SALAMON NÁNDOR

"APOLLO" SZOMBATHELY
HELYETT PÁRIZSBA "MENT"

EMLÉKEK BORSOS MIKLÓS VASI KAPCSOLATAIRÓL,
AZ 1980-AS ÉVEKBŐL

----------------------------------------Áttekintve Szombathely szobrainak történetét, megállapíthatjuk, hogy a köztéri művészeti alkotások "ügye" időnként visszatérő témája a város szellemi életének. Hol egy szobor pusztulása vagy megmentése, hol egy új felállítása vagy éppen felállításának elodázása kavar gyakran ellentétes előjelű indulatokat. Az okok között a téma, a hely megválasztása, a mű stílusa vagy az alkotó személye, a döntnökök állásfoglalása egyaránt előfordul. Példával szolgálnak minden változatra az utóbbi fél évszázad szoborállításai. Írásunk fogalmazása idején a Fő térre kerülő kútszobrok felállítása, a Weöres Sándor-szobor el- és a Derkovits-emlékmű áthelyezése állt a közfigyelem homlokterében.
-----Örvendetes tényként könyvelhetjük el, hogy a rendszerigazítás után néhány, valóban színvonalas, eredeti megformálású alkotás talált helyet a városban. A jelentősebbek közül Bencsik István Kavicsok (1990), a Kisfaludi Strobl Zsigmond Lenin-jét leváltó, Párkányi Raab Péter alkotta Áldozati emlék (1995), Tornay Endre András Szent István-szobra (1998), Gaál Tamás Batthyány Lajos-büsztje és Veres Gábor Joyce-szobra említhető. Távolabbra visszatekintve, a hetvenes években Németh Mihály Vasi paraszt (1972), Varga Imre Derkovits (1974) és Vilt Tibor Ülő fiúk című szobrának felállítása említhető "esemény". Már inkább feltűnő, hogy a növekvő gonddal ápolt római hagyományokra utaló monumentum csak 1983-ban emeltetett: Körösényi Tamás Szombathelyi polgárok-ja (1983), miként az is, hogy a vasi tájhoz is kötődő Petőfi Sándor csak 1987-ben "érdemelt" nem túl szerencsésen elhelyezett szoboremléket (Tóth Béla). "Útszélre" állítása hasonlatos a blokkház mellé "letett" Derkovitshoz!
-----A szobrokban nem "dúskáló" nyolcvanas években adódott egy ritka alkalom a város hagyományaihoz illő Apollo-szobor megszerzésére. Az ötlet, az alkotó személye, a város részbeni fogadókészsége együtt volt, a gondolat megvalósítása mégis elvetélt.
-----A következőkben - a 100 éve született Kossuth-díjas szobrászművészre emlékezve - levelek és emléktöredékek alapján idézzük föl az Apollo-szobor históriáját, a tanulság levonását az olvasókra bízva.

