GRÁFIK IMRE
VASI NÉPMŰVÉSZETI TÁR, I.
FARAGOTT MÁNGORLÓ SZIMMETRIA A NÉPMŰVÉSZETBEN
----------------------------------------
-----
-----Jelen tanulmányunkban ebből az utóbbi alkotói
körből származó tárgyakat, illetve tárgycsoportot vizsgálunk, az úgynevezett
faragó specialisták által előállított eszközöket. Egy fontos vonatkozásban viszont
van összefüggés a tanult kézművesek és a tárgykészítésre specializálódott alkotók és
termékeik között. Ez pedig az egyén és közösség viszonyának, a népművészet
alkotó egyéniségeinek kérdése. Egy kiállítás kapcsán már korábban is úgy
véltük, hogy a népművészet értelmezésének egyik alapvető kérdése az alkotó és a
közösség viszonya. A díszített tárgyak esetében nem ritka, hogy készítőjük
akár tanult kézműves, akár specialista szignálta munkáját. S noha a parasztság,
a faluk, mezővárosok lakossága nyilvántartotta a kiemelkedő képességű alkotók
személyiségét, tevékenységét, készítményeiket vásárolva a közösség kultúrájának
részévé tette, kialakított stílusukat elfogadta és magáénak vallotta, a
döntő mozzanat a tárgyak elfogadásában nem az alkotó kiléte volt. Az alkotó
egyéniségeknek azonban ma már egyre inkább így látjuk meghatározó szerepük
volt, illetve lehetett a hagyomány formálódásában, a közösségi ízlés
befolyásolásában, a népművészet egészének alakításában. Kétségtelen, hogy a
népművészetnek vannak általános sajátosságai, mint például az arányok szabadabb
kezelése, a kötetlenebb vonalvezetés, a laza vagy éppen tömör kompozíció, egyes
alapszínek kedvelése és mindenek előtt, illetve felett a variáló és kombináló
képesség. E vonások természetesen sajátjai minden népi alkotónak, de hogy
közülük melyik a meghatározó, s az egyes stílussajátosságok között milyen a
hangsúlyeltolódás, továbbá, hogy milyen egyedi újítással tudja bővíteni
technikai vagy stílus repertoárját, az már egyéníti az alkotást, természetesen
a közösség kontrolljának hatása alatt (vö. GRÁFIK 198485. 16).
-----A folklór, a népművészet, a népi díszítőművészet
kutatóinak visszavisszatérő problematikája volt az egyéniség. Felismerve,
hogy a tárgyalkotó népművészet területén nem mindenhol voltak azonosak az
egyéniség lehetőségei (ezzel kapcsolatban, mint különös/sajátos körülményt,
illetve adottságot feltárókat, lásd Szelestey Lászlónak fentebb hivatkozott
pásztorművészettel kapcsolatos kutatásait!), történt kísérlet az általános
jegyek és feltételek számbavételére. Eszerint általánosságban az egyéniséget a
következők határozták meg: "a hagyomány, melybe beleszülettek, és amit gyerekkor
óta elsajátítottak, jórészt a családban, részben a falu vagy kisváros közösségében.
A közösség, mely a hagyományok alapján elfogadta vagy elvetette az alkotást.
Itt külön meg kell említeni a divatot, mely sok esetben áttörte a hagyományok
korlátait s melynek úttörői a legtöbbször a népi díszítőművészet nagy egyéniségei
voltak. Végül, de nem utolsó sorban említem a művészi adottságot, mely a fenti
meghatározókat figyelembe véve is megújító eredményeket tudott hozni." (BALASSA 1982. 122)
-----Az alkotói szabadság (s ennek folyományaként
a létrehozott tárgy esztétikumának) kérdése összefüggésben van a népművészet
társadalmi vonatkozásaival is. Voigt Vilmos megfogalmazásában: "Talán a
legfontosabb probléma itt a hivatásosság különböző fokainak megjelenése a
folklór jellegű művészetben. Már [...] az egyes jelenségek tárgyalásánál kiderülhetett,
hogy a folklóron belül mennyire korlátozottak az alkotó művész lehetőségei [...].
