GALAMBOS ANDRÁS
FELSŐBÜKI NAGY PÁL ÉS SZÉCHENYI ISTVÁN KAPCSOLATA
----------------------------------------
-----A Pesti Hírlapot és Kossuthot élesen támadó Széchenyi István nem sokkal később
ugyancsak Nagy Pállal példálózik: "Számosb évek ezelőtt,
mikor mi [...] még felette kicsinyek valánk, felszólalt
egy Nagy férfiú [...] és azért vegyük le süveginket,
adjuk meg mi Istené, de adjuk meg azt is, mi e' Nagy hazafié [...] hiszen
nemzetiségünk megmentésében ő az első bajnok".3 Széchenyi is Nagy
Pál nemzetiséggel kapcsolatos híres kijelentését idézi, miszerint a nemzetiség
fontosabb az alkotmánynál is, "minthogy a nemzetiség hű megőrzése legbiztosabb
talpköve volna a' szabadságnak; nemzetiségében sülyedező
nemzet viszont legszebb szabadságainak daczára is
csak hamar rabigába görbedne."4
-----Nemcsak a "két legnagyobb" reformkori politikus tartotta Nagy
Pált a reformok, a haladás iránti politikai küzdelem úttörőjének. Az őróla sok
rosszat író Kölcsey is mintha megenyhült volna, mikor 1835-ben, országgyűlési
búcsúlakomáján elismerte, hogy "Nagy Pál volt az, aki első szikrát gyújtott 27
évek előtt kebelében" és "őt mesterének nevezé."5
-----Kossuth és Széchenyi méltatása akkor hagyta el a sajtót, amikor Nagy Pál
már nemcsak népszerűségét veszítette el, hanem politikai pályafutását
is befejezte.6 Egyre több ellenséges vélemény jelenik meg róla
ez idő tájt, ezért is elgondolkodtató, hogy a két nagy politikus miért említi
őt annyira meghatározó személyiségként.
-----A források alapján
látható, hogy Nagy Pál kezdeményező szerepét a kortársak nem vitatták el;
ugyanakkor a két idézett írásból az is érezhető, hogy meghaladottnak vélik az ő
elveit. Kossuth a nemzetiség és a magyar nyelv ügye után már
végre a haladó szellemű alkotmányért való küzdelmet helyezi előtérbe,7 és
Széchenyi is értékelő megjegyzést fűz meleg szavai mellé: Nagy Pál fellépésének
hatására a reformkor addigi szakaszában a magyarság legkivált "honi nyelvünk
ügyét" képviselte.8 Ezt viszont mind a Kossuth és Deák körül
csoportosuló liberális ellenzék meghaladta már (erre utal az "emberbarát vagy
hazafi" dilemmája a '40-es években),9 mind Széchenyi elvetette a rendies
jellegű (de a '30as évek elején még a liberálisokat
is jellemző) nyelvterjesztő-extenzív nacionalizmust.10
-----A történetírás értékelése általában ezt a
képet adja: Felsőbüki Nagy Pál a rendi-sérelmi ellenzék egyik
vezéralakja,11 a rendiség keretein belül maradó "nemesi
modernizáció" politikai reprezentánsa,12 "konzervatív reformer"
volt,13 aki "minden erejével a régi Magyarországot akarta
fenntartani".14 Célja mindössze a "magyar nyelv fejlesztése", a
"nemzetiség kiművelése" volt, de mindez csak a fennálló rendi keretek között.15
Nagy Pál reformeri-haladó arcélét emeli ki Varga János jubileumi 1987-es
írásában, melyben igyekszik kimutatni azt, hogy Nagy Pálnak a valódi reformerek
között van a helye a történetírásban.16
-----Vajon ez az
ellentmondásosság megjelenik-e Széchenyi István és Nagy Pál kapcsolatában,
illetve Széchenyinek Nagyról alkotott véleményében? Kettejük találkozása elkerülhetetlen
volt, hiszen így vagy úgy, de mindketten az ellenzékhez tartoztak, Sopron
megyei birtokosokként pedig több alkalmuk is volt az
együttműködésre. Nevüket mindörökre összekötötte az 182527-es országgyűlésen
véghezvitt nagy tett: az Akadémia (akkor még Magyar Tudós Társaság)
megalapítása. És közös bennük az is, hogy később mindkettejük ellenzékiségét
megkérdőjelezték a kortársak.
-----Politikai
indulásuk sokban mutat hasonlóságot, de lényeges különbségeket is
felfedezhetünk. Világnézetüket, közéleti attitűdjüket nagymértékben
befolyásolta eltérő társadalmi helyzetük. Nagy Pál a megyei nemesség tagja,
politikai pályafutása is vár-megyei berkekben indul Széchenyi arisztokrata,
aki már fiatal tiszt korában hercegek és királyok
mellett szolgál, apja a kor egyik leghíresebb főrendje, politikusa. Tőle
tanulhatott közéleti és nemzeti felelősségérzetet,
elhivatottságot, bár az idős Széchényi Ferencet István gróf már jobbára csak
ájtatos, a vallásosságba menekülő, udvarhű
arisztokrataként ismerhette.17Az
ifjú Széchenyi azonban teljesen más körben forgott, mint a megyében politizáló
Nagy Pál.
-----Széchenyi még nincs
húszéves, amikor Nagy Pál nevét már megismerte az ország az 1807-es diétán
mutatott szókimondó ellenzéki magatartásáról.18 Fellépése miatt Nagyot
I. Ferenc császár és király személyesen
dorgálta meg, és nem indulhatott a következő országgyűlési választásokon.19
Felsőbüki Nagy Pál |
-----
-----A napóleoni háborúk
alatt tehát Nagy Pálnak meggyűlt a baja a bécsi udvarral. Állítólag
magyarázkodnia is kellett francia tisztekkel való kapcsolattartása miatt, mikor
a győri csata után fogságukba esett, és velük beszélgetéseket folytatott.30
Széchenyi is bekerült az udvar látószögébe, midőn 1813-ban egy alkalommal
porosz tiszteknek azt találta mondani, hogy az osztrák birodalom nem fog sokáig
fennmaradni. Erről a bécsi titkosszolgálat jelentést is küldött.31 Bár
Oplatka András új Széchenyi-könyvében ezt nem tartja a fiatal gróf önálló
véleményének.32 S valóban, ekkoriban Széchenyi még fenntartások
nélkül szolgálja a császári sereget, jó kapcsolatban van fontos főtisztekkel.
