BARISKA ISTVÁN

II. PIUS ÉS AZ 1463. ÉVI BÉKESZERZŐDÉS

Kubinyi András professzor emlékére

1

----------------------------------------Magyarország 2008-ban ünnepli Mátyás király trónra lépésének 550. évi évfordulóját. Vele ezt az esztendőt a nagy magyar uralkodó tiszteletére hivatalosan a reneszánsz évének nyilvánították. Minthogy az 1463. évi szerződésben Sopron és Vas megye területének és jövedelmeinek jelentős részét áldozták fel a Szent Koronáért, elmondható, hogy a reneszánsz királyunk legitimitása múlott e két nyugat-magyarországi vármegyén. Az 555 évvel ezelőtt megkötött soproni vagy bécsújhelyi béke egyedi módon járult hozzá a magyar királyság nemzetközi elismeréséhez. Méghozzá egy kivételes reneszánsz egyéniség, Aenea Sylvio de Piccolomini, azaz II. Pius pápa közreműködésével.
-----Nemrég külön könyvet szenteltünk annak a kettőszáz esztendőnek, amelyben Nyugat-Magyarországot a Szent Koronáért a Habsburg uralkodók zálogába adták.¹ Az országrész záloga az 1447. év radkersburgi fegyverszüneti egyezményben lényegében már kész tény volt. Mégis két, XV. századi szerződéssel, nevezetesen a soproni és a pozsonyi békeszerződéssel kellett jóváhagyni.
-----E két szerződés közül az 1463. évi soproni egyezményben dőlt el, hogy Hunyadi Mátyás visszakaphatja a Szent Koronát és Sopron városát. Az 1458-ban megválasztott Mátyás király koronázása elől ezzel elhárult az utolsó akadály. A középkori magyar jogfelfogás ugyanis úgy rendelte, hogy a magyar király uralkodása törvényességének három feltétele van. A koronázást a mindenkori esztergomi érseknek kellett végezni, helyszíne csak a székesfehérvári bazilika lehet, végezetül az aktus csak a Szent Koronával végezhető el.

2

II. Piust azért kell e gondolatmenet középpontjába helyezni, mert nélküle nem történt volna meg a magyar királyság rehabilitációja. Tudnivaló, hogy II. Hódító Mehmed 1453-ban elfoglalta a keleti kereszténység székhelyét, Bizáncot. A keresztény Nyugat ezzel közvetlen veszélybe került. II. Pius ugyanabban az esztendőben került a pápai trónra, mint Hunyadi Mátyás a magyarra. Az ismert okok miatt nálánál senki sem sürgette jobban a török elleni küzdelmet. Hovatovább ezért is választották ötvenhárom évesen egyházfőnek.² Érthető volt tehát a lelkesedése, amellyel az 1463-ban húsz esztendős Mátyás királyt támogatta, hiszen annak személyében a törökverő Hunyadi János fiát látta és láttatta. Abban az országban, amely a XV. században még fontos európai hatalmi tényező volt, és amelynek a Balkán felől támadó oszmánok megfékezésében kitüntetett szerepe jutott.

II. Pius pápa

-----II. Pius több mint érdekes személyiség volt. Elszegényedett toszkánai család sarjaként született. Kitűnő tehetségének köszönhetően egyike lett a korszak legkiemelkedőbb humanistáinak. A Pius, azaz "Kegyes" pápai nevet nem I. Pius (140–155), a szentté avatott pápa tiszteletére vette fel, hanem a nagy ókori eposz hősének, Vergilius: Aeneis-e főszereplőjének mellékneve után választotta.³ Ráadásul még polgári keresztnevével is egybecsengett. Ezzel is humanista–reneszánsz szemléletére utalt. Függetlenül attól, hogy trónra kerülése után az első, kiadott pápai bullájában elítélte ifjúsága ballépéseit. Többek között Eurialus és Lucretia című, 1444-ben írt szerelmes novelláját. Piccolomini eme pikáns szerelmi történetét még a XVI. században is rongyosra olvasták az egyetemeken. Paul Dauchner, Kőszeg híres jegyzője 1560-ban be is másolta a bécsi egyetemről átmentett latin szöveget a kőszegi formuláskönyvbe.⁴ A történetet tehát nem az Árgirus királyfi című széphistória, hanem Piccolomini eredeti szövegében terjesztették Kőszegen. Janus Pannonius annyira nem tűrte ezt a névválasztást, hogy csípős epigrammát szerkesztett rá: "Aeneas, aki volt, megváltoztatta nevét, más nem lehetett nyilván új neve, mint Pius".⁵
-----II. Piust sok kritika érte a zsinati hatalmat kiszolgáló évei miatt. III. Frigyes német-római császár titkáraként azonban már a monarchikus gyakorlat híve lett, miként az volt a pápai hatalom csúcsán is. Azt azonban senki nem vitatta el tőle, hogy pontifikátusa Róma és a humanizmus egymásra találása, valamint a nagy törökellenes európai szövetség létrehozása jegyében telt.⁶ Olyannyira, hogy a keresztes hadjárat bűvöletében annyi realitásérzéket sem tanúsított, hogy II. Mehmed szultánt felszólította, hogy térjen át a kereszténységre. 1463 szeptemberében pedig halálos betegen akart a Velencével közös törökellenes hadjárat élére állni.

Az 1463. évi békeszerződés részlete

-----Öt esztendős egyházfői működésének azonban egyik legmaradandóbb tette lett az, hogy 1463-ban tető alá hozta a soproni békeszerződést. Hunyadi Mátyás uralmát ezzel bel- és külpolitikai szempontból is megerősítette.