Élettevékenységüknek csak egyik részét szentelhetik a folklór művészetnek [...].
Nemcsak a művészek, a művészet sem válik hivatásossá a folklór keretei között.
Ha egyes alkotóművészekkel bekövetkezik is az, hogy hivatásosnak vehető művészekké válnak,
e folyamat rendszerint azzal jár, hogy művészetük elveszti folklór jellegét."
(VOIGT 1972. 332; vö. VOIGT 1991)
-----A tárgy, illetve tárgycsoport, amelyet
kiválasztottunk, a faragással kialakított fa munkaeszközök körébe sorolható.
A konkrét tárgy, melyet részletesen elemzünk, egy kézi mángorló. A
nalógiák és párhuzamok céljából figyelmünket kiterjesztettük néhány,
az adott térségből származó más részben funkcionális szempontból, részben a
megmunkálás tekintetében összehasonlításra alkalmas tárgyra is. Ez utóbbiak
(három darab) jóval korábban, 1912ben kerültek közgyűjteménybe, de pontos
származási hely megjelölése nélkül. A tárgyakat Eisenstädter Ödön adta át a
múzeumnak, s az ő adatai alapján Vas megyei gyűjtésként kerültek nyilvántartásba vételre.
-----Mielőtt konkrét tárgyunk elemzésébe fognánk,
indokoltnak tartunk egy rövid esztétikai vonatkozásokat is tartalmazó
filozófiai kitérőt. Egy meggondolandó felfogás szerint a geometria jellege ugyan
elvont, de megjelenési körén belül abszolút és hiánytalan elv a művészi
gyakorlatban, mely révén oly hatalmas és patetikus jelentőségre jutott,
hogy évezredekig monopolisztikusan uralkodhatott a művészi alkotásokon és a
műélvezeten, s ez összefüggésbe hozható az ember, illetve a társadalom
természet fölötti uralmának mind belsőleg, mind külsőleg szűk
területre való korlátozódásával.
Azaz: "A világnélküli mimézis, a világnélküli díszítőművészet és a világot
alkotó művészet látszólag meglepő történelmi sorrendje magyarázatot nyer,
ha meggondoljuk, hogy csak a társadalomban egyetemessé vált munka juttatja
például a ritmust (de a szimmetriát vagy az arányosságot is) olyan hatalomhoz,
amely minden életmegnyilvánulást áthat. Ez a vadászok és a gyűjtögetők életéből
még hiányzik, bármilyen jelentős volt is a tánc számára a ritmus; elterjedése
ellenére is hosszú ideig kizárólag elvont marad. Csak a munka egyetemessége
teremt létszerű lehetőséget arra, hogy az ember a valódi tárgyakat és tárgyi
viszonylatokat szintén ritmikus rendben, szimmetrikusan és arányosan szabályozva
mimetikusan reprodukálhassa." (LUKÁCS 1969. 257. Kiemelés tőlem G. I.)
-----A szimmetria szempontjából különös figyelem
illeti meg az arányosság kérdését.