Magas kapcsolatnak Nagy Pál sem volt híján, tagja volt a József nádort támogató
politikai körnek, és 1809-ben a nádor szárnysegédje lett.33
-----Miközben Nagy Pál a
politikai élet egyik vezéralakja lett a század elején (bár az 181112-es diétán
nem vehetett részt), Széchenyi továbbra is katonaként szolgált, világnézete
azonban egyre inkább elkomorult. A háború pusztításait látva és sokasodó
európai útjai következtében mind jobban fölismerte Magyarország
elmaradottságát. Még távol volt attól, hogy komolyan felmerüljön benne
politikai szerep vállalása persze a Napóleon-kort követő kabineti
abszolutizmus korszaka ezt nem is nagyon tette volna lehetővé. Műveltségét
igyekszik fejleszteni, a világot jobban megismerni. Lassanként ő is a nemzeti
eszme hatása alá kerül. Az 1810-es évek végére kezd tisztábban megfogalmazódni
benne, hogy vezető szerepre kell törekednie a magyar közéletben.34 A
magyar viszonyokról egyre le-sújtóbb kijelentéseket tesz. És közben keresi
azokat, akik ebben a megmerevedett politikai állapotban a mozdulást, a
haladást, a felvilágosultságot képviselik vagy legalább az ő nézeteit
osztják. Ezek közé tartozott a helyét kereső Széchenyi számára Felsőbüki Nagy
Pál is, akit naplója szerint 1820. június 6-án meglátogatott büki kastélyában.
"Ez a legderekabb ember Magyarországon" írja róla, de a magyarázat már sokkal
inkább pesszimizmust sugall, mint lelkesedést, midőn írja, hogy vendéglátója
azért igyekszik lelkét "megedzeni és acélozni, hogy száraz szemmel nézhesse
hazájának teljes hervadását és pusztulását."35 Mintha Nagy tudta
volna megvalósítani a Széchenyi nézeteiből adódó életbeli konzekvenciákat e
"paralitikus országban".36 A naplóban a gróf úgy látja, hogy Nagy
Pálban különcöt látnak, de csak azért látják furcsának, mert ő az egyetlen, aki
átlát a viszonyokon.
-----Nem
kétséges, hogy Nagy Pál ebben az időben valóban nagy hatást tett a pályakezdő
Széchenyire. Mikor a gróf 1818-ban elindul keleti utazására, levelet ír a
szomszéd birtokosnak, melyben úticélját, indítékait
ismerteti baráti hangú levelében. Rendkívül izgatottan várja az utazást, és azt
is, hogy visszatérvén egy év múlva megölelhesse Nagy Pált.37
-----Az 1820-as évek elején
gyakran találkozott a két Sopron megyei birtokos, annak ellenére, hogy
Széchenyi közben számos utazást tett kül- és belföldön egyaránt. A források
arra engednek következtetni, hogy mind Széchenyi, mind Nagy "kigyógyult" valamelyest
pesszimizmusából. A grófot Wesselényivel közös angliai útja cselekvésre
sarkallta, Nagy Pál pedig a bécsi udvar által bevezetett
kényszerintézkedésekkel (országgyűlési döntés nélkül katonákat és adót
követeltek soron kívül a megyéktől) szembeni nemzeti ellenállás egyik
vezéregyénisége volt Sopron megyében.38 E szerepét Széchenyi naplója
is többször említi nem mindig egyetértően. A gróf már ekkor kritikával
szemlélte az ellenzékiség rendi-sérelmi pozícióját. Egy 1823 májusi
naplóbejegyzésben a Pozsony és Hont megyei feliratok mellett Nagy Pál
beszédéhez is hozzáfűzi: "Jogról és igazságról itt szó sincs, ez magától értetődik,
itt egyszerűen a ius fortioris-ról van szó."39 Ám nem sokkal
korábban Széchenyi
bemásolja naplójába Nagynak egy megyegyűlési beszédét, melyben a nemesség
önzését ostorozza: közéleti felelősségvállalás helyett saját vagyonukat
növelik, vagy éppen tékozolnak mondta Felsőbüki Nagy.40
-----Széchenyi és Nagy Pál
személyes barátságáról és utóbbinak a grófra tett hatásáról is tanúskodnak
Wesselényi Miklós naplójegyzetei. A két arisztokrata angliai útja előtt Bécsben
tartózkodott, és Naggyal gyakran találkoztak. Széchenyi 1821. november 6-án
mutatja be Nagynak Wesselényit egy soproni közös ebéden: a báró nagyon örült e
találkozásnak, és "valóságos tűzeszű ember"-ként jellemzi Nagyot.41
-----1822. január 19-én újra
együtt ebédelnek ezúttal Bécsben, Széchenyinél.42 Itt Nagy Pál
szóba hozta a nyelvművelő társaság ötletét, leginkább (Wesselényi tanúsága szerint)
nyelvújító céllal. Nem volt hát teljesen előzmény nélküli az 1825. november
harmadikai nagy nap. A gróf még itt is pesszimista, nézete szerint nincs mód a
hazának szolgálni, és mindenkit "földhöz beszélt", de "Nagy Paliban emberére
kapott."43 A következő fél évtized Nagy politikailag legaktívabb
korszaka volt, és Széchenyi az alatt az idő alatt robbant be a hazai közéletbe.
