------------------------------Köbölkuti Katalin-Nagy Éva (szerk.): Francia emlékek. Napóleon és Vas vármegye. Francia hatások Vas vármegye művelődéstörténetében. Szombathely, Berzsenyi Dániel Könyvtár - Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata, 2005. 183 old.

------------------------------2004 májusában a Berzsenyi könyvtárban Sohasem késő a múltat tanúként megidézni címmel tudományos konferenciát tartottak. Az ott elhangzott előadások tanulmánnyá érlelt változatai azóta könyv formájában is megjelentek. Sokszínű, s nemcsak helytörténeti jelentőségű művel gazdagodott Vas megye helytörténeti irodalma. A Francia emlékek című kötet két nagy egységre bomlik: 1. Napóleon és Vasvármegye, 2. Francia hatások Vasvármegye művelődéstörténetében. Míg az első egység csak Napóleon korát, addig a második a szélesebb XVIII-XIX. századot érinti, és a francia kapcsolatok széles skáláját öleli fel. Mindkét egység új kutatási eredményeket összegez. Az indító tanulmány címe: Napóleon és a magyarok, szerzője Hahner Péter, a Pécsi Tudományegyetem Újkortörténeti Tanszékének vezetője, akinek szombathelyi kötődése is van, hisz itt tanult a BDF-en és a témának, a kornak ismert kutatója. A hazai és jelentős számú külföldi szakirodalomra épülő írás Napóleon és a magyar nemesség kapcsolatát tárgyalja, és ismert Kölcsey-idézettel indul: "Páris ígért szabadságot, ti nem fogadtátok". Hahner Péter szól e nézet mind a szak- mind a közvélemény körében való meggyökeresedéséről, majd a saját megközelítését, felfogását fejti ki. A tanulmány révén megismerhetjük Benda Kálmán, Kosáry Domokos, Marczali Henrik - és még sorolhatnánk - a témával kapcsolatos álláspontját.
----------E fejezethez szorosan kapcsolódik Ábrahám-Ködmen Zoltán, a PTE PhD-hallgatójának tanulmánya, aki 1809 - kiáltvány a semmibe címmel fejti ki álláspontját. Ő Napóleonnak a magyarokhoz intézett 1809. május 15-i schönbrunni kiáltványának keletkezéstörténetét - vajon hirtelen ötlet szülte-e -, valamint a dokumentum történelmi súlyát boncolgatja nemzetközi kontextusba helyezve. Vizsgálja, hogy a francia császár vajon ki kívánta-e játszani a magyarokat a Habsburgokkal szemben? A jó stílusban megírt tanulmányt számos érdekes korabeli szövegrészlet teszi élvezetesebbé, pl. Napóleonnak Magyarországról írt jelentései: "A parasztok nem éheznek. A nemesek szabadnak képzelik magukat" - és még lehetne sorolni.
----------A következő fejezet már régiónk és egyes települései múltjába visz el minket, hiszen nemcsak szombathelyi, hanem soproni, pápai és győri vonatkozásai is vannak. Vígh Kálmán - a BDF Történelemtudományi Intézetének és gyakorló iskolájának tanára - Napóleon csapatai a Nyugat-Dunántúlon címmel készített tanulmányt. Írásában a francia megszállás előzményeire, lezajlására, néhány jellegzetes, érdekes momentumra kívánja ráirányítani a figyelmet. Ő is foglalkozik a Napóleonnak küldött jelentésekkel, amelyekből következtetni lehet, hogy a francia császár tisztában volt-e a nemesi inszurrekció katonai erejével. A franciák 1809. évi magyarországi hadjárata ráirányította a figyelmet a nemesi felkelés életképtelenségére. A téma vizsgálatának szempontjából tanulságosak a Sopron vármegyei inszurgensek sorozási jegyzőkönyvébe tett bejegyzések, amelyekből kiderült, hogy ki milyen indokkal húzta ki magát a haza védelme alól.
----------A téma szűkítésére kerül sor a következő fejezetben. Krisch András Kőszeg az 1809-es francia hadjáratban címmel írt tanulmányt. Ő a soproni levéltár munkatársa és a PTE PhD-hallgatója. Alapos levéltári kutatómunkán alapuló, a teljesség igényével elkészített írása a legterjedelmesebb a kötetben. Megismerhetjük belőle az ekkor még Pestnél is népesebb szabad királyi város, Kőszeg féléves francia megszállásának történetét. A helyi előkészületekről, figyelőhálózat szervezéséről, beszállásolásokról, élelmezésről, rekvirálásról, s a megszállásnak a városra háruló pénzügyi terheiről alapos képet kapunk. Megtudhatjuk, hogy a franciák kőszegi megszállása járt-e atrocitásokkal.
