KOVÁTS PÉTER

MINDSZENTY JÓZSEF ÉS
AZ 1927-ES SZOMBATHELYI
EGYHÁZMEGYEI ZSINAT

1. AZ 1927-ES SZOMBATHELYI EGYHÁZMEGYEI ZSINAT

----------------------------------------Gróf Mikes János megyés püspök kezdeményezésére 1927. október 5-8. között¹ tartották meg a szombathelyi egyházmegye II. zsinatát a püspöki székvárosban.² A zsinat feladata az új egyházmegyei törvénykönyv tervezetének megtárgyalása és a végleges törvényjavaslatnak, jóváhagyás végett, a megyés püspök - mint egyedüli törvényhozó - elé terjesztése volt. Tehát maga a zsinat, a katolikus egyház egyetemes törvényeinek megfelelően, csupán tanácsadói, javaslattevői jogkörrel rendelkezett, törvényhozóival nem.³ Az új törvénykönyv váltotta fel az egyházmegye életét 1777., azaz a püspökség megalapítása óta - természetesen az egyetemes egyházi törvényekkel összhangban - szabályozó, Szily János-féle Instructio Venerabilis Cleri Dioecesis Sabariensis"-t, melyet 1855-ben és 1884-ben újból megjelentettek, némileg kiegészítve. Nyilvánvaló, hogy az "Instructio" 1927-ben már jócskán elavultnak számított, alkalmatlan volt arra, hogy az egyházmegye életének jogi vezérfonalául szolgáljon.
-----Pehm József zalaegerszegi apátplébános, a későbbi Mindszenty bíboros jelentős szerepet játszott a zsinat történetében. A zsinati előkészületek egyik legjelentősebb dokumentuma, amely gyakorlati következményeit - a zalai pasztoráció megreformálását - tekintve az egyházmegyei statútumok tervezete mellett talán a legnagyobb hatású javaslat volt a szinódusi munkában, neki köszönhető. "A plébániák szaporításának ügye a szombathelyi egyházmegye zalai részében" című memorandumról van szó, amely olyan, meglehetősen negatív tapasztalatok eredménye, amelyeket Pehm sokéves Zala vármegyei ténykedése során gyűjthetett, s melyeket orvosolni próbált.
-----A továbbiakban ezt a dokumentumot, illetve Mindszenty zsinati szereplését mutatom be.

2. A MEMORANDUM

Pehm József fiatalon, 27 évesen került a zalaegerszegi plébániának és öt filiájának élére, 1919-ben, miután 1917-től már a zalai megyeszékhelyen működött gimnáziumi hittanárként.⁴ Zalaegerszeg ekkoriban csupán egyetlen plébániát képezett. Később a zalaegerszegi esperesi kerület esperesévé is kinevezte a püspök.
-----Lelkipásztori munkássága mellett történeti kutatásokkal is foglalkozott, a XVIII. századi kiemelkedő veszprémi püspök, Padányi Bíró Márton életművével, s ahogy emlékirataiban lejegyzi: "...kutatásaim alatt, ahogyan megismerkedtem a török utáni lendületes újjáépítéssel, akaratlanul is sok új gondolatom támadt. Így lettem folytatója a XVIII. századi újjáépítésnek 150 év múlva, előbb Zalaegerszegen, majd a szombathelyi egyházmegye zalai részében 1927 után mint püspöki biztos és még később, mint püspök a nagy terjedelmű veszprémi egyházmegyében".⁵ Tehát úgy tűnik, a zsinat elé terjesztett javaslat gyökerei részben ezekben a kutatásokban, részben személyes tapasztalataiban, értesüléseiben keresendők.