Ebben az összefüggésben azt a filozófiai-esztétikai okfejtést idézem fel,
mely szerint: "a helyes arányosság gyakorlatilag döntő szerepet játszik a
mindennapi élet tárgyainak előállításában és használhatóságában. Az ilyen
arányosságok helyes meghatározása kétségtelenül kifejezi a tárgyak egyik
lényeges szerkezeti elvét, ezért felkutatásuk szükségszerűen központi feladattá
válik, hogy a munkatapasztalatokat általánosítani lehessen, el lehessen
gondolkodni fölöttük (bizonyos körülmények között a tudomány kezdeteinek
eredményeit is felhasználva), és hogy mód nyíljon a termelés technikájának
tökéletesítésére is. Az esztétikumba való átcsapás csak azon az úton
következhetik be, hogy a gyakorlati konstrukciónak ezek az eredményei zárt,
merőben vizuális rendszert alkotnak, s mint ilyenek a közvetlen észlelés
tárgyává válnak. De még ez sem szükségszerűen esztétikai: egyszerűen a technikai
siker vizuális felülvizsgálatát is jelentheti még. Csak akkor válik esztétikaivá,
ha ez az észlelés a felidézésbe csap át, vagyis, ha az arányok vizuálisan
megvalósult rendszere képes arra, hogy ilyen hatásokat váltson ki. Ennek
természetesen hosszú előtörténete van: a sikerült munka, a könnyen kezelhető
és hasznos tárgy stb. miatt érzett jókedv szükségszerűen olyan örömérzéseket vált
ki, amelyek kétségkívül tartalmazzák már az általunk megadott, esztétikai
értelemben vett öntudat fokozódásának csíráit. Az átmenetek itt rendkívül
elmosódottak, ugyanazok a tárgyak ugyanabban az emberben a hasznosság miatt
érzett örömtől az esztétikai felidézésig az élmények széles skáláját válthatják
ki, és ez nemcsak azt bizonyítja Kanttal szemben , hogy a
kellemes nem az esztétikum metafizikusan merev ellentéte, hanem egyben az
egész szféra esztétikai jellegének egyik sajátossága is." (LUKÁCS 1972. I. 145)
-----A kultúra- és művészetelméleti kutatások
egyaránt bőséggel szolgálnak példákkal
(a természet és) az emberi műveltség legkülönbözőbb területeiről a szimmetria
jelenlétére, megnyilvánulási formáira, módjaira. Hivatkozott könyvében Franz
Boas gazdag példatárat felsorakoztatva úgy fogalmaz, hogy: "A díszítő művészetnek
még a legegyszerűbb formáiban is megtaláljuk a szimmetrikus alakot."
(BOAS 1955. 32; BOAS 1975. 144)
-----A művészi megformálás elemi eszközeinek
számbavétele kapcsán Verebélyi Kincső a
következő megállapításra jut: "A ritmus, az arány, a szimmetria, az aszimmetria stb.
olyan absztrakt formák, amelyek önmagukban tartalom nélküliek, és lényegében véve
tetszés szerinti tartalmakra vonatkozhatnak. Éppen a díszítőművészetben, azon
belül is az ornamentikában képesek önálló formává alakulni. Mivel a díszítés
voltaképpen az emberi kultúra kezdetei óta jelen van, az emberi lényeg egyik
elemének tűnik." (VEREBÉLYI 2002. 46)
-----A fentiek és a népművészeti kutatások által
felhalmozott adatok ismeretében
nem meglepő, hogy a népi kultúra tárgyain a díszítményszerkezetek rendezési
elveit illetően a díszítmények egyik jellemző vonása a szimmetria.
A továbbiakban egy konkrét tárgy művészi megformálását példaként értelmezve,
a tárgyon található díszítményrendszerek éppen ezt a hangsúlyos elemét,
a szimmetrikus elrendezést tesszük vizsgálat tárgyává. Más megközelítésben:
a folklór jellegű díszítőművészet "elemi formakészlete és stílusrétege"
köréből egy olyan kompozíciós elv érvényesülését elemezzük, mely önálló
elvként is működhet, és nem kötődik korstílushoz (vö. VEREBÉLYI 2002. 47 és 55).
-----Kiválasztott tárgyunk esetében ismerjük a készítő nevét,
a készítés időpontját és valószínűsíthetjük a készítés helyét is.
A szerzeményezés dokumentumai szerint a tárgyat Hajós Pál készítette,
aki eredendően gazdálkodó ember volt, majd később úgynevezett "erdős" lett,
s afféle ezermesterként emlékeztek rá. Egyházasrádócról került Jákra,
lehetséges tehát, hogy a tárgyat is már az utóbbi településen faragta.
