PUSZTAY JÁNOS

FELSŐOKTATÁSI KIHÍVÁSOK
A NYUGAT-DUNÁNTÚLON

1. A DUNÁNTÚL, AZON BELÜL A NYUGAT-DUNÁNTÚL
FELSŐOKTATÁSI, TUDOMÁNYOS HELYZETE

----------------------------------------Az elmúlt években - egyebek között a Vasi Szemlében is - többször foglalkoztam a magyar felsőoktatás szerkezeti kérdéseivel, különös tekintettel régiónkra, illetve azon belül Vas megyére.¹ Az elemzésekből kiderül, hogy Magyarország kétféleképpen szakad ketté: a gazdasági fejlettség és fejlődés, valamint a GDP szempontjából a Dunántúl egyes régiói - pl. éppen a nyugat-dunántúli régió - az élmezőnyben találhatók, ugyanakkor a tudományos potenciált illetően a kép már távolról sem ilyen kedvező, pl. a nyugat-dunántúli régió a régiók sorrendjében rendre az utolsó előtti helyen van. A bruttó hazai össztermék szempontjából a nyugat-dunántúli régió általában a második helyen található, a megyék sorrendjében Győr-Moson-Sopron megye általában a harmadik, Vas megye a negyedik, Zala megye az ötödik.²
-----A felsőoktatási intézmények területi megoszlása Magyarországon egyenetlen. Az ország nagy egyetemei Budapesten, illetve az ország keleti felében találhatók (Szeged, Debrecen, Miskolc, Gödöllő), míg a Dunántúl egyetlen - a tudományos potenciált nézve - kiemelkedő egyeteme a pécsi. A tudományos minősítéssel rendelkező oktatók számát tekintve néhány évvel ezelőtt a Szegedi Egyetemen kb. annyian dolgoztak, mint az egész Dunántúlon. A Dunántúlon a felsőoktatásban tevékenykedő, tudományos minősítéssel rendelkező oktatók mintegy fele Pécsett található (= fél Szeged), a "másik fél Szeged" pedig megoszlik a Dunántúl többi felsőoktatási intézménye között. (S akkor még nincs szó a szegedivel kb. azonos méretű debreceni egyetemről, a pécsivel kb. azonos méretű miskolci egyetemről stb.) A főiskolai hálózat tekintetében is hátrányos a Dunántúl helyzete: a dunaújvárosi és a szombathelyi főiskolával szemben az ország keleti felében ott van a nagyon erős nyíregyházi és egri főiskola, továbbá a kecskeméti, a bajai, a szolnoki főiskola, a Békés megyei főiskolai konglomerátum, az önállóvá vált gyöngyösi főiskola.
-----A nyugat-dunántúli régió három megyéje a felsőoktatást illetően tarka képet mutat. Győr-Moson-Sopron megyében két egyetem található három városban (a Nyugat-Magyarországi Egyetem Sopronban, Mosonmagyaróváron és Győrött; a Győri Egyetem Győrött). Zala megyében Keszthely egyetemi város maradt ugyan, de a korábbi Keszthely központú Pannon Agráregyetem megszűntével (annak kaposvári karára meg a kaposvári tanítóképzőre alapozva létrejött az önálló Kaposvári Egyetem; a mosonmagyaróvári kar pedig a Nyugat-Magyarországi Egyetem kara lett) a Veszprémi - legújabban: Pannon - Egyetem karává vált. Vas megyében a Berzsenyi Dániel Főiskola volt és maradt a maga státuszában.
-----Nem sikerült megvalósítani az évekig tervezett Nyugat-Magyarországi Egyetemi Regionális Szövetséget (Sopron-Szombathely-Mosonmagyaróvár), mint ahogy pl. Szombathelyen nem sikerült a Pécshez tartozó egészségügyi tagozatot sem integrálni a Berzsenyi Főiskolával.³