3

Az 1463. évi koronamentő szerződés aláírásának két helyszíne volt. Sopron és Bécsújhely. Furcsa módon ekkor még mindkét város III. Frigyes kezén volt. Bécsújhely a XV. században még stájer település volt, a német-római császár ráadásul itt rendezte be udvartartását. Sopront pedig még Erzsébet királyné adta 1441-ben III. Frigyes zálogára. A magyar fél tehát azt sem tudta kiharcolni, hogy a maga szempontjából legalább semleges helyen történjen a ratifikáció. Ennek egyik oka az, hogy Mátyás király nem volt jelen sem itt, sem ott a paktumok aláírásakor. Az 1463. július 19-i egyezkedés még csak Mátyásról szólt, de nélküle. Ő csak 1463. július 16-án, Budán kapott aláírási jogot. Hogy miért, hát ennek szeretnénk többek között most utánajárni.
-----Eddig is tudtuk, hogy a szerződések eredeti példányait a bécsi Staatsarchiv őrzi. Arról is volt hírünk, hogy a soproni levéltárba is kerültek példányok. Házi Jenő 1926-ban kiadott oklevelei figyelmeztettek erre.⁷ A kitűnő soproni forráskiadásban azonban eltekintett attól, hogy az 1463. évi szerződéscsomag szövegét közreadja. Pedig itt nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy II. Pius pápa szerződés-példányainak közép-felnémetre fordított szövegétől tagadta meg a nyilvánosságot.⁸ Nem volt jó döntés, hiszen a korszak legmesszebbre ható, többoldalú nemzetközi szerződésének szövege maradt ki a soproni oklevélkiadásból.
-----A soproni példány valójában II. Pius pápa 1463. október 22-i okleveléhez csatolt szerződéscsomag. Minden olyan oklevelet tartalmaz, amely az 1463. évi paktum részét képezte. A Rómában (Vatikánban) aláírt pápai oklevél mellékleteit a következő sorrendben tették le. 1) II. Pius pápa approbációs oklevele. Róma, 1463. okt. 22.; 2) a III. Frigyes-féle szerződés. Bécsújhely, 1463. júl. 19.; 3) a magyar rendek szerződéspéldánya. Sopron, 1463. júl. 19.; 4) Mátyás király első ratifikációs oklevele. Buda, 1463. júl. 26.; 5) III. Frigyes ratifikációs oklevele. Bécsújhely, 1463. júl. 19.; 6) Mátyás király második ratifikációs oklevele. Buda, 1464. ápr. 23-24.; 7) A magyar bárók és előkelők ratifikációs oklevele. Székesfehérvár, 1464. ápr. 3., valamint 8) a magyar tárgyalók ratifikációs oklevele. Székesfehérvár, 1464. ápr. 3.
-----Mint látható, minden olyan oklevél bekerült a vatikáni levéltárba, amely II. Pius oklevele után keletkezett. Érthető, hiszen Mátyásnak és a magyar országgyűlésnek is el kellett fogadni a békét. Méghozzá több menetben: Mátyásnak, a rendeknek és a tárgyalóknak is. Az alapszerződések ezt ugyanis feltételül szabták. Noha a bécsi levéltárban található bécsújhelyi példányokat más sorrendben tették le, a szövegek lényegében azonosak.⁹ Az azonban érhető, hogy a vatikáni példányok élére a pápai oklevél került.
-----Van még egy érdekes kérdés, amit érinteni kell, nevezetesen az oklevelek magyar fordítását. Bármilyen különös, de ez a fontos békeszerződés először csak 2000-ben jelent meg magyarul.¹⁰ Valójában nem is a fordítás a meglepő, hanem az a körülmény, hogy a fent felsorolt nyolc oklevélből csak a magyar rendek példányát tették közzé. Ez azonban hiba volt, hiszen az oklevélcsomag egészét kell vizsgálni. Egyetlen oklevél kiemelése ugyanis tartalmilag érthetetlenné teheti, hogy miről is volt szó 1463-ban. A szövegközreadás minimalizálása is ide vezetett.

4

Érdemes tudni, hogy a végleges békekötésig hosszú út vezetett. 1459–1462 között hol konferenciákon, hol meg birodalmi gyűléseken próbáltak áttörést elérni. Minden alkalommal II. Pius pápa volt a kezdeményező.
-----Ismeretes, hogy 1459 februárjában Újlaki Miklós németújvári várában III. Frigyes császárt magyar királlyá választották. A magyar rendek egy része tehát a császár mellé állt. III. Frigyes ugyanis ily módon össze tudta kapcsolni az örökösödés és a választás elvét. A Habsburg család Lipót-ágát képviselő császár igényt tartott az Albert-ág magyarországi örökségére. V. László halála után ezt nyilvánvalóvá is tette. Függetlenül attól, hogy a szász-weimari herceg és Jagello IV. Kázmér is megfogalmazta a maga igényeit V. László hagyatékára.¹¹ A magyar rendek egy részének szembefordulása Mátyással tehát váratlan előnyhöz juttatta III. Frigyest.

Hunyadi Mátyás ábrázolása a reneszánsz stílusában

-----II. Pius azonban kitartóan dolgozott a törökellenes szövetség létrehozásán. Terveibe ezért egyáltalán nem fért bele a két keresztény uralkodó, a német-római császár és a magyar király ellentéte. II. Pius először 1459 júniusában Mantuába hívott össze kongresszust, de az ülés érdektelenségbe fúlt. Mátyás ezzel elégedett volt, hiszen nem engedhette meg, hogy a császár egy keresztény hadjárat élén átvonuljon Magyarországon. 1460. január 25-én az olmützi tárgyalásokon Juan de Carvalaj bíboros mellett már az új pápai követ, Jóannesz Bessarion is képviselte a Szentszéket. Nem ő volt az egyetlen, aki Bizánc bukása után a Vatikán szolgálatába állt. De még ennek a megkettőzött pápai delegátusnak sem sikerült, hogy III. Frigyes kemény követeléseit megpuhítsák.¹²
-----A folytatás Prágára várt. 1460. május 1-én a két pápai követ újra meghallgatta a császár követeléseit. Köztük azt, miszerint Mátyás királynak meg kell fizetni azt a 100 000 dukátot, amelyet még Erzsébet királyné rendelkezésére bocsátott. Ebben a Szent Korona záloga is benne volt. A nyugat-magyarországi helységeket, köztük Sopront pedig egyáltalán nem akarta visszaadni. Jóannesz Bessarion pápai követ szomorúan látta, hogy 1461. március 2-án a nürnbergi birodalmi gyűlés is elutasította a török elleni háborút. De a Szentszék várakozásai Bécsben sem teljesültek a szeptemberi bécsi birodalmi gyűlésen. Hogy is várhatta volna ezt II. Pius, amikor a német birodalmi rendek egymás elleni háborúkkal voltak elfoglalva? Ráadásul 1463. áprilisában III. Frigyes súlyos vereséget mért öccsére, VI. Albertre is. Érthető, hiszen nem várta meg a vele szövetséges Podjebrad György cseh és Mátyás magyar uralkodó hadait sem. A huszita cseh uralkodót II. Pius eretneknek nyilvánította. Erre Podjebrad György újra III. Frigyeshez pártolt. Azt remélte, hogy rajta keresztül eléri a pápai átok visszavonását. II. Pius ugyanis korábban a császár kancellárja volt. Magától III. Frigyestől pedig semlegességet várt.¹³ Kicsit leegyszerűsítve: III. Frigyes és Podjebrad György az egyik, II. Pius és Mátyás király pedig a másik oldalra került.