Wesselényi büszkén írja, hogy barátja megdicsérte őt gyors angoltanulásáért
Nagy Pál előtt.44
-----Azt is megtudjuk a báró
naplójából, hogy Nagy pénzt kért kölcsön Széchenyi bátyjától, és ezt István
gróf igencsak támogatta Wesselényi szerint ezt a Sopron megyei nemes annak
köszönhette, hogy "jó hazafi".45
-----Alig telik
el azonban egy hónap, és Wesselényi már keményen bírálja Nagy Pált: a szónok
kamarási címet kért magának Bécstől. A báró szerint ez az "aljas gyávaság új
példája", és Nagyot "a fénylés szomjának démona" kerítette
hatalmába. Legrosszabb ebben, hogy elveszíti politikai
függetlenségét.46 Érdekes,
hogy Széchenyi aki amúgy sem dokumentálta e napok történetét oly részletesen
naplójában, mint Wesselényi csak egy év múlva említi ezt a tisztázatlan
esetet. 1823. február 23-i naplóbejegyzésében mellékesen írja, hogy Nagy Pál
"egy évvel ezelőtt itt volt hogy a kamarás-kulcsért kunyeráljon! Törtetés a
hazaszeretet álarca alatt."47 Kemény szavak, ám sajnos nem tudjuk,
hogy e vádnak mennyi alapja volt,48 bár Wesselényi az idézett helyen
megbízható forrásra hivatkozik. Ugyanakkor nincs jel arra, hogy a két politikus
viszonya megromlott volna, és a gróf ekkoriban jobbára rokonszenvvel, sőt néha őszinte
elismeréssel követte figyelemmel naplójában Nagy politikai működését. Ebben az
időszakban még egy "titokzatos" és rosszal-ló megjegyzése van Nagy Pállal
kapcsolatban Széchenyinek. Mikor Nagyot Sopron megyében országgyűlési követnek
választották meg anélkül, hogy az őt nem kedvelő főispán jelölte volna,49 a
diéta kezdete előtt Széchenyi Sopronhorpácson járt. Mint oly sok esetben, erről
is rébuszokban ír: "Horpácson egy nagy úr fogadott bennünket! De más volt
egykor, mikor..."50 ez a bejegyzés azok közé tartozik, melyeknek egy
részét utóbb Széchenyi titkára, Tasner Antal a gróf utasítására törölte,
kivágta vagy olvashatatlanná tette, így erről a részletről sincs világos képünk,
de minden bizonnyal negatív véleményt tükröz, amit a törölt rész utáni mondat
is megerősít: "Mindenütt bosszúság."
-----E két adaton kívül azonban mint már említettem , Széchenyi
élénk érdeklődéssel figyelte Nagy Pál tevékenységét. Helyenként rendkívül elismerő
szavakkal nyilatkozott róla. Naplójából is kiviláglik, hogy Nagy ekkor valóban
az ellenzék egyik vezéregyénisége; sokat szerepelt már a diétát megelőző
megyegyűléseken is, és az 1825-ben kezdődő országgyűlésen is főszereplő volt. A
gróf többször említi vagy idézi Nagy beszédeit, véleményeit, olykor részleteket
másol a Sopron megyei politikus beszédeiből naplójába.51 Aligha
tévedünk, ha azt állítjuk, hogy Széchenyi első politikai szerepléseire hatott
Nagy Pál aktivitása, elszántsága, keménysége. Mindenesetre Széchenyi 1825.
október 12-én végre felszólalt a Felsőtáblán. Ez nemcsak azért keltett nagy
föltűnést, mert magyarul beszélt (valószínűleg tudatosan),52 hanem
azzal is, hogy az alsótáblai ellenzék álláspontját képviselte.53 A
grófot egyre inkább magával ragadta a politikai hangulat, a tenni vágyás.
Továbbra is kritizálta viszont naplójában az ellenzék sérelmi politikáját, úgy
látta, hogy a követek "vetélkednek egymással radikalizmusban".54 Már
korábban megjegyezte magáról, hogy a politikai táborokon kívül áll, "az
ultrakonzervatívok és a forradalmárkodók között éppen középen".55
-----A két politikus neve az
182527-es országgyűlésen forrt végleg össze a köztudatban. Természetesen a
híres november harmadikai kerületi ülésen elhangzott Nagy Pál-beszédről és az
ezt követő Széchenyi-felajánlásról van szó. Ennek az eseménynek lefolyása,
körülményei, Széchenyi indítékai azóta is a Széchenyi-irodalom egyik fő
vitapontját képezik. Tisztázatlan az is, hogy Nagy Pál beszéde mennyire
játszott szerepet Széchenyi kezdeményezésében. Az ülésről jegyzőkönyv nem
készült, s ugyan számos jelenlévő írt levelet erről, de ezen források ellentmondanak
egymásnak.56 Széchenyi csak annyit írt naplójába: "A kerületi ülésen
beszéltem; minden honfitársamat ellenségemmé tettem."57
-----A nyelv- és nevelésügyről
tárgyaló kerületi ülés (az Alsótábla nem hivatalos tanácskozása) 1825. november
23-án zajlott le. Nagy Pál összesen négyszer szólalt föl, emellett is számos
beszéd hangzott el. Nagy eleinte a nevelésügyet nem kívánta összekapcsolni a
nyelvkérdéssel, de végül is még másodikán meggyőzték őt (különösen
Dessewffy József) az együttes tárgyalásról, viszont a nyelvügyet a nevelés
egyik ágaként értelmezte továbbra is.58 A követek ebbe sem mentek
bele, mikor aztán harmadikán a Pozsony megyei követ külön törvényeket javasolt
a nyelv terjesztése és művelése végett, akkor Nagy Pál újra bekapcsolódott a
vitába, ekkor "végre szabad volt pusztán a nyelvről szólnia".59 Ekkor
hangzott el a mágnásokat ostorozó beszéd, melyet a titkosrendőri jelentés
"exaltáltnak" minősített.60 Nagy beszéde után még Balogh János is
fölszólalt, és csak utána következett Széchenyi, aki addig Nagy Pál mögött
állt. Állítólag Balogh szavaira szinte senki se figyelt,61 így
könnyen össze lehetett kapcsolni a két beszédet tartalmuk és
szenvedélyességük alapján kétségkívül össze is tartoztak. Az ülésről
