VIGA GYULA

EGY GAZDAG ÉLETPÁLYA
SZERÉNY FOGLALATA

KIADVÁNY A 60 ÉVES GRÁFIK IMRE TISZTELETÉRE*

----------------------------------------Eredetileg recenziónak szántam volna ezt az írást, ám annak talán rendhagyó: egy teljében levő életmű eddigi eredményeit számba vevő kis kiadványt bemutatni is nehéz, nemhogy számba venni és megmérni a benne foglalt életpályát. Lehetne egyszerűen Gráfik Imre köszöntése, de nálunk az effajta laudáció a 60, no meg a 70, 75 évesek, s az ezt is meghaladó szerencsések előtti tisztelgés szokott lenni. Ahogyan jeles kollégámat is a hatvanadik születésnapján köszöntötték a szóban forgó - szerény, de szinte minden lényegest tartalmazó - füzettel, igaz, elmúlt annak már egy esztendeje is. Hadd legyen az alább következő írás a távol dolgozó, valamivel fiatalabb pályatárs főhajtása Gráfik Imre eddigi életműve előtt, az egyébként sok hasznos és fontos közleményt megjelentető EFI Communicationes sorozat 13. száma kapcsán, ami az érintett eddigi munkásságának foglalata!
-----Először az életútról, a lexikonok szikárságával: Gráfik Imre 1944. augusztus 4-én született Balatonalmádiban. Egyetemi tanulmányait a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar-néprajz szakán kezdte (1962-1965), majd a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen folytatta, ahol 1970-ben szerzett magyar szakos középiskolai tanár és muzeológus-etnográfus oklevelet. Az ELTE-n doktorált 1975-ben, 1988-ban pedig kandidátusi fokozatot szerzett. A veszprémi Bakonyi Múzeum gyakornoka (1966), a budapesti Néprajzi Múzeum segédmuzeológusa, gyűjteményvezető muzeológusa, azt követően a Közművelődési Osztály vezetője, majd a Magyar Osztály osztályvezető helyetteseként dolgozott (1970-1986). Ez utóbbi minőségében a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum tájegységfelelős (Alföldi mezőváros) muzeológusa is volt (1976-1978), de több megyében - köztük Vasban - ellátta a múzeumok néprajzi szakfelügyeletét is (1975-1986). A Vas megyei Múzeumi Szervezet megyei múzeumigazgatója, a szombathelyi Savaria Múzeum igazgatója volt (1986-1993), ezt követően a Néprajzi Múzeum főosztályvezetője (1994-1998), majd múzeumi főtanácsosa (1999-től).
-----Bizonyos, hogy Gráfik Imre életútjának egy lényeges útelágazása volt, amikor - politikai okokból - fegyelmivel eltanácsolták a debreceni egyetemről, amint azt a jelen kötet bevezető írásában Szarvas Zsuzsa is megfogalmazta (Gráfik Imre hatvanéves. 7-11. lap). Csak ő maga tudná elmondani, hogy mit jelentett a kényszerpálya, a két évnél hosszabb sorkatonai szolgálat, majd az, hogy Tálasi István segítségével Budapesten folytathatta és befejezhette az egyetemet. A külső szemlélő csak azt látja, hogy szakmai irányultsága és kapcsolatrendszere mind a Gunda Béla által alapított debreceni "iskola", mind a Pesten végzett néprajzos generációk felé működőképes maradt. Mindezekkel együtt Gráfik a saját útját járó, szuverén személyiség, akinek a tevékenységét nehéz lenne bármiféle szakmai körbe illeszteni, bármilyen tudományos irányzattal azonosítani. Tevékenységében az etnográfiai témák és az etnoszemiotikai elemzések jól megférnek a népművészettel, a tudománytörténeti feldolgozások a turisztika néprajzi és muzeológiai vonatkozásaival, a fotográfia históriájával. Nem csupán a néprajz/antropológia és az érintkező diszciplínák új eredményeire nyitott, hanem a zenére, a filmre, a fotográfiára és a képzőművészetre is.

