MÓZER IBOLYA

CLAUDIUS KÉSEI REHABILITÁCIÓJA

--------------------------------------------------------------------------------Savaria colonia alapítójára, Claudiusra emlékezve igazolva látjuk Cato bölcs mondását: "Inimica tenatius bearent", azaz a rágalmakra hosszabban emlékezünk. A történeti hagyomány egy testileg-lelkileg torz zsarnok, vagy egy suta, degenerált, de legalább is koncepciótlannak elkönyvelt római császár képét vetíti elénk, aki nők és felszabadított rabszolgák befolyása alatt állt. A Claudiusra szórt rágalmak persze még az ókorból származnak, s a nagy történetírókat: Tacitust, Suetoniust, Josephus Flaviust, Cassius Diot terheli értük a felelősség. De nem kevésbé ártatlan a Claudiusról alkotott torz kép tekintetében a szatíraíró Iuvenalis és különösen a filozófusíró Seneca, aki egy nevetséges, uralkodásra alkalmatlan császár képét rajzolta meg róla. Alkalmanként ezektől az ókori sztereotípiáktól nem mentes a Szombathelyen évente megrendezett Savaria Karnevál sem. A rendezvény esti felvonulásának Claudiusa is arra a képre kíván reagálni, amely a császár nem túl esztétikus megjelenésére utal. A néhány évvel ezelőtt bemutatott, Játék az isteni Claudius haláláról készült Seneca-szatíra parafrázisa pedig kifejezetten az idétlenségre helyezi a hangsúlyt Claudius személyiségének, politikájának kapcsán. De mit higgyen, milyen véleményt alkosson városa alapítójáról egy ma élő szombathelyi polgár? Természetesen nem szeretném arra késztetni az olvasót, hogy komolyan vegye azokat a képzőművészeti, numizmatikai ábrázolásokat, amelyek a Kr. u. 41-54 között uralkodó császárról készültek. A Claudiust ábrázoló érmeken nyoma sincs annak a groteszk külsőnek, amelyről a történetírók szövegeiben olvashatunk.¹ Ezek az ábrázolások a császároknak szóló kötelező idealizálások, ugyancsak félrevezethetik a mai embert, mint ahogy a rosszindulatú torzítások is.
-----Anélkül, hogy a Seneca által javasolt és a Nero által végrehajtott consecratiot (istenné avatás) újra végrehajtanánk, kötelességünknek érezzük, hogy városalapítónkról teljesebb és talán valósághű képet alkossunk. Öt tételben kívánom megfogalmazni azokat a tényeket, amelyek a torzított képhez képest a princeps valódi alakját, tevékenységét tükrözik.

