GÁL JÓZSEF
"SOHA NEM AKARTAM KORSZERŰNEK LÁTSZANI"
BESZÉLGETÉS VÁRNAI VALÉRIA FESTŐMŰVÉSSZEL
----------------------------------------
-----Egy közel negyedszázada megjelent interjúban
így fogalmazta meg művészi hitvallását: "Soha nem akartam korszerűnek látszani. Engem bosszantanak a humánumnak fittyet hányó, a lefutott nyugati szenzációkat majmoló, utánzó hóbortok. Szerintem az ember magával hozott
képességeit, adottságait bontakoztassa ki. Ne kívülről irányítsák! A
gondolataival, az egyéniségével összhangban lévő formát keresse. Ha a
változtatáshoz nincs meg a belső indíték, motiváció, felesleges a változtatás,
a minden áron való újat akarás."
-----Várnai megtalálta az
egyéniségével összhangban álló formát. A kiállításairól megjelent méltatások
ezt sorra igazolják, sajátos művészi világát találó jelzőkkel, jelzős
szerkezetekkel, hasonlatokkal próbálja érzékeltetni.
-----
-----Várnai-művészetében olvasható másutt az "artisztikum és az idegesítő álomszerűség
ötvöződik". Mint például
Gulácsynál, tehetjük hozzá. A fölkavaró vagy lecsillapító hatású élményről is
szívesen írnak kritikusai. Ez az élmény valójában a művész és a befogadó
találkozásának pillanata az alkotásai előtt. "Ez a sajátos azonosíthatóságtudat, az
itt már jártam valóságban vagy álmaimban írta Halmágyi Miklós 1987-ben. Pedig első ránézésre nem mindig vonzóak
Várnai tájai, motívumai. A komor, sötét tónusú színek által felkeltett borongós
hangulat, ez a sokféleképpen értelmezhető szomorúság, amely belső és külső,
egyaránt elidegeníthetően kellene hogy hasson. És mégis! Szó sincs
elidegenedésről. Ismerős minden, valahol mélyen, egyéni vagy kollektív
tudatunkban benne rejtezik mindaz, ami Várnai képein látható."
-----A megőrizve változó Várnai művészetét Geszler
Mária, a művészkolléga az életpályát áttekintő, lényegre koncentráló rövid
esszéjében így foglalta össze: "Ebből a környezetből (ti. a ház, a kert, a lakás) nő ki az a művészet,
colorista festészet, ahol a színek szívdobogva élnek, a kompozíciós elvek
változnak, de a színek varázsa a késői impresszionistákhoz kapcsolja. Várnai
hosszú alkotói élete alatt sokat »föstött « el nem ismerten, mások dicsfényétől
árnyékolva, de az idő az értéket mérlegre teszi és Várnai műveit igazi nagy művészetnek
láttatja.
-----Korai kemény művei kontúrokkal, objektívebb
látásmóddal, csendéletek, szobabelsők, mint Nagy Balogh, csak a lavór, a
kisszék, a lámpa magányos fényei.
-----Aztán évtizedekig a mámor, a színek, a
plain-air, tájképek és nagyon sárga vasúti bakterházak, remek portrék,
virágzások, havazások, lírai absztrakcióig eljutó festészet. Zene.
-----Csodálkozva szemlélem legújabb korszakát, sok
figurális kompozíció, kacérkodás a naiv művészettel? Irónia? De naiv művészete
is pompásan színes. Frida Kahlo, a híres mexikói művésznő jut eszembe:
filozófia, költészet, dráma és tragédia színes sztaniolpapiros csokorba
bújtatva, így rejti életét, gondolatait, véleményét és sorsát képei rengeteg remény
Zöldjébe Várnai Valéria festőművész is."
----- Mit tud elődeiről? Honnan jöttek? Kik voltak? Mit csináltak?
----- Családfánkat apai ágon dédszüleimig, anyai
ágon nagyszüleimig tudom visszavezetni. Dédapám neve először az 1865-ben
Gálovics Erzsébettel kötött házasságlevélen szerepel "özvegyi állapot"
megjelöléssel. Származása helyét az anyakönyvvezető kihúzta. Az 1836. október
23-án, Lövőn született Gálovics Erzsébetnek viszont megvan a születési
anyakönyvi kivonata. Dédapám Valera, más iratokon Walera Jánosként szerepel.
Ezt a nevet ma már csak egyeneságú unokatestvérem és leánya viseli, aki a férje
neve mellé fölvette, illetve megtartotta a Valera nevet.
-----Mészáros dédapám Erdőcsoknyán (ma Csokonyavisonta)
kötött házasságot 1865ben. Halotti anyakönyvi bejegyzése 1878-ból Nagyatádról származik.
-----Fiúk, az én nagyapám, Valera János Rinyabesenyőn
született 1868-ban. Az 1880-as évek végén vette feleségül a búcsúszentlászlói 18
éves Kopcsándi Juliannát. Nyolc gyerekük született. Kovácsmesterként vasúti pályaőr volt. Népes
családjával Somogy, Zala, és Vas vármegyék különböző helységeiben Ördöghenye,
Zalaszentiván, Zalaszentlászló, Siófok, Nagygencs lakott, attól függően, hogy
munkaadója, a vasút hova helyezte. A nyolc gyermek közül apám mellett még két
másik fiú is vasutas lett, a legkisebb pedig kereskedő. Két lány is vasutashoz
ment feleségül. Julianna nagynéném a Szent Ferenc Betegápoló Rendben vállalt
szerzetesi életet, szolgált lepratelepeken, dolgozott műtősként a lippai,
aradi, szászvárosi kórházakban. Szászvárosban temették el az 1970-es évek
végén. Temetésére sajnos nem mehettünk el. A legfiatalabb lánytestvér, Anna a
keresztanyám a második világháborúban önkéntes ápolónőként dolgozott.
Fiatalon, 52 éves korában vitte el a rák. Élnek még néhányan, akik emlékeznek
áldozatos hivatástudatára.
-----Nagyapa 1920-ban halt meg. Halálhírére Ferenc
nagybátyám kézi hajtányon sietett haza vasúti munkahelyéről. Megfázott, tüdőgyulladást
kapott s gyorsan követte édesapját a temetőbe. Nagymama ekkor kiköltözött az 52-es
őrházból (a Sárvár felé vezető vasútvonal mentén), ahol laktak, s vett egy
családi házat Kámonban. Akkor Pozsonyi út 14. volt, amely 1950-ben
Felszabadulás, majd Vöröshadsereg útja 175. lett. Ma ugyanezen ház címe 11-es
huszár út.