----------Vizi László nyugalmazott könyvtárigazgató írásában a vármegye egy másik területét, Körmend és vidékének a történetét vizsgálja e korban. Címe: Francia katonák Körmend térségében, avagy egy kisváros a nagy háborúban. A szerző a korabeli Körmend lényegre törő bemutatása után azt fejti ki, hogy a franciák 1809. évi hadjárata milyen hatással volt a szóban forgó mezővárosra és környékére. Számos érdekes eseményt ismerhetünk meg a levéltári forrásokon nyugvó műből, szó van benne a valószínűleg a franciák okozta tűzvészről, egy ellenséges kém kivégzéséről és természetesen Körmend megszállásáról.
----------A következő nagy egység, Francia hatások Vas vármegye művelődéstörténetében indító tanulmánya Polgár Marianna, a BDF Történelemtudományi Intézetének docense tollából való. Írásának címe: Francia utazók Nyugat-Magyarországon. Tanulmányából többek között megtudhatjuk, hogy az utazás a XVIII. században vált divatossá, és számos utazást leíró levél, napló maradt fenn az általa vizsgált korból. Szó van a korabeli útikönyvekről, közlekedési viszonyokról és eszközökről, legyenek azok szárazföldiek vagy akár víziek. Az írást több francia utazótól vett idézet, köztük pl. Montesquieu-é színesíti.
----------Majdán János - a bajai főiskola rektora, a PTE Újkortörténeti Tanszékének docense - Hollán Ernő, a francia vasútépítési módszerek magyarországi elterjesztője címmel fejtette ki gondolatait. Először hazánk XIX. századi közlekedésének modernizációját (1836. évi első vasúttörvény, Széchenyi tevékenysége stb.) vázolja. Majd Hollán Ernővel foglalkozik, aki a magyarországi vasútépítés egyik elméleti szakértője volt. Hollán 1848/49 után Franciaországban élt, ahol megfigyelte az ottani vasúthálózat kiépítését. Felfigyelt az olcsón létesíthető helyi érdekű vasútvonalakra. Hazatérése után az ottani gyakorlat hazai viszonyok közé való átültetésén fáradozott. 100 oldalas műben foglalkozott a helyi érdekű vasutak magyarországi kiépítésével. Az Andrássy-kormány közlekedési államtitkára is volt. A dualizmus korában épült 20 000 km vasútvonalból 12 760 helyi érdekű volt.
----------Tóth Ferenc Mikes Kelemen Törökországi levelek című művének kézirattörténetéhez címmel fejtette ki gondolatait. A helyi művelt körökben köztudott, hogy Mikes Kelemen leveleit Kultsár István gondozásában 1794-ben Szombathelyen adták ki - a szeminárium nyomdájában készült. E tényről egy emléktábla is tanúskodik az egyházmegyei kollégium oldalán. Felvetődhet a kérdés, hogy e téma miért került a kötetbe. Tóth Ferenc a műben Mikes kéziratának Szombathelyre kerülését vizsgálja. Feltehetően a magyar származású Tóth Ferenc francia diplomata közvetítésével került Rodostóból Franciaországon keresztül a vasi megyeszékhelyre a kézirat. A szerző számos eddig még megválaszolatlan kérdést vet fel a témával kapcsolatban.
----------Dobri Mária A Szombathelyi Egyházmegyei Könyvtár francia kincsei címmel készített tanulmányt. Írásában kitér a tudomány- és művelődéstörténeti gyűjteményben gazdag könyvtár alapító okiratára (1791), a bibliotéka korabeli állományának bemutatására. Az 1795-ös katalógus szerint a 2200 kötetből 210 volt francia nyelvű, napjainkra 1300-ra nőtt a számuk. A szerző lényegre törően bemutatja a kincseket, melyek között van 1567-es kiadású francia nyelvű biblia, számos lexikon, a Nagy Francia Enciklopédia, Voltaire, Rousseau, Chateubriand, Georg Sand stb. művei. Kitekintés történik a könyvtár Herzan különgyűjteményének vonatkozó köteteire s a híres francia nyomdászok ott megtalálható műveire is.
----------Az utolsó fejezetben Molnár László, a BDF adjunktusa, A szombathelyi Foucault-inga kísérletet ismerteti. 1880. augusztus 25-én a szombathelyi székesegyházban végzett kísérlettel is bizonyították a Föld tengelykörüli forgását. Az előkészítésben részt vett Gothard Jenő és Gothard Sándor is, a történteket pedig Kuncz Adolf magyarázta.