AZ ELŐNYTELEN KÜLSEJŰ TUDÓS

Az auctoroknál a szokatlan, beteges külső az első és a legfontosabb szempont, amellyel kellőképpen bizonyítani lehetett Claudius uralkodói alkalmatlanságát. Nem vonhatjuk kétségbe, hogy Claudius vagy a születése, vagy egy súlyos következményekkel járó gyerekbetegség következtében testileg és lelkileg egyaránt szokatlan tüneteket mutatott.² De semmi sem indokolja Suetonius rosszindulatú, szélsőséges megjegyzését, miszerint Claudius anyja, Antónia azt mondogatta fiáról, hogy emberi szörnyszülemény, amelyet a természet csak megkezdett, de nem fejezett be.³
-----Claudius külsejéről, megjelenéséről a kortárs Seneca adott információt, s politikai ellenfelei, a későbbi írók, történetírók ezt tekintették alapanyagnak. Seneca, aki a Claudius istenné avatásához szükséges laudatiot elkészítette a fiatal Nero számára, egy másik művében, menipposzi szatírájában, az Apocolocynthosisban Claudiust, az ősz hajú, testes princepset szánalmat ébresztő gúnnyal mutatta be. Eszerint Claudius a fejét rázta, jobb lábát húzta, olykor kivehetetlen hangokat, értelmetlen szavakat mormolt, s az istenek tanácsa az alvilágba száműzte őt.⁴ Seneca Claudius-portréját bizonyosan befolyásolta, hogy az író-filozófus Claudius uralma idején száműzetésbe kényszerült, és csak az unokahúgból feleséggé avanzsált Agrippina befolyására hívták vissza, és lett Nero nevelője.⁵ Ezt a Claudius-képet vette alapul a császárt közvetlenül nem ismerő szatíraíró, Iuvenalis, aki egy remegő fejű, nyáladzó szájú aggastyán megmérgezését nem tekintette bűnnek.⁶
-----Az új rendszer, a principatus, amelyet Augustus teremtett meg, az egyeduralom elutasítandó zsarnoki formáját testesítette meg a köztársasági hagyományokhoz ragaszkodó rómaiak szemében. Így nem csodálhatjuk, hogy a Iulius-Claudius dinasztia tagjait, az első uralkodókat adó családot egységesen alkalmatlannak találták arra, hogy a római államot irányítsák, így az Augustust követő princepseket: Tiberiust, Caligulát, Claudiust és Nerot betegnek, őrültnek, jobb esetben pszichés zavarokkal küszködő embereknek mutatták be, állapotukat sok esetben a vérfertőzéssel is összefüggésbe hozták. Claudius mindkét ágon a hatalmon lévő dinasztiához tartozott.⁷ A köztársasági eszményeket valló történetírás, amely a virtus, a pietas eszményeit hirdette, minden baj forrásának az alkalmatlan princepseket tartotta, és olyan sötét képet festett a Iulius-Claudiusokról, amely a mai szemlélőben erős kétségeket ébreszt a felvázolt portrékkal kapcsolatban. A család terheltségét magán viselő Claudius idétlen megjelenésével és súlyos egészségi állapotával magyarázták, hogy alkalmatlan az uralkodásra.
-----A császárkori auctorok sem tudták azonban figyelmen kívül hagyni az általuk vélelmezett ellentmondást, amely Claudius megjelenése és az időnként részükről is elismert szárnyaló gondolatai, irodalmi műveltsége között feszült. Elismeréssel nyilatkoztak arról, hogy kora ifjúságától sok időt fordított műveltsége gyarapítására, írásait közzé is tette. A rosszindulatú történetírás tudósi vonásokkal ruházta fel, bár azt is negatívumként hozták fel ellene, hogy folyékonyan beszélt a görög követekkel, hogy az etruszkok történetéről és Karthágóról is írt egy-egy jelentős munkát, sőt nyelvészeti kérdések is foglalkoztatták.⁸ Még a hatalomra kerülését is a véletlennel magyarázták, a függöny mögött remegő Claudiust az arra menő praetorianus imperatorként üdvözölte. A hatalomátvétel jelenetét Suetonius tragikomikus módon elevenítette fel. A meggyilkolt Caligula halálhíréről értesülő tömeg sajnálata kísérte a gyaloghintóban ülő Claudiust, mert azt hitték, kivégezni viszik, holott a katonák táborába szállították, ahol imperátorrá kiáltották. Inkább arra kell gondolnunk, hogy a gyilkosságokkal, mérgezésekkel átszőtt császárkori történelemben életben maradni valami különös képességet sejtetett, és a tudatosság megnyilvánulásaként értelmezhetjük, hogy a hatalom biztosítására elsőként alkalmazta a praetorianusoknak adott "csúszópénzt", a donatívumot.⁹