BORSOS MIKLÓS "VASI" KAPCSOLATAI

Az idevágó adatokat, tényeket összegezve, belátható, hogy a megyét, a várost és a művészt semmilyen életrajzi vonatkozás nem kötötte össze. Felesége, Kéry Ilona ápolt ugyan baráti szálakat egy szombathelyi orvoscsaláddal, kerültek ide művei is, de a kapcsolat inkább jelzésértékűnek tekinthető.
-----Ismereteink szerint az első, városba érkezett Borsos-mű az 1969-ben mintázott, több példányban ismert Kodály Zoltán bronzportré volt. Az egyik a Zeneakadémián, a második a Szombathelyi Zeneiskolában, a harmadik a kecskeméti Kodály Intézetben látható. Az itteni példány "megszerzése" Tibold Iván nevéhez fűződik, aki nagy tisztelője volt a zene iránt fogékony Mesternek. Elismerésre érdemes kezdeményezés volt Borsos Miklós megbízása a Képtárépítő Egyesület részéről. Az elkészült bronzérem két oldalán az egyesület megalapítását és célját örökítette meg (1976-1977).
-----A művész monográfiájában olvasható: "A szombathelyi Székesegyház számára a Tizennégy stációt és a Feltámadást (1982) domborította, melyeket [...] közvetlenség, közérthetőség, valamint a tiszta, egyszerű formák jellemeznek."¹ A rézdomborítások a folyamatosan megújuló katedrális díszei, de az útikalauzok említésre sem méltatták.
-----Újabb eseményt jegyezhettek fel 1983-ban a krónikák. Celldömölkön a művelődési központban a "győri gyűjtemény" grafikai anyagából válogatott kiállítás nyílt.
-----A Szombathelyi Képtár gyűjteménye az évek során két szoborral és három rézdomborítással gyarapodott. A Művészeti Alap vásárolta meg és adta birtokba a zöld szerpentinből faragott, csiszolt, a természeti formákat elvont szobrokká stilizáló korszakának képviselőjeként, az 1974-es Mag (Rügyfakadás) című kisplasztikáját. Ezt követte 1983-ban a fehér carrarai márvány Leányfej (1950). A megnyitás évében vásároltuk meg* az 1942-ben készült Játszó lovak című rézdomborművét a Kolozsváry-gyűjteményből. Később a neves műgyűjtő révén gyarapodtunk az 1944-es Nő madárral (Akt repülő madárral) s megszereztük 1987-ben domborművei kiemelkedő darabját, az 1941-ben domborított Pásztor-t. 1988-ban csaknem sikerült első kőszobrát, a fiatalon, 1933-ban faragott Anya című kis szobrát is Szombathelyre "téríteni". Sajnos, a vételárat nem tudtuk "kigazdálkodni". A "győriek" közadakozásból előteremtették az összeget (250 ezer forint), s ma a Borsos-ház féltett műtárgya a kis remeklés.

A SZOBRÁSZMŰVÉSZ LÁTOGATÁSA

1986. október 9-én a 80 éves művész feleségével ellátogatott Szombathelyre. Az utazásra életkora s elfoglaltsága miatt nem könnyen szánta el magát. A Képtár megnyitása után, régi kapcsolatainkat kihasználva, hívtam meg levélben, s hamar érkezett Tihanyból a válasz: "A szombathelyi rezidenciádat remélem az idén megnézhetem, most dolgoznom kéne - kis, de elmaradt megbízásokat".²
-----Erre azonban majd' másfél esztendőt kellett várni! Jöttek-mentek a levelek, nem túl sűrűn. Néha tájékoztattam nem éppen könnyű munkánkról, terveinkről. Igyekeztem fönntartani a helyi érdeklődést művei iránt. Sorban kiállítottuk "a hónap műtárgyaként" a domborításokat, a Vas Népe jóvoltából ismertettük azokat. A 80. születésnap közeledtével tervbe vettük "győri" grafikái bemutatását. A cikkeket elküldtem, s megpendítettem a "születésnapi tárlat" gondolatát. Felvetettem megjelenés előtt álló rajzalbumának esetleges szombathelyi premierjét is. Következő levelében választ adott a felmerült kérdésekre:
-----"Kovásznai Viki beszámolt látogatásán talált műveimről. Örülök, hogy a 33 (valójában 1942-es! - S. N.) lovak Játszó lovak kat. cím. odakerült a győri hányódásból. [...] A könyv premierjéről nehéz határozott választ adnom vagy ígérnem. Illés Endrével³ a legjobb barátok vagyunk, de nem lehet tudni, kiszámíthatatlan a magatartása bizonyos dolgokban [...] Én megemlítem ötletedet, de hogy ő akar-e egyáltalán premiert, egy kedves múzeumi órát, azt nem tudhatom. Zárkózott és kiismerhetetlen."⁴
-----A rajzkiállításra és a látogatásra a következő tavaszon érkezett, artisztikus, fekete tussal, nádtollal írt soraival tért vissza:
"A tervezett rajzkiállítás ellen természetesen nincs kifogásom. De Dávidék⁵ fölkérésére - valamikor szeptemberben tervezik - most állítok össze egy 50-60 darabból álló újabb rajzanyagot. Esetleg át lehetne venni? Dátumokat egyeztetve. [...] Az őszi szombathelyi látogatás lehetséges, jó barátaink Dr. Kis-Domokosék és ők is mindig hívnak. Remélem, a sok - máris sok - 80. igénybevétel nem tesz tönkre."⁶
-----A levélben részletesen szólt a rajzalbum fogadtatásáról és a sajtóban megjelent kritikákról.
-----Mivel átfogó képet akartunk adni grafikai munkásságáról - nem terhelni "újabb" évfordulós súlyokkal -, maradtunk az eredeti verziónál. Az időpontot meg úgy jelöltük ki, hogy az mintegy "felvezesse" a jubileumot, s illeszkedjen más helyi rendezvényekhez is. 1986. július elsejére készen állt a kis leporellóval nyomatékosított és szeptember 21-ig látogatható tárlat.
-----A nyár elején három egymást követő levéllel kerestem föl Tihanyban Borsos Miklósékat:
-----"A kiválasztott ötven mű véleményem szerint nagyszerűen teljesíti hivatását, amelyre kiszemeltem azokat" - indokoltam döntésünket. "A mi akciónkat személyes látogatásod zárná le, amelyre október elején lehetne sort keríteni. Akkor még Tihanyban vagytok, onnét kevésbé fárasztó leutazni Szombathelyre. [...] Tudnál esetleg terminust adni?"⁷
-----"A szombathelyi kiállítás áll. Mellékelem a bizonyítékokat. Aprócska szerepe lesz a Bartók Szeminárium és az Őszi Fesztivál eseményei sorában."⁸
A harmadik levélből egy részlet:
-----Kiállításodnak nagy a sikere. Mivel még a Kossuth rádió is bemondta, sokan keresik fel szinte csak ezért a Képtárt. Érthető! [...] annyit jelezni szeretnék, hogy ígért - s reméljük, megvalósítható - szombathelyi látogatásodat, szereplésedet október 9-re tervezzük. Addig is maradnak a falon a grafikák."⁹