tájékoztató levelek közül mindössze kettő említ Nagyon és Széchenyin kívül más
fölszólalót is.62 A titkosrendőri jelentés ugyanígy azt sugallja,
hogy Nagy beszéde után Széchenyi azonnal megtette felajánlását.63
-----A
Széchenyi-kutatás sokat foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a november harmadikai
felajánlás hirtelen ötlettől vezérelve történt-e meg, vagy a gróf már korábban
tervezte egy nagy (esetleg a "korszellem"-nek megfelelően épp a nemzeti nyelv
ügyével kapcsolatos) tett véghezvitelét. Mennyire volt a híres lépés "tettre
érett gondolat"64 következménye? Több jel mutat arra, hogy a
politikai pályakezdő gróf a diétai hangulat és közvetlenül a Nagy Pál-szónoklat
következtében lépett hirtelen a nyilvánosság elé. Erre a gyors fejlődésre utal
a sok politikai bejegyzés és véleménynyilvánítás, melyeknek száma megnőtt az
országgyűlés alatt naplójában.65 Még az 1825-ös diéta előtt három
hónappal sem tudta, hogyan folyjék tovább élete.66 Nem sokkal a nagy
esemény után József nádornak azt írta, hogy a
mágnásokkal szembeni támadás miatt ragadtatta magát arra, hogy "szent
felbuzdulásból [azt] a bizonyos nyilatkozatot tegye".67 Még később,
1839-ben naplójában úgy fogalmaz, hogy "az az 1825-ös mámor az életembe kerül."68
A hozzá közel álló Dessewffy Aurél szintén úgy nyilatkozott, hogy
Széchenyi felkészülés nélkül lépett a politikai nyilvánosság elé.69 Ezt
a véleményt osztja Németh László is esszéjében, aki szerint "nincs okunk
feltételezni, hogy Széchenyi a magyar tudós társaság gondolatával valaha is
foglalkozott. Amikor Pozsonyba érkezett, sorsánál és eszméinél fogva nemzetközi
ember volt" és fontosabbnak tartotta a szabadságot, mint a nemzetiséget.70
-----Ő maga később Nagy Pál
előtt ragaszkodott ahhoz, hogy lépése kiérlelt döntés eredménye volt. 1830-ban
barátja levelére válaszolt, és ebben cáfolta Nagy azon kijelentését, hogy
Széchenyi a felajánlást az ő beszédének hatására tette volna meg. Az egyébként
igen szívélyes hangú levélben (melyben a gróf többször is nagyrabecsüléséről
biztosítja Nagyot, akit a "lelki függetlenek" tisztelnek) határozottan
leszögezi, hogy Nagy Pál tévedésben van, nem az ő beszéde indította Széchenyit
a tettre, hiszen már az országgyűlés előtt "eltökéllett szándéka" volt "egy
magyar tudós Társaságot projektumba hozni". Sőt még kissé sértett hangon hozzá
is teszi, hogy "gyermeki agyvelőt" tulajdonít neki Nagy, ha azt gondolja, hogy
egy harminchárom éves férfi csupán egy beszéd miatt ragadtatná magát így el,
mint ahogy ő tette 1825 novemberében.71 Oplatka András azonban e
levelet "a visszapillantó ember önstilizálásaként" értelmezi.72 Több
más történeti munka viszont egyértelműen amellett érvel, hogy Széchenyi
politikai nézetei már fejlődtek odáig 1825-re, hogy ilyen ajánláshoz ne kelljen
hirtelen fölbuzdulás. Horváth Mihály nagy reformkor-történeti műve szerint a
diéta kezdetén elterjedt annak a híre, hogy Széchenyi arra készül, hogy a
"nemzetiség ügyében valamely hasznos szolgálatot tegyen".73 Nem
lehetett véletlen, hogy Széchenyi is tagja volt az diéta kezdete óta működő
nemesi klubnak, amely a nemzeti nyelv ügyét előtérbe állítva kívánt színre
lépni.74
-----Még az is lehetséges
és erre látszik utalni a titkosrendőri jelentés is75 , hogy Nagy
Pál "megbeszélt végszót" adott a grófnak.76 Az bizonyos, hogy a későbbiekben
is nemegyszer ki kellett játszani a bécsi udvar és a cenzúra éberségét, hogy az
akadémia ne csak nyelvművelő, hanem általánosabb tudományos tevékenységet is
folytathasson.77 A
naplójegyzetek, Széchenyi sok külföldi útja, gyorsan bővülő műveltsége (különösen
a felvilágosodás és a romantika irodalma és eszméi területén) azonban azt
látszanak alátámasztani, hogy első nagy politikai cselekvése nem volt előkészítetlen.
Erre utal az is, hogy 1825 után részt vesz a tudós társaság
ügyeinek tárgyalásán78 (erre persze a pénzadomány föl is
jogosította).
-----Mind Nagy Pál, mind
Széchenyi István aktívan részt vett a még 1827-ig ülésező országgyűlés
munkájában. Jobbára azonos célokért küzdöttek, Széchenyi ekkor még talán
alternatíva híján általában a rendi ellenzék álláspontját támogatta.79 És
a tudós társaság ügyében is sok volt még a teendő. Ebben viszont nem egyezett a
két Sopron megyei politikus álláspontja, Nagy Pál ugyanis a felajánlott
pénzösszeget nem akadémia, hanem tanítóképző létesítésére szerette volna
fordítani. A vitáról írva Széchenyi Nagy hiúságát említi, s végül is
Wesselényivel együtt tudják "megdolgozni" a szónokot, hogy végre meg-egyezés
születhessék az Akadémiáról.80 Más dolgokban is különböző véleményen
voltak, így a nemesi felkelés már említett ügyében, és a gróf Nagy pénzügyi
nézeteit is többször bírálta.81 Összességében azonban az éppen akkor
fontos ügyekben egy oldalon álltak, és erről a kortársaknak is ez volt a
véleményük. Olyannyira, hogy Széchenyi keserűen meg is jegyzi nemegyszer, hogy
mindenki úgy véli, ő csupán Nagy és Wesselényi eszköze.82
-----Az
182527-es diéta után kevesebb alkalma volt a két politikusnak intenzív
kapcsolatot tartani. Széchenyi egyre ritkábban vett részt a megyei közéletben,83
lassanként pesti lakos lett, és egyébként továbbra is sokat utazott.