A BIRODALOMSZERVEZŐ

Claudius tudatos politikai tevékenységének legvilágosabb bizonyítéka, hogy nem csak Róma vagy Itália kereteiben gondolkodott, világosan látta az Imperium Romanum létrejöttének szükséges következményeit. A Iulius Caesar által megkezdett, majd Augustus által folytatott reformok következetes megvalósítója volt, bőkezűen bánt a polgárjog-adományozással és a colonia-alapításokkal.¹⁰ Ezen a területen ugyanis a konzervatív politikát folytató Tiberius, majd Caligula rövid uralma átmeneti megtorpanást jelentett, Claudius kormányzati reformprogramjának jelentős részét viszont a polgárjog kiterjesztése jelentette.¹¹ A polgárjoggal rendelkezők száma Claudius alatt elérte az 5 984 072 főt.¹² A cenzusba (vagyonfelmérés) vett polgárok száma Augustus uralmának utolsó évéhez képest több mint egy millió fővel emelkedett.¹³ Valószínűleg erre a nagyméretű polgárjog-adományozásra vonatkozik az ekkor még száműzetésben élő Seneca pejoratív értelmű megjegyzése: "egy csöpp időt rá akartam még neki adni, míg megajándékozza a polgárjoggal azt a néhány embert, aki még hátra van – mert feltette magában, hogy valamennyi görögöt, gallust, hispánt és britanniait tógába öltözteti, de nem árt, ha legalább magnak megmarad néhány polgárjog nélküli idegen".¹⁴
-----A Claudius iránt ellenszenvet tápláló Tacitus utalt arra a senatusban mondott császári beszédre, melyben a senatus gall előkelőkkel történő bővítését javasolta.¹⁵ A Kr. u. 48-ban elmondott claudiusi beszédet a lugdunumi (lyoni) bronztábla eredeti formában is megőrizte.¹⁶ Ez az értékes primer forrás nemcsak Claudius tudósi felkészültségét igazolja, de rávilágít a princeps rendkívül tudatos birodalmi politikájára is.¹⁷ Ebben a dokumentálható császári beszédben Claudius a Gallia comata előkelőinek kérésére reagált, akik a szenátori jelvények viselését kérték. Az idegenektől elzárkózó római szenátorokat Claudius logikusan felépített beszédben igyekezett meggyőzni. Történelmi példákkal igazolta, hogy "mily sok újítás történt már ebben az államban, és mindjárt városunk megalapítását követőleg hányféle formában és milyen körülmények között gyarapodott államunk."¹⁸ Claudius szinte védőügyvédként szállt síkra a gall szenátorok befogadásáért, hivatkozott arra, hogy a tartomány lakói tíz évig tartó lázongásaikat száz éve tartó hűségükkel tették jóvá.¹⁹
-----Fontosnak tartotta a communitasoknak adott jogokat, így járt el a Tridentinum területén élt közösségekkel. Az itt élt három alpesi törzset (anauni, tuliasses, sinduni) polgárjoggal ruházta fel.²⁰ Polgárjog-adományozási reformjai következtében jelentős mértékben megerősödtek a városok irányításában résztvevő helyi erők: az ordo decurionum. A colonia-alapításokkal, a római és a latin jog személyeknek és egész településeknek történő adományozásával nagymértékben segítette elő a romanizációt.
-----Municipium joggal ruházta fel a következő településeket: Noricumban Aguntumot, Celeiat, Teurnit, Virunumot és Iuvavumot,²¹ Britanniában Verulaniumot, Mauretania Caesariensisben Tipasat és Russucuriumot, Mauretania Tingitanaban Volubilist.²²Colonia alapításai pedig a következőek voltak: Germaniában Claudia Agrippinensis és Augusta Treverorum, Britanniában Camulodunum, Galliában Vellavorum, Pannoniában Savaria,²³ Dalmatiában Aequum, Thrakiában Claudia Aprensis, Mauretania Tingitanaban Lixos és Tingi, Mauretania Caesariensisben Caesarea és Oppidum Novum, Syriában Ptolemais, Cappadociában Archelais és Galatiaban Iconium.²⁴ Urbanizációs tevékenysége folytán ebben az időszakban alakultak ki a császárkorra jellemző településformák.
-----Claudius uralma a bel- és külpolitika viszonylagos egyensúlyát jelentette. A határok megerősítésével, Britannia meghódításával növelte az Imperiumot. A belső helyzet megszilárdítását a közigazgatás átszervezésével, energikus építőtevékenységével biztosította.