Unokája, Koltai Lajos, akitől a tárgyat a múzeum megvásárolta, a
készítés helyét nem tudta pontosítani.
-----A tárgyat Kresz Mária vásárolta 1954 szeptemberében a
Vas megyei Ják községben. A mángorló, helyi megnevezéssel "lapicka"
vagy "dörgölő" egy darab keményfából készült. Kresz Mária leírása szerint:
"Nyeles, nyele felé elkeskenyedik, nyele végén tulipánszerű faragás,
a nyél kezdeténél pedig barokkosan összeszűkül. Vésett díszítésű.
Szélesebb vége, kb. a mángorló egy harmada kerettel elválasztott,
ebben egy nagy és alatta két kis rozetta. Az elválasztó részben
évszám és név: 1853 H A J. Ebből az elválasztó csíkból kinő és a
nagyobbik szakaszban foglal helyet egy aszimmetrikusan befelé hajló
kis virág, egy nagyobb és egy kisebb virággal és levelekkel. A nyél
felől egy nagyobb virág nő ki, két oldalt két-két kisebb elágazással.
A keret vésett zegzug vonalból áll. A nyél végének tulipánja középütt
átlyukasztott s ezt is díszíti két kis leveles ág."
-----Más leírás a mángorló lapjának díszítményét karcolt
technikával kialakítottnak véli, s a keretezést farkasfogas
mintájú díszítésként értelmezi.
-----A tárgy hossza 68 cm, legnagyobb szélessége: 14 cm,
vastagsága: 2,5 cm. Állapota: kissé rongált, szúrágott,
a végén égésnyomokkal.
-----A tárgyat egészében szemlélve, a
vizuális érzékelés első szintjén,
a dekorált felület díszítményrendszerében felismerhető a szimmetria,
illetve a díszítmény(ek) szimmetrikus elrendezésének bizonyos
formái, pontosabban a tárgy felületének díszítésében a szimmetriára
való törekvés. Az alkotásfolyamatot ugyan jelen esetben nem tudjuk
rekonstruálni, de úgynevezett specialistákkal és népművészekkel,
illetve népi iparművészekkel folytatott beszélgetések alapján a
famegmunkálás, faragás munkálatai során három, viszonylag jól
megkülönböztethető szimmetriát eredményező motivációt
tudunk elkülöníteni:
-----
----- | I. | Improvizatív jellegű alkotás (föltehető a szimmetria ismerete) |
----- | II. | Tudatos alkotói magatartás (feltételezi a szimmetria ismeretét) |
----- | III. | Anyag és technika által befolyásolt/meghatározott tárgyformálás (alkalmazkodás a szimmetria ismeretének birtokában) |
-----1. Teljes értékű szimmetria
-------- | 1. 1. Középpontú |
-------- | 1. 2. Függőleges tengelyű |
-------- | 1. 3. Vízszintes tengelyű |
-------- | 1. 4. Átlós tengelyű |
---------------- | 1. 24. 1. | Rendes szimmetria |
---------------- | 1. 24. 2. | Kettős szimmetria |
---------------- | 1. 24. 3. | Tükrözött szimmetria |
---------------- | 1. 24. 4. | Többszörözött szimmetria |
-----2. Részleges szimmetria
-------- | 2. 1. Felező szimmetria |
-------- | --------2. 1. 1. Középpontú |
-------- | --------2. 1. 1. Középpontú |
-------- | --------2. 1. 2. Függőleges tengelyű |
-------- | --------2. 1. 3. Vízszintes tengelyű |
-------- | --------2. 1. 4. Átlós tengelyű |
-----3. Szimmetria betét
-------- | 3. 1. Középpontú |
-------- | 3. 2. Függőleges tengelyű |
-------- | 3. 3. Vízszintes tengelyű |
-------- | 3. 4. Átlós tengelyű |
