PAPP GYÖRGY

A MAI KOR MENŐ EMBERE*

----------------------------------------Átlagéletkora 25-35 év, neme mindegy, néha a túlterheléstől maga is elfelejti. Lépést tart a társadalom által diktált tempóval. Semmi áron nem akar lemaradni. Nyelveket tanul, uniós jogból gyorstalpalókat végez, laptop számítógép nélkül nem megy nyaralni. Legalább két (mobil) telefonja van, mert bár függetlennek hitt magánéletére kínosan vigyáz, csak a hívások szétválasztásáig jut el. Olvasni nem ér rá (így legalább nem sérthetem meg), mert idejét a pénzszerzés művészete köti le. A "trendi" filmeket, zenéket DVD-n élvezi (ez is sok időt rabol), élményeit digitalizált formában gyűjti. Bár állítólag nem nézi ("mert az egy hányás"), de pontosan tudja, kit szavaztak ki az ügyeletes valóság-show-ból. Emberi kapcsolatainak száma anyagi sikereinek függvényében változik. Kapcsolati tőkét épít, mert így értelmezi az "információ: pénz" szlogent. Pártállása forgandó, mint az áprilisi szél. Hitetlenségét büszkén vállalja őszinte pillanataiban, anyagi javainak cserélgetését az új modellek megjelenési ideje diktálja. Csak a hasonlókkal barátkozik, retteg a szegénység, vagy a szenvedés átélésétől. Alapból simulékony, technikás kapcsolatteremtő, beszédstílusa erőltetetten laza, és nem mentes a "kötőszavaktól".
-----Ha beszélsz vele, rád figyel - látszólag.
-----Vigyázat, hosszabb gondolatokkal ne traktáljuk, mert biztosan megszakítja egy fontos telefon. Pedig gondolkodó elme, hiszen e modern élet sem élhető ész nélkül. Az üzleti sikerhez tehetség is kell, különben átmenetinek bizonyul. De próbáljunk meg egy olyan témát szóba hozni, aminek nincs pénz-szaga, és nem lesz hosszú életű a társalgás.
-----Az első kérdés: mit keres eldigitalizálódott hősünk a ló közelében? Nem elég a sziklasíelés, a vadvízi evezés, a gumiköteles halálugrás és más menő kikapcsolódás?
-----A válasz bizonytalan. Talán egyszer úgy hallotta, hogy ez "úri sport", vagy volt egy romantikus pillanat, amikor hagyta, hogy megérintsék a valódi értékek?
-----Vagy csak: "mindent ki kell egyszer próbálni"?
-----Ne kérjük arra, hogy hagyja a kocsijában a telefont, mert nem érdemes. Majd el fogja mondani, hogy ő szívesen földhöz vágná, de most kivételesen fontos hívást vár. A réten ballagva ne traktáljuk ősmagyar hitvilágunkkal, mert ő két szó után megmagyarázza, hogy minden nagyon szép itt, de nem így kell ezt öregem, mert akkor örökre csórók maradtok...
------ Ezek itt a lovaid? Aha. És most mit kell tennem? - és várja a szakszerű használati utasítást. A slusszkulcsot elfelejtettem, mondhatnám, de inkább hallgatok egy percnyit.
------ Mit szeretnél TE tenni?
------ Hát... egyszer ki kellene próbálni, csak most nem abban a ruhában jöttem. Majd máskor...
------ Kapsz valami lószagú macialsót, ha megfelel, bár a ló igazán tiszta állat. - Tesszük próbára elszántságát valami hasonló altató dumával.
------ Nem tudom, olyan felhúzott vagyok, állítólag a lovak megérzik - jöhet a jól értesült válasz, utolsó érvként.
------ Majd a futószáron megnyugszol. Tudod, egy régi magyar nyereg olyan, mint a kényelmes hintaszék...