A KÖRÜLTEKINTŐ TÁRSADALOMPOLITIKUS

Claudius tudatos uralkodói tevékenysége az államigazgatás átszervezésével igazolható leginkább.²⁵ Claudius kormányzási elve politikai vonatkozásban két döntő mozzanatot egyesített. Egy, csak tőle függő hivatalszervezetet épített ki, másrészt a társadalmi rétegek, politikai csoportok látszólagos egyensúlyával a köztársasági restauráció veszélyét jelentő szenátori arisztokráciát igyekezett háttérbe szorítani. Közvetlen tanácsadói között, akik megfelelő szakértelemmel rendelkeztek, találunk szenátori rangúakat is, ezek igazolták a princeps lojalitását a legelőkelőbb ordo iránt.²⁶ Claudius alatt az amici principis, a princeps legszűkebb környezetében a szenátori rangúak száma (22 fő) az Augustus-korihoz képest jelentősen növekedett.²⁷
-----Az Augustus óta állandóan működő concilium principis (császári tanács) tagjainak mindössze negyede volt a korábbi pincepsek idején is a tanács tagja, Claudius ezt a testületet is új, számára megbízható szenátori rangú emberekkel töltötte fel.²⁸ Censorként felülvizsgálta az ordo senatorius sorait, és felhívta az oda nem illők figyelmét, hogy maguk kérjék a rendből való elbocsátásukat. Ezért a megszégyenítést elkerülő eljárásért javasolta L. Vipstanus consul, hogy Claudiust nevezzék a senatus atyjának.²⁹
-----Fontosnak tartotta a tekintélyes arisztokratákkal való családi kapcsolatokat. Lányát, Octaviát eljegyeztette a neves szenátori rangú férfival, Lucius Silanusszal, a Kr. u. 48. év egyik praetorával, aki ifjú kora ellenére triumphatori díszjelvényeket is kapott.³⁰
-----A császári bürokrácia kiépítésében úttörőmunkát végző Claudiusnak gondja volt az ordo equesterre is. Támogatta a lovagrend tagjainak felemelkedését, már kétszázezer sestertius vagyonnal rendelkező procuratoknak³¹ is megadta a consuli jelvényeket, pedig a lovagrendi tagság feltétele négyszázezer sestertius volt, a consuli hivatalt pedig általában a legalább egymillió sestertius vagyonnal rendelkező ordo senatorius tagjai nyerhették el. Ha azonban a támogatott lovagok visszautasították a szenátori méltóságot, a lovagi rangot is megvonta tőlük.³² A rend tekintélyét szolgálta azzal az intézkedésével, amelyben azokat a felszabadított rabszolgákat, akik római lovagnak adták ki magukat, vagyonuk elkobzásával büntette. A második ordo iránti szimpátiája fejeződött ki akkor is, amikor az általa rendezett díszlakomára nemcsak a szenátorok, hanem a lovagok feleségét is meghívta.³³
-----A központosító politika elengedhetetlen része volt az erős kormányzási és ellenőrzési szervezet létrehozása. Claudius felismerte, hogy ez a megfelelően felkészült, csak az uralkodótól függő ügyintézői apparátussal lehetséges. Ennek a szervezetnek a személyi állományát, vezetőit a császári szabadosok, zömében görög származásúak adták.³⁴ Ezzel a lépéssel Claudius végrehajtotta a kormányzati adminisztráció reformját, és egyben jelentősen csökkentette a köztársaságkori vezető ordok hatalmi befolyását. Mindez a tudatos társadalompolitika része volt. A Claudius tehetetlenségét hangoztató, rosszindulatú történetírás ezt a helyzetet a szabadosok uralmaként igyekezett beállítani.³⁵