----------A könyvhöz pontos jegyzetapparátus kapcsolódik. Térképek, illusztrációk, rövidítésjegyzék teszi a kötet mondandóját könnyebben befogadhatóvá. Minden fejezethez francia nyelvű tartalmi összefoglaló kapcsolódik. Az igényesen elkészített könyvet - mint a könyvtár már számos korábbi kiadványát - Sellyei Tamás Ottó tervezte, Köbölkuti Katalin és Nagy Éva - a BDK munkatársai - végezték a szerkesztést, a szakmai lektor Landgrafné Mózer Ibolya, a BDF történettudományi Intézetének docense volt.

------------------------------A hajnal frissessége. Esszék, tanulmányok, versek Láng Gusztáv tiszteletére. Életmű-bibliográfia. Szerkesztette: Fűzfa Balázs, Savaria University Press, Szombathely, 2006. 417 old.

------------------------------Évszázadosnál is régibb szép hagyomány, hogy a kiváló kutatókat, egyetemi professzorokat, művészeket kiemelt születésnapjukon emlékkötettel, életművüket feltáró bibliográfiával köszöntik pályatársaik, tanítványaik. (Régebben Budenz Józsefet, Melich Jánost, a közelmúltban a budapesti Szathmári Istvánt, Benkő Lorándot és Kiss Lajost, a szegedi Csetri Lajost, a debreceni Görömbei Andrást és a kőszegi Bariska Istvánt méltatták ekképpen.) A hetvenéves Láng Gusztáv 2007 júliusában egy színvonalas műsor és egy szívhez szóló méltatás után vehette át munkatársaitól, barátaitól a tiszteletére összeállított könyvet. Ismertetőmben természetesen nem vállalkozhattam a több mint negyedfélszáz oldalnyi kötet részletes elemzésére; a bevezető gondolatok után mindössze néhány jellemző vonás kiemelésére törekedtem.
----------Láng Gusztáv 1956-tól kezdve jelentette meg ismertetéseit, tanulmányait. Irodalomtörténészként, tankönyvíróként, szerkesztőként, kolozsvári egyetemi oktatóként, a nyolcvanas évek derekától a szombathelyi BDTF tanszékvezetőjeként élőszóval és írásaival nemzedékeket nevelt a literatúra ismeretére, szeretetére, a gondolkodó irodalom értő befogadására. Éveken keresztül volt az Életünk című folyóirat munkatársa. Vas megyébe költözése után sem szakadt el az erdélyi íróktól, költőktől, szerkesztőktől és tanároktól; előadásaival és tanulmányaival is kapcsolatot tartott a Kárpát-medence és a nyugati magyar irodalom képviselőivel, befogadóival. Az itt csak vázolt sokszínű érdeklődés és szerteágazó tevékenység magyarázatot is ad a szép kiállítású (de sajnos gyenge ragasztású) kötet írásainak tematikai gazdagságára. Túlzás nélkül mondhatom, hogy a címlap, az utalások és az ajánlások elhagyása esetén sem kellene Sherlock Holmes-i logika annak kiderítéséhez, hogy kinek, kiről szól a könyv. A szerzők névsora és témaválasztása rövid időn belül Láng Gusztávra terelné a gyanút. A "bűnjelek" és "tettesek" közül elsőként az erdélyi pályatársak, egykori és mai kollégák hívják fel magukra a figyelmet. A teljesség igénye nélkül: Cseke Péter, Dávid Gyula, Cs. Gyimesi Éva, Kántor Lajos szerepel a könyvben. Az elemzésekben többek között Kuncz Aladár (Juhász Andrea írása), Lakatos Imre (Filep Tamás Gusztáv), Dsida Jenő (Amadeo Di Francesco és Végh Balázs Béla), Tamási Áron (Sipos Lajos), Jékely Zoltán (Fűzfa Balázs), Szilágyi Domokos (Barták Balázs és Pécsi Györgyi) műveivel találkozik az olvasó. És őket csupán a címekből emeltem ki. Ha a tanulmányokat végigolvassuk, a határainkon inneni és túli (elsősorban természetesen az erdélyi) irodalom megannyi nagyságával egészül ki a névsor. Kányádi Sándortól Szabó Gyuláig, Székely Jánostól Páskándi Gézáig, Bözödi Györgytől Farkas Árpádon át Lászlóffy Aladárig. Persze az általam nem említett - rossz emlékű, rossz csengésű - nevek sem hiányoznak az egykori irodalmi vitákat is felidéző írásokból. Alkotók és irányzatok tűnnek elénk, esztétikai, poétikai, erkölcsi nézetkülönbségek elevenednek meg. Érték és mérték, emberi példa és hiányérzet. Cseppben a tenger. A szerzők egykori és jelenlegi lakhelye is árulkodó. Újvidék, Kolozsvár, Pozsony, London, Kőszeg, Budapest, Pécs, Szeged. Végül, de nem utolsósorban Szombathely.
