FEKETE MÁRIA

A KINCS, A LELŐHELY,
A VÉDETT TERÜLET ÉS A CROSS-PÁLYA

A Vas(vár)megyei Múzeum alapításának centenáriumára (1908. október 11.)
Miske Kálmán Harácsolt leleteinek¹ centenáriumára
Bándi Gábor halálának († 1988. július 26.) 20. évfordulóján

--------------------------------------------------------------------------------E kissé bizarrnak, szürreálisnak tűnő cím hazánknak arról a – nemzetközileg egyik leghíresebb, sajnálatos módon mégis szerencsétlen sorsú – régészeti lelőhelyéről, Velem-Szentvidről szól, amelyet e sorok írója igen jól ismer, hiszen még egyetemistaként, illetve kezdő kutatóként (1973–1986 között) 14 hosszabb-rövidebb ásatási idényt töltött e csodálatos, de minden téren kemény küzdelmeket igénylő hegyen.
-----A kőszegi Jurisics-várban 2008. május 30-án nyílt meg a Velem-Szentvid raktárleleteit bemutató Kincs című régészeti kiállítás, amely 2009. március 30-áig látogatható.

A KINCS FOGALMA

A régészeti terminológia egy sajátos, első látásra-hallásra talán félreérthető szakszava ez. Általában zárt leletegyüttesbe tartozó készlet/készletek megnevezésére használjuk. A köznapi értelemben nem, vagy nem feltétlenül jelöl értéket. Eszmei értéke, szakmai jelentősége viszont mindenféle összegyűjtött tárgyegyüttesnek igen nagy, hiszen esetenként több száz, vagy ezer km távolságból megszerzett kagylók, ritka, értékes kőanyag (pl. obszidián), ásványok, borostyán; frissen öntött bronzeszközök, edények, ékszerek; újraolvasztásra összegyűjtött, használt, hibás öntésű, törtbronzok; nyersanyagrögök; vagy ezek variációi kerülnek e leletegyüttesekbe. Gyakran a pénzhasználatot közvetlenül megelőző jelenségeket (pl. azonos súlyú darabok, vagy egyáltalán a darabolt tárgyak összegyűjtése egy leletben, jelölések a nyersanyagokon stb.) is megfigyelhetünk. Vaseszközök, szerszámok, fegyverek, ékszerek is alkothatnak kincsleletet. Ismerünk tisztán kerámia edényekből álló leletegyütteseket is. Esetenként a kincseknek történeti-háborús magyarázata (is) lehet (ellenséges támadás elől elrejtett magán- vagy közösségi készletek); vagy egy vándor fémműves készleteként (ha vannak benne fémműves-szerszámok), vagy kereskedő leleteként magyarázhatjuk (ezeket raktár- vagy depot-leleteknek hívjuk), de igen gyakran értelmezhetjük szakrális leletként is: pl. fogadalmi ajándékként, sikeres átkelésért (folyók, tavak, mocsarak, gázlók, szorosok, sziklaüregek), hosszú, bizonytalan kimenetelű utak mentén (esetleg már az indulás előtt, vagy a sikeres hazatérést, vagy a jó üzletkötést meghálálva), az utak, útkereszteződések természetes helyszínein "templomok" is azonosíthatók; e nem épített, isteni személyeknek felajánlott, ajándékokkal hintett (ezek többnyire nem egykorúak) – elsősorban a növényföldrajzi zónák találkozási sávjában található – szent helyeken.² Előfordulnak nemesfémből álló vagy azt is tartalmazó leletegyüttesek is, elsősorban aranyból készített, rangot, presztízst kifejező tárgyak ezek (az ezüst a Kárpát-medence őskorában nagyon ritka).