2. A BOLOGNA-FOLYAMAT

A bolognai folyamat, amelyet, úgy látszik, meglehetősen erőszakoltan és nem kellő körültekintéssel kívánnak bevezetni, a magyar felsőoktatásban, számos, a régiónkat is érintő kérdést vet fel, s ezekre a kérdésekre sürgősen meg kell találni a választ.
-----Mint ismeretes, 2006 szeptemberétől szinte teljes körűen megszűnik az eddigi főiskolai és egyetemi képzés. Ennek helyét a két-, illetve háromlépcsős képzési rendszer veszi át. Az első szakasz a hároméves egyetemi alapképzés, ezt követi a kétéves mesterképzés, majd végül a hároméves doktori képzés. A különböző szintű képzéseket elméletileg minden, azokra szakmailag felkészült intézmény indíthatja - nagyon szigorú akkreditációs eljárás után. Nem kívánok foglalkozni az új rendszer tartalmi problémáival: úgy látszik, a hajó elment, ez lesz a kötelező képzési rend, függetlenül attól, hogy számos szak esetében nem világos, mire jogosít fel az egyetemi alapképzést igazoló diploma, mit lehet tartalmilag kezdeni az így megszerzett tudással.⁴ A 2006-2007-es tanévben egy-két szak kivételével mindenütt megkezdődik az egyetemi alapképzés. Eközben számos felsőoktatási intézményben (elsősorban az egyetemeken) folynak az előkészületek a mesterképzés bevezetésére.
-----A jelenlegi elképzelések szerint az egyetemi alapképzést végzettek mintegy 30%-a folytathatja tanulmányait a mesterképzésben. Ez az arány, kiegészítve a rendkívül súlyos demográfiai helyzettel, számos felsőoktatási intézményre nézve végzetes következményekkel jár, s ezek közvetlenül is kihatnak az adott város, megye, régió életére.
-----Már a BA/BSc (azaz az egyetemi alapképzési) szakok akkreditációja sem volt számos felsőoktatási intézmény számára könnyen megoldható feladat - holott azt hihettük volna, hogy az egyetemi alapképzés gyakorlatilag megfelel az eddigi főiskolai képzésnek. Bár sok esetben el sem éri annak színvonalát, a Magyar Akkreditációs Bizottság mégis nagyon szigorúan mért, és sok - elsősorban főiskolák benyújtotta - szak indítását nem javasolta. Szerencsére a parlamenti választás évében jártunk, s úgy látszik, az oktatási kormányzat nem akart még egy felsőoktatási tiltakozási hullámot is kiváltani, így inkább felülbírálta a MAB-ot, s megengedte szinte valamennyi szak indítását. Nem mindig lesz azonban választási év. Például a legkésőbb 2009-ben - de érzésem szerint az egyetemek várható nyomására már korábban - bevezetendő mesterképzés akkreditációja és kormányzati engedélyezése a legközelebb esedékes parlamenti választások előtt egy-két évvel fog lezajlani. Ebből pedig az következik, hogy az engedélyezési eljárást a 'nagypolitika' szempontjai nem fogják befolyásolni.
-----Várható viszont, hogy az egyetemi szféra - a MAB-ban is tapasztalható erős érdekérvényesítésén keresztül - vezet be korlátozásokat a mesterszakok, s még inkább a doktori iskolák engedélyezési eljárásában. Könnyű kiszámítani, várhatóan milyen alacsony lesz a mesterképzésben részt vevő hallgatók száma. Ismerve az egyetemek felvevőképességét, annak megjóslásához sincs szükség természetfeletti képességekre, hogy a várható mesterképzési és doktori igényeket az egyetemek ki fogják tudni elégíteni. A nagy kérdés, hogy mi lesz a főiskolákkal, amelyek között vannak olyanok - így a Berzsenyi Főiskola is -, amelyek már ma is folytatnak egyetemi képzést.
-----Az már a BA/BSc szakok akkreditációjakor látszott, hogy a szakmai javaslat (MAB) kialakításakor a hagyományok nem, csak a tényleges minősítési szempontok játszottak szerepet (még akkor is, ha néhány szakkal kapcsolatosan furcsa, s eléggé nehezen megmagyarázható döntések születtek - akár pozitív, akár negatív értelemben). Azaz egyáltalán nem biztos, hogy a főiskolák a meglévő egyetemi szakjaikat a mesterképzésben automatikusan folytathatják.
-----Éppen ezért úgy látom, hogy a főiskolák előtt két út van, közülük az egyik - alább elsőként tárgyalandó - zsákutca.
-----A) A főiskolák nem kívánnak 'kis egyetemek' lenni. Azaz nem is törekszenek mesterszakok bevezetésére, megelégszenek a BA/BSc szakok indításával. Ennek a stratégiának legalább az alábbi két hátulütője van:
------ A mesterképzés önmagában nem fogja eltartani az egyetemeket, tehát részt kell vállalniuk a BA/BSc biztosította tömegképzésben is. A BA/BSc szinten úgy (is) tudnak hallgatót szerezni, hogy a BA/BSc képzésben részt vevők közül csak a saját hallgatóit fogadja a mesterképzésben (a mesterképzésre - ellentétben a BA/BSc képzéssel - lesz felvételi vizsga). Ha az egyetemek a BA/BSc diplomával rendelkezőknek azt a 30%-át, amelyik állami finanszírozásban folytathatja a mesterképzésben a tanulmányait, a saját hallgatói közül veszi fel, az intézményen belül a BA/BSc szakosoknak a 30%-nál lényegesen magasabb aránya folytathatja tovább tanulmányait, azaz a tovább tanulni szándékozó már a BA/BSc szak esetében is az egyetemet választja.
------ Igen nagy valószínűséggel az - egyelőre csak - egyetemi alapképzésben gondolkodó hallgatók (vagy szüleik) az egyetemet választják a BA/BSc szakok esetében is abból kiindulva, hogy abban az intézményben, amelyikben mindhárom képzési szint (egyetemi alapképzés, mesterképzés, doktori képzés) képviselve van, az egyetemi alapképzés színvonala is magasabb, mint egy olyan intézményben, ahol csak az egyetemi alapképzést folytatják. Ez alól lehetnek üdítő kivételek, ám azok csak az általános szabályt fogják erősíteni.
-----B) A főiskolák innovációs pályára lépnek mind tartalmi, mind módszertani tekintetben. Felismerik, hogy a túlélést és a fejlődést csak új gondolkodásmóddal lehet biztosítani, s felveszik a kesztyűt. Rugalmasabbak, mint a nagy egyetemek, amelyek hagyományaiknál, a szellemi kapacitásban kétségtelenül meglévő előnyüknél, a főiskolákénál lényegesen nagyobb érdekérvényesítő erejüknél fogva elkényelmesednek, s kevésbé hajlandók új, esetleg kockázattal is járó megoldásokat keresni. A főiskolák előtt viszont nincs más út.
-----Ha egy főiskola ugyanazt a szakot kívánja elindítani mesterképzés keretében, mint amit az egyetemek hagyományosan indítanak, eleve vesztes pozícióba kerül. Nagy valószínűséggel nem megy át az akkreditációs eljáráson (személyi feltételek, a szak hagyományai többnyire az egyetemek javára térnek el), hiszen a kevés számú hallgató képzéséhez mindnél kevesebb intézményre van szükség. Tehát a főiskoláknak merőben új szakokat kell kitalálniuk, ha pedig - mondjuk, hagyományból - ragaszkodnak valamely régi, másutt is képviselt szakhoz, akkor annak a tartalmát és módszertanát kell versenyképesen megújítani. (További lehetőségekre alább térek ki.)