-----1927. május 23. és június 7. között az egyházmegye esperesi kerületeinek papsága koronagyűléseket tartott, melyek a zsinati felkészülést szolgálták.⁶ A zalaegerszegi kerület gyűlésére június 7-én került sor Salomváron. A gyűlést kerületi esperesi minőségében Pehm vezette, aki felolvasta a zalai plébániák szaporításáról szóló memorandumát. Ezt paptársai köszönettel és elismeréssel fogadták, támogatásukról biztosítva esperesüket az ügyben.⁷ A dokumentumot 1927. szeptember 24-i keltezéssel terjeszti szerzője Mikes János püspök elé.⁸
-----A memorandum a szombathelyi egyházmegye zalai részének - a zalaegerszegi, novai, letenyei és csonka alsólendvai járásnak - nem éppen rózsás vallási és társadalmi viszonyait tárgyalja szociológiai igényességgel.⁹
-----Mint Pehm írja, erről a területről a magyar közvélemény - nyelvészeti szempontokat leszámítva - alig tud valamit. A vidék népe "tiszta magyar fajta", neves tudósok szerint közeli rokona a székelyeknek. Egyszerű földművesek viselnek itt erdélyi főnemesi neveket, csak nem arisztokratikus írásmóddal: Betlen, Bánfi stb.
-----A négy járás lakossága színkatolikus. A szerző ismerteti az 1920-as népszámlálás adatait. 91,6%-os katolikus népességaránnyal Zala az ország második "legkatolikusabb" megyéje, ráadásul ez az arány még némi növekedést is mutat az előző, 1910-es adatokhoz képest. A szombathelyi egyházmegyéhez tartozó négy járásban még ennél is "kedvezőbb" a helyzet: a katolikus többség 93,5%-os, noha néhány nagyobb helyen bizonyos fokú protestáns előretörés figyelhető meg, amit a szerző később részletesen is tárgyal.
-----Pehm a túlnyomó katolikus többségben látja annak a jelenségnek az okát, hogy hosszú idő óta Zala megyében a legkisebb az öngyilkosok száma, és bámulatos a családok erkölcsi épsége. Nem megy ritkaságszámba a tíz-tizenkét gyermekes család, a hat-hét gyermekes pedig teljesen megszokott.
-----A nép anyagi viszonyai azonban elszomorítóak. Túlnyomó többsége két-három holdas törpebirtokos, nagy- és középbirtok alig található a területen. A szegénység nagy. "Téli időben az iskolásgyerekekről lerí a nyomorúság. Azokról is, akik járnak iskolába, azokról is, kik nem jöhetnek. Általános jelenség a télen át is mezítlábos, rongyos gyerek."
-----A következőkben a terület hitéleti viszonyait vizsgálja meg a szerző. 25 plébános és 14 káplán lát el 100 000 (az 1920-as adatok szerint pontosan 100 039) katolikust. Ez azt jelenti, hogy 2532 hívő esik egy lelkipásztorra. Az egyházmegye Vas vármegyei részén csak 1502 jut egy világi papra. Más egyházmegyékben is jobb a helyzet. A veszprémiben, amelyhez Zala vármegye másik része tartozott akkoriban, 1983 lélek jutott egy papra. (A mai viszonyok között sajnos már nem a 2536-os szám, hanem a másik kettő tűnik rendhagyónak. - K. P.)
-----A kérdéses zalai terület plébániáinak átlagos lélekszáma 4005 fő, míg a vasi részen 2375, a veszprémi püspökségben 2950. De a vizsgált terület nyolc plébániája - tehát a plébániák harmada - a fenti átlagot is meghaladja. Letenyének például 7072, Pákának 8136 híve van. (A nagyszámú filia miatt volt ez a helyzet. - K. P.) Ehhez jön még a hatalmas zalaegerszegi plébánia, több mint tízezer hívővel.