-----Édesapa 1905. szeptember 27-én Németgencsen
(ma Gencsapáti) született. Jó kedélyű, szellemes, rögtönzésre, mások
szórakoztatására mindenkor képes ember volt. A társaságban az emberek az ő
közelébe húzódtak, hogy jókat derüljenek megjegyzésein. A vasút adott neki is
kenyeret. Asztalos szakmája mellett mindenhez értett. Ezermester volt.
Tevékeny, szorgalmas életet élt. Igaz, a polgári iskolai bizonyítványába
a szorgalom sorba az osztályfőnök még azt írta be: csekély. 1983-ban halt meg.
-----Az anyai ágról a következőket tudom. Nagyapám,
Horváth György 1854-ben Rábakovácsiban, nagyanyám
1861-ben Nyőgéren született. Népes család volt az
övék is. Nagymamám harmadik felesége volt nagyapának. Az elsőt, egy
özvegyasszonyt három fiúval vett feleségül. A második házasságából két lánnyal
maradt özvegyen. (Mindkét felesége meghalt.) Így Horváth Julianna nagyanyámnak
egyszerre öt mostohagyereke lett. Nagyanyám pedig nyolc gyereket szült, akik
közül öten csecsemőként meghaltak. Egy iskoláskorúvá serdült kislányt
ismeretlen betegség vitt el. A nyolc gyerek közül csak az 1896-ban született
Bözsi néni, és az 1906-ban (Fűztűn, Zuggó malomban,
anyakönyvezve Pecölben) született Iluska,
az anyám érte meg a felnőtt kort. Nagymamám 45 éves korában szülte anyámat, aki
jó fizikumú, minden testi és lelki bajt legyőzni tudó, feltűnően szép asszony lett.
96 évet élt.
-----Anyám Valera
Tónival 1933-ban kötött életre szóló házasságot a kámoni
kápolnában. Én is Valeraként születtem 1936. január
5-én. Első látogatóm Valera nagymama volt, aki misére
menve szaladt be a bábaképzőbe megnézni unokáját. Apukám csak a feleségét
látogatta meg. Tekintete átsiklott az ágy végében nyöszörgő poronty fölött.
Nyilván fiút várt. A Valera nevet a vasút
"instrukciójára" a '40-es években magyarosította Várnaira. Azért erre, mert a
szegedi mozdonyvezető bátyja már a Várnai nevet választotta.
-----Ők voltak az én elődeim, akiknek körében
nagyon szép gyermekkorom volt. Szüleimen kívül két nagymama, keresztmama,
nagybácsi kényeztetett. Mindenki sírt, amikor beírattak az iskolába.
Emlékezetem szerint nagyon vártam az iskolát. Az utcai kapuhoz gyakran kivittem
a kisszékemet, ott üldögélve vártam, hogy valakivel beszélgethessek. Egyszer
jött a szép Gizi néni, Vass Gizella, a kámoni iskola (ma Gothard Jenő
Általános Iskola) igazgatóhelyettese, akit megszólítottam és elmondtam neki,
hogy hamarosan én is iskolába megyek. Ezt ő mesélte el.
-----A családról szólva mondom el, persze hogy
érdekelt a Valera név gyakorisága, eredete. Az
utóbbiról most sem tudok semmit. A már említett rokonon kívül az interneten is
mindössze az első ír miniszterelnök (Eamon de Valera) és a spanyol realista
irodalom kiválósága, Juan Valera (18241905) neve található.
----- A művészi tehetségnek szinte minden formája már korai
gyermekkorban jelentkezik. A tánc és a zenei képesség fejlesztését tízéves kor
előtt iskolai keretben kezdik el. Családjában volt ilyenfajta tehetséggel
megáldott ember?
----- Nem tudok róla, hogy a
családban bárkinek is lett volna bármilyen köze is a
rajzhoz, vagy más művészeti tevékenységhez. Talán az apukám sokoldalúsága, az
anyukám kézügyessége (Dancs Böske
varrodájában tanult a szombathelyi Vörösmarty utcában) említhető. Van még egy
ellenőrizhetetlen családi hagyomány, amely szerint nagyapám, aki katonáskodása
idején Prágában dolgozott, az egyik kapura rákovácsolta a nevét.
szüleivel | A család a '70-es években. Walera Georgina (Julianna), Péter Béláné szül. Walera Mária, Várnai Antal, Várnai Antalné, Zsuzsi kutya |
-----
----- Sem szüleimnek, sem rokonaimnak nem tűnt
fel rajzkészségem, mert kiskoromtól folyamatosan rajzoltam. Ez volt a
legkedvesebb játékom. Valójában az általános iskolai osztálytársaim vették
észre, hogy a rajzfeladatok megoldása nekem semmiféle nehézséget nem okoz,
ezért rendszeresen arra kértek, néha követelték, hogy készítsem el az ő
feladatukat is. Ezért a rajzórákon én rengeteget dolgoztam, de előfordult, hogy
épp a saját munkámat nem tudtam megcsinálni. A tanárnő
fel is hívta anyukám figyelmét, hogy nem készítem el rajzfeladataimat...
-----Amikor nyolcadikos koromban eljött az
osztályfőnök hozzánk, hogy a továbbtanulásomról beszélgessen a szüleimmel, én
azt mondtam, hogy grafikus szeretnék lenni. Aztán megtudtam, hogy ilyen oktatás
csak Budapesten van, ezért azonnal visszavonultam a tervemmel, mert nekem
nagyon jó volt otthon. Én sokáig voltam gyerek. Nem gondoltam, hogy az én
dolgom kitalálni, mi legyek, ha felnövök. A közgazdasági technikumról, illetve
akkor közgazdasági gimnáziumról sem nagyon tudtam, hogy micsoda.
