Előre Délen a szentistváni
határokig!" - a szerző megjegyzése), Muraköz népének
hűsége alapján a leghatározottabban tiltakozik a vármegye...
Mi elismerjük, hogy a nemzetnek barátokat szerezni felette
hasznos és bölcs, de mert a jól rendezett szeretet magunknál
kezdődik, a barátságnak a halála és nem a megszövése
lenne, ha a magunk ezeréves jogait, a jövőt biztosító komoly
határt és erkölcsi kötelezettségeinket gyengítenők. A
barátság, még ha századok állnak is mögötte, mulandó, de
a nemzet jövendőjének és birtokállományának meg kell
maradnia... Ha Horvátországhoz barátságot akarunk szőni,
keresse azt az új állam, és ha keresi, mi szívesen
viszonozzuk, kereskedelmi szerződés keretében, anyagiakban
tegyük, de ne elidegeníthetetlen javakban. Nincs ma magyar
földön senki, aki egyetlen tapodtat, egyetlen lelket
odaajándékozni, elcserélni jogosítva volna. Az ezeréves
ország és vármegye hűséget kíván a Muraköztől. A
Muraköz a két évtizedes rabsága idején ragyogóan
hűségesnek találtatott. Vajon hűségéért a kormány és a
vármegye cserben hagyhatja-e? Revíziós mozgalmaink
komolyságán rést nem üthetünk, az ország-rendezés
kezdetén magunk ellenében egy lemondással a legborzalmasabb
fegyvert ki nem szolgáltathatjuk."
-----Pehm József nagy
lelkesedéssel fogadott vitaindító beszéde után a
közgyűlés határozatot fogadott el arról, hogy "a
Muraközt a megye integráns részének tartja, és arról soha
le nem mond", amiről a kormányzót, a miniszterelnököt,
az Országgyűlés mindkét házának elnökét, a belügy- és a
honvédelmi minisztert értesítették.
-----Amint már utaltunk
rá, azokban a napokban, hetekben a Muraköz kérdése
Magyarország legfelsőbb politikai és katonai köreit is
erősen foglalkoztatta. Ez alkalommal mellőzve a kérdés
mélyebb elemzését, megállapíthatjuk, hogy nehéz volt bel-
és külpolitikai szempontból egyaránt megnyugtató
álláspontra helyezkedni, hiszen már a magyar bevonulást
illetően is érződött a bizonytalanság, ami a Jugoszlávia
elleni hadba lépés ügyében tartott rendkívüli
minisztertanácsi ülésen (1941. április 10.) észlelhető
volt. A bevonulást illetően akkor valószínűleg Werth Henrik
gyalogsági tábornoknak, a honvédvezérkar főnökének a
véleménye volt meghatározó, aki a Muraközbe történő
bevonulás mellett érvelt.7 A kérdést illetően - német
hadvezetés mellett - a német diplomácia álláspontja is
rendkívül fontos volt, ezért Sztójay nagykövet többször is
tárgyalt a kérdésről a német külügyminisztérium
vezetőivel. Az egyik beszélgetésből kiderül, hogy Bárdossy
miniszterelnök Muraköz kérdésében kész volt az önálló
horvát állammal "baráti tárgyalásokat" kezdeni.8
Erről a magyar minisztertanács is 1941. április 13-án
tárgyalt, és akkor még - bizonyos feltételek, főleg a
vasúti forgalomban követelt kedvezmények fejében - egyebek
mellett úgy határozott, hogy "a Muraközre
szuverenitásunk elvileg fenntartandó, azonban a terület teljes
igazgatását akár meghatározott hosszabb időre, akár
időtartam-megjelölés nélkül ideiglenes jelleggel
átengedjük a horvátoknak".9 Elsősorban erre
vonatkozhatott Pehm (Mindszenty) József idézett, erélyes
ellenérvelése, tiltakozása.