3. A TANÁRKÉPZÉS ÉS A BERZSENYI FŐISKOLA JÖVŐJE

A pedagógusképzésnek Szombathelyen több évtizedes hagyománya van. Ez a hagyomány megszakadhat, ha az egyetemek érvényesítik - márpedig érvényesíteni fogják - érdekeiket. A demográfiai helyzetnek a tanárképzés alakulásában is sorsdöntő szerepe lesz. A kevés iskolás gyermek oktatásához az eddigieknél is kevesebb pedagógusra lesz szükség, főleg, ha - mint azt a legutóbbi időben hallani lehet - felemelik a pedagógusok heti óraszámát. Az eddigieknél kevesebb számú pedagógus képzését pedig az egyetemek el tudják látni.⁵
-----A pedagógusképzés - eddigi ismereteim szerint - beleilleszkedik a Bologna-folyamatba. Az adott tantárgy szakmai ismereteit a BA/BSc-szakaszban sajátítják el a tanárjelöltek (ennek tartalma legalábbis aggályos), a mesterképzés szakaszában pedig elsősorban a tanári mesterséghez szükséges pedagógiai, módszertani tudnivalókat ismerik meg. Mit tehet egy tanárképző hagyományokkal rendelkező főiskola annak érdekében, hogy továbbra is ott lehessen a pedagógusképzés "tortaosztásánál"? A személyi/szakmai háttér kötelező erősítésén túl - mivel ez az egyetemek önvédelmi reflexéből fakadó akkreditációs érdekérvényesítés miatt várhatóan nem lesz elegendő - új programmal kell előállni. Egy lehetséges javaslat: a sikeres finn közoktatási modell (lásd a legutóbbi két PISA-felmérés eredményét) megismerése, adaptálása, s ehhez kell kidolgozni az eddigiektől eltérő tanárképzési programot. Ismétlem magam: ha ugyanazt csináljuk, mint amit mások, akkor nekünk nem sok babér terem. Ha viszont továbbra is részt kapunk az - immár mesterszintű - tanárképzésben, biztosítva lesz a főiskola számos, egyébként nem biztos, hogy hosszú távon életképes BA/BSc szakot képviselő tanszékének jövője, s ezzel a főiskola jövője is.

