ZSÁMBÉKY MONIKA

KAPOSSY JÁNOS SZOMBATHELYI
BAROKK KUTATÁSAI

----------------------------------------Kapossy Jánost "a magyarországi barokk művészet első és egyben európai szemléletű művelőjének" nevezte későbbi pályatársa, Voit Pál 1970-ben. Mivel érdemelte ki Kapossy ezt az elismerést, és mit tett a szombathelyi, főként a szombathelyi barokk művészet megismertetéséért? Szombathelyi gyökerei egész életében fontosak voltak számára, a barokk városközpont műemlékei és művészi értékei döntően befolyásolták későbbi pályáját.
-----1922-ben szinte berobbant a magyar művészettörténet-írásba A szombathelyi székesegyház és mennyezetképei című munkájával. Mindössze 28 éves volt ekkor, s életéből a háború és a hadifogság négy évet elvett. E kényszerű kutatói szünet után fejezte be az egyetemet, s egy éves szombathelyi tanárkodása alatt írta meg doktori disszertációját, amelyet a Pázmány Péter Tudományegyetem Művészettörténeti Gyűjteményének III. dolgozataként adott ki. A szakma felfigyelt a fiatal és ígéretes kutató munkájára, mivel ebben a kötetben már megmutatkoztak azok a kutatói erények, amelyek a későbbiekben még jobban kibontakoztak: jelesül az igen precíz, aprólékos levéltári forrásfeltárás, ezen adatok művészettörténeti értelmezése, a vizsgált emlék saját korába és stílusába helyezése, széles szakirodalmi ismeret alapján a magyar és az európai művészeti emlékekkel való összevetése. Kapossyban szerencsésen ötvöződött a nyelveket tudó (latinul, olaszul, németül, franciául olvasó-beszélő), a régi okiratokat jól olvasó levéltáros, a jó szemű, a műemlékeket kiválóan ismerő tudós és a vizsgált korszak történelmét, stílusáramlatait, művészeit behatóan ismerő művészettörténész.
-----Nézzük meg, miben hozott új eredményeket Kapossy könyve a szombathelyi székesegyházról és annak dekorációjáról?! A székesegyházat Szily János püspök építtette Melchior Hefele tervei alapján 1791-től, az épület 1797-re elkészült, a belső díszítés pedig 1813-ra fejeződött be. A székesegyházról már az építés ideje alatt készültek dicsőítő költemények, Nagy János és Czinke Ferenc tollából. Bekerült a különböző topográfiai, műemléki összefoglaló munkákba is (pl.: Hunfalvy János: Magyarország és Erdély képekben. Darmstadt, 1858-1860. II. k. 352. old.; Henszlmann Imre: Honi műemlékeink hivatalos osztályozása. Archeológiai Értesítő, 1885. XVII. old.; Pasteiner Gyula: Építészeti emlékeink a Dunán túl. In: Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban, képben. Magyarország. IV. köt. Bp. 1896. 156. old. Az épületről leírást közöl Kuncz Adolf Szombathely-monográfiájában, 1894-ben, 336. old.; megjelent a Borovszky Samu által szerkesztett Vasvármegye-kötetben, 126. old. Ezekbe a művekbe több téves adat került be, amelyet átvettek az egyikből a másikba. Az 1894-1896. évi restaurálás kapcsán Köberl János gyűjtött össze pontosabb adatokat a székesegyház történetéről és tette közzé a Szombathelyi Újság több számában, 1897-ben.1 A székesegyház építészéről, Hefeléről Kemény Lajos és Rudolf Guby értekezett 1815-ben, ill. 1918-ban.