-----Muraköz tekintetében
jelentős változás történt 1941. július 9-én, amikor a
vidéken is bevezették a magyar katonai közigazgatást. Ezt
Zala megye törvényhatósági kisgyűlése - amelyen Pehm
József is jelen volt -, miután az eseményt a főispán
bejelentette, nagy megelégedéssel és éljenzéssel fogadta.10
A katonai közigazgatás a vidék esetében nem volt túlságosan
hosszú életű, hiszen ismereteink szerint 1941. augusztus
29-én már Csáktornyán búcsúzkodott annak tisztikara. A
megyei sajtó szerint arra az alkalomra - a főispán és az
alispán mellett - Pehm József prelátus is autóval odautazott.11
-----Pehm József
széleslátókörűen viszonyult a Muraköz integrálódásának
kérdéséhez. Fontosnak tartotta, hogy - magyar szempontból - a
vidék egyházi vonatkozásban is kedvezőbb helyzetbe
kerüljön. Ugyanis a terület a zágrábi érsekséghez
tartozott, ami nyilvánvalóan komoly akadályt jelentett a
magyar nyelvi és kulturális értékek létrehozása, alakulása
szempontjából. A vallásos lakosságra nyilvánvalóan óriási
hatása volt a Zágráb által képzett és kiküldött horvát
papoknak. Pehm a Zalamegyei Újság 1941. július 19-ei
számának számának vezércikkében mélyrehatóan foglalkozott
Muraköz egyházi hovatartozásának kérdésével. Említett
írásában vázolta a vidék egyházi szervezettségének
alakulását a XIII. századtól 1941-ig. Utalt azokra a
sikertelen törekvésekre, amelyekre a szombathelyi püspökség
megalapítása után sor került a Muraköznek a zágrábi
érsekségtől történő függetlenítése tárgyában.
Véleménye szerint a vidék visszacsatolása Magyarországhoz e
tekintetben is új lehetőséget jelentett. Ezzel kapcsolatosan
eszmefuttatását a következőképpen fejezte be: "Most az
ügynek a kulcsa Budapesten és Rómában van. Horvátország
külön útra lépett, nincs ok, miért gyakoroljon egyházi
jogokat itt idegen állam főpapja."12
-----Zala vármegye
törvényhatósági bizottsága - kiegészülve a visszacsatolt
területek képviselőivel - 1941. december 5-én tartotta
ünnepélyes alakuló közgyűlését. Teleki Béla főispán
köszöntőjében többször is hangsúlyozta a megye
visszakerült részeinek fontosságát az ott élő lakosság
boldogulása szempontjából, valamint a legfelsőbb megyei
testület működése tekintetében. Felszólalásában kiemelte
azokat az eseményeket, amelyek a korábbi hónapokban a
visszacsatolás, a katonai, majd a polgári közigazgatás
bevezetése szempontjából a Muravidék és a Muraköz
tekintetében a legfontosabbak voltak.13
-----A zalai
törvényhatósági nagygyűlés 1941. december 11-én számos
intézkedést hozott, ami a visszacsatolt területek iránti
fokozott figyelmet és támogatást bizonyítja. Egyebek mellett
Pehm József, valamint két bizottsági tagtársa, Csertán
Ferenc és dr. Thassy Kristóf indítványozására, a megye -
Muraköz visszakerülése miatti hálája kifejezéseként és az
esemény emlékére - anyagi kötelezettséget vállalt két
nagycsaládból való, a visszacsatolt területekről származó
fiatal beiskolázására a honvéd hadapródiskolába.
Példaként megemlítjük még, hogy a visszacsatolt területek
törvényhatósági rangba tartozó közútjainak
karbantartására Zala vármegye közgyűlése jóváhagyta 130
000 pengő kölcsön felvételét, amelyet a kereskedelmi és
közlekedési miniszter utalt ki. A területnek a
telefonhálózatba történő bekapcsolásáról, illetve a
hiányosságok kiegészítéséről is határozott a testület
és e célból elrendelte 60 000 pengő összegben a
hitelfelvételt. Pehm József javaslatára a törvényhatósági
testület az 1942. évi költségvetésben a Nagykanizsa,
Keszthely és Zalaegerszeg gimnáziumaiban tanuló, a
visszacsatolt területekről származó 13 diák részére 3500
pengő évi segélyt biztosított.14
-----Mai szemszögből is
széles látókört jelző törekvésnek minősíthető, hogy egy
1942 februárjában elfogadott közgyűlési határozatban -
úgyszintén dr. Thassy Kristóffal együtt - Pehm József olyan
indítvánnyal rukkolt elő, hogy a Muraközben szolgálatot
teljesítő tisztviselőket arra kötelezzék, hogy az 1942. év
végéig a "Muraköz nyelvét", tehát a horvát
nyelvet sajátítsák el. Továbbá azt is javasolta, hogy ennek
megvalósítása érdekében tanfolyamokat szervezzenek.