III. Habsburg Frigyes német-római császár

-----A német-római császári címért, továbbá Közép-Európa dinasztikus újrafelosztásáért folyó harc közepébe került Mátyásnak dönteni kellett. Minden körülmények között szüksége volt a belviszonyok stabilitására. Békét kellett kötnie az Észak-Magyarországot hatalma alatt tartó cseh zsoldosvezérrel, Jan Jiškrával, aki ekkor még III. Frigyest támogatta.¹⁴ Ez a békekötés azért volt jelentős, mert a cseh zsoldosvezér meggyőződött arról, hogy a Habsburgok felvidéki szolgálata felett eljárt az idő.¹⁵ Ezután Mátyás valóban döntő lépésre szánta el magát. 1462 elején érsek-kancellárját, Vitéz Jánost titokban Grazba küldte, hogy magával III. Frigyessel tágyaljon. A magyar király diplomatája itt találkozott először az új pápai követtel, Hieronymus Landusszal, Kréta érsekével. Nemcsak arról volt tehát szó, hogy II. Pius ismét nagy tekintélyű keleti főpap-diplomatát vont be a Frigyes-féle tárgyalásokba, hanem Mátyás elhatározásáról is. Arról, hogy elérkezettnek látta az időt, hogy számára elfogadható feltételekkel szerezze vissza a Szent Koronát.

5

Ma már tudjuk, hogy a grazi tárgyalásokon lényegében mindent sikerült előkészíteni. Itt már szó esett arról, hogy Fraknó, Kabold, Kismarton, Kőszeg és Rohonc a Szent Koronáért folyó alku része lesz. Tárgyaltak a Győri Püspökség jogairól. Érintették a törökellenes háború finanszírozását, a zálogon maradó országrész adóit is. Szóba került az is, hogy a rendek fenntarthassák azt a jogot, hogy III. Frigyes halála után 40 000 aranydukátért visszaválthassák a fent megnevezett nyugat-magyarországi várakat, városokat és birtokokat. Természetesen a tárgyalások középpontjába a Szent Korona és Sopron városa került. A császár előzetesen hozzájárult, hogy lemond e két döntő zálogtárgyat illető minden jogról. Már itt, Grazban megfogalmaztak egy rendelkezést a magyar trón öröklésére. Hovatovább arra is, hogy Mátyás halála esetén a császár kire ruházza örökösei közül ezt a jogot; és persze arra is történt utalás, hogy a rendeknek ebben az esetben meg kell koronázni a jelöltet.
-----Volt még három fontos pontja a grazi előkészítő megbeszélésnek. A felek ugyanis titkos záradékkal látták el az előszerződést. Eszerint Mátyás király 60 000 aranyat köteles fizetni a Szent Korona és Sopron kiváltásáért.¹⁶ Másfelől Mátyás királynak ígéretet kellett adni arra, hogy felmondja a III. Frigyes császár testvérével, VI. Albert herceggel kötött szövetségét. Végül arra is kértek garanciát, Mátyás nem lép új házasságra, ha Podjebrad Katalin meghalna.¹⁷ A grazi előszerződésben tehát a császár láthatóan egyre keményebb feltételekkel rukkolt elő, hogy valamikor megszerezhesse a Magyar Királyságot. A szöveg ismeretében nyugodtan állítható, hogy nem is annyira III. Frigyes súlyos anyagi követelései, sokkal inkább a Habsburgok örökösödési garanciáinak elfogadtatása volt a béketárgyalások egyik fő célkitűzése.

6

Mátyás humanista történetírója, Antonio Bonfini még úgy tudta, hogy a magyar uralkodó azzal küldte Vitéz Jánost Grazba, hogy 70 000 aranyforintért váltsa vissza a Szent Koronát.¹⁸ Eltekintve attól, hogy a Szent Koronáért fizetendő összeg jóformán minden forrásban más-más nagyságú, az mindenképpen meglepő, hogy sem a bécsújhelyi, sem a soproni szövegek egyetlen szót sem szóltak arról, hogy III. Frigyes legvégül 80 000 aranyat követelt érte. Még titkos záradékot sem tartalmaznak az 1463. évi oklevelek. Az egyik legfontosabb tétel, a Szent Koronáért követelt összeg tehát egyszerűen kikerült a megállapodásokból. Nem arról van szó, hogy 1463-ban nem tárgyaltak volna róla, hanem arról, hogy elhallgatták.
-----Nem véletlen, hogy amikor Mátyás 1462 májusában néhány, neki hűséget ígérő mágnással úgy döntött, hogy elfogadják a grazi szerződést, az összehívott országgyűlésen a szerződésnek nem az egészét terjeszti elő. Végül a pápai követ követelésére elálltak ettől, mert a rendek a Szent Korona kiváltása érdekében elfogadták azt, hogy rendkívüli adót vessenek ki. A Szent Korona visszatérése nemcsak Mátyás király, hanem a magyar rendek érdekében is állt. Az igaz, hogy az uralkodó a szerződést csak a főpapokkal és főurakkal erősítette meg. Ez a köznemesség időleges visszaszorulását jelentette. A koronázásról kiadott törvénycikk azonban olyan kiváltságlevél lett, amelyben mind formai, mind pedig tartalmi szempontból a rendeket tette kedvezményezetté.¹⁹ A koronázás belpolitikai stabilitást hozott. Véglegesen eldőlt az a hatalmi harc, amely Mátyás választása óta terhelte Magyarországot. Ha valakinek igazán érdekében állt ez, akkor az II. Pius pápa volt.