-----Pedig ott kellemes meglepetések értek, nekem
tetsző feladatok vártak rám. Például az irodalmi szakkör, ahol operarészleteket
is hallgattunk. Tóth Margit tanárnő széles körű műveltségét a mi érdeklődésünk
fölkeltésével is kamatoztatta. Komáromi Ernő tanár úr, a mindannyiunk szeretetével
körülvett "Kisatom" a földrajztudományok szerelmesévé tett minket. Az igazgatónő,
Maróti Pálné néprajzi
ismeretekre tanított. Gayer Gyuláné
az óráin arra gondoltam, milyen nagyszerű érzés lehet, ha a tanárnő kinéz az
ablakon, s a férjéről elnevezett parkot látja a magyar nyelvet és irodalmat
igyekezett belénk plántálni. Igazi történelmet tanított dr. Szabó József. Az
osztály egyharmada volt szerelmes bele. Kijutott a rajongásból dr. Gáspár
Sándor és dr. Csordás Zoltán tanár uraknak is. Az elsők között kellett volna
említenem a remek tanári karból Bejczy Aranka
osztályfőnököt, Pőcze Sára matematikatanárnőt,
dr. Abonyi Józsefnét, Zechmeister Médit, dr. Erdőhelyi Ferencnét, akiket
nagyon-nagyon szerettem, de az általuk előadott tárgyak (számvitel, matematika,
politikai gazdaságtan, tudományos szocializmus,
orosz nyelv) nem férkőztek a szívemhez. Major Miklós (Gandhi) a kémiát okította,
Gruber Lajosné pedig a botlábú Várnai Valériát hangolta rá a
sportokra. A középiskola az egyéniség formálására sok tantárgyi, pedagógiai,
művelődési, viselkedési mintát, példát mutatott meg.
-----Középiskolás éveimet végigkísérte érdeklődésem
gyakori változása is. Az első két osztályban olyan jól ment a kémia, hogy
Gandhi tanár úr "pláne-tanítványa" lettem. Mindig engem szólított fel, hogy
társaim tévedéseit kijavítsam. Apukám kémia-gyűjtemény polcot készített,
eszményképem pedig Nobel Alfréd lett.
-----Harmadik osztályban kénytelen voltam
csalódást okozni Gandhi tanár úrnak, mert a földrajz kezdett érdekelni. Kisatom
pályázatot hirdetett egy képzeletbeli utazásról. El is készítettem egy száztíz
oldalas két "kötetes" képzeletbeli ifjúsági regényt Utazás Magyarországon címmel.
Saját rajzaimmal illusztráltam,
térképeket és képeslapmásolatokat szerkesztettem a pályamunkába.
-----A negyedik osztályban ismét változott az
érdeklődésem. Maróti igazgatónő egy népi játékos
országos pályázatra nevezte iskolánkat. A kiírás szerint egy olyan népi játékokat
magába foglaló összeállítást kellett készíteni, amely az ötlettől a megvalósításig
terjedő utat dolgozza föl. Ebben a munkában már számítottak rám az irányító
tanárok. A játék jól sikerült, úgy tudom a Népművelés című
folyóirat is hírt adott róla. Ebben a tanévben a sport is belépett az életembe.
Őrzök néhány oklevelet középiskolai szintű első helyezésekről futásban,
kerékpározásban. A Haladás kosárlabda tartalékcsapatának tartalékjátékosa
voltam. Kézilabdáztam is.
-----Jelentkezésemet tanáraim az ELTE néprajz
szakára javasolták. Tévedés volt. Szakköri szinten a szükséges ismereteket nem
lehetett elsajátítani.
----- A Képzőművészeti Főiskolára való jelentkezés nem merült föl?
----- Érettségi után elég
sokára négy évvel, 1958-ban jelentkeztem a főiskolára, elhatározásomban nem
volt valami nagy elszántság. Ezért nem is voltam nagyon boldogtalan a
sikertelenség miatt. Akkoriban nagyon erős volt a túljelentkezés a főiskolára.
Azt mondta nekem valaki: ha a főiskolai mesterek csak egy-egy jelentkező
fölvételét segítik, akkor már be is telik a fölvételi keretszám. Persze
megpróbáltam itthon, Szombathelyen támogatóra lelni, de a biztatásnál nem
jutottam tovább.
----- A hivatalos főiskolai festőművészképzés ugyan kimaradt az
életéből, de volt egy Derkovits Gyuláról elnevezett
szakkör, amely még a világháborút követő esztendőkben a szabadművelődési program
keretében alakult. Ezt a Derkovits Kört akár magánfőiskolának
is nevezhetnénk, hiszen a XX. századi hivatalos főiskolát nem végzett vasi
festőművészek kiröptető intézménye volt. Ma is sokan, sokszor szívesen
emlékeznek vissza rá.
----- Valakitől hallottam
erről a Derkovits Körről. Elhatároztam, hogy munka
után én is eljárok oda rajzolni. Fáradságos volt munka után beülni és HB-s ceruzával
például gipszfejet rajzolni. Később történt
valami. Burány Nándor tanár úr aki Radnóti Kovács
Árpád mellett a
szakkör vezetője volt megállt mellettem, hosszasan nézte a rajzaimat, és azt
mondta: Bözsike, vegyél szenet! (Burány tanár úr a
lányokat Bözsikének, a fiúkat Jakabkának szólította.)
A szénrajzok már kezdtek örömet okozni. Aztán újra váltottunk:
Bözsike hozzál vízfestéket, és beállítottunk egy csendéletet. Egy alkalommal
Radnóti Kovács Árpád, aki a hozzám képest nagymenőket korrigálta, Burány Árpáddal
egyik csendéletemről beszélgetett. Jó volt hallani.
A Derkovits Körben: Sütő Éva, Halasi Mária, Vértesi Péter, Várnai Valéria, Burány Nándor szakkörvezető 1950-es évek második fele. (Jákfalvi Elemér felvétele) |
-----
-----A hatvanas évektől Mészáros József festőművész állt a Kör élén.
Vezetése alatt még jobban fölerősödött a szabadiskolai jelleg. Ő nem határozott
meg feladatokat, csak teljesítményeket értékelt. Tanítványaival tartalmas
barátságot alakított ki, farsangi bált szervezett. Ha nagyon kértük, verset
mondott, mesélt főiskolai éveiről, képeiről, édesanyjáról, Herényről.
Jó lenne, ha egyszer a VAOSZ-beli törzsasztalánál ülő
Mészárost egy szobrász megmintázná. (A festőművész életpályájáról ld.:
SZÉLL KálmánSZÉLL Tamás: Barátunk, Mészáros József festőművész
(19251979) Rendhagyó visszaemlékezés. III. In: Vasi Szemle,
2005. 1. és 2. szám. (A szerk.))
-----Mészáros Jóskától Horváth János vette át a
Kör vezetését. Ekkor már olyan sokan jártak ide, hogy alig fértünk el.
-----A Derkovits Kör
életem fontos "intézménye" volt. A művésztanároktól a munkára való igyekezetet,
a türelmet és a munka örömét igyekeztem elsajátítani. A korrektúrák a szakmai
nevelés mellett a mindenkihez szóló művészettörténeti tanítás fontos órái
voltak. Egymástól is sokat tanultunk. Itt már látszottak kialakulni az
egyéniség körvonalai. Természetesen a tanároktól is sokat tanultunk. Mesterek és
tanítványok esetében ez legalábbis egy ideig talán természetes is.