-----Claudius korában teljes szervezeti formát öltöttek a felszabadított rabszolgák által működtetett hivatalok, a scriniumok. A császári központi irodák közül kiemelkedő jelentőségű volt a Pallas vezette a rationibus, amelyet Claudius azzal a céllal szervezett meg, hogy a birodalom pénzügyei, a bevételek és a kiadások a császári kormányzat felügyelete alatt legyenek.³⁶ Az ab epistulis, mint a kimenő levelek ügyosztálya a nagy tekintélynek örvendő Narcissus kezében volt. Ez az iroda vezette a császár és a helytartók közötti levelezéseket, adott ki császári utasításokat, kinevezéseket.³⁷
-----A másik két Claudius által szervezett scrinium: az a libellis és az a studiis, kisebb jelentőségűek voltak. Ugyancsak felszabadított görög rabszolga: Callistus vezette a libellis irodát, amelynek feladata a beadványok elrendezése volt, gyakorlatilag egy panasziroda szerepét töltötte be.³⁸ A negyedik ügyosztály, az a studiis megszervezésében és működésében figyelhetőek meg Claudius tudósi ambíciói. Ezt a hivatalt az a felszabadított Polybios vezette, aki a császárt bevezette a tudományos stúdiumokba. Feladata a császár igazságszolgáltatásához szükséges szakértelem, tudományos apparátus biztosítása volt. A kiemelkedő irodalmi műveltséggel is rendelkező Polybios – aki lefordította latinra Homerost, görögre Vergiliust – készítette el a császár beszédeit, lektorálta a benyújtott költői műveket.³⁹
-----Claudius politikai téren úgy igyekezett függetleníteni magát a szenátoroktól és a lovagrendtől, hogy szakértelemmel rendelkező felszabadított rabszolgák vezette központi hivatalokat szervezett. A politikai szituáció egy kölcsönösségen alapuló, jól szervezett együttműködést biztosított a császár és a szabadosai között. Az ókori szerzők rosszindulatú torzítása a claudiusi kormányzattal kapcsolatban azzal a megállapításukkal függ össze, amely szerint Claudius hagyta szétesni az államot. Éppen az ellenkezője igazolható, rendkívül átgondolt adminisztrációs, pénzügyi szervezetet teremtett.⁴⁰ Claudius felismerte a birodalom növekvő bevételeivel és kiadásaival összefüggő átszervezések és reformok szükségességét. A centralizált pénzügyi és adminisztrációs tevékenység következtében s a megfelelő szakértelem birtokában a hivatalvezetők tekintélye olyan mértékben nőtt, amely a korábbi kormányzatok hasonló tevékenységét messze meghaladta. Amit az ókori szerzők a Claudius idején kialakuló szabadosok uralmáról állítanak, az a szabadosok szakértelmén alapuló politikai, igazgatási reformként értelmezhető. Nem csupán a scriniumok, a császári ügyosztályok vezetői voltak felszabadított rabszolgák, hanem az egyes irodák teljes személyzete is.⁴¹
-----Kiemelkedő jelentőségű volt az Augustus által megkezdett cursus publicus, az állami postaszolgálat kiépítése és a fiscus megszervezése. Ennek a központi császári magánkincstárnak a létrehozásával Claudius befejezte a szükséges pénzügyi igazgatási reformot.