-----1000 lélek körüli filia már önmagában is pasztorális képtelenség, ugyanúgy négynél több filia együtt. De a területen 12 ilyen nagy létszámú filia található, Becsehely például 1432 lelkes, Tótszerdahely 1590 fős! (Mindszenty természetesen minden adatot részletesen ismertet itt és később is.) Vasban a legnagyobb filiának van 1281 lakosa. Két olyan plébánia akad a vizsgált területen, melyekhez három óriásfilia is tartozik. A 25 plébániából 16-nak van több mint négy leányegyháza, ebből háromnak több mint tíz, és csak egy olyan plébánia található, melynek egy sincsen. A 17 filiával rendelkező pákai plébánia országos viszonylatban is pasztorális ritkaságnak számít, állandó céltáblája a magyar pasztorális folyóiratoknak. Két pap látja el, és két járáshoz, három választókerülethez és négy körjegyzőséghez tartozik. Jóval kedvezőbb a vasi helyzet, ahol a 93 plébániából 18-nak egy filiája sincsen. Itt 16 plébániának van öt és hét közötti filiája. Ebből kettő ráadásul félig zalai.
-----1926-ig semmilyen szerzetesi közösség nem képviseltette magát a vizsgált zalai részeken. Csak '26 óta működik egyetlen tanító apáca Nagylengyelen, és három ferences szerzetes Zalaegerszegen. Zala vármegye veszprémi egyházmegyei részén kilenc férfi és négy női rendház működik, melyek a lelkipásztori, illetve a tanítói-nevelői munkában aktív részt vállalnak. Vas vármegyében 60 férfi és 185 női szerzetes tevékenykedik.
-----A lelkipásztorkodás minőségét az útviszonyok is befolyásolhatják. Azok pedig nagyon rosszak a területen. Vasúti fővonal nincs, két járásnak még vicinális vonala sincsen. A közlekedési utak sokhelyütt rossz állapotban vannak, bár az alispán nagy erőfeszítéssel dolgozik a helyzet javításán. Az egyházmegye 166 zalai községéből 87 még kiépített bekötőúttal sem rendelkezik, ezek a községek októbertől március végéig megközelíthetetlenek.
-----A nagy távolságok csak nehezítik a helyzetet. A plébániától hat km-re van 22 filia, hét km-re 13, nyolcra 14, tízre tíz, 12-re kettő. Sőt, 13-14 km-re lévő filia is van - zalai útviszonyok mellett. Még bonyolultabb a helyzet ott, ahol a plébániának több messzire lévő filiája van, erre öt plébánia ilyen adatait hozza a memorandum. Vasban tíz kilométeres távolság plébánia és filia között nincsen, és az utak is összehasonlíthatatlanul jobbak.
-----Számos esetben a filiális község plébániája és körjegyzősége nem ugyanabban a helységben található, hanem épp az ellenkező irányban, így az egyházi és a világi hatóságot egyaránt érintő adminisztratív ügyekben egyazon napon igen hosszú utat kell megtenniük az érdekelteknek. (A szentpéterföldieknek pl. 29 km-t, és az út "17-szer törik".)
-----Ilyen infrastrukturális viszonyok mellett nehéz követelmény a vasárnapi szentmise biztosítása és látogatása. Olyan falvak is akadnak, ahol hónapokig nem lehetséges templomba menni. Télen sok esetben képtelenség egyházi temetést tartani. "Vannak férfiak öreg korban, nem kis számmal, kik keresztségük óta még nem állottak pappal szemben." A hitoktatás lehetetlen, még az elsőáldozási felkészítés is, hiszen számtalan filia iskoláit kellene a lelkipásztoroknak elérniük, és a 25 plébániából 15-ben szükség lenne külön hitoktatóra, ha a C.I.C. előírásainak, melyek igen nagy súlyt fektetnek a hitoktatásra, eleget akarnának tenni.
-----"Az iskolás gyermekek vasárnapi misehallgatása zalai utak és távolságok mellett jámbor óhaj. 1927. május 11-én iskolalátogatás alkalmával a Salomvárhoz tartozó Németfalu új iskolájában megkérdeztem, hogy a megelőző vasárnapon - gyönyörű időben - hányan voltak templomban. A 60 közül egy se. A szülők se, mint megtudtam. A távolság 6,04 km. Mi van télen, és mi van 10-14 km-es távolság esetén?..."
