LŐCSEI PÉTER
WEÖRES-MOZAIKOK, XIV.
"A HOLDBELI CSÓNAKOST AKKOR ELVITTE A KÖZELEDŐ FRONT"
(Beszélgetés dr. Székely Györggyel)

------------------------------Székely György fiatal színházi rendezőként 1943-ban került kapcsolatba Weöres Sándorral és darabjával, A holdbeli csónakossal. A vele folytatott beszélgetésben felidézi a költő alakját, a dráma bemutatásának számos akadályát. Az előadás akkor nem jöhetett létre Pécsett, de az előkészületek és a kor eseményei számos tanulságot hordoznak. Az emlékek felelevenítését korabeli levelek, színlapok, plakátok, dedikált könyvek segítették.

BALÁZS GÉZA:
MEMOVERSEK

------------------------------A nyelvész szerző tanulmányának témája a tanulásban, a didaktikában napjainkig megjelenő, az alkalmazott költészethez, egyszersmind az élő folklórhoz sorolható memovers (esetleg mnemovers), avagy további megnevezésekkel: emlékezet- vagy tanuláskönnyítő vers, verses emlékeztető, tréfás szabály, rigmus, stb. Az irodalom és a folklór, valamint a pedagógia határán mozgó versezetek a korai magyar tankönyvirodalomban bukkantak fel, és a XX. század második feléig jelentős szerepük volt az oktatásban. Ma újra kezdik felismerni jelentőségüket. A szerző az emlékezet művelődéstörténetének tágabb keretébe illeszti a műfajt, és elkülöníti főbb csoportjait, majd bőven idéz az általa összegyűjtött memoversek gazdag példatárából.

PINTÉRNÉ BUJTÁS TÍMEA:
MOBILTELEFON ÉS SMS A SZOMBATHELYI DIÁKOK KOMMUNIKÁCIÓJÁBAN

------------------------------A modern kommunikáció egyik telekommunikációs eszközéről, az sms-ről és annak a szombathelyi diákok körében való elterjedtségéről és a használat mikéntjéről szól a közlemény. A szerző vélekedése szerint az sms - mint az újfajta párbeszédes kultúra része - a diákok interperszonális kapcsolatának fő alakítójává, eszközévé vált, Szombathelyen is.

ZÁTONYI SÁNDOR
NÉGYSZÁZÖTVEN ÉVES A CSEPREGI ISKOLA

------------------------------Adatok bizonyítják, hogy 1557-ben már létezett Csepregen iskola, de legalább szervezés alatt állhatott. A tanulmány az iskola 1557 és 1643 közötti történetét tekinti át, egyszersmind elhelyezve a vasi intézményt a kor oktatási környezetében. Ezt követően Lethenyei Istvánról és az általa 1635-ben Csepregen kiadott magyar nyelvű tankönyvről szól a szerző.