"MEGJELENT A LÁTHATÁRON" APOLLO

Mindeközben érkezett egy, a terveket, küldött dokumentumokat köszönő beszámoló Tihanyból. Borsos Miklós ebben tudatja, hogy feladta végleg a főiskolai tanárságot. Tanulságos e néhány sorát idézni, mert rávilágít az idős művész gondolkodásmódjára:
-----"A főiskolai tanárságról lemondtam. 80 év után nem tartom illendőnek belebeszélni a fiatalok dolgába, különösen, amikor maguk sem tudják, mit akarnak, mert jelenleg az elmaradt nyugati izmusokat utánozzák, ami elég szomorú látvány. De félteni sem kell őket, mert élelmesek, ami a pénzt illeti. Tehát újra szabad ember vagyok. Panaszom nem volt, nem lehetett. Még köszöntek is!"
-----Megemlítette a készülő kiállításokkal kapcsolatos gondjait (Győr, Országos Széchenyi Könyvtár), majd így folytatta:¹⁰
-----"Legújabb igazi szobrom 200 cm Ferencsik végrendeleti hagyatkozása (kérése) Apollo a kezében lanttal. Nem a görög Apollo, de a zene jelképe. Ennek a megbízó levele is a Lektorátus rejtélyes fiókjában van."
-----A görög-római mitológia jeles alakja - Zeusz és Létó fia - tehát felbukkant Savaria horizontján, de még nem sejtettük, hogy esetleg ide kívánkoznék bronzba öntött mása. Egyelőre folytatódtak a közönségtalálkozó előkészületei. A tihany-diósi levelek a születésnapi ünnepléssel kapcsolatos terhekről, válaszra váró levélhalomról, a sajtó zaklatásairól szóltak. A köszöntőkhöz persze magam is csatlakoztam, "ajándékként" itt-ott megjelent méltató írásaimat mellékeltem, ezeket elismeréssel nyugtázta. Személyesen is találkoztunk a győri grafikai tárlaton a Napoleon-házban, de az utazásról nem volt módunk - az ünnepi zajgásban - egyeztetni.
-----Végül elérkezett október 9. A Mester kívánsága szerint, személyesen utaztam Tihanyba a megyei múzeum Ladájával. Mivel korán érkeztünk, felkerestem a Visszhangdomb szikláján elnyúló Echo-t. Az utazás gond nélküli, beszélgetésünk elágazó csatornákon csordogált. Az irodában pálinkát kért, és elérzékenyülten vette észre az akkor még csak kifizetetlen Pásztort. "Te ezt ide mentetted? Végtelenül hálás vagyok neked. Micsoda erő van ebben!" - állapította meg elégedetten.
-----Az est minden bizonnyal maradandó élményként vésődött a mintegy másfélszáz, összezsúfolódott érdeklődő emlékezetébe. Kérdésekre válaszolt teljesen szabadon, el-elkalandozva, néha ismétlésekbe bonyolódva. Nem is az ragadott magával, amit mondott, hanem hiteles személyisége, sugárzó szelleme, műveltsége. A dedikációk után a Savaria Szállóba kísértem a házaspárt. Útközben megemlítette, valahol az Iseum környékén bizonyára "jól érezné magát" legújabb szobra, az Apollo. Szívesen adná jelképes összegért, csaknem ajándékba a városnak.
-----Másnap, indulás előtt elkísért a szállodába Tibold Iván, a zeneiskola igazgatója. Ismerősként üdvözölték egymást, s egy hanglemezzel kedveskedett a Mesternek, emlegetve a Kodály-portrét. Visszatérve Tihanyba, férfias kézfogással búcsúztunk. A megyei lap részletes, képekkel kísért írásban számolt be a neves művész látogatásáról.¹¹ Az esten készült fotókkal együtt elküldtem ezt is, de már Budára. E levélben tájékoztattam az ajánlatával kapcsolatos lépésekről:
-----"A szobor dolgában elindítottam a puhatolódzást. Többeknek tetszik a gondolat, bár a legilletékesebbhez ezután megyek. A megyei főépítésszel helyeket is nézegettünk. Konkrétabb lépéshez tudnom kéne, milyen áron szerezhető meg az Apollo? Kérlek tisztelettel, nyilatkozz, s tájékoztass az esetleges lebonyolítás módjáról. Pl.: Kell-e ehhez a Lektorátus"¹²