-----12 plébános a hívei megismerésére vonatkozó kánoni előírásnak képtelen eleget tenni, a hívek pedig annak, hogy istentiszteletre járjanak a plébániatemplomukba.
-----Ilyen körülmények között a beteglátogatás, a "lelkipásztori éber őrködés a hit és erkölcs terén" komoly akadályokba ütközik, vagy szinte egyenesen lehetetlen. Pehm leír egy megdöbbentő esetet, amikor az egyik filiában egy újszülöttet hetekig nem kereszteltettek meg a szülők, mert arra vártak, hogy az út végre járható lesz, és át lehet menni a plébánia székhelyére. Végül a csecsemőt édesapja tarisznyában vitte át oda, és a gyermeket az apja hátán, a tarisznyában keresztelték meg, "...ki így tarisznyában lett a kath. Anyaszentegyház tagja és az örök élet várományosa."
-----Pehm ezt a következtetést vonja le az eddigiekből: "Intenzív lelkipásztorkodást korszerű keretek között Zalában várni nem lehet."
-----A négy járás területén alig található templom és kápolna. Nagy létszámú községek - pl. az 1176! hívőt számláló Egyeduta - vannak a legkisebb kápolna nélkül. A 162 filiában 48 templom és kápolna található csupán. A pákai plébánián az anyaközség templomán kívül csak két filia rendelkezik kis kápolnával. A meglévő anyatemplomok is kicsik, Csesztreg plébániatemploma csak 3-400 hívő befogadására alkalmas, holott a plébániának a filiákkal együtt 5631 híve van.
-----A kulturális viszonyok sem rózsásak. A királyi tanfelügyelő sok régi mulasztást pótolt ugyan, de 38 községnek még nincs iskolája. Zalában 25,2%-os az analfabéták aránya, ez a Dunántúl legrosszabb mutatója, mélyen az országos átlag alatt. A vizsgált területen még ennél is rosszabb az állapot: 29,1% az analfabéták aránya. Olyan falvak is akadnak, ahol a lakosság több mint fele nem ír-olvas. A novai és letenyei járások ilyen téren még az alföldi tanyákat is alulmúlják egy szakértő szerint.
-----Pehm szerint elkerülhetetlen a plébániák számának szaporítása a vizsgált területen. Ennek két okát abban látja, hogy:
-----"1. A hívek száma általában megkétszereződött, a papság száma pedig nem változott. 2. Veszedelmes jelenségek merülnek fel, amiknek orvoslását a plébániák szaporítása hozhatná meg."
-----Melyek ezek a veszedelmes jelenségek? Ilyen az agrárszocializmus. Agitátorainak ténykedése nyomán nagyban terjed a papgyűlölet.
-----A sajtó terén is olyan jelenségek figyelhetők meg, melyekről Pehm negatív véleménnyel van. Baloldali, az egyház szellemiségétől távol álló lapok komoly olvasótáborral rendelkeznek a nép körében, a katolikus szellemiségűek viszont jóval kisebbel, mint várható lenne. Főképp Nova és Letenye környékén rossz a helyzet. "Egyetlen csendőrörs körzetébe 31 Népszava járt 1922-ben egyszerű csizmás embereknek. (...) Egy évtized múlva már ez a sajtó üressé teheti a templomokat, sőt talán a provideáló papra is inzultus vár az utcán."