-----4. Szimmetria hatás
-------- | 4. 1. Térbontásos, felületet felosztó |
-------- | 4. 2. Díszítmény tömeg-hatású |
-------- | 4. 3. Hasonló motívumokat felhasználó |
-------- | 4. 4. Kombinált látványban megjelenő |
-----A különböző szimmetrikus formák felismerése és áttekintése során már Franz Boas megfogalmazta, hogy: "Nehéz megérteni azokat az okokat, amelyek a szimmetrikus formák széltében elterjedt használatához vezettek. A karok és kezek szimmetrikus mozdulatai fiziológiailag meghatározottak. A jobb és bal hajlamos szimmetrikusan mozogni; ugyanannak a karnak vagy mindkét karnak a mozdulatait gyakran ritmikusan és szimmetrikusan hajtják végre jobbról balra és balról jobbra. Hajlandó vagyok ezt a tényt tekinteni az egyik alapvető meghatározónak, mely egyenlően fontos az emberi és az állati test szimmetriájának szemlélésével; nem mintha a rajzokat jobb és bal kézzel készítenék, hanem inkább úgy, hogy a jobb és a bal kar mozdulatainak érzése váltotta ki a szimmetria iránti érzéket." (BOAS 1975. 144)
Teljes értékű, függőleges tengelyű szimmetria | Tükrözött szimmetria |
-----
-----Hasonlóképpen az ilyen irányú módszeres vizsgálatok és számítások hiányában, egyelőre inkább csak becslésen alapuló vélekedésnek tekintjük azt a következtetést, hogy a szimmetrikus elrendezés a népművészetben is többségében a függőleges tengely mentén történik. Ezzel kapcsolatban is idézzük Franz Boas véleményét: "A horizontális szimmetria túlsúlya és a vertikálisnak a ritkasága feltehetően a függőleges szimmetrikus mozdulatok hiányából származik kivétel az olyan ritmikus mozgás, mint a karoknak felváltva való felemelése és leeresztése , valamint a vertikálisan szimmetrikus természeti formák ritkaságából. A természetben általában több lényeges különbséget látunk függőleges irányban, mint vízszintesben. Az állatoknál a lábak, a törzs és a fej különböző szinten vannak. A tájképen a föld, a fák, a hegyek és az ég függőlegesen következnek. Másfelől a vízszintes sorban inkább találunk azonosságot vagy analóg formák változatosságát. Ez lehet az egyik oka annak, hogy a díszítő művészetben gyakori a mintájukban lényeges különböző vízszintes szalagok sorozata, míg egyegy vízszintes szalagban szimmetriát, ritmikus ismétlődést látunk, vagy a hasonló formák változatait." (BOAS 1975. 145146)
-----A szimmetrikus minták, illetve a minták szimmetrikus elrendezése mint arra a filozófiai/esztétikai fejtegetésekben már utaltunk eredeztethető a tárgyak készítése során alkalmazott technikai megoldásokból, illetve kapcsolatba hozható a tárgyak kidolgozásában érvényre jutó technológiai eljárásokkal. Egyes esetekben ez nyilvánvaló (például fonás, szövés, korongozás), máskor, például a kézi faragású tárgyak körében ez nehezebben érvényesül, de a fa tárgyak esztergálása ugyancsak a forma szimmetriáját eredményezi. A kézi mángorlók vonatkozásában ez utóbbi megoldás részben a nyél kialakításában, részben pedig a mángorlóhoz tartozó rúd megformálásában figyelhető meg.