REMÉNYSÉG ÉS KUDARC

Mivel a "megyéhez tartoztunk", Fazakas Péter főépítészt tájékoztattam a szoborral kapcsolatos ötletről. Úgy vélte, valahol a Képtár környezetében kellene helyet keresni. A bejárati két lépcső alkotta "emelvény" - ma tiszafa díszíti! - kínálkozott a monumentális szobornak, amit a zeneiskola közelsége is alátámasztott volna. Ő feljegyzést készített a megyei tanácselnök, dr. Bors Zoltán részére. Személyesen is szerettem volna megbeszélni az egész dolgot, de nem sikerült bejutnom hosszú ideig az intézmény ügyeit egyébként támogató elnökhöz.
-----Csakhamar megérkezett Borsos Miklós "művészettörténeti jelentőségű" tájékoztatója - Apolloról:

-----Tíz nappal később újabb fontos közlendője támadt:

-----Mindeközben semmi értesülésem nem volt a "hivatalos" álláspontról. Hiába ostromoltam az elnöki titkárságot, kérve meghallgatásomat. Az év utolsó napjaiban üdvözlő kártyát rejtett az érkező boríték:

-

----Sokáig semmi érdemlegeset nem tudtam közölni a Mesterrel, mert magam sem kaptam semmi biztatást. Nehéz időszakot éltem meg akkoriban az igazgatói "székben". Általam nem ismert időpontban a Lektorátus "tervegyeztető bizottsága" járt Szombathelyen. Döntéséről csak kósza hírek jutottak el hozzám. Nem tréfás kedvemtől vezéreltetve, április elsején tájékoztattam Apollo "gazdáját":
-----"Nos, hiába Apollo isteni türelme, nem lészen belőle köztér dísze Szombathelyen. Hiába tetszett a gondolat és a szobor a helyi embereknek, a Lektorátus ide kiszállt ügyintézői nem járultak hozzá, hogy a megye felállítsa a szobrot. Nem voltam ott, nekem ennyit mondtak. Én nem tehetek mást, mint becsülettel továbbítom. Sajnálom, hogy csak ennyire tellett befolyásomból, de olyan erők feszülnek itt a háttérben, amelyeknek sem a művészethez, sem az érte küzdőkhöz nincs közük. Vádiratukat megírta Wehner Tibor (Köztéri szobraink). Ha el is vetette néha a sulykot, igaza van. A köztéri helyzetet ezek a szakértők teremtették.
-----Ma már nem sajnálom Szombathelyt, hogy Borsos-szobor nélkül maradt. Nem érdemlik meg, ha egy ajándékért képtelenek megküzdeni. Lelkük rajta! Te megérted s remélem, rám nem neheztelsz. E hitben ölellek N."¹⁶
-----Az elutasítás "indoklása" bizonyára fellelhető a korabeli feljegyzésekben, jegyzőkönyvekben. Megőrződtek-e irattárak mélyén? - Nem tudom! A helyi illetékesek sem nyilatkozhatnak, már nincsenek köztünk. Húsz év távolából talán nincs is jelentősége. Az oknyomozás egyébként sem volt írásom feladata.