Közben Nagy Pál népszerűsége és befolyása fokozatosan csökkent. 1829-ben nem
sikerült megszereznie a megyei tisztújításon az alispáni tisztséget.84 Széchenyi
ekkor erőteljesen bírálta őt, először csak gorombának minősítette a naplóban,
másnap (1829. október 12-én) már arról tudósít, hogy Nagy Pál "teljesen
megbukott. E naptól lefelé nyargal. Ahol nem tiszta erkölcs, igazi hazafiság a
talpkő ott minden ing."85 Az év őszén Wesselényinek írt levelében
még élesebben fogalmaz a gróf: "émelygős hiúság"-gal vádolja Nagyot, és azt is
felhánytorgatja neki, hogy sok rosszat mondott a Kaszinóra. A levél szerint
Nagy külföldieskedéssel vádolta a kaszinó körét, és fölháborodott, hogy a
zsidókat is be akarják oda engedni tagként.86 Széchenyi 1829-ben
állt ki amellett, hogy a Kaszinónak zsidó tagjai is lehessenek, de leszavazták.87
Az esetből is jól látszik Széchenyi és Nagy eszmerendszerének egyik
fontos különbsége: a nemzetpolitikai és nyelvpolitikai kérdésben. Széchenyi
egyedülálló módon ismerte föl a nemzetiségpolitikai problémákat, és a "nyelvi
nacionalizmus destabilizáló erejét",88 míg a jelek szerint Nagy Pál
megmaradt a régebbi, rendies jellegű nyelvterjesztő-extenzív nacionalizmusnál
ez már az Akadémia körüli vitákban is jól látszott. Kétségtelen, hogy itt élesen
különválni látszik a két politikai személyiség nézetrendszere: Széchenyi az
európai léptékű reformer, Nagy a rendi kereteket is védő "nemesi modernizáció"
híve. A vallási kérdésekben is Széchenyi volt a türelmesebb, bár Nagy különösen
a '20-as években többször támadta az egyház befolyását, de a
'30-as években részben visszalépett ettől: 1832-ben már nem ellenezte a
reverzálist, amely szerint a vegyes házasságban született gyerekeket
katolikusnak kell nevelni.89
-----Az 1830-as évek
Széchenyi nagy évtizede, rendkívül aktív, óriási a népszerűsége, bár ezt nem
annyira közvetlen politikai tevékenységével éri el (az országgyűlési ellenzék
vezetői inkább Wesselényi és Kölcsey), hanem egyéb jól ismert alkotásaival.
Ezekkel kapcsolatos sok utazása, intézkedése miatt nem is tud igazán
bekapcsolódni az országgyűlési küzdelmek mindennapjaiba.90 Nagy Pál
még ott van az országgyűléseken, nagyon is aktív, de népszerűsége már
megkopott, sőt egyre több bírálat éri. A diétán már nem tud lépést tartani a
liberális ellenzékkel, egyre többször áll közelebb a kormány álláspontjához az ő
véleménye.91 Széchenyivel a fent említett-elemzett kérdések mellett
az arisztokráciával kapcsolatban is különböztek nézeteik. Nagy Pál élesen
támadta a honi főrendeket, kemény beszédet tartott ellenük az 183236-os
országgyűlésen igaz, ennek megvolt az oka, hiszen 1833 júliusában a Felsőtábla
az összes előremutató javaslatot elutasította úrbéri ügyekben.92 Nagy
Pál úgy látta, hogy a főnemesek csak saját jólétüket tartják hazájuk
boldogságának.93 Széchenyi viszont éppenséggel az arisztokráciát
látta a reformok végigvitelének zálogaként.94 Barta szerint ez a
grófban haragot ébresztett Nagy iránt,95 és csak akkor békélt meg
vele, amikor már ő se tudta elfogadni a liberális ellenzék radikálisnak tűnő
céljait. Széchenyi állandóan változó kedélyállapotát, szélsőséges
érzelemnyilvánulásait ismerve azonban inkább valószínű, hogy a hivatkozott
tanulmányban idézett Széchenyi-levél haragja alkalomszerű volt: a Kaszinó
ügyének szólt, illetve Nagy alispáni ambícióit bírálta. Hiszen korábban ő maga
másolt bele naplójába (részben fő)nemeseket támadó Nagy-szavakat.96
-----Különbözött véleményük a Wesselényi és társai ügyében indított hűtlenségi
per tárgyában is. Széchenyi a szólásszabadság őszinte híve volt, és igyekezett
személyes udvari kapcsolatait kihasználni, hogy mentse régi barátját, akivel
akkor már élesen különváltak útjaik.97 Nagy Pál az országgyűlésben
taktikai okokból nem a sérelmi feliratot támogatta, hanem a nádor közbenjárását
akarta kérni éles vitákat folytatva a Deák vezette liberális ellenzékkel.98
E vitában Nagy végleg elveszítette népszerűségét utolsó politikai
szerepléséhez is ez az ügy tapadt hozzá az 18391840-es országgyűlésen, és
sokáig nem is felejtették el ezt neki. Nagy még 183940-ben is a közbenjárás
álláspontján volt a szólásszabadság (azaz a politikai foglyok) ügyében.
Széchenyi pedig boldog volt, amikor a foglyok 1840-ben kiszabadultak.99
-----Mindazonáltal Nagy Pál
és a gróf kapcsolata továbbra is szívélyes maradt, s több olyan ügy is volt,
amelyekben együttműködtek. Hiszen valódi ellentét nem volt közöttük, még ha
különbözött is a véleményük néhány dologban; egyébként is más-más szinten tevékenykedtek,
de a nemzet és az ország érdeke mindkettejüket foglalkoztatta. Nagy Pál első-sorban
az országgyűlés elé kerülő ügyekben nyilvánított véleményt (és őt gyakran
kötötte a Sopron megyei követutasítás is)100 Széchenyit immár
leginkább alkotásainak dolgai kötötték le, bár természetesen mindvégig
érdekelte őt minden közügy, de az országgyűlési vitáktól ebben az időben már
(és még) inkább visszahúzódott. Abban viszont közös volt a politikai nézetük,
hogy a kormánnyal való összeütközést és így a radikális, nem egyeztetett
reformokat ellenezték. Persze kivált Széchenyi főleg taktikai okokból.101
-----Az 183236-os diétán
került sorra a pest-budai Duna-hídról alkotott törvény elfogadása; ennek
kapcsán hozták meg a nagyon fontos kisajátítási törvényt (közérdekből,