-----Szimmetriát eredményezhet a díszítő formák egy másik általános eleme, a ritmus. A ritmikus ismétlődés révén egyszerű és bonyolult szimmetrikus alakzatok egyaránt létre-hozhatók. Franz Boas ezzel kapcsolatban pontos tárgyelemzéseket végezve a következőket írta: "A szimmetriához hasonlóan a ritmikus ismétlés általában vízszintesen halad, jobbra és balra, bár ez nem olyan uralkodó jelenség, mint a szimmetriánál. Az azonos vagy hasonló formák felhalmozása éppen olyan gyakori a természetben, mint a vízszintes szimmetria. A növények leveleik vertikális egymásutánjával, a faágak, a kőrakások, az egymás mögött emelkedő hegyvonulatok a hasonló elemek függőleges elrendezését sugallják. Mégis sokkal gyakoribbak a vízszintes csíkokban való ismétlések, mint az egyszerű vonalak egyszerű sora, vagy a szabályos rendben visszatérő változatos alakok sorra következése." (BOAS 1975. 154)
Hasonló motívumokat felhasználó szimmetria |
-----
-----A szimmetria különböző érvényesülési formáit, illetve módjait vizsgálva, mint azt jelen tanulmányunk példái is mutatják, a tárgyformáló művészetben a szimmetria általában, s talán csak a középpontú elrendezés esetében nem feltétlenül szükségszerűen feltételezi az alkotó elemeknek a tengely mentén való, minimálisan ismétlését, vagy éppen többszörözését. Ilyenformán a szimmetria kialakulásában, létrejöttében legalábbis bizonyos megszorításokkal a tárgyalkotó népművészetben jelen van az additivitás, akár mint spontán érvényesülő, akár mint tudatosan alkalmazott szerkesztési eljárás. A szimmetriának ez a törvényszerűsége kapcsolatba hozható általában a folklór alkotások szerkesztésének egy másik általános elvével, illetve gyakorlatával: "Népművészeti tárgyakon igen gyakori az olyasfajta ábrázolás, amelyen egymás után, sorozatban következnek azonos figurák [...]. Ezt a fajta szerkesztést egyszerűen additívnak nevezhetjük, és a folklór művészet legáltalánosabb szerkesztési eljárását láthatjuk benne." (VOIGT 1972. 321. Az additivitással, mint jelrendszert generáló elvvel, illetve gyakorlattal kapcsolatban ld. GRÁFIK 1992a. 4042)
-----A monocentrikus és az additív szerkesztési gyakorlat összefüggéseit tárgyalva a folklór művészetekben Voigt Vilmos megállapítja, hogy: "Az előbbi voltaképpen az elemi művészi egységek elemi megszerveződésének módjára utal. Mivel pedig ezek nem adják fel a maguk önnön kis értelmüket egy nagyobb méretű szerkesztés keretei között sem, ez utóbbiak számára nem marad más lehetőség, mint az, hogy e különféle, autonóm részleteket puszta egymás mellé helyezéssel, additív, összeadó szerkesztéssel csoportosítsák mégis nagyobb művészi egységekbe. Az additív vagy a monocentrikus elv nagyobb mérvű érvényesülése természetesen művészetektől, történeti korszakoktól is nagy mértékben függ. Az is magától értetődő, hogy az egyes korszakok, művészetek, műfajcsoportok és műfajok önálló, apróbb stílus és szerkesztési sajátosságokkal is rendelkeznek." (VOIGT 1972. 327)