7

Bizonyosak vagyunk abban, hogy ennek a jelentőségét a szerződést előkészítő diplomaták is érezték. III. Frigyes delegáltjai messzemenően ki tudták használni azt, hogy Magyarországnak elemi érdekében állt, hogy visszaszerezze a Szent Koronát. A magyar delegáció pedig tisztában volt azzal, hogy a II. Pius kínálta alkalom talán az utolsó lesz. Azaz Aenea Sylvio de Piccolomini, aki korábban III. Frigyes kancellárja volt, ebben az ügyben pápaként Mátyás mellé állt. Aligha adódhatott volna még egy ilyen kedvező pillanat a császár meggyőzésére. Mondhatnánk, hogy ezek után minden a részleteken múlott. És persze azokon a szereplőkön, akik a tárgyalásra felhatalmazást kaptak.
-----II. Pius felkészült diplomatákat küldött az utolsó tárgyalásra. Köztük ott volt Hieronymus Landus, Kréta érseke (1458–1493), aki a szerződésben az "apostoli szék küldött legátusa" volt.²⁰ A soproni német nyelvű példány "Erzbischoue [Erbischof] in Candia", azaz Candia érsekének írta.²¹ Részt vett az egyeztetésen Dominicus de Lucca bíboros, "az apostoli szék oldalköveti hatalommal elruházott kiküldött legátusa", Torcello püspöke (1458–1464).²² Jelentős szerepet kapott Rudolf von Rüdesheim, freisingi prépost, wormsi dékán (1468–1482) is.²³ Az a körülmény, hogy az oklevelekben a magyar küldöttség tagjain kívül más nevek nem szerepelnek, arra vall, hogy III. Frigyes császár is jóváhagyta, hogy ők képviseljék a bécsújhelyi udvar érdekeit is. Ebben az nem volt különleges, hogy a szentszéki és a császári képviseletet a tárgyalásokon egyesítették.
-----A magyarok küldöttsége voltaképpen a magyar országgyűlésé volt. Mindenekelőtt a magyar egyházi és világi főúri elit tagjai vettek részt benne. Az oklevelekben olyan neveket lehet olvasni, mint Váradi István kalocsa-bácsi érsek (1457–1471), továbbá Vitéz János váradi püspök (1445–1471), aki az egész tárgyalási folyamat előkészítője volt. Részt vett a képviseletben Újlaki Miklós erdélyi vajda, macsói és szlavón bán (1459–1466); emlékezetes, hogy Újlaki németújvári várában választották III. Frigyest magyar királlyá. A magyar küldöttség tagja lett Pálóczi László udvarbíró (1446–1470), valamint Szapolyai Imre főkincstartó is.²⁴
-----A béketárgyalások megerősítéséből azonban a magyar főúri kar más tagjai is részt az kértek, így Szécsi Dénes esztergomi érsek, Héderváry László egri, Czemicei János pécsi, Szapolyai Miklós erdélyi, Vetési Albert veszprémi és Hangácsi Albert csanádi püspök. A világi főurak közül pedig Gúti Ország Mihály nádor, Pongrác János erdélyi vajda, Rozgonyi János királyi kincstartó, végül Gara Jób, Perényi István, Maróti Lajos és Csáki Imre. Ők voltak azok, akik Székesfehérváron 1464. április 3-án a magyar bárók és előkelők nevében ratifikálták a soproni békeokmányt. Valójában ebben ismerték el, hogy a pápai és császári diplomatákkal történő tárgyalásokon a fent megnevezett magyar delegáció bizalmukat és felhatalmazásukat bírta.²⁵ Ezek az oklevelek arra utalnak, hogy legalább a Szent Koronáért szimbolikusan egységet mutatott a máskülönben érdektagolt magyar egyházi és világi vezető réteg.

8

Hogy Sopronba miért éppen a II. Pius-féle oklevélpéldányok kerültek, okát egyelőre nem tudjuk. Ugyanakkor sem a soproni, azaz a magyar rendek által szerkesztett, sem pedig a III. Frigyes-féle oklevélcsomag nem található meg a Soproni Levéltárban. II. Pius pápa oklevelének bevezetőjéből egyértelműen kiderül, hogy ő volt hivatva arra, hogy a két szerződő fél között közvetítsen. És ennek Őszentsége tudatában is volt, hiszen ezért küldte ki különleges biztosait, a fenti, név szerint is megnevezett pápai diplomatákat.²⁶ Amiként arra is kitért, hogy a békeokmányban foglaltak betartását szavatolja: "hogy a szerződést és mindent, ami benne foglaltatik, töretlenül megtartsák".
-----A pápai, a császári és a magyar oklevelekben van ugyan eltérés, de tartalmilag lényegüket illetően megegyeznek. Ha tematikai szempontból kéne egybefogni a béketárgyalás pontjait, alapjában véve tíz egységre lehetne osztani a leírtakat. Erre először Karl Nehring tett kísérletet a már többször idézett forráskiadványában. Ezt mi is megfelelőnek tartjuk: 1) a nyugat-magyarországi koronazálogok ügye; 2) a Szent Korona; 3) a zálogbirtokok kormányzati (igazgatási) és törvénykezési kérdései; 4) az egyházi jogokat érintő kérdések az elzálogolt Nyugat-Magyarországon; 5) a török elleni hadjárat kötelezettsége; 6) a magyar királyi cím viselésének joga; 7) Miksa főherceg támogatása; 8) a Habsburgok örökösödése Magyarországon; 9) a Habsburgok feltételezett koronázásának ügye; 10) valamint minden, amit az élet a tárgyalásokon az egyebekbe sorolt.
-----Ugye mennyire feltűnő, hogy minden a Habsburg igényeknek volt alárendelve? Nemde, akkor szokott ez előfordulni, amikor az egyik fél majdnem zsaroló, a másik pedig csak elfogadó helyzetben van? Hogy kik szabták meg a napirendi pontok sorrendjét mindkét fél számára, azt nem nehéz kitalálni. Erre ugyanis a pápai biztosok tettek ajánlatot. Ők pedig nem a Szent Korona ügyével kezdtek. De nem is a Habsburgok magyarországi örökösödésének kérdésével. Szó sincs arról, hogy a Szent Korona és Sopron átadásáért cserében átengedett nyugat-magyarországi részek ügyét lebecsülték volna. Taktikai okokból azonban III. Frigyesnek kedvezett az, hogy a zálogbirtokok ügyét előresorolták. Érdemes tehát ezt a tárgyalási rendet követni. A felsorolt tematikus egységek csak akkor árulják el persze mibenlétüket, ha kibontjuk őket.