-----Tanulságos, ahogy a régészet – ezen belül, különösen az ősrégészet, mint önálló tudomány – megszületése körüli évtizedekben a leletegyütteseket kezelték. Nem tartották fontosnak feljegyezni az összetartozásukat, darabszámukat, az előkerülésük pontos helyét és körülményeit sem. A születőben lévő múzeumi gyűjteményekben elsődleges szempont volt, hogy lehetőleg minden ismert, vagy újonnan felbukkanó tárgytípusból legyen egy-két példány. A többit cserére, ismeretszerzésre, elsősorban a szükséges szakirodalom beszerzésére használták, elajándékozták, elcserélték. Egy-egy kincs lehetőséget adott arra, hogy a rangosabb intézményekkel, illetve az ott dolgozó elismert kutatókkal kapcsolatokat alakítsanak ki, szakkönyvekhez jussanak.
-----Az igazán fontos, a maguk korában is rangos lelőhelyekről és közeli, vagy távolabbi környezetükből több kincs is ismeretes. Pl.: a Velemhez hasonló jelentőségű Ság hegyen³ hat, a közvetlen környékén (Kemenesszentmárton,⁴ Izsákfa⁵) két kincslelet került elő. A régészeti szakirodalom Velem-Szentvid-hegyen négy, illetve hét kincset nevez meg. E kies és stratégiailag kitűnő fekvésű alpokalji lelőhelyet⁶ a Vasi Szemle olvasóinak nem kell különösebben bemutatni. Az őskor embere korán felfigyelt a hegy különleges szépségére, szabályosságára, adottságaira, és minden korszakban felkeresték. Igazi jelentősége a késő bronzkorban bontakozott ki, amikor lejtőin teraszokat építettek, egy igazi, őskori "város" számára. Ettől (a Kr. e. XIII-XII. század) kezdve – eltérő intenzitással – szinte folyamatosan lakott volt. Valószínűleg a neve is őskori eredetű, talán a prerómai⁷ Vidasus (az illyr-pannon 'Silvanus'-hatókörű istenség egyik ősi, helyi alakja) nyomán, majd a későbbi Svantevit⁸ nevének alakváltozatai már közrejátszottak a Kr. u. IX. század írásos forrásaiban, a határjárásokban Uitinesberc, Uitanesberc formában megjelent névváltozatban. E korban már egy kis keresztény templom is létezett a Szentvid⁹-hegyen.¹⁰ A Karoling-kor után a honfoglalás-kor, majd az államalapításunk kora, az Árpád-kor,¹¹ a közép- és az újkor régészeti nyomait is megtaláljuk.
-----A XIX. század közepén megújított Szent Vid-kápolna építkezései, tereprendezései során megbolygatott rétegek ontották a leleteket, és az Osztrák-Magyar Monarchia világot látott – Itáliát megjárt – katonái, felismerve a könnyű pénzkereseti lehetőségeket, már szinte főfoglalkozásként kincskeresést folytattak. "Szigeti Molnár Mihály rablókereskedése", "kőszegi ódondászok"¹² bécsi közvetítők segítségével a hatalmas mennyiségű leletanyagot jobb esetben Bécsbe, Berlinbe juttatták, Szombathely vidéke, Kőszeg, Kőszeg környéke, stb. helymegjelölésekkel.¹³ Hazai múzeumokba, gyűjtőkhöz is kerültek tőlük leletek. Roszszabb esetben, a Pfistermeister kőszegi harangöntő műhelyébe küldött szállítmányokat beolvasztották, így azok örökre elvesztek a kutatás számára.
-----Szentvid-hegy neve egy agyag vízvezetékcső¹⁴ kapcsán jelent meg először a magyar, és egy kelta vaskard¹⁵ említésével az osztrák-magyar szakirodalomban. A Kőszegen élő Miske Kálmán is gyűjtötte, vásárolta a környéken előkerült bronzokat. Egy napon a tejesasszonya, Kápiller Györgyné a vitrinében kiállított bronzok láttán elárulta, hogy a felső szomszédja, Bónya János a napokban nagy mennyiségben talált hasonlókat. Végre megvolt a Kőszeg-környéki bronzleleteket ontó "kincsesbánya"!
-----1896. május 18-tól számíthatjuk Velem-Szentvid feltárásainak kezdetét.