-----A népművészeti tárgyakat szemlélve azt kell tapasztalnunk, hogy a teljes értékű szimmetria megvalósult formái csak relatív értelemben tekinthetők tökéletesnek. Az egyes alkotók keze alól kikerült tárgyakon a díszítmények szimmetrikus elrendezése szinte sohasem hibátlan. Ez természetesen nem von le semmit értékükből, sőt bizonyos értelemben éppen ez teszi egyedivé, vagy ez is egyénítheti a tárgyat. Mindez elsősorban a kézimunkával előállított tárgyakra érvényes. A tárgyformáló népművészetben, ebben a vonatkozásban változást a különböző technikai fejlesztésű, kisgépekkel történő tárgykészítés eredményezett. "A kézimunkával készült tárgyaknál a vonalak élessége, a formák szimmetriája, a felületek szabályossága, a színárnyalatok egységessége nem olyan mértékű, mint a géppel előállított tárgyaknál. Ez a fajta formai tökéletesség más jelentéseket közvetít a szemlélő felé, mint a kézzel létrehozott tárgyak esetében. Tehát azt mondhatjuk, hogy az előállítás új technikái, amelyek kívül esnek az esztétikai szegmentumon, befolyásolhatják a formák elrendezését [...] úgy, hogy pontosabbá és tökéletesen szabályossá teszik azokat." (MAQUET 2003. 206207)
-----A tökéletesség és a szabályosság azonban nem esztétikai kategória, s ilyenformán a népi kultúra, az anyagi műveltség "esztétikai többlet"-tel rendelkező tárgyainak sem követelménye. Követelmény azonban, hogy a népművészet tárgyai:
-----I. megfeleljenek egyidejűleg egy köznapi (használati), és egy (több-kevesebb, de a primer használati funkciót nem gátló, illetve megakadályozó "túlformált"-ságból adódó) esztétikai funkciónak,
-----és/vagy
-----II. megfeleljenek egy összetettebb ünnepi (rituális, szimbolikus, érték stb. vonatkozásokkal is felruházott) funkciónak, és egyidejűleg különös, különleges (más tárgyak közül kiválóan, esztétikai élményt is nyújtó) jellemzőkkel bírjanak.
-----Voltaképpen tehát arról van szó, amit a művészettörténész úgy fogalmaz meg, hogy: "A népi kultúra tárgyi világának jellemzője és e tekintetben nem mérvadó, hogy törzsi kultúráról vagy európai parasztközösségről van szó , hogy az esztétikai-díszítő funkció mellett, gyakran attól úgyszólván függetlenül, mágikus, rituális funkciót is teljesít, ezért jelentése lehet szimbolikus vagy allegorikus. Mint ilyen bonyolult jelentés hálózatba kapcsolódik, tehát rituális nyelvezet elemeként is értelmezhető. E jelentések nagy része magától értetődően csupán a kortársak számára érthető, az idők folyamán mind jobban elhalványodik, sőt átalakul." (NÉMETH 1977. 85)
-----Mindezeknek a kritériumoknak a szolgálatában kap szerepet a szimmetria, a díszítmény elemek, a motívumok, a különböző vizuális formák (jelek, képek, szimbólumok, stb.) szimmetrikus elrendezési elve, mely egyik (s esetenként domináns) része általában a művészi alkotó folyamatnak, s jellemző ismérve a folklór jellegű művészeteknek, illetve a tárgyalkotó népművészetnek.
IRODALOM
BALASSA Iván |
1982 Egyéniség a népi díszítőművészetben. In: Varga Marianna (szerk.): Népművészeti Akadémia. IV. Néprajzi előadások. Bp. 115128. old. |
BOAS Franz |
1955 Primitive Art. New York 1975 Primitív művészet. In: Franz Boas: Népek, nyelvek, kultúrák. Válogatott írások. Bp. 129214. old. |
DALMI KálmánnéTAKÁCS Miklós (összeállította) |
1978 A Vasi Szemle repertóriuma 19331976. Szombathely |
DÖMÖTÖR Sándor |
1960 Őrség. Bp. |
FÜGEDÍ Márta (szerk.) |
1997 BorsodAbaújZemplén megye népművészete. Miskolc |
GRÁFIK Imre |