*

Kapossy a kutatását a levéltári anyag átnézésével kezdte a szombathelyi püspöki és a vasvár-szombathelyi székeskáptalan levéltárában. Mintegy ezer (!) irat áttekintése után könyvében a legfontosabbakat közli eredeti nyelven, többnyire németül, kevesebb iratot magyarul. (A kötet 77-119. lapjain.) A levéltári anyag első része a székesegyház építésével és díszítésével kapcsolatos programokat, szerződéseket, leírásokat tartalmazza Szily János püspök, Melchior Hefele építész, Franz Anton Maulbertsch festő, Philipp Prokopp szobrász, Joseph Winterhalder festő, Eölbey János kanonok, Somogyi Lipót püspök, Anton Spreng festő tollából. A második részben Szily és a művészek, mesterek közötti levelezésből a székesegyház építésének fázisait, a dekorálás menetét lehet pontosan rekonstruálni. Kapossy Szily és Hefele levelezéséből (összesen 94 levélből) 26 darabot, Szily és Mulbertsch levelezéséből (65 levélből) 23 darabot, Jakob Schmutzerrel és Joseph Winterhalderrel folytatott levelezésből (32 darabból) 10 levelet, Stephan Dorffmaister leveleiből (25 db összesen) 2 darabot, Philipp Prokopp szobrász leveleiből (25 levél) 4 darabot tett közzé.
-----A könyv bevezetőjében a szerző felvázolja a barokk művészet európai térhódítását a kialakulásától a XVIII. század közepéig. Részletesen elemzi a szombathelyi egyházmegye megalakításával 1777-ben kialakult új helyzetet, Szily János püspök törekvését és programját az egyházmegye kiépítésére és központjának kialakítására. Szily és Hefele közötti levelezés alapján nyomon követi a püspöki palota és a székesegyház építési fázisait. Szily első elképzelése az volt, hogy a meglévő vártemplom köré építteti a palotát. Az 1780-as évek elején azonban már úgy látta, hogy az álló vártemplom, amely egyben a város plébániatemploma is volt, hosszabb távon kicsinek bizonyul, és szükséges egy jóval nagyobb, reprezentatívabb épület megvalósítása. Így megbízta Hefelét a székesegyház terveinek elkészítésével. Kapossy a székesegyház épületét összeveti az itáliai barokk templom alaptípusával (Róma, II Gesu) és az Alpokon túli variánsokkal, a legközelebbi rokonának a müncheni Szt. Kajetán-templomot tartja. A templom térkiképzése a barokkból a klasszicizmus felé vezető átmenetet képviseli, a részletformák hangsúlyozása (erős koronázópárkány, korinthoszi pilaszterek, a homlokzat és a belső tér nyugodt ritmusa) a klasszicizmus térhódítását mutatja. Az építés menetét, majd a belső díszítés előrehaladását Kapossy a levéltári adatok alapján szinte hónapról hónapra nyomon követi, így megismerhetjük a munka menetét, az azt elősegítő vagy hátráltató tényezőket és a résztvevő művészek, mesterek névsorát. Az építkezés során Hefele Szombathelyen hunyt el 1794. április 17-én. Ezt az adatot is Kapossy pontosította, korábban ezzel kapcsolatban is hibás adatok forogtak a szakirodalomban. Feltűnő viszont, hogy Kapossy nem tudta, hogy a ferences templomban temettette el Szily az agg mestert, azt írja: sem a szombathelyi temetőben, sem a székesegyház kriptájában nem találta sírját (15. old.). Szily János váratlan halálával (1799. január 2.) a székesegyház építése megtorpant, s csak második püspökutóda, Somogyi Lipót kormányzása alatt sikerült befejezni 1813-ban.
-----Kapossy a továbbiakban Szily építészével, Melchior Hefelével foglalkozik behatóbban. Hefelét "a XVIII. század kevésbé ismert művészegyéniségének tartja" (18. old.). Felvázolja Hefele pályáját a tiroli Kaltenbrunntól Würzburgon át Bécsig, kitér a mester tanulmányaira, a német és osztrák mesterek (főként Balthasar Neumann és Fischer von Erlach) és iskoláik hatásaira. Összeveti Hefele fő egyházi alkotásait, a passaui érseki palotát, a pozsonyi prímási és a szombathelyi püspöki palotát. Cáfolja Guby korábbi pontatlan vagy téves állításait. A székesegyház belsejének elemzésekor Kapossy kiemeli a főoltár és a mellékoltárok újszerű, klasszicista felépítését, továbbá Hefele kitűnő építészetelméleti képzettségét, Palladio művészetének ismeretét és Pozzo, Sandart nevezetes építészeti szakkönyveinek használatát.
-----Az épület elemzése és értékelése után Kapossy a mennyezetképek bemutatására tér rá. A székesegyház legmonumentálisabb és leghatásosabb művészi emléke a három hatalmas mennyezetkép volt: a főhajó dongaboltozatán Szűz Mária születésének jelenete (ószövetségi előképekkel), a kereszthajó feletti nagykupolán a Mária bemutatása a jeruzsálemi templomban, a szentély mennyezetén pedig az Angyali üdvözlet jelenete. A szerző a mesterek meghatározása mellett fontos feladatnak tekintette a képek tartalmának pontos meghatározását és a mögöttük rejlő szimbolikus jelentés kifejtését. A műemlék analitikus vizsgálata után jutott el a szintézisig, a mű elhelyezéséig az adott korszak stílustörténetében. A mennyezetképek mestereinek korábban hol Dorffmaistert, hol Maulbertschet és Winterhaldert tartották. A levéltári források feltárása és a stíluskritikai elemzés során Kapossy bebizonyította, hogy a szentély és a nagykupola mennyezetképe Winterhalder munkája, a dongaboltozat képe pedig Anton Spreng műve. (Korábban ugyanis a levéltárban meglévő hiteles szerződés alapján, amelyet Szily kötött Maulbertsch-csel a szentély mennyezetképének megfestésére 1795. május 30-án, a szentély képét többen Maulbertsch művének tartották.) Maulbertsch csupán a színvázlatokat készítette el, de halála (1796. augusztus 7.) megakadályozta őt a mennyezetképek kivitelezésében. A mennyezetképek, oltárok és falképek programját Szily részletesen kidolgozta, és megküldte Maulbertschnek, s a színvázlatok elkészülte után is megjegyzéseket, észrevételeket tett, módosításokat javasolt a művekkel kapcsolatban.