Gráfik Imre

-----Ha a termékeny életpálya eddigi eredményeit nézzük - a bibliográfia 15 önálló kiadványt és mintegy 250, hazai és külföldi szakfolyóiratokban, évkönyvekben, tanulmánykötetekben megjelent tanulmányt, közleményt, előadást és kisebb cikket tartalmaz -, annak néhány sarokpontja karakteresen kirajzolódik. Első helyen Gráfik Imre múzeumi, muzeológusi elkötelezettségét említem. Kutatásai leggyakrabban a tárgyak irányából bomlanak az azokat használó egyének és csoportok kulturális és társadalmi meghatározottsága felé. A közlekedés és a szállítás eszközei, hangsúlyosan a hajóvontatás és a vízi járművek históriája és tipológiája a kereskedelem kultúrtörténetében és a kontinentális jelentőségű dunai hajózásban és gabonakereskedelemben bomlik ki nála (Szállítás és közlekedés a Szentendrei-szigeten. Budapest, 1971., A magyarországi fahajózás. A hajóvontatás néprajza. Budapest, 1983., Hajózás és gabonakereskedelem. Debrecen, 1992). A magyarországi településnéprajz és a népi építészet a szabadtéri néprajzi muzeológiában teljesedik ki, de a kézművességről és a tárgyalkotó népművészetről szóló feldolgozásaiban is az egyik csúcspont a nyereg, vagyis újra visszajut az ív a közlekedés és szállítás körébe is (A nyereg. A Néprajzi Múzeum tárgykatalógusai 6. Budapest, 2002).
-----Hasonlóan egységes probléma-nyalábot képez Gráfiknál a "hármas határ" szerepe a tradícióban, ill. annak kulturális vonatkozásai, valamint a határon túli magyarság kulturális öröksége, pontosabban mindezek együttes hatása térségünk jelenére és jövőjére (Signs in Culture and Tradition. Szombathely, 1998., Széki lakodalom / Turbéky Dénes fényképeivel / Marosvásárhely, 2000). Ljubljana és Lendva, Bécs és Gerersdorf mind a kutatás, mind a kiállítások révén egységes vérkört képez munkásságában. De nem feledkezhetünk meg a jelek vizsgálatában elért eredményeiről, etnoszemiotikai tanulmányairól, és idekapcsolódó szerkesztői tevékenységéről sem (A társadalom jelei. Szemiotikai tanulmányok. Válogatta és társszerkesztő. Budapest, 1977., Kultúra és szemiotika. Szerkesztette Voigt Vilmossal. Budapest, 1981. Jel és hagyomány. Etnoszemiotikai tanulmányok. Debrecen, 1992).
-----Bizonyára a múzeumi közeg, élettér is befolyásolja, hogy Gráfik Imre sokféle témával foglalkozik, mindezek azonban összeérnek, organikus egységet képeznek munkásságában. Igen gyakran kiállítások foglalják magukba mindazt, amit a témáról tud, máskor meg - úgy tűnik - a kiállítás inspirálja egy-egy terület tudományos elemzésére, ill. összegzésére. De nem csak a témaválasztásai jellemzőek, hanem a feldolgozás, az értelmezés is: gyakran folyamatrajzok igazolják a műveltség és a társadalom változását. Hadd említsem meg itt a részben általa, részben többek közreműködésével készült, főbb kiállításokat is, amelyek tükrözik Gráfik szemléletének és munkamódszerének fentebb említett rendszerelvűségét: Velemér völgyi gerencsérek (Budapest, 1970); Népi építkezés. (Székesfehérvár, Csók István Képtár, 1972); Rejtett kincsek IV. - Tótkomlós néprajzából. (Budapest, Néprajzi Múzeum, 1974); Kézműipar tegnap és ma (Budapest, Néprajzi Múzeum, 1978); The Hungarian Braed (Cardiff-Reading-Bristol, 1982-1983); Ljudska umetnost na Madzarskem/Narodna umetnost u Madarskoj (Ljubljana-Zagreb-Novi Sad-Beograd, 1984-1985); Küche-konyha-kuhinja. Népi táplálkozástörténet. (Szombathely, Savaria Múzeum, 1987-1988); Népi díszítőművészet Vas megyében. (Budapest, Néprajzi Múzeum, 1988); Wiegen (Gerersdorf, Freilichtmuseum, 1991); Volkskunst hinter Gittern - "Kismartonban kíszült". (Eisenstadt, 1992); Nyeregbe! (Budapest, 2002; Nyíregyháza 2003); Ungarszkite szedla (Szófia-Plovdiv, 2003), In the saddle, Europe! (Szlovénia, Ljubljana, 2004-2005).