A Derkovits Körben: Szakács László, Vadas József, Mészáros József szakkörvezető, Várnai Valéria, Vértesi Péter 1960-as évek. (Jákfalvi Elemér felvétele) |
-----
----- A Derkovits köri tanulóéveket
követte az 1968-ban a szombathelyi Ifjúsági Házban alakult Fiatal Vasi Képzőművészek
Csoportjában későbbi nevén Vasi Műhely való részvétel. A Vasi Műhely a Vas
megyei képzőművészeti élet második hosszabb ideig működő csoportosulása volt.
Az első, a Szent Márton Céh a Kultúregyesület szép- és iparművészeti
szakosztályából alakult az 1930-as évek első felében. Az 1945 után szerveződött
Derkovits Kör jellegében, legalábbis részben
különbözött a Vasi Műhelytől. Az előbbi a mesterség alapjaival ismertette meg a
tagságot, a Vasi Műhely pedig a már "kész" fiatal művészeknek volt egyik
fóruma. Mit jelentett Önnek a Vasi Műhely?
----- A
megalakítás, megalakulás legfőbb indoka a festői, grafikusi, iparművészeti minősítés
megszerzése, az Alaptaggá válás folyamatának megkönnyítése volt. Az önálló
kiállítás lehetőségének az "Alap-tagság" volt az alapja. Ezt a csoportot
tudomásom szerint Babos Sándor, az Ifjúsági Ház kitűnő szervezőkészséggel
megáldott igazgatója hozta létre népművelői szemlélettel és gyakorlattal. Rendszeres
találkozások, megbeszélések voltak, művészettörténeti előadásokat hallgattunk.
Az ott folyó csoportélet egyik hiányosságának tartom, hogy a tevékenységet nem
terelte kellőképpen a képzés, a műhelymunka irányába.
-----Én az alakulástól a megszűnésig (1988)
változó lelkesedésű tagja voltam a csoportnak. Minden kiállításra adtam be
képet, és az egyéni bemutatkozásokhoz többször
voltam partnere társaimnak, Simon Ivánnak, Marosfalvi
Antalnak, Vértesi Péternek, Várkonyi Györgynek. De
önként, önálló kiállítást nem kértem.
Hosszú búcsú. A Vasi Muhely emlékezű kiállítása 2006 októberében a Megyei Művelődési és
Ifjúsági Központban. A kiállító művészek: Alsó sor balról jobbra: Rasperger József, Szűcs István, Bodorkós András, Molnár M. István, Stankowszky Endre, Tóth Csaba, Masszi Ferenc. Felső sor: Rákos József, Marosits József, Várnai Valéria, Hatos Csaba, Hajnal Ágota, Tarpataki Károly, Biczó Antal, Marosfalvi Antal, Kamper Lajos. (Benkő Sándor felvétele) |
-----
----- Említette, hogy érettségi után rögtön
munkába állt. Talán három évtizede egy interjúban azt kérdezték ekkor már
elismert festőművészi rangot vívott ki , nem akar-e munkahelytől független
állapotot teremteni magának. A válasza nem volt.
----- Hát persze, hiszen 50 év alatt megélhetésre
elegendő pénzt nem kerestem festői munkámmal. A kutya vacsorájához hasonló
bizonytalan képvásárlások árából szinte csak a további munka feltételeit tudtam
megteremteni. Ezért vállaltam munkát. Apám keresete és későbbi nyugdíja mellé
kellett az én fizetésem is. Anyámat születésem után a Doktor Móricz Szövőgyár
nem vette vissza, nyugdíja sem volt.
-----Három munkahelyem volt. Az első a Vas Megyei
Vas-, Fém- és Gépipari Vállalat. Érettségi után 1954-től '69-ig dolgoztam itt,
először nem tudok jobb szót amolyan irodaszolgaként. A számos helyen működő
irodák egyikéből a másikába vittem az iratokat. Aztán
alkalmaztak írnokként, bérelszámolóként, könyvelőként is. Ez a vállalat szorgalmazta,
hogy egyik kolléganőmmel együtt végezzük el a Számviteli Főiskolát. Ide csodálatosképpen
fölvettek, holott középiskolai bizonyítványomban matematikából elégségesnél
jobb osztályzatot sohasem kaptam.
-----Az itteni munkaviszonyomat egy igazgatóváltás
szakította meg. Megállapították ugyanis, hogy a könyvelés túlképzett, egy főiskolai
végzettségűnek mennie kell. Az az egy én voltam,
hiszen mi jól éltünk, még a hajamat is festettem. Egyik jószándékú
felettesem ekkor a Vas Megyei Népi Ellenőrző Bizottság irodájához ajánlott
üzemgazdász munkakörbe. Nem volt választásom, mentem. Addig a Népi Ellenőrzés
intézményét sem ismertem. Itt 1977-ig dolgoztam. Ezalatt
a főnökeim több kísérletet tettek a pártba való beléptetésemre. Válaszként
egyszer elmondtam egy Salamon Béla-viccet. Ezután a humorérzéket nélkülöző főnököm
elkezdett alattomosan áskálódni ellenem. Két másik kollégám is hasonló sorsra
jutott. A helyzetünk annyira megromlott, hogy '77 utolsó hónapjaiban már
féltünk bemenni a munkahelyünkre. Decemberben bejelentettem, hogy átmegyek a Művelődési
és Sportházba dolgozni. Először próbálták megakadályozni. Marasztaltak a
budapesti központban is. Aztán hamarosan kaptam egy levelet, amelyben közölték,
hogy 1977. december 13-ától a Művelődési és Sportházba
helyeztek át.
MCMXII Nagygencs |
-----
-----A Művelődési és Sportház fennállása 40.
évfordulójára megjelent egy album, ez sem tette helyre a Ház munkatársainak és
Babos Sándornak a megítélését. A könyvet a barátaim írták, akik a táncversenyen
kívül szinte minden más rendezvényt a "voltak még" kategóriába soroltak.
-----A szép emlékek mellett maradt kellemetlen is.
Egy általam megbecsült munkatársam közel tíz éven kereszült
apró cetliken kézírással följegyezve közölte a rendőrséggel, kik, mikor jártak
nálam, mennyi időt töltöttek az irodámban. (V. V. ekkor a Ház gazdasági
igazgatóhelyettese volt. G. J.) A cetlik egy része a rendőrségtől visszakerült
hozzám 1990-ben. A cetlik írójának itt üzenem: nem haragszom rá.