Kapossy János (tartalékos) főhadnagyi egyenruhában

-----Maulbertsch korábbi munkájáról, a győri székesegyház kifestéséről megkötött szerződést (1772. május 27.) is Kapossy találta meg a szombathelyi püspöki levéltárban, amelyet önzetlenül Pigler Andornak adott publikálásra. Pigler Kapossyval egy időben készítette el a pápai plébániatemplom monográfiáját,2 s mellette Schoen Arnold dolgozata a budai Szent Anna-templomról jelenti a három első és legfontosabb monográfiát a magyarországi barokk művészet köréből.
-----Pigler és Kapossy könyvéről elismerő kritikát írt Domanovszky Sándor a Századok 1921-1922. évi számában (407-410. old.) Kiemeli a két munka újszerű szemléletmódját, s azt az elemzést, amely a művész és megbízója kapcsolatát, a művész életmódját és a külföldi műemlékek hatását vizsgálja. Így ír: "Nem is mertük volna gondolni, hogy e kor magyar urai a megbízásukból dolgozó osztrák mestereknek munkájába oly erélyesen és iránytadóan szólottak bele, ahogy ez a közölt anyag alapján kitűnik. A levéltári anyagnak ez a szerencsés összekapcsolása a műalkotás elemzésével tehát egészen új perspectivákat nyit meg a magyar szellemi kultúra történetének is." (409. old.)
-----Kapossynak e kötet sikere után megadatott, hogy a kutatott és olyannyira jól ismert barokk építészeti emlékeket személyesen is tanulmányozhatta Ausztriában, Németországban, Olaszországban és Franciaországban egy ösztöndíj segítségével. Ennek a tanulmányútnak a tapasztalatait is feldolgozta a Barokk művészetünk olasz kapcsolatainak kérdéséhez című tanulmányában.3 E széles emlékanyagot felvonultató munkában sem feledkezett meg a szombathelyi és Vas megyei emlékek számbavételéről, amikor az olasz barokk festmények grafikákon keresztül történő másolatait, változatait elemezte. Így sorolja fel a sárvári vár Dorffmaister-freskóinak Pittonitől származó előképeit, vagy Guido Reni híres Szent Mihály arkangyalának másolatát, amelyet Herzan bíboros rendelt meg Rómában és ajándékozott a szombathelyi székesegyháznak. E jól sikerült másolat további kópiája került Anton Spreng ecsetje nyomán a kisunyomi templomba.
-----A szombathelyi későbarokk épületegyüttes és Melchior Hefele munkássága hangsúlyosan szerepelt az 1927-ben a Magyar Történelmi Társulat közgyűlésén megtartott előadásában, amely a Magyar Művészet 1927. évi 5. számában jelent meg. Kapossy kihangsúlyozta, hogy Franz Anton Pilgram, Franz Anton Hillebrandt, Fellner Jakab és Hefele művészete egyetemes jelentőségű, mely szervesen beágyazódik az európai barokk művészet fejlődésébe. A későbarokkból a klasszicizmus felé vezető átmenetet legtisztábban Hefele képviselte, amint azt a pozsonyi prímási palota Tükörterme, vagy a szombathelyi székesegyház belső kiképzése bizonyítja. A sajátos magyar barokk vagy későbarokk stílusjegyek megállapítása mindaddig nem lehetséges, amíg a szakemberek nem végzik el e témában a részkutatásokat. Szintézisre, összefoglaló megállapításokra csak ezután vállalkozhatnak.
-----Kapossy Budapestre kerülve sem szakította meg szombathelyi kapcsolatait, a város fejlődését, a történeti és régészeti kutatásokat figyelemmel kísérte. Szakmai barátságot ápolt Géfin Gyulával, ismerte Horváth Tibor Antal, Paulovics István publikációit, a Vasi Szemle kiadványait. 1943-ban ünnepelte a város fennállásának 1900. évfordulóját. Ennek kapcsán a Szépművészet című folyóiratban Kapossy felvázolta Szombathely művészeti életének fontosabb csomópontjait.4 Megemlékezett Savaria jelentős építészeti emlékeiről, az akkor nemrég (1938-41 között) előkerült római romokról és mozaikról. Kiemelte, hogy a település rendkívüli abban, hogy a római kortól fogva ugyanazon a helyen folyamatos az élet, a népvándorlás viharai sem tudták megszüntetni a város továbbélését. A középkori püspöki mezőváros jelentéktelen emlékeket hagyott az utókorra, de Szily János püspökségével új virágkor következett a megyeszékhelyen, a XVIII. század végén országos jelentőségű püspöki székhely épült ki a legjobb művészek közreműködésével. Kapossy e tanulmányában újból összefoglalja a püspöki palota, a szeminárium és a székesegyház művészi értékeit. Átkanyarodva saját korába, a város új értékei közül kiemeli a szemináriumi kápolna falképét, amely Kontuly Béla munkája (Jelenetek Szent Márton életéből és Krisztus király), és a Szent Márton kútra készült szoborcsoportot, Rumi Rajki István művét.
