MARX MÁRIA

VASI NÉPMŰVÉSZETI TÁR, III.

"ÁRPÁD APÁNK, NE FÉLTSD ŐSI NEMZETED...

MILLENNIUMI DAMASZT TERÍTŐ A GÖCSEJI MÚZEUM NÉPRAJZI GYŰJTEMÉNYÉBEN

----------------------------------------A zalaegerszegi Göcseji Múzeum néprajzi textilgyűjteményének rendezésekor akadt a kezembe egy jelentéktelennek látszó tárgy, amely azonban egy rendkívül érdekes kutatás alapjává lett. A szóban forgó műtárgy egy hatszemélyes damasztabrosz,¹ amelynek azonosítása elvezetett a XIX. századi műszövő takácsok munkájának és a paraszti-polgári damaszthasználat kezdeteinek vizsgálatához.
-----A tárgyat dr. Pintér István, a múzeum akkori néprajzos-muzeológusa gyűjtötte 1987-ben Zalalövőn a Hámán Kató (ma Deák Ferenc) u. 1. sz. alatt Tóth Lászlóné szül. Mihályka Teréziától (1921–2002). Sajnos az egykori tulajdonos nevén és lakcímén kívül nem kerültek a múzeumba adatok sem a textil használatáról, sem pedig korábbi történetéről. Mihályka Terézia fia nem is emlékszik arra, hogy az abroszt valaha látta volna.
-----Az asztalterítő mind lánc-, mind vetülékirányban jó minőségű, vékony, cérnázatlan lenszálakból szövött, mérete rojtozás nélkül 162x132 cm. A széleken két-két bordába négy szálból összefogott köteget húztak, amelyek a szövés széleit erősítik, és egy kb. 2 mm széles – sajnos időközben eléggé megrongálódott – szegélyt adnak az abrosz hosszanti oldalának.
-----A terítőn körben saját anyagából kötött, kb. 10 cm-es rojtozás volt, amelynek készítésekor két-két 18–20 szálból álló köteget balról kereszteztek egymással, majd a szomszédos kereszt alsó kötegével összefogva egyszerű zárócsomót kötöttek rájuk. A rojtozás az idők folyamán a mosások, keményítések hatására, különösen az amúgy is vékonyabb szálakból álló vetülékoldalon erősen megrongálódott, mindenütt összetapadt és több helyen letöredezett, leszakadt. Érdekes, hogy a megerősített anyagszél a rojtoknak nem tett jót, mert míg a láncfonalak még szinte mind megvannak, a vetülékszálak már nagy területeken hiányoznak.
-----Az asztalterítő állapota rendszeres használatra utal, kisebb folytonossági hiányok mellett több, varrógéppel bestoppolt lyukat és jónéhány különböző ételpecsétet láthatunk rajta. A lenvászon eredetileg fehérített fonalból készült, ma nagyon enyhén rózsaszínű, ami talán valamely más textil elszínező hatásának következménye. Ez az elszíneződés lehet az oka annak, hogy a műstoppolások egy része (hét esetből hat) kétféle fonallal történt: láncirányban világosrózsaszín, vetülékirányban pedig fehér pamutcérnát használtak hozzá. A hetedik lyuk, valamint egy korábbi javítás széle fehér cérnával van kijavítva. A stoppolásokat végezhette a terítő egykori tulajdonosa is, akinek varrónő volt a foglalkozása.
-----Az abrosz jobb felső sarkában pamutszállal kézzel hímzett fehér S (alul) és piros N (felül) betűk láthatók.
-----Az asztalterítő figurális ábrázolásai a magyar millennium jegyében készültek. Közepén, három csíkból összetett, ovális keretbe foglalva Árpád vezér sisakos, szakállas, jobbra néző portréja látható (1. kép). Az arckép, pontosabban annak tükörképe egy, a Nádasdy Mausoleum² 45. oldalán lévő de eredetileg 1615-ből származó³ egészalakos rézmetszet részlete, amely a XIX. század utolsó évtizedeitől többször is kiadott népszerű Történelmi arcképcsarnok egyik darabja lett a többi hun és magyar vezérrel, valamint későbbi királyainkkal együtt.⁴ A tükrözésen kívül még annyi különbség van a két kép között, hogy az abroszba szőtt alak vállára vetett párduckacagányát a láncing felett díszes, ovális csat fogja össze, míg az eredeti metszeten csatot nem ábrázoltak.

1. kép. A millenniumi abrosz Árpád vezér képével (A képeket Zóka Gyula készítette.)

-----A főalak felett, ugyancsak ovális keret fog közre egy szövegmezőt. A keret aszimmetrikus, jobb oldalon babérlevelekből, bal oldalon tölgylevelekből álló koszorú alkotja, a koszorút jobbról még laza leveles ágak is szegélyezik, míg bal oldalához a vágásos-kettőskeresztes címerpajzs támaszkodik. A címer fölött egy felhőn lebegő páncélos, köpenyes nőalak látható fején a sugárkoszorúval övezett Szent Korona, jobbjában kétélű kardot tart, bal kezével pedig egy felszalagozott nemzeti zászlót nyújt a szövegmező fölé, mely így a kompozíció közepét alkotja. Az ovális keretben három csillaggal körülvéve az 1896-os évszám alatta, kissé balra csúszva az "EZRED ÉVES ÜNNEP EMLÉKÉRE" felirat olvasható (2. kép). A nőalak – minden valószínűség szerint Hungária megszemélyesítője – a korona, a kard, a címer és a babérkoszorú szerepel annak a Történelmi arcképcsarnoknak a belső címlapján is, amelyből a minta tervezője a honfoglaló vezér képét is átvehette (3. kép).