----------Bár a kötetben nem szerepel az ünnepelt életrajza, Cseke Péter, Cs. Gyimesi Éva, Kántor Lajos és Széles Klára komoly, tárgyilagos vagy éppen játékos hangulatú írásaiból, egy-egy mozzanat felidézése, néhány példa kiemelése ehhez is személyes adalékokat nyújt. Aránytévesztő és igazságtalan lenne, ha nem említeném Láng Gusztáv tanár úr irodalmi érdeklődésének más területeit, illetve a velük foglalkozó írásokat. A hajnal frissességében a több összefüggésben emlegetett Kosztolányi Dezsőről önálló tanulmány is szól (Szász László). Walt Whitman és József Attila kapcsolatát Tverdota György, a József Attila-recepció összefüggéseit Lőrinczy Huba elemezte.
----------A kötet írásainak műfaji sokszínűsége is beszédes: verselemzés, műértelmezés, alkalmi költemény, személyes hangú múltidézés, tanulmány, forrásközlés, hogy csupán a legjellemzőbbeket említsem. Az emlékkönyv második felében található az ünnepelt 545 tételes bibliográfiája. Láng Gusztáv önálló könyveinek, tanulmányainak, ismeretterjesztő cikkeinek, szerkesztéseinek, interjúinak, illetve a róla szóló írásoknak a könyvészeti adatait dr. Köbölkuti Katalin állította össze.

------------------------------Kepéné Bihar Mária-Lendvai Kepe Zoltán: A hetési népi textilkultúra = Kultura hetiškega ljudskega textila. Galeria-Muzej Lendava - Galéria-Múzeum, Lendva, 2006. 123 old., számos képpel [38 színes, 37 fekete-fehér], német és agol nyelvű kivonattal. (Lyndvamuseum 1)

------------------------------Amikor nagy örömmel és kíváncsisággal először kézbevettem ezt a kézbeillő küllemű, közelebbi szakmai érdeklődésem körébe vágó témájú, általam ismeretlen szerzőktől megírt, nemrég megjelent kötetet, még a belelapozás előtt felötlött bennem a sokunk által jól ismert és nagyon tisztelt Kerecsényi Edit képe és hetési munkássága. Arra gondoltam, hogy egy ilyen munkát az ő emlékének illene ajánlani. Fölnyitottam a könyvet s örömmel láttam: a szerzőpár ugyanezt gondolta, s meg is tette!
----------Az első jó benyomásom hangulata nem múlt el a könyv végigolvasásáig sem. A szerzők Kerecsényi Edit és elődei szellemében dolgoztak, az ő általa föltárt értékeket tisztességgel bedolgozták munkájukba és saját kutatásaikkal kiegészítették a címadó témakörre vonatkozó ismereteket. Mértéktartóan, objektíven prezentálták eredményeiket. A már sokak által lenézett klasszikus néprajz kategóriájába illő, főként 80-120 éves megfigyeléseken alapuló könyvükből nem hiányzik a történeti szemlélet sem, a gazdagon kibontakozó tárgyszerűség mellett.
----------Egy tervezett múzeumi sorozat első tagja ez a kiadvány, amelyet a lendvai várban rendezett, Hetési textilkultúra című kiállítás előmunkálatai gondosan megalapoztak.
----------A 21 települést magába foglaló hetési táj és magyar népe bemutatásával kezdődik a szöveg. A viszonylagos zártságban sokáig őriztek archaikus kultúrelemeket az itt lakók. A trianoni határhúzással "az addig szervesen egybetartozó tájegység helyébe kettő, egy szlovéniai és egy magyarországi Hetés lépett." A szerzők reménye szerint az újabb politikai helyzetben ismét "meg kell tanulni egy Hetésről beszélni". Arról beszél ez a könyv is. Szlovéniában adták ki, első nyelve a magyar, a második a szlovén. Tömören és szemléletesen ismerteti a len- és kendermunkát, majd a termékek szerepét: először a parasztgazdaságban, utána a kelengyében, a ruházatban használatos vászonneműeket. Felsorolja a hétköznapi és ünnepi szőtteseket és hímzéseket a gyermek, férfi és női viseletben, külön tárgyalva az élet "három nagy szüksége", vagyis a keresztelés, házasságkötés és a halál alkalmára való öltözékeket. (A "halóruhá"-t, sajnos, félreolvasta a német fordító és "Nachtkleid"-nek írta.) Harmadikként a házbelső textilkultúráját vázolják a szerzők. Végül - óvatosan - elhelyezik a hetési textilkultúrát az európai népi textilkultúrában.