méltányos kárpótlás mellett ki lehet sajátítani a magántulajdont közcélra), és
ami talán leginkább szimbolikus jelentőségű volt: a hídvám fizetését mindenki
számára kötelezővé tették.102 Ebben a vitában Nagy Pál Széchenyit
támogatta, aki meg is jegyzi titkárának írt levelében, hogy a híd dolga "igen
rosszul áll [...] legjobb akaróm e tárgyban Nagy Pál".103 Pedig néhány
nappal korábban a gróf bírálta Nagy hevességét, amikor a színházépítés
vitájában Nagy "túl sokat akart", amikor a színház mellett a rendektől és a
vármegyéktől a magyar nyelv fejlesztésére is pénzt akart kicsikarni.104
-----Az 183940-es országgyűlés után a hatvanhárom éves Nagy Pál
visszavonult az országos politikától. Népszerűségét elveszítette, s majd csak
az 184849-es szabadságharc után nyeri vissza, miután csaknem minden
történetíró alapvetően pozitív képet ad róla.105 Mindemellett
érdemeit a nemzeti ébredés egyik kezdeményezőjeként elismerik. 1841-től
Széchenyi is egyre elszigeteltebben vívja közéleti-politikai harcait, a
liberális ellenzék népszerűségben is átveszi a vezető szerepet.106 Nem
csoda, hogy ebben az időben mindkettejüket azzal gyanúsítják, hogy túlságosan
közel kerültek az udvarhoz. Nagy Pál esetében erre nemcsak országgyűlési
magatartása adott okot,107 míg Széchenyinél több ok is volt:
A kelet népe publikálása (1841),
Kossuth éles megtámadása, továbbá 1842-es, a túlzott magyar nyelvterjesztő
nacionalizmust és a "politikai nemzet" fogalmán alapuló, illetve történeti jogi
érvelést alkalmazó ellenzéki nemzetiségpolitikát támadó akadémiai beszéde.108
Széchenyi valamelyest közeledett a "fontolva haladó" konzervatívokhoz,
bár valójában annak ellenére is független maradt, hogy állami állást vállalt (a
Helytartótanács Közlekedési Bizottságának vezetője lett).109 Nagy
Pálról is elterjedt, hogy Bécs adminisztrátorrá nevezte ki (erre levéltári
forrás is utal), ám mégse lett az.110
-----Széchenyi és Nagy Pál
még az 1840-es években is tartották a kapcsolatot, a jó viszony, a
tiszteletteljes hang megmaradt köztük. Több levelet is váltottak, igaz, ezekben
Széchenyi szinte mindig pénzt kér az Akadémia számára Nagy Páltól.111 Szabadkozik
is, hogy neki mindig az "incassatio" jut osztályrészül. Gyakran barátságukra
hivatkozik, így kérve Nagy segítségét. (Nagy ekkor a zárgondnokság alá
helyezett Pálffy-birtokokat kezelte, amiért ugyancsak az udvarral való
összejátszását gyanították a kortársak.)112 Nagy Pál a jelek szerint
mindig segített Széchenyinek az Akadémia ügyében, és Széchenyi ezért kérte is
titkárát, Tasner Antalt, hogy Nagy Pál kapjon hivatalos tudósítást ezekről az
ügyekről.113 Ebben a levélben Széchenyi megerősíti korábbi
véleményét Nagyról: "nemzetiség dolgában senkinek sincsenek nagyobb érdemei".
-----Nagy Pál ekkor Bécsben,
Pozsonyban, Inzensdorfban élt,114 és segített is Széchenyinek
Pozsonyban lakást szerezni. Széchenyi a közeledő országgyűlésre nagyon készült,
hogy végül is mosoni követként ellensúlyozza Kossuth politikai befolyását
az Alsótáblán.115 Ehhez lakásra volt szüksége Pozsonyban, akár
"conferentiák végett" is, és egy korábbi nagycenki találkozásuk alkalmával Nagy
Pál felajánlotta segítségét. A gróf levélben köszönte meg barátja
közbenjárását. Nagy Wirkner Alajosnál116 és Apponyi György magyar
kancellárnál járta ki Széchenyinek a lakást117 s ez is mutatja, hogy
Nagy Pál valóban nem állt messze ekkor az udvari köröktől. Széchenyi megígéri,
hogy meglátogatja Nagyot pozsonyi lakásán.
-----Látható, hogy a két
birtokszomszéd mindig kapcsolatban állt egymással, bár viszonyuk az idő (és a
liberális ellenzék) előrehaladásával egyre inkább távol került a politikától,
és magánjellegűvé vált, vagy Széchenyi gazdasági, művelődési kezdeményezéseihez
kötődött. Így például 1840-ben kérte Széchenyi Nagyot, hogy lépjen be "a selyem
dolgát illető társulatba".118
-----1840-ben
történt levélváltásuk119 mintegy összegzése politikai
kapcsolatuknak, és Nagy Pál afféle politikai "végrendelete". Széchenyi levelében
Nagy tanítványának vallja magát, és úgy látja, "egy helyen állnak a
közvéleményben". Egymás kölcsönös segítségére tesz javaslatot (Nagy ezt
visszautasítja, mondván, végleg távozni kíván a politikától). Talán ennek
érdekében dicséri Nagy erőfeszítéseit a politikai foglyok amnesztiája ügyében
amit éppenséggel teljesen másképp látott, mint a kortársak. Nagy Pál válaszában
tanítványának szólítja a grófot, ugyanakkor kedvesen közli, hogy a tanítvány
megelőzte mesterét ("discipulus supra magistrum valósodott meg").
Megígéri, hogy segíteni fogja a selyemhernyó-tenyésztés ügyét. Megköszöni
Széchenyi méltató szavait, és leszögezi: elég, ha a gróf gondolkodik pozitívan
róla. Levele azonban több mint keserű: "odi profanum vulgus", írja,
és úgy látja, a politikai ellenzék nem fogadta meg az ő és Széchenyi intését: a
kormánnyal való összetűzés kerülését. Aztán sorra veszi
szerénytelenül, mi mindenben volt oroszlánrésze neki az elmúlt évtizedek alatt:
a nemzetiség ügye, a jobbágyok helyzetének megkönnyítése, a főrendek
befolyásának mérséklése (ez nem sikerült írja , csak a telkes nemesekig
jutott). Az kétségtelen, hogy Nagy Pál fontos harcosa volt e témáknak,
céloknak; persze az, hogy mekkora szerepe volt az ezekben való előrelépésben,
már vitatható.
-----Nagy élesen bírálja a liberális ellenzéket radikalizmusa miatt,
és a nemzetiségi mozgalmak feléledéséért is az oppozíciót tartja felelősnek.