-----Pehm részletesen foglalkozik a zalai protestantizmussal is. "A protestantizmus nagy erőfeszítést tesz, hogy a kath. Zala testén találjon összeköttetést a vasi református Őrség és a zalai ref. Balaton mellé. Így remélik, hogy a kath. Dunántúlon meglehetősen összefüggő vonalat nyernek." (Ez úgy hangzik, mint valamiféle összeesküvés-elmélet, mai szemmel legalábbis! - K. P.) Pehm szerint Lenti járási székhely az összekötő központ a fenti tervhez, ahol 1920-ban még csak két protestáns hívő élt, 1927. május 12-én viszont már 12 protestáns családot regisztráltak. Már külön telkük van a templomépítéshez és a helyi protestáns hercegi uradalmi tisztikar nagyban támogatja őket. Jelentős protestáns támaszpont Zalaegerszeg és Keszthely is (ez utóbbi a veszprémi egyházmegyében - K. P.). Zalaegerszegen 258 evangélikus és 210 református gyülekezeti tag él (nem számítva itt a szórványokat). A szerző ismerteti, milyen nagy anyagi áldozatokat hoznak a zalai protestánsok a gyülekezetük érdekében. Úgy tűnik, ez még a láthatólag nem éppen ökumenikus gondolkodású Pehmet is elismerésre készteti, mint ahogy a protestánsok intenzív pasztorális munkája is: "Az 1000-1600 hívős zalai filiások lelki gondozás terén nincsenek ott, ahol a 100 usque 600 hívős gyülekezetek. Ők már a legszigorúbban vett házi pasztorálásnál tartanak, mi felkelti a kath. hívek figyelmét is. Ők terveznek, gyűjtenek, kilincselnek, alkotnak, folyamodnak és szövik a jövőt. A katholicizmus pedig kevéssé érzi e téren inferioritását."
-----A statisztikák szerint a vizsgált területen növekszik a bűnözés. A lopás, testi sértés, gyilkosság, egyes helyeken a hamis eskü is hihetetlen mértékben elszaporodott, a közelmúltban pedig a magzatelhajtás is megjelent.
-----A világi közigazgatás nélkülözhetetlennek tartja az egyház munkáját a saját munkája támogatásában, egyértelműen számít arra. Pehm leírja, hogy több főbíró is megkereste őt, és mind halaszthatatlannak tartja a plébániák szaporítását. Várható, hogy ebben segítenek is.
-----A figyelem ráterelődött a négy járásra, mert dr. Kray István báró, országgyűlési képviselőnek az egyebek között a zalai hitéletet is érintő márciusi parlamenti beszéde után a népjóléti miniszter a fent nevezett képviselőt és dr. Lengyel Zsolt államtitkárt a helyszínre küldte az itteni állapotok megvizsgálására. Jelentésük, úgy tűnik, lehangoló lesz. Erre a következtetésre jutott Pehm a velük folytatott beszélgetés alapján.
-----A továbbiakban Pehm vázolja a II. József korabeli tervet a terület plébániahálózatának reformjára. A tervezett 12 plébániából csupán három valósult meg 1808-ig. A földbirtokos nemesség és a községek népe nem viszonyult pozitívan a tervhez, és nem is nagyon győzködték őket. 1808 óta csupán egyetlen plébánia létesült, a zalalövői, de az is a salomvári kápláni állásból. A reform hiánya nagy kárt okozott a zalai hitéletben.¹⁰
-----Pehm a következő teendőket javasolja: 1. Át kell csoportosítani a filiákat. 2. Új plébániákat, illetve helyi káplánságokat kell szervezni, ahol erre már megvan a javadalom. Pehm részletes és rendkívül alapos javaslattal szolgál a reformmal kapcsolatban, elemezve annak anyagi-gazdasági alapjait, megjelölve a lehetséges új lelkipásztori állomásokat is. Konkrét javaslatai a memorandumnak majdnem a felét teszik ki. Javaslataihoz az illetékes plébánosok véleményét is kikérte.
-----A püspök és a zsinat támogatta a memorandumban foglaltakat, és a következő időszakban sorra alapította a püspök a zalai lelkészségeket (kuráciák). 1928-ban öt ilyet létesített.¹¹
-----A reform végrehajtását Mindszenty mint zalai püspöki biztos felügyelte.