Feltételezhetjük, hogy a javaslat a muravidéki szlovén
nyelvjárás elsajátítására is vonatkozott, ami ilyen
vonatkozásban elsősorban a belatinci szolgabírói
kirendeltség területét érintette.15
-----Pehm beszédei,
javaslatai alapján - még ha azokkal manapság teljes
egészében nem is lehet egyetérteni - a Mura menti területeket
illetően számos fontos kérdés kerülhet megvilágításra,
ami az adott korszak objektív megismerése szempontjából
rendkívül fontos. Azzal kapcsolatosan, hogy Tóth Péter
képviselő a megyéhez visszakerült járások idegen ajkú
lakossága körében észlelhető nyugtalanító körülményekre
utalt (amelyeket "lelkiismeretlen izgatók alattomos
munkájának" minősített), Pehm József az 1942. május
15-ei megyegyűlés napirend előtti indítványában a
következőket mondta: "A Szent Istváni gondolat
szellemében megbocsáthatunk mindenkinek, aki egyénileg
vétkezett, de akik mások körében kontattak, vagy kontatnak,
azoknak nincs helyük a visszakerült területen. A Murán innen
ismerünk dobrovoljac, szlovén, vend és magyar kérdést. A
dobrovoljacok iránt részvétet érzek, mivel Isztriából
vetette ide őket az idő, nem maguk szántából jöttek. Most
megint belekerültek az idők viharába. De természetesen
szívesebben látunk a helyükön is magyarokat. A vendek derék,
vallásos, szorgalmas, államhű elemek. Nem volt és nincs
velük semmi bajunk. 1919 óta folyik azonban északról egy ún.
szlovén beözönlés természetes úton és betelepítéssel a
zalai részekre. Ennek eredménye az lett, hogy a Lendvavidék 18
magyar községe nincs többé. Nyelvileg vegyes községek
vannak helyettük. A magyar lakosság sem kapott a jugoszláv
uralom alatt a két magyar nádor birtokából semmit, mert akkor
a Balkánon éltek; most a magyar uralom alatt meg azért nem,
mert Európában élünk. Ők azonban azt nem értik, hogy akkor
számukra öt kivándorlási iroda működött egyszerre
Alsólendván, és most a magyar világban se jussanak semmihez.
Járnak is szüntelen a rédicsi hercegi felügyelőséghez,
kérdezgetve: hol lesz az ő birtokuk. A helyzet nem könnyű;
jelentős birtok ott már nincs, összeházasodások történtek,
bizonyos megfontolások is érvényesültek. De egyéni revízió
alá kellene venni a szlovénoknak történt juttatásokat, a
jugoszláv demarkáción túl. A demarkáción innen
Szentgyörgyvölgye táján kellene eladó tulajdonokat a
közjóléti szövetkezet pénzén megvásárolni és oda
második vonalat rögzíteni. A Mura-híd készüljön el
mielőbb. A Muraközben elharapózott a próbaházasság,
Csáktornyán és vidékén elterjedtek a baptisták. Itt hibák
vannak. A vármegye tegyen meg mindent a Muraköz egyházi
elcsatolásáért, enélkül a becikkelyezés nem
megnyugtató."16
-----A Zala megyei
törvényhatósági közgyűlés jegyzőkönyveiből kiderül,
hogy 1942 után Pehm József már kevésbé volt jelen az
üléseken. Teendői, küldetése a későbbiek során máshová
szólították. Összegzésképpen azonban megállapítható,
hogy a későbbi prímás, esztergomi érsek erősen a szívén
viselte az I. világháború után Zala vármegyétől
elszakított területek visszaszerzését, az említett vidékek
teljes körű integrálódását a megye gazdasági-kulturális
életébe és közigazgatásába. Ennek érdekében erélyes
felszólalásai ismertek (főleg a Muraköz vonatkozásában),
melyek közül e rövid tanulmány keretében csupán ízelítőt
kívántunk adni. Pehm (Mindszenty) József tevékenységét az
1941-ben bekövetkező terület-visszacsatolások tárgyában