VELEM-SZENTVID ISMERT KINCSLELETEI

Hogy az utóbbi másfél évszázad különböző célú kutatásai/bolygatásai során valójában hány kincslelet került elő a hegyen, valószínűleg soha nem tudjuk pontosan megmondani. Egy ilyen jelentős lelőhely nemcsak magából a településből és annak fémműves műhelyeiből áll, hanem ún. külső helyszínei (chora), szántóföldjei, gyümölcsösei, ezekben épített kisebb épületekkel, tanyákkal, távolsági- és helyi, belső útjai, útkereszteződései, szent helyei, temetői¹⁶ is voltak, amelyek a "városon" kívül, attól távolabb létesültek, ott, ahová "még hallik a kiáltás" (Homérosz). A település territóriuma tehát jó néhány óra járásnyi kört képezhetett körülötte; valahogy úgy kell elképzelni, mint az antik poliszokat, hiszen ugyanannak a történelmi város- és államfejlődésnek egy régebbi, északabbi, barbár változata a velemi teraszos város és annak az ásatások, de főleg a leletanyag alapján rekonstruálható életmódja. Persze, a pontos területének meghatározásához a meglévőnél sokkal több és alaposabb információval kellene rendelkeznünk, ismernünk kellene a körülötte települt többi "város", kisebb-nagyobb települési központ, fémműves település hatósugarát, biológiai kifejezéssel: revírjét is. Ilyen téren új ismereteket szereztünk pl. a góri földvár újonnan feltárt, öntőmintákkal igazolható önálló fémműves tevékenységéről.¹⁷ A Velemhez való tartozás kérdésében még meg kell vizsgálni a Kőszegtől északra fekvő, ma Burgenlandban lévő Felsőszentlászló¹⁸ esetét, ahonnan Miske közölt bronzleletet. A Gór közelében fekvő Meszlen,¹⁹ a velemi típusú,²⁰ vezérkorongos fibulájával mindenképpen Szentvid stílusa, de vajon terméke is? A szombathelyi (Óperint, Jáki út és egy közelebbről ismeretlen helyszín) bronzleletek²¹ feltételezhetően valamelyik helyi, Velemtől függő (Velemhez tartozó) késő bronzkori település (Kámon? Olad? és egyebek) számára készült termékek lehetnek. A központból kijáró, a szatellit településeket ellátó Mester (a titkos tudás birtokosa, démiurgos) készlete.
-----Tekintsük át röviden, – időrendben – az előkerült és valamilyen formában ismertté vált Velem-szentvidi, Szentvid-környéki kincsleleteket! Közülük néhány nem közismert, vagy kissé feledésbe merült, esetleg összetétele bizonytalan, vagy pontosításra is szorul.