AZ INNOVATÍV CSÁSZÁR

A tudós császár a mindennapi élet kérdéseivel is foglalkozott. Rómában, a birodalom központjában nagyszabású építkezési vállalkozásokba fogott, illetve az elődei által megkezdett munkálatokat folytatta, vagy fejezte be. Ezek közül a munkálatok közül kiemelkedik a Fucinus-tó lecsapolásával kapcsolatos nagyívű terv végrehajtása.⁴² A Rómát járvánnyal fenyegető Fucinus-tavi mocsarak lecsapolását már Iulius Caesar is tervbe vette.⁴³ A tizenegy évig tartó munka megszervezése és harmincezer ember foglalkoztatása Claudius alatt eredményre vezetett. Sikerült egy 5640 méter hosszú csatorna kiásásával, a hegyek áttörésével, a tó vizét a Liris folyóba vezetni.⁴⁴ A munkálatok jótékony hatása több területen is érezhető volt. Részben megoldódott a járványveszély elhárítása, részben pedig harmincezer ember több mint egy évtizedig munkát kapott. Mellékesen a tudatos uralkodói propaganda részévé tette a princeps az építkezési munkálatok megkezdését bevezető ünnepi játékokat. A tavon nagyszabású hajósütközetet rendezett, a tutajokon, a három- és négy-evezősoros hajókon mintegy tizenkilencezer ember tartózkodott. A vízi küzdelem fényét a mellvédeken elhelyezett katapulták és balliszták működtetése emelte.
-----Ehhez a projekthez kapcsolódott Claudius vízvezeték-építési programja.⁴⁵ Róma két legjelentősebb vízvezetékének az építése erre a korra tehető. Az Aqua Claudiát és az Aqua Anio Novust Claudius vezette be Rómába.⁴⁶ Az Aqua Claudia 69 km, az Aqua Anio Novus 87 km távolságról szállította a vizet Rómába. A több kilométer hosszan, 32 méter magas íveken haladó vízvezetékcsövek számtalan helyen egymás fölött futottak.⁴⁷ Az idősebb Plinius büszke csodálattal írt az átfúrt hegyekről, a feltöltött völgyekről, a megépített boltívsorokról és a hosszú vezetékről, amely friss vizet biztosított Rómában a lakóházaknak, a fürdőknek, a halastavaknak, a kerteknek. A hárommillió-ötszázezer sestertiust felemésztő építkezést némi túlzással a földkerekség egyik csodájának tartotta.⁴⁸
-----Claudius a fenti nagyszabású építkezések mellett arra is ügyelt, hogy Róma gabonaellátása zökkenőmentes legyen. Ehhez szükségessé vált az ostiai kikötő bővítése. A kikötőt mólókkal, kőgáttal egészítette ki – egy egyiptomi obeliszket szállító hajót süllyesztett el, hogy így biztos alapot adjon a rá építendő világítótoronynak. A pharosi mintára épült világítótorony éjszaka fényjelzésekkel segítette a hajósok tájékozódását.⁴⁹ Az építési munkálatok mellett átalakította a kikötő működésének irányítási rendjét, a szenátori quaestor Ostiensis felügyelete helyett a szabados procurator portus Ostiensis vezetése alatt szabadosokkal és császári rabszolgákkal működő irodát hozott létre.⁵⁰
-----A gabonaellátás átszervezése az Augustus és Tiberius által megkezdett úton folytatódott. Claudius kedvezményekkel és a költségek átvállalásával igyekezett a gabonaszállítás zökkenőmentességét biztosítani. A szervezet működését is szakszerűbbé kívánta tenni, ezt szolgálta a cura annonae praefectusa alá rendelt nagyszámú, főként felszabadított rabszolgákból álló személyzet.
-----Claudius a korábbiakat is felülmúló építkezési programjával nemcsak lakhatóbbá tette Rómát, de nagymértékben járult hozzá ahhoz, hogy Róma urbs aeterna legyen. Szenátusi határozattal megakadályozta az elharapódzó bontási tevékenységet is. A tulajdonos átépíthette a házát, de nyerészkedés céljából nem adhatta el a bontásra szánt házat. Az Urbs egyes régióinak állapotát és az utcák karbantartását a szabados regionibus Urbisokkal felügyeltette.⁵¹
-----A tudatos politikai elképzelésekkel rendelkező uralkodónak arra is kiterjedt a figyelme, hogy az új építmények, hivatalok vezetése megfelelő kezekbe kerüljön. A megfelelő ember Claudius számára nem az előkelő származást, hanem a szakértelmet jelentette. Átgondolt uralkodói koncepciót tükrözött a vízszolgáltatás személyi feltételeinek megszervezése. Az Augustus-kori technikai személyzetet mintegy háromszorosára növelte. Frontinus beszámolója alapján megállapítható, hogy 460 familia Caesarist helyeztek az új procurator aquarum – aki maga is császári szabados volt – vezetése alá.⁵² A vízhálózat lényeges pontjaira a vízelosztást ellenőrző villicust állított. Az Aqua Claudia jelentőségét mutatja, hogy itt két felügyelőre is szükség volt.⁵³ A vízszolgáltatás felügyeletének aprólékos megszervezése kapcsán is tanúi lehetünk annak, hogy Claudius növelni igyekezett a közszolgáltatásokhoz szükséges központi irányítást és szakértelmet. Bár a vezetékek, a víztornyok, tárolómedencék építése, bővítése a császári pénzügyeket felügyelő fiscust sújtotta, de növelték a princeps tekintélyét.