Inti Széchenyit, ki "még sokáig fog fényleni", hogy lassítsák a reformok
tempóját, és kerüljék az udvarral való össze-ütközést. A levélből kiolvasható egy
csalódott politikus énképjavító eljárása: lajstromot állít föl érdemeiről, és
igazolva látja taktikáját, hiszen meglátása szerint az ellenzék radikalizmusa a
különféle politikai csoportok között csak ellenkezést vált ki. Búcsúzásképpen
újra hangsúlyozza keserűségét: "Így fizet a világ kurvannya!"120
ÖSSZEGZÉS
-----Széchenyi és Nagy Pál kapcsolata mindkettejük életében fontos volt, és a hazai politika-történet sem tudja megkerülni ennek jelentőségét. A fenti elemzés talán rávilágít arra, hogy Széchenyi gyakorlati politikai tevékenysége jelentős ösztönzést talált Nagy Pál 1820-as évekbeli szereplésében. Útjaik másfelé vittek, ami magyarázható eltérő társadalmi helyzetükkel is, és Széchenyi "romantikus" életével, az utazásokkal, a rendkívül kiterjedt kapcsolatokkal, az európai látószöggel. Nagy Pál végül is megmaradt a rendiség keretein belül de ezeket a kereteket az akkori megyei nemességhez képest talán ő próbálta szétfeszíteni leginkább. Kapcsolatuk, amíg Széchenyi aktív volt, megmaradt, számon tartották egymást, és számíthattak egymásra. Később összekötötte őket az 1840-es évek számukra keserű tapasztalata: a liberális ellenzék elhaladt mellettük, mindkettejükben ellenfelet látott. Igaz, Széchenyi tekintélyét még így is megőrizte amit hatalmas teljesítménye könnyen megmagyaráz. De az utókor, a nemzeti emlékezet Nagy Pál nevét is a "nagyok" ha nem is a legnagyobbak között őrzi. Így, bármennyire is helyénvalóak az őt ért bíráló elemzések, azt nem lehet elvitatni tőle, hogy az 1800-as évek nagy változásainak egyik gyakorlati kezdeményezője volt. Mert ugyan az ő fellépésének idején már sokkal felvilágosultabb és progresszívebb tézisek és programok láttak Magyarországon napvilágot (elég Hajnóczyra és Berzeviczyre gondolni), politikatörténeti értelemben a reformkori ellenzék nagyrészt a rendi-megyei ellenzékiségből nőtte ki magát, amelynek Nagy Pál egyik vezére volt hogy aztán Széchenyi nagy műveitől megtermékenyítve lényegüljön át valóban liberális mozgalommá.
Jegyzetek
1 | Pesti Hírlap, 1841. január 2. In: gróf SZÉCHENYI István: A kelet népe. Szerk. és bev.: FERENCZI Zoltán. Magyar Történelmi Társulat, Bp. 1925. 110. old. |
2 | Uo. 41. old. |
3 | Uo. 246247. old. |
4 | Uo. |
5 | KOSSUTH Lajos: Országgyűlési Tudósítások. IV. Idézi: BARTA István: Felsőbüki Nagy Pál és a bécsi kormány: Századok, 1963. 4. szám, 756757. old. |
6 | BARTA, 756. old. |
7 | FERENCZI, 41. old. |
8 | Uo. 247. old. |
9 | GERGELY András: A nemzeti és nemzetiségi érdekegyesítés formálódása. In: Uő: Egy nemzetet az emberiségnek. Magvető, Bp. 1987. 123. old. |
10 | Vö.: GERGELY, 125. old. |
11 | KOSÁRY Domokos: Kossuth Lajos a reformkorban. Osiris, Bp. 2002. 78. old. |
12 | GERGELY András: A magyar liberalizmus születése. In: Egy nemzetet az emberiségnek. 12. old. |
13 | CSENGERY Antal: Nagy Pál. In: Magyar szónokok és státusférfiak (jellemrajzok). Kiadja Csengery Antal, Bp. 1851. 16. old. |
14 | FRIEDREICH István: Gróf Széchenyi István élete. Szent István Társulat, Bp. 1915. 147. old. |
15 | SZEKFŰ Gyula: Három nemzedék és ami utána következik. (Reprint.) ÁKVMaecenas, Bp. 1989. 5758. old. |
16 | VARGA János: Felsőbüki Nagy Pál és kora. In: Vasi Szemle, 1987. 4. szám, 494510. old. |
17 | NÉMETH László: Széchenyi. Polis, Kolozsvár, 2004. 2728. old. |
18 | BARTA, 748749. old. |
19 | VIGH Kálmán: Felsőbüki Nagy Pál részvétele az inszurrekcióban. In: Vasi Szemle, 2003. 5. szám, 585. old. |
20 | Uo. 584. old. |
21 | OPLATKA András: Széchenyi István. Osiris, Bp. 2005. 4449. old. |
22 | A teljes szöveget idézi: TÓTH Lőrinc: Felsőbüki Nagy Pál emlékezete. In: Értekezések a történeti tudományok köréből. III. 18731874. 1925. old. |
23 | Uo. |
24 | OPLATKA, 44. old. |
25 | TÓTH, i. h. |
26 | OPLATKA, 45. old. |
27 | SZÉCHENYI István: Napló. Osiris, Bp. 2002. 118. old. (1820. június 6.) |
28 | Uo. 345. old. (1825. október 7.) |
29 | Uo. 376377. o. (1826. január 5.) |
30 | VIGH, 587. old. |
31 | OPLATKA, 47. old. |
32 | Uo. 48. old. |
33 | VIGH, 586587. old. |
34 | OPLATKA, 103. old. |
35 | SZÉCHENYI, 118. old. |
36 | FRIEDREICH, 79. old.; az idézet: SZÉCHENYI, 118. old. |
37 | BÁRTFAI SZABÓ László (szerk.): Adatok Gróf Széchenyi István és kora történetéhez. Szerz. kiad, Bp. 1943. 1112. old. |
38 | Uo. 749. old. |
39 | SZÉCHENYI, 243. old. (1823. május 9.) |
40 | Uo. 237. old. (1823. március 25.) |
41 | SZÉCHENYI IstvánWESSELÉNYI Miklós: Feleselő naplók. Szerk.: Maller Sándor. Helikon, Bp. 2004. 77. old. |
42 | Uo. 107108. old. |