8.1

A nyugat-magyarországi koronazálog állományába 1463-ban öt várat, uradalmat, illetve várost soroltak, nevezetesen Kismartont (Eisenstadtot), Fraknót (Forchtensteint), Kaboldot (Kobersdorfot), Rohoncot (Rechnitzet) és Kőszeget. Mint látjuk, ezek közül mára csak Kőszeg maradt Magyarországon. Ki is használta ezt az osztrák politikatörténet-írás. Azt állította, hogy a trianoni szerződésnek az 1463. évi paktum adta meg a históriai, jogi alapot.²⁸ Pedig fordítva történt. Minekutána Párizsban 1920-ban meghozták minden idők legigazságtalanabb döntését, Ausztria utóbb történelmi indokot keresett, s mellé rendelte a II. Pius által kezdeményezett békekötést.
-----A fenti felsorolásban azonban az a meglepőbb, hogy Nyugat-Magyarország XV. századi zálogtörténete során ez a lista tartalmazta a legkevesebb átcsatolt birtokot. Az 1447. évi radkersburgi fegyverszüneti egyezmény még 14 várat, uradalmat és várost sorolt fel.²⁹ Az 1491. évi pozsonyi békeszerződés viszont 7 zálogolt birtokot, hiszen a II. Pius-féle felsorolás kiegészült Borostyánkővel (Bernsteinnel) és Szarvkővel (Hornsteinnel).³⁰ Ha meggondoljuk, hogy Mátyás 1463-ban Sopronnal együtt 8 várat, birtokot "szerzett vissza" a radkersburgi egyezményhez képest, az jó diplomáciai teljesítménynek tűnik. Halála után azonban II. Ulászló a pozsonyi békében kettőt újra átengedett.
-----Miért fontos mindez? Azért, mert az elzálogosított birtokokat ugyan csak Habsburg magánjogi kötelmek terhelték, de nyomban megindult a zálogok kormányzati, adóigazgatási, törvénykezési birtokba vétele. Erre alapozva állítják ma is, hogy a szerződések tulajdonképpen államjogi átcsatolást legitimáltak.³¹ Erről persze szó sincs. Mai divatos kifejezéssel élve ugyanis a kormányzati technikák nem változtattak a szerződések magánjogi természetén. Ha az elmefuttatásnak igazat adnánk, 1622-ben, valamint 1647-ben nem is kerülhetett volna arra sor, hogy az elzálogosított Nyugat-Magyarországot visszacsatolják a Magyar Koronához. Maga az 1463. évi II. Pius-féle oklevél is azt mondja a zálogokról, hogy "az alább leírt várak és városok, amelyek a Magyar Királyság határain és határvonalain belül fekszenek".³² Magyarán szólva Magyarországon voltak a magánjogi szerződés megkötése előtt, és maradtak utána is. Ezen az sem változtatott, hogy a magánjogi szerződést uralkodók kötötték meg.
-----Érdekes egyébként, hogy a szerződés nem említi az elzálogosított nyugat-magyarországi birtokok értékét. Történt mindez pedig egy olyan paktum megkötésekor, amelyben viszont a magyar fél kikötött valamit. Azt nevezetesen, hogy III. Frigyes halála esetén mennyiért válthatná vissza Fraknót és Kaboldot. A szöveg szerint a tárgyaló felek hozzájárultak ahhoz, hogy ez esetben a mindenkori magyar uralkodó a két várat és uradalmát 40 000 magyar aranyforintért válthatja vissza.³³ Ha a két várat és tartozékát ennyire becsülték, miért maradt említés nélkül a többi három értéke. A grazi előszerződés ugyanis ezen az összegen még mind az 5 zálogbirtok visszaváltásának nagyságát értette.³⁴
-----Ennek azért volt jelentősége, mert a Szent Koronáért és Sopronért III. Frigyes végül 80 000 aranyforintot követelt. Viszont visszatartotta Kismartont, Fraknót, Kaboldot, Kőszeget és Rohoncot, amelynek kiváltásáért újabb összegeket kívánt.
-----Tény, hogy Mátyás királyt, aki nem vett részt a tárgyalásokon, legitimációs kényszer szorította arra, hogy visszaszerezze a Szent Koronát. Egyébként a magyar rendeket is. Függetlenül attól, hogy Mátyás mellett tettek hűségesküt vagy sem. A grazi tárgyalások titkos záradékában még 60 000 aranyforintban szabták meg a Szent Korona kiadását.³⁵ Antonio Bonfini, Mátyás történetírója is így tudta.³⁶ Kérdés most már viszont az, hogy az 1463. évi bécsújhelyi illetve soproni szerződésszövegek miért nem szóltak már egy szót sem arról, hogy a császár végül 80 000 forintot tudott kiharcolni. Ennek átadásakor furcsa módon a Bécsújhelyen megjelenő küldöttséget és lovas kíséretét be sem akarták engedni. Sőt, a fogadtatás egyszerre volt komikus és megalázó.³⁷ Végül a magyar országgyűlés olyan helyzetbe került, hogy el kellett fogadnia a kialkudott összeget. Lehet, hogy a küldöttségnek erre nem is volt felhatalmazása. Nincs nagyon más magyarázat arra, hogy miért hallgattak a szerződések az összegről.³⁸