A TUDATOS VALLÁSPOLITIKUS

Claudius mértéktartóan és a realitásokat szem előtt tartva foglalkozott vallási kérdésekkel. Amilyen megfontolt és körültekintő volt a provinciákkal kapcsolatos politikájában, éppen olyan tapintatos diplomáciával terelte helyes irányba a császárkultuszt. Az alexandriai praefectusnak írt levél, amely értékes darabja a császárkori papirológiai leleteknek, hitelesebben tükrözi a Senecától eredő hagyományt.⁵⁴ Az alexandriaiak kérését teljesítve azt engedélyezte a császár, hogy születésnapját Dies Augustaként megünnepeljék, szobrát és nemzetsége tagjainak a szobrát felállítsák. "Viszont azt, hogy rólam főpapot nevezzetek el és nekem templomokat emeljetek, visszautasítom, mivel embertársaim előtt nem óhajtok dicsekvőnek látszani, és úgy vélem, hogy a templomok és egyéb ilyen dolgok minden korban csakis az isteneknek járnak."⁵⁵
-----Az Augustus által kezdeményezett valláspolitikai programnak azt a vonalát követte, amely a régi szokások és intézmények felújítására vonatkozott. Valláspolitikai reformjait a haruspexekről mondott szenátusi beszédével hirdette meg. Az etruszk történelem alapos ismerőjeként – maga is írt egy húszkötetes Etruszk történet című művet⁵⁶ – hangsúlyozta ennek az ősi mesterségnek az újbóli bevezetését. Megszervezte a haruspexek hatvantagú kollégiumát, és egyben elhatárolódott a Keletről jövő asztrológiától.⁵⁷
-----Tolerancia jellemezte politikáját olyan vallási szokások esetében, amelyeket nem tartott kívánatosnak. Ez a tapintat figyelhető meg az egyiptomi Isis-kultusz esetében is, amelyet, miután Caligula hivatalossá tett, nem tiltott be, de kétségkívül háttérbe szorította azzal, hogy a frígiai (Cybelé) Magna Mater kultuszát, amely a második pún háború idején honosodott meg Rómában, előnyben részesítette. A vallást felszabadította korábbi kötöttségeitől, és engedélyezte, hogy az istennő párjának, Attisnak a papjai, az archigalusok római polgárok is lehessenek, ünnepeiket hivatalosan is tarthatták Rómában.⁵⁸
-----Valláspolitikai szempontból különösen fontos volt a zsidókkal kapcsolatos császári politika. Claudius hatalomátvételekor rendkívül feszült volt a helyzet a római hatóságok és a zsidók között, Caligula ugyanis elrendelte személyének isteni tiszteletét, és szobrának felállítását a Jeruzsálemi Templomban. A zsidó vallási törvényekkel ellenkező császári parancs a birodalom különböző területein élő zsidók körében óriási felháborodást váltott ki, különösen feszült volt a helyzet az egyiptomi Alexandriában, ahol nagyszámú zsidó és görög közösség élt. Caligula meggyilkolása azonban átmenetileg elfojtotta a zavargásokat.⁵⁹
-----Claudius fontos feladatának tartotta, hogy a politikai feszültséggé váló alexandriai zsidóellenes zavargásoknak véget vessen. Rendeletben erősítette meg az itt élő zsidók hagyományos kiváltságait, és utasította a görög és zsidó közösségeket, hogy fejezzék be a további viszálykodást.⁶⁰ Claudius a birodalom egyes népei közötti konfliktusokat is kiváló diplomáciai érzékkel kezelte, ebben az esetben is bölcs uralkodó módjára döntött. Anélkül, hogy valamelyik félnek is igazat adott volna, mértéktartásra intette őket, s javasolta, hogy örüljenek, és éljenek azokkal a kiváltságokkal, amelyeket kaptak, és ne lépjenek fel egymás ellen ellenségesen, mert ha összecsapásra kerülne sor, megmutatja, milyen egy philantróp uralkodó, ha haragra gerjed.⁶¹
-----A belső nyugalomra és a békesség megőrzésére hivatkozott Claudius, amikor Rómából kiűzte a zsidókat, tartva attól, hogy a nagyszámú Róma városi zsidó közösség körében az alexandriaihoz hasonló belső nyugtalanság jelentkezik.⁶²
-----Nem csupán valláspolitikai, de főként politikai lépésként kell kezelnünk azt a tényt, hogy Claudius Kr. u. 41-ben az ifjú Heródes Agrippát tette meg a nagyobb önállóságot biztosító zsidó cliens-királyság uralkodójává. Heródes Agrippa egyébként Claudius barátja volt, jeles alakja az amici principisnek, szerepe lehetett Claudius hatalomra jutásában is.⁶³

*

A gazdag claudiusi életmű vázlatos áttekintése nyomán talán fel sem kell vetnünk azt a kérdést, hogy büszkék lehetünk-e városunk alapítójára. Lehet, hogy fizikai értelemben, testi adottságait tekintve, nem tartozott az eszményi uralkodók közé, de tudósi képességei, az újítások iránti érzékenysége, a tudatos politikai program végrehajtása és a szakértelem beemelése a hivatalokba, kiváló elmére mutatnak.
-----Claudius uralmának mérlege mindenképpen pozitív. Uralmát a tudatos, kiegyensúlyozott társadalompolitika jellemezte.

Jegyzetek