3. MINDSZENTY A ZSINATI ÜLÉSEKEN

Október 5-én, a zsinat első tanácskozó ülésén¹² tárgyalnak a küldöttek a törvénykönyv tervezetének 50. |-áról: "Az egyházmegye jelen állapota kívánatossá teszi több új plébánia felállítását, illetőleg egyes plébániák megosztását, mert nagy kiterjedésük és a hívek száma miatt nem lehet egy helyről eredményes lelkipásztori munkát folytatni." Ennél a paragrafusnál ismerteti Pehm a memorandumban foglaltakat a zsinat előtt. Kijelenti, hogy már majdnem elérkezett az utolsó óra a segítségre, melynek elmulasztása a zalai katolikus nép elvesztését jelentené az egyház számára. A zsinat kifejezett kívánságára a tervezet kérdéses részébe kiegészítésként bekerül, hogy a plébániai hálózat fenti reformja főként az egyházmegye zalai részében szükséges. Mikes püspök a következő évek egyik legfontosabb feladatának az ezirányú komoly munkát tartja, és biztosítja a szinódust, hogy minden tőle telhetőt meg fog tenni a siker érdekében.¹³
-----Október 6-án, a harmadik tanácskozó ülésen különféle egyházmegyei tisztségviselőket választanak, így négy ún. tanácsadó plébánost is (feladatuk közreműködés a plébánosok elmozdítására vagy áthelyezésére irányuló fegyelmi eljárásnál). Pehm is kap két szavazatot, ám ez messze nem elég a tisztség elnyeréséhez. Mind a negyvenhárom szavazásra jogosult küldött voksolt a választáson, az "első helyezett" 41, a "negyedik", még "befutó" plébános 26 szavazatot kapott. (Összesen tizenöten kaptak szavazatot, Pehm öt kollégáját előzte meg.)¹⁴
-----Ugyancsak október 6-án, a negyedik tanácskozó ülésen Pehm javaslatára határozat születik a Szent Márton oltalma alatt álló egyházmegyei misszió-egyesület megalapításáról. Feladata többek között népmissziók, konferenciák szervezése.¹⁵
-----Az ő indítványára dönt a szinódus az egyházmegyei egyesületek központi bizottságának megalakulásáról, melynek tagjai az egyházmegyei egyesületek (kongregációk, ligák, katolikus legényegyletek stb.) egyházi (azaz klerikus) vezetői. A bizottság az egységes szempontok érvényesítése és az aktuális teendők megbeszélése céljából a megfelelő időkben üléseket tart.¹⁶
-----Az október 7-i hatodik (egyben utolsó) tanácskozó ülésen Pehm két javaslatot nyújt be. A zsinat mindkettőt elfogadja. Az elsőben azt indítványozza, hogy a tanítói körök minden évben tavasszal és ősszel tartsanak köri gyűlést a tanítás és nevelés kérdéseiről. Ezt követheti egyszerű ebéd, de mellőzendő a zenés, vagy táncos "zajos mulatság" már csak a népre való tekintettel, pedagógiai szempontból is.
-----A másodikban a következő kiegészítést javasolja: "A divat szertelenségeit a tanítónők kerüljék. Ez a katolikus erkölcs parancsa, s azon paedagógiai elv követelménye, hogy a nevelők neveltjeiknek rossz példát nem adhatnak."¹⁷
-----A zsinat hivatalos befejezése után Pehm megjelent a zsinati jegyzők előtt és kérte, hogy egy javaslatát, amelyet korábban félreértés miatt mellőztek, a püspök vegye be a végleges szövegbe. Ennek értelmében a polgári iskolai "magántanulók a tanévközi vasár- és ünnepnapi szentmisék hallgatásáról, a húsvéti szentgyónás és áldozás elvégzéséről bizonyítványt tartoznak bemutatni a hitoktatónak a magánvizsgálat előtt".¹⁸ A javaslat aztán be is került a zsinati törvénykönyvbe.¹⁹
-----Pehm fentebb tárgyalt javaslatait a zsinat - mint láttuk - elfogadta, a püspök pedig megerősítette, így törvényerőre emelkedtek.

JEGYZETEK