8.2

A magyar Szent Korona ügye az egész békeszerződés legfontosabb eleme lett abban a politikai alkuban, amelyet III. Frigyes kényszerített a magyar uralkodóra. Tehette, mert a magyar uralkodó keze két dologban teljességgel meg volt kötve: az 1440-ben III. Frigyesnek átadott Szent Korona, valamint az ugyancsak neki elzálogosított Sopron ügyében. Mindkettőben Erzsébet királyné, V. László anyja működött közre. II. Pius diplomatái tisztában voltak azzal, hogy a császár Sopronért joggal követelheti vissza azt a zálogösszeget, amit Erzsébet vett fel tőle 1441-ben. Noha a Szent Korona nem volt zálogtárgy. Ebben az alkuban azonban záloggá minősített nyugat-magyarországi birtokok cserealapja lett. A Habsburg-érdekeket is kiszolgáló szerződésszöveg szerint: "Ő császári felsége nekünk" [t.i. a magyar rendek képviselőinek] a "magyar királyság Szent Koronáját, melyet Erzsébet királyné a néhai legfelségesebb úrnő a jó emlékezetű László királlyal egyetemben Őfelsége megbízható kezeibe adott, és hogy idegen kezekre ne jusson, hűségesen megtartatott és megőriztetett, továbbá a Sopron nevű várost az említett Mátyás király urunk és a magyar királyság részére kegyesen átadott, és minden vele kapcsolatos adósságot elengedett".³⁹
-----Elgondolkodtató, hogy vaj' mit érthettek a szöveg szerkesztői azon, hogy III. Frigyes azért tartotta vissza a magyar koronát, hogy "idegen kézre ne jusson"? Hiszen ebbe a Jagello-ház tagjai éppúgy beleérthetők, mint a magyar katonabáró családból felemelkedett Hunyadi Mátyás. Továbbá vaj' miért maradt el azon adósságok nevesítése, amelyek Sopronnal kapcsolatban fennmaradtak, de amelyeket II. Frigyes nagylelkűen elengedett? A jelen keretek nem engedik meg a 1440–1463 között felhalmozódott kölcsönös követelések felsorolását és értelmezését. III. Frigyes azonban a korona átadásával egy szót sem ejtett arról, hogy ezzel lemondana a magyar királyi cím viseléséről. Ellenkezőleg, a Szent Koronát csak átengedte. Tudta, hogy II. Piusnak ez elegendő, hiszen a Szentszéknek a török elleni háborúhoz minden tekintetben legitim magyar uralkodóra volt szüksége. E legitimitás egyik alapvető feltételét a Szent Korona biztosította. Az, hogy vele sort kerítsenek Mátyás megkoronázására.

8.3

A harmadik kérdéscsoport roppant érdekes témakört érintett: az elcsatolt zálogterületek kormányzati (igazgatási) és törvénykezési ügyeit. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy milyen lesz a hatalomgyakorlás a Habsburg-zálogra került Nyugat-Magyarországon. Arról már volt szó, hogy a Habsburg testvérek belháborúja kényszerhelyzetbe hozta a császárt. III. Frigyes öccse, VI. Albert ugyanis külön magánháborút folytatott többek között azért, hogy kié legyen V. László öröksége. Kettejük Fehde-háborúja (magyarra lefordíthatatlan kifejezés) is hozzájárult ahhoz, hogy a császár 1462-ben tárgyalásokba bocsátkozzon Mátyás király követével, Vitéz Jánossal.
-----A szerződés kormányzati és törvénykezési pontja is érdekfeszítő. A latin szövegben van egy utalás, amelyben arról esik szó, hogy III. Frigyes a záloghelyeket "minden kormányzati és bírói hatalommal" tartozik birtokolni és tartani.⁴⁰ Ez valóban nagy jelentőségű részlet. II. Pius követei és a magyar delegáció ebben a részletben határozta meg az igazgatás és a bíráskodás jellegét.⁴¹ Aki a bírói hatalmat gyakorolta, valójában azé volt minden hatalom. Nos, a nyugat-magyarországi zálogbirtokokon kétféle gyakorlatnak adtak zöld utat. Bizonyos ügyek a III. Frigyes császár által kiküldött ad hoc bíróságok elé kerültek. Mások feletti bíráskodásra pedig Mátyás király jelölhette ki a tisztségviselőket. Egészen pontosan: az első esetben a császári és a földesúri alattvalók ellen indított, ez utóbbi esetben pedig az alattvaló által indított perekről van szó. Császári küldöttbíróságok és magyar királyi bíróságok párhuzamosan jelenlévő illetékességéről döntöttek tehát. Látható, a záloghelyzet fenntartotta a hatalom megosztását a peres eljárásokban. Ez pedig azt jelentette, hogy Fraknóra, Kaboldra, Kismartonra, Kőszegre és Rohoncra a császári ad hoc bíróságokon megvalósult az osztrák örökös tartományok jogrendje, hiszen a császár volt a tartományúr, a Landesherr vagy a Landesfürst . Az, hogy ezt a főhatalmat a császár további alzálogba adta osztrák, cseh, stájer, horvát és magyar zálogbirtokosoknak, az egyben azt is jelentette, hogy a "Lajta túloldalán fekvő birtokok kormányzását" is átengedte.⁴² A pápai diplomácia láthatóan tudatában volt annak, hogy a szerződés ideiglenes. A kormányzati és bírói hatalom megosztása a két uralkodó között ugyanis egyértelműen erre utal.