2. kép. Hungária allegorikus alakja nemzeti jelképekkel és a millenniumi felirattal

-----A portré alá díszes, dőlt kezdőbetűvel Árpád nevét, valamint Thaly Kálmán "Árpád apánk, ne féltsd ősi nemzeted..." kezdetű, 1859-ben írt versének első szakaszát tördelte be a tervező (4. kép).
-----Ezt a három részből összeállt képmezőt jobbról-balról tölgyfaágból és virágokból összeállított koszorú fogja közre. A kígyószerűen hullámzó makkos-leveles ágak alul két nagyméretű, aszimmetrikusan elhelyezkedő rózsából indulnak ki, alsó harmaduknál félig és teljesen kinyílott hajnalkák, középtájon rózsák, rózsabimbók és páfránylevelek, a felső részükön nefelejcsek és leveles ágak csatlakoznak hozzájuk. A kép alsó sarkaiban hét-hét szalaggal átfogott búzakalász látható, a felső sarkokat pedig masnival összekötött virágcsokor díszíti, amelynek végén visszaköszönnek a koszorút és a szövegmező keretét díszítő leveles ágacskák.

3. kép. A Dolinay Gyula által 1909-ben kiadott Történelmi arcképcsarnok belső címlapja

-----Az egész kompozíciót hármas keret fogja össze, amely láncirányban 47 mm, vetülékirányban 57 mm széles. Alul középen, a keret fölött a készítő saját nevével szignálta a művet: KOVÁCS ANTAL MŰ=SZÖVŐ (ŐRI SZT. PÉTER) (5. kép).
-----Kovács Antal írásos dokumentumainak nagy része – köztük a damaszt- és vászonneműk árának és anyagszükségletének kalkulációs könyve, árjegyzéke és az eladások naplója is – fennmaradt.⁵ Ezekből az abrosz technikai részleteire is fény derül.
-----Eredetileg 180 cm hosszú, 158 cm széles volt,⁶ ezzel a hatszemélyes abroszok közül a közepes méretűek közé tartozott, a szövöde ugyanekkora szélességgel készített 160 és 200 cm-es hosszúságúakat is.⁷
-----A munka az úgynevezett finom damasztáru kategóriájába tartozott, ez Kovács kalkulációs könyve szerint azt jelentette, hogy láncfonalnak 45-ös finomságú,⁸ fehérített Lambach-i lenfonalat, vetüléknek pedig alkalomtól függően 45-ös, 50-es vagy 60-as finomságú Rothschild fonalat használt.⁹ Mindkét fajta a "line", azaz a hosszú lenrostokból font finom kategóriába tartozott. Bár mérési lehetőségek híján a fonal számát nem lehet pontosan meghatározni, jól látható, hogy a lánc- és vetülékfonalak nagyjából azonos vastagságúak, tehát vetülékfonalként is inkább 45-ös vagy maximum 50-es finomságú szál jöhet szóba. Az abrosz szélességében 95 menet, összesen 5320 láncfonalat vetett fel, ami cm-enként 34 láncsűrűséget adott ki. A 60-as finomságú vetülékfonalból 55 szál/cm volt a szokásos sűrűség, ez azonban a vastagabb szál esetében nyilván csökkent, és nagyjából a láncsűrűséggel volt egyenlő. Miután a kész munka idővel még összement, ezért az egy cm-re eső fonalak számának is változnia kellett.

4. kép. Thaly Kálmán verse

-----A kalkulációs könyv szerint a vetülékhosszúságot 163 cm-re tervezte, tehát a szálak kötésből eredő rövidülésére 5 cm-t számított, ami 3,2 %. Mivel a láncfonalak feszesebbek, ebben az irányban a rövidülés erősebb, 6 %-os, azaz 100 méter leszövött anyaghoz 106 métert kellett a szövőgépre húzni. A kész munka a végső kikészítés, szaknyelven appretúra, korabeli magyar szóval csínozás során további centimétereket veszített méretéből.
-----A damasztszövőgép működésének lényegéhez tartozik, hogy a mintát létrehozó láncfonalemeléseket – az előszerszámba a kötésnek megfelelően befűzött nyüstök és rendezőzsinórok segítségével csoportosítva – horgas végű fémpálcák, úgynevezett platinák végzik, amelyeket megfelelően kivert lyukkártyák irányítanak. Aszimmetrikus minták esetén a zsinórrend egyenes, a láncirányban szimmetrikus minták szövéséhez ék alakú zsinórrend használatos, így fele mennyiségű platinára van szükség. Gyakori, hogy a szimmetria csak a széleken érvényesül, pl. a bordűrös textíliák esetében, ezek vegyes zsinórrenddel készülnek. Az Árpádos abrosz három, nagyjából egyforma szélességű részre osztható, a két oldalsó egymással szimmetrikus mintájú, középső része a portréval aszimmetrikus. A szövet finom osztású Jacquard-géppel készült, 880 platinával, vegyes zsinórrenddel.¹⁰ A rojtozásnak megfelelő szélességben a láncbefűzés ritka, ezt a rojt csomózásakor könnyű kihúzni a vetülékfonalak közül.