----------Ehhez a zárófejezethez kapcsolódva a saját ismereteim alapján szeretnék néhány helyi kultúrelemet "bátrabban" jellemezni. A lakástextíliák mintázó vetülékének színe itt nem is a Magyarország-szerte tipikus élénkpiros, hanem egy sötétebb árnyalat, amit inkább bordónak mondhatnánk. A hetési dísztörülközőkön, kendővégeken alkalmazták a szőttes motívumoknak és motívumkapcsolatoknak egy aprólékosan és sűrűn kivitelezett változatát (pl. a 41. oldal számozatlan harmadik és a fonákáról felvett ötödik képe), amelynek nagyjából egyidejű párhuzamai, a rábaközi takácsszőttes lepedővégek, vagy a bukovinai székely háziszövésű párnavégek szintén visszavezethetők a késő-középkori, felvidéki ún. bakacsin szőttesekre: a többnyire kékkel mintázott oltárkendőkre és egyéb abroszokra, kendőkre. Hasonlóképp régiesség Hetésben, ezen a reliktum-területen a fehér, "apró hajtásokba szedett" házivászon női szoknya, amelynek képe a 46. oldalon tanulmányozható, s amelynek párhuzama a kalotaszegi, hasonlóan sűrűráncú, szintén régies szoknya, amely ott ünnepre gyolcsból készült, a neve "fersing". Újabb fejlemény, de tipikus hetési kompozíció a fekete klott női kötény, alján a leszabott félkörívekbe illeszkedő nagy kerek, élénk színekkel, gyapjúfonallal hímzett tarka motívumok sorával. A férfi öltözék árulkodóan itteni eleme például a keskeny fehér kötény, alján három sávban piros szedettes hímmel. Sorolhatnám tovább a karakteres példákat. Lezárásul az olvasók figyelmét fölhívom a textilkultúra egy kiegészítő kellékére, amelyet az 59. oldal alsó képe tár elénk: a ruhakifőzés-lúgozás céljára szolgáló tárgyra, amely nem a szokásos faedény, hanem archaikus ujjbenyomásos díszű, mázatlan cserépedény! A tömör szöveg nem is említi, pedig valóságos unikum. Mint a maga nemében ez a tanulságos kis kiadvány is az.

------------------------------Katafai-Németh József: Vas megye kastélyai és kúriái. II. kötet. Kiadja: Sárvár Város Önkormányzata. Szerk.: V. Molnár Zoltán. Sárvár, 2005. 210x295 mm - 360 old. + 16 színes tábla.

------------------------------A mű első kötete 2003-ban jelent meg a jelenlegivel azonos kiadói háttérrel, igényességgel, formátummal és hasonló szerkesztési és grafikai kivitelben. A II. kötet előszavát is dr. Dénes Tibor polgármester írta, méltatva a könyv jelentőségét.
----------A szerző a II. kötet címében megjelölt tartalmon túl szükségesnek tartotta, hogy ráirányítsa a figyelmet jelentős Vas megyei építészeti emlékekre és emlékhelyekre, továbbá néhány szombathelyi épülettervező általa kiemelkedőnek ítélt alkotására.
----------A könyv 183 oldalon, a helységnevek betűrendjében közli az épületek vagy együttesek környezeti, történeti és építészeti leírását. Még a bőséges tartalmú első kötet után is jutott a második kötetbe 12 jelentősebb kastély, melyből egyet, a Thurn-Taxis hercegi család bérbaltavári pazar kastélyát 1911-ben elárverezték és 1912-ben "teljesen érthetetlen okokból" le is bontották, egy másikat, a meggyeskovácsi Förster-kastélyt pedig 1945 után bontották le és hordták szét, egy kis kúriányi épületrészt hagyva meg belőle.
----------További 11 kiskastély, 39 kúria, egy villa, egy udvarház, három vendégház és három majorság bemutatását tartalmazza a könyv. E leírások többsége izgalmas település-, közigazgatás-, továbbá családtörténetet foglal magába. A fenti objektumok közé nem sorolhatók, a szombathelyi három bérház és az egykori jegyzői és intézői épületek.
----------A szerző bevezetőjében említett szándékai szerint szól a jáki apáti házról és a település népi építészeti értékeiről, képeket közöl az apátsági templomról és a Szent Jakab-kápolnáról. Önálló ismertetést kapott két további műemlék is, a pápoci Ágoston-rendi kolostor és kápolna, továbbá a sárvári egykori zárda és iskolaépület. Városképileg jelentős két XX. századi bírósági épület is, a körmendi és sárvári is érdemleges ismertetésre került.
----------Önálló fejezet foglalkozik a Nádasdy és Batthyány családok Nádasdon és környékén található kúriáival és birtokközpontjaival.
----------"A Katafai őrállomás régészeti leletei" és "A sárvári vár birtokosai (használói) a kezdetektől 1945-ig" című fejezetek csak lazán kapcsolódnak a kötet tematikájához.