-----Géfin Gyula nekrológjában megemlíti, hogy Kapossy 1943-ban elkészítette Szombathely várostörténeti kiállításának tervezetét a múzeum számára, de ennek semmi nyoma nincs a Savaria Múzeum Adattárában. A Vas Megyei Levéltárban viszont fennmaradt Horváth Tibor Antal hagyatékában a kiállítás előkészítésének forgatókönyve, illetve jegyzőkönyve.5 A várostörténeti kiállítás előkészítésében részt vettek: Géfin Gyula, Horváth Tibor Antal, Kapossy János, Pável Ágoston, Szendy László és Paulovics István. A kiállításon a város történetét oklevelekkel, festményekkel, metszetekkel, régészeti leletekkel, céhes emlékekkel, irodalmi ritkaságokkal igyekeztek bemutatni. Megjelenítették a város életében fontos szerepet betöltő személyeket és eseményeket. Mindegyik szakember a maga ötletét, ismeretanyagát adta közre, hogy minél sokoldalúbban ismerje meg a közönség Szombathely múltját. Kár, hogy a terv csak terv maradt, s azóta sem készült el egy hasonló várostörténeti kiállítás. Ugyancsak ebben az évben (1943-ban) jelent meg a szombathelyi püspöki palotában lévő Maulbertsch-freskók elemző összefoglalása, az Acta Savariensia 3. köteteként, Maulbertsch a szombathelyi püspöki palotában címmel. A sorozatszerkesztő Géfin Gyula volt. Kapossy dolgozatában - ismét a szombathelyi Püspöki Levéltárban végzett feltáró munka nyomán - vázolja Szily és Maulbertsch levélváltását a munka menetéről, elemzi a díszterem képeinek tartalmi mondanivalóját. Rámutat arra, hogy nagy különbség van az oldalfalak történeti témájú grisaille-képei és a mennyezet színpompás, allegorikus freskója között. Míg az előbbieknél a tanítványoknak is nagyobb szerep jutott, a mennyezetkép Maulbertsch klasszikus, harmonikus kompozíciója. A bonyolult allegorikus téma meghatározásában Szily püspök játszott döntő szerepet.
-----Kapossy János a világháborúban súlyos károkat szenvedett szombathelyi székesegyház helyreállítását szakmai tanácsaival segítette. Nagy nehézséget jelentett az elpusztult oltárképek restaurálása vagy új festményekkel való pótlása. Maulbertsch főoltárképe is megsérült, egyes részei megsemmisültek. A maradványokat papírra ragasztva hengerre tekerték, később Budapestre szállították. Bár Kapossy szerencsésebbnek tartotta volna a sérült kép restaurálását, ez anyagiak és technikai feltételek híján nem valósulhatott meg. Így nem zárkózott el az új kép megfestésének tervétől sem. Végül a főoltárképet Takács István készítette el 1951-ben, témája azonos a régiével: a Vizitáció, Szűz Mária és Erzsébet találkozása. Az oltárképek és más berendezési tárgyak pótlása ügyében Kapossy több ízben folytatott tárgyalásokat műemlékes szakemberekkel és a püspökség képviselőivel. Ez irányú működése a Püspöki Levéltárban található levelezéséből megismerhető.6
-----Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy Kapossy János a magyar barokk művészettörténet-írás kiemelkedő alakja. Elsőként végzett beható kutatásokat a szombathelyi barokk emlékekről, azokat példamutató módon publikálta, és számos új felfedezést tett. Személyét a szakmán kívül nem ismerik, és így kellően méltányolni sem tudják. Ezért Kapossy alakját meg kell ismertetnünk a mai szombathelyi közönséggel, és a feledés homályából az előtérbe kell emelnünk.

JEGYZETEK