-----Erőltetni nem szabad, de tételezzük fel, hogy a rábeszélés sikeres volt. Most újabb tortúra következik, hiszen a nyergelést nem lehet elsietni, ezért hősünknél beköszönthet a kényszerű unalom, amit ideges telefonálásban fog feloldani: "hali, hali, szióka, te képzeld, mindjárt felülök egy ősmagyar musztángra, tök jó nyugi van itt, csak a térerő gagyi...", és így tovább.
------ Keféld le a másik oldalát. Addig kihozom a nyerget.
-----Na, erre az arc kissé bizonytalan kifejezést ölt: - Ééén? Még soha sem csináltam!
------ Nem baj. Hasznos, ha egy kicsit ismerkedtek, mielőtt felülsz.
-----Aki azt mondja ilyenkor, hogy nem merem, annál ne erőltessük a továbbiakat. De az esetek legtöbbjében nem vallják be, inkább a félelemtől bicskaállásba görnyedve kefélgetnek hősiesen, pontosan a legrosszabb távolságban tartózkodván a lótól: a személyes szféra határvonalán. Érdemes egy kicsit ott felejteni őket. Hadd szokják. Mire visszatérek a szerszámokkal, megszületik az első sikerélmény: nem is volt mitől félni. Persze a vendég nem tudhatja, hogy lovainknak a füstös-konyha ajtócsapódásáról azonnal az evés jut eszükbe.
------ Időnként adhatsz nekik egy darabot. - És páciensünk olyan hálásan veszi el a lócsemegét, mintha ő kapná...
-----A lovak elvolnának ajándék nélkül is, ám emberünknek kell a segítség, és azonnal magára talál, hiszen már őtőle függ, hogy adja-e, vagy nem azt a répát. Aztán, ha a nyeregben ülve etet (a lovak tehetségesen etethetők onnan is), akkor legalább tornázik egy kicsit.
-----A futószáron furcsa változásokat tapasztalhatunk. A vendég a nagy koncentrációtól elhallgat a leesést megelőzvén. Ha nem teszi, fokozzuk az adrenalint egy kis becsukott szemű ügetéssel, vagy nyereglevétellel és szőrén történő tornagyakorlatokkal. Előbb-utóbb végre a dolgok lényegével lesz elfoglalva, és nem a mindennapok mókuskerekével. Ha ennyi sikerül, akkor már van remény.
-----A legnehezebb feladat e típusnál a lassulás elérése, az idegileg felhúzott pörgés leállítása. Pedig a lónak már a földi együttlétkor érezhető a hatása, ráülni sem kéne, csak akkor miről mesél, ha hazamegy?
-----De miért akarom a pörgést leállítani, amikor minden médiából dől a gyorsításra buzdító halandzsa. Gyorsuló világban élünk, mondja a hamis közhely.
-----Be kell állítani az emberek tudatát a folytonos kielégítetlenség érzésére. Szerzési étvágyukat állandóan fokozni kell. Élet-halál harc folyik azon szűk réteg boldogságáért, akik mindebből hasznot húznak.
-----A túlfogyasztás, a neofilia korlátozása utópia, hiszen öngerjesztő a kiszolgáltatottságot növelő folyamat. Ma, ha egy autó vagy egy háztartási gép elromlik, akkor a javítása összemérhetetlenül nagyobb újrafogyasztást jelent, mint mondjuk 50 éve. A szervizekben blokkonként cserélik az alkatrészeket, és ezt nevezik "javításnak". A mai technikai eszközökben semmilyen lehetőséget sem hagynak arra, hogy a felhasználójuk netán maga küszöbölje ki a hibát. Cseréld le, vegyél újat!
-----Korunk multikulturális társadalmainak pörgése rafináltsága ellenére minden, csak nem szabályozott folyamat - pontosan az egyirányú öngerjesztés miatt. Látszólag ugyan a kereslet és kínálat öreg szabálya kifinomultan él tovább, csakhogy ravaszul mindig gondoskodnak arról, hogy a szegénység mértéke ne érintse drasztikusan a keresletet. Az egyéni akarat felolvad a reklám-diktatúra tömegpszichózisában. Ha kell, egész országok kapnak soha nem akart szerepet, például abban, hogy az egyik helyen felhalmozódó eladhatatlan javakat rájuk tukmálhassák viszonylagos szegénységük miatt. Még egy, a világot átszövő, uniformizáltságáról elhíresült gyorséttermi lánc sem ugyanazt adja Pesten és Londonban.