1	Kőszeg-Felső erdő, Ördög asztala (Teufelstisch):22 "1841. évi május 13-án lelt barbár-kori 44 sarló, melyeket a város határában nyugotra emelkedő hegy egyik magasabb pontján lévő Ördögasztalának (Teufelstisch) nevezett szirtlemez mögött Deckelmann Jakab és Schöck Márton kapások kőfejtés alkalmával egy szikla üregben egymás mellé helyezve találta."23 Egy sarlót a kőszegi levéltárba, egyet a Nemzeti Múzeumba, egyet a szombathelyi múzeumnak küldtek, 41 sarlót pedig a kőszegi városi tisztviselők egymás között elosztottak.24 Kalandos úton ma öt sarló azonosítható: közülük négy a kőszegi, egy a szombathelyi múzeumban van. Talán ennek a kincsleletnek (vagy a 2. számúnak?) az egyik sarlója 1843-ban a Pannonhalmi Bencés Apátság gyűjteményébe (ltsz.: K2l) került, Wirth A., tárkányi plébános ajándékaként.25
2	"Kőszeg": 1843.?26 E leletanyag szerepelt az 1876-os budapesti nemzetközi régész kongresszus kiállításán és az arra kiadott francia nyelvű kiadványban,27és egy tíz évvel későbbi28 munkában is, valamint a Vasmegyei Régészeti Egylet 1882-1883-évi, 1884-ben megjelent lajstromában,29 ahol eggyel több kőszegi tokos baltát írtak le. Ezt a leletegyüttest egyetlen kincsekkel foglalkozó későbbi munka sem említi. Hampel – itt is közölt – leírása nyomán a tárgyakat, egy későbbi beazonosítás reményében még a '80-as évek első felében lerajzoltam.30 A leletet Hampel József leírásából ismerjük, aki Bronzkor-monográfiája II. kötetében írta le a leletegyüttes általa ismert részét. Azt is megtudjuk, hogy a "negyvenes években állítólag több száz darabra menő lelet került elé, melyből vannak tárgyak a szombathelyi, sopronyi, győri, budapesti nemzeti és bécsi múzeumokban. A nemz. múzeumban egy sarló, a bécsiben 21 sarló van, a szombathelyi múzeumban őriztetik: a) Tokos véső bronzból, karimája kidudorodó, és élben kiszögellő, oldala a hüvelyen három harántosan futó domború vonaldísz és hosszában futó vonaldísz. Oldallapjainak széle határozottan jelölve van, közepétől kezdve kitágul és éle gyengén kihajló. Egész hossza 117 mm, nyílásának átmérői 25 és 28 mm, szélessége a fül alatt 33 mm, ugyanott vastagsága 22 mm, élének átmérője 43 mm. b) Tokos véső bronzból, karimája gyengén kiszökő; azzal párhuzamosan futó két domború vonaldísz és háromszögbe állított vonaldísz, a lapok határozottan jelölvék, a füllel ellentett oldalon a karimáig fut az öntővonal, a fül alatt és az ellentett oldalon apró lyuk, éle gyengén kihajló. Egész hossza 14 cm, nyílásának átmérője 3 cm, szélessége a fül alatt 38 mm, ugyanott vastagsága 22 mm, élének átmérője 48 mm. c) Perimés véső bronzból, periméi gyengén egymás felé hajlók, nyíltak, éle felé kiszélesbül, éle majdnem egyenes, tompa vége félkörű és lyukkal van ellátva a véső erősítésére (ti. nyélbe erősítésére). Egész hossza 128 mm, tompa végén a perimék tövén szélessége 25 mm, szélessége a perimék másik végén 22 mm, a perimék összehajlása a legmagasabb ponton 7 mm., a véső vastagsága ugyanott 24 mm, a perimék hossza 45 mm, legnagyobb kiemelkedésök belől 11 mm, az él átmérője 38 mm. d) Bronzsarló, majdnem félhold idomú. A nyélbevaló harmadrésznek felső lapja három hosszában húzott domború vonaldísszel ékes, mely alsó vége felé szögbe helyezett domború vonaldísszel van összekötve, a kidomborodás ferdén húzott rovatokkal ékes. Karimája vastag és végső harmadában kiáll belőle a nyél erősítésére szolgáló peczeg. Külső két végének távolsága egymástól 66 mm, pengéjének legnagyobb átmérője 27 mm, szélessége tompa végén 23 mm, a vasmegyei múzeumban, Szombathelyen. A vasmegyei rég. egyl. évk. 1884. 10." A "kőszegi" (2. sz.) bronzlelet rekonstruálható tárgyai. (Rajz: Fekete Mária)
3	"Szénégető":31 1869. decemberében32 erdei munkások több bronz kardot találtak, a leletet használhatatlannak ítélve összetörték, a darabokat megsemmisítették, az előkerült leletanyagból csak egy kis kődarab maradt meg.
4	Szentvid: 1896. előtt33 Miske értesülései alapján 18 db tokos véső és más tárgyak kerültek ismeretlen helyre/helyekre.
5	Szentvid: 1896. május 15.34 (A szakirodalomban I., vagy I.a velemi kincsként ismert.) Mintegy 400 bronztárgy (szerszámok, fegyvererek, ékszerek, ép és törött tárgyak, öntőrögök), a hegy észak-nyugati részén, 155 cm mélyen, egy másfél m átmőjű, 30 cm mély gödörből, egy "tűzpad mellől" két öntőmintával együtt került elő.