43 | GERGELY András: Széchenyi eszmerendszerének kialakulása. Akadémiai, Bp. 1972. 47. old. (Értekezések történeti tudományok köréből, Új sorozat, 62.) |
44 | Feleselő naplók, 108. old. |
45 | Uo. 113. old. |
46 | Uo. 121. old. |
47 | SZÉCHENYI, 234. old. |
48 | CSATKAI Endre: Felsőbüki Nagy Pál értékelése a Századokban (Széljegyzetek Barta István tanulmányához) Vasi Szemle, 1964. 2. szám, 175. old. |
49 | BARTA, 749. old. |
50 | SZÉCHENYI, 331. old. (1825. szeptember 7.) |
51 | Uo. 331., 338., 343. old. és NÉMETH, 71. old. |
52 | CSORBA László: Széchenyi István és a modern politikai irodalom kezdetei. In: SZEGEDY-MASZÁK MihályVERES András (szerk.): A magyar irodalom történetei. II. 1800-tól 1919-ig. Gondolat, Bp. 2007. 120. old. |
53 | OPLATKA, 131. old. |
54 | Uo. 131. old. |
55 | Uo. 129. old. |
56 | Uo. 132. old. |
57 | SZÉCHENYI, 357. old. (1825. november 3.) |
58 | ANGYAL Dávid: Szász Károly, gróf Széchenyi István és az Akadémia megalapítása. In: Budapesti Szemle 1880. 48. szám, 424425. old. |
59 | Uo. 425. old. |
60 | Idézi: BALOGH Jenő: A Magyar Tudományos Akadémia megalapítása. In: Budapesti Szemle, 579. szám, 179180. old. |
61 | ANGYAL, 426. old. |
62 | BALOGH, 17276. old. |
63 | Uo. 179180. old. |
64 | CSORBA, 120121. old. |
65 | SZÉCHENYI, 332355. old. |
66 | OPLATKA, 141. old. |
67 | Idézi: OPLATKA, 158159. old. |
68 | Idézi: OPLATKA, 811. old. 3. lábjegyzet SZÉCHENYI, 811. old. (1839. december 21.) |
69 | OPLATKA, 141. old. |
70 | NÉMETH, 73. és 69. old. |
71 | Széchenyi István levele Felsőbüki Nagy Pálhoz, 1830. január 30. Pestről. In: MAJLÁTH Béla: Gróf Széchenyi István levelei. I. Athenaeum, Bp. 1889. 140144. old. |
72 | OPLATKA, 15859 old. |
73 | HORVÁTH Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig. I. Ráth Mór, Bp. 1868. 180. old. |
74 | FÓNAGY Zoltán: Széchenyi István. In: uőDOBSZAY Tamás: Széchenyi és Kossuth. Kossuth, Bp. 2003. 35. old. (Párhuzamos életrajzok) |
75 | BALOGH, 179180. old. |
76 | FÓNAGY, 35. old. |
77 | CSORBA, 132133. old. |
78 | SZÉCHENYI, 389. old. |
79 | FÓNAGY, 3536. old. |
80 | SZÉCHENYI, 389. old. (1826. február 26.) és ld. uo. OLTVÁNYI Ambrus lábjegyzetét |
81 | Uo. 376377. old. (1826. január 5.) és VISZOTA Gyula (szerk.): Gróf Széchenyi István naplói. III. Magyar Történelmi Társulat, Bp. 1932. 4. old. (1826. január 3.) |
82 | SZÉCHENYI, 448. old. (1827. július 31.) és 556. old. (1830. április 2.) |
83 | FÓNAGY, 3637. old. és 53. old. |
84 | BARTA, 751. old. |
85 | SZÉCHENYI, 541. old. |
86 | Idézi: BARTA, 756757. old. |
87 | OPLATKA, 170. old. |
88 | Uo. 455458. old. |
89 | VARGA, 502. old. |
90 | FÓNAGY, 6061. old. |
91 | BARTA, 751756. old. E kép árnyalására ld.: VARGA, 503506. old. |
92 | GERGELY András: Az 183236. évi országgyűlés. In>: MÉREI Gyula (főszerk.)VÖRÖS Károly (szerk.): Magyarország története. 17901848. V. Akadémiai, Bp. 1980. 726. old. |
93 | Idézi: MÁLYUSZ Elemér: A reformkor nemzedéke. In: Századok, 1923. 5658. old. |
94 | FÓNAGY, 4547. old. |
95 | BARTA, 756757. old. |
96 | SZÉCHENYI, 237. old. |
97 | TRÓCSÁNYI Zsolt: Wesselényi Miklós hűtlenségi pere. Helikon, h. n. [Bp.] 1986. 4849. old. |
98 | Uo. 5456., 60., 62., 106. old. és DEÁK Ferenc: Válogatott politikai írások és beszédek. I. 18251849. S. a. r.: MOLNÁR András. Osiris, Bp. 2001. 11824. és 210221. old. |
99 | OPLATKA, 287. old. |
100 | VARGA, 504505. old. |
101 | Felsőbüki Nagy Pál levele Széchenyi Istvánnak, 1840. Idézi: TÓTH, 4753. old. |
102 | PAJKOSSY Gábor: A reformkor. In: GERGELY András (szerk.): Magyarország története a 19. században. Osiris, Bp. 2003. 209. old. |
103 | Széchenyi levele Tasnerhoz, Pozsony, 1835. december 5. In: MAJLÁTH, II. 1890. 196. old. |
104 | Széchenyi levele Tasnerhoz, Pozsony, 1835. november 12. In: uo. 172. old. |
105 | BARTA, 747748. old. |
106 | FÓNAGY, 74. old. |
107 | Ld. a részleteket: BARTA i. m. |
108 | FÓNAGY, 7677. old. |
109 | Uo. 8384. old. |
110 | BARTA, 777. old. |
111 | A leveleket ld.: MAJLÁTH, III. 1891. 133134. old. (1842. augusztus 17.) és 148149. old. (1843. január 15.); 520521. o. (1847. május 6.) |
112 | BARTA, 752. old. |
113 | Széchenyi levele Tasnerhoz, 1847. április 30. In: MAJLÁTH, III. 518519. old. |
114 | CSATKAI, 177. old. |
115 | KOSÁRY Domokos: Újjáépítés és polgárosodás. 17111867.) Háttér, Bp. 1990. 305. old. (Magyarok Európában III.) |
116 | Wirkner a bécsi udvar pozsonyi ügynöke volt. Vö.: GERGELY, 1980. 740. old. és BARTA, 763. old. |
117 | Széchenyi levele Nagy Pálhoz, Bécs, 1847. május 8. In: MAJLÁTH, 1891. 521522. old. |
118 | Széchenyi levele Nagy Pálhoz, 1840. november 24. Idézi: TÓTH, 4647. old. |
119 | TÓTH, 4653. old. |
120 | Uo. 53. old. |