4. INTÉZMÉNYEK KÖZÖTTI SZAKMAI HÁLÓZATOK KIALAKÍTÁSA

Ha a MAB - s nyomában a politika - szigorúan szakmai érvek alapján dönt a mesterképzés és a doktori programok odaítéléséről, akkor - s megint hangsúlyozom a demográfiai tényezőt - a Dunántúl felsőoktatási intézményei alig fognak ilyen szakokat kapni. A fentebb már említett tartalmi innováción túl arra lesz szükség, hogy a Dunántúl intézményei összefogjanak. Nem a hagyományos integrációra kell gondolni, hiszen attól mindenki - okkal, ok nélkül - fél (bár meggyőződésem, hogy a közel másfél évtizede javasolt nyugat-magyarországi egyetemi szövetség minden résztvevő fél számára hosszú távú megnyugtató megoldást jelentett volna). Az erőket úgy kell koncentrálni, hogy az mindenki számára előnyös legyen. Ha egy mesterszakot több intézmény is meg akar hirdetni - például mert hagyománya van az adott intézményekben -, ám a MAB új feltételrendszere alapján valamennyiüknél csak 60-70%-os a szükséges szellemi kapacitás, akkor indítsák el a szakot együttműködésben. Dolgozzák ki a közös programot, rendeljék hozzá a szükséges oktatókat, közösen gazdálkodva az együttműködő intézmények személyi állományával, s nyújtsák be együtt akkreditálásra. Kapja meg valamennyi együttműködő intézmény a szakindítás jogát - de csak azzal a feltétellel, hogy a szakot közösen valósítják meg. (A közös megvalósítás technikai feltételeit az internet biztosítja: a közös órákat konferenciakapcsolásos módszerrel lehet megtartani, ez élő interaktív kapcsolatot biztosít az eltérő helyszínen lévő tanár és a diákok között.) Ez mind a MAB-tól, mind az oktatási kormányzattól új gondolkodást igényel. A diáklétszám alakulását tekintve ez nem lehet végleges, csupán átmeneti megoldás. Azonban ezáltal az intézmények egyrészt időt nyernek, másrészt viszont olyan bizalmi tőke jön létre a partnerintézmények között, amire hosszú távú együttműködés - szakmegosztás, szövetség, integráció - is építhető. Egyszersmind megmenti egy-egy város/megye/régió kialakult szellemi erejét, s ezzel magát a várost/megyét/régiót is.
-----Azt várni, hogy a politika kimondja, erre vagy arra az intézményre nincs szükség, s egyúttal javaslatot tesz a minél fájdalommentesebb megoldásra, hiú ábránd. A liberális szemléletű felsőoktatás-politika velejárója, hogy az intézmények versenyben vannak egymással, s hulljon a férgese. Ez a felsőoktatásban, figyelembe véve annak regionális kihatásait is, téves álláspont. Valódi felsőoktatás-politikára volna szükség, s nem a lovak közé hajított gyeplő módszerére.

5. NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK

A nyugat-magyarországi régiónak, s kifejezetten Szombathelynek kedvező az a földrajzi helyzet, amelyben vagyunk. (Szombathelyt nem csak a hazabeszélés okán emeltem ki, hanem azért is, mert a Berzsenyi Dániel Főiskola még mindig a legszélesebb profilú intézmény a régióban.) Ezzel a lehetőséggel élni kell.
-----Az látható, hogy a magyarországi diáklétszám csökken. Ha ezt a hiányt ellensúlyozni akarjuk, hogy ne kelljen felszámolni felsőoktatási intézmény(eke)t, legalább két megoldás kínálkozik.
-----A) Külföldi hallgatók megnyerése. Szombathely Bécs és Graz között fekszik félúton. Burgenland - Vas megyéhez hasonlóan - kedvezőtlen helyzetben van mind a felsőoktatást, mind a kutatás-fejlesztést illetően.⁶ A burgenlandi középiskolások egy része továbbtanul, vagy Bécsben, vagy Grazban. Fel kellett volna már mérni, de talán még most sem késő, milyen szakok iránt érdeklődnek a burgenlandi középiskolák tovább tanulni szándékozó diákjai. Meg kellene legalább egy részüket nyerni, hogy tanulmányaikat folytassák Szombathelyen. Ehhez azonban a főiskola tanszékeit fel kell készíteni a német nyelvű oktatásra.⁷
-----B) Mesterszakok nemzetközi hálózatban. Évek óta másról sincs szó a felsőoktatásban, mint a Bologna-folyamatról, amelynek célja az egységes európai felsőoktatási térség kialakítása. Ehhez képest alig van határon átnyúló közös képzés, szinte nincs több felsőoktatási intézmény által kiadott közös diploma.
-----Javaslatom az, hogy olyan szakokon, amelyeknek a személyi, infrastrukturális feltételei adottak a mesterképzéshez, valamint az oktatók előadóképesek világnyelv(ek)en, nemzetközi partnereket kell keresni, akikkel közösen lehet - ismét csak az internet segítségével, interaktív módon - szakokat indítani. Ehhez lehet kapni EU-támogatást (pl. az ERASMUS program keretében). A közös programot közös órarend szerint kell felépíteni, s az oktatói mobilitást az internetes kapcsolat pótolja. A közös programot külföldön kell akkreditáltatni. Ennek megvan a gyakorlata (mivel a MAB-hoz hasonló intézmény másutt többnyire ismeretlen) és a tarifája is. Az ilyen közös képzés végén a diplomát az együttműködő egyetemek közösen adják ki. A közös program az internetre kerülve nem csak az együttműködő intézmények hallgatói számára elérhető, hanem a világ minden táján, így akár annak egyes elemei (egy-egy előadássorozat), akár az egész 'megvásárolható'.
-----Ha egy szakhoz legalább két EU-tagállam egy-egy egyeteme társul, 3-4 szak esetében egész hálózat alakulhat ki a főiskola körül. A partnerintézmények maguk is kezdeményezhetnek olyan szakokat, amelyekbe a hálózat tagjai, esetleg újabb partnerek, köztük a BDF is, betársulhatnak. Ily módon hozzájárulhatunk a közös európai felsőoktatási térség tényleges kialakításához.
-----Versenyképes programok esetén ezek képesek eltartani a közreműködő intézményeket.

6. A JÖVŐKÉP

Szombathelynek és Vas megyének életfontosságú, hogy nemzetközileg elismert felsőoktatási intézménye legyen. Ezt ugyan az eddigi politikai vezetés - politikai hovatartozástól függetlenül - nem ismerte fel, ezért az intézmény nem is kapta meg tényleges egyetemfejlesztési terveihez a szükséges politikai támogatást (eltekintve a választási kampányokban gumicsontként visszatérő, ám üresnek bizonyuló ígéretektől).
-----Vas megye az ország egyik leggyorsabban öregedő és fogyatkozó lélekszámú megyéje. Ennek egyik oka az, hogy a megye fiataljai zömükben más régiók felsőoktatási intézményeiben tanulnak - nem lévén az érdeklődésüknek megfelelő szakokon megfelelő szintű képzés. Tanulmányai végeztével nagy részük nem jön haza, mert nincsenek olyan magas szintű munkahelyek, amelyek megfelelnének tudásuknak, végzettségüknek, elvárásaiknak. A felsőoktatás és a kutatás - a magas kultúra egyéb intézményeivel, pl. színház, képzőművészet, tánc, zene, irodalom - olyan szellemi közeget biztosít, amely kiköveteli magának az élhető város minden szükséges elemét (iskola, egészségügy, szolgáltatások, kereskedelem stb.) Ez a folyamat egyirányú - s csak felülről működik, alulról fölfelé nem.
-----Ez tehát a közös érdek, feltéve, hogy politikusainkat egyáltalán érdekli Szombathely és a megye választási cikluson túlnyúló jövője.

JEGYZETEK