XX. század 50-es évekHuszárlaktanya |
-----
----- A művészek nem szívesen beszélnek a képkészítés,
emelkedettebb szavakkal: a műalkotás folyamatáról. Ez bizonyára nem valami
tudatos titkolózás, hanem indoka maga a folyamat, melynek a művész nem külső
szemlélője, sokkal inkább szenvedést vagy euforikus
élményt átélő alanya. Nevezik ezt ihletnek, kegyelmi állapotnak is.
----- Ezzel én is így
vagyok. Ha ugyanis elmondom vagy lejegyzem, akkor már
nem tudom megfesteni. Sőt vázlatokat sem nagyon szoktam készíteni, mert félek,
ha megtenném, elmúlna az átélés, az érzés élménye. A képalkotáshoz persze
szükségem van nekem is konkrét élményre. Festés közben, a képpé érés
folyamatában a konkrét világ azonban már inkább gátol. A magamban hordott témát
nem egyszer már kész képként látom, aztán amikor megcsinálom,
csalódást kelt, hiszen a képzeletemben egész másként élt. Ez talán abból is
adódik, hogy gondolatban a technikai megoldásokkal keveset foglalkozom. Alig
van néhány olyan témám, amit elfogadhatóan tudtam fejből papírra "fordítani".
Különösen a kedvelt, a dédelgetett témák például a szüleim megfestésénél
érzek nagy szorongást.
Kámoni iskola |
-----
----- A témáim hosszú ideig csak a gondolataimban
laknak. Némelyek ott is maradnak, sohasem látnak napvilágot. Mások újabb
gondolatsorhoz társulnak, újabb látvánnyal, élménnyel vagy eseménnyel
egészülnek ki, árnyalják, színezik azt. Talán az emlékezet mindent átíró,
átfogalmazó hatása teszi munkáimat olyan szűrt világúvá, lebegő hatásúvá. Mikor
a Számviteli Főiskolára jártam, a hazafelé tartó út a gondolatban való festés
ideje volt, így építkeztem. Máskor a "téma mellett" éveken át naponta elmentem,
szinte észre sem vettem, aztán egyszercsak
megszólított, egyre jobban megszerettem. Ilyen például a Hudetz-ház című
pasztellom, vagy a 11-es huszárlaktanya. Az előbb azt mondtam, nem készítek
vázlatokat. Ez általában igaz. Előfordul azonban, hogy idegen tájakon járva
kénytelen vagyok a témát és a színeket vázlatszerűen lejegyezni. Így készültek
erdélyi képeim. Modellt, beállított csendéletet vagy interieurt azonban valóban
az elraktározott élményeimből hívok elő. Így született a Nő a vernisszázson vagy
a Nő brillant kalappal című kép is.
-----
Ugye, a szín és a forma kettősségében Magánál a szín kapja az elsődleges
szerepet? Különösen pályája kezdetén születtek olyan alkotásai, amelyeken a
színek is összemosódtak s ebből a világból sejtelmesen tűnt elő a forma.
----- Igen. A színek az elsődlegesek.
Az emlékképeim is leginkább a színekhez kötődnek. A forma valóban másodlagos,
hiszen az a koloritból adódik. Pedig ha ez képeimből már nem derül is ki
pályám kezdetén szénnel, diófapáccal is sokat rajzoltam. Próbálkoztam más
technikákkal is, vízfestéssel, temperával, olajjal, gouaschsal.
Aztán egyre inkább a pasztell mellett kötöttem ki. A legfontosabb képeim
csaknem mindegyike ezzel a technikával készült. Ma is legszívesebben a
pasztellkrétát használom. Ez a vonzalom a Derkovits
köri időkre vezethető vissza. A Kör egyik legszorgalmasabb tagja Rácz József plébános volt, aki nyugdíjazása után is
rendszeresen járt rajzolni. Jólelkű, barátságos, kedves ember volt, minden jót
el lehet mondani róla. Ma már a Jáki úti temető papi
parcellájában nyugszik. Neki volt egy nagyszerű pasztell készlete fadobozban,
vállszíjjal. Nagy alapossággal Szent Cecíliát kezdte festeni, amint a szent
orgonán játszik. A pasztellt mindannyian irigyeltük, egy-egy színt kölcsön is
kértünk tőle. Idős korára papi otthonba került, a krétákat otthagyta, és mi
ezekkel kezdtük a képek festését. Molnár Sanyi, Várkonyi
Gyuri volt a menő, én irigységből kezdtem ezekkel próbálkozni. Aztán a kezemben
maradt. Juszuf így szólítottuk a plébános urat
krétáiból néhány darab és a doboz ma is nálam van. Ha dolgozom, mindig
kinyitom, pedig használható kréta már nincs is benne.
Asztalos csendélet |
-----
----- A
kérdésre többféle válasz adható: a mondandó már önmagában kép, mert a festő
mondanivalóját festi le. Akaratomtól függetlenül nem jelenik meg semmilyen kép.
Nincs objektív tapasztalatom, de valószínűleg az absztrakt irányzatok
használják föl az akarattól független vagy kizárt színélményeket. Akaratunktól
független képnek nevezhetjük például egy látomás vagy álom
képbe rögzítését, de az már akaratunk "termékeként" jelenik meg.
-----Akaratunktól független is lehet a kép, ha
mondjuk monothypia technikával a véletlenre
bízzuk a lenyomatot. Akaratunktól független lehet egy kép valamely részlete, ha
a véletlen színkeverés következtében az elhatározástól eltérő színt alkalmazunk
és a kép szempontjából megfelelőnek találjuk, ezért
nem változtatunk rajta.
-----Erre a kérdésre bizonyára kifejezőbb választ
kellene adni, de én nem vagyok elég tanult ember a helyes válasz megadására. Én
leggyakrabban a kerethez festem a képet, Megvárom, míg találok olyan keretet,
amihez a fejben tartott képet aztán megfestem.
-----
Számos művész évekig, néha évtizedekig festi, formázza ugyanazt a témát. Alig
tud betelni vele. Váli Dezső például a műtermét, Anna
Margit a bábukat, Szántó Piroska az útmenti
kereszteket és növényi metamorfózisokat, Schrammel
Imre a minotauruszokat, bohócokat, Miháltz Pál a napraforgókat, Geszler
Mária a lefüggönyzött ablakokat, zeneszerszámokat, a
lenyűgözően gazdag 15 cm-es nagyságú önarcképeket. És
Maga?