8.4

Az 1463. évi békeszerződés egy dolgot érintetlenül hagyott, nevezetesen a zálogterület egyházjogait. Úgy is mondhatnánk, hogy a Győri Püspökség illetékességét. Ennek az az oka, hogy a Szentszék a Győri Püspökség ügyeit a sajátjának tekintette. Nincs azon mit csodálkozni, hogy éppen II. Pius diplomatái ragaszkodtak ahhoz, hogy a katolikus egyház érdekeit semmiféle világi hatalom ne sértse a nyugat-magyarországi zálogbirtokokon. Kiváltképpen ne bántsa az egyházi tized és bíráskodás illetékességét.
-----II. Pius egyik elődje, V. Miklós pápa még 1448-ban konkordátumot kötött Frigyessel.⁴³ Ennek az egyezménynek az alapján szerzett az egyház nagyobb befolyást Németországban, ezen belül az egyházi javadalmak felett általában. Az egyházi és világi hatalom érdekeinek eme közeledése alapozta meg többek között III. Frigyes római császárrá koronázását is 1452-ben.⁴⁴ Az érdekegyesítés nyomán III. Frigyes is nagyobb befolyásra tett szert az osztrák örökös tartományok egyházügyeiben. Lényegében mind a Vatikánban, mind pedig a Német-Római Birodalom a monarchikus hatalomgyakorlást erősítették meg egyfelől a zsinati, másfelől a rendi követeléssekkel szemben.
-----Ugyanakkor Mátyás király számára is eminens érdek maradt, hogy kiküldött delegáltjai is eleget tegyenek a Szentszék kéréseinek. A magyar uralkodó csak így számíthatott arra, hogy II. Pius szövetségese lesz Magyarország törökellenes politikájában. Az, hogy a tárgyaló felek a Vatikán nyugat-magyarországi egyházi jogait eredeti állapotában hagyták, egybeesett Mátyás király akaratával is. A Győri Püspökség egyházi jövedelmeit védték ezzel a zálogterületen. Ugyanakkor a kánonjog is megőrizhette az egyházi bíráskodásban a maga hatásköreit. Szükség is volt minderre, hiszen nem volt ritka, hogy visszaéltek az egyházi tizeddel. I. Ulászló példának okáért Sopron dézsmáját akarta átjátszani Pálóczi Simonnak és Guti Ország Mihálynak.⁴⁵ Egy szó, mint száz, az 1463. évi paktum lényegében elismerte az egyház szabad rendelkezési jogát. A Habsburgok zálogbirtokain tehát megerősítették az egyház eddig is kitüntetett helyzetét.

8.5

Az, hogy a béketárgyalásokon külön foglalkoztak a török háború kérdésével, az a magyar és a pápai tárgyalók külön érdeke is volt. II. Pius egész működésének középpontjába a török elleni küzdelmet helyezte. Mátyás személyében pedig azt az uralkodót látta, akivel meg tudta erősíteni azt a szándékot, hogy újabb törökellenes szövetségre lépjen. A kérdés a magyar uralkodó számára magától értődő volt, de a zálogra került nyugat-magyarországi területek számára nem. A felek ezért abban állapodtak meg, hogy, amennyiben általános hadjárat indulna a hit és az ország védelmére, úgy ebben az ügyben keressék meg először a császárt. Ebbe a hadjáratba pedig a zálogterületek alattvalóit is foglalják bele. A császár pedig adjon ki rendeletet, hogy aki pedig ellenszegülne, azt minősítsék békeszegőnek.⁴⁶
-----A szerződés eme pontját nehéz megmagyarázni a Fehde-háborúkban érvényes szabályok ismerete nélkül. Erre most nincs hely, de nem is azon volt itt a hangsúly, hogy milyen büntetés várja azokat, akik pártoskodnak a török hadjárat idején. Sokkal inkább azon, hogy a török ellen érdekegyesítés jött létre a Vatikán, Magyarország és a III. Frigyes hatalma alá került Nyugat-Magyarország között. Kifejezetten II. Pius sürgetésére. Azért, mert a Szentszék szempontjából a keresztény-oszmán szembenállás a török elleni háborút is egyházi kérdéssé tette. Amiként a nyugat-magyarországi zálogterület tizedügye, az egyházi bíróságot illető perek is azok voltak.

8.6

Az, hogy III. Frigyes viselhesse a magyar királyi címet, több volt, mint igénybejelentés. A Habsburg-házat VI. Albert hirtelen halála után a német-római császár képviselte. Mind a Lipót-, mind pedig az Albert-ág örökrészére rá akarta tenni a kezét. De Csehországban egyelőre Podjebrad György, Magyarországon pedig Hunyadi Mátyás akadályozta meg, hogy átvegye az Albert-ág örökségét. Maradt tehát III. Frigyesnek az, amit az 1459. január 17-i királyválasztás után is fenntartott, nevezetesen, hogy jogot formált továbbra is a magyar királyi cím viselésére. Nos, az 1463. évi béketárgyalások megerősítették ebben, és elérte, hogy "nevezhessék és hivathassák az említett Magyarország és ugyanezen országgal közösségben élő más országok királyának".⁴⁷
-----Sem V. László rokonai, sem pedig Jagello IV. Kázmér nem volt abban a helyzetben, hogy érvényesítse a trónutódlás jogát. Pedig III. Frigyes igénye is gyenge lábakon állt.⁴⁸ Minthogy eddig Mátyást sem koronázták meg, így a békeszöveg elfogadásával az országnak két választott királya volt. III. Frigyes 1459-től a soproni forrásokban is folyamatosan használta a magyar királyi címet.⁴⁹

8.7

Azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy III. Frigyes a lehető legmesszebbre ment el abban, hogy érvényesítse örökösei érdekeit. A császár fia, I. Miksa 1463-ban négy éves volt. A békeszövegben meg is nevesítették: "Azonfelül Mátyás király urunkat és a fent említett Magyarország főpapjait, báróit, előkelőit, nemeseit, lakóit és lakosait kötelezzük és kötjük [....] , hogy, valamennyiszer, amikor arra szüksége van, a Magyar Királyság, valamint a mindenkori király költségére Ő császári felségének, továbbá Ő császári felsége fiának, Miksa legfelségesebb főherceg úrnak mindenkivel szemben mindenben [....] hathatós tanácsot, segítséget és támogatást nyújtsanak, adjanak és azzal megtiszteljék".⁵⁰
-----Mátyás király ezzel kötelezettséget vállalt arra, hogy vetélytársát és örökösét, ahogy mondani szokás, a harmadik féllel szemben, mindenkor támogatja. Egyoldalú segítségnyújtási (és megnemtámadási) ígéret volt ez, amelyben külön hangsúlyozták, hogy a "római pápa, az Apostoli Szék és a szent római egyház" mindkettőjükkel szemben védelmet élvez. Ez a kötelezettség nem csak a pápai diplomácia sikerének számított, hanem a Habsburgokénak is. Nem kevesebbről esett szó itt, mint arról, hogy III. Frigyes ellenőrzése alatt akarta tartani Mátyás leendő szövetségi kapcsolatait. II. Pius kérésére mindössze annyi semlegességi engedményt tett, hogy a török elleni háborúban nem fogja Mátyást hátba támadni. A magyar uralkodót tehát politikai önállósága részbeni feladására szorította, és ezt az ígéretét I. Miksára is kiterjesztette.