-----Bár vannak, akik szerkesztőként lényegesen több könyvet jegyeznek nála, az általa szerkesztett kötetek közül néhány megkülönböztetett figyelmet érdemelt ki a szakmában. Ide sorolom a bécsi egyetem magyar néprajz professzora, Gaál Károly könyvének megjelentetését (Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélő kultúrája. Szombathely, 1988), illetve a tiszteletére kiadott, magyar és német nyelvű születésnapi kötet szerkesztését (Csoma Zsigmonddal szerk.: Kapcsolatok és konfliktusok Közép-Európa vidéki életében. Tanulmányok Gaál Károly professzor 75. születésnapjára. Szombathely, 1997). Több kötetet szerkesztett az együtt élő népek közötti kapcsolatok köréből (Tanulmányok a burgenlandi magyarság köréből. Savaria - Néprajz 21/1. Szombathely, 1994, Tanulmányok a szlovéniai magyarság köréből. Bp., 1994), de ide sorolhatjuk Kozár Mária szlovén néprajzi szótárának kiadását is (Etnološki slovar Slovencev na Madžarskem. Szombathely, 1996. Lásd még: The Minorities at the Turn of Millennium - Kulturen der Nationalitäten an der Jahrtausendwende - A nemzetiségi kultúrák az ezredfordulón. Budapest, 2001). Szervező erejét dicséri a Népművészeti Örökségünk sorozatában megjelent Vas megyei kötet létrejötte (Vas megye népművészete. Szombathely, 1996).
-----Külön is meg kell emlékezni Gráfik Imre sokféle szakmai-közéleti szerepvállalásáról. A Magyar Néprajzi Társaság titkára (1976-1979), főtitkára (1997-2003), alelnöke (2003-tól), ma is tagja a Társaság választmányának. Az Etnographia Pannonica titkára (1986-1991), elnöke (1991-1996), a Magyar Szemiotikai Társaság elnökségi tagja (1990-től). Elnöke volt a Veszprémi Akadémiai Bizottság Magyarságkutató Munkabizottságának (1989-1998), az MTA Néprajzi Bizottságának Tagja (1997-től). Az OTKA néprajzi zsűri tagja, majd elnöke (2001-2004). Tagja a Nemzetközi Hungarológiai Társaságnak, a Nemzetközi Finnugor Társaságnak és a Nemzetközi Szemiotikai Társaságnak, továbbá több hazai és nemzetközi szakmai testületnek. Alapító tagja (1994-) a Szombathelyi Tudományos Társaságnak. 1989 óta tanít a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán, óraadóként oktatott az ELTE Néprajzi Tanszékén, meghívott előadója volt a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemnek. Több tudományos folyóirat szerkesztőbizottságának tagja (Néprajzi Értesítő, Hungarian Heritage, Vasi Szemle).
-----Szakmai tevékenységét 1979-ben a Magyar Néprajzi Társaság Jankó János-díjával, 1985-ben a Kisteleki Alapítvány I. díjával, 1994-ben és 1997-ben Vas megye tudományos nívódíjával ismerték el, 2004-ben megkapta az OTKA tudományfejlesztésért adományozott Ipolyi Arnold-díját, 2005-ben a néprajzos muzeológusok Bátky Zsigmond-díját.
-----Úgy gondolom, hogy a vékony bibliográfiai kötet gazdag, termékeny életpálya eddigi eredményeiről ad számot. Jó szívvel kívánok még számos, hasonlóan gazdag évet Gráfik Imrének - mindannyiunk épülésére!

JEGYZET

* Varia Bibliographica: Gráfik Imre köszöntése. Összeállította és szerkesztette: Hála József és Máté György. Budapest, 2004. 46 old. Európai Folklór Intézet. (EFI Communicationes, 13.)