----- Az első képként kezelt
munkáim többsége csendélet. A Derkovits Körben volt
egy ütött-kopott, a festékektől felismerhetetlen színű kerámiakancsó, amit
társaimmal együtt többször is lefestettem. Szintén a köri időkből való egy Zizi
névre hallgató kislány portréja. Róla több munkám is
készült, amelyek közül az egyik szerepelt az első csoportos szombathelyi
kiállításunkon. A tárlatról a Zsennyén tartózkodó Gadányi Jenő írt méltatást a
Vas Népében. Büszke voltam rá, hogy engem is megemlített a december 6-ai
számban: "Várnai Valéria, aki [...] ha rendszeresen
tanul, a jövőben fejlődőképes lehet." Visszatérő témáim közé tartoznak a
szobabelsők, kedvelt tárgyaim közül a kék lámpa. Karácsonyi képeimből
kamarakiállítást tudnék rendezni. Szívesen festek
karácsonyfákat. Ilyenkor úgy érzem, éppen most akasztom föl a díszeket,
szaloncukrot. Szeretek barátaimnak angyalt festeni jókívánságaimmal. Asztalt is
szívesen terítek süteménnyel, virággal. És hát persze a vasútállomás... az
elindulás és a megérkezés színhelye. Furcsa lenne, ha a vasutas familiából
származó festő munkáiból éppen a vasút maradt volna ki.
-----A témáim nem nagyon változtak. Gyakran
festettem közvetlen környezetemet, az udvart, a házat. Motívumaim többsége is
az egyetlen lakóhelyem környezetében gyökerezik.
----- Művészetéből
miért maradt ki, vagy csak miért nagyon visszafogottan van jelen a politika?
----- Az előbb említett
témákból, úgy hiszem, ez egyértelműen következik. A politika persze nem maradt,
nem maradhatott ki. Ez elsősorban a dolgok rosszallásában jelentkezik. Példa
erre a lebontott Hudetz-ház, aminek megfestésével
szomorúságomat szerettem volna kifejezni. Politikai tartalmúnak érzem az
ismeretlen helyen lévő Húsvéti
kaput, a Katonanótát. Érdekes módon az én értelmezésem szerint
semmiféle politikát nem tartalmaz a felszabadulási pályázaton "győzedelmesen"
szereplő Győzelem című képem. Ez egy százötvenéves,
megviselt, aranyozott keretbe gyömöszölt szürke szögesdrótkerítést ábrázol, ami
a második világháború végét idézi. Ez a kép a múlt század második felében a
világ valamelyik országában biztosan aktuális volt. Nem is nagyon értem, mit
láthattak bele a bírálók. Dr. Garzuly Ferenc főorvos
mondta egyszer hasonló mondatokat egyik-másik kiállított képem kritikájában
is leírtak , hogy képeimen a sok kerítés, drótháló, bezárt kapu valójában az
én személyes bezártságomat is jelenti.
----- Mit
szeretett volna elérni pályafutása kezdetén? Az első sikeres bemutatkozás után
bizonyára megfogalmazódott a távolabbi cél is. Mi valósult meg ezekből az
elképzelésekből?
----- Az első önálló
kiállításomat 1971-ben rendezhettem meg a Savaria
Múzeumban. A kiállítás igazi rendezője persze dr. Szentléleky
Tihamér, a Múzeum igazgatója volt. A megnyitót
Mészáros József, az egykori mester tartotta. A megnyitó körül kis bonyodalom
támadt. Mészárost én időben kértem a megnyitásra, ő ezt el is fogadta. Időközben
azonban a Balaton-felvidéken valahol restaurálási munkát vállalt, én meg nem
tudtam róla. A nyitás előtt néhány nappal levelet kaptam tőle, amelyben azt
írta, ne haragudjak, de mégsem tudja megnyitni a tárlatot. Megijedtem, rövid
volt az idő, telefon, távirat, könyörgés, aztán a nyitás előtti napon
megérkezett s elmondta az "avatóbeszédet".
-----Hogy mit szerettem volna elérni? Elsősorban
azt, hogy jó festő legyek, hogy képeimmel örömet tudjak szerezni azoknak, akik
kíváncsiak a munkáimra. Természetesen örültem a hivatalos elismeréseknek is. A
felszabadulási pályázat díjának, mert úgy érzem, jó képet festettem. Örültem
továbbá a Dunántúli Tárlat, a Győri Művésztelep és a Pannónia Biennále
díjainak. Az utóbbi háromért azért, mert más városokban ismerték el munkáimat.
A "Szombathely Kultúrájáért" életműdíjat (1996) az élet ráadásának, rosszakaróim
vezeklésének tekintem. Hálát adok Istennek, hogy ezt az elismerést akkor kaptam
meg, amikor még anyukám is örülhetett neki, én meg öregedő fejjel bizakodtam,
hogy hamarosan minden nagyon jóra fordul.
Vers |
-----
----- Talán az, hogy az
utóbbi években leginkább múltbeli témákkal foglalkozom. Hetvenévesen másként
látjuk az eltelt évtizedeket. Ami fiatalon, középkorúként szomorúnak látszott,
arról az idő letisztította a port. Ha akkor megkérdezték tőlem, hogy vagyok, rendszerint
azt válaszoltam: voltam már jobban is. Dehát mikor?
Hiszen gyermekkoromat a háború, fiatal éveimet a háborús nélkülözés, aztán a ránkcsukódó félelmetes politika, a bezártság jellemezte.
Később ezek oldódtak, de a munkahelyi problémák elől nem tudott elmenekülni az
ember. De ha visszatekintek erre az időre, valóban kiszínesedik a világ. Akkor
voltam gyerek, akit a szülők szeretete óvott a külvilágtól. Akkor voltam
fiatal, akkor középkorú. Élt a családom, népes volt a ház. Ilyen gondolatok
foglalkoztattak, amikor az Albumot és a Verset festettem.
-----E mellett az általánosnak nevezhető
bizonyára mások által is megélt hangulatnak volt konkrét előzménye is. Amikor
anyukámat gyászoltam, félbehagyott portréi kerültek elő. A táskáiban
újságkivágásokat, buta gyermekkori rajzaimat találtam meg. Ekkor a gyász
mellett elhatalmasodott rajtam a vágyakozás a festés után.