6	Szentvid: 1896. május vége,35 ásatás. (A szakirodalomban az I. kinccsel együtt, vagy I.b kincsként említik.) Az előbbi kincslelőhelytől 4,5 m-re, 40 cm mélységben (itt valószínűleg a kincset tartalmazó gödör mélységét írták csak meg, a felszíntől való mélység megadása elmaradt!) bronz ékszerek kerültek elő: fibulák, tű, karperec, gomb, Noppenring (díszített karika-ékszer).
7	Szentvid: 1901. október 15.36 ásatás. E lelet a szakirodalomban a 8. sz. lelettel keveredve jelenhetett meg, vagy úgy sem. A kincs fennmaradt két leírása sem egyezik meg teljesen a lelet darabjainak felsorolásában, de az biztos, hogy nem azonos az ún. II. kinccsel. Az a tény, hogy ez a leletegyüttes semmilyen formában sem került bele Miske könyvébe, feltehetően azzal magyarázható, hogy ásatáson került elő. Így a második kötet anyaga lett volna. Vajon a poncolt-trébelt díszítésű bronzcsésze (perem átmérő: 17,2 cm, hasátmérő: 17,6 cm) e lelethez tartozott-e, vagy a Savaria Múzeumban lévő, másik, valóban kis méretű (perem átmérő: 12,4 cm, has átm.: 11,2 cm, fenék átm.: 6,5 cm, m: 4,2 cm),37 díszítetlen, ép füles csésze lehet e lelet tartozéka? Miske határozottan kis füles csészét írt. Szinte biztos, hogy ez tartozhat az 1901-ben előkerült kincsleletbe. Vasvármegye 34,114. 1901. okt. 18. Miske Kálmán levele Wosinszky Mórhoz 1901. november 7.38 2 tokos véső 2 szép tokos véső 2 lánczokkal díszített nagy és szép tekercs fibula 2 egymással láncsorok által összekötött gyönyörű magyar typusu fibula39 1 füles bronz csésze 1 kis füles br. csésze40 1 bronz fűrész 1 bronz fűrész 1 kis keskeny véső 1 kis keskeny véső - 1 gyűrű töredék 1 tű - - 2 pléh kúp több "öntöző" (=öntőrög) 1 nagy     13 kisebb öntőrög A Szentviden 1901-ben előkerült kincslelet azonosítható magyar típusú (= magyarországi) láncos fibulapárja. (Rajz: Gelencsér Ferenc)
8	Szentvid: 1907. előtt.41 Miske kötetébe való – legalábbis részbeni – bekerülése azt jelzi számunkra, hogy rablókutatás során kerülhetett Széchenyi Rezső gyöngyösapáti gyűjteményébe, majd onnan 1925-ben a szombathelyi múzeumba. Elgondolkodtató azonban, hogy egy olyan fontos tárgyat, mint a bronzcsésze,42 Miske miért nem közöl, ha az tényleg ehhez a leletegyütteshez tartozik, vagy tartozott volna?! Esetleg pusztán azzal magyarázhatjuk, hogy a hiányos aljú csésze nehezen fotózható? De azt hogyan magyarázhatjuk, hogy a könyv bronz edényekről szóló részében sem említi meg? Jelen kincs esetében joggal felvetődik a keveredés lehetősége is, hiszen Miske nemcsak e bronzcsészéről hallgat, hanem nem említi a '40-es évektől leletegyüttesként nyilvántartott "II. kincs" kettőskónikus, belül zöld patina-nyomos agyagedényét,43 valamint kar- és lábpereceit sem. (A szakirodalom II. velemi kincse.) MISKE 1907–1908. XXVIII. tábla MOZSOLICS 1941. - "urna" 1 szárnyas balta 1 szárnyas balta 1 szárnyas balta 1 szárnyas balta 2 db bronz kerékütköző 4 db kerékütköző 1 nagy lándzsacsúcs 1 nagy lándzsacsúcs 1 közepes lándzsa 1 közepes lándzsa 1 bronz kampó 1 bronz kampó 1 sarló 2 sarló 1 bronz korong 1 füles, hiányos bronz korong     17 db díszített bronz kar- és lábperec     1 bronz csésze
9	Szentvid: a XX. század elején,44 "nagy vaslelet került a sümegi Darnay-Múzeumba".
10	Szentvid: 1929. szeptember 5. előtt, ásatás, arany ékszerek,45 illetve hatalmi jelvény, rangot kifejező diadém és "korongok",46 valamint jó maréknyi vékony lemezből vésővel ("hidegvágó") felvágott gubancos aranyhuzal, tulajdonképpen forgácsok, melyekből később pálcikára tekerve spirálcsöveket, abból különféle alakú díszítményeket készítettek.47 Uralkodói és/vagy szertartási öltözet, ceremónia kellékei lehettek, a diadém tizenhárom részre összehajtogatva került elő. A fólia vékonyságú aranylemezek alatt bronz alátét volt, amire az aranyborítást ráhajtogatták. Az aranyak poncolt díszítményei ráoxidálódtak a bronz alátétlemezekre. (A szakirodalom III. velemi kincse.)
11	Szentvid: 1907–1940. között, az összes többi leletegyüttesnél mintegy ötszáz évvel korábbi, középső bronzkori bronz ékszerek48 (Ilon G. VII. velemi kincsként számolja.49)
12	Szentvid: 1977. ásatás, IV. ásatási helyszín, b 67 szelvény, 27. ház, 1977/α gödör: bronz ékszerek, 1 db övkapocs (esetleg csüngő?), 13 db áttört korongos bronzcsüngő (valószínűleg őskori tér-idő szimbólum kifejezője)50 ("Újabb bronzkincs", IV. kincs, Ilon G.-nál a VI.)