----------A leíró részben 153 fénykép, egy alaprajz és egy homlokzati tervrajz található. Minden épületismertetés után a felhasznált irodalom következik. További 24 színes épületfotó nyomdatechnikai és könyvészeti okokból három független blokkban található. A harmadik blokk egy színes Vas megye térképet, továbbá 30 színes családi címert is tartalmaz. A fényképeket a szerző és Novák Zsuzsa, a reprodukciókat Horváth István készítette.
----------Katafai-Németh Józsefnek mindenek előtt helytörténészi szorgalmát és lelkiismeretességét lehet dicsérni, a tárgya iránti szeretetéből eredő csapongásait pedig kárhoztatni. Amire vállalkozott, az alig feldolgozott területe megyénk hely- és építészettörténetének. Amivel munkája messze meghaladja a meglévő irodalom adatainak összeválogatását, az a bemutatott objektumok felkereséséből és tanulmányozásából eredő ismeretei rögzítésének és közérthető épületleírásainak köszönhető.
----------A kötet tartalma természeténél fogva is kusza és bizonytalan. A XVIII. század végétől az építészettörténeti és építészetelméleti értelmező szótár szerint hazánkban a kúria az igényesebben épített vidéki köznemesi lakóházat jelenti. Kastélyon ma szabadon álló, kerttel övezett, reprezentatív alakítású lakóépületet értünk, az udvarház a kúria olyan változata, mely eredetileg fallal és árokkal is körül volt véve. A kiskastély történelmi múltja miatti rangosabb kúria. A szerző által alkalmazott épületbesorolások, megnevezések általában jók. Ahol vitathatók volnának, ott a tárgyalt objektumot úgy nevezte meg - ezért köszönet illeti -, ahogyan az adott település lakossága megnevezi.
----------A fényképek azáltal kiemelkedő jelentőségűek, hogy ahol erre mód volt, nemcsak a jelenlegi felújított vagy végzetesen leromlott, illetve elrontott állapotot közlő kép található, hanem egy régibb, eredetibb helyzetet is bemutató. Javarészt ebből, de néha a szöveges részből is kiderül, hogy 15 ismertetett épület az idők folyamán valószínűleg helyrehozhatatlan változásokat szenvedett.
----------A vaskos kötetet "Leszármazási táblák" című 160 oldalas fejezet zárja. Ebben 13 magyar, hat külhoni főnemesi és 11 magyar nemesi család teljességre törekvő, leszármazási összefüggéseit bemutató családfa-ábrája található.
----------A könyv révén a vasi helytörténeti irodalom egy újabb alapművel lett gazdagabb. Itt kell megemlíteni, hogy Katafai-Németh József és Navratil Ferenc szerzőpáros CD-romot is megjelentetett "Vas megye kastélyairól és kúriáiról, romokról és fényes palotákról, ahogyan azt az Úr 2002. évében látni lehetett" címmel.

------------------------------Böröce. Egy cigánytelep története. Szerkesztette: Dr. Horváth Sándor ny. f. tanár. Szerzők: Dr. Horváth Sándor, dr. Horváth Sándorné, Szinetár Miklós, Vörös Ferenc, Németh Erzsébet. Kiadja: Vas Megyei Közgyűlés Kisebbségi és Külügyi Bizottsága, Szombathely, 2006. 72 old.

------------------------------Egy sokat, az aranydiplomás kort is megélt, egykori őrségi tanító, majd főiskolai tanár - dr. Horváth Sándor - életében igen sok emlék halmozódott fel. Ezek közül már sokat megörökített és közreadott.
----------Most egy újabb emlékcsokrot nyújtott át olvasóinak: aprólékos, igényes munkával összegyűjtötte és könyvbe szerkesztette az egyik vasi, őrségi - kercaszomori -, Böröce néven ismert cigánytelep évszázadokra visszanyúló, mába érő történetét. Felhasználva mindazon tapasztalatokat, amelyeket a cigánytelep egykori iskolájának tanítójaként szerzett. A feszesen (helyenként szűkszavúan) megírt, egy lélegzetre elolvasható könyv okmánymásolatokat és képeket is közread, helytörténeti jelentőségén túl a szociológia és a néprajz számára is van mondanivalója. A témára érzékeny olvasót megigézi, beleélésre kényszeríti a böröcei erdő csendjébe, a cigánytelepiek életébe, örömeibe, bánataiba. Születéstől a temetésig belülről láttatja a régen és ma ott élők jobb élet utáni vágyait, törekvésüket, hogy öröklött szokásaikat, hitüket megőrizve, emberibb sorsra jussanak. Érzékelhetjük azt a mikroklímát, amely minden helyen tapasztalható, ahol ilyen telepek, település-részek vannak.