-----Anyukám betegsége idején, munkahelyi gondok
mellett, nem nagyon jutott időm a festésre. E rossz hangulat oldásának lett a
patikája a megszínesedett, vidámnak ható, de sírva festett képek sora az utolsó
öt évből. Jé, a Vali felszabadult gondjaiból! mondják. Pedig ma már tudom
a múlt volt a színes, a jelen pedig a gyászé. Nem tudom, lesz-e idő, hogy ez a
mostani jelen is egykor kiszínesedjen.
----- E
folyamatban bizonyára segítségére lesz barátainak népes tábora. A tárlat
megnyitóinak "népessége" ezt látszik igazolni.
----- A
barátokkal, a barátokról beszélgetni a legkellemesebb időtöltések egyike. Ilyenkor
megnyílnak a múlt kapui, megelevenednek az egykori események. Megidéződnek a
barátok a beszélgetésekben, játékokban, pletykákban, jóban-rosszban egyaránt.
Általános iskolai barátaim közül szívesen említem K. M. nevét, akivel közös
útvonalon közlekedünk; dr. E. M.-mel, ha máskor nem
is, kutyaoltás idején az iskolában történteket emlegetjük.
-----Középiskolás korom óta töretlen a barátságunk
Szabó Évával. 55 év alatt nem volt olyan hét, amikor valamilyen formában ne
adtunk volna jelet magunkról egymásnak. Úgy emlékszem, én megbántottam
néhányszor, ő haragudott is öt percet, de nem "viszonozta" a bántást. A
Gépipari Vállalat valamikori munkatársaival ma is boldogan találkozunk. Most
tudjuk csak, hogy akkor mennyire szerettük egymást. Dr. Vörösné
Gyöngyös Klárival több mint négy éven át együtt bifláztuk a főiskola
jórészt felesleges tantárgyait. Két nagyszerű műszakival, Angler
Lajossal és a nemrég eltávozott Fülöp Ferenccel a műhely sarkában
politizáltunk. Dr. Lakyné Mártával gyakran telefonon
ébresztgetjük irodalmi és színházi emlékeinket.
-----Jelen barátaim, hála Istennek, sokan vannak. Legutóbbi
kiállításomon Sziebert János statisztikája szerint
250-en voltak. Ha ebből a vernisszázsi létszámból
levonjuk a kötelezően megjelenteket, a rokonaimat, a véletlenül betévedteket,
néhány értékállóságot latolgató műgyűjtőt, azokat,
akik arra kíváncsiak, mennyit öregedtem tavaly óta, akkor is marad kettőszáz
ember. Ők az én barátaim, de Isten éltesse mind a kétszázötvenet!
-----A barátok közül, úgy látom, első az
egyenlők között a keramikusművész asszony. Mind az 1996-os, mind a 2007-es nagy
tárlatának köszöntőjét ő írta meg. Utóbbiból hosszabban idézek beszélgetésünk
bevezetőjében. Ha megkérdezném tőle, nem elfogult-e, nem kétséges, mit
válaszolna. Elmondom, hogyan értékelte munkásságát néhány hete: "Várnai sohasem kergetett hamis divatokat,
ezért mindig korszerű volt. Lírai absztrakcióival, legjobb műveivel, mint Monet
késői kertjei, Turner égboltjai, tengerei, viharai a leg-»avantgardabb
posztmodern, posztimpresszionista« festőművész közöttünk. Alanyi festő."
Kiállításmegnyitó Győrben, 1986-ban. Giczy János festőművész és Geszler Mária keramikusművész társaságában. |
-----
----- Egyszer régen, egy vasárnap
délelőtt bementem a Kossuth Lajos utcai nagypostára akkor még vasárnap délelőtt
nyitva volt bélyeget vásárolni. A csarnokban sok fiú társaságában volt egy
lány. Nem volt rajta brillanti kalap, nem volt a gallérja brüsszeli csipkéből,
nem az elsőáldozó ruháját viselte, a harisnyája nem volt piros, a fülében
egyforma volt az aranykarika. Még egyszer megnéztem a lányt, meg a fiúkat is.
Megvettem a bélyeget s ahogy kiléptem a kapun: azt
gondoltam, ő a Geszler Mária. Honnan tudtam? A
Kossuth Lajos utca tele volt az aurájával.
----- A lírai hangulat után egy célirányos kérdés. Milyennek látja
a megye képzőművészeti életét?
----- Megfigyelésem szerint
manapság pezsgő. Tárlatot tárlat követ. Meglepetésekben, új formák
megjelenésében gazdag. Sok új tehetség jelentkezik, és mintha a közönség érdeklődése
is gyarapodna. Jó, hogy a megye városai is felzárkóznak Szombathely képzőművészeti
életéhez. Kezd sikk lenni a vernisszázsra járás. A
sznobokról nincs statisztika, de jó ha vannak, mert
gyerekeik és unokáik már értői is lesznek a művészetnek.
-----A szervezett képzőművészeti
élet élénksége mellett a művészekkel való törődésnek úgy látom nincs
megfelelő intézménye. A kiállításra készülők pályázgatnak és a csurranó-cseppenő
pénzekhez megalázkodva próbálnak mecénási támogatást
szerezni. A MAOE (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete) működésében is,
sajnos, érvényesül, hogy Magyarország Budapest, a többi pedig vidék. A megyei
MAOE Csoportnak is van több kiállítási lehetősége évenként, de arról nem lehet
hallani, hogy a képeket el is tudnák adni.
-----
Hova helyezi saját magát a festők sorában?
-----A
rangsor nélküli rangsorban én talán a vidéki középhad nem zászlóvivő katonája
vagyok. Ezzel még talán szerénytelen is vagyok, hiszen az eltelt 50 év alatt
senki sem kért arra, hogy fessek képet mondjuk egy koccintóba, tervezzek
könyvborítót, készítsek illusztrációt valamelyik helyi kiadványba.
-----A festés fontosságának érzése életem során
soha nem hagyott el. Voltak időszakok, amikor csak fejben festhettem/festettem,
vagy talán még ott sem. Én azért mindig festőnek éreztem magam. Ezt erősítette
az a tény, hogy a Képzőművészeti Alap fölvett soraiba, ezáltal kiállítási lehetőségeim
bővültek. Hivatásos festőnek számítottam, így nemcsak amatőr bemutatókon
szerepelhettem.
----- Nem
emlékszem, hogy láttam volna önarcképét. Ha megfestené, mit tenne hangsúlyossá
az arcán?