A szombathelyi ötvöskalapács. (Rajz: Gelencsér Ferenc)

-----Tehát 12 kinccsel biztosan számolhatunk, esetleg 8. és 9. számok két-két kincsleletet is takarnak, sőt létezik egy-egy – minden valószínűség szerint szintén a Vas megyei "Kőszeg"-hez köthető – középső bronzkori és kora vaskori leletegyüttes is.⁵¹ Ha ez igaz, akkor 16 a depot-k száma, és ehhez kapcsolódnak valamilyen szinten a szombathelyi és felsőszentlászlói kincsek is, valamint a szintén "szombathelyi" ötvöskalapács is. Ez a szerszám önmagában felér egy kincslelettel!

A KŐSZEGI KINCS⁵²-KIÁLLÍTÁS

A bemutató apropója: a lelőhelyet felfedező Miske Kálmán halálának 65. évfordulója (1943. március 15.), valamint a lelőhely anyagából megjelent (német⁵³) monográfiájának 100. évfordulója. További, nevesített alkalom lehetett volna a Vasvármegyei Kulturegylet múzeumának idei centenáriuma (október 11.). Évtizedekig igazgatója volt a szombathelyi múzeumnak, az intézmény régészeti tevékenységének, gyűjtőkörének, nemzetközi kapcsolatainak is ő szabott irányt. Úttörő módon fordította a figyelmet az ősrégészet felé, amelynek fontosságát azzal is hangsúlyozta, hogy iskolai oktatásának bevezetését szorgalmazta. Ő volt a város török ostromának 400. évfordulóján, 1932-ben megalakult Kőszegi Városi Múzeumnak alapítója (Visnya Aladárral együtt) és igazgatója. Indokolt és időszerű lenne, hogy munkássága elismeréséül a szombathelyi múzeum Miske Kálmán nevét vegye fel!
-----A mostani kőszegi kiállítás mellé kétnyelvű (magyar-német), szépen szerkesztett vezető is készült,⁵⁴ valamint – kitűnő ötletként – Miske Kálmán, az akkor virágzó és ma reneszánszát élő szecessziós stílusú kötésben (Jugend-Styl) megjelentetett, kitűnő minőségű fotókkal illusztrált album-szerű monográfiája újra, CD-n kiadva kapható. Ennek kiadása⁵⁵ évtizedek óta egyre sürgetőbb igénye volt a szakmának, hiszen a lelőhely leletanyagának, típusainak, rétegeinek máig is legteljesebb keresztmetszetét tartalmazza; a hazai és külföldi múzeumokból-könyvtárakból, magán könyvtárakból már régóta hiányzott.
-----A kiállítás három termében a bemutatott kincsleletek környezetbarát és környezethű – a helyi, ezüstösen csillogó palalapokat és farönköket használva alátétekként – módonkerültek üvegvitrinekbe. A látogatók felsorolásunk 5., 6., 8., 10., 11. és 12. számú leletegyütteseit láthatják, illetve a folyosón az 1. számú lelet meglévő sarlóit is megtekinthetik. A harmadik teremben bemutatott néhány tárgy nem tartozik egyik kincslelethez sem (pl. a velemi ásatásaink IV. helyszínén előkerült gombos sarló), vagy nem velemi eredetű (pl.: a vízimadárral díszített, trébelt-poncolt bronzlemez). Mindenek ellenére csak gratulálni lehet a kiállítás rendezőinek, kivitelezőinek, a katalógus⁵⁶ szerzőinek. Külön kiemelendő az a szépen megrajzolt rekonstrukció-sorozat, amellyel a velemi aranykincs lehetséges használatát mutatják be. Ez mindeddig a legteljesebb kincs-kiállítás Velem-Szentvid leletanyagából! Aki teheti, feltétlenül nézze meg!