1981 Betűjegyet tartalmazó tulajdonjeleinkről. In: Gráfik ImreVoigt Vilmos (szerk.): Kultúra és szemiotika. Bp. 221239. old. 198485 Narodna umetnost u Madarskoj. Népművészet Magyarországon. (Kiállítási katalógus) ZagrebNovi SadBeogradLjubljana 1992a Jel és hagyomány. Debrecen 1992b Gondolatok Vas megye népművészeti örökségéről. In: Vasi Szemle, 1. szám, 110. old. 1996 Nyugat-Dunántúl (Vas megye) népművészeti öröksége. In: Ethnographia, 12. szám, 207252. old. 1997 A magyarországi néprajzi gyűjtés kezdeteinek Vas megyei vonatkozásai. In: Vasi Szemle, 4. szám, 415434. old. 1998 Emlékező tárgyak. In: Szende KatalinKücsán József (szerk.): "Isten áldja a tisztes ipart" Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. Sopron, 87120. old. 2000 Mesterséggyűjtemény. In: Fejős Zoltán (főszerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei. Bp. 325358. old. 2005 A népművészet alkotói szabadsága. A szimmetria elvének érvényesüléséről. In: Ünneplő írások Verebélyi Kincső születésnapjára. Bp. |
GRÁFIK Imre (szerk.) |
1996 Vas megye népművészete. Szombathely |
K. CSILLÉRY Klára |
1974 A magyar népművészet városi és mezővárosi gyökerei. In: Hofer TamásKisbán Eszter Kaposvári Gyula (szerk.): Faluk. Mezővárosok. Tanyák. Paraszti társadalom és műveltség a 1820. században. II. Bp.Szolnok. 189200. old. 1977 A magyar népművészet változása a XIX. században és a XX. század elején. In: Ethnographia, 1430. old. |
KAPITÁNY OrsolyaIMRŐ Judit (szerk.) |
2001 Somogy megye népművészete. Kaposvár |
KAPROS Márta (szerk.) |
2000 Nógrád megye népművészete. Balassagyarmat |
KOSZORÚS Ödön |
2002 Díszített kovácsmunkák a Délnyugat-Dunántúl köz- és magángyűjteményeiben. Szombathely |
KÖBÖLKUTI KatalinNAGY Imre (összeállította) |
1983 Az Őrség bibliográfiája. Szombathely |
KÜCSÁN JózsefPERGER Gyula (szerk.) |
2002 GyőrMosonSopron megye népművészete. Győr |
LUKÁCS György |
1969 Az esztétikum sajátossága. Bp. 1972 Adalékok az esztétika történetéhez. I. Bp. |
MAQUET, Jacques |
2003 Az esztétikai tapasztalat. A vizuális művészetek antropológus szemmel. Debrecen |
MÉSZÖLY Gedeon |
1917 Az Őrség száz évvel ezelőtt. In: Ethnographia, 99112. old. |
NAGY Zoltán |
2004 Körmend mezőváros kézművesei a XVIIXIX. században. Szombathely |
NEMESNÉPI ZAKÁL György |
1818 [1985] Eörséghnek Leírása. (szerk. és bev.) Vörös Ottó. Szombathely |
NÉMETH Lajos |
1977 A művészettudomány és a népművészet. In: Ethnographia, 8190. old. |
PETERCSÁK TivadarVERES Gábor (szerk.) |
2005 Heves megye népművészete. Eger |
SZELESTEY László |
1991 Kismartonban/Sopronban kíszült. Gefertigt in Eisenstadt und Sopron. In: Volklskunst hinter
Gittern. Kismartonban/Sopronban kíszült. (Kiállítási katalógus) Eisenstadt, 1039. old. 1992 Faragó emberek pásztorművészet. In: Vasi Szemle, 1. szám, 72l05. old. 1996 Faragó emberek Pásztorművészet. In: Gráfik Imre (szerk.): Vas megye népművészete. Szombathely, 310334. old. |
TÓTH János |
1971 Az Őrségek népi építészete. Bp. |
TÓTH József |
1970 Nemes Népi Zakál György 1818. Egy régi leírás az Őrségről. In: Vasi Szemle, 2. szám, 272286. old. és 3. szám, 272286 és 4. szám, 456474. old. |
VEREBÉLYI Kincső |
2002 Korok és stílusok a magyar népművészetben. Bp. |
VOIGT Vilmos |
1972 A folklór esztétikájához. Bp. 1991 Adatközlő előadó népművész a népművészet mestere. In: Halász Péter (szerk.): A Duna
menti népek hagyományos műveltsége. Bp. 5358. old. |