nyilvánosan is elismerték. Zalaegerszeg megyei jogú város
képviselő-testülete 1941. május 25-ei üléséről a
későbbi egyházfő szerepével kapcsolatosan a (Pehm József
alapította) megyei napilap - egyebek mellett - a következőket
közölte: "Sokat fáradozott az alispán a főispánnal
együtt ez eredmény eléréséért, de kivette a munkából
részét Pehm József pápai prelátus is, aki, mint névtelen
harcos, minden erejével és igyekezetével munkálkodott Zala
megye régi határainak visszaállításán." A
képviselő-testület Pehm tevékenységéért nyilvánosan is
kifejezte háláját.17 Úgyszintén
megkérdőjelezhetetlen Mindszenty József egyértelmű és
rendíthetetlen hazaszeretete. Nála természetesen a hazát a
Kárpát-medence, azaz a történelmi Magyar Királyság képezi,
amelynek - véleménye szerint - egyetlen négyzetméternyi
területét sem lett volna szabad elveszíteni. Ragaszkodása
"az ezeréves határokhoz" mai szemmel nézve ugyan
irreálisnak minősíthető, nem szabad azonban a korabeli
politikai miliőt és a mai távlatból történő
vizsgálódást összekeverni vagy ez utóbbi alapján
általánosítani.
JEGYZETEK
1 | Zala Megyei Levéltár, XIV/23 - Teleki Béla főispán magániratai |
2 | Mélyinterjúk a tárgyalt korszakban a Mura mentén élő személyekkel. Az interjúkat mintegy negyven személlyel a szerző készítette (az interjúk összegzése 2005 őszére írásos formában is megjelenik). A hanganyag a lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet tulajdonát képezi. |
3 | Zalamegyei Újság, Politikai napilap; Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. 1941. április 17. |
4 | ZML - Zala vármegye törvényhatósági közgyűlése 1941. május 8-án tartott rendes ülésének jegyzőkönyve, 663. |
5 | Zala Megyei Levéltár (a továbbiakban: ZML) - XIV/23. Tetleki Béla főispán magániratai. |
6 | ZML - Zala vármegye törvényhatósági közgyűlése 1941. július 5-én tartott rendkívüli ülésének jegyzőkönyve, 665. |
7 | Magyar Országos Levéltár - Minisztertanácsi jegyzőkönyv, 1941. április 10. |
8 | Sztójay Döme berlini magyar követ jelentése a M. Kir. Külügyminisztériumnak a németek álláspontjáról a jugoszláv-magyar szerződéssel kapcsolatban. In: Horthy-Magyarország részvétele Jugoszlávia megtámadásában és megszállásában 1941-45, Dokumentumgyűjtemény. Főszerkesztők: Dr. Liptai Ervin vezérőrnagy és Fabijan Trgo altábornagy - Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1986. (15. old.; megjelölt forrás: Országos Levéltár K 63-Küm. pol. 1941 16/7 6878. Gépelt, eredeti) |
9 | Horthy-Magyarország részvétele Jugoszlávia megtámadásában és megszállásban 1941-1945. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest - 1986 (80. old.) |
10 | ZML - Zala megye törvényhatósági kisgyűlésének 1941. július 9-én tartott ülésének jegyzőkönyve (667) |
11 | Zalamegyei Újság, 1941. aug. 29. (2. old.) |
12 | Zalamegyei Újság, 1941. július 19. (1. old.) |
13 | ZML - Zala vármegye törvényhatósági bizottsága 1941. december 5-i ünnepélyes alakuló ülésének jegyzőkönyve (672) |
14 | ZML - Zala vármegye törvényhatósági közgyűlése 1941. december 11-i ülésének jegyzőkönyve (674) |
15 | ZML - Zala megye törvényhatósági közgyűlése 1942. február 12-i ülésének jegyzőkönyve (677) |
16 | ZML - Zala megyei Törvényhatósági Közgyűlés 1942. május 15-ei ülésének jegyzőkönyve (681) |
17 | Zalamegyei Újság, 1941. augusztus 26. (1. old.) |