----------Állásfoglalást kiváltó helyzetek, emberi sorsok tárulnak fel a szerkesztő és a szerzők empátiáját tükröző könyv lapjain. A tények higgadt, magyarázat nélküli feltárása, az egyedi felmutatása az átalános jegyek kereséséhez is alkalmas tanulságokat hordoz.
-----A cigányság sorsát történeti áttekintésben, dátumokhoz, személyekhez kötötten mutatja be a könyv. Érdekes a cigányságra vonatkozó elnevezések áttekintése abból a szempontból is, hogy fényt vet a népcsoport befogadottságára vagy ennek hiányára. Idézi például - betűhíven - a "Kertzai Holttak Jegyző Könyve" 1841 februári és decemberi lajstromát, ahol "új polgár" elnevezés szerepel. De dokumentálja azt is, hogy az "új polgár" néven bejegyzettek utódai egyrészét mint cigányokat, 1944/45-ben a komáromi gettóban, megsemmisítő táborba szállításuk előtt "Z" (zigajner) tetoválással jelölték meg...
----------Olvasmányos, tartalmas, minden olvasóját gazdagító mű, s ott kell(ene) lennie mindazok keze ügyében, akik az új polgár-új magyar-cigány-roma kérdéssel így vagy úgy foglalkoznak. A cigánytelepek felszámolásának, a nyomorból-kilátástalanságból való kiemelkedésnek - ha mindkét "oldal" akarja - megvan a türelmes és járható útja Vas megyében is. Ez a tanulság is levonható ebből a rövid, de értékes műből.

------------------------------Dr. Héjjas Jenő: A nyugat-magyarországi felkelés. Kecskemétiek az 1921. évi nyugat-magyarországi harcokban. Az utószót írta: Bálint István János. Magyar Ház, Budapest, 2006. 109 old. (Magyar Ház Könyvek)

------------------------------A magyar történelmi tudás nagy hiányosságai közé tartozik a nyugat-magyarországi felkelés részleteinek feltáratlansága és az, hogy az egész történetet és annak valódi jelentőségét a kommunista rendszer módszeres elfelejtető gyakorlata múltán, a mai napig sem sikerült megismertetni az elkötelezett érdeklődők szűk körénél tágabb közvéleménnyel. Holott be kellene építeni már az általános iskolák felsőbb osztályainak tananyagába is, mint az ország megcsonkítása elleni bátor, tettleges ellenállás legdicsőbb és legeredményesebb példáját, a nemzeti pszichét megbetegítő kóros pesszimizmus hatékony ellenszerét, a vészesen megfogyatkozott nemzeti önbizalom és életerő egyik lehetséges akkumulátorát, Deák Ferenc igazának - hogy ti. csak az veszett el biztosan, amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, maga lemond - fényes igazolóját. A felkelésről szóló legérdekesebb és legalaposabb művek többségét máig a két világháború közti, jórészt a felkelés résztvevőinek tollából származó írások alkotják, amelyeket szinte kivétel nélkül betiltottak és bezúztak 1945-ben, mint "fasiszta sajtótermékeket".
----------Ez a méltatlan sors jutott osztályrészül ennek a múlt évben újra kibocsátott kis kötetnek is, amely első ízben 1929-ben jelent meg Kecskeméten. Szerzője Héjjas Iván legkisebbik öccse, aki a kecskeméti kereskedelmi középiskola végzős diákjaként diáktársaiból csapatot toborzott, s így sietett a haza még sértetlen nyugati határainak védelmére 1921 nyarán. Mint minden magyart, őt is felháborította a volt szövetséges társország, Ausztria pálfordulása, a megcsonkított Magyarország nyugati területsávjára vonatkozó igénybejelentése, és e cél elérése érdekében ellenségeinkkel való szövetkezése. Nyolc évvel később született műve első kézből való emlékezés, amely elsősorban a felkelő hadsereg valószínűleg legszámosabb, és egyik legharcképesebb része, a Héjjas Iván vezérelte, kecskeméti és Kecskemét környéki volt katonákból és egyszerű földművesekből álló csoport szemszögéből beszéli el az eseményeket, kezdve az olyan előzményekkel, mint a román megszállókon való rajtaütések a Duna-Tisza közén 1919 augusztusában és az 1920. június 20-ai, bravúros fürstenfeldi (fölöstömi) fegyverszerző akció, és folytatva az 1921. augusztus végén kezdődött szabadságharc eseményeivel. Műve alcímének megfelelően a kecskemétiek részvételének lehetőség szerint pontos följegyzésére, név szerinti dokumentálására törekszik, miközben bevallottan, szándékosan homályban hagy bizonyos, a fölkelés vezetésével kapcsolatos információkat. A tiszta hazafiúi, ifjonti lelkesedés érződik minden mondatán, a bajtársai iránti szolidaritás, sőt csodálat hangján szól, kalandfilmekbe illő, de kétségtelenül hiteles jeleneteket jegyez föl, amelyek mind az ötletes és önfeláldozó magyar szabadságharcosok és a számbeli fölényben lévő, de képességbeli és erkölcsi deficitben szenvedő "tokosok" küzdelmét tárják az olvasó elé.