5. kép. A készítő felirata az abrosz alján

-----A damasztabrosz készítője, Kovács Antal őriszentpéteri műszövő-takács, mesterségének nagy tudású művelője, őrségi takácsfamília leszármazottja volt. Szakmáját a damasztszövés magyarországi "fellegváraként" számon tartott Késmárkon tanulta. Már 1887-ben részt vett a Vas vármegyei Iparkiállításon, ahol a bíráló bizottság "ezüstéremmel kitüntetendőnek találta".¹¹ Az 1896-os Ezredéves kiállításon nemcsak az Árpád-képes abrosz, hanem – a katalógus 44. oldalán olvasható szöveg szerint – más "Damaszt asztalnemüek és egyéb műszövő készítmények, lanczezirozott magyar munkák, smyrna szőnyegek" is szerepeltek tőle.¹² Munkáját a bíráló bizottság Kiállítási Éremmel tüntette ki.¹³ Fennmaradt dokumentumai között megtalálható Kovács Antal műszövő könyve valamint az El adott munkák naplója, amelyekbe mintegy két-, két és fél évtizeden át bejegyezte megrendelőinek nevét és eladott termékeit. Az Árpád-képes terítőből, vagy ahogy készítője maga nevezte, "az Árpád-abrosz"-ból millenniumi debütálása után nyilván még több példányt is készített, kettő közülük üzleti könyveiben is szerepel. Egyik ismeretlen dátummal, de még 1903 előtt Wágner Antalhoz került Rábakeresztúrra,¹⁴ a másikat 1909. március 12-én Bereczky Emma vette meg.¹⁵ Utóbbiról tudjuk, hogy 62 Korona 85 fillért fizetett érte. Ez az összeg igen magasnak számíthatott, több mint tízszerese volt egy azonos méretű, de tucatjával szövött damasztabrosznak, amely 5 Korona 50 fillérbe került. Az árat a minta bonyolultsága mellett nyilván jelentősen befolyásolta az Ezredéves kiállításon nyert díj is. Nemcsak tiszta fehér, hanem színes változatban is készült a millenniumi terítő. Egy általam is ismert példány Batári Ferencnek, az Iparművészeti Múzeum egykori osztályvezetőjének gyűjteményébe került, majd a gyűjtemény egyik tételeként a Nagyházi Galéria és Aukciósház nyári árverésére, 2006-ban.¹⁶ Ez az abrosz sárga-fehér színösszeállítású, mintáját a színoldalon a sárga láncfonalak adják, ami azt is jelenti, hogy a mester az Árpád-abroszt legalább kétszer vetette föl a szövőgépre.
-----A damasztszövés XIX. századi technikája egészen finom, aprólékos minták, rajzok, metszetek textilre történő áttételét is lehetővé tette. Több olyan szövetet ismerünk, amelynek központi ábrázolása ugyanúgy, mint Kovács Antal munkája, valamilyen grafikai előképre megy vissza, ilyen pl. a Joseph Marie Jacquard¹⁷ vagy az V. Ferdinánd arcképét¹⁸ őrző damaszt. A terítő mintázata és "ikonográfiai programja" tökéletesen illeszkedik a korabeli historizáló stílus és a millennium tiszteletére készült sok-sok műtárgy keretei közé. Az Iparművészeti Múzeum Az iparművészet stíluskorszakai – Historizmus és eklektika című kiállításán több, millenniumra készült emlékterítőt is bemutatott, amelyek között szövött képes és nyomott mintás darab is látható volt, utóbbi éppen Árpád alakjával.¹⁹
-----Nemcsak Kovács Antal, hanem egy másik Vas megyei műszövőmester, a körmendi Török István is készített Árpád-alakos abroszt és kisebb terítőt, Munkácsy Mihály Honfoglalás című képe nyomán, amelyet az Országos Kiállítás bíráló bizottsága ugyancsak dicsérettel és éremmel jutalmazott.²⁰ Ennek az abrosznak a tervezője is ismert, a Vasvármegye korabeli híre szerint Rábai Zsigmond lapszerkesztő rajzai alapján készült. Hogy Kovács Antal abroszához ki készítette a mintarajzokat és a damasztszövéshez szükséges kártyakiverést, azt sajnos eddig nem sikerült kideríteni. Veje, a késmárki Horváth Elek textiltervező és rajztanár volt ugyan, de csak később, 1903-ban kötött házasságot a műszövőmester leányával,²¹ így nem bizonyítható, hogy már a terítő készítésekor is kapcsolatban lettek volna.

IRODALOM

Jegyzetek