EPILÓGUS

"Apollo" további sorsáról hamarosan tájékoztatott a művész. Az idevágó részletet idézem:
-----"A harmadik az Apollo, ami máris másfelé fordította isteni sugarát. Ugyanis zürichi galériásom és egy barátom megtudta, hogy az öntödében van egy két méteren felüli Apollo. Gondolt egyet és eszébe jutott, hogy milyen jó lenne párizsi kertjébe felállítva. Tehát, aláhúzva írta: Ne adjam el, mert igényt tart rá. Most nem kell nekem exkluzálnom, hogy inkább Párisnak adom pénzért, mint Szombathelynek ajándékba. Ami a bíráló bizottságokat illeti, saját magukat szarták le - eddig is, de nem tanultak a leckéből: 'Művész az - akit annak tartanak'. tehát most a kiviteli engedély, az adó, vám és a többi, de a Barátom dél-afrikai bányatulajdonos, van némi gyakorlata a szállítást illetően, mellesleg milliomos, tehát tudja mire való a kenés. Ezért írok azonnal, hogy rossz kedvedet enyhítsem e vigasszal.
-----A kisebb méretű Ferencsik Apollo már majdnem kész, de lehet, hogy azt sem veszik át - ha valaki ettől akar hírnevet szerezni. Pedig nem ajánlanám az illetőnek, hogy halott szellemével kezdjen ki. Látod Nándor, lehet a dolognak a spirituális oldalát nézni
-----ölellek szeretettel Borsos Miklós"¹⁷
-----L. Kovásznai Viktória monográfiáját e síremlék jellemzésével zárta: "1987 tavaszán rövid három hét alatt készült el a neves karmester, Ferencsik János síremléke. A nagyszabású emlékművet - Ferencsik kívánsága szerint - Borsos Miklós készítette. E választás indítéka nemcsak barátságuk volt, hanem a két kiemelkedő egyéniség egymás iránti tisztelete és megbecsülése is. [...] Egyszerűség, emberség, s a művészetek végtelen szeretete volt kölcsönös rokonszenvük és megbecsülésük forrása. Itt keresendő a gyökere annak is, hogy Borsos a síremlékhez Apollo alakját választotta. A görög mitológia lantosának figuráját ugyanaz a természetesség, közvetlenség és egyfajta emelkedettség jellemzi, mint Ferencsik művészetét, de legfőképpen olyan elhivatottságot fejez ki, amely akár Borsos eddigi életművének is jelképe lehetne."¹⁸
-----Augusztusban Firenzéből köszöntöttem a Mestert 81. születésnapja alkalmából. Hónap végén levélben is megismételtem jókívánságaimat. Néhány mondat terjedelméig megemlékeztem a szoborról is:
-----"A szobor-ügy ilyentén alakulása - Apollo - megnyugtató, mert rajtam nem múlott semmi. E melléfogás a Lektorátus lelkén szárad, az meg nincs neki. Más sincs. A TV-ben láttam, hogy a kicsi változat - a 'szabványos'! - közben elkészült és felállítatott."¹⁹
-----Ezután már csak egyszer került szóba a szobor:
-----"Az Apollo áll és hamarosan (a nehézségek nagyok) elkerül a nagy méretű is Párizsba, egy kertbe."²⁰
-----A következő években nyitottam Borsos-kiállítást, tartottam róla előadást, találkoztunk személyesen, köszöntöttem születésnapján. Váltottunk levelet is, de Apollo históriáját nem hoztuk szóba többé. Hogy hol az a "kert" Párizsban? - Ki tudja?

JEGYZETEK

*A szerző az 1985-ben megnyílt Szombathelyi Képtár első igazgatója volt. (A szerk.)