8.8

Így érkezünk el a Habsburgok magyarországi örökösödésének ügyéhez. Az 1463. évi békeszerződés legjobb szakértője azt mondja, hogy az 1462. évi előszerződés még nem használta Mátyás lehetséges utódjával kapcsolatban a "legitim", a "törvényes" kifejezést.⁵¹ Ez azonban nem így van: "Ha a magyar királyi szék megüresedne, azaz ha Mátyás király nem hagyna maga után törvényes fiakat vagy unokákat, a császárt vagy a császárnak általa kijelölt fiát, vagy azt, kit halála után hátrahágy, s ha több fiakat hagyna maga után, azt, kit az ország közülük választ, illeti a főhatalom Magyarországon, s az új fejdelem a rendek által királylyá koronáztatik".⁵²
-----Mint látható, a grazi előszerződésben is benne van a "törvényes" fiakat vagy unokákat kitétel. Nincs tehát arról szó, hogy a tárgyaló felek csak 1463-ban tették volna világossá, hogy a Habsburgok a magyar uralkodó feltételezett magszakadása után igényt tartanak a magyarországi uralom legitim átvételére. Ezt a kitételt tehát az 1463. évi szerződés végleges változata is tartalmazta. Abban Karl Nehringnek azonban teljesen igaza van, hogy a Habsburg-ház számára ez a cikkely volt a legfontosabb. Az 1463. évi szerződés Mátyás király "törvényes" utódja hiányában ugyanis III. Frigyes utódjainak törvényesítését rögzíti Magyarországon. A Habsburgok Lipót ága tehát nemcsak Ausztriában, hanem Magyarországon is átvenni készült V. László apja, I. Albert magyar király örökségét.
-----Hozzá kell tenni, hogy a békeszöveg fenntartotta a magyar rendek királyválasztási jogát. Nincs tehát kizárólagos örökösödési jogról szó. Az legyen az uralkodó, mondja a szöveg, "akit ezen ország királyának választ".⁵³ III. Frigyes és a Szentszék is elismerte ezzel a magyarországi királyválasztás intézményét. Éltek is vele a rendek, amikor 1490-ben a lengyel Jagello II. Ulászlót választották magyar királlyá. De éltek a Habsburgok is a lehetőségekkel, amikor 1506-ban a kettős Habsburg–Jagelló-szerződéssel utat törtek az 1463. évi szerződésben lefektetett igényeiknek. II. Lajos halála után így került I. Ferdinánd a magyar trónra. Igaz, ki gondolta volna 1463-ban, hogy az akkor negyvennyolc éves III. Frigyes túléli a húsz éves Hunyadi Mátyást? És ki kockáztatta volna azt a gondolatot,hogy Mátyás törvényes utód nélkül hal meg? Innen nézve érthető, hogy III. Frigyes figyelme arra is kiterjedt, hogy Mátyást jogilag a fiává fogadja. A dinasztikus önérdek is ezt diktálta, ezt a formulát jól ismerte a kor diplomáciája is. De az adott pillanatban Mátyás számára is hasznos gesztus volt ez, hiszen békét ígért az ellentétes önérdekek között. A Szent Koronáért pedig mindent el kellett viselni.

8.9

Hogy a Habsburgok milyen komolyan vették mindezt, arra az is utal, hogy még a koronázás és a kormányzás átvételére is kitértek: "ha a fent említett magyar királyságban trónüresedés lesz, [....] tartoznak gondoskodni arról, hogy [....] a császári Felséget vagy fiát, miként az a Magyar Királyság szokása, koronázzák meg, és békében elismerjék az ország teljes kormányzásában, és valóban királynak tartsák".⁵⁴
-----Nem maradt itt hely arra, hogy részletezzük azokat a magyar szokásjogokat, amelyek a koronázásra és a kormányzásra vonatkoztak. Elég azt tudni, hogy III. Frigyes ugyanazon feltételeket ismerte el, amelyek között 1464. március 29-én Székesfehérváron Mátyás koronázására is sor került.⁵⁵ Persze a Szent Koronával, az esztergomi érsek celebrálásával, aki egyébként 1464-ben még mindig Szécsi Dénes volt.⁵⁶ Többre a Mátyás által kiküldött rendeknek nem volt felhatalmazása. De azt a Habsburgok is elismerték, hogy a magyar rendek erős érdekérvényesítő képességgel rendelkeztek. Megjegyzendő, erről Mátyásnak is volt mit mesélni. Az 1463. évi béketárgyalásokon azonban még nem Mátyás, hanem a rendek képviselték az országot és az uralkodót is.

8.10

Hogy az élet mit sorolt még azok közé az ügyek közé, amelyekről a tárgyaló felek szót ejtettek, arra itt és most hadd ne térjünk ki, hiszen ezek jobbára kölcsönös garanciális feltételek voltak. Nem lebecsülendő ügyek ezek, de nem érintették a lényeget. Tanulságul inkább újragondolásra ajánljuk az 1463. évi békepaktum jelentőségét.
-----Mindebben végig kell gondolni azt, hogy II. Pius nélkül Mátyás király nem tudta volna visszaszerezni III. Frigyestől a Szent Koronát. A korona nélkül pedig képtelen lett volna, hogy stabilizálja a magyarországi helyzetét, vele a belpolitikát. Felettébb fontos kiemelni ugyanakkor, hogy II. Piusnak sem sikerült volna a törökellenes szövetség fenntartása. Pedig az a Vatikán számára elemi érdek lett, amióta a keresztény Bizánc elesett. Ekkor még nem lehetett azt előre látni, hogy a közép-európai hatalom a Habsburgok és a Jagellók között dől majd el a XV. század második felében. Akkor, amikor az oszmánok a középkori Magyarországnak még csak déli határait fenyegették. Az 1463. évi soproni-bécsújhelyi szerződésben Mátyásnak ugyan le kellett mondani Nyugat-Magyarország legerősebb várairól és uradalmairól. Sopront azonban visszakapta. A Szent Koronával pedig megnyílt az esélye annak, hogy Magyarország döntő szerepet játsszon a közép-európai hatalmi egyensúly fenntartásában. Ezt az esélyt pedig Mátyás, a reneszánsz magyar uralkodó II. Piusnak, kora kiemelkedő reneszánsz pápájának köszönhette.

Jegyzetek