A VÉDETT TERÜLET ÉS A CROSS-PÁLYA

Elképesztőek azok a körülmények, amelyek a Szentvidre látogatókat manapság⁵⁷ fogadják. Elsősorban a régészet iránt érdeklődőket keseríti el a látvány. Európa minden valamirevaló egyetemén, ahol komoly ókortörténeti vagy régészeti oktatás folyik, tanulmányi kirándulást szerveznek e fontos lelőhely megismertetésére, bemutatására. Ma gyalogosan szinte megközelíthetetlen a hegy. Az országos Kék-túra fontos állomása, évtizedekig (a határsáv idején) kezdő- vagy végpontja volt. Ma a Fertő–Hanság Nemzeti Park része, és senki nem törődik azzal, hogy jelzett turistaútjait karban, járható állapotban tartsa!

A turistaút a Szentvidre. (Fotó: Tóth Márta)

-----A hegy régészeti védettséget is élvez,⁵⁸ ez sem látszik rajta, hiszen sok kiránduló képtelen a parkolóban hagyni az autóját, és a misére járók is kocsival mennek egészen a templomig; folyamatosan pusztítva a rétegeket, a felszínre bukkanó jelenségeket. Sem a Fertő–Hanság Nemzeti Park, sem a Vas Megyei Múzeum, sem a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH), sem Velem falu önkormányzata,⁵⁹ sem a kőszegszerdahelyi Mindenszentek Plébánia⁶⁰ nem akadályozza meg e szerencsétlen sorsú lelőhely folyamatos pusztítását. Nem építenek egy sorompót, vagy fekvő rendőrt a Szentvid felső bejáratához, amivel a kártétel egyszerűen és olcsón megakadályozható lenne! A hegy tetejének már csak nyomokban meglévő Árpád-kori beépítettsége van legveszélyeztettebb helyzetben. Ma már csak percek kérdése, hogy végképp elpusztul az a középkori vízvezeték, amit e lelőhelyről először leírtak a magyar szakirodalomban!

A vízvezeték agyagcsövének utolsó maradványai a Szentviden. (Fotó: Fekete Mária)

-----Az, hogy az átlag kiránduló, vagy érdeklődő régész számára szinte járhatatlanná váltak a feljárók, egyre kevesebben keresik fel a falu felől gyalogosan a hegyet, azt is eredményezi, hogy a kincskeresők (fémkeresővel vagy anélkül) szabadon fosztogathatják a lelőhely még kutatatlan részeit. Más következményei is vannak: a terepmotorosok, mountainbike-sok is biztonságban érzik magukat és zavartalanul, tudatlanul (?!) tereprendezést hajtanak végre, több köbméteres gödröt ásnak (rétegeket, leleteket pusztítva!), fát vágnak, sáncot, ugratókat építenek, még járhatlanabbá téve a "Papok útját", a lelőhely erődítéseit és egykori lakóteraszait...

Ugrató a Szentviden. (Fotó: Tóth Márton)

-----A legrövidebb határidőn belül helyre kell hozni a Szentvid turistaútjait, kizárólag régész (vagy legalább régész technikus, esetleg felsőbb éves régészhallgató) felügyeletével. A hegyen a legkisebb talajmozgatás sem történhet régészeti felügyelet nélkül! Azonnal meg kell oldani a plató autók előli teljes lezárását! Helyre kell állítani a forrást (Szentkút) és megközelíthetővé kell tenni! Meg kell szüntetni azt a botrányt, ami a Garaboncia nevű, egykori cserkész-, úttörő-, ásatási-, majd ismét cserkésztábor, végül el- és felhagyott, teljesen szétdúlt területen van! Minderre Európai Uniós támogatást kell szerezni, minél előbb! Velem-Szentvid a kulturális örökségünk része! E cím elnyeréséért is sürgősen lépéseket kell tenni!
-----Természetvédelmi és régészeti védettségű területen terepmotorozni, kerékpározni, ahhoz pályát építeni; a hegy tetejére, az őskori város akropoliszára, a későbbi Árpád-kori várba – autóval behajtani, lelőhelyet rombolni, háborítatlanul?! Mindezt tétlenül nézni?! Nincs megfelelő szó erre a barbárságra.

-----Pécs, 2008. július 26.

IRODALOM

Jegyzetek