----------Ha csak a kétségbevonhatatlan tényeket tekintjük, Héjjas Jenő itt-ott hőskölteményeket idéző hangvétele akkor is teljesen indokolt. Nincs itt tér, s nyilván szükség sincs az alapvető tudnivalók felmondására, de valóban csodálatraméltó, hogy az 1921. augusztus 28-ai első ágfalvi csatától számítva jó egy hónap alatt a maroknyi (kb. 3-4 ezer főnyi) magyar (s a hozzájuk csatlakozott horvát, bosnyák, albán, sőt osztrák!) szabadságharcos az egész határvidéket megvédte, illetve felszabadította az osztrák fegyveres alakulatok megszállása alól. A déli Gyanafalvától Alhón és Pinkafőn, Felsőőrön és Pörgölényen át, fel - többek közt - Ágfalváig, Szentmargitbányáig, Nezsiderig, sőt Pozsonyligetfaluig számos kisebb-nagyobb ütközet, csetepaté, rajtaütés, cselvetés és szembeszegülés zajlott. Dr. Héjjas Jenő szinte napról napra, ütközetről ütközetre, fegyvertényről fegyvertényre haladva ismerteti Nyugat-Magyarország (a csak akkoriban összeeszkábált szóval: Burgenland) visszavívását. Minden alkalommal közli az eseményben szerepet játszott kecskemétiek nevét, és azt is, hogy közülük ki sebesült meg, vagy több esetben, hogy ki és milyen körülmények között szenvedett hősi halált. Mindazonáltal természetesen nemcsak kecskemétiekről esik szó a könyvben; megemlíthetjük például a Vas megyében, Borostyánkőn birtokos volt békési főispánt, dr. Egán Imrét (a tragikus sorsú Egán Ede fiát), aki a Borostyánkő és Felsőpulya közti területen portyázott lovas csapatával, mígnem az osztrákok elfogták.
----------Az emlékező fő feladatának a hadi események felidézését, a felkelő hadsereg szervezetének bemutatását, a nemritkán étlen-szomjan portyázó vagy harcba bocsátkozó emberek hősiességének felmutatását, illetve az érdemek kisajátítási kísérleteivel szemben az egykori harcosok pártoskodásmentes összefogásának igazolását tekintette. A küzdelem politikai vetületével keveset foglalkozik. Ismerteti a Lajta-bánság 1921. október 4-ei kikiáltását Felsőőrött, s tisztában van e lépés taktikai értelmével, miszerint ily módon kellett "tisztázni" az antant előtt a magyar kormányt a felkelés támogatásának vádja alól, egyúttal időt nyerni a kedvező megoldás eléréséhez. A velencei egyezmény eredményét: a Sopronra és környékére kiírt népszavazást, és annak magyar részre pozitív kimenetelét is kevésnek tartja azonban, és úgy ítéli meg, hogy határozottabb magyar magatartással a felkelők által hónapokig ellenőrzés alatt tartott egész területet meg lehetett volna tartani. Ezzel szemben magyar kézben maradt Sopron és hét környező falu, míg a terület többi részét kiürítették a Prónay Pál vezette Lajta-bánság fegyveresei. Miért is kellett kivonulni? "Erre a kérdésre alkalomadtán majd felelni fogok, valamint elő fogom adni a kivonulást megelőző eseményeket is" - ígéri könyve végén a szerző. Nem tudunk róla, hogy valaha is eljött volna ez az alkalom, pedig nagyon érdekes volna olvasni sorait. (Az 1902. november 2-án - történetesen Illyés Gyulával azonos napon - született szerző későbbi életútját sem ismerjük. Szóbeszédnél egyelőre nem több, hogy a 13 Héjjas testvér, hat férfi és hét nő, mindegyike külföldre menekült az egykor fehérterrorista Héjjas Iván családja elleni, várható kommunista vérbosszú elől.)
----------Műve azonban így is a legérdekesebb és leghitelesebb - az események fókuszához térben és időben is legközelebbi - beszámolók közül való, ha nem épp a legérdekesebb és leghitelesebb. Nagyon örvendetes, hogy újra megjelent, mi több, kissé igényesebb kiadást is megérdemelt volna: jegyzeteket, névmagyarázatokat, bibliográfiát, térképvázlatot, archív fényképeket, tudományos igényű utószót. Mindez a kötet "fogyaszthatóságát" nem csökkentette volna, sőt.