-----Képtelenség azt állítani, hogy ez az igazi "fejlődés". Nem, a fejlődés értékteremtést feltételező szó, és a taglalt folyamat környezet-kizsákmányoló mivolta minden, csak nem értékteremtés. Nagyon cinikus ellenérv, ha valaki erre azzal válaszol: hja, kérem, ami neked érték, nekem mért volna az... Az emberiség kényszeres fogyasztói része előbb-utóbb bezabál, és a másik - jóval nagyobb lélekszámú és jóval éhesebb - része csak arra a pillanatra vár, amikor a fejlett világ impotenciája elegendő már ahhoz, hogy a rendszer belülről omoljon meg. A teljes káoszhoz ekkor a legapróbb működési hiba is elegendő.
-----Ha ilyen sötét a helyzet, akkor mit ér már odahajolni egy bársonyos lófejhez és beszívni a frissen rágott széna mentolos illatát?
-----Nem tudok jobbat, de nem is vágyom a materiális megmérettetés egyetlen változatára sem.
-----Azt azonban tudom, hogy a megmaradást szolgáló tettek mindig az egyes emberek értékhű gondolkodásán alapultak, nem az éppen kötelező ideológiai megfelelésen. Vegyük észre, hogy korunk szellemi áramlatai ugyanúgy eladható termékek, mint az a sokat emlegetett mosópor. De az átélhető ideákat nem a szórakoztatóipar gyártja, hanem bennünk születnek, mert attól ideák és attól átélhetők. Aki pedig az ideák szükségességében sem hisz, annak nincs miről prédikálni...
-----Pörgés alatt a fenti társadalmi hatások lelki lecsapódásait értem. Azt az állandó megfelelési kényszert, amely a sikeresnek reklámozott ember minden pillanatát áthatja. A válasz sokszor az, hogy: - hidd el, kell a pénz, mert a gyerekek (autó, lakás) stb. körülményeit biztosítani kell, sőt: (szülői) kötelességem, mert ha nem, akkor..., lemaradunk a versenyben. És ezzel a mondattal hitet tesz a folytonosság mellett, és minden leszármazottja akarva-akaratlanul tovább fogja majd táplálni az öngerjesztő folyamatot. Hetedíziglen!
-----Mert hamis a lelkiismeretet altató szándék, amikor tisztán kiszámítható, hogy pontosan az utódok fognak szembesülni a lelki és fizikai tartalékok kimerülésével.
-----A csapdába magam is beleestem. Évekig nem tudtam, mikor van vasárnap, és a számítógép képernyőjénél nem láttam messzebb. Sikeres pénzkereső gépként működtem. Lett is legós vonat a gyerekeknek karácsonyra, méregdrága nyaralás külföldön, kötelező háromévenkénti autócsere, és a ház hamarosan megtelt az éjszakai álmunkat idegesítő digitális kütyükkel. Egy dolog azért állandóan gyanús volt. Valahogy nem éltünk annyiszor jobban, ahányszor több pénz jutott...
-----Az elrontott lovakról sokat írtak, külön szakma a rendbehozataluk. De vajon a megromlott emberi értékrend hova vezet, ha a világ fejlettebbik fele pontosan a romlottságát tartja értéknek, sikernek?
-----Az ember előtt nem lehet más út, mint az élet tisztelete. Csak az élőbe szabad beruházni! Ha egyáltalán marad még esély ennek felismerésére, amikor már a felvett viselkedés tonnaszám rétegződik személyiségünkön.

JEGYZETEK

* Részlet a szerző "A lovasíjász ló" című kéziratából (Meszlen, Karahun Lovasíjászat, 2006.)