----- Nem nagyon gondoltam
önarcképfestésre. Ha nagyon kérnének, valószínűleg megfesteném, mert nehezen
tudok nemet mondani. Szóval, ha festenék divatos szóval , a realista
stílushoz közel álló kép lenne. Hangsúlyossá tenném
ráncaimat, szememet megpróbálnám fiatalkorira festeni és egy hímzett rózsaszín
blúzt adnék magamra. A ráncaim mindkét nagymamára, a fiatal
szemek anyukáméra hasonlítanának, aki 96 éves korában is azt mondta: nagyon
szeretek élni.
----- Anyja lánya?
-----2007 októberébennovemberében beszélgettünk.
Amikor az itt olvasható, ellenőrzött szöveget a festőművész visszaadta, azt
kérdezte: tudja, mi mindenről beszéltem volna, ami kimaradt?
----- Miről?
----- Nem beszéltünk arról, hogy láttam a
sztálingyertyákat, hallottam lezuhanni a bombákat, láttam a
dél felől azt mondták, Szicíliából a kék októberi ég alatt
közeledni a bombázó kötelékeket. Nem beszéltem arról, hogyan vittem a kisszéket
a Schuszter-iskolába (a kámoni iskolának az a része, amely előzőleg vendéglőként
működött). Nem meséltem a gombaszedést a repülőtéren, a kirándulásokat a gencsi
szentkúthoz, hogy a nagymama azt énekelte: Fiumei kikötőben áll egy hadihajó;
hogy a padlásra vezető létra tetejéről, ha délre néztem, azt hittem, hogy
ott van a tenger. Nem meséltem egy kámoni őstehetségről, Stapiról
(alias Steierich István), aki nemcsak a kámoniak cipőjét
javította, hanem szabadidejében mérnöki pontossággal kifaragta a megye
valamennyi jelentős épületét, s hogy egyetlen fából láncot készített. Nem
meséltem a kutyáinkról: Lordról, Zsoliról, Zsuzsiról,
Morzsikáról, a gyönyörű fehér puliról és Pitykéről, a
testőrömről. Szívesen szóltam volna arról, hogy 1997 nagyszombatján miként
kísérte a Haley Bopp üstökös a feltámadási körmenetet.
-----Azt sem tudtam elmesélni, hogy egyszer,
régesrégen a ház sarkánál álló létra mellé állva csíkos, pántos szoknyában,
arra gondoltam: most gondolok valamit, amire majd egyszer visszagondolok.
VÁRNAI VALÉRIA EGYÉNI KIÁLLÍTÁSAI
1971 | Szombathely, Savaria Múzeum |
1973 | Szombathely, Forradalmi Múzeum, Simon Ivánnal |
1973 | Kőszeg, Tábornokház, Simon Ivánnal |
1973 | Zalaegerszeg, Helyőrségi Klub |
1974 | Győr, Petőfi Ifjúsági Ház |
1975 | Körmend, Várkonyi Györggyel |
1977 | Graz, Neue Galerie, Marosfalvi Antallal |
1978 | Szigetvár, Művelődési Központ |
1979 | Kőszeg, Tábornokház |
1984 | Szombathely, Lakástextil Vállalat |
1986 | Győr, Városi Könyvtár |
1987 | Szombathely, TIT-székház |
1988 | Szombathely, Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ |
1988 | Szombathely, Forgó Klub |
1989 | Kőszeg, Jurisich Művelődési Központ |
1989 | Wiener Neustadt, Volksbank |
1989 | Neukirchen,Volksbank |
1989 | Szentgotthárd, Színház |
1990 | Oberwart, Gamaug Gusztáv kávézója |
1991 | Bergamo, San Bartolomeo Kulturális Központ, Lessenyei Mártával és Tóth Emőkével |
1992 | Celldömölk, Kemenesaljai Művelődési Központ |
1996 | Szombathely, Művelődési és Sportház |
1997 | Körmend, Várkastély |
1999 | Sárvár, Galeria Arcis |
2000 | Szombathely, Művészetek Háza |
2001 | Kőszeg, Írottkő Naturpark Információs Központ |
2002 | Szombathely, Vitalitás Galéria |
2003 | Szombathely, Puskás Tivadar Szakképző Iskola |
2004 | Szombathely, Hefele Menyhért Szakképző Iskola |
2005 | Budapest, Unio Galéria |
2006 | Szombathely, Vitalitás Galéria |
2006 | Répcelak, Nyitott Tár Galéria |
2006 | Kaposfüred, Galéria és Szoborpark |
2007 | Szombathely, Szombathelyi Képtár |
VÁLOGATÁS A CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOKBÓL
1958 | Szombathely, Savaria Múzeum erkovits Gyula Képzőművészeti Kör kiállítása |
1958 | Budapest, Műcsarnok Képzőművész Körök Országos Kiállítása |
1968 | Paks, Művelődési Ház Vasi Fiatal Képzőművészek Tárlata |
1969 | Pécs, Orvostudományi Egyetem Vasi Fiatal Képzőművészek Tárlata |
1969 | Balatonfüred, Művelődési Ház Vasi Fiatal Képzőművészek Tárlata |
1977 | Muraszombat VI. Pannóniai Nemzetközi Képzőművészeti Kiállítás |
1977 | Budapest, Kertészeti Egyetem Klubja Vasi Műhely kiállítása |
1978 | Piran, Jugoszlávia Nemzetközi Nőművészeti Kiállítás |
1979 | Eisenstadt VII. Pannónia Nemzetközi Képzőművészeti Kiállítás |
1980 | Miskolc, Miskolci Galéria Hét művész Vas megyéből |
1981 | Szombathely VIII. Pannónia Nemzetközi Kiállítás |
1985 | Kaposvár Dunántúli Képzőművészeti Kiállítás |
1989 | Felsőlövő (Oberschützen),
Kultúrcentrum Fünf Mäler aus Szombathely |
1990 | Eisenstadt Burgenlandische Freiheit |
1991 | Bécs, Collegium Hungaricum |
1993 | Esztergom, Balassi Bálint Múzeum I. Országos Pasztell Biennalé |
1993 | Szombathely, Művelődési és Sportház Karácsonyi Tárlat |
Rendszeres résztvevője a
megyei tárlatoknak: 19591973 Vas megyei képzőművészek tárlata 19681972 Vasi Fiatal Képzőművészek tárlata 19731988 Vasi Műhely kiállításai |
AZ INTERJÚBAN FÖLHASZNÁLT IDÉZETEK FORRÁSA
-----GESZLER Mária írása a 2007. június 14-ei Szombathelyi Képtárban